Pudingos süti

Tavalyi tartalékból élek:-)
Úgy volt, hogy konfirmációi előkészítőre járó Fiamék társaival és a lelkésszel egy összejövetelre mentek. A Pap bácsi, mikor megbeszéltük a mikor és hogyant, mellékesen megjegyezte, sütit nem muszáj vinni. Értettem ám a szóból:-) Gyorsan sütöttem, egy dobozra valóval felpakoltam Fiacskámat. Az már mellékes, hogy érintetlenül hozta haza:-) Elfeledkezett róla... Nem volt más választásunk, itthon kellett megenni a sütit. Nem esett nehezünkre!

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 tojás
• 10 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó
• tejföl

A töltelékhez:

• 5 dl tej
• 2 csomag puncsízű pudingpor
• 20 dkg cukor
• 45 dkg tejföl
• + porcukor beszórni

Így készült:

A lapokhoz a margarint elmorzsoltam a liszttel, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta.

A pudingporokat elkevertem a tejben, hozzáadtam a cukrot, felfőztem. Azon melegében hozzákevertem a tejfölt.

A tésztát két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Egyik lapot papírral bélelt tepsibe raktam, ráöntöttem a tölteléket, befedtem a másik lappal.

180 fokos sütőben sütöttem.

Porcukorral szórtam. Mikor kihűlt, jól lehetett szeletelni.

Annyit csaltam, hogy vanília ízű pudingport használtam. A puncsosat amúgy sem szeretem, de nem szoktam itthon csak vaníliásat tartani. Ha kakaós kell, teszek hozzá kakaót. Ezúttal egy csepp ételfestékkel rózsaszínre színeztem, egy teáskanálnyi rumaromával ízesítettem. No meg elhagytam a tetejéről a cukormázat.

Recept forrása.

Ferdinánd sütemény

Kávézás közben gyakran lapozgatok receptes magazinokat. Egy ilyen alkalommal tettem félre ezt a receptet. Hamarosan kapóra is jött, gulyásleves mellé elkészítettem második fogásnak. Kapásból dupláztam az adagot, meg kisebb változtatásokat eszközöltem rajta. Olyan finom lett, hogy nem hiszem, rosszat tettem volna vele. Kellemesen édes, pihe-puha, foszlós süti lett. Azért a negatív kritika ezúttal sem marad el magammal szemben: vékonyabbra kellett volna nyújtanom a tésztát, akkor még látványosabb lett volna.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 10 dkg vaj
• 1 csapott teáskanál só
• 4 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 3 tojássárga

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 3 csomag vaníliás cukor

Az öntethez:

• 2 dl tejszín
• 4 evőkanál cukor

Így készült:

2 dl meleg tejben elkevertem kiskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam benne a vajat. Hozzáadtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet, majd a többi langyos tejjel tésztát gyúrtam belőle.

1 órányit kelesztettem. 

A töltelékhez a vajat kissé megolvasztottam, elkevertem benne a cukrot és vaníliás cukrot.

A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyik felét vékonyra nyújtottam, megkentem a töltelék felével, felsodortam, két ujjnyi vastag szeletekre vágtam, papírral bélelt tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Míg sült, a tejszínben elkevertem a cukrot.

A megsült sütemények tetejére öntöttem 1-1 teáskanálnyit, s 5 percre visszatettem a sütőbe.

A tészta másik felével ugyanígy jártam el.

Recept forrása: Vidék íze, 2009. december.

A fenti töltelékmennyiség a magazinban a fél adaghoz kell, de elég volt a kettőzött mennyiséghez is. Nekem így pont elég édes volt. No meg kerek lábasban sütötték, én két nagy tepsiben.

A receptet a Karcagi molnárételek című könyvből merítették, amiről rövid, figyelemfelkeltő ismertetőt is olvashatunk. Sajnos nincs a birtokomban a könyv, pedig kedvvel lapozgatnám...

Csirkemell őzgerincben

Sok-sok éve karácsonykor Nővéreméknél jön össze a család apraja-nagyja. Ezúttal sem szakítottunk a hagyománnyal. Mivel Nővéremnek szűken szabta a főnöke a szabadidőt, úgy segítettünk neki, hogy Húgaim és én biztosítottuk az előételt, meg én természetesen a sütit:-) Legalábbis egy részét, mert vendéglátónk sem hagyhatta ki a sütést.
Ezt a receptet itt találtam, azaz az eredetijét, mert én "kissé" átalakítottam. Finom lett, főleg Leányzómnak ízlett, ezt keresgélte a hidegtálon.

