Tepertős pogácsa

Miközben az interneten barangoltam, persze recepteket böngészve, belebotlottam a tepertős pogácsába. Márpedig olyan szép levelesbe, amilyet Anyukám készített. El is gondolkodtam rögtön, hogy blogos korszakom óta nem sütöttem tepertős pogácsát? Pedig igencsak előkelő helyen szerepel a kedvencek között.
Húsboltban jártamkor kerestem is zsírnak való szalonnát. Nem volt, csak tokaszalonna. Kis falunkban nem azt veszek, ami szeretnék, hanem ami van:-) Nem úgy viselkedett, mint elvártam volna tőle, de jó húsos lévén finom zsír és még finomabb tepertő lett belőle. Annyira finom, hogy elég kevés érte meg, hogy pogácsa legyen belőle. De lett:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
•  6 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 tojás
• 1 evőkanál zsír
• 30 dkg tepertő (több kéne bele, de ennyi maradt)
• 1 tojás a lekenéshez

Így készült:

3 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, beleütöttem a tojást, hozzáadtam az élesztős tejet. A többi tej fokozatos hozzáadásával közepesen kemény tésztát dagasztottam. Én beleöntöttem mind a 6 dl tejet, így picikét lágy lett. Kis liszt hozzáadásával segítettem rajta. Végül a zsírt is beledagasztottam.

Letakarva hagytam megkelni.

Közben a tepertőt ledaráltam. Kevés sót még kevertem hozzá, mert kissé sótlannak találtam.

A megkelt tésztát kinyújtottam. Harmadára rákentem a darált tepertőt, majd hajtogattam: az üres részt a megkent rész felére, majd a másik felet ráhajtottam. Még háromba hajtottam. Letakarva fél órát kelesztettem. Kinyújtottam, újabb hajtogatás után újabb fél órát pihent. A harmadik nyújtást követően -jó ujjnyi vastagra nyújtottam- tetejét bevagdostam, kiszaggattam úgy, hogy minél kevesebb hulladék legyen, mert újra összegyúrva nem lesz leveles. Tepsibe rakosgattam, tetejét felvert tojással lekentem.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Több tepertő kellett volna bele, de így is elfogyott. 

Mikor a tavasszal otthon voltunk, ígéretet tettem Nagynénémnek, hogy legközelebb Őt is meglátogatjuk, mert amúgy nem esik útba, mindig kimarad. Ha már ott voltunk, unokatestvéremékhez is elmentünk. Elmondták, hogy szokták olvasni a blogomat, és Bálint unokatesó kiemelte, hogy neki különösen tetszik, hogy sokszor hivatkozok Anyukára. Mint most is... Nekem ez természetes, fel sem tűnt. Hisz Tőle tanultam a tepertős pogácsa ily módon való elkészítését is. Mint annyi minden mást is. S mennyi mindent nem lestem el, és mennyi mindent szeretnék még kérdezni Tőle... 

Blogkóstoló 12. Kráter szelet, vaníliás tejbegríz, süni, süti

Múlt hét végén megijedtem, hogy akkor jár le a határidő, miközben épp Unokaöcsém keresztelőjére sütöttem. De megnyugodva vettem tudomásul, hogy még egy hét áll rendelkezésemre. Húúú, minő megkönnyebbülés.
Zsuzsa, a legújabb forduló tortatündér háziasszonya a SüniSüti blogot sorsolta nekem. Ha már süti, csakis nekem való lehet:-) Jártam már a blogon, de most fogtam magam, s elejétől végéig átböngésztem. Fele süni, fele süti a blognak, a nevéhez méltóan:-) A blog ifjú írója szokatlan háziállatot dédelget, egy Samu nevű cuki sün tulajdonosa. S mindenféle sün-vonzatú dolog gyűjtője, közzétevője. Érdemes betérni hozzá, nem csak a receptekért, de meglepően sok formában köszön vissza a kedves állatka, a sün a blogjáról!
A sünit is megcsodáltam, de elsősorban a sütiket tanulmányoztam tüzetesebben. Jó néhányat lejegyeztem, majd levonultam a konyhába, s miután leszűkítettem a kört, elkészítettem a gyerekeknek délutáni nasinak a vaníliás tejbegrízt, lévén nagy tejbepapi rajongók, majd megsütöttem a kráter szeletet, mindannyiunk kedvére.
S ha már sün, Gergő szobájából kerítettem egyet a fotózáshoz:-)

Vaníliás tejbegríz

Hozzávalók:

• 1 l tej
• csipet só
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 5 evőkanál cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 6 evőkanál gríz

Így készült:

A tej nagy részét a sóval, cukorral és a vaníliás cukorral főni tettem. A pudingport a többi tejjel elkavartam. A grízt és a pudingos tejet a forró tejhez öntöttem, kavargatva sűrűre főztem.

