Blogkóstoló 12. Kráter szelet, vaníliás tejbegríz, süni, süti

Múlt hét végén megijedtem, hogy akkor jár le a határidő, miközben épp Unokaöcsém keresztelőjére sütöttem. De megnyugodva vettem tudomásul, hogy még egy hét áll rendelkezésemre. Húúú, minő megkönnyebbülés.
Zsuzsa, a legújabb forduló tortatündér háziasszonya a SüniSüti blogot sorsolta nekem. Ha már süti, csakis nekem való lehet:-) Jártam már a blogon, de most fogtam magam, s elejétől végéig átböngésztem. Fele süni, fele süti a blognak, a nevéhez méltóan:-) A blog ifjú írója szokatlan háziállatot dédelget, egy Samu nevű cuki sün tulajdonosa. S mindenféle sün-vonzatú dolog gyűjtője, közzétevője. Érdemes betérni hozzá, nem csak a receptekért, de meglepően sok formában köszön vissza a kedves állatka, a sün a blogjáról!
A sünit is megcsodáltam, de elsősorban a sütiket tanulmányoztam tüzetesebben. Jó néhányat lejegyeztem, majd levonultam a konyhába, s miután leszűkítettem a kört, elkészítettem a gyerekeknek délutáni nasinak a vaníliás tejbegrízt, lévén nagy tejbepapi rajongók, majd megsütöttem a kráter szeletet, mindannyiunk kedvére.
S ha már sün, Gergő szobájából kerítettem egyet a fotózáshoz:-)

Vaníliás tejbegríz

Hozzávalók:

• 1 l tej
• csipet só
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 5 evőkanál cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 6 evőkanál gríz

Így készült:

A tej nagy részét a sóval, cukorral és a vaníliás cukorral főni tettem. A pudingport a többi tejjel elkavartam. A grízt és a pudingos tejet a forró tejhez öntöttem, kavargatva sűrűre főztem.

Kakaóval megszórva, még melegen ettük.

 

Kráter szelet

Hozzávalók:

A pudinghoz:

• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 5 evőkanál cukor
• 8 dl tej

A tésztához:

• 5 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 dl tej
• 1,2 dl olaj
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só

A tetejére:

• 4 dl tejföl
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál cukor

Így készült:

Megfőztem a pudingot a 8 dl tejben, a cukorral.

A tésztához előbb a tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kakaót, lisztet, sót, sütőport, tejet, elkevertem, majd 2-3 részletben hozzákevertem az olajat.

A masszát kikent tepsibe simítottam (28×34 cm-es). Rákanalaztam a pudingot és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Közben a tejfölben elkevertem a cukrot és vaníliás cukrot, majd a még forró sütire kentem.

Mivel nagy tepsiben szándékoztam sütni, kicsit emeltem az adagon. A puding soknak bizonyult, de sebaj, a maradékot kikanalazták. Aki meg kitalálta a tejfölt a tetejére, annak csak gratulálni tudok. Igazán jót tesz a sütivel, annyival puhább, krémesebb, nagyon finom tőle.

Süni, köszönjük a recepteket, a többit is, ami még elkészítésre vár!

Diós-vaníliás-csokis szelet

Ez a süti valamikor nyár végén, ősz elején készült. Nyáron hanyagolom a krémes sütiket, bármennyire is szeretem őket. De egy idő után hiányérzetem támad. Hogy mi is hiányzik, akkor jöttem rá, mikor megláttam ezt a sütit a frissen vásárolt újságban. Neki is láttam hamarosan.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 7 tojásfehérje
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg darált dió
• 4 evőkanál liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 7 tojássárga
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 7 dl tej
• 25 dkg margarin
• 10 dkg étcsokoládé
• 1 evőkanál kakaó
• szögletes vajas- vagy háztartási keksz
• maréknyi darált dió

Így készült:

A tojásfehérjéket csipet sóval felvertem, majd a cukorral és vaníliás cukorral tovább vertem, míg kemény lett. Hozzákevertem a diót, kanalanként a lisztet a sütőporral együtt.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez habosra kevertem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáadtam a pudingporokat, s kevés tejjel simára kevertem.

A többi tejet főni tettem, a tojássárgás keveréket hozzáöntve állandóan kavarva sűrűre főztem. Kevergetve hagytam kihűlni.

A margarint kikevertem, majd kanalanként hozzákevertem a pudingot. 