Hozzávalók:

• 50 dkg csirkemell
• 15 dkg reszelt sajt
• 2 főtt tojás
• 3 nyers tojás
• 15 dkg sonka
• só
• bors
• 6-8 evőkanál zsemlemorzsa
• 4 evőkanál tejföl
• 30 dkg szeletelt bacon

Így készült:

A csirkemellet apróra vágtam, a sonkát és főtt tojásokat szintén.

Összekevertem a hozzávalókat a bacon kivételével. Sóztam, borsoztam. 

Két őzgerincformát kibéleltem előbb alufóliával, majd baconnal. Elosztottam bennük a masszát, ráhajtottam a lelógó szalonnaszéleket. Az alufóliát is összefogtam rajta, majd 185 fokos sütőbe toltam. 25-30 perc elteltével a fóliát lehajtottam az őzgerinc két oldalán, s addig sütöttem, míg a bacon szépen megpirult a tetején, ami kiborítva az alja lett...

Mikor kihűlt, kiborítottam a formából, s szépen lehetett szeletelni.

Az elmaradhatatlan fasírt került még a hidegtálra, az is sütőben sült, no meg krumplisaláta, sajttal és savanyú uborkával gazdagítva. 

A családi összejövetelen természetesen Vilike, Húgom kisfia volt a sztár. Imádni való kis tűzrőlpattant, örökmozgó menő manó. A család kedvence, versenyzünk a kegyeiért.De Ő mindenkinek osztogatja, igen barátságos, nyugodt, nyílt gyerek. És nem utolsó sorban aranyos:-)

Hédi is odavan érte, másik rajongója Keresztlányom:-)

Barbi torta, Barbarának

Jó ideje szemezek ezekkel a tortákkal, s azt is kiagyaltam, hogyan készíthetném el. Igen ám, de Leányzóm nem kért már belőle 11 évesen. No sebaj, Keresztlányunk épp barbis korszaka kellős közepét éli: 6 éves lett december legvégén. Így hát számára készült el a régóta dédelgetett terv.
A legnehezebb az egészben a baba kiválasztása volt:-) Álltunk Hédimmel a  megfelelő polc előtt, jártunk fel-alá, s válogattunk. Ez ezért nem jó, az azért, egyik túl gyatra, a másik túl cifra. A csudába, ha egyféle lenne, nem lenne ilyesféle gondunk:-) Végül csak dűlőre jutottunk, vittük haza a hosszúlábú szőkét. Mert igazából akkor derült ki, mennyire valószerűtlenül hosszú lábai vannak ennek a babának, mikor a kész torta közepébe biggyesztettem. Alig térde fölé ért a torta:-) De megoldottuk ezt a bökkenőt is.
Nem erősségem a tortasütés, de a szülinaposnak örömet szereztünk vele, s ez a lényeg!

Úgy készült, hogy sütöttem egy 8 tojásos sima piskótát. Mikor kihűlt, csíkkora vágtam, s kiraktam velük egy kerek tál alját. Jött egy sor krém, megint piskóta, megint krém, míg megtelt a tál. A maradék piskótacsíkokat a tetejére tettem, persze alá krém került, hogy odaragadjon. Fóliával letakarva hűtőbe tettem pár órára.
Ezután kiborítottam, körbekentem a maradék krémmel, a közepébe nyomtam a ruháitól megfosztott s fóliába tekert babát, majd tejszínnel díszítettem, öltöztettem a barbit. A tortából kilógó részt a derekáig is tejszínhabbal töltöttem ki:-)
Csokikrémmel készült, mert ez Barbara kedvence. Finom krém lett, ezért lejegyzem, hogyan készült:
Hozzávalók:

• 1 tojás
• 5 evőkanál rétesliszt
• 2 evőkanál kakaó
• 6 dl tej
• 10 dkg étcsokoládé
• 30 dkg margarin
• 20 dkg cukor

Így készült:

A tojást alaposan elkevertem 2 evőkanál rétesliszttel, majd fokozatosan hozzáadtam a többi lisztet, a tejet, 1 evőkanál kakaót, vigyázva, hogy sima legyen. Felfőztem, közben állandóan kavargattam. Beletördeltem a csokit, s időnként megkeverve hagytam kihűlni.

