Mivel itthon töltöttük a karácsonyt, nem terveztem sokat sütni. Nem jött össze! 😀 Sósból csak kettő lett, de édesből... meg sem számoltam. Na most gyorsan: apró és szeletes összesen nyolcféle. Aprókból még van, azok még jövőre is ehetőek lesznek: hókifli, linzer, isler és mézes. Sósból is van még- nem azért nem fogyott el, mert nem finomak, inkább azért, mert sikerült megint túlzásba vinnem. Amúgy elajándékoztam volna. De most olyan magunknak valónak alakult ez az ünnep. Azon elmélkedtem, hogy régen milyen nyüzsgés volt az ünnepeken. Hol hozzánk jöttek, hol mi mentünk, barátok, rokonok, szomszédok köszöntötték egymást. Mikor eljöttünk, sokáig hiányzott a társaság, a nagy szalmakrumplisütések, közös puzzle-ozások, kirándulások. Naivan azt gondoltam, majd itt is hasonlóan alakul. Ugyan, dehogy. De, bármennyire is csodálkozom magamon, ezt is meg lehet szokni. Olyan jól elvagyunk szűk kis családi körben is... Nem, mintha nem lenne jó nagyobb társasággal ünnepelni, de ha így alakult, így éljük az életünket.
Az egyik sós süti a visszatérő túrós rúd, a másik sajtos apró pogácsa, csak fél kg lisztből.
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 1 csomag szárított élesztő
- 1 teáskanál só + 1 nagy csipet
- 25 dkg reszelt trappista sajt
- 20 dkg zsír
- 1 egész tojás +1 sárgája
- 1 dl tej
- 2-3 evőkanál tejföl
- 1 evőkanál köménymag
- 1 felvert tojás lekenni
Így készült:
A lisztet, szárított élesztőt, sót (púpozott teáskanállal mért, plusz egy csipetet is beledobtam) elvegyítettem. Hozzáadtam a reszelt sajtot, azzal is átforgattam, majd a zsírral elmorzsoltam. Belekerült az egész tojás és egy sárgája, a tej, s gyúrni kezdtem. Közben annyi tejfölt kanalaztam bele, hogy összeálljon a tészta.
Összegyúrás után hagytam pihenni egy órányit.
Lisztezett deszkán úgy ujjnyi vastagra nyújtottam, kicsi pogácsaszaggatóval kivagdostam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. Tojással lekentem, 180 fokon pirosra sütöttem őket.
Ezek nem pihe-puha foszlós pogácsák, hanem roppanós-harapósak, de a sok sajttól és köménymagtól finomak- nekem nagyon ízlett, azaz ízlik, mert még mindig rájárok. Persze, módjával, mert a nagy pihenések nem igényelnek túl sok kalóriát. De olyan jó egy kis gondtalanság-semmittevés!
A változást szerintem mindenki érzi az ünnep kapcsán, de én reménykedem, hogy visszatalálunk a régi fényhez... :-) A recept szuper, ahogy a felhoztalod is.
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
TörlésTalán nem is kéne ragaszkodni foggal-körömmel a megszokotthoz. Változnak az idők, az újnak is megvan a szépsége, csak meg kell benne találni, vagy azzá kell tenni...
Finom sósakat sütöttél, de biztos vagyok benne, hogy a többi finomságod is nagyon jó volt. Idén én csak három édeset sütöttem, de még van mindegyikből, és egy sósat. Finomak lettek, mindenkinek ízlett - jól is telt a karácsony - csak próbáljuk magunkat kicsit visszafogni, mert minden egyes falat csak hízlal 😊.
VálaszTörlésÉn is úgy érzem, hogy a régi karácsonyok mások voltak, főleg a gyerekkoriak. Sajnos azóta sokan eltávoztak a családból.... ez is oka lehet.
Köszönöm, Katalin!
TörlésAz biztos, ha itt van, jobban rájár az ember fia, lánya a sok finomságra, meg aztán többet is pihenek a megszokottnál, de hamarosan jönnek megint a dolgos hétköznapok, lerohangálom a sok feles kalóriát. Azért nem vittem túlzásba, van olyan süti, amiből nem is ettem, másikat épp csak megkóstoltam.
Bizony, sokan eltávoztak a családból, de közben felcseperednek a gyerekeink. Bízom benne, hogy majd ők is találnak mesélni valót utódaiknak a karácsonyokról...