Finom diós

Még jó néhány recept van Anyukám gyűjteményéből, amit nem sütöttem meg. Ez volt egyikük. Jó kis régimódi sütike, amiről érdemes letörölni a port. :-) Különlegessége, hogy krumpli is kell a tésztájába, s fele kakaós. A lekvár és dió töltelékkel valóban finom, így nem véletlenül ez a neve. :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 17 dkg zsír
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 nagy tojás
• 20 dkg főtt krumpli
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál kakaó

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 18 dkg cukor
• fél üvegcse rumaroma
• 1 kis üveg lekvár

A bevonáshoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A főtt krumplit lereszeltem. A lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd a tojás és krumpli hozzáadásával összegyúrtam. A tésztát kettéosztottam, felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe még kevés lisztet, hogy ne legyen lágy a tészta.

A diót elvegyítettem a cukorral . A rumot elkevertem egy dl vízben.

A tepsit kikentem zsírral, vékonyan beszórtam liszttel.

A kakaós lapot tepsi méretűre nyújtottam, tepsibe tettem. Lekentem lekvárral. Én meggydzsemet használtam, de sárgabarack is tökéletes hozzá. A lekvárra szórtam a cukros diót, meglocsoltam a rumos vízzel.

A világos lapot is kinyújtottam, befedtem vele a sütit.

180 fokos sütőben kisütöttem.

Kihűlés után a gőz fölött felolvasztott csoki-olaj keverékével bevontam a sütit.

Dermedés után szeleteltem.

 Kissé morzsálódós, a zsíros tésztának köszönhetően, de tényleg finom süti.

Régen Anyukám mindig házilag készítette a csokibevonatot. Egy időben én is, aztán rákaptam a gyorsabban elkészülő csokira. Vajjal vagy olajjal felolvasztva tökéletes. A házi nem mindig sikerült. De, mégis volt egy hidegen kikavarható, ami megbízhatóbb volt. Le kell már azt a receptet is poroljam! :-)

Sajtos keksz

Még szilveszterre készült, tehát nem mostanság, de most, hogy előkerült, el is határoztam, hogy sütök valami hasonlót. Sós rágcsát óhajtok! :-)
Ez az apróság nagyon finomra sikeredett, szerettem rágcsálni. Jó omlós-roppanós volt, s kívül-belül sajtos. Az egész meg egy faltnyi csupán.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 30 dkg zsír
• 30 dkg reszelt trappista sajt + a tetejére
• 1 dl tejszín
• 2 teáskanál só
• 1 tojás

Így készült:

Előbb a lisztet, sót (csapott teáskanállal mértem) elmorzsoltam a zsírral, majd hozzáadtam a többi belevalót és összegyúrtam. 

2-3 órai pihentetést követően kinyújtottam a tésztát, apró pogácsaszaggatóval korongokat vágtam belőle, tepsibe pakoltam.

Mindegyik tetejére 1-1 csipet reszelt sajtot tettem.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Fotó is csak sütés után készült róla, úgy, ahogy kipakoltam a tepsiből a tálba. De még jó, hogy akkor megörökítettem! :-) Tényleg finom volt, a gyengéim ezek a ropogós sósak! :-)