Fele krémet a kihűlt lapra simítottam, majd kiraktam keksszel. 

A krém másik feléhez hozzákevertem a felolvasztott, de nem forró csokit és a kakaót, a kekszre simítottam.

Tetejét beszórtam darált dióval. Másnapra megpuhult a keksz s jól lehetett szeletelni. 

(Recept forrása: Receptözön. 2013/9.)

 De ha valaki azt hiszi, hogy aztán telezabálom magam sütivel, téved:-) Többnyire addig tart a kíváncsiságom, míg megkóstolom. Nagyon kell szeressem azt a sütit, hogy két szeletnél többet megegyek belőle. Később még rájárok 1-1 szelet erejéig, aztán lesz belőle tízórai mellé nasi. Akkor miért sütök? Mert szeretek. Más horgászni jár vagy keresztszemest varr, én sütök. A család meg élvezettel elfogyasztja munkám eredményét.

Csokis-meggyes szelet

Hédikém muffint akart sütni. Ki is nézett egy receptet, de a konyha éppen nem állt készen ilyen horderejű munkára. Rábeszéltem egy sima, tepsis változatra. A massza maradt, csak éppen egy kis tepsibe borítottuk bele, s kisülve felszeleteltük. Büszke is volt az alkotására, s rám kötötte, feltegyem ám a blogra. Kicsit megkésve, de teljesítem a kérését:

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 15 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 2 dl tej
• 25 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál kakaó
• 10 dkg étcsokoládé
• 1 üveg magozott meggybefőtt

Így készült:

A tojást, cukrot, olvasztott margarint habosra kevertük. Hozzáadtuk a tejet, lisztet, sütőport, kakaót, simára kevertük. Végül a darabokra vágott csoki és a meggy került bele.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttük.

Gyors, finom, puha "muffin" lett belőle. Valamiért nem rajongok ezért a formában sült sütiér. Nem tudom megmondani az okát, de kerülöm a készítését, pedig a gyerekek gyakorta kérik. Talán mert a kevert tészták nem a kedvenceim... talán mert elfoglalja az egész konyhát... mert több a munka vele. Sorra meg tudnám cáfolni mindegyiket:-) Marad a gyerekeknek az elkészítése. 

Mákos zserbó

Még soha nem sütöttem zserbót. Mákosat főleg nem. Mert Férjem állítása szerint nem szereti az eredeti, diós zserbót, a mák meg nem a legnépszerűbb sütibe való kosztosaim körében. De a legújabban beszerzett receptes könyv borítójáról ez a süti köszönt vissza. Igencsak biztatóan. Neki is láttam. De nem elszúrtam? :-) Ott volt előttem a fotó a három lapból álló, vastag töltelékkel büszkélkedő szeletekről, az én fejecskémben mégis négy lap motoszkált. Hát ennek megfelelően számoltam, emeltem kicsit a tészta hozzávalóit, hogy a nagy tepsit kitöltse már az a süti. Hogy én mit lekínlódtam azokkal a lapokkal! Ez nem újság nálam, ha lapokat kell nyújtani, de ez most különösen szemtelen volt. Kinyújtottam a tepsi méretére, de amint rátettem a lekvárral, mákkal gazdagított előző lapra, nem átallott összeugrani. Így minden következő lap kisebb lett. Nem tudtam mit tenni vele, így sült meg. A szélét körben levágtam, a közepét pedig kimondottan szerették! Ez volt a kárpótlás a bosszankodásért:-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 17 dkg porcukor
• 20 dkg margarin
• 1 tojás
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2,5 dkg élesztő
• 1,5 dl házi tej + szükség szerint

A töltelékhez:

• 1 üveg baracklekvár
• 30 dkg darált mák
• 15 dkg cukor
• 1 citrom reszelt héja

A tetejére:

• 15 dkg étcsokoládé
• 2-3 dkg vaj

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztben elmorzsoltam a margarint, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kemény lett. Ha még kevés tejjel lágyítanom kellett volna, nem ugrott volna össze. Na majd legközelebb:-)

A tészta egy órányit pihent.

Közben a darált mákot elvegyítettem a cukorral, reszelt citromhéjjal. 

Négy észre osztottam, egyenként kinyújtottam őket. Az elsőt tepsibe tettem, lekentem lekvárral, beszórtam a mák harmadával. Ráhelyeztem a következő lapot, lekvár, mák következett, majd még egyszer megismételtem, s befedtem az utolsó lappal. 

