Birsalmalekváros almás pite

Az utóbbi időben annyit sütöttem, hogy nem volt időm írni a blogra! :-) Kis túlzással ezt is mondhatnám... De tényleg sokat sütöttem, ugyanis nálunk az őszi-téli időszakra sűrűsödik a legtöbb családi esemény. Névnapok, szülinapok egymást érik. Nemrégiben volt Leányzó neve napja, rá néhány napra Elsőszülöttünk 17 éves lett. Csak szűk családi ünneplés volt, de azért sütöttem-főztem, meg aztán iskolába is vittek házi süteményt. Fényképezgettem is, recepteket is próbáltam megjegyezni, majd mindjárt kiderül, milyen sikerrel.
Ott hagytam abba tíz nappal ezelőtt, hogy Hédi almás pitét kért névnapjára. Nem is olyan nagy kérés! :-) Persze, hogy teljesítettem!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 18 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 tojás
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• kis üveg birsalmalekvár
• 12 közepes méretű alma
• 15-20 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 citrom leve

Így készült:

A lisztet, csipet sót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a zsírral, majd hozzáadtam a tojást és egy evőkanál tejfölt. Összegyúrtam. Ha szükséges, tehetünk még hozzá tejfölt. Ellenben ha kissé lágy, ragacsos a tészta, pici liszttel segíthetünk az állagán.

Míg elkészült a töltelék, letakarva hideg helyre tettem a tésztát.

Az almákat megmostam, héjastul lereszeltem. Kicsavartam a levét, (amin a gyerekek mindig majd összevesznek), majd hozzáadtam a cukrot (az alma savanyúságától függően, illetve ízlés szerinti mennyiségűt), grízt, citromlét, és összekevertem.

A tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. (26×32 cm-es tepsiben készült, melyet sütőpapírral béleltem.)

Az alsó lapot vastagon megkentem birsalmalekvárral, elosztottam rajta az almatölteléket, majd befedtem a másik lappal.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Kisülés után beszórható porcukorral, de én kihagytam, mert elég édes volt anélkül is.

Nekem nagyon ízlett, meg a rendelés leadója is elégedett volt vele: omlós tésztájú, sok lágy almával benne, édes lekvárral... Egyedül Gergő nem díjazta a birsalma miatt, Ő ugyanis valamiért nem barátkozott meg az ízével. Pedig én úgy szeretem a birsalmát, befőttnek is, levesnek is, lekvárként is. No de ahogy Férjuram szokta mondani, ha valamit nem esznek meg, több maradt nekünk! :-)