Tükörtojás muffinformában

Ez a fránya FB, mennyi időt elvesz az ember lányától! Egy része hasznos is ennek az időnek, mert sok hasznosítható ötletet magunkba szívhatunk, de a keresgélés, érdektelen információkon való áttekerés már elfecsérelt idő. Na de senki nem kényszerít erre, magamra vessek. Újabban olvasgatás helyett a kávézás alatt telefonon böngészek:-)
Ilyen világhálón való kalandozása során láttam hasonlót. Hogy pontosan hol, már nem tudom, csak befészkelte magát a fejembe. Egyik este tettem is egy próbát. Nagy sikere volt, mindenkinek ízlett!

Hozzávalók:

• szeletelt bacon
• sonka
• sajt
• tojás
• só, bors, paprika

Így készült:

A sonkát, sajtot felkockáztam.

A muffinformákat (szilikonformákba raktam) kibéleltem baconszeletekkel, az aljára szórtam 2-3 sonka-és sajtdarabot, s ráütöttem egy tojást. A tetejét megszórtam só, bors, paprika keverékével. 

185 fokra előmelegített sütőbe tettem, s addig sütöttem, míg a tojás teljesen átsült.

Salátával tálaltam, a megmaradt sonka- és sajtkockákat köré szórva.

Nem írtam mennyiségeket, ez attól függ, mennyit szeretnénk készíteni belőle. 

Vacsorára ettük, de előételként, hidegtál részeként is el tudom képzelni. A sonka és sajt helyett más is tehető bele, akár kolbász, vagy hagyma- és paprikadarabok, gomba... 

Brownie torta

Csak azért torta, mert kerek formában sütöttem, Fiam névnapjára, majd két héttel ezelőtt. De lassan csak ideér. Az őszön minden ünnepeltnek csak egy-egy szupergyors tortára futotta az időmből. De arra mindenképpen. Gergő még erre sem számított, sikerült meglepnem vele. A reakciója pedig: Anya, tudod, hogy szeretlek! És még ne süssek?

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj
• 10 dkg étcsokoládé
• 3 tojás
• 15 dkg cukor
• 12 dkg liszt
• 1 púpozott evőkanál kakaó
• 5-5 dkg fehér- és étcsoki a tetejére

Így készült:

A vajat és csokit mikróban összeolvasztottam. Egyenként hozzákevertem a tojásokat, majd a cukrot, végül a lisztet és kakaót. 

Kikent kapcsos tortaformába simítottam a masszát. A tetejére szórtam a feldarabolt csokikat.

175 fokos sütőben 20 percig sütöttem, majd még úgy 10 percig bennhagytam a kikapcsolt sütőben a tortát.

Az ünnepelt és a Hugicája, miért is ne bohóckodva:

. 

Ésss... idén eszembe jutott:-) Amit évről évre elfelejtek. A november vége rémlett, de tegnap azért megnéztem, mikor is írtam az első bejegyzésemet. Épp 4 évvel ezelőtt. Azért nem csapok nagy csinnadrattát, de ha már sikerült ilyen szemfülesnek lennem, említést teszek róla.

Azóta is, néha lendületet vesztve ugyan, de írogatok, sütni pedig rendületlenül sütök. Nem (csak) a blog kedvéért, sok mindenki más örömére. Szűkebb és tágabb család, vendégek, vendéglátók, gyerekek osztálytársai... Talán magamat kellett volna az élre tennem:-) 

Volt idő, amikor úgy gondoltam, feladom. Az írást, nem a sütést. Aztán meggyőztem magam, nem kell ezen görcsölni, nem vagyok kötelezve semmire, a magam örömére írom, elsősorban. Ha van időm, jövök, ha nincs, akkor tudjátok, hogy" kissé" el vagyok havazva. A nyáron több időm volt, akkor meglendültek a bejegyzések is, ráadásul nyitottam egy Gerdi sütis FB oldalt is, itt. Az is napokig várat magára mostanság:-) 

