Rahátos rudak

 Egy hete körül sütöttem egy adagot belőle. Más célom volt vele, de Férjuramnak annyira ízlett, hogy rájárt rendesen, meghiúsítva eredeti tervemet. Hogy kedvére tegyek, tegnap sütöttem újabb adagot, karácsony előtti nassolásra, meg persze az ünnepekre is, ha marad. Már a fotózott mennyiség egy részét el is tüntette! 😀

Most is rahát (lokum vagy szultánkenyér más néven) került bele, az utolsó darabokba pedig birsalmasajt. Kisebbekre szabtam, mint először, hisz a terülj-terülj asztalkák idején a falatkák sikeresebbek.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1 csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 20 dkg zsír
• 2 tojás sárgája
• 5-6 evőkanál natúr joghurt
• rahát a töltéshez
• vaníliás porcukor a beszóráshoz

Így készül:

A lisztet, sót, porcukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és 2-3 evőkanál joghurtot. Gyúrni kezdtem, közben kanalaztam még hozzá a joghurtból annyit, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen nagyon kemény, könnyen lehessen gyúrni. Az utóbbiba 5 púposan mért evőkanállal pakoltam.

Rövid ideig pihentettem. Közben csíkokra vágtam a rahátot.

A tésztát vékonyra nyújtottam, kisebb négyzetekre vágtam. Mindegyikre 1-1 darab rahátot tettem, felsodortam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. 

180 fokos sütőbe tettem. Addig sültek, míg pirulni kezdtek. 

Még melegen vaníliás porcukorral szórtam be.

Kalács

Mifelénk nem sütöttek bejglit, viszont kalácsot igen. Ünnepi süteménynek számított régen. Aztán felváltották a mézes-mázas finomságok- ezek jelenlétében nem fogyott már el a kalács, így el is maradt. Azt mondanom sem kell, hogy a kedvenc a diós volt. Régen mindig volt dió a háznál- nagyszüleim néhány diófája, a szomszéd termetes fájának áthajló ágai is biztosították a süteménybe valót. Az utóbbi időben, ha sütöttem is kalácsot, rahátos vagy kakaós, aszalt gyümölcsös volt. Most elhatároztam, hogy csak azért is diósat fogok készíteni. Bár mi már nem dúskálunk a dióban- erről gondoskodik az újonnan megjelent kártevő, a dióburokfúró légy, ami egyre inkább tönkreteszi a termést. A boltban meg olcsóbb a mandula- lehet, áttérek erre a csonthéjasra.😉

Nagy adag tésztát dagasztottam, négy rúdhoz valót. Fele diós lett -ez volt a kapósabb-, másik fele aszalt gyümölcsös.

Hozzávalók:

• 1,2 kg liszt (ebből 30 dkg rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál porcukor
• 20 dkg vaj
• 4 + 1 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 2 egész tojás+ 2 sárgája
• 1 citrom lereszelt héja

A töltelékhez, 2 rúdhoz:

• 20 dkg darált dió
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor

Másik 2 rúdhoz:

• 30 dkg aszalt gyümölcs (most 10-10 dkg mazsola, aszalt szilva, cukrozott narancshéj)
• + 1 felvert tojás lekenni

Így készült:

Négy dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál porcukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a liszteket, sót, többi cukrot, citromhéjat tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet, a tojásokat. és gyúrni kezdtem. Közben még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta- se nem kemény, se nem elterülősen lágy. Olyan könnyen gyúrható kell legyen.

A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészültek a töltelékek: a diót elvegyítettem a cukorral és vaníliás cukorral. Az aszalt szilvát apró kockákra vágtam, elvegyítettem a mazsolával és narancshéjjal.

Mikor megkelt a tészta, 4 részre osztottam. Előbb a két diós készült el: két tésztadarabot vékonyra, téglalap alakúra nyújtottam, elosztottam rajtuk a diót, feltekertem, tepsibe pakoltam. Hagytam még kelni 15-20 percet, majd felvert tojással lekentem, s 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg szép piros lett alja-teteje.

Közben elkészítettem a másik két rudat is, csak ezeken az aszalt gyümölcsöt osztottam el. Tojással lekenve ment a sütőbe a diós után.

