Zserbó

Zserbót még soha nem sütöttem. Azaz diósat nem. Talán azért, mert Férjem nem szereti, legalábbis azt állítja. Pedig már többször gondoltam rá, hogy tenni kéne egy próbát, hátha azóta megkedvelte a Párom. Múlt vasárnap aztán rászántam magam. Szilvalekvárral készült, amiben igencsak bíztam. Kíváncsi voltam a reakcióra, ami így szólt: finom, de Ő akkor sem szereti. Na akkor hogy is van ez? :D

Hozzávalók:
A tésztához:

• 45 dkg liszt
• csipet só
• 18 dkg zsír
• 1 tojás
• 5 dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 2 dkg élesztő
• csapott mokkáskanál sütőpor

A töltelékhez és a bevonáshoz:

• 1 üveg szilvalekvár (4 dl)
• 20 dkg darált dió
• 15 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 10 dkg étcsokoládé + 2 evőkanál olaj

Így készült:

A tejet megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, sütőport, cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást és az élesztős tejet. Összegyúrtam, majd letakarva fél órányit pihentettem. (Ha lágy lenne a tészta, pici liszttel lehet javítani rajta; ha meg keménynek tűnik, még egy kis tejet tegyünk hozzá. Nekem pici liszt kellett.)

Közben a darált diót a cukorral és vaníliás cukorral elvegyítettem.

A tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam (28 × 32 cm-es). 

A tepsit kikentem. Beletettem az első lapot, fele lekvárral lekentem, fele diós keverékkel beszórtam. Erre tettem a második lapot, a többi lekvárt és cukros diót. Befedtem a harmadik lappal.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép piros lett.

Miután kihűlt, bevontam a gőz fölött olajjal felolvasztott csokival.

A csoki dermedése után lehet szeletelni.

Nekem ízlett, én szeretem a zserbót, bár nálunk nem tartozott az ünnepi sütik közé. Most sem, mint ahogy a bejgli sem. Na azt sem sütöttem még. Van még mit bepótolnom! :-)