Baconos turbánok

Leányzó már egy ideje nyüstöl, hogy baconos kiflit süssek neki. Tegnap eljött az ideje, bár nem kifli lett belőle. Kissé megcsűrcsavartam a tésztát, a szalonnaszeletekkel együtt. Nem volt reklamáció önfejűségem miatt:-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt + 15 dkg rétesliszt
• 5 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 2 teáskanál só
• 1,5 dl tejföl
• 2 tojás
• 4-5 evőkanál olaj
• 30 dkg szeletelt bacon
• 1 tojás lekenni

Így készült:

3 dl langyos tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tettem, beleütöttem a tojásokat, hozzáadtam a tejfölt. Beleöntöttem az élesztős tejet , a többi langyos tejet s összevegyítettem. Az olajat is ráöntöttem s megdagasztottam. 

Mikor megkelt a tészta, kinyújtottam. Hosszú, ujjnyi vastag csíkokat vágtam belőle. Felére rátettem a bacont, másik felét ráhajtottam. Így két tésztaréteg közé került a szalonna. Összesodortam, majd koszorúvá tekertem. 

Tepsibe tettem, tojással lekentem.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

1 kg lisztből terveztem készíteni, de alábecsültem a tej mennyiségét, annyira, hogy még 15 dkg liszt kellett, hogy megfelelő állagú legyen a tészta. Ezt -is- szeretem a kelt tésztában, hogy tejjel, illetve liszttel lehet korrigálni, ha túl kemény lett vagy éppen lágy a tészta. 

Az utolsó vastagabb csík tésztába nem jutott bacon- kis tejföl és reszelt sajt keverékével megtöltöttem s kiflinek formáztam.

Vacsira is ettünk belőle, s maradt mára tízóraira is. Szerettük:-)

Mézes korongok

Már javában készülnek nálunk a karácsonyi dekorációk, Férjem szerint már egy hónapja karácsonyi zenét hallgatok -ez nem teljesen igaz, mert csak 2-3 hete:-)))-, szóval dúl az ünnepvárás. A mai süti is ezt fokozó hangulatú lett: hirtelen felindulásból mézest sütöttem, pedig mást terveztem. Nem cifráztuk ki, csupán dió és mandula került a tetejére. Így is finom, sőt. El is határoztam, hogy az ünnepi mézesek egy része is ilyen lesz:

Hozzávalók:

• 65 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 26 dkg porcukor
• csipet só
• 1 teáskanál mézes-fűszerkeverék
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 citrom lereszelt héja
• 3 nagy tojás
• 3 evőkanál méz
• 1 tojás lekenni
• mandula, dió a tetejére

Így készült:

A lisztet, porcukrot, sót, szódabikarbónát, citromhéjat és mézesfűszert tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojást, mézet, összegyúrtam. Mivel ragadt és kissé lágynak is tűnt, kevés lisztet gyúrtam még hozzá.

1-2 órai hideg helyen való pihentetés után nem túl vékonyra, úgy 5-6 mm vastagra nyújtottam, korongokat szaggattam ki belőle. Tepsibe pakoltam, nem túl közel egymáshoz. Tetejét lekentem a felvert tojással, diót vagy mandulát nyomtam a közepébe.

180 fokos sütőben kisütöttem őket. 

Jó régen látogattam el a blogra már megint, pedig csak gyűl és gyűl  a sok közzétenni való. Mint ahogy a tennivalóim is, így kénytelen vagyok hanyagolni a blogot. De amikor csak tudok, benézek, s kedvenc oldalaimat is meglátogatom... 

Sajtos rúd Okkitól

Nem mostanság készült, még az előző Blogkóstoló idején, amikor is Okki blogjából kellett szemelgetnem. Sok receptet szemeltem ki, ezt el is készítettem. Nem csalt a megérzésem, olyan lett, amilyennek én szeretem: omlós, sajtos, ropogós. Kétszer egymás után megsütöttem, annyira elnyerte a tetszésemet. Sőt, ezután sem lesz elhanyagolva, biztos vagyok benne.
A recept eredetije Okkinál, én azért picikét változtattam rajta, "jó" szokásomhoz híven:-)

Hozzávalók.