Kakaós kalács

Volt egy bejáratott szokásom: hét közben, többnyire szerdán sütöttem valamit kelt tésztából, ami akár pizza, pogácsa, bukta, kalácsféle, édes vagy sós, de vacsorának és/vagy reggelinek is megteszi, de ami a legfontosabb, megoldja a másnapi tízórai gondját. Ezt sem sikerül mindig megvalósítani. A héten erőt vettem magamon, de csak az elhatározásig nehéz eljutni, ha már nekifogtam, megy az, mint a karikacsapás. Sőt, kikapcsol. Kakaós kalácsot sütöttem, tekerve, sodorva.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt + 1-2 evőkanállal
• 1 teáskanál só
• 6 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 12 dkg vaj
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 2,5 dl tej
• 2,5 dl aludttej
• 4 dkg élesztő
• 1 evőkanál kakaó
• 1 tojássárga lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, egy evőkanál cukrot elkevertem benne. Belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet, sót, többi cukrot, vaníliás cukrot tálba tettem, hozzáadtam a tojást és a sárgákat, a közben felfutott élesztős tejet, majd a langyosra melegített aludttejet. Végül az olvasztott, de nem forró vajat adtam hozzá és megdagasztottam. Kissé lágy volt a tészta, de kettévéve, egyik feléhez még lisztet gyúrtam, 1-2 evőkanálnyit, annyit, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. A másik feléhez a púpos evőkanál kakaót gyúrtam hozzá. Elég hosszadalmasan kell dagasztgatni, mire a kakaó egyenletesen eloszlik benne. 

A kétféle tésztát letakarva kelni hagytam.

Mikor megkelt, lisztezett deszkán mindkét részt 3 fele osztottam. Kinyújtottam 1-1 világos és kakaós részt, egymásra tettem, még így is nyújtottam kicsit, majd kettévágtam. Mindkét részt külön-külön feltekertem, majd összesodortam a két tekercset. Így készült a másik két rúd is.

Mindhárom rudat tepsibe tettem, tojássárgával lekentem.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 50 fokra, majd negyed óra elteltével felvittem a hőfokot 175 fokra.

Készre sütöttem, szép pirosra.

Megspóroltam a kelesztési időt. Kenyérrel is szoktam így bánni, beteszem a hideg sütőbe, s miközben melegszik, a tészta is kel. Szép nagyra nőtt, az eredetileg vékonyka rudak majdhogynem össze is nőttek. Puha, foszlós lett a tészta. Nem túl édes, de meggydzsemmel tökéletes volt. Karamelles tejjel szintén. :-)

Krémes bögrés mákos

Az idén nem kényeztettem a családot sütivel. Egyelőre! :-) A múlt hét vége is úgy alakult, hogy nem konyháztam. Szombaton Leányzó központi felvételit írt, elkísértem, együtt izgultunk. Délután azért sütöttem fánkot, nehogy kihasználatlan maradjon a konyha. Vasárnap nem voltunk itthon,  így hét elején már igencsak hiányát éreztem egy kis finomságnak. Ezért este nekiálltam egyik még tavaly kipróbálásra félretett recept "életre keltésének". Csak egy egyszerű kevert mákos gyorsan elkészülő krémmel a közepén. Finom lett!

Hozzávalók:
A tésztához:
 (2 dl-es bögrével mérve)

• 3 nagy tojás
• 20 dkg vaj
• 2 pohár cukor
• 1 pohár darált mák
• 3 pohár liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 pohár aludttej

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 6 evőkanál cukor
• 25 dkg mascarpone

Így készült:

A pudingot főztem meg előbb: a pudingport elkevertem kevés tejjel, majd a többi tej és a cukor hozzáadásával állandóan kevergetve sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben időnként megkavartam.

A tésztához elkevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megolvasztott, de nem forró vajat. Ezzel is elkevertem, majd a többi hozzávalót is belemértem s simára kavartam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam. Omlós lett a tészta, óvatosan kell bánni vele.

A kihűlt pudinghoz kevertem a mascarponét.

Rákentem a krémet az alsó lapra, majd a másikat visszaemeltem rá. Sikerült is eltörni, de ráigazgatva a tetejére alig észrevehető volt a baki. :-)

Hétfőn a gyerekek osztálytársai is hiányolták a sütit. Kedden aztán kedvükre tettek. Nekik is ízlett, még a mákot nem kedvelőknek is. :-)

Flódni

Még flódnit sem sütöttem. Egy ideje tervezgetem, mert feltételeztem, hogy a dió-mák-alma-lekvár együttes csak finom lehet. Az volt! Persze ez is még karácsonyra készült...

 Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg zsír
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 2 evőkanál cukor
• 1 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg sárgabaracklekvár
• 15 dkg darált dió
• 15 dkg őrölt mák
• 24 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• maréknyi mazsola
• 1 kg alma
• fahéj

Így készült:

Az élesztőt a langyos tejben felfuttattam.

A lisztet, csipet sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény sem. Megdagasztottam, majd pihenni hagytam. 

Közben elkészítettem a töltelékeket: az almát megmostam, lereszeltem, elkevertem 8 dkg cukorral, fahéjjal. A darált diót szintén 8 dkg cukorral és a mazsolával kevertem el. A mákhoz is került 8 dkg cukor és citromhéj. 

A tésztát 4 részre osztottam.

Az elsőt tepsi méretűre nyújtottam, kikent tepsibe tettem. Megkentem vékonyan lekvárral, rásimítottam az almát. Erre került a következő lap. Megszurkáltam villával, lekentem lekvárral, rászórtam a mákot, elsimítottam, hogy egyenletesen legyen. A következő lapot is kinyújtottam, megszurkáltam, lekvárral kentem, dióval borítottam. Befedtem az utolsó lappal, ezt is megszurkáltam villával.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Még langyosan megvágtam, mert kíváncsi voltam, milyen lett. Hát olyan, hogy mindjárt három szeletet meg is ettem belőle. Úgy frissen nagyon finom volt, a későbbiekről nem tudok nyilatkozni, mert nem még ettem belőle. Húgom viszont igen, napokkal később írta, hogy a megőrzött pár szelet milyen finom! :-)

Kókuszos kesztekercs

Még mindig az ünnepi kínálat része. :-) Nagyon szeretjük a kekszszalámit, keksztekercset, mégis ritkán készül. Az utóbbi időben kiszorította a sport szelet a konyhából. Pedig ez sem túl macerás. Na jó, kicsit több munka van vele, mert krémet is kell kavarni hozzá, meg nyújtani, tölteni és tekerni, de az egyszerű, alapédességek sorába tartozik.

Hozzávalók:
A "tésztához":

• 50 dkg darált keksz
• 15 dkg porcukor
• 2 evőkanál kakaó
• fél üvegcse rumaroma
• 2 dl tej
• 1 dl főtt kávé

A krémhez:

• 3 dl tej
• 3 evőkanál liszt
• 1 evőkanál cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 25 dkg vaj
• 15 dkg cukor

Így készült:

A krémet készítettem el előbb: a lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet, az 1 evőkanál cukrot, és állandóan kavargatva sűrűre főztem. Még azon forrón hozzákevertem a kókuszreszeléket, s időnként megkavarva hagytam kihűlni.

Közben a vajat a cukorral elkevertem, s az időközben kihűlt kókuszos pépet hozzákanalaztam.

A darált kekszet az összes hozzávalóval összegyúrtam. Még pici tejet tettem a 2 dl-en kívül a masszához, mert száraznak találtam, de lehet, nem kellett volna, mert aztán picikét lágy lett, látszik a formáján is, szépen ellapult az alja.

A masszát két részre osztottam, s külön-külön, két-két réteg fólia között kinyújtottam. A krémet is két fele osztottam, elkentem a két kinyújtott lapon, persze, miután a felső réteg fóliát eltávolítottam róla.

Az alatta lévő fólia segítségével feltekertem, s ebbe beletekerve hideg helyre tettem.

