Diós-vaníliás-csokis szelet

Ez a süti valamikor nyár végén, ősz elején készült. Nyáron hanyagolom a krémes sütiket, bármennyire is szeretem őket. De egy idő után hiányérzetem támad. Hogy mi is hiányzik, akkor jöttem rá, mikor megláttam ezt a sütit a frissen vásárolt újságban. Neki is láttam hamarosan.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 7 tojásfehérje
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg darált dió
• 4 evőkanál liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 7 tojássárga
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 7 dl tej
• 25 dkg margarin
• 10 dkg étcsokoládé
• 1 evőkanál kakaó
• szögletes vajas- vagy háztartási keksz
• maréknyi darált dió

Így készült:

A tojásfehérjéket csipet sóval felvertem, majd a cukorral és vaníliás cukorral tovább vertem, míg kemény lett. Hozzákevertem a diót, kanalanként a lisztet a sütőporral együtt.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez habosra kevertem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáadtam a pudingporokat, s kevés tejjel simára kevertem.

A többi tejet főni tettem, a tojássárgás keveréket hozzáöntve állandóan kavarva sűrűre főztem. Kevergetve hagytam kihűlni.

A margarint kikevertem, majd kanalanként hozzákevertem a pudingot. 

Fele krémet a kihűlt lapra simítottam, majd kiraktam keksszel. 

A krém másik feléhez hozzákevertem a felolvasztott, de nem forró csokit és a kakaót, a kekszre simítottam.

Tetejét beszórtam darált dióval. Másnapra megpuhult a keksz s jól lehetett szeletelni. 

(Recept forrása: Receptözön. 2013/9.)

 De ha valaki azt hiszi, hogy aztán telezabálom magam sütivel, téved:-) Többnyire addig tart a kíváncsiságom, míg megkóstolom. Nagyon kell szeressem azt a sütit, hogy két szeletnél többet megegyek belőle. Később még rájárok 1-1 szelet erejéig, aztán lesz belőle tízórai mellé nasi. Akkor miért sütök? Mert szeretek. Más horgászni jár vagy keresztszemest varr, én sütök. A család meg élvezettel elfogyasztja munkám eredményét.