Kakaóval megszórva, még melegen ettük.

 

Kráter szelet

Hozzávalók:

A pudinghoz:

• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 5 evőkanál cukor
• 8 dl tej

A tésztához:

• 5 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 dl tej
• 1,2 dl olaj
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só

A tetejére:

• 4 dl tejföl
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál cukor

Így készült:

Megfőztem a pudingot a 8 dl tejben, a cukorral.

A tésztához előbb a tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kakaót, lisztet, sót, sütőport, tejet, elkevertem, majd 2-3 részletben hozzákevertem az olajat.

A masszát kikent tepsibe simítottam (28×34 cm-es). Rákanalaztam a pudingot és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Közben a tejfölben elkevertem a cukrot és vaníliás cukrot, majd a még forró sütire kentem.

Mivel nagy tepsiben szándékoztam sütni, kicsit emeltem az adagon. A puding soknak bizonyult, de sebaj, a maradékot kikanalazták. Aki meg kitalálta a tejfölt a tetejére, annak csak gratulálni tudok. Igazán jót tesz a sütivel, annyival puhább, krémesebb, nagyon finom tőle.

Süni, köszönjük a recepteket, a többit is, ami még elkészítésre vár!

Diós-vaníliás-csokis szelet

Ez a süti valamikor nyár végén, ősz elején készült. Nyáron hanyagolom a krémes sütiket, bármennyire is szeretem őket. De egy idő után hiányérzetem támad. Hogy mi is hiányzik, akkor jöttem rá, mikor megláttam ezt a sütit a frissen vásárolt újságban. Neki is láttam hamarosan.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 7 tojásfehérje
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg darált dió
• 4 evőkanál liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 7 tojássárga
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 7 dl tej
• 25 dkg margarin
• 10 dkg étcsokoládé
• 1 evőkanál kakaó
• szögletes vajas- vagy háztartási keksz
• maréknyi darált dió

Így készült:

A tojásfehérjéket csipet sóval felvertem, majd a cukorral és vaníliás cukorral tovább vertem, míg kemény lett. Hozzákevertem a diót, kanalanként a lisztet a sütőporral együtt.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez habosra kevertem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáadtam a pudingporokat, s kevés tejjel simára kevertem.

A többi tejet főni tettem, a tojássárgás keveréket hozzáöntve állandóan kavarva sűrűre főztem. Kevergetve hagytam kihűlni.

A margarint kikevertem, majd kanalanként hozzákevertem a pudingot. 

Fele krémet a kihűlt lapra simítottam, majd kiraktam keksszel. 

A krém másik feléhez hozzákevertem a felolvasztott, de nem forró csokit és a kakaót, a kekszre simítottam.

Tetejét beszórtam darált dióval. Másnapra megpuhult a keksz s jól lehetett szeletelni. 

(Recept forrása: Receptözön. 2013/9.)

 De ha valaki azt hiszi, hogy aztán telezabálom magam sütivel, téved:-) Többnyire addig tart a kíváncsiságom, míg megkóstolom. Nagyon kell szeressem azt a sütit, hogy két szeletnél többet megegyek belőle. Később még rájárok 1-1 szelet erejéig, aztán lesz belőle tízórai mellé nasi. Akkor miért sütök? Mert szeretek. Más horgászni jár vagy keresztszemest varr, én sütök. A család meg élvezettel elfogyasztja munkám eredményét.

Csokis-meggyes szelet

Hédikém muffint akart sütni. Ki is nézett egy receptet, de a konyha éppen nem állt készen ilyen horderejű munkára. Rábeszéltem egy sima, tepsis változatra. A massza maradt, csak éppen egy kis tepsibe borítottuk bele, s kisülve felszeleteltük. Büszke is volt az alkotására, s rám kötötte, feltegyem ám a blogra. Kicsit megkésve, de teljesítem a kérését:

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 15 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 2 dl tej
• 25 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 3 evőkanál kakaó
• 10 dkg étcsokoládé
• 1 üveg magozott meggybefőtt

Így készült:

A tojást, cukrot, olvasztott margarint habosra kevertük. Hozzáadtuk a tejet, lisztet, sütőport, kakaót, simára kevertük. Végül a darabokra vágott csoki és a meggy került bele.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttük.

Gyors, finom, puha "muffin" lett belőle. Valamiért nem rajongok ezért a formában sült sütiér. Nem tudom megmondani az okát, de kerülöm a készítését, pedig a gyerekek gyakorta kérik. Talán mert a kevert tészták nem a kedvenceim... talán mert elfoglalja az egész konyhát... mert több a munka vele. Sorra meg tudnám cáfolni mindegyiket:-) Marad a gyerekeknek az elkészítése. 