Én mindig lisztes péppel vagy pudinggal készítem a töltelékét, a simán vaj-cukor-kókusz keveréket túl töménynek találom. Így krémesebb, lágyabb, többet lehet enni belőle. :-)

Túrós pite

Idén még nem sütöttem. Azaz egyszer lángost vacsira, de az gyakran készül. Tegnap délután aztán kenyeret dagasztottam, míg kelt, megsült a vacsi a sütőben, majd a sütihez való tésztát és tölteléket is előkészítettem, aztán a kenyér után az is ment pirulni.
Összegyűlt nagy adag házi túró, az adta az ötletet. Zsíros tésztát gyúrtam, ez a kedvenc pitealapom, az almás is így a legkelendőbb. Túrós töltelékkel is nagyon finom lett, főleg, hogy egy réteg sárgabaracklekvár is került bele, citromhéj helyett pedig narancshéj.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 16 dkg zsír
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 3 tojássárga
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 70 dkg túró
• 20 dkg cukor
• 1 narancs lereszelt héja
• 3 evőkanál gríz
• maréknyi mazsola
• 3 tojásfehérje felverve
• csipet só
• sárgabaracklekvár

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sót, sütőport összemorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojások sárgáját és egy evőkanál tejfölt. Összegyúrtam. Ha szükséges, túl kemény, morzsálódós a tészta, még lehet hozzá tenni tejfölt. Egy picikét én is tettem még.

A töltelékhez áttörtem a túrót, elkevertem a cukorral és narancshéjjal, grízzel, mazsolával. A fehérjéket csipet sóval felvertem, ezt is hozzákevertem.

A tésztát 2 részre osztottam. Egyiket tepsi méretű lappá nyújtottam, tepsibe helyeztem (én kibéleltem sütőpapírral), lekentem lekvárral, elsimítottam rajta a túrótölteléket. A másik lapot is kinyújtottam, ráhelyeztem a töltelékre.

180 fokos sütőben addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Kihűlés után szépen szeletelhető. De már langyosan is, mert nem volt türelmem megvárni, hogy teljesen kihűljön! :-)

Tálaláskor kevés vaníliás porcukrot szórtam rá. 

Linzer

Újabb karácsonyi darab. Csak úgy hagyományosan, mindenféle flanc nélkül készült. Azaz nem teljesen, mert a közepéből nem kört, hanem csillagot szúrtam ki. Unokaöcsém ezeket vadászta a tányérról, neki ez ízlett legjobban. Még jó, hogy nem mindenkinek ugyanaz volt a kedvence! :-)

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 40 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 tojássárga 
• 1 csomag sütőpor
• sárgabaracklekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet előbb elmorzsoltam a vajjal, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. 

1-2 órát pihent a tészta, mivel közben sült más süti, de ez el is maradhat.

Enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kivágtam, felének a közepét is kilukasztottam, ezúttal pici csillagformával.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, nem túl közel egymáshoz, mert nőni fognak. 

180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

Kihűlés után egy teli és egy lyukas korongot 1-1 bő teáskanál lekvárral összetapasztottam.

Porcukorral szórtam be.

A meglepetés az volt, hogy elég rendesen megnőttek a tepsiben. Az első adagot sikerült is a kelleténél közelebb pakolni egymáshoz, így összenőttek. A továbbiakban ebből tanulva szellősebben kerültek a tepsibe.

Volt, hogy margarinnal sütöttem, de vajjal sokkal finomabb. A porcukorral meg csak csínján bántam, mert egyáltalán nem hiányzik róla, csak a külleme kedvéért került rá. Persze aki édesen szereti, jó vastagon beszórhatja.

Szerintem ez a legegyszerűbb és legfinomabb linzerrecept. A 30-20-10-1 (liszt, vaj, porcukor, tojássárga) arány tökéletes. És vaj, nem margarin. Sokkal de sokkal finomabb vajjal. Sütőpor nélkül. Így is puha lesz, főleg a lekvárral való összerakás után, amit nem kell sajnálni belőle. Legutóbb karácsonyra készült, 3 adag, azaz 90 dkg lisztből.
Leányzó rakosgatta össze. Itt még nincs rajta porcukor. Nem is hiányzik róla az édességét tekintve, de végül került rá, mert hát a linzernek úgy kell kinézni.