• 40 dkg liszt
• 20 dkg reszelt sajt + a tetejére
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• szükség szerint tejföl
• 1,5 teáskanál só

Így készült:

A lisztet, sajtot -trappistát használtam-, zsírt, margarint, sót tálba tettem s összegyúrtam. Nekem némi rábeszélés árán tejföl nélkül is összeállt a tészta, így kihagytam belőle.

Rövid pihentetés után -ez el is maradhat, ha sürget az idő- kinyújtottam a tésztát, reszelt sajttal megszórtam, a nyújtófával rányomkodtam, majd derelyemetszővel tetszőleges rudakra szabdaltam.

Tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben világosra sütöttem. 

A só adagolásával még mindig hadilábon állok, inkább sokszor kevesebb sót teszek az ételbe. Sütivel más a helyzet, azt már kitapasztaltam, hogy kelt tészta esetén az 1 kg liszthez 2 teáskanál só kell átlagos sósság eléréséhez. No de ez is lehet csapott és púposabb. Én bizony összegyúrás után meg szoktam kóstolni a nyers tésztát. Ennek kicsit sósabbnak kell lennie, de a sajttól is függ, mennyit igényel a tészta.

Ez így, ahogy volt, nagyon finom lett. Az ünnepekre is el fogom készíteni, főleg, mert előre is megsüthető. Csak aztán kapjak neki megfelelő rejtekhelyet:-) 

Kekszes-tejfölös szelet

Ki gondolná, hogy csupán kekszből és édes tejfölből ilyen csodát lehet varázsolni... Én tudtam már, mert valamikor régen már készítettem, s meglepően finom tud lenni. Sütni sem kell tudni, a sütőt sem kell bekapcsolni, gyorsan kész kevés hozzávalóból... soroljam még az erényeit?:-)
Még a szünetben készült. A vasalást mindig halogatom. Most különösen, nagy halmot gyűjtöttem össze... Két délutánon keresztül simogattam a ruhákat, s mikor végre az utolsó darabot is szekrénybe pakoltam, úgy gondoltam, megérdemlek valami finomságot ennyi munka után. Lementem a konyhába, s egy vödör tejfölből és egy csomag kekszből összeállítottam. Néhány óra pihentetés után, vacsorára jóízűen megettük. Azaz nem mind, egy kevés maradt másnapra is.

Hozzávalók:

• 8 dl tejföl
• 8 evőkanál cukor
• 1 evőkanál kakaó
• 2 csomag vaníliás cukor
• 40 dkg szögletes keksz (pl. Petit Beurre)

A tejfölt ketté osztottam. Egyik felébe elkevertem 4 evőkanál cukrot és a vaníliás cukrot, a másik felébe a többi cukrot és a kakaót.

Kis tepsi alját kiraktam keksszel, rákentem a fehér tejföl kicsit több, mint harmadát, újabb kekszréteg, erre kakaós tejföl került, majd keksz-világos tejföl-keksz-kakaós tejföl-keksz. A maradék tejfölt a tetejére öntöttem, s villával márványosra húzgáltam. 

Néhány órát hideg helyen pihentetjük, addig a keksz átpuhul s szépen szeletelhető.

Kókuszos-diós golyó

Még Gergő szülinapjára készült. Este volt már, nem volt kedvem bekapcsolni a sütőt, így ilyen kekszes finomságok mellett döntöttem. Készült még kapucsínós is, kicsit másképp, de arról nem sikerült fotót készítenem. Valamiért nagyobb sikere volt, mint golyós társának...

Hozzávalók:

• 17 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• fél üvegcse rumaroma
• 2 dl tej
• 10 dkg darált dió
• 2 evőkanál kakaó
• 45 dkg darált keksz
• kókuszreszelék

A cukrot, margarint, tejet, aromát kis lángon addig kevergettem, míg a cukor és margarin felolvadt. Hozzáborítottam a diót, kekszet és kakaót, összegyúrtam. ha túl száraz lenne, lehet tenni még bele kevés tejet.