Mákos zserbó

Még soha nem sütöttem zserbót. Mákosat főleg nem. Mert Férjem állítása szerint nem szereti az eredeti, diós zserbót, a mák meg nem a legnépszerűbb sütibe való kosztosaim körében. De a legújabban beszerzett receptes könyv borítójáról ez a süti köszönt vissza. Igencsak biztatóan. Neki is láttam. De nem elszúrtam? :-) Ott volt előttem a fotó a három lapból álló, vastag töltelékkel büszkélkedő szeletekről, az én fejecskémben mégis négy lap motoszkált. Hát ennek megfelelően számoltam, emeltem kicsit a tészta hozzávalóit, hogy a nagy tepsit kitöltse már az a süti. Hogy én mit lekínlódtam azokkal a lapokkal! Ez nem újság nálam, ha lapokat kell nyújtani, de ez most különösen szemtelen volt. Kinyújtottam a tepsi méretére, de amint rátettem a lekvárral, mákkal gazdagított előző lapra, nem átallott összeugrani. Így minden következő lap kisebb lett. Nem tudtam mit tenni vele, így sült meg. A szélét körben levágtam, a közepét pedig kimondottan szerették! Ez volt a kárpótlás a bosszankodásért:-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 17 dkg porcukor
• 20 dkg margarin
• 1 tojás
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2,5 dkg élesztő
• 1,5 dl házi tej + szükség szerint

A töltelékhez:

• 1 üveg baracklekvár
• 30 dkg darált mák
• 15 dkg cukor
• 1 citrom reszelt héja

A tetejére:

• 15 dkg étcsokoládé
• 2-3 dkg vaj

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztben elmorzsoltam a margarint, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kemény lett. Ha még kevés tejjel lágyítanom kellett volna, nem ugrott volna össze. Na majd legközelebb:-)

A tészta egy órányit pihent.

Közben a darált mákot elvegyítettem a cukorral, reszelt citromhéjjal. 

Négy észre osztottam, egyenként kinyújtottam őket. Az elsőt tepsibe tettem, lekentem lekvárral, beszórtam a mák harmadával. Ráhelyeztem a következő lapot, lekvár, mák következett, majd még egyszer megismételtem, s befedtem az utolsó lappal. 

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött a vajjal felolvasztott csokoládéval. 

(Recept forrása: Házias konyha. Édes és sós házi sütemények.)

A 3 laphoz 50 dkg liszt és 15 dkg margarin szükséges, a többi hozzávalóból ugyanannyi. Mivel a töltelék is 3 fele osztódott, vékonyabb lett a kelleténél. De így is elfogyott, s a sikerét látva merek diós zserbót is sütni, remélve, hogy nem fog csődöt mondani. De szigorúan 3 lapból:-)

Sajtos lapok

Előbb kockáknak akartam nevezni, de még jön valami matematikus, s kifejti, miért is nem kockák. Hát valóban nem azok, csupán négyzet alakúakra vágtam, hogy ne a szokásos rúd formája legyen.
Már két hete nem sütöttem sóst, de már fájt rá a fogam, így megleptem magam. Meg a többieket is, mert olyan sikere lett, hogy hamarabb elfogyott, mint a zabkeksz.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 20 dkg ömlesztett sajt
• 3 tojás sárgája
• 3-4 evőkanál tejföl
• reszelt sajt beszórni

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, majd az ömlesztett sajttal, tojások sárgájával és annyi tejföllel, hogy összeálljon a tészta. Én 4 evőkanállal tettem bele, ez picit soknak bizonyult, ezért még kevés lisztet tettem hozzá, hogy elég kemény legyen a tészta.

Egy órányi pihentetés után nem túl vékonyra, úgy 1 cm-esre nyújtottam, tetejét beszórtam reszelt sajttal, jól rányomkodtam. 

Derelyevágóval négyzetekre vágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben pirosra sütöttem. Fontos, hogy jól süljenek meg, mert csak így lesz jó ropogós.

Nem csak ropogós lett, de a belseje réteges volt, mintha hajtogattam volna. Pedig nem...
Lehet, már szerepel hasonló a blogon. Nem egy receptet követve sütöttem, csak emlékeim alapján. De fincsi lett, ezért gondoltam megörökítésre érdemesnek.

Zabkeksz

Már egy ideje teszem-veszem ezt a receptet, hozzávaló beszerzésére várva, meg alkalmat, időt, kedvet keresve az elkészítésére. Ma végre minden összejött.
 Eredeti neve karcsúsító zabkeksz. Ha valóban az lenne, szívesen elüldögélnék naphosszat egy könyvvel a kezemben  ilyen kekszet majszolva. Kellemest a hasznossal:-)
Én az ajánlott nyírfacukor helyett sima répacukrot használtam. Ettől eltekintve egészséges rágcsálnivaló, nem mellékesen finom is. Omlós, ropogós, enyhén édes.