Jó lenne tudni, Mama kalácsa hogyan készült. Biztos, nem így. A látványára, ízére emlékszem, de sosem figyeltem meg, mit tesz bele. Vaskosabbra készítette, mint én. Nem volt benne sok töltelék, mégis olyan finom volt. A puszta kalácsa úgyszintén- ez a töltelék nélküli változat. 

Néhány napja néztem egy műsort egyik erdélyi arisztokrata család leszármazottjával, aki emberfeletti,  igen türelmes harcot vív javaik visszaszerzésére. Ő mondta, persze nem ezekkel a szavakkal, de az volt a lényege, hogy nem kell sajnálni, ami elveszett, a leromlott épületeket, hisz mindig is így volt- épületek jönnek-mennek. Talán nekem sem kellene sajnálni ezeket a recepteket, hisz van másik, ezek is finomak, s mi már vagyunk szerencsések -vagy nem?- olyan korban élni, amikor le tudjuk ezeket jegyezni s egy kattintással a világ minden tájáról elérhetővé tenni, meg persze megörökíteni az utókor számára. Az más kérdés, hogy unokáink egyáltalán kíváncsiak lesznek-e rá. Bízom benne, hogy bennük is pislákolni fog a múlt iránti némi tisztelet és érdeklődés, sikerül ennek csíráját elültetni bennük. 

Hova tudok kilyukadni egy kalácsrecept révén...

Az aszalt gyümölcsösről is egy gyors fotó: 

Diós-kávés szelet vaníliakrémmel

Még mielőtt nyakunkba szakad a karácsony, talán sikerül egy-két receptet közzétennem. Állnak ugyan sorban, de valahogy egész héten nem akart megjönni hozzá a kedv, az ihlet, meg a többi.

Már hetek óta dúl bennem a karácsonyvárás, terveket szövögetek, recepteket gyűjtögetek  (leginkább😀), teszek-veszek, régi karácsonyok emlékén meghatódom, s próbálom behozni a hetek óta halogatott dolgokat. Persze több-kevesebb sikerrel, de már nem is idegesítem magam (legalábbis próbálom megbeszélni magammal, hogy ami meglesz, meglesz, ami nem, marad későbbre), inkább dagasztottam lángost vacsorára. 

Ez a süti úgy két hete készült, azóta itt raktározom, de mindenképp megírom, mert egyszerű és nagyon finom. Talán valaki épp ilyen receptet keres karácsonyra:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 22 dkg cukor
• 3 nagy tojás
• 1,5 dl olaj
• 30 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál őrölt kávé
• 2 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg vaj
• 18 dkg cukor 
• + a tetejére 1-2 evőkanál darált dió

Így készült:

A tésztához a tojásokat a cukorral elkevertem, majd hozzáadtam az olajat, diót, lisztet, sütőport, kávét, elkevertem. Mikor már sima a massza, több részletben hozzákevertem a tejet.

A kész tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. (28×32 cm-es a tepsi.) 

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem, illetve addig, amíg enyhén megpirul a teteje.

A krémhez előbb a pudingporokat a tejjel és vaníliás cukorral sűrűre főztem.

Hagytam kihűlni, közben többször megkevertem.

A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzákevertem a kihűlt pudingot.

A tésztalapot, ha már kihűlt, vízszintesen kettévágtam. Fele krémet a két lap közé kentem, többi krémet a tetejére.

Darált dióval szórtam be. 

Akár azonnal szeletelhető.

Tényleg finom, puha süti, diós-kávés ízű, amit én kimondottan szeretek. 

Igazából ami több időt vesz igénybe, az a krém kavarása. De akár géppel is elvégeztethetjük ezt a munkát- én leginkább a két kezemmel szoktam- vagy a Férjemével.😉

Mákkal bolondított sütemények

 Nem sütök sűrűn mákosat, a család ellenállása miatt. De fokozatosan sikerül megszerettetni velük. Azért annyiszor nem teszem eléjük, hogy megunják, de igazi sikerélmény, mikor azt mondják, hogy ez mégiscsak finom. Hogy a rohamosan közeledő karácsonyra sütök-e mákkal bolondított sütit, még kérdéses, már így is hosszú a lista, de összeszedek egy csokorba néhányat, amelyeket el bírok képzelni a süteményes tányéron. 

