Lotti szelet

De rég készült ez a süti! Még április első harmadában volt, hogy Leányzóm betöltötte 14. életévét. Bizony jól eltelt az idő, nemrég aprócska fürtöském ősszel középiskolába megy. Persze hogy megünnepeltük, itt volt a család apraja-nagyja, én meg süthettem-főzhettem kedvemre. Jó sok süti készült, többség régi recept, ez viszont új volt. A receptre itt leltem rá már régebben, s érdekesnek találtam. Nemcsak érdekes, finom is. 

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 5 tojássárga
• 12 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• felébe kakaó és 2-3 evőkanál tej

A töltelékhez:

• kis üveg sárgabaracklekvár
• 5 tojásfehérje
• 15 dkg cukor
• 15 dkg darált dió
• citromhéj

Így készült:

A lisztet, margarint elmorzsoltam, hozzáadtam a porcukrot, sárgákat, sütőport és összegyúrtam. Kettévettem, felébe belegyúrtam a kakaót és tejet.

A barna tésztát tepsi méretűre nyújtottam, kikent tepsibe tettem, lekentem lekvárral. Rátettem a kinyújtott világos lapot.

A tojásfehérjéket a cukorral felvertem, elkevertem benne a darált diót és citromhéjat.

A dióhabot a süti tetején elkentem.

180 fokos sütőben kisütöttem.

Kókuszkrémes tarka süti

Majdnem két hónapja nem írtam új receptet. Pedig sütöttem ám, mert eseménydús időszak van mögöttünk, leginkább családi eseményekben bővelkedő. De az a fránya idő... Mind halogattam, hogy majd jövő héten szánok rá időt, aztán az sem jött össze, a következő héten még úgy sem. Aztán azon vettem észre magam, hogy le sem fotózom, amit épp sütöttem. Minél több idő telik el, annál inkább eltávolodok a blogírástól, egykori kedves időtöltésemtől. A múlt héten arra gondoltam, írok egy "elbocsátó szép üzenetet", s egy időre elköszönök. Mert aki műveli ezt a "műfajt", az tudja igazán, nem kis időt vesz el. S ha nem ez a megélhetésem, bizony egyre hátrébb tolódik a fontossági sorrendben. Mert ott vannak a gyerekek, a munka, háztartás, kert... s a blog. Meg sok egyéb, ami időközben adódik.
Az elmúlt hétvégén nem csak pünkösd volt, de nagy esemény is, Leányzó konfirmált. Így újabb családi összejövetel, sütés-főzés és nem kis izgalom jutott ki. De túl vagyunk rajta, s elhatároztam, a mai napot pihenésre szánom. Jó sokat aludtam, fotókat tettem-vettem, rendezgettem, s összegyűjtöttem két hónap sütitermését. Már amit megörökítettem. S amire emlékszem, honnan s leginkább hogyan készült. Szóval most újra itt, s a hogyan továbbot majd hozzák az elkövetkező napok.
Ez a süti néhány hete készült, s annyira ízlett s tetszett, hogy elhatároztam, a konfirmálásra is elkészítjük. El is készült, de a fotók még az előzőek. Mert azóta bizony a galagonya elvirágzott...

Hozzávalók:
A laphoz:

• 5 tojás
• 25 dkg cukor
• 1 citrom kicsavart leve
• 40 dkg liszt
• 2 dl tej
• 1,5 dl olaj
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál kakaó+3 evőkanál tej

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 18 dkg cukor
• 25 dkg vaj

A tetejére:

• 4-5 dkg reszelt étcsokoládé

Így készült:

A tojásokat a cukorral alaposan elkevertem. Hozzáadtam a többi hozzávalót a kakaó kivételével és géppel simára kevertem.

Egy tepsit (28 ×34 cm) papírral béleltem s a massza 3/4-ét beleöntöttem, elsimítottam.

A maradékhoz kevertem a kakaót és tejet s a tepsiben lévő masszára csorgattam úgy, hogy mindenfele jusson belőle.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporokat kevés tejben elkevertem, majd a többi tejet és vaníliás cukrot is hozzáadtam s állandóan keverve sűrűre főztem. Azon forrón belekevertem a kókuszt s időnként átkeverve hagytam kihűlni.

A vajat a cukorral elkevertem. Kanalanként belevegyítettem a közben kihűlt kókuszos pudingot.