Hozzávalók:

• 4 kicsi tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 15 dkg kókuszreszelék
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg sós, pörkölt mogyoró, darálva
• 10 dkg szezámmag
• 1 csomag sütőpor
• 50 dkg zabpehely

Így készült:

A zabpelyhet késes aprítóval megőröltem. Nem teljesen lisztté, maradtak benne darabok is.

A tojásokat a cukorral habosra kevertem. Hozzáadtam a megolvasztott margarint, ezzel is elkevertem.

A kókuszt, diót, mogyorót és szezámmagot is belekevertem, végül az őrölt zabpelyhet és sütőport.

Ragacsos, omlós massza lett belőle. Lényeg, hogy ne legyen lágy, összeálljon, nyújtható legyen. Én még kevés kókuszt tettem bele, de bármelyik hozzávalóval lehet segíteni az állagán.

Egy órányi pihentetés után enyhén lisztezett deszkán nem túl vékonyra nyújtottam, úgy 5-6 mm-esre. Tetszés szerinti kekszformával kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam, 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg szépen megpirult.

3 nagy tepsibe fért bele, tehát elég sok lett belőle. Habár nem is olyan sok, mert fele már elfogyott:-)

Recept forrása: Receptözön Sütemények, 2013/4.

A sok benne lévő finomság közül leginkább a szezámmag íze uralkodik. A kókusz, amiből legtöbb van benne, kevésbé érzik. A sós mogyoró meg egyáltalán. Sós került bele, mert amúgy is szoktam az édes sütikbe is csipet sót csempészni, mert kiemeli az ízeket. 

A recept beküldője szerint kerülhet bele aszalt gyümölcs, fahéj, kakaó, csokidarabkák. Én is úgy gondolom, mindezekkel csak még finomabb lehet. Főleg a csoki ötlete tetszik:-) 

Amerikai krémes

Lányom mellém kuporodott, miközben internetet böngésztem. Csakhamar rábökött egy sütire, hogy ilyen legyen hétvégén. Hát jó, nem kell magamnak gondolkodni ezen is:-) Somolygok is magamban, mert épp a napokban Hajni írta, hogy Lánya ajánlotta sütit készített. S éppen tőlem, de jó is ez:-)
 El is készült az amerikai krémes, annak rendje és módja szerint. Azaz (szinte) betűről betűre betartva az utasításokat.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 7 tojás sárgája
• 20 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 dl tej (eredetileg 13 ek víz)
• 1 csomag vaníliás cukor

A krémhez:

• 7 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 3 csomag vaníliaízű pudingpor
• 9 dl tej

A tetejére:

• 6 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• csokidara vagy reszelt csoki

Így készült:

A tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a kakaót, sütőport, vaníliás cukrot, lisztet és tejet. Simára kevertem, majd nagy, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A pudingporokat elkevertem kevés tejben, majd a többi hozzáadásával sűrűre főztem. Közben a Férjem a csipet sóval és a cukorral keményre verte a tojások fehérjét. A még forró pudingba belekevertem a habot, több részletben. (Még melegen kissé lágy volt, éppen hogy nem folyós, de ahogy kihűlt, megdermedt a krém.)

A kihűlt kakaós lapra simítottam.

A tejszínt felvertem a cukorral és vaníliás cukorral, majd a krémen elsimítottam. Tetejét csokigolyókkal szórtam be.

A receptet itt találtuk. Köszönjük!

Kritika? Mindössze annyi, hogy száraznak találtam a lapot. De ez a gond másnapra megoldódott. Ekkor már jobban is fogyott a süti, én magam is két szeletet megettem, míg előző nap egy karcsúbb darabkát bírtam bekebelezni. Szóval finom, nem túl édes, könnyed sütemény.

Szalonnás pogácsa

Tegnap sütöttem, egy habos-krémes finomsággal egyetemben. Finomság ide vagy oda, a pogácsát részesítettem előnyben. Biztosan öregszem:-) Na jó, ezt amúgy is tudom, nem kell, hogy ilyen apró jelek is figyelmeztessenek rá. Mint például az ízlésváltozás. De azért még fogok édeseket is sütni, mert legalább kóstolás erejéig kíváncsi vagyok rá, meg időnként kimondottan jól esik csakazértis bűnözni. Aztán meg örömet okoz az elkészítése, s , ezzel kellett volna kezdjem, a család elégedettsége, jóízű falatozásának látványa is serkent erre a tettre.
De most a pogácsa élvez elsőbbséget:

Hozzávalók:

• 35 dkg húsos szalonna
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 3 tojás sárgája+1 egész tojás
• 3 dl tej + szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 tojássárga lekenni

Így készült:

A szalonnát apró kockákra vágtam. Kis lángon megsütöttem.