Közben Hédi elkeverte a margarint a cukorral, s belekanalazta a kihűlt pépet, végül belekevertük a másik evőkanál kakaót. Itt már én is besegítettem, de akkor is azért lett olyan finom a krém, mert Hédi kavarta:-)

Bár Hédi már cikinek tartja a barbi tortát, de azért élvezettel játszott Barbara babáival:-) S mi tagadás: időnként itthon is előkerülnek a fiókból a barbik, ha van kivel játszania velük. 

Hagymás-sonkás kifli

Szilveszterre készült, többedmagával, de én hiába készültem, nem jutottam el idáig:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 nagy evőkanál zsír
• 2 tojás
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 2 fej hagyma
• 20 dkg füstölt sonka
• só, bors
• 2-3 evőkanál olaj
• + reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A hagymát nagyobb darabokra vágtam, kevés olajon fedő alatt puhára pároltam. Sóztam, borsot szórtam rá.

A sonkát csíkokra vágtam, pici olajon megpirítottam. Végül összekevertem a hagymával.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukort, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tetem, elvegyítettem. Hozzáadtam a margarint és zsírt, elmorzsoltam. Beleütöttem a tojásokat, az élesztős tejjel összegyúrtam. Annyi tejfölt adtam hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Nekem sikerült kicsit túladagolni, így még egy evőkanálnyi liszt került bele.

A megdagasztott tésztát egy órányit kelni hagytam.

9 cipóra osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8-ba vágtam. Kiskanálnyi tölteléket tettem mindegyik szélesebb felére, majd felsodortam, kiflivé hajlítottam. Tepsibe rakosgattam, megszórtam reszelt sajttal, s 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Az utolsó két gombócba nem jutott töltelék, ezekbe reszelt sajt és tejföl keveréke került. 

A hagymás is finom volt, de én a sajtosakat jobban szerettem.

S ami késik, nem múlik:

Minden kedves Látogatónak kívánok nagyon boldog új évet!

 Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

                  Kányádi Sándor

Boldog karácsonyt!

Karácsonyig még szándékoztam egy-két bejegyzést írni, de már nem erőltetem. Inkább pihenek egy kicsit az egész napos sütés-főzést követően:-)

Szeretetben, örömben, sütiben gazdag békés karácsonyt kívánok minden kedves Látogatónak!

Ecetes sós stangli

Még valamikor ősszel sütöttem, de mivel karácsonyra is el szeretném készíteni, előkerestem a receptet. Nem kis időbe került fellapozni a sok újságot:-) De végül csak előkerült, s szokás szerint majdnem az utolsóban volt. Aztán a fotót hozzá előkeríteni sem volt túl egyszerű, de így jár, aki mindent elhanyagol:-)
Munkahelyen ettem egyszer finom sós ropogós rudakat, s meg is kérdeztem, leveles tésztából készült? Nem, ecet van a tésztájában, ez a ropogósság titka. Amint később rátaláltam erre a receptre (Receptözön, 2012/6.), tettem is egy próbát. Amúgy is szeretem a sós ropogtatni valókat, de ez különösen finom. Vasárnap sütök belőle jó nagy adagot; már azért is nagyot, mert tudom, hogy rá fogok járni karácsonyig.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 50 dkg margarin
• 12 evőkanál víz
• 2 evőkanál 20%-os ecet
• 2 teáskanál só
• 1 csomag sütőpor
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a vizet, ecetet, összegyúrtam. Nem tettem bele egyszerre az egész vizet, de végül kellett a 12 kanál víz, hogy összeálljon.

Néhány órás (vagy egy éjszakás) pihentetés után kinyújtottam, reszelt sajttal szórtam be a tetejét, jól rányomkodtam. Derelyemetszővel felvágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Ezúttal a tésztájába is fogok sajtot tenni, a margarin felét pedig zsírral helyettesítem. Ettől még ropogósabb lesz:-)

2020. 05. 11.
Készült már úgy is, hogy sajtot gyúrtam a tésztájába, legutóbb pedig a margarin egy részét zsírra váltottam- ha lehet, így még finomabb volt. Pontosan 35 dkg margarin és 10 dkg zsír került bele, a tetejére meg a sajt mellé köménymag is.