A kész krémet a tarka lap tetejére simítottam.

Reszelt csokival szórtam be.

Akár azonnal szeletelhető.

Recept forrása. Érdemes itt kajtatni a receptek között, már többet sütöttem innen. Mint ezt is, bár alaposan átírtam az eredetit, mert többek között soknak találtam a tejet, kakaót, a krémet meg kissé kevésnek. 

Biztos az eredeti recept alapján készült is finom, de így nagyon szerettük. Azért készült el rövid időn belül kétszer is! :D 

Egyszerű kevert alapon finom kókuszos krém. A tetejét teljesen be lehet vonni csokival, vagy becsorgatni. Az eredetin a csokibevonaton fehér csoki is helyet kapott. Szóval a variálás lehetősége fennáll. Mint szinte mindig nálam! :D

Citromos sajtkrémszelet és meggyes-túrós szelet

Szeretek rendelésre sütni-főzni. Akkor legalább nem kell törjem a fejem, mit is készítsek. Ezt a sütit Leányzó kérte, persze, hogy megsütöttem. Eredete a nagy sikerű sajttorta, ami azóta többször elkészült tepsiben, szeletes süti formájában. Ez is hasonló, de kicsit változtattam a tölteléken is, meg a tésztán is. Végül mégsem olyan lett, mint terveztem. Két lap közé került volna a töltelék, de beleborítva a tepsibe a kissé lágy sajtkrémet, attól tartottam, ha  tetejére is tésztát teszek, el fog süllyedni. Ezért csupaszon maradt, s a tészta másik feléből sütöttem gyorsan egy másik sütit.

• 40 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 1 sütőpor
• csipet só
• 15 dkg margarin
• 2 tojás
• 1 teáskanál vaníliás cukor

A töltelékhez:

• 1 kg sajtkrém
• 20 dkg cukor
• 2 citrom lereszelt héja + 1 citrom kicsavart leve
• 3 tojás
• 3 evőkanál liszt

Így készült:

A tésztához előbb elmorzsoltam a lisztet a margarinnal, majd hozzáadva a többit, összegyúrtam.

A tésztát egy órányit pihenni hagytam, majd két fele osztottam. 

A sajtkrémet elkevertem a cukorral, tojásokkal, liszttel, a citromok héjával és egyik kicsavart levével. 

A tészta egyik felét kinyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Ráöntöttem a tölteléket.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje kissé megbarnult.

A tészta másik felét másik tepsibe tettem, meggydzsemmel vastagon megkentem s túrós krém került rá, úgy sütöttem meg.

Előbb le sem akartam fotózni, aztán látva sikerét, mégis kattintottam néhányat. Akkor álljon itt a töltelék receptje is:

• 30 dkg túró
• 4 dl tejföl
• 20 dkg cukor
• 1 citrom leve
• 3 evőkanál gríz
• 5-6 dkg mazsola
• 2 tojás
• 1 üveg meggydzsem

A belevalókat összekevertem, s a dzsemmel megkent lapra simítottam, így sült ki.

Arról, hogy melyik a finomabb, megoszlottak a vélemények. Volt, akinek ez a hirtelen összedobott, meggydzsemes ízlett jobban, volt, akinek az elsőként tervezett. Nálam is az utóbbi vezet, de csak hangyányival! :-)

Kossuth kifli

Ami igazából nem is a hagyományos értelemben vett kifli, hanem kevert tészta félhold alakúra kiszúrva.
Az iskolában a felsős kollégák egy izgalmas vetélkedőt szerveztek a gyerekeknek az ünnep alkalmából. Egyik feladat az volt, hogy egy szülő által sütött süti kóstolása után találják ki az összetevőit. Gondoltam, ha már a felsősök sütiznek, nehogy már az apróságaink kimaradjanak a jóból! :-) Előkerestem Anyukám receptjét, s mindjárt sütöttem két tepsivel is. Egyik itthon maradt, a másikat elvittem munkába. A nagy késő délutáni sietségben egy kis baki is becsúszott, a második adagból kifelejtettem a tejet. Akkor jutott eszembe, mikor belevágtam, s feltűnt, hogy keményebb, mint az elsőként kisült s közben gyorsan apadó társa. Ehető volt persze, csak nem pihe-puha, mint lennie kellett volna. De így is elfogyott...