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet tálba tettem, elvegyítettem benne a sót. Beleütöttem a tojások sárgáját meg az egész tojást. Ráöntöttem az élesztős tejet, s összegyúrtam. Közben annyi langyos tejet adtam még hozzá, hogy összeálljon a tészta. Végül a langyosra hűlt szalonnadarabkákat dagasztottam bele, zsírjával együtt. 

Letakarva fél óráig kelesztettem. Ekkor deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, hajtogattam. (Nem amiatt, hogy réteges legyen, hanem tapasztalatom szerint így formásabbak, magasabbak lesznek a pogácsák.) Hagytam pihenni 10 percet, majd kb másfél ujjnyi vastagra nyújtottam. Pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe rakosgattam, hagytam még kelni 10-15 percet. Lekentem tojássárgával, 190 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Többféle szalonnamaradék volt a hűtőben, ezek felhasználása végett süt a pogácsa. Volt füstölt házi szalonna is, ami szívesen enged zsírt magából, nem úgy, mint a bacon (ebből volt a több). Így nem tettem zsírt alá, de mikor csak bacont sütök, kevéssel segítek neki sülni. 

Finomak lettek, puhák és kellemesen sült szalonna ízűek. Bár jócskán lett belőle, mostanra mindössze néhány darab maradt. Holnap süthetek megint valami tízórainak valót...

Meggyes-krémes szelet

Ez a süti még a lusta nyár termése. És még mennyi van! Jó néhányról már nem is tudom, pontosan hogy készült, honnan merítettem az ihletet. Ezt igen, mert gondosan idekészítettem az újságot, amiből készült, a számítógép mellé, hogy mihamarabb közzétegyem. Nos, ennek közel két hónapja... 

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 1 dl tejföl
• 1 egész tojás+ 1 sárgája
• 10 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor

A töltelékhez:

• 2 üveg magozott meggybefőtt

A krémhez:

• 5 dl tej
• 5 evőkanál liszt
• 2 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• maréknyi darált dió beszórni

Így készült:

A lapokhoz valókat összegyúrtam. Úgy emlékszem, még kellett lisztet tennem hozzá, mert kissé lágy lett a tészta.

A meggybefőtteteket leszűrtem.

A tésztát 4 részre osztottam. Az elsőt kinyújtottam, tepsibe tettem, elosztottam rajta fele meggyet, a második kinyújtott lappal befedtem. Kisütöttem. Miközben sült, a másik két lap közé is meggyet tettem, s ezt is kisütöttem. Hűlni hagytam.

A krémhez a lisztből, vaníliás cukorból és tejből pépet főztem. (A közepesen púpos kanállal mért lisztet előbb kevés tejjel simára kevertem, majd a többi tejet fokozatosan hozzáadtam, s állandóan kevergetve sűrűre főztem.) Kevergetve kihűtöttem. Közben a margarint is kikevertem a cukorral. A kihűlt pépet kanalanként hozzáadtam, habosra kavartam.

Fele krémet a két meggyes süti közé kentem, a másik felét pedig a tetejére. Darált dióval szórtam be.

(Recept forrása: Receptözön, 2013/1.)

Igazán finom süti lett belőle, ezúttal sem csalt a megérzésem.

Kis változtatáson azért átesett, eredetileg a krém pudinggal van készítve, s az összes a közepében van, a tetején pedig csokimáz. De elég sok lett a krém, s attól tartottam, ha mind belekenem, szeleteléskor kibújik belőle. Ezért került a tetejére is belőle. Így elmaradt a csoki, s hogy ne legyen csupasz, beszórtam darált dióval a tetejét. 

Az újságban lévő fotó alapján biztos voltam benne, hogy nem meggyszemek, hanem lekvár van a lapok között. Mire kisült, az enyém is teljesen úgy nézett ki. Tényleg magozott meggybefőtt van benne:-)

Blogkóstoló 11. Sajttal töltött húsgolyók fokhagymás tejben sült sajtos burgonyával