Pöttyös gesztenyés szelet

Valami mást terveztem, macerásabbat, de mire rákerült a sor, csak túl szerettem volna lenni a konyhai roboton. Így leegyszerűsítettem: csak egymásra raktam a két kisütött piskótát, közé a krémet és a "pöttyöket".
Ritkán sütök gesztenyéset, pedig én szeretem a vele készült sütiket. A család többi tagja kevésbé. Így inkább az én kedvemre tettem. De két szeletnél többet nem ettem belőle. Nem azért, mert nem lett finom, hanem mert túl sok volt a sütiből. Mindenféléből. Most már úgy érzem, bírnék enni belőle! :-)

Hozzávalók:
A piskótához:

• 2 × 4 tojás
• 2× 1 csipet só
• 2× 2 evőkanál víz
• 2× fél csomag sütőpor
• 2× 1 evőkanál kakaó
• 2× 6 evőkanál liszt
• 2× 6 evőkanál cukor

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 6 dl tej
• 15 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 1 csomag gesztenyemassza (25 dkg)

A "pöttyökhöz":

• 1 csomag gesztenyemassza
• 10 dkg darált keksz
• 1 evőkanál kakaó
• 1 dl tej

A tetejére:

• 14 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A két piskótát külön-külön kikavartam: a tojásokat szétválasztottam. A fehérjét 3 evőkanál cukorral és csipet sóval felvertem, a sárgákat a többi cukorral és sütőporral habosra kavartam. Hozzáadtam a kakaót és vizet, elkevertem, majd a fehérjehabot és kanalanként hozzákevertem a 6 evőkanál lisztet.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (28 × 36 cm-es) simítottam a masszát, 175 fokon kisütöttem.

Míg sült az első, megkavartam a másodikat, majd az került a sütőbe.

A krémhez előbb a pudingokat főztem meg a 6 dl tejben. Hagytam kihűlni, közben gyakran megkavartam.

A vajat a cukorral elkevertem, kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot, végül a gesztenyemasszát.

A másik csomag gesztenyét elkevertem a darált keksszel, kakaóval és tejjel. Keménynek találtam, ezért még pici tejet gyúrtam bele. A lényeg, hogy rudakká sodorható massza legyen belőle. Kisujjnyi rudakat sodortam belőle.

A krém felét rákentem egyik piskótára, kiraktam a barna gesztenyerudakkal, rákentem a krém másik felét és beborítottam a második piskótalappal.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam és bevontam vele a sütit.

A pöttyöknek szánt masszából maradt, sűrűbben kellett volna pakolni egymás mellé a rudakat. De már nem volt kedvem átvariálni. 

Úgy kell majd szeletelni, hogy az oldala pöttyös legyen. 

Most hogy így elnézem, tényleg szívesen ennék belőle! :-)

Túrós-sajtos sós rúd

A karácsonyt megelőző hét végén gondoltam, kicsit megkönnyítem a dolgom s megsütöm előre az ünnepre szánt sós rágcsát. Úgy is lett, s kijelentettem családnak, a széleket megehetik, a többit elteszem. Mondta erre Férjuram enyhe iróniával , hogy nem teszek én el semmit. Eltettem ugyan, de karácsony előtt két nappal süthettem másikat. Rájártak, s mi tagadás, én is. Igazuk is van, akkor még jól esik, de ünnepek alatt már rá sem bír nézni az ember.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 3 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 25 dkg túró
• 25 dkg reszelt sajt
• 4 tojássárga
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 tojásfehérje lekenni 
• magok beszórni- mák, szezámmag, lenmag

Így készült:

A hozzávalókat a tojássárga és tejföl kivételével összegyúrtam-morzsoltam, majd hozzáadtam a tojássárgákat és kevés tejfölt, majd még annyit, hogy összeálljon a tészta, de kemény maradjon. 

2-3 órai pihentetés után nem túl vékonyra kinyújtottam.