A receptek a süti nevére kattintva érhetőek el:

Mákos linzertekercs

Mákos krémes

Meggyes-mákos pite

Diós-mákos zserbó

Joghurtkrémes mákos szelet

Almás-túrós-mákos süti

Mákos mézes krémes

Sárga tetejű mákos

Krémes bögrés mákos

Habos-mákos lepény

Füstölt sajtos kockák

Hosszú hét áll mögöttem. De az a tudat, hogy jövő héttől pihenhetek, kitartásra sarkallt. Szinte teljes napjaimat az iskolai teendők kötötték le, minden mást halogattam, hisz majd úgyis ráérek bepótolni. Sütöttem is, mert közben névnapom, születésnapom volt, meg kollégáknak is vittem utolsó tanítási napra, de lefotózni már nem volt időm. Legalábbis az utolsóként készülteket. Sebaj, sütök én még. 😀 És azt meg sem említettem, hogy időközben annak is eltelt tíz éve, hogy elkezdtem blogot írni. De ilyentájt mindig annyi a más tennivaló, hogy ezek az események háttérbe szorulnak. Nem is szoktam nagy csinnadrattát csinálni belőle, mint ahogy a születésnapomból sem. Már sok éves vagyok. A negyven annak idején ledöbbentett, de azóta rábeszéltem magam, hogy örüljek minden egyes újabb évnek, hisz az sem adatik meg mindenkinek, hogy ezt megérje. Szóval jövő ilyenkor már fél évszázados leszek. Nem érzem magam annyinak. Igazából a gyerekeken látom, hogy telik az idő, illetve érzem, mert már mindketten felnőttkorba léptek, és a jövőjüket építgetik- két különböző nagyvárosban. Azaz Leányzónk egyelőre itthon van, ezért -csakis ezért- hálás vagyok az online oktatásnak.

A sok duma után jöhet a... szülinapi torta helyett (tényleg, azt Leányzóm készített nekem, meglepett vele) egy sós süti. Születésnapomra készítettem, vittem belőle kolléganőknek is- mind elfogyott. 

 Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 30 dkg zsír
• 30 dkg füstölt sajt
• 2 teáskanál só
• 1 kis pohár kefir (175 g)
• 1 nagy tojás
• 1 evőkanál egész köménymag
• + 8-10 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A sajtot lereszeltem.

A lisztet elvegyítettem a sóval (kissé púpozott teáskanállal mértem), majd elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, köménymagot, ezzel is elvegyítettem, majd belekerült a tojás és a kefir. Összegyúrtam. Kicsit kemény lett, de összeállt a tészta. Ha nem állna össze tészta, még kis kefir vagy tejföl kerülhet bele. 

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam úgy kisujjnyi vastagra. Beszórtam a reszelt sajttal, rányomkodtam. 

Derelyemetszővel négyzetekre vágtam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Két nagy tepsivel lett.

Jó roppanós, kellemesen sós és sajtos harapnivalók lettek. Azt hiszem, karácsonyra is sütök belőle egy adagot. Meg azt is gondolom, hogy huzamosabb ideig is élvezhető lenne- ha el nem fogyna. 

Kávés-kakaós kifli

Ma reggel korán felébredtem, s azzal szórakoztam, hogy visszanéztem a korábbi fotókat, s megállapítottam, megint sikerült összegyűjteni jó sok elmaradást. Mivel elég gyakran elfelejtettem, hogyan készült egy-egy korábbi süti-étel, rászoktattam magam, hogy piszkozatban írjam meg a receptet, s így csak a fotót és az elkészítés menetét kell hozzáadni. Illetve a szövegelést! 😀 

Aztán végignéztem a piszkozatokat- sok évvel ezelőttik is vannak, sőt, teljesen megírt és közzé nem tett bejegyzések is akadnak köztük. Valószínűleg ez is olyan lesz. Mert mikor több a szabadidőm, megírok néhány elmaradtat, aztán időszűke idején csak egy kattintás közzétenni. No, a kulisszatitkokba is beavattam a kedves olvasókat! 

Ez a kifli alakú kekszféleség még Nővérem meglepetés-szülinapja idején készült, több mással egyetemben, hogy bulira is legyen, Fiamnak is jusson pakkba való.

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg porcukor
• 1 evőkanál őrölt kávé
• 2 evőkanál kakaó
• csapott mokkáskanál fahéj
• 25 dkg margarin
• 1 tojás
• 5 dkg fehér csoki becsorgatni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot, kávét és kakaót meg fahéjat tálba pakoltam, elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. A tojást is beleütöttem és tésztává gyúrtam.