A masszát meggömbölygettem és kókuszreszelékbe forgattam.

Iskolába vitte Fiacskám a sütiket, mert a lányok már elvárják. De különben is, Anyukája azon a jeles napon  nem engedné Őt el csak úgy:-)

Fahéjas-gyömbéres-citromos méz

Tavaly külön-külön kis üvegekbe készült, egybe citrom és gyömbér, másikba fahéj került. Idén beleszórtam mind egy üvegbe, s feltöltöttem mézzel. 

A méz önmagában is csodákra képes, a méz-fahéj keverékének jótékony hatásairól ódákat zengenek. Nem sorolom hatásait, számos helyen lehet olvasni róla. A gyömbér csak tetézheti mindezeket, a citrom meg régóta ismert jótékony hatásairól, no meg a keverék kellemes ízét is fokozza. 

Csak úgy kanalazva is finom, de teába is keverhető. Azt várjuk tőle, hogy megelőzi a megfázásokat, vagy ha mégsem ússzuk meg, segít kilábalni belőle. Szívesebben nyúlok ehhez, mint gyógyszerekhez:-)

Így készült:
Az üveg aljára daraboltam egy darabka megpucolt gyömbért, erre karikáztam egy biocitromot, egy mokkáskanál őrölt fahéjat szórtam rá s felöntöttem mézzel.
Másnapra a méz került alulra s minden más a tetejére. Átkavargattam, egész sötét lett a színe, s fogyasztásra kész:-)
A tavalyi készítmény:

Töltött krumpli

Megmaradt emlékeimben egy gyerekkori népmese. Arról szólt, hogy a főhős folyton elégedetlenkedett, hogy nem ehet elég édességet. Valakitől hallotta, hogy van egy ország, ahol minden cukorból van, ez a Mézi-mázi, ha jól emlékszem. El is indult, hogy megkeresse, s addig ment, mendegélt, míg rá nem talált. Itt aztán méz folyt a patakban, szörp volt a kútban víz helyett. De a sok édességet megelégelvén, megörült, mikor az egyik ablakban sonkát látott. De kiderült, hogy az is cukorból van, csak a savanyú arcú lakók egyike szeretett volna felidézni valami sósat. Itt aztán hősünk is ráébredt, hogy nem is jó egy csupán édességből álló világ, amit én is nagyon jól tudok.
Éppen ezért, hogy nehogy elegetek legyen a sok sütiből, helyette most valami mást hozok, egyik kedvencünket, ami garantáltan nagyon finom és... nem édes:-)

Hozzávalók:

• 12-14 darab nagyobb, nagyjából egyforma méretű krumpli
• 60 dkg darált hús
• 1 nagy fej hagyma
• kevés olaj
• só
• bors
• pirospaprika
• 2 teáskanál házi ételízesítő
• 2 gerezd fokhagyma
• 20 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• 2 dl tejföl

Így készült:

A krumplit héjában megfőztem. Leszűrtem, s még azon melegében megpucoltam.

Míg hűlt, elkészítettem a tölteléket. Az apróra vágott hagymát kevés olajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darált húst, sót, borsot, paprikát, ételízesítőt, belepréseltem a fokhagymát s morzsásra sütöttem. Megkóstoltam, hogy elég sós-e. Kicsit sósabb legyen, mert a krumplit nem szoktam külön sózni. Ha kész, leveszem a lángról, a reszelt sajt háromnegyedét és a tojást belekeverem.

A tepsit vékonyan kiolajoztam. A krumplik belsejét kanállal kivájtam, a hulladékot a tepsibe szórtam, s köré helyeztem a "csónakokat". 

Megtöltöttem őket. Ha marad töltelék, a krumpliforgácsokra lehet szórni. Mindegyik tetejére 1-1 teáskanál tejfölt teszek, megszórom a maradék sajttal, s 190 fokra előmelegített sütőben megpirítom.