A tojásfehérjét villával felvertem egy nagy csipet sóval, lekentem vele a tésztát, magokkal beszórtam, derelyemetszővel felvágtam.

Tepsibe pakoltam s 180 fokon pirosra sütöttem őket.

A második adag már kevésbé volt kapós. Pedig nem lett kevésbé finom, sőt picivel több só került bele, mert elsőként egy leheletnyit sótlan lett. De annyi versenytársa volt... 

Gabi kedvenc sütije diósan

Elhatároztam, hogy internet-mentes ünnepeket tartok. Ez olyannyira jól sikerült, hogy napokig még a FB-ra sem néztem fel, a blogot viszont máig hanyagoltam. Pedig annyit, de annyit sütöttem az ünnepekre, s annyi bepótolni valóm van...

Elsőként is kívánok mindenkinek, aki erre jár, -meg annak is, aki nem,- örömökben, szeretetben, sütiben gazdag boldog új évet! :-)

Mikor megláttam Gabriellánál ezt a sütit, elhatároztam, hogy meg fogom sütni, annyira megtetszett. Karácsonyra el is készült. Bár nem mákkal, hanem dióval töltöttem, a tésztába pedig zsír került. Nagyon finom, omlós süti lett, kedvencemmé vált a nyolcféle süti közül. Igen, annyit sütöttem. Magam is meglepődtem, amikor bementem a kamrába, s megszámláltam a polcon sorakozókat. Túlzásba vittem már megint, s megint azt mondom, hogy többet ilyet nem csinálok. Mert osztogatom én mindig ide-oda, de az itthon maradt mennyiség ránk száradt. Én is csak épp megkóstoltam mindegyiket, de a család többi tagja sem vitte túlzásba a sütievést. Valamiért a rántott hús kelendőbbnek bizonyult! :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 30 dkg zsír
• 15 dkg porcukor
• 2 tojássárga
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 6 dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 1 maréknyi mazsola
• 2 evőkanál méz
• cukrozott narancshéj
• + vaníliás porcukor a forgatáshoz

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot tálba mértem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és citromhéjat. Összegyúrtam. Bár összeállt a tészta, annyira omlósnak tűnt, hogy attól tartottam, nem fogom tudni kinyújtani szakadás nélkül, ezért egy evőkanál tejfölt dolgoztam bele. 

A töltelék hozzávalóit összekevertem. A cukrozott narancshéj apróra vágva került bele. 

A tésztát négy részre osztottam. Lisztezett deszkán mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. A tészta közepére egy csíkban tölteléket igazgattam, majd jobbról-balról ráhajtottam a tésztaszéleket. Ezután átfordítottam úgy, hogy a hajtás kerüljön alulra.

A tekercsből ujjnyi vastag szeleteket vágtam, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam őket.

180 fokon addig sütöttem, míg pirulni kezdtek.

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam a sütiket.

Természetesen dupla adagot sütöttem belőle. Azt is megtudtam, hogy sokáig eláll. :-)
Elég sokat változtattam a recepten, bocsi, Gabi, de nekem ez szokásom. Jó, vagy rossz?
Az eredeti mákkal van töltve, de nálunk a mákos sütik kevésbé kelendőek. Bár az utóbbi időben mintha kezdenék megkedvelni... Ezért töltöttem dióval. A narancshéj pedig citromhéj helyett került bele, s azért is, mert nem rég készült s használjam is valamire. Nagyon finom lett tőle! No meg amúgy is.
Aprócska voltát is előnyként rovom fel: hamarabb nyúl az ember fia-lánya egy falatnyi sütiér a nagy dőzsölések közepette, mint egy termetes szeletér.