...szilvacsatnival bolondítva Jankánál, ami nálam kimaradt, mert az ilyen-olyan csatnik (még) nem honosodtak meg a konyhámban.
Szóval elérkezett kedvenc játékom, a Blogkóstoló 11. fordulója. S mindjárt vége is. Sikerült megint az utolsó előtti pillanatra hagynom. Pedig észben tartottam ám a határidőt, de odáztam meg odáztam, mert van még egy hét, még három nap, de már csak kettő, s nagyon nem szeretem az utolsó napra hagyni az elintéznivalókat. Így hát megcsíptem megint az utolsó előttit. Pedig számtalanszor átböngésztem Janka blogját, ugyanis Dina, az aktuális forduló háziasszonya őt sorsolta nekem. Nagy kísértést éreztem arra, hogy egy gyors kevert sütit válasszak, meg arra is, mivel éppen formabontó korszakomat élem, hogy azért se sütit készítsek. Hát nem is azt készítettem.
Janka blogját rendszeresen olvasom (na jó, ez az utóbbi két hónapra nem vonatkozik), élvezettel legeltetem szemem fotóin, s közben csodálom bátorságát, amellyel az ízeket, színeket, alapanyagokat ötvözi. Már elcsábultam nála egyszer-kétszer! Ezúttal, miután végigböngésztem összes süteményét- volt azért néhány jelölt-, mégis egy főétel mellett döntöttem. Mát készítettem, de a tegnapi vacsora újra ez lett: fincsi húsgolyók tejben sült krumplival.

Hozzávalók:
A húsgolyókhoz:

• 60 dkg sertés- és marha darált hús vegyesen
• 4-5 szelet szikkadt kenyér
• 2 tojás
• só
• bors
• 3 gerezd fokhagyma
• sajt tölteni
• prézli

A krumplihoz:

• 1 kg krumpli
• só
• 20 dkg sajt
• tej
• szerecsendió
• 3 gerezd fokhagyma

Így készült:

A krumplit megpucoltam, felkarikáztam. Felét tepsibe tettem, sóztam, rászórtam fele sajtot, majd a krumpli másik felét, sóztam. 2-3 dl tejbe belekevertem a zúzott fokhagymát és kevés őrölt szerecsendiót, a krumplira öntöttem. Nem kell, hogy ellepje a tej, a felső réteg krumpli érjen ki belőle. Tehát annyit még utánaöntöttem. A tetejére szórtam a többi sajtot, s 190 fokos sütőbe toltam. 

A darált húst fűszereztem, a kenyeret beáztattam, majd kifacsarva a húshoz adtam. A tojásokkal összegyúrtam. Kevés prézlit is tettem bele, hogy ne legyen lágy. 

A sajtot kis kockákra vágtam. (Én háromszögű sajtot használtam, Medvét, gondolván, az nem folyik ki. De egyik-másikból mégis kikukucskált.) Minden húsgolyó belsejébe rejtettem egyet. Prézliben meghengergettem, majd olajban kisütöttem. 

Közben villával ellenőriztem a krumplit is. Mikor már puha volt, kivettem a sütőből.

Friss zöldséggel, savanyú uborkával ettük. 

A recept eredetije Jankánál:-)

Az, hogy újra elkészült, s nem utoljára, gondolom, elég dicséret. Tényleg finom! Amúgy is krumplirajongók vagyunk, sokszor esszük ilyen-olyan formában, most eggyel gyarapodott a lehetőségek tárháza. 

Néger szelet

Kicsit hosszabbra nyúlt a szünet, mint terveztem, de most már itt vagyok. Tele élményekkel, változásokkal, s természetesen sütivel. Mert a több mint egy hónaposra nyúlt "pihenés" alatt nem keveset sütöttem, s mostanra bizony már nagyon hiányolni kezdték az ujjaim a billentyűzetet:-)
A legutóbbi sütivel kezdem, ami a mai több órás konyhai ténykedésem egyik eredménye. Egy ősrégi süti, gyerekkorunkban gyakran került az asztalra. Anyósom sütött múlt héten kakaós kavart sütit, s erről eszembe jutott, milyen rég is sütöttem négert. Mire a gyerekek nevetni kezdtek: Anya, te szoktál négert sütni? Persze tudták, miről van szó, de miért ne ragadják meg az alkalmat egy kis bohóságra?
Mindenki ismeri ugyan ezt a sütit, ki így, ki úgy készíti. Én Anyukám receptje alapján, persze duplázva az adagot, nagy tepsihez s azon kéréshez igazodva, hogy Fiam sütit vihessen a lányoknak a suliba. Mert szeretik. Be kell náluk vágódni valahogy:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 6 tojás sárgája
• 20 dkg vaj
• 25 dkg cukor
• 4 dl tej
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 5 teáskanál kakaó

A tetejére:

• fél üveg lekvár
• 6 tojás fehérje
• csipet só
• csipet só
• 25 dkg cukor

Így készült:

A sárgákat, cukrot, vajat simára, habosra kevertem. Kimértem a tejet, lisztet, s váltakozva a masszához kevertem, a kakaóval és sütőporral együtt.

Sütőpapírral bélelt nagy tepsibe (28×38 cm-es)simítottam a masszát, s 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Míg sült, a tojások fehérjét előbb a sóval, majd a cukorral keményre vertem.