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött a vajjal felolvasztott csokoládéval. 

(Recept forrása: Házias konyha. Édes és sós házi sütemények.)

A 3 laphoz 50 dkg liszt és 15 dkg margarin szükséges, a többi hozzávalóból ugyanannyi. Mivel a töltelék is 3 fele osztódott, vékonyabb lett a kelleténél. De így is elfogyott, s a sikerét látva merek diós zserbót is sütni, remélve, hogy nem fog csődöt mondani. De szigorúan 3 lapból:-)

Sajtos lapok

Előbb kockáknak akartam nevezni, de még jön valami matematikus, s kifejti, miért is nem kockák. Hát valóban nem azok, csupán négyzet alakúakra vágtam, hogy ne a szokásos rúd formája legyen.
Már két hete nem sütöttem sóst, de már fájt rá a fogam, így megleptem magam. Meg a többieket is, mert olyan sikere lett, hogy hamarabb elfogyott, mint a zabkeksz.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 20 dkg ömlesztett sajt
• 3 tojás sárgája
• 3-4 evőkanál tejföl
• reszelt sajt beszórni

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, majd az ömlesztett sajttal, tojások sárgájával és annyi tejföllel, hogy összeálljon a tészta. Én 4 evőkanállal tettem bele, ez picit soknak bizonyult, ezért még kevés lisztet tettem hozzá, hogy elég kemény legyen a tészta.

Egy órányi pihentetés után nem túl vékonyra, úgy 1 cm-esre nyújtottam, tetejét beszórtam reszelt sajttal, jól rányomkodtam. 

Derelyevágóval négyzetekre vágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben pirosra sütöttem. Fontos, hogy jól süljenek meg, mert csak így lesz jó ropogós.

Nem csak ropogós lett, de a belseje réteges volt, mintha hajtogattam volna. Pedig nem...
Lehet, már szerepel hasonló a blogon. Nem egy receptet követve sütöttem, csak emlékeim alapján. De fincsi lett, ezért gondoltam megörökítésre érdemesnek.

Zabkeksz

Már egy ideje teszem-veszem ezt a receptet, hozzávaló beszerzésére várva, meg alkalmat, időt, kedvet keresve az elkészítésére. Ma végre minden összejött.
 Eredeti neve karcsúsító zabkeksz. Ha valóban az lenne, szívesen elüldögélnék naphosszat egy könyvvel a kezemben  ilyen kekszet majszolva. Kellemest a hasznossal:-)
Én az ajánlott nyírfacukor helyett sima répacukrot használtam. Ettől eltekintve egészséges rágcsálnivaló, nem mellékesen finom is. Omlós, ropogós, enyhén édes.

Hozzávalók:

• 4 kicsi tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 15 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg sós, pörkölt mogyoró, darálva
• 10 dkg szezámmag
• 1 csomag sütőpor
• 50 dkg zabpehely

Így készült:

A zabpelyhet késes aprítóval megőröltem. Nem teljesen lisztté, maradtak benne darabok is.

A tojásokat a cukorral habosra kevertem. Hozzáadtam a megolvasztott margarint, ezzel is elkevertem.

A kókuszt, diót, mogyorót és szezámmagot is belekevertem, végül az őrölt zabpelyhet és sütőport.

Ragacsos, omlós massza lett belőle. Lényeg, hogy ne legyen lágy, összeálljon, nyújtható legyen. Én még kevés kókuszt tettem bele, de bármelyik hozzávalóval lehet segíteni az állagán.

Egy órányi pihentetés után enyhén lisztezett deszkán nem túl vékonyra nyújtottam, úgy 5-6 mm-esre. Tetszés szerinti kekszformával kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam, 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult.

3 nagy tepsibe fért bele, tehát elég sok lett belőle. Habár nem is olyan sok, mert fele már elfogyott:-)

Recept forrása: Receptözön Sütemények, 2013/4.

A sok benne lévő finomság közül leginkább a szezámmag íze uralkodik. A kókusz, amiből legtöbb van benne, kevésbé érzik. A sós mogyoró meg egyáltalán. Sós került bele, mert amúgy is szoktam az édes sütikbe is csipet sót csempészni, mert kiemeli az ízeket. 