 Hozzávalók:

• 5 tojás
• 25 dkg liszt
• 25 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• fél csomag sütőpor
• 1 dl tej
• csipet só
• 1 citrom leve és héja
• 10 dkg dió

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam.

A sárgákat a cukorral habosra kevertem, majd hozzákevertem a mikróban megolvasztott margarint. Beletettem a citrom lereszelt héját és kicsavart levét, a sütőport, lisztet és a tejet. Alaposan elkavartam.

A tojásfehérjéket a csipet sóval felvertem, beleforgattam a masszába.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. (34×26 cm-es tepsiben készült.)

A diót aprítógépben durvára daraboltam, rászórtam a süti tetejére.

180 fokon addig sütöttem, míg a teteje pirulni kezdett, de a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Miután kihűlt, pogácsaszaggatóval kifliket vágtam belőle.

Attól tartottam, lapos lesz a süti 25 dkg lisztből készítve, de nem volt az. Szépen megnőtt, s jó levegős, puha süti lett. Amennyiben nem marad ki belőle a tej! :-)

Almás kosárkák

Az ősszel beszerzett alma maradéka annyira megfonnyadt, hogy már senkinek sem kell. Mi mást lehetne velük kezdeni- hát almás sütit sütni! :-) Kosárkákban álmodtam meg, de mire meggyúrtam a tésztát, nagy volt a kísértés, hogy két lapban kinyújtva sima pite legyen belőle. Aztán csak erőt vettem magamon, s a macerásabb változatnál maradtam. Ami valóban időigényes, mert kikenni a kosárkákat, beleigazítani a kivágott korongokat, megtölteni nem kevés munka, de a négy napos pihenő során ráértem. S a végeredmény: szeletek helyett helyes kis kosárkák, amiket aztán jóízűen falatozott a család.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 55 dkg liszt
• 20 dkg zsír (+ egy kevés a formák kikenéséhez)
• 20 dkg porcukor
• 2 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1,5-2 kg alma
• 20 dkg cukor
• 1 citrom kicsavart leve
• 4 evőkanál gríz
• 1 teáskanál mézeskalácsfűszer (vagy fahéj)

Így készült:

A lisztet elmorzsoltam a zsírral, majd hozzáadtam a cukrot és tojásokat, végül apránként a tejfölt. Annyi kell belőle, hogy összeálljon a tészta.

A meggyúrt tésztát pihenni hagytam.

Közben a megmosott almákat lereszeltem, levét kicsavartam. Elkevertem a cukorral, grízzel, citromlével, fűszerrel.

A formákat vékonyan kikentem zsírral.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A maradék tésztából, illetve a hulladékból, amit újra összegyúrtam, kis formákat vágtam ki.

A korongokat beleillesztettem-nyomkodtam a formákba, megtöltöttem reszelt almával, 1-1 kis formát tettem a tetejére.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a tészta kissé megpirult.

Mikor kissé hűlt, kiszedtem a formából. Egész könnyen kijöttek, kissé meglazítva szélét s felfordítva engedelmesen beleborultak a tenyerembe.

Mikor az összes forma megtelt ( 36 van belőle), a maradékot szilikon muffinformákba tettem. Aztán a töltelék fogyott el, az utolsó 6 kosárkába birsalmalekvár került.

A család csupán a tejszínhabot hiányolta róla, de hát az almás pite sem tejszínhabbal készül. Kénytelenek voltak anélkül megenni. Így is finom volt! :-)

Mézes zserbó

Újságlapozgatás közben megláttam a fotóját, s rögtön tudtam, melyik süti lesz a hétvégi befutó. Előkerestem a régi receptemet, annak alapján készült. Eredetileg úgy kéne, hogy a cukrot, mézet, margarint, tejet, tojást összemelegíteni gőz fölött, de egyszer tettem egy próbát úgy, hogy csak simán összegyúrtam a hozzávalókat. Úgy is finom lett, azóta többnyire kihagyom a kézégetős részt. Lehet, nem teljesen ugyanaz az eredmény, de ha a gyerekek minden szelet után megdicsérik a sütit, akkor valószínűleg így is finom. Persze nekem is ízlett! :-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg margarin
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg porcukor
• 1 nagy tojás
• 2 evőkanál méz
• 1 dl tej

A krémhez:

• 8 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor

Így készült:

A lisztet, sót, szódabikarbónát, cukrot elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a mézet, tojást, tejet s összegyúrtam. Kicsit ragacsos lett, ezért még egy evőkanál lisztet gyúrtam hozzá.