A megsült süti tetejét megkentem lekvárral, rásimítottam a habot, s visszatettem a sütőbe, míg a teteje elszíneződött. 

A recept eredetileg szódabikarbónát kér, s 5-5 dkg cukorral többet ír elő. Így is elég édes, sőt. Hogy is ne, fél kg cukor van benne összesen, ez nem kevés. Ha pedig a használt lekvár savanykás, csak előnyére válik.

Van, aki csokival csorgatja be a tetejét, sőt olyat is láttam, hogy teljesen bevonták a tetejét vele. Nem vagyok én megvetője a csokoládénak, de ez most a mi családi receptünk alapján készült. Régen is szerettük, most még annál is jobban esik feleleveníteni a régi ízeket. Az enyéim meg jóízűen ették egyik négert a másik után:-)

Ropogós rudak

Odavagyok a sós ropogtatni valókért, éppen ezért önző módon ilyet terveztem vinni Hankka partijára. Amiről hagytam magam szépen lemaradni.
De azért közzéteszem a receptjét, mert igazán finom!

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 50 dkg margarin
• 2 teáskanál só
• 1 csomag sütőpor
• 3 tojássárga
• 5-5 dkg mák és szezámmag
• 30 dkg reszelt trappista sajt
• 2-3 evőkanál tejföl

Így készült:

Előbb a lisztet, sót, sütőport elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a sajtot, magokat, tojások sárgáját, 1 evőkanál tejfölt, s összegyúrtam. Még annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Kicsit sikerült ellágyítanom- túladagoltam a tejfölt-, ezért még kevés lisztet gyúrtam bele.

2-3 óra pihentetést követően kinyújtottam, derelyemetszővel felvágtam, tepsibe pakoltam, 180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Napok múlva is jó ropogós volt. Azért volt belőle napokig, mert nagyjából csak én jártam rá. A többiek az édeset részesítették előnybe. A nyaralásra is sütök belőle egy adagot, ezúttal lenmagot is teszek bele. S azt sem bánom, ha csak én fogok enni belőle:-)

Blogkóstoló 10. Somlói tekercs

Kétszer is megnéztem, biztos, már a 10.? De tényleg annyi. Mióta útjára indította 4Gyerek a játékot, hűségesen mindegyiken részt veszek. Bár nem vagyok játék-megszállott, más blogos játékon alig-alig veszek részt, ezt izgalmasnak találom. Főleg, ha addig ismeretlen blogon kalandozhatok. Mint ezúttal is. Kisildi kézi sorsolása Dina blogjára kalauzolt. Többször is végignéztem a kínálatot, ami igencsak tetszett. Tortái csak csodálási szinten, de jó néhány süteményt találtam, amit szívesen elkészítenék. Előbb a kávés ötlapos  tűnt a befutónak, aztán egy hirtelen fordulattal mégis a somlói tekercs mellett döntöttem, amit Dina szintén egy Blogkóstolóra készített el. Mindkettő ellen szólt az időjárás, hisz krémesek, de azért is szorítottam helyet neki a hűtőben.
Persze nem lett olyan szép, mint Dináé, piskótatekercset talán 2-3 alkalommal készítettem eddig. S ha olyan sikeresek lettek volna, akkor jóval nagyobb lenne ez a szám:-) Hát ilyen lett:

Hozzávalók:
A piskótához:

• 6 nagy tojás
• 7 evőkanál cukor
• 6 evőkanál liszt
• 1 evőkanál kakaó
• 3 evőkanál darált dió
• 1 csomag vaníliás cukor
• fél csomag sütőpor
• csipet só

A krémhez:

• 2 tojás sárgája
• 12 dkg cukor
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 3,5 dl tej
• 20 dkg vaj

Az öntethez:

• 8,5 dl tej
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor
• 1 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál rumaroma
• tejszínhab a tálaláshoz

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam. A fele cukorral és a sütőporral kikevertem a sárgákat. A fehérjét csipet sóval és a többi cukorral felvertem. 5 evőkanál liszttel elkevertem a sárgáját és a habot, majd 3 részre osztottam. Egyikhez hozzákevertem 1 evőkanál lisztet meg a vaníliás cukrot, másikhoz a kakaót, harmadokhoz a diót.

Mindegyiket kivágott csücskű zacskóba borítottam, s sütőpapírral bélelt nagy tepsibe átlósan csíkokat húztam váltakozó színekből. 

180 fokra előmelegített sütőbe toltam, tűpróbáig sütöttem.

Kicsit hűlni hagytam, majd papírral együtt feltekertem.

A krémhez a tojások sárgájából, cukorból, tejből, pudingporból pépet főztem. Hagytam kihűlni, majd elkevertem a puha vajjal.