Diós hókifli

Nem is olyan rég volt, hogy először sütöttem hókiflit, s rögtön Lányom kedvencévé vált. Azóta volt ismétlés is, de mindig szilvalekvár került bele. Ezúttal dióval szerettem volna tölteni. Már hozzáláttam a tészta összeállításához, amikor jött az ötlet, hogy abba is kerüljön dió. Így kívül-belül diós lett, s nem is lett rossz:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• nagy csipet só
• 25 dkg margarin
• 1 nagy evőkanál zsír
• 1,5-2 dl tejföl
• 10 dkg darált dió

A töltelékhez:

• 15 dkg darált dió
• 3-4 evőkanál cukor
• 3-4 evőkanál lekvár
• vaníliás porcukor a forgatáshoz

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a diót és kanalanként a tejfölt. Annyit, hogy összeálljon a tészta, gyúrható legyen.

1 órányi pihentetés után 10 gombócra osztottam.

A töltelékhez a diót a cukorral és a lekvárral összekevertem. Narancslekvárt használtam, de a sárgabarack is tökéletes. Annyi lekvár került bele, hogy összeálljon a dió.

A tésztagombócokat egyenként kerekre nyújtottam, 8-ba vágtam, majd megtöltöttem a lekváros dióval, felsodortam, kiflivé hajlítottam. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben pirulásig sütötem.

Még azon forrón vaníliás porcukorba forgattam.

A vasárnapi süti szerepét töltötte be a hókifli, amikor is meggyújtottuk a 3. gyertyát az egy hét késéssel elkészült adventi "koszorún". S bármilyen hihetetlen, következik a 4. gyertya, s már nyakunkon is a karácsony. Mindig nagy izgalommal és nagy tervekkel készülök rá, amiből aztán töredéke valósul meg. De a konyhai teendőket -sütés, főzés- nem hagyom háttérbe szorulni:-)
Most felszusszanhatok egy kicsit, ugyanis a néhány nap megspórolt szabadságot élvezem. Azért ülök itt:-) S kiélvezhetem a konyhám adta lehetőségeket!

Blogkóstoló 13. Túrós lepény

Ez a Blogkóstoló forduló a 13 szám bűvöletében folyik:-) Már a 13., bármilyen hihetetlen; az évszámban is szerepel, no meg a határidő is 13-a, Luca napja. Még jó, hogy nem vagyok babonás:-) A lelkes háziasszonyról is ejtsek szót, aki nem más, mint Janka, a Csak, mert szeretem blog írója. Nem néztem utána, hogy rekordszámú-e a játékra jelentkezők száma, de soookan vagyunk.
Janka a Csigabige kuckója nevű blogot sorsolta nekem. Szeretem, ha eddig ismeretlen blog jut nekem, így mindig új, érdekes receptekre bukkanok. Ezúttal is! Már a sorsolás után rögtön végigböngésztem a blogot, s máris lett kedvencem. De biztos, ami biztos, újra átnéztem, s miután jó néhány receptet lejegyeztem, az elsőként kinézett lett a nyerő, a túrós lepény. Mellette fej fej mellett haladt a linzer jó sokáig, mivel ez inkább karácsonyi jellegű -ugyanis plusz feladatként az ünnepekre való készülődés megkönnyítését kaptuk-, de ... nem volt kedvem babrálni vele. Ilyen is van:-) De az sem marad megsütetlenül, sort kerítek rá hamarosan!
A túrós lepényt is el tudom azért képzelni a karácsonyi sütik között, mert nem közönséges lepény ez, lekvárréteg bolondítja meg ízét is, látványát is. Fincsi, de tényleg!

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg zsír
• csipet só
• 3 tojás sárgája
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg cukor
• kb. 1,5 dl tejföl

A töltelékhez:

• 50 dkg túró
• 16 dkg cukor
• 3 tojás fehérje
• 1 csipet só
• 3 evőkanál gríz
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 narancs lereszelt héja
• 1 kis üveg lekvár (nekem sárgabarack)

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. A tejfölt apránként adagoltam hozzá, elég sok kellett, hogy összeálljon. Kb. egy órát pihentettem.