A tészta pihent 1-2 órát, de ez nem kötelező, csupán így alakult a tennivalóm.

Négy részre osztottam a tésztát, tepsi méretűre nyújtottam mindegyiket (28×34 cm) s sorra 180 fokon addig sültek, míg világosbarna színük lett. Hamar sül, figyelni kell rá.

A tejből, grízből, vaníliás cukorból tejbegrízt főztem. Hagytam kihűlni, időnként átkavartam.

A margarint a cukorral elkevertem, hozzákanalaztam a kihűlt tejbegrízt. Addig kell kavarni, míg a cukor nem ropog benne.

A közben kihűlt lapokat megtöltöttem a krémmel. 

Másnapra jól átpuhult, könnyen lehetett szeletelni.

A tetejére csoki vagy porcukor kerülhet, ezúttal így csupaszon készült. A porcukor semmiképp nem hiányzik róla, elég édes így is, sőt. 

Csokival a tetején, valamint több krémmel készült legutóbb:

A krémhez való tejbegríz 1 l tejből és 10 evőkanál grízből készült. A tetejére pedig 10 dkg csoki lett felolvasztva 2 evőkanál olajjal. Egyébként ugyanúgy készült.
Karácsonyra is érdemes elkészíteni!

Tepertős pogácsa

Olyan ritkán sütök tepertős pogácsát, pedig nagy kedvenc. Leginkább azért, mert ha tepertő készül, elfogy, mielőtt még sütemény lenne belőle. De legutóbb olyan szalonnát kaptam zsírnak kisütni, ami egyáltalán nem volt húsos, így a belőle lett tepertő nem lett olyan jó ízű. No de annál finomabb pogácsa lett belőle!

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 1 tojás + 2 sárgája
• 5,5 dl házi tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 50 dkg darált tepertő
• kevés őrölt bors
• 1 teáskanál mustár
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A tepertőt ledaráltam, elkevertem a mustárral és két-három tekerésnyi frissen őrölt borssal.

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojást és a sárgákat valamint a felfutott élesztős tejet, s a többi langyos tejjel megdagasztottam. Közepesen kemény tésztát kell kapni: ne legyen szétfolyós, maradjon egyben, de azért könnyen belemenjen az ujjunk.

A tésztát letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, vékonyra kinyújtottam, téglalap alakúra. A tepertő nem volt éppen kenhető állagú, ezért picit beraktam a mikróba, hogy puhuljon, de ne melegedjen át. Rákentem a tészta kétharmadára. Az üresen maradt harmadot ráborítottam a tésztára a közepéig, majd a másik felét rá az egészre. Így három rétegű lett a tészta. A kapott téglalap egyik felét ráhajtottam a közepéig, a másik felével beborítottam. 

Fél órai pihentetés után kinyújtottam, újra hajtogattam ugyanígy. Megint fél óra pihentetés, majd kinyújtottam a tésztát úgy másfél ujjnyi vastagra.

Bevagdostam a tetejét, közepes pogácsaszaggatóval kivágtam, igyekezvén, hogy minél kevesebb hulladék legyen, mert újra összegyúrva már nem lesz leveles.

Tepsibe rakosgattam, felvert tojással lekentem, 180 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Jó ropogósak voltak, s szép leveles. Meg finom! :-) Azon frissiben elfogyott az első tepsivel- hárommal lett összesen, tehát jó kiadós adag.

Van már a blogon tepertős pogácsa recept, itt és itt, de szerintem mind közül ez lett a legfinomabb. Anyukám mindig hajtogatva készítette, bár a tészta összetevőit és a tepertő mennyiségét nem ismerem. Szerintem ő sem recept alapján készítette, hanem emlékezetből, vagy érzésre. Én meg... próbálom elővarázsolni a régi ízeket...

Krémes-habos piskóta

Múlt hétvégi "alkotás". Valami krémeset szerettem volna, viszonylag gyorsan. Ha lapokat sütök, macerásabb, no meg még puhulnia is kell egy napot, nekem meg nem volt még egy napom. :-) A piskóta mellett döntöttem, mert az kihűlés és töltés után szinte rögtön szeletelhető és ehető. Jó sok krémet kavartam, és még hab is került a tetejére. Épp ilyenre vágytam! :-)

Hozzávalók:

• 6 tojásos piskóta
• 1 l tej
• 10 evőkanál liszt
• 3 tojássárga
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 25 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 6 dl tejszín + 3 evőkanál cukor
• habfixáló

Így készült:

A piskótát kikavartam, sütőpapírral bélelt gáztepsibe simítottam, kisütöttem.

