Sült pizzaszósz

 Nővérem készített így pizzaszószt, s tavaly tettem én is egy próbát. Bevált, s idén is nekiláttam, emlékeim alapján. Mint kiderült, miután telefonon kibeszéltük ténykedéseinket, nem teljesen jól emlékeztem rá, ugyanis paprika és répa nem kellett volna bele, de nem vált hátrányára, egész finom lett, így az "elrontott" készítési módot örökítem meg. Ami a pizzát illeti... havonta egyszer biztosan készül, s még nincs a blogon, bár többször készültem lejegyezni, hogy is készül minálunk. 

Hozzávalók:

• 4 kg paradicsom
• kevés olaj
• 4 nagy fej hagyma
• 6 paprika (piros és zöld vegyesen volt)
• 1 fej fokhagyma
• 1 nagy sárgarépa
• 1 csípőspaprika
• só
• bors
• bazsalikom, kakukkfű, rozmaring
• kanálhegynyi tartósítószer

Így készült:

Az összes zöldséget megmostam, pucoltam-szeleteltem, (persze a paprika csumáját eltávolítottam, az esetleges hibás részeket kivágtam), egy nagy lábas alját kiolajoztam, s az összes zöldséget belepakoltam, 1 teáskanál sót, a zöldfúszerekkel együtt- bazsalikomból raktam többet, másik kettőből kevesebbet. 170 fokos sütőbe tettem, ahol legalább 2 órán keresztül sült. Időnként átkavartam. Az se baj, ha itt-ott megsül a tetején lévő zöldség. 

Most úgy alakult, hogy másnap folytattam: a rozmaringot kiszedtem belőle, a bazsalikom szárát is, csak a keveleket hagytam, a kakukkfűnek meg eleve csak a leveleit tettem bele. Botmixerrel pépesítettem, nem teljesen simára. Megkóstoltam, szükség szerint még sóztam, bors is került bele mokkáskanálnyi és a végén pici tartósítószer. Tűzhelyen fél órát még főztem, aztán üvegekbe pakoltam, lezártam, fejtetőre állítottam úgy 10 percre.

9 darab 4 dl-es üveggel lett ebből a mennyiségből.

Nagy előnye, hogy a sütő megmenekít a kavargatástól- nem sül oda benne, csak azért kavartam át néha, hogy a tetején megpirult zöldségdarabok alulra kerüljenek. S 9 pizzasütéshez megvan a rávaló szósz.

Misimákos

 Hétfőn a konyhában töltöttem szinte az egész napot. Befőztem, s késő délután arra is szakítottam időt, hogy sütit készítsek a koncertre készülő fiúknak- Férjeinknek. Almás pitét terveztem már hétvégére is, amikor elmaradt a sütés- nálam az megy csodaszámba, ha hétvégére nem izzítom be a sütőt-, de valami mákoson is kattogtam, mivel az épp szülinapos koncertező rajong ezekért a sütikért. Ezúttal sem kerestem hozzá receptet, csak összeállt a kép, miközben hasonló módon készült az első sütemény. S el is neveztem az ünnepeltről.

Hozzávalók:

Az alsó laphoz:

• 25 dkg liszt
• 5 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 10 dkg margarin
• 1 evőkanál joghurt/ tejföl
• 1 üveg lekvár lekenni- szeder-szilva, de bármilyen tetszés szerinti jó

A mákos réteghez:

• 4 tojás
• 22 dkg cukor
• 25 dkg darált mák
• 5 dkg liszt
• fél csomag sötőpor
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 15 dkg margarin

A tetejére:

• 15 dkg tejcsokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

Az alsó laphoz valókat összegyúrtam- joghurt vagy tejföl annyi kerüljön bele, hogy gyúrható, nyújtható tésztát kapjunk. 

A mákos réteghez a tojásokat a cukorral alaposan összekevertem. A margarint mikróban megolvasztottam, épp annyira, hogy folyékony legyen, de ne forró. A cukros tojást elkevertem a mákkal, liszttel, sütőporral, vaníliával, utoljára a margarint kevertem bele.