Közben a túrót a cukorral, vaníliás cukorral összetörtem, hozzáadtam a citrom és narancs reszelt héját, a grízt. A tojások fehérjét a csipet sóval felvertem, ezt is a túróhoz kevertem. 

A tésztát 3 részre osztottam. Az elsőt tepsi méretűre nyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Megkentem a lekvárral. Erre került a második lap, majd a túrótöltelék, végül az utolsó lap. 

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Porcukorral díszítettem a sütit.

Kis változtatásokon azért átesett a süti. A laphoz eredetileg nem kellett volna cukor, én tettem. A töltelékbe tett narancshéj is saját ötlet, a citromlét viszont kihagytam. Kipattant egy olyan szikra is, hogy 4 lap legyen, s alsó 2 és felső 2 között legyen lekvár, középen meg a túró, mert szeretem a szimmetriát. De elhessegettem, tartsam már egy kicsit magam az eredetihez:-) Majd egyszer, Blogkóstolón kívül megsütöm úgy is.

Csigabige, köszönöm a receptet, Jankának pedig a játéklehetőséget!

Madártej szelet

Az utóbbi időben jó néhány családi esemény esett meg. Az őszi-téli hónapokra tömörülő születés- és névnapok mellett keresztelő és esküvő is volt a családban. Persze pont ilyenkor nincs időm, kedvem leülni megörökíteni a recepteket, pedig sütöttem ám rendületlenül! Fotó van a legtöbbről, recept némelyike elfelejtve, elkeveredve. Így a legutóbbi következik, aminek elkészítési módja -sőt még íze is- él emlékezetemben.
Előző este kajtattam recept után, de olyat kerestem, ami elkészítése után 1-2 órán belül fogyasztható. Mert munkát követően, azaz 5 után tudtam elkészíteni. A madártej szeletre esett a választásom. Több receptet átnéztem, végül egyiket sem követtem szó szerint. De a lényeg benne van: tojásos-vaníliás krém, jó sok hab. Szerettem ám!

Hozzávalók:
A laphoz:

• 7 nagy tojás fehérje
• 1 csipet só
• 7 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 7 evőkanál liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 7 tojás sárgája
• 5 dl tej
• 5 evőkanál liszt
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin

A habhoz:

• 6 dl tejszín
• 1 csomag vaníliás cukor
• 3 evőkanál cukor
• 2-3 habfixáló (szükség szerint)

Így készült:

A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral keményre vertem. Hozzáadtam a lisztet és sütőport, óvatosan összekevertem. Sütőpapírral bélalt tepsibe simítottam, 175 fokos sütőben megsütöttem.

A krémhez a tojások sárgáját előbb 2 kanál liszttel, majd a többivel, 1-1 kevés tejjel váltakozva simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet is, és a vaníliás cukorral, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Előbb összecsomósodott, de addig kell kavargatni kis lángon, míg kisimul.

Időnként megkeverve hagytam kihűlni. Közben a margarint a cukorral elkevertem, s kanalanként belekevertem a tojássárgás pépet.

A krémet a kihűlt lapra simítottam.

A tejszínt a cukorral és vaníliás cukorral felvertem. Mivel nem akart elég kemény lenni, habfixálót is tettem bele.

A habot a krémre simítottam.

1-2 órás hideg helyen való pihentetés után szeleteltem is.

A lapot sikerült túlsütnöm. Benn felejtettem a sütőben (így jár az ember lánya, mikor ezer fele gondol egy időben), szerencsére nem túl későn kaptam észbe. Kicsit kiszáradt, de nem égett meg. Éppen ezért nehéz volt szeletelni, de enni már nem volt annyira megerőltető:-) 