Elég régen, egy újságban találtam a receptet, s kissé átalakítva, meghonosodott a konyhában, sőt, a testvéreim is készítik. Kissé elfelejtődött, mert elég rég készült, de a napokban eszembe jutott s gyorsan el is készítettem vacsorára. Másnapra is maradt, s bár frissen a legfinomabb, újramelegítve sem megvetendő:-)

Töltött mézeskalács szelet

A gyerekek rájöttek, hogy szeretik a lekváros kenyeret, amit egyáltalán nem bánok. Mivel mindenkinek más a kedvence, mást-mást kentek a reggelijükre. Aztán csak azon vettem észre, hogy négyféle lekvár is ott sorakozik megkezdve, s megunva persze, mert nem akartak apadni az üvegből. Ezért olyan sütireceptet kerestem, amibe lekvár kell, hogy végre újakat is megkezdhessenek:-)
Mivel olyan télies-karácsonyos hangulatú a süti, a tésztája tulajdonképpen mézeskalács lévén, muszáj volt gyertyát keressek hozzá. Amit nem is olyan nehéz találni minálunk:-)

Hozzávalók:

• 20 dkg búzaliszt
• 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 1 csomag sütőpor
• 20 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 1 teáskanál fahéj
• csipet őrölt gyömbér
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 tojás
• 3 evőkanál méz
• lekvár tölteni

Így készült:

A liszteket, sót elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Azaz nem én, hanem Leányzóm:-) Sőt, még a lekvárt is Ő osztogatta-kente bele!

A tésztát két részre osztottam. Az egyik felét kinyújtva tepsibe tettem, erre került a lekvár, majd a tészta másik felével befedtem.

180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem.

Került ebbe csipke- és szilvalekvár, őszibarackdzsem, meg keményre "érett" fekete ribizlilekvár. Látszik is a fotókon a tarkaság. Persze egyféle lekvárral is elkészíthető, de nem árt, ha savanykás ízű kerül bele.
S mint tudjátok, Csigabige a házigazdája a legújabb SAD fordulónak, aminek témája Olyan, mint a MÉZ, olyan édes. Mivel véletlenül épp mézest sütöttem, bár egyáltalán nem egy süticsoda, benevezek vele a játékra. 

Pudingos almás pite

Elég sűrűn készül almás pite, de a kisördög arra sarkall, hogy nehogy kétszer egymás után ugyanúgy készítsem. Van is már néhány ilyen-olyan almás sütemény a blogon, meg várakozik is legalább kétféle lefotózva. Most egy megint másmilyen következik.
Ami szintén nagyon finom lett, de hogy ne legyen teljes az örömöm, vétettem egy kis bakit is: a magas falú nagy tepsim éppen foglalt volt, így gondoltam megteszi a másik is. Hát nem tette meg, meg sülés közben a töltelék kikíváncsiskodott a tepsi peremén, a sütő pedig jó égett almaszagot eregetett magából. Így sütőt is takaríthattam. Ha nincs dolgom, hát csinálok magamnak:-)
Szóval ajánlom elkészítésre, de legyen elég magas peremű a tepsi, és persze jó nagy is, hogy elférjen benne ez a finom sütemény:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 25 dkg margarin
• 4 evőkanál cukor
• 2 nagy tojás
• kb. 1 dl házi tej

A töltelékhez:

• 5 nagy alma (1,2 kg)
• 25 dkg cukor
• 9 dl víz
• 3 csomag vaníliás puding
• 1 mokkáskanál fahéj

Így készült:

A tésztához előbb a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Tejet annyit tettem, hogy összeálljon a tészta. Míg elkészült a töltelék, pihenni hagytam.

Az almákat megmostam, héjastul lereszeltem. Hozzáadtam a cukrot, fahéjat és 6 dl vizet, főni tettem.

A pudingporokat a maradék 3 dl vízben simára kevertem. Ha az alma felfőtt, hozzáadtam a pudingot és sűrűre főztem.

A tésztát két részre osztottam. Egyik felét kinyújtva tepsibe tettem, ráborítottam azon forrón a tölteléket, majd befedtem a másik kinyújtott lappal. 