A tésztából négy rudacskát formáztam, amelyeket hideg helyen pihentettem 1 órányit.

Pihentetés után kis darabokra vágtam, mindegyik darabot két tenyerem között formáztam, kiflivé hajlítottam.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon sütöttem. Figyelni kell, elég hamar sül. Mikor már nem lágy a teteje, kész.

Kihűlés után a gőz fölött felolvasztott fehér csokival becsorgattam a kiflikéket.

 Recept innen. Persze némi változtatással.

Finom, roppanós, kellemesen rágcsálható süti lett belőle. És feltételezem, hogy sokáig elállna, ha el nem fogyna. Így akár kirándulásra is készülhet, akár gyereknek csomagolni több napra elegendő kávé mellé való harapnivalót, vagy karácsonyra, mint az eredeti recept szerzője tette. (Aki szépséges fotókat készített róla.)

Fehér isler

 Mániákusan gyűjtöm a recepteket. Számtalan füzetem van telefirkantva vázlatos leírásokkal, leginkább hozzávalók felsorolásával, mellette évtizedek alatt összegyűjtött újságok, könyvek sokasága. Aztán megálljt parancsoltam ezek vásárlásában, így maradt az internet. Onnan inspirálódok, de leginkább elraktározom későbbre az érdeklődésemet felkeltőket. Aztán ott is maradnak. Ez kivétel volt. Megláttam- itt. Azon a hétvégén meg is sütöttem. Persze "kicsit" magunkra formálva. Érdemes volt, olyannyira, hogy elhatároztam, ez lesz egyik karácsonyi sütink is. 

 

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• csipet só
• 5 dkg kókuszreszelék 
• 1 nagy tojás 

Továbbá:

• málnalekvár összerakni
• 20 dkg fehér csokoládé
• 3 evőkanál olaj
• 2 evőkanálnyi kókuszreszelék

Így készült:

A lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, kókuszt, csipet sót tálba mértem. Elmorzsoltam a vajjal, majd a tojással tésztává gyúrtam. 

Egy órányit pihent a tészta.

Enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, kisebb pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam a kis karikákat, majd 180 fokos sütőbe tettem. Egész világosra sütöttem. Csak épp addig, míg a szélei enyhén pirulni kezdtek.

Mikor kihűlt, lekvárral kettesével összeragasztottam őket.

A fehér csokit az olajjal vízgőz felett felolvasztottam. A forró víz fölött hagytam, míg a kis sütiket 1-1 kiskanál csokival bevontam.

Mindegyik tetejére csipetnyi kókuszreszeléket szórtam.

A máz dermedése után fogyasztható. Előbb is, csak akkor eléggé maszatolós lesz. 😉

Másnapra a lekvártól jól átpuhult. Persze másféle lekvárt is lehet használni, ízlésünk, kedvünk, lehetőségünk szerint, de ha savanykásat választunk, jót fog tenni neki. Legközelebb is maradok a málnalekvárnál, viszont kókuszból kicsit többet fogok tenni a tésztájába- mondjuk 10 dkg-ot.

Túrós pogácsák

Céltalanul megvásárolt túró sorsa lett. Másik csomagból édes készült, túrós-meggyes pite. S hogy ne a megszokott rúd formája legyen, korongokat vágtam ki belőle. Ugyan pogácsának kicsit laposkák és szárazak -ugyanis roppanós sós rúd állaga van-, de a formája miatt mertem így elnevezni. Persze finomak voltak, több napon keresztül ezt rágcsáltam a tízórai szünetben.

 Hozzávalók:

• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 50 dkg túró
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 2 tojássárga
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál köménymag
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A liszteket tálba mértem, elvegyítettem a sóval (kissé csapott teáskanállal mértem) és sütőporral, majd elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a túrót, köménymagot és tojások sárgáját, összegyúrtam. 

Egy órányit pihent, majd enyhén lisztezett deszkára borítva ujjnyi vastagra nyújtottam. Tetejét éles késsel bevagdostam.

Közepes pogácsaszaggatóval kivagdostam, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.

180 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Persze lehet más formára is vágni, rudakat is lehet szabni belőle, akkor nincs hulladék, amit újra össze kell gyúrni, nyújtani, szaggatni. Vagy derelyemetszővel felkockázni.