Gumicukor

Mielőtt nekilátnék az előreláthatólag éjfélig tartó nagyüzemi sütésnek, szakítok egy kis időt, pihenésképpen, hogy Leányzó tegnapi remekelését megmutassam. Én cukrozott narancshéjat készítettem, a Citromhabtól ellesett gyors változatot, mely már készült egyszer. A narancsok és citrom levéből pedig Hédi készített utasításaim alapján gumicukrot. Tavaly is készítettünk, de akkor valamiért nem került fel. Na majd most!

Hozzávalók:

• 2 dl gyümölcslé (narancs és citrom vegyesen)
• 1 evőkanál méz
• 1 tasak zselatin (20 g)

Így készült:

Kevés gyümölcslében elkeverjük a zselatint, majd a többi lé és méz hozzáadásával kis lángon, kavargatva felfőzzük.

Szilikon bonbonformába adagoljuk. (Ebből a mennyiségből két és fél- három forma telik meg.)

Hideg helyen hagyjuk dermedni, legalább 4-5 órát, majd óvatosan kiszedegetjük a formából.

Finom, savanykás, és mondhatni, hogy egészséges nyalánkságot kapunk. Nem annyira kemény, mint a bolti, de attól még élvezhető. 

Hédi ma délelőtt a második adagot készítette, most már egyedül. Ezúttal csak narancsléből. Úgy is finom, de vegyesen jobban ízlett neki is és nekem is. Ezentúl, ha gumicukrot kérnek, egy-két csomag zselatint hozok nekik, s gyártsák le maguknak! :D

A cukrozott narancshéj pedig így néz ki:

Röviden így készült: az ecetes vízbe áztatott és alaposan megsikált narancsok és egy nagy citrom héját zöldségpucolóval vékonyan lehúztam. Annyi vízben, amennyi épp ellepi, háromszor főztem 4-5 percig, mindannyiszor leszűrtem. Negyedjére a héj súlyával megegyező mennyiségű cukrot és decinyi vizet tettem rá. Addig főztem a cukorban, míg üvegessé vált. Ekkor leszűrtem, mindegyiket meghempergettem kristálycukorban, s a kamrába tettem száradni. 

Sajtos kenyér

Erősen hibádzik a "minden héten legalább egyszer süssek kenyeret " szándék teljesítése. De tegnap sütöttem, mivel nem lett volna, mit pakoljak tízóraira a gyerkőcöknek. S miközben azon agyaltam, mivel tegyem másmilyenné az éppen készülő kenyeret, a mag mellett a sajt ötlött eszembe. Így azt is reszeltem bele, s csipet bazsalikommal tettem különlegesebb ízűvé. Még azon frissiben megettük egyik kenyérke felét, vajjal megkenve.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt- ebből 25 dkg teljes kiőrlésű, a többi fehér búzaliszt
• 2 teáskanál só, púposan mérve
• 2 evőkanál fekete szezámmag
• kb. 7 dl savó (vagy víz)
• 5 dkg élesztő
• 15 dkg reszelt sajt (trappista)
• nagy csipet morzsolt bazsalikom
• 3 evőkanál olívaolaj

Így készült:

A savóból 4 dl-t megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A liszteket, magot, sót, fűszert, reszelt sajtot tálba tettem. Hozzáöntöttem a közben felfutott élesztős tejet, dagasztani kezdtem s közben még szükséges mennyiségű langyos folyadékot adagoltam hozzá. Legvégül az olajat adtam hozzá.

Megdagasztottam.

Két püspökkenyér formát kibéleltem sütőpapírral, majd elosztottam benne a tésztát. 15 percet pihentettem, majd betettem 50 fokos sütőbe. Mikor a tészta megtöltötte a formát, akkorára kelt, felvittem a hőfokot 175-re, s hagytam készre, szép piros-kopogósra sülni.

Mikor kész, kiborítottam a formából s hagytam kihűlni. Igaz, mi ezt nem vártuk meg, még langyosan megszeltük. :-)

Ropogós héjú, foszlós bélű, jó ízű kenyér lett. Még mindig nem a repedezett héjú szépség, de így is szeretjük. Amolyan gyors kenyereket szoktam sütni. Ezúttal a kelesztési időt is megspóroltam, a meleg sütőben hamar megkelt, aztán már csak sülnie kellett magába.