A recept beküldője szerint kerülhet bele aszalt gyümölcs, fahéj, kakaó, csokidarabkák. Én is úgy gondolom, mindezekkel csak még finomabb lehet. Főleg a csoki ötlete tetszik:-) 

Amerikai krémes

Lányom mellém kuporodott, miközben internetet böngésztem. Csakhamar rábökött egy sütire, hogy ilyen legyen hétvégén. Hát jó, nem kell magamnak gondolkodni ezen is:-) Somolygok is magamban, mert épp a napokban Hajni írta, hogy Lánya ajánlotta sütit készített. S éppen tőlem, de jó is ez:-)
 El is készült az amerikai krémes, annak rendje és módja szerint. Azaz (szinte) betűről betűre betartva az utasításokat.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 7 tojás sárgája
• 20 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 dl tej (eredetileg 13 ek víz)
• 1 csomag vaníliás cukor

A krémhez:

• 7 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 3 csomag vaníliaízű pudingpor
• 9 dl tej

A tetejére:

• 6 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• csokidara vagy reszelt csoki

Így készült:

A tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a kakaót, sütőport, vaníliás cukrot, lisztet és tejet. Simára kevertem, majd nagy, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A pudingporokat elkevertem kevés tejben, majd a többi hozzáadásával sűrűre főztem. Közben a Férjem a csipet sóval és a cukorral keményre verte a tojások fehérjét. A még forró pudingba belekevertem a habot, több részletben. (Még melegen kissé lágy volt, éppen hogy nem folyós, de ahogy kihűlt, megdermedt a krém.)

A kihűlt kakaós lapra simítottam.

A tejszínt felvertem a cukorral és vaníliás cukorral, majd a krémen elsimítottam. Tetejét csokigolyókkal szórtam be.

A receptet itt találtuk. Köszönjük!

Kritika? Mindössze annyi, hogy száraznak találtam a lapot. De ez a gond másnapra megoldódott. Ekkor már jobban is fogyott a süti, én magam is két szeletet megettem, míg előző nap egy karcsúbb darabkát bírtam bekebelezni. Szóval finom, nem túl édes, könnyed sütemény.

Szalonnás pogácsa

Tegnap sütöttem, egy habos-krémes finomsággal egyetemben. Finomság ide vagy oda, a pogácsát részesítettem előnyben. Biztosan öregszem:-) Na jó, ezt amúgy is tudom, nem kell, hogy ilyen apró jelek is figyelmeztessenek rá. Mint például az ízlésváltozás. De azért még fogok édeseket is sütni, mert legalább kóstolás erejéig kíváncsi vagyok rá, meg időnként kimondottan jól esik csakazértis bűnözni. Aztán meg örömet okoz az elkészítése, s , ezzel kellett volna kezdjem, a család elégedettsége, jóízű falatozásának látványa is serkent erre a tettre.
De most a pogácsa élvez elsőbbséget:

Hozzávalók:

• 35 dkg húsos szalonna
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 3 tojás sárgája+1 egész tojás
• 3 dl tej + szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 tojássárga lekenni

Így készült:

A szalonnát apró kockákra vágtam. Kis lángon megsütöttem.

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet tálba tettem, elvegyítettem benne a sót. Beleütöttem a tojások sárgáját meg az egész tojást. Ráöntöttem az élesztős tejet, s összegyúrtam. Közben annyi langyos tejet adtam még hozzá, hogy összeálljon a tészta. Végül a langyosra hűlt szalonnadarabkákat dagasztottam bele, zsírjával együtt. 

Letakarva fél óráig kelesztettem. Ekkor deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, hajtogattam. (Nem amiatt, hogy réteges legyen, hanem tapasztalatom szerint így formásabbak, magasabbak lesznek a pogácsák.) Hagytam pihenni 10 percet, majd kb másfél ujjnyi vastagra nyújtottam. Pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe rakosgattam, hagytam még kelni 10-15 percet. Lekentem tojássárgával, 190 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Többféle szalonnamaradék volt a hűtőben, ezek felhasználása végett süt a pogácsa. Volt füstölt házi szalonna is, ami szívesen enged zsírt magából, nem úgy, mint a bacon (ebből volt a több). Így nem tettem zsírt alá, de mikor csak bacont sütök, kevéssel segítek neki sülni. 

Finomak lettek, puhák és kellemesen sült szalonna ízűek. Bár jócskán lett belőle, mostanra mindössze néhány darab maradt. Holnap süthetek megint valami tízórainak valót...