A lisztet (közepesen púposan kanalaztam) kevés tejjel és a tojások sárgájával simára kevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet. A vaníliás cukorral együtt állandóan kavargatva felfőztem.

Kavargatva hagytam kihűlni. Közben a vajat a cukorral elkevertem, s kanalanként hozzáadtam a kihűlt lisztes pépet. Habosra kevertem, a kihűlt piskótára simítottam.

A tejszínt a cukorral habbá vertem. A végén két habfixáló is került bele, nem nem akart eléggé keménnyé verődni.

A habot a krémre simítottam, kanál hátával hepehupásra igazítottam.

Tartottam tőle, hogy a sok péptől lisztízű lesz a krém, de nem, nem volt az. Finom volt, jól is jött, hogy a vasárnap délutáni pihenés (végre!) közepette van mire rájárni. :-)

Aszalt paradicsomos kenyérkék

Kisfiam bagettet kért, de mire kisültek, túl vaskos lett, így marad a magyar elnevezése a mindennapinknak. De azért az olaszos ízvilág megvolt az aszalt paradicsomtól és zöldfűszerektől. Már megint nem volt a boltban kenyér, mire hazaindultam, így kénytelen voltam sütni. Nem esett nehezemre, a végeredmény pedig lényegesen jobb és különlegesebb lett a szokásosnál. Ez már régebb készült, de ma is sütnöm kell, mert szombat van ugyan, de munkanap volt, s mire szabadultam, minden bolt zárva volt.

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 2 evőkanál búzakorpa
• 1-1 nagyobb csipet morzsolt petrezselyem, oregánó, bazsalikom
• 2,5 dl tej + langyos víz szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• olívaolajban eltett aszalt paradicsom

Így készült:

Az aszalt paradicsomot -fél kis üvegnyit- feldaraboltam.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, korpát, zöldfűszereket tálba tettem (nem túl sokat, hogy ne uralkodjon az ízük), hozzáöntöttem a felfutott élesztős tejet, s gyúrni kezdtem. Közben adagoltam a langyos vizet, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Végül belekerült a darabolt paradicsom az olajjal együtt, amiben volt. Megdagasztottam a tésztát s letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Hosszúkásra formáztam, néhányat csavartam rajta. 

Papírral bélalt gáztepsibe tettem a 3 rudat. Hagytam még pihenni 10 percnyit, majd betettem a hideg sütőbe, beállítottam 180 fokra s addig ültek odabent, még szép piros, kopogós héjuk sült.

Leányzónak mindig le kell vágjam a kenyérsarkot még azon frissiben. Ő tesztelte ezúttal is. Finom lett, magában is, de vajjal megkenve nem is kellett más rá. 

Puszta kalács

Kemencében sült egykoron, kerek volt, -talán lábasban készült,- s a szüretek elmaradhatatlan kelléke. Fogalmam sincs, Nagymamám hogyan készítette, de kalácstészta volt, töltelék nélkül, s nagyon finom. Azt próbáltam leutánozni, több ízben is. (Egy másik kísérlet, kis olvasnivalóval itt .) Olyan soha nem lett , de azért ehető az általam sütött is! :-)
Nagymamámnak nem volt receptes füzete, Ő mindent fejből készített. Anyukám többször mesélte, hogy apósa, azaz Tata (mifelénk nem papa volt a nagyapa, hanem tata) leszidta őt, mikor látta, hogy leírt recept alapján süt, mondván, legyen ügyesebb, mint más, ne utánozzon. Ez rosszul esett neki, persze azért leírta a másoktól ellesett recepteket, s milyen jól tette, mert így nekünk is megmaradt. Én is leírt receptek alapján sütök, bár örökölhettem valamit Tatától, mert akaratlanul is valami mást akarok létrehozni... De azért annyira nem vagyok akaratos, mint Ő volt. :-) De én akkor is nagyon szerettem Őt. Inkább emlékfoszlányaim vannak róla. Többek között az, mikor a kertben üldögélve, miközben Mama málét -azaz kukoricát- kapált, megmutatta nekem a szemben lévő domboldalon, melyik része az erdőnek volt az övék. Jól elkülönült a többitől, mert ott voltak legmagasabbak a fák. Remélte, hogy egyszer még birtokolhatják. Ő azt már nem érte meg, de Mama igen. Milyen boldog is volt!...
Ott volt a szőlőhegy is az erdő közelében, a domb túloldali lejtőjén. Ott ettük a puszta kalácsot. Az általam sütött ilyen lett:

Hozzávalók:

• 5 dl házi tej
• 15 dkg + 1 evőkanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja

Így készült:

4 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, 15 dkg cukorral, vaníliás cukorral s elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, citromhéjat, a felfutott élesztős tejet s dagasztani kezdtem. Még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta, de ez lehet kicsivel több is. 

A tésztát megdagasztottam és letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam. Mindegyiket rúddá sodortam, majd 3-3-at összefontam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a fonatokat, tojásfehérjével lekentem s kevés cukrot szórtam rá.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 175 fokra s hagytam szép pirosra sülni.

Puha, foszlós lett, s épp kellően édes. Lekvárral kenve, de csak úgy magában is nagyon finom!

Mikor még mínusz fokok voltak, a kamrából hozott liszt igencsak hideg volt, ezért beraktam egy percre a mikróba átmelegedni. A langyos liszttől hamar megkelt a tészta, ezért azóta mindig úgy teszek: előbb a liszt melegszik egy kicsit, azután látok neki a dagasztásnak. Bár mondják, hogy a mikrohullámú sütő használata sem tesz jót nekünk...

Mézes banánkenyér

Hiába az elhatározás, hogy nem veszek több receptes lapot, rendszeresen elcsábulok. A legutóbbi szerzeményt lapozgatva Fiam rábökött egy receptre, s kérdezte is: "Anya, süthetek ilyet?" Megnéztük a hozzávalókat, volt otthon minden, ezért hagytam, hadd élvezkedjen. Persze nekem is kijutott belőle, mert képes eltévedni a konyhában. Azaz segítettem neki előkeresni a belevalókat. Kis irányítással és segítséggel finom süti került ki a keze alól. :-)

Hozzávalók:

• 17 dkg vaj
• 10 dkg barna cukor
• 2-3 evőkanál méz
• nagy csipet fahéj
• fél csomag sütőpor
• 2 banán 
• 2 tojás
• 25 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg kandírozott narancshéj (nekünk 5 dkg házi, zörgősre száradt, megőrölve)

Így készül:

A banánt villával összetörjük. Hozzáadjuk a tojásokat, cukrot, mézet, s alaposan elkeverjük. A többi hozzávalót is beleforgatjuk, jól összekeverjük.
Sütőpapírral bélelt püspökkenyérformába borítjuk-simítjuk a masszát.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. Elég hosszasan sült, a teteje kicsit meg is pirult, mire a belseje már nem ragadt.

(Recept forrása: Meglepetés konyha rejtvény, 2016./1.)
Nem most volt, hogy az utolsó bejegyzést írtam. Ezt is félig megírtam korábban, több, mint egy hete, azóta sem volt időm folytatni. Végre legalább egy szabad hétvégém is lett, amit igyekeztem kihasználni az elhanyagolt tennivalók bepótlására, így a blogra megint csak este jutott időm. A pihenés az még várat magára...

Gyors csokis süti

Mára őszibarack süti készült, múlt héten viszont gyorsan túl akartam lenni a sütésen, ezért csak egy gyors kevertet készítettem. Kakaósan, aszalt szilva került bele, a tetejére meg csoki.

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

• 2 tojás
• 2 bögre cukor
• 1 bögre olaj
• 2 evőkanál kakaó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 3 bögre liszt
• 1 bögre tej
• aszalt szilva (kb. 10 dkg)
• 16 dkg étcsokoládé + 3 dkg vaj a tetejére

Így készült:

A kimagozott aszalt szilvát feldaraboltam.

A tojást a cukorral elkavartam, majd hozzákevertem a kakaót, 2-3 részletben az olajat, végül a lisztet, szódabikarbónát a tejjel váltakozva. Legutoljára az aszalt gyümölcs került bele.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam a masszát. (28×34 cm-es tepsiben készült.)

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, a csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam és rákentem  sütire.

Dermedés után szeleteltem.