Az első tésztát tepsi méretűre nyújtottam, 26×32 cm-esre, tepsibe igazgattam -előtte kibéleltem sütőpapírral-, megkentem vastagon lekvárral, rácsorgattam a mákos masszát, elsimítottam.

180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem. 

Mikor kihűlt, a csokit az olajjal gőz felett felolvasztottam, bevontam vele a sütemény tetejét. Még szórócukor is került rá. 

A lekvár mindenképp jót tesz neki, ha még savanykás is, annál inkább. Csoki nélkül még jól viselkedne, de az sem vált hátrányára. Kicsit tartottam a mákos réteg sikerétől, de nem lett tömör, szépen felnőtt. Szóval finom lett. 

Krumplis-sajtos chilis bab

 A darált hús egyik kedvenc alapanyagom. Néha csak úgy veszek hazafelé a húsboltban, különösebb cél nélkül, hogy aztán gondolkozhassak, mi legyen belőle. Mint most is. Többféle ötlet kavargott a fejemben, aztán összekombináltam egy sokadikat- mint szinte mindig, az otthon fellelt alapanyagok döntöttek. 

Hozzávalók:

• 1,5 kg krumpli
• 1 kg darált sertéscomb
• 1 fej hagyma
• 1 paprika
• 1 gerezd fokhagyma
• 3-4 evőkanál olaj
• só, bors, paprika
• 1-1 konzerv kukorica és bab
• 2 dl ketchup
• ízlés szerint csípőspaprikakrém
• 30-35 dkg sajt

Így készült:

A krumplit héjában főni tettem annyi vízben, amennyi ellepi.

A hagymát, paprikát, fokhagymát apróra vágva kevés olajon megpároltam, majd hozzáadtam a darált húst is. Sóztam, borsoztam, kevergetve morzsásra pirítottam. Belekerültek a leszűrt konzervek, teáskanálnyi pirospaprika, a ketchup, kevés csípőspaprikakrém. Összefőztem, kóstoltam, hogy elég sós-e, ha kell, még fűszerezzük-sózzuk.

A megfőtt krumplit leszűrtem, pucoltam, vékonyan kiolajozott sütőtál aljára karikáztam, nagy csipet sót szórtam rá és a sajt úgy egyharmadár ráreszeltem. Ráöntöttem a húsos ragut, elsimítottam és a többi sajt a tetejére került.

180 fokos sütőbe tettem és addig sült, míg  a sajt kissé pirulni kezdett a tetején.

Bár rizs szokott készülni a chilis babhoz, krumplival is ízlett a családnak. Nekem meg a sok sajt a tetején. Szóval finom lett, érdemes megtartani a receptet.

Hogyan tovább? Alma leveles tésztában

 Nem szoktam kibeszélni a munkámat. Annyit róla, hogy már korábban megfordult a fejemben, hogy felmondok, de amikor komolyra fordult volna, elbőgtem magam. Így maradtam. Talán az a baj vele, hogy mindent nagyon a szívemre veszek, így folyamatosan hurcolok magammal valami plusz terhet. Nem tudom nem hazahozni a munkát. Elsőseim voltak, "csak" tizenkilenc, s persze annyiféle gyerkőc. Nagyon tudom szeretni őket, a legvásottabbat is. Szeretek tanítani, erre vagyok berendezkedve. Teljes gőzzel toltam végig a tanévet, ez abból is látszik, hogy alig írtam a blogra. Estére, mikor időm lett volna rá, már gondolkodni sem akartam. A tanév végén pedig hoztak egy döntést, ami az igazságérzetemet ugyancsak felzaklatta. Két hétig tipródtam, közben gyakran elsírtam magam, itthon meg diadalmasan böködték az oldalamat a "mondj már fel" jeligével, de ez a lehetőség sem nyugtatott meg. Hogy hagyjam cserben a kis leendő másodikosaimat? Miközben a termemben pakoltam ki a szekrényemet és sok mindent kidobtam, született a köztes ötlet: csak részmunkaidőben vállalom a következő tanévet, s közben eldöntöm, mit is akarok csinálni. Valamit biztosan. 