Reszelt túrós, világosan

Volt két adag házi túróm, abból terveztem sütni ma valamit. Miután átnéztem kismillió receptet, s mindegyikben találtam valami kifogásolni valót, alkottam egyet. Tésztát gyúrtam jó keményre, alá- fölé reszeltem, s a reszelt túrós mintájára készült töltelék került közé.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 5 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 15 dkg zsír
• 1 tojás
• 1 dl tejföl

A töltelékhez:

• 80 dkg túró
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 1 citrom lereszelt héja
• 3 tojás
• csipet só

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást és tejfölt, összegyúrtam. Kemény tésztát kaptam. Úgy egy órányira hideg helyre tettem.

Közben elkészítettem a tölteléket: a túrót villával áttörtem, hozzáadtam a cukrot, pudingport, citromhéjat, tojások sárgáját és összekevertem.

A fehérjéket egy csipet sóval felvertem és a túróhoz kevertem.

A tészta nagyobbik részét  -2/3-át- a tepsi aljára reszeltem-igazgattam, rásimítottam a tölteléket, a maradék tésztát pedig ráreszeltem.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Mint minden túrós sütit, ezt is szerettük. Nem igazán emlékeztet a reszelt túrósra, abban a kakaó-túró összhang a megkapó; ez mondhatni sima túrós pite, azaz nem sima, mert rücskös tetejű. De finom! :-)

Kekszes-tejfölös szelet, narancsosan

Ez a hét nagyon sűrű volt, köszönhető annak, hogy még szombaton is dolgozni kellett, no meg készülődés az ünnepekre itt is, ott is. Szóval egy rohanás volt. Közben idősebb is lettem egy évvel, s hogy ha jelképesen is, de megünnepeljük, összedobtam egy "tortát". Amit sütni sem kell, szinte magától készül el. Ez olyan. Összekevertem egy vödör tejfölt cukorral és narancshéjjal, keksszel rétegeztem, s estére fogyaszthatóvá vált.
A tetején lévő rózsa Fiam ajándéka. Mindenképpen venni akart nekem valamit. Pedig igencsak örülök a szóban felköszöntésnek,  saját készítésű valaminek is, jobban, mint a vásárolt holminak. De hát így akart nekem örömet szerezni. Bementünk egy pékségbe kenyeret venni, s ott látott meg egy tálca cukorrózsát, s vett egyet a zsebpénzéből. Amit egész héten spórolgatott e célra. Még jól is mutatott a "torta" tetején! :-)

Hozzávalók:

• 1 veder tejföl (8 dl)
• 5 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 2 közepes narancs lereszelt héja
• 25-30 dkg szögletes keksz

Így készült:

A tejfölt a cukorral, vaníliás cukorral és narancshéjjal elkevertem. ( Az lenne az ideális, ha bionarancsot használnánk, de én még olyannal nem találkoztam, csak olvastam róla. Így alaposan megsikáltam a boltban kaphatót.) Néhány keverés után a cukor elolvad.

Kiraktam az edény alját keksszel, (16×24 cm-es tepsi), erre került a tejföl egy része, megint keksz és tejföl, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére is tejföl kerüljön.

Reggel raktam össze, estére lehetett szeletelni, de igazán finom a másnapra maradt volt. Tehát jót tesz neki, ha legalább egy napot áll. 

A tejföltől a keksz jól megpuhul, a töltelék pedig finoman krémes lesz. És kellemesen narancsízű volt. A levét nem mertem beletenni, mert akkor folyékony lett volna a tejföl. Bár kanállal ehető lett volna, de szeletelésről szó sem lehet. 

Készült már kakaósan is, csíkosan, így. Úgy is nagyon finom, csak ajánlani tudom! :-)