Csodás tejes pite

Nemrég próbára tettem egy kakaós-kávés "intelligens" süti receptet. Nem sikerült, vagy az összetevők, vagy én