Most, hogy nyakunkon az újabb tanév, a nyugtalanság is megjelent- azzal zárta beszélgetésünket amúgy csupaszív és nagyon laza Igazgatónk, hogy őszig még sokminden változhat. Ebben biztos voltam, és vagyok- csak nem számomra előnyösen. Szóval egyáltalán nem lelkesen indulok neki ennek a tanévnek... De a részmunka mellett fennmaradó időt szeretném a blogra, blogokra szánni. A többes számról később. S majd a gyakorlat eldönti, ezúttal mennyire áll közel hozzá az elmélet. S ha már kipanaszkodtam magam, keresek egy receptet is hozzá.😀Végiggörgetve a korábbi fotókat, egy egyszerű, mutatós és nagyon finom sütire esett a választásom:

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 4 nagyobb alma
• 3-3 evőkanál cukor és darált dió
• 1 tojás

Így készült:

A leveles tésztát kinyújtottam, ujjnyi csíkokra vágtam. A diót és cukrot összekevertem. 

Az almákat megmostam, úgy 1 cm-es karikákra vágtam. A magházas részt hegyes késsel kikanyarítottam, hogy a közepe lyukas legyen.

Egy-egy csík tésztát áttekertem az almaszeleteken, a tészta végét mindig a lyukon "átfűzve". Felvert tojással lekentem, a diós-cukros keverékbe megmártottam, így pakoltam tepsibe.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Már hetekkel ezelőtt megírtam a bejegyzés panaszkodós részét- s még mindig azon gondolkodom, közzétegyem-e. Az én nyűgöm, én döntésem, s annyira van köze a bloghoz, hogy ennek következtében szeretnék több időt szánni rá. S elindulni valamerre, ami eldönti, hogyan tovább...

Tűzoltó szelet

 Épp azon morfondírozom, miért ez a neve. Talán mert egy szelet belőle képes perpatvar utáni tűzoltásra? Tényleg nagyon finom, érdemes volt kipróbálni- nem kellett volna olyan sokáig várnia a sorára. A receptet itt találtam, egész apró változtatásokkal készült el.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg liszt
• fél csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 8 dkg porcukor
• 10 dkg margarin
• 1 tojás

A meggyes réteghez:

• 1 nagy üveg magozott meggybefőtt
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 2 evőkanál cukor
• csipet fahéj
• víz

A morzsához:

• 10 dkg porcukor
• 10 dkg liszt
• 6 dkg margarin
• 1 mokkáskanál fahéj

A tetejére:

• 5 dl Hulala

Így készült:

A meggyet leszűrtem, a levét kiegészítettem annyi vízzel , hogy összesen 8 dl legyen. Ebből a pudingporral, csipetnyi fahéjjal és a 2 evőkanál cukorral sűrű pudingot főztem.

A morzsához valókat csak összemorzsoltam, félretettem.

A tésztához összegyúrtam a hozzávalókat, kinyújtottam tepsi méretűre. A tepsit ( 28×32 cm-es) kibéleltem sütőpapírral, beleigazítottam tésztát. Rászórtam a meggyet egyenletesen elosztva rajta, ráborítottam a pudingot, elsimítottam, erre szórtam a morzsát.

180 fokos sütőbe tettem, addig sült, míg a morzsa pirulni kezdett a tetején. 

Mikor kihűlt, a tetejére simítottam a felvert habot.  

Akkoriban készült ez a süti, mikor elvétve fotóztam, s még ritkábban írtam a blogra. Fotó piszkozatban mentve, recept füzetbe firkálva származási hely megjelölésével egyött. Így sikerült összehozni egy újabb bejegyzést. 