Hétköznapi hozzávalókból egyszerűen, gyorsan elkészíthető. Az aszalt szilva el is hagyható, vagy másmilyen aszalt gyümölcs is kerülhet bele, ízlés szerint. Én szeretem benne akár a mazsolát is. :-)

Aszalt paradicsomos pogácsák

A nyáron is aszaltam paradicsomot, a nagy melegek idején, kint a tűző napon, vékony sórétegre pakolva. Lett zörgősre száradt is, az csak úgy került üvegbe, s levesekbe használom ízesítésre. Abból már alig van. A többi olívaolajba lett eltéve, ilyen-olyan zöldfűszerrel bolondítva. A három kis üveg úgy meglapult a hűtőben, hogy el is feledkeztem róla. Megkezdett lekváros üvegek felszámolása közben aztán egyiket elő is vettem, s hamarosan pogácsába került. Kenyérbe is szoktam sütni belőle, bár Férjuram nem rajong érte túlságosan, de én szeretek ráharapni egy-egy paradicsomdarabkára. A pogácsával is így volt!

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 1 mokkáskanál morzsolt bazsalikom
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír
• 3 dl tej + szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 2 tojás
• olajban eltett aszalt paradicsom
• 25 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkavartam benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, bazsalikomot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Beleütöttem a tojásokat és az élesztős tejet beleöntöttem. Gyúrni kezdtem, s közben még annyi tejet öntöttem hozzá, hogy közepesen kemény, jól dagasztható tésztát kapjak.

Miután megdagasztottam, letakartam, s 30 percet pihenni hagytam.

Közben az aszalt paradicsomot apró darabokra vágtam.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, az aszalt paradicsomot az olajjal együtt, amiben volt, rászórtam-kentem s feltekertem, mint a kalácsot.

Így is hagytam pihenni fél órányit.

Jó ujjnyi vastagra nyújtottam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszúrtam.

Tepsibe pakoltam, tetejére reszelt sajtot tettem.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Este, munka után sütöttem, így csak sütés után kattintottam róla néhányat. Másnap, miután mindenkit felpakoltam belőle, nem volt mit fényképezni. :-) Szerettük, még Férjem is, meg kollégáimnak is ízlett. Egyedüli panasz Fiam egyik osztálytársától érkezett, szerinte túl sós volt benne a paradicsom. Valóban sós, hiszen sórétegen napozott, de nem ehetetlenül. Nekem attól ízlett! :-)

Finom diós

Még jó néhány recept van Anyukám gyűjteményéből, amit nem sütöttem meg. Ez volt egyikük. Jó kis régimódi sütike, amiről érdemes letörölni a port. :-) Különlegessége, hogy krumpli is kell a tésztájába, s fele kakaós. A lekvár és dió töltelékkel valóban finom, így nem véletlenül ez a neve. :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 17 dkg zsír
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 nagy tojás
• 20 dkg főtt krumpli
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál kakaó

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 18 dkg cukor
• fél üvegcse rumaroma
• 1 kis üveg lekvár

A bevonáshoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A főtt krumplit lereszeltem. A lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd a tojás és krumpli hozzáadásával összegyúrtam. A tésztát kettéosztottam, felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe még kevés lisztet, hogy ne legyen lágy a tészta.

A diót elvegyítettem a cukorral . A rumot elkevertem egy dl vízben.

A tepsit kikentem zsírral, vékonyan beszórtam liszttel.

A kakaós lapot tepsi méretűre nyújtottam, tepsibe tettem. Lekentem lekvárral. Én meggydzsemet használtam, de sárgabarack is tökéletes hozzá. A lekvárra szórtam a cukros diót, meglocsoltam a rumos vízzel.

A világos lapot is kinyújtottam, befedtem vele a sütit.

180 fokos sütőben kisütöttem.

Kihűlés után a gőz fölött felolvasztott csoki-olaj keverékével bevontam a sütit.

Dermedés után szeleteltem.

 Kissé morzsálódós, a zsíros tésztának köszönhetően, de tényleg finom süti.

Régen Anyukám mindig házilag készítette a csokibevonatot. Egy időben én is, aztán rákaptam a gyorsabban elkészülő csokira. Vajjal vagy olajjal felolvasztva tökéletes. A házi nem mindig sikerült. De, mégis volt egy hidegen kikavarható, ami megbízhatóbb volt. Le kell már azt a receptet is poroljam! :-)