Tojáskrém, házi kenyér...és elmaradt ballagás

Ma ballagna "kicsi" Lányom.
Hétfőn, amikor megnyitottam az e-naplót, elsőként az szúrt szemet, hogy csütörtök az utolsó tanítási nap a végzős diákok számára. Kissé összeszorult a gyomrom. S ez a nem éppen jó hangulat egész héten bennem bujkált. Ez azt jelenti, hogy néhány hónap múlva Leányzóm is csak hétvégi vendég lesz itthon. Bármennyire hessegetem ezt a gondolatot, el fog jönni ez is.
S ami igazán szomorú az egészben, hogy a végzős gyerekek egy egyszeri, megismételhetetlen, örök élményből maradnak ki. Ők is vesztesei ennek az egésznek. Nem élvezhették az utolsó hónapokat együtt, közös bulik maradtak el, városi ballagás, szerenád, tanárok és diákok búcsúzásnak szánt tervei mind-mind füstbe mentek. Persze, tudom, az élet és az egészség mindennél fontosabb. De attól még Vele együtt szomorkodom...
Az érettségi viszont hétfőn elkezdődik. Ez sem lesz sima menet számunkra, ugyanis le van zárva a híd, csak nagy kerülővel tud eljutni iskolájába. Az egyik barátnője és szülei befogadták Őt erre a pár napra, amiért rendkívül hálás vagyok.
Most igazából rengeteg gondolat kergetőzik a fejemben, néhány leelőzi a másikat, a többi tovább mardos. Azon is tipródtam, hogy ez a recept illik-e ehhez a bejegyzéshez. De mindegy is, csak ki akartam írni magamból ezt-azt...

A tojáskrém nálunk közkedvelt. Néha készül vacsorára vagy reggelire, mikor hogy puffan. Többnyire, mikor összegyűlik a tojás, mert nem sütöttem eleget. Mint mostanság sem. De ma úgy tervezem, hogy valami finom sütivel feldobom a hangulatot.

Hozzávalók:

• 6 tojás
• 10-15 dkg reszelt sajt
• nagy csipet só
• csipet bors
• 2-3 evőkanál tejföl
• snidling, petrezselyemzöld

Így készült:

A tojásokat 10 perc alatt keményre főztem. Leszűrtem, hideg vizet engedtem rá s hagytam kihűlni.

Megpucoltam, lereszeltem a reszelő kis lyukú oldalán a sajttal együtt. Pici sót, borsot adtam hozzá, annyi tejfölt, hogy kenhető legyen, végül a néhány szál apróra vágott zöldfűszert.

Házi kenyérrel ettük, amire Gergő azt mondta: Anya, ilyet süssél még! 

A kenyérről úgy általában tervezek írni külön, most csak ezt: előző nap túrós tészta volt, amire kötelező a sült szalonna. Annak megmaradt zsírjában puhára pároltam két fej hagymát, az került a kenyérbe. No meg teljes kiőrlésű és tönkölybúzaliszt is. De a hagyma és az enyhe szalonnaíz adták meg a különlegességét.