Persze Hulala helyett lehet tejszínt is használni, akkor kevés cukor is kerüljön bele, illetve ízlés szerint. 

Kenyeres tojás

Apukám egy szem fia volt a szüleinek. S valamiféle elvárás volt az én szüleimmel szemben is, hogy bár egy fiúk legyen. Első gyerekük, persze lány, szívbetegen született, egy nap adatott meg neki. Aztán jött a Nővérem, akit nagyon vártak és féltettek. Valamivel több, mint másfél év után én. Még egy próbát tettek, közel négy éves voltam, mikor megszülettek ikerhúgaim. Emlékszem, mikor hazahozták Őket a korházból, persze Nővéremmel már előtte elosztottuk őket. Anyukám attól félt, hogy Apukánk haragudni fog, de szó sem volt erről. Munka után még hátán lovagoltatta őket körben az asztal körül. A kék szemú, szőke fürtös kislányok kitettek négy fiút- már picinek is nagyon elevenek voltak, amint megtanultak felállni, a kiságyat is meg kellett magasítani, mert bukfenceztek ki belőle. Hamar elindultak, s onnantól meg sem álltak: az etetésük is úgy zajlott, hogy Anyuka ült az ágy szélén a tányérral a kezében, a lányok szaladtak egy kört az asztal körül, megálltak egy falatra, újabb kör után jöhetett a következő falat. Gyakorta készült kenyeres tojás is nekik, mai napig szeretem. Reggelire gyorsan össze lehet csapni, zöldséggel számomra tökéletes napindító- s valamiért mindig a Húgaim jutnak róla eszembe, akik azóta kifutkározták magukat, már képesek nyugton is ülni. S ami még érdekes: négyünknek négy utódunk lett, Hédink az egy lány közöttük. 

Nem is a recept annyira érdekes, hisz nagyon egyszerű- inkább az általa felidézett emlékek.

Hozzávalók:

• 1 szelet kenyér
• 1 nagy tojás
• 1-2 evőkanál olaj
• csipet só
• pici bors

Így készül:

Az olajat kicsi serpenyőbe teszem, ráteszem a falatokra tépdesett-morzsolt kenyeret- kis lángon kicsit pirítgatom, rákerül a só meg bors és ráütöm a tojást. Addig sütöm, míg a tojás megszilárdul. Ennyi...

Bármilyen zöldség vagy savanyúság illik és jól jön hozzá.

Persze lehet sokszorozni a mennyiséget, nekem ennyi pont elég egy gyors reggelihez. 

Leányzóm is szokta sütni, remélem, majd Ő is továbbadja e "receptet".

Józsi szelet

 Küzel egy éve írtam ezt a bejegyzést. Csak a fotókat nem csatoltam hozzá, most keresgéltem ki. A nyár idén is ugyanúgy elrepült, ma kezdjük a munkát. Sógorom ugyan jó kedvében volt, a hétvégét együtt töltöttük, a kókuszos sütit viszont egész biztosan most sem veti meg. Közeledő születésnapja tájékán kiderül. 😃Jöjjön akkor az egy éves iromény, fotókkal kiegészítve:

Észre se vettem, csak eltelt a nyár. Elég mozgalmas volt- talán épp ezért. A sütésre továbbra is megragadok minden alkalmat, a fotózást viszont igencsak hanyagoltam. Ma délután kivételt tettem- igaz, csak a telefont vettem igénybe. 

Szombaton készült a süti maga alatt lévő Sógoromnak jobb pillanatok szerzése céljából. Remélem, sikerült. S azért Józsi szelet, mert neki kreált kókuszos süti már kapott Öcsi szelet nevet, így most a becsületes nevére kereszteltem az újabb kókuszos sütit. 