A tekercsről lehántottam a papírt, megkentem a krémmel, majd a papír segítségével visszatekertem, hűtőbe tettem.

Az öntethez a kakaót, pudingot kevés tejjel elkevertem, majd a cukor, aroma és többi tej hozzáadásával felfőztem.

Néhány óra múlva jól lehetett szeletelni a tekercset. Az öntettel és tejszínhabbal tálaltam.

Annyira nem volt sima ügy, mert a piskóta feltekeréskor eltörött, ezért a széléből levágtam egy 5-6 centis csíkot, ott, ahol végigrepedt. Ez lett az előkóstoló. A krém pedig elég lágy lett, gondolom a konyhában uralkodó 30 fok hatására, s feltekeréskor igencsak kikívánkozott a piskótából. Háromszori nekifutásra sikerült úgy, ahogy bennmaradásra kényszeríteni. A hűtőben aztán megdermedt, úgy, ahogy kell.

Másnap a Lányom csalódottan kérdezte, hogy már csak ennyi van? Ugyanis 3 szeletke maradt belőle. Ez is bizonyítja, hogy azért finom lett! 

Dina, köszönöm a receptet, vagyis többes számban: a recepteket, mert a többi kinézett receptre is sort fogok keríteni. Még az ötlaposra is, de várok vele őszig:-) (És bocs a változtatásokért, de szeretek a saját fejem után menni, még ha pórul is járok néha:-))

Kajszibarackos-túrós süti

Ideje lenne visszatérni. Nem, nem nyaraltunk, az még ezután következik. Sütöttem is, nem is keveset. Csak éppen egyre nehezebben tudom rávenni magam, hogy leüljek a gép elé. Van azért épkézláb oka is a blog hanyagolásának (a már túl jó időjárás mellett): Férjem meggyanúsított, hogy blogfüggő vagyok. Én? Függő? Bebizonyítottam, hogy még véletlenül sem:-) Előfordult, hogy napokig be sem kapcsoltam a számítógépet. És egyre kevésbé hiányoltam. Úgy kellett rábeszélnem magam, nézzek már be. Benéztem, de hamar le is léptem. Aztán 1-2 kedvenc blogomra is ellátogattam. 1-2 határidőt számon tartva nagy elhatározással ültem le, hogy na most már írni fogok. De Csilla legfrissebb blogbejegyzése elmosott mindent. Ledöbbentem. Bár személyesen nem ismerem Őt, mégis nagyon megérintett a sorsa, mélységesen együtt érzek vele s kimondhatatlanul sajnálom a történteket.

Elsőként egy igencsak finomra sikeredett sütit hozok. A Nővérem lepett meg egy nagy adag sárgabarackkal. Az érettekből lekvár lett, a többit meghagytam. Jó sokat ettünk belőle, meg természetesen a következő hétvége sütijébe is került belőle. Különösen jól esett a nagy melegben a gyümölcs savanyúsága az édes túróréteg és a hab között.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 25 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg margarin
• 12 dkg cukor
• 3 tojássárga
• 1 csomag sütőpor
• 2-3 evőkanál tejföl

A túrótöltelékhez:

• 50 dkg túró
• 2 dl aludttej
• 12 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 tojás

Továbbá:

• kb. 1 kg kajszibarack
• 6 tojásfehérje 
• csipet só
• 12 dkg cukor

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam annyi tejföllel, hogy rugalmas tésztát kapjak. Még elkészült a töltelék meg előkészítettem a barackot, pihentettem.

A töltelékhez összekevertem a hozzávalókat. Aludttej helyett tejfölt vagy joghurtot is lehet használni.

A barackot megmostam, félbevágtam, magjait eltávolítottam.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, kikent tepsibe helyeztem. Ráborítottam a túrótölteléket, tetejét kiraktam a felezett barackokkal.

180 fokos sütőbe toltam, készre sütöttem.

Közben a csipet sóval felvertem a fehérjéket (volt 3 maradék korábbról, azt is hozzátettem), majd a cukorral tovább vertem. A megsült süti tetejére simítottam, s addig visszatettem a meleg sütőbe, míg a teteje elszíneződött.

Kihűlve szeleteltem.

Végre szabadságon vagyok, egész hónapban. A "hűs", időnként 30 fokra is felmelegedő lakásban igyekszem átvészelni a nagy meleget, ami a meteorológusok jóslata szerint még fokozódni is fog. Szerencsére néha tévednek is: az este, már meglehetősen későn a feltámadó szél egy kis záport sodort felénk. Úgy 2-3 percig esett, reggelre nem is látszott, de olyan jól felfrissítette a levegőt. Éjszakára legalábbis. Jöhetne minden este hasonló, de hát nem rendelésre megy...