Boci tészta

Másodjára sütöttem meg rövid időn belül ezt a sütit. Nem csak azért, mert egyszerű és finom, hanem mert első alkalommal kifelejtettem belőle egyik összetevőt. Mikor már a tepsiben várta, hogy beteljesüljön a sorsa, vettem észre, hogy az olajat csak odakészítettem, de nem került bele. De így is meglepően finom volt. Aztán úgy 2-3 hét múlva Gergő az Erzsébet-bálba való készülődés hevében bejelentette, hogy sütit is kell vinni. Egy ilyen gyors süti még belefért, meg aztán úgy is kíváncsi voltam, hogy a kifelejtett olaj tetézi-e a finomságát a sütinek. Csak omlósabb lett, de valahogy az előző mégis jobban ízlett. Vagy csak az újdonság varázsa tette meg akkor a hatását?
Igazából a szalalkáli keltette fel az érdeklődésemet, ugyanis ezt a fújtatót még nem használtam kevert sütibe. De nagyon jót tesz neki, piskóta állagú lett tőle a süti. Finom, puha, s a barna részbe belecsempészett csoki is dob rajta.

Az olajmentes, első süti

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

• 3 bögre liszt
• 2 bögre cukor
• 1,5 bögre kefir 
• 0,5 bögre olaj
• 3 tojás
• 1 csomag szalalkáli
• 1 evőkanál kakaó
• 10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A tojásokat elkevertem a cukorral, majd a kefirrel, olajjal, liszttel elkevert szalalkálival. 

A simára kevert massza kétharmadát kikent tepsibe simítottam. A többihez kevertem a kakaót és a gőz fölött felolvasztott csokit. 

A tepsiben lévő masszára kanalaztam, majd villával lazán átkevertem a kétféle tésztát.

180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Ilyen egyszerű elkészíteni, s ugyanannyira finom. 

(Recept forrása: Édes és sós házi sütemények. Jó néhány sütit sütöttem már a könyvből, s még jó néhány várat magára.)

Diónéd

Mikor kinéztem a receptet, akkor jöttem rá, hogy szinte teljesen megegyezik Hankka tótsüteményével, ami elkészítésre vár. A hozzávalók arányai másak, valamint a tótsütiben citrom is van. Na sebaj, majd Hankka szerint is elkészítem, hisz annyira finom!

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 6 tojás fehérje
• 15 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 30 dkg darált dió

A mázhoz:

• 6 tojás sárgája
• 20 dkg porcukor

Így készült:

A margarint, cukrot, vaníliás cukrot kikevertem, majd a tojásfehérjék hozzáadásával tovább kevertem, míg egynemű nem lett. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, majd a diót. Alaposan összekevertem, majd tepsibe simítottam.

Előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Közben a sárgákat a porcukorral fehéredésig kevertem. 

Amint kivettem a sütit a sütőből, rögtön rákentem a mázat, s hagytam kihűlni, utána szeleteltem.

(Recept forrása: Házias konyha. Édes és sós sütemények.)

Jóval több cukor kellet volna bele: a laphoz 28 dkg, a mázhoz 30 dkg. Ezt rengetegnek találtam, azért egy tepsi sütit 40 dkg cukor is eléggé megédesít. Jól gondoltam! Finom, pihe-puha süti lett belőle. Kóstolgatás közben jött az ötlet, hogy ha darálás előtt megpergelem a diót, még finomabb lett volna.

Szöget ütött a fejembe a süti neve. A dió rendben, de mit jelent a néd szó? Azt gondoltam, régen volt valami jelentése, de nem találtam nyomát. Így marad a rejtély:-)

Csokis pite

Már számtalanszor elhatároztam, hogy előre eldöntöm, mit sütök egy bizonyos alkalomra. Mondjuk vasárnapra, mint most is. Több okból is: hogy beszerezhessem az esetleg hiányzó belevalót, és hogy megelőzzem az időrabló keresgélést. De nem mindig tartom magam az elhatározáshoz. Most sem. Hát vettem a már számtalan lapot is tartalmazó régi sütis füzetemet, s miután a régebb leírt receptek egyike sem felelt meg, sorra vettem a lapokat az innen-onnan lefirkantott sütireceptek átnézése végett. Szerencsével jártam, találtam egy megfelelőnek tűnőt. Itt találtam valamikor. (Újabban a recept lelőhelyét is lejegyzem, nehogy szó érje a ház elejét:-))

Gyorsan nekiálltam, hát ilyen lett:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 1 csipet só
• 30 dkg margarin
• 2 tojás sárgája
• 2 evőkanál víz

A töltelékhez:

• 6 tojás + 2 fehérje
• 30 dkg cukor
• 10 dkg darált dió
• 5 teáskanál (holland) kakaó

Bevonni:

• 14 dkg étcsokoládé
• 2 dkg vaj

Így készült:

A tésztához előbb a margarint elmorzsoltam a liszttel, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam.