Hozzávalók:

A kakaós laphoz:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• pár csepp vaníliaaroma
• 40 dkg liszt
• 1 csipet só
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej

A diós laphoz:

• 5 tojásfehérje (maradék)
• 5 evőkanál cukor
• 12 dkg darált dió
• 2 evőkanál liszt

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 10 dkg kókuszreszelék+ 2 evőkanálnyi a tetejére
• 15 dkg cukor+ 2 evőkanállal
• 25 dkg vaj/margarin

Így készült:

A diós laphoz az fehérjéket a cukorral keményre vertem. Belekerült a dió és a liszt. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokon enyhe pirulásig sült.

A kakaós laphoz előbb a tojásokat kevertem a el a cukorral, majd ebbe elkevertem a mikróban kissé megolvasztott margarint. Belekerült a liszt, sütőpor, só, kakaó, végül a tej. A simára kevert masszát sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam, 180 fokon tűpróbáig sütöttem. 

A krémhez a tejből, pudingporból, 2 evőkanál cukorból pudingot főztem. Mikor besűrűsödött, a kókuszreszeléket is belekevertem, ezzel is főztem úgy fél percig.

Kevergetve hagytam kihűlni. Közben a vajat a 15 dkg cukorral elkevertem, s kanalanként belekerült a kihűlt puding.

Összeraktam a sütit: kakaós lap, fele krém, diós lap, krém másik fele. Tetejét kókuszreszelékkel szórtam meg, illetve kevés aranyszínű szórócukor is került rá.

Mit főzzek már megint? Gombócleves és szilvás gombóc

 Nyáron biztos készül egyszer-kétszer szilvás gombóc. Ezúttal Fiam rendelte a gombócot, s ha már meggyúrtam a nem túl kedves krumplis tésztát- ugyanis szófogadatlan, ragacsos és mikor úgy tűnik, most már jó lesz, megint lágyul kicsit, újabb adag liszt belegyúrását követelve- egy részét levesbetétnek szántam. Csak sima zöldséglevesbe dobáltam a kis gömbbé formált, szilvás gombóc készítése során maradt tésztadarabokat. 

Leves hozzávalói:

• 1 fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• piros paprika
• 3 sárgarépa
• 2 petrezselyem
• kis darabka zeller
• 2-3 krumpli
• 1-1 paradicsom és paprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• néhány szál petrezselyemzöld
• 2-3 levél leostyán és csipetnyi tárkony
• krumplis tészta 

Így készült:

A hagymát apróra vágtam, kevés olajon nagy csipet sóval enyhe pirulásig pároltam. 

Közben megpucoltam a répát, zellert és petrezselymet, felaprítottam és kevés ideig együtt pároltam a hagymával. Felöntöttem úgy 2 liternyi vízzel, tettem hozzá még 1 csapott teáskanál sót, ételízesítőt, a megmosott, egészben hagyott, csak bevágott paradicsomot és paprikát, és hagytam felfőni. Közben megpucoltam, felkockáztam a krumplit. Akkor került a levesbe, mikor a répa majdnem puha. Míg főtt a krumpli is, a krumplis tésztából kis, diónyi gombócokat formáltam, ezeket is beledobáltam a levesbe, a zöldfűszerekkel és piros paprikával együtt- kóstoltam, ha kell, még sózom. Hagytam készre főni- miután feljöttek a gombócok, még két perc főzés elég neki.

Könnyű, jó ízű nyári leveske.

Persze sokféleképpen variálható, mint a zöldséglevesek rendszerint. Én szeretem a leostyánt és tárkonyt ezekbe a levesekbe, de csak mértékkel, mert erős ízük van. A gombóc plusz ízt nem igazán ad a levesnek, csak tartalmasabbá teszi meg változatosabbá a levesfelhozatalt. Meg aztán szinte egy fáradsággal két fogás készül el. 

Szilvás gombóc recept itt található a blogon, a krumplis tészta elkészítésének módjával együtt- de ezt is ki hogy készíti. Én néhány éve zsírt is teszek bele, Évától tanultam és jó szolgálatot tesz. 

Nem mondanám gyors, de finom ebédnek annál inkább. 

