Sajtos perec

Egyszer már használtam ezt a pereckiszúró formát, gondoltam, jó lenne újra elő venni, míg be nem rozsdásodik. :-) Elég macerás dolgozni vele, sokkal egyszerűbb stanglinak felszabni a sós ropogósnak való tésztát, de hát ötévente érdemes időt szánni rá -mondom én, miközben Leányzót kértem meg a forma használatára, miközben én az ebéd készítésével foglalatoskodtam-, mert azért lássuk be, sokkal mutatósabbak a takaros pereckék, mint a rudacskák. Persze mindenképpen finomak, nekem most különösen jól estek, mert már ki voltam éhezve egy kis sós rágcsára. Kemény négy hét is eltelt, hogy nem készítettem...

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 teáskanál só
• 2 tojássárga
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg füstölt sajt
• 3 evőkanál tejföl
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, tojássárgákat, 2 evőkanál tejfölt és összegyúrtam. Még kevés tejföl kellett hozzá, hogy összeálljon a tészta. Annyi tejföl kerüljön bele még, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk.

Rövid ideig pihentettem, de ez el is maradhat.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, reszelt sajttal beszórtam a tetejét, rányomogattam.

Perecformával kivagdaltam, azaz Leányzó végezte a babrásabb részét a munkának.

Tepsibe rakosgattam, s 180 fokon pirulásig sütöttem.

A vágás közben lehulló tésztadarabok már nem kaptak ilyen tetszetős külsőt, csak simán ki lettek rudacskázva. 

Kellemesen sós, ropogós rágcsálnivalók lettek. Ma délután ettem meg az utolsó kettőt. Akár süthetném is a következő adagot belőle! :-)