Egy órányi pihentetés után kettéosztottam, mindkét részt tepsi méretűre nyújtottam.

A töltelékhez elkevertem a tojások sárgáját a cukorral, majd hozzáadtam a kakaót. 

A fehérjéket - a tésztából kimaradtakat is- felvertem, majd több részletben a kakaós részhez kevertem. Végül a diót is beleforgattam.

Egyik lapot tepsibe tettem, ráborítottam a tölteléket, elsimítottam, majd befedtem a másik lappal.

Előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje pirulni kezdett. A biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött a vajjal felolvasztott csokival.

Most látom a sebtében készült fotókon, milyen csunyuska szeletek lettek. Evés közben nem igazán törődtünk vele:-) Csak azért, mert finom volt. 

Csoki nincs az eredeti tetején, de gondoltam, ha már csokis, legyen még csokisabb. Nem volt a legjobb ötlet, mert az omlós, morzsálódós lapon nem akart elkenődni, húzta magával a morzsákat is. Ezért villával becsíkoztam, hogy némileg elrejtsem a hepehupákat. 

Tepertős pogácsa

Miközben az interneten barangoltam, persze recepteket böngészve, belebotlottam a tepertős pogácsába. Márpedig olyan szép levelesbe, amilyet Anyukám készített. El is gondolkodtam rögtön, hogy blogos korszakom óta nem sütöttem tepertős pogácsát? Pedig igencsak előkelő helyen szerepel a kedvencek között.
Húsboltban jártamkor kerestem is zsírnak való szalonnát. Nem volt, csak tokaszalonna. Kis falunkban nem azt veszek, ami szeretnék, hanem ami van:-) Nem úgy viselkedett, mint elvártam volna tőle, de jó húsos lévén finom zsír és még finomabb tepertő lett belőle. Annyira finom, hogy elég kevés érte meg, hogy pogácsa legyen belőle. De lett:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
•  6 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 tojás
• 1 evőkanál zsír
• 30 dkg tepertő (több kéne bele, de ennyi maradt)
• 1 tojás a lekenéshez

Így készült:

3 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, beleütöttem a tojást, hozzáadtam az élesztős tejet. A többi tej fokozatos hozzáadásával közepesen kemény tésztát dagasztottam. Én beleöntöttem mind a 6 dl tejet, így picikét lágy lett. Kis liszt hozzáadásával segítettem rajta. Végül a zsírt is beledagasztottam.

Letakarva hagytam megkelni.

Közben a tepertőt ledaráltam. Kevés sót még kevertem hozzá, mert kissé sótlannak találtam.

A megkelt tésztát kinyújtottam. Harmadára rákentem a darált tepertőt, majd hajtogattam: az üres részt a megkent rész felére, majd a másik felet ráhajtottam. Még háromba hajtottam. Letakarva fél órát kelesztettem. Kinyújtottam, újabb hajtogatás után újabb fél órát pihent. A harmadik nyújtást követően -jó ujjnyi vastagra nyújtottam- tetejét bevagdostam, kiszaggattam úgy, hogy minél kevesebb hulladék legyen, mert újra összegyúrva nem lesz leveles. Tepsibe rakosgattam, tetejét felvert tojással lekentem.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Több tepertő kellett volna bele, de így is elfogyott. 

Mikor a tavasszal otthon voltunk, ígéretet tettem Nagynénémnek, hogy legközelebb Őt is meglátogatjuk, mert amúgy nem esik útba, mindig kimarad. Ha már ott voltunk, unokatestvéremékhez is elmentünk. Elmondták, hogy szokták olvasni a blogomat, és Bálint unokatesó kiemelte, hogy neki különösen tetszik, hogy sokszor hivatkozok Anyukára. Mint most is... Nekem ez természetes, fel sem tűnt. Hisz Tőle tanultam a tepertős pogácsa ily módon való elkészítését is. Mint annyi minden mást is. S mennyi mindent nem lestem el, és mennyi mindent szeretnék még kérdezni Tőle...