180 fokra előmelegített sütőbe toltam s addig sütöttem, míg szépen megpirult a teteje.

Szeletelni csak kihűlés után lehet, akkorra szépen megdermedt a pudingos alma. Porcukorral is beszórható a teteje, de én ezt csak a fotózott példányokkal tettem meg, elég édesnek találtam anélkül is.
(Recept forrása: Csupa Recept, 2014/6.)

Vaníliás keksz

Van egy olyan tervem, hogy minden héten sütök valami kekszfélét. De ez a terv egyelőre csak elméleti síkon létezik, pedig nincs túl sok akadálya a kivitelezésének. Valamiért szívesebben sütök kelt tésztából valamit hét közben.
Többnyire csak olyankor sütök édes rágcsálnivalókat, ha kirándulni megyünk, mert csomagolni könnyebb őket, mint a szeleteseket. Ez is egy ilyen alkalomra készült: Fiamék két napra "kirándultak" a Tátrába. Előtte való este nem túl lelkesen, de nekiláttam a sütésnek. Csak mert nem engedhetem őket útnak egy kis hazai, saját készítésű nasi nélkül:-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet só
• 25 dkg vaj
• 3 tojássárga
• 25 dkg porcukor
• 1 rúd vanília
• 1 evőkanál tejföl
• 10 dkg étcsokoládé+1 evőkanál olaj

A lisztet, sót, sütőport tálba tettem, elmorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a cukrot, tojássárgákat, vaníliarúd kikapart belsejét, pici tejfölt, s összegyúrtam. Közben ha szükséges, még lehet hozzáadni tejfölt. A lényeg, hogy összeálljon a tészta, de kemény legyen, ne ragadjon.

Rövid pihentetés után enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, lyukas közepű kiszúróval kiszaggattam, 175 fokon világosra sütöttem.

Mikor kihűlt, a csokit az olajjal felolvasztottam s becsorgattam vele a kekszeket.

A levendula csak dekoráció, de akár az is kerülhetett volna a kekszbe... Még nem sütöttem levendulával, de sorra fog kerülni az is:-)

Még nem voltunk a Tátrában, de a Gergő fotóit látva szívesen kiruccannék:-)

Kevert mákos lekvárral és citrommázzal

Őszies hangulatú sütemény, ami mákos létére meglepően kellemes fogadtatásra talált:-)
Úgy esett, hogy még hétvégére elkészült a tészta, de másik süti is lévén terítéken, csak hétfőn szedtem elő a kamrából kettévágni, finom csipkelekvárral megtölteni, s citromos mázzal tetézni. Finom volt:-)

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 10 dkg darált mák
• 30 dkg liszt
• 1 dl tej
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 csomag sütőpor
• 1 nagy alma

Tölteni és bevonni:

• kis üveg csipekelekvár
• 20 dkg porcukor
• 1 citrom leve

Így készült:

A margarint megolvasztottam, majd elkevertem a cukorral és egyenként hozzáadtam a tojásokat. Majd a darált mákot, citromhéjat, reszelt almát, tejet és végül a sütőporral elkevert lisztet is belekevertem.

Kikent tepsibe simítottam a masszát és 180 fokon kisütöttem.

Mikor kihűlt, kettévágtam, megkentem csipkelekvárral.

A porcukrot elkevertem a citromlével -annyit adtam hozzá a kifacsart léből, hogy kenhető, enyhén folyós masszát kapjak. Rákentem a süti tetejére.

Mikor a máz megszilárdult, szeleteltem.

A csipkelekvárt zilahi barátnőmtől kaptuk. Én még soha nem főztem, pedig évek óta tervezem. Tavaly is elmentünk szedni csipkebogyót a gyerekekkel, de keveset találtunk, megszárítottam teának. Tavasszal börzsönyi sétáink során ráleltünk egy csipkebokrokkal borított helyre. Azt hittem, itt terem meg a csipkelekvárunk. Meg is látogattuk két hete a bokrokat, hát bogyó elvétve piroslott rajtuk. Így idén sem töltöm fel a kamrát egyik kedvenc lekvárunkkal...