Vacsorára szintén nyárias fogást ajánlok- bár ha elég volt a krumpliból, a rántott tök mellé megteszi egy joghurtos mártogató is vagy egy zöldségsaláta:

Sütőben sült rántott tök

Édesség sem maradhat el, ajánlok egyet, ami hozzáteszi a sütő hőjét a kinti 40 fokhoz, egy másikhoz viszont inkább a hűtő hidege szükséges, meg bármilyen, éppen érő gyümölcs:

Meggyes-mákos pite

Epres-sajtkrémes kocka

A receptek a képek alatti feliratra kattintva érhetők el.

Szedres morzsasüti

 Még nyaralás előtt tervezgettem, hogy az idén meglepően szépen termő szederbokrunk termése valamilyen sütiben is szerepet kapjon- akkor nem volt rá alkalom, de hazaérvén, egy kilónyit leszedve róla, pótoltam a mulasztást. Csak egy nagyon egyszerű morzsasüti készült belőle, teljesen cukor nélkül. A hozzá tálalt vaníliafagyi tartalmazta a kellő mennyiséget belőle. 😉

Hozzávalók:

• 70-75 dkg szeder
• 15 dkg liszt
• 15 dkg zabpehely
• 20 dkg vaj

Így készült:

A szedret megmostam, lecsepegtettem, elterítettem egy kicsi tepsi alján. (18×24 cm-es)

A lisztet, zabpelyhet elmorzsoltam a vajjal, a szeder tetejére morzsoltam-csipkedtem a tésztát.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg enyhén megpirult a teteje.

Persze lehet cukrot szórni a gyümölcsre, ízlés szerint, most anélkül készült. A rákanalazott vaníliafagyi megédesítette.

Nagyon egyszerű és gyors az elkészítése, és bármilyen tetszés szerinti gyümölccsel készülhet, akár vegyesen is. 

A nagybevásárlást legtöbbször a Lidl-ben intézzük el. Itt szoktunk vásárolni fagyit is, Férjem kedvence a vaníliás, s itt található az egyik legfinomabb szerintem: a 2500 ml-es Bon Gelati márkájú. Most is ebből került rá. 

Lepénykenyér tejfölös lecsóval

 Naaagyon ritkán vagyok ilyen gyors, hogy a reggel látott és elkészítésre szánt étel még aznap elkészüljön. A kávé mellé görgetett olvasnivalók között bukkantam Éva lepénykenyerére, amit "mentettem" a fejembe, de akkor még nem tudtam, hogy ebédre el is készül. Nyaralás után pakolgattam a hűtőben, s találtam egy adag paprikát, így született a lecsó ötlete- persze, hogy tejfölösen, nekünk így a legfinomabb. Ahhoz meg, úgy véltem, nagyon is illene ez a gyorsan elkészülő kenyérféle. Nem tévedtem, finom ebédünk lett.

A lepény, ugyan nem teljesen ugyanúgy készült, de elnyerte a tetszésünket. Nagy előnye, hogy csak össze kell gyúrni a hozzávalókat és pihentetés nélkül már sütöttem is. 

Így készült nálunk:

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só, közepesen púpos
• 1 csomag sütőpor
• 1 dl víz
• 2 dl joghurt + 2 púpos evőkanállal
• 4 evőkanál olaj

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport elvegyítettem, majd belekerült a víz, olaj és joghurt, összegyúrtam. Előbb 2 dl joghurt került bele, de túl kemény volt, ezért tettem még két evőkanállal. 

A meggyúrt tésztát 8 részre osztottam, mindegyiket kerek lappá nyújtottam s száraz serpenyőben sorra megsütöttem őket. 

A lecsó receptje már szerepel a blogon, nem írom le újra. 

Legközelebb picit vastagabbra nyújtanám a tésztát, de semmi más hibája nincs. Puhák lettek, könnyen téphető és nagyon jól illett a tejfölös-zöldséges szaft mártogatásához. Éva, köszönöm a receptet, visszatérő lesz! 

Krumplis tepertős pogácsa

Olyan régóta írok receptes blogot - már amikor írok-, hogy nem emlékszem mindig, hogy egy recept felkerült-e a blogra, vagy csak terveztem. De a koromra is foghatom a bizonytalanságot. 😉Így voltam a tepertős pogácsával is- azaz tudtam, hogy valamikor felkerült, de hogy krumplis tésztájú is van-e már, abban nem voltam biztos. Mit kell ilyenkor tenni- hát utánanézni. Van ilyen, meg egy újabb, aztán boros tésztájú is, végül utolsónak olyan, amelyikben nem rétegeztem, csak belegyúrtam a tepertőt. Azaz nem utolsónak, mert most olyan fog jönni, aminek krumplis a tésztája:

Hozzávalók: 

• 40 dkg tepertő
• nagy csipet só
• bors
• 1 teáskanál mustár
• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 1 csomag élesztő
• 1 nagy főtt krumpli 
• + 1 tojás lekenni

A krumplit megfőztem, azaz meg volt főzve korábban, más ételhez és egy nagyot meghagytam a pogácsához.

A tepertőt késes aprótóban ledaráltam, majd a mustár, nagy csipet só, mokkáskanálnyi bors hozzáadásával összekevertem. 

A tejet megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal, aztán a lereszelt krumplival is elvegyítettem.  Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam, megdagasztottam. 

Letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, a tepertős masszát kétharmadán elkentem, majd hajtogattam. hagytam pihenni fél órát, nyújtottam, hajtogattam, s ezt még egyszer. Harmadszori nyújtásnál - nem túl vékonyra, úgy másfél ujjnyi vastagra nyújtottam-bevagdostam, közepes méretű szaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam, lekentem tojássárgával és 190 fokos sütőbe kerültek, ahol hagytam szép pirosra sülni.

A maradék, szaggatásnál kimaradt tésztát újra összegyúrtam, nyújtottam-szaggattam.

A mustár alig érződik rajta, inkább sütés során a sütőből szökik ki egy kis mustárillat. Így krumplisan is jó ropogós, nem először sütök, az is lehet, fotó már készült róla. Utánajárok ennek is idővel. 

Apró pogácsák sonkával és olajbogyóval

 Barátnőm csodálkozott rá, hogy én kézzel dagasztok. Van gépem hozzá, Férjem lepett meg néhány évvel ezelőtt vele, de nagyon ritkán veszem elő- néha a kenyeret vagy lángostésztát rá bízom, vagy mikor sokat sütök, adok neki munkát párhuzamosan az enyémmel. De jobb szeretem kezemben tartani az ügyeket. Vagyis nem eseik nehezemre, szeretem érezni a tészta állagát és szükség szerint javítani rajta, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Ha többet sütök, azzal kezdem, hogy sorra meggyúrom-dagasztom az összes tésztát, s azzal kezdem, amelyiknek nem kell pihenni vagy nem szabad túlkelnie. Ez a pogácsa is többedmagával készült és nem átallottam a két kis kezemmel meggyúrni az összeset.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 tojás
• 1 teáskanál só
• 2 evőkanál tejföl
• 0,5 dl tej
• 10 dkg apróra vágott sonka
• 10 dkg reszelt sajt
• 15 szem olajbogyó apróra vágva
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A lisztet elvegyítetem a sóva, élesztővel, elmorzsolatam a zsírral és margarinnal. Belekerült a tojás, tejföl, tej, összegyúrtam, majd ezután adtam hozzá a sonkát, sajtot, olajbogyódarabkákat s alaposan átgyúrtam. 

1-1,5 óra pihentetés után ujjnyi vastagra nyújtottam, apró pogácsákat szaggattam belőle, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.

Roppanós, napokig élvezhető pogácsák lettek. A tetejére nem szórtam semmit, mert elégnek gondoltam a benne lévő ízeket, de bármilyen mag vagy még sajt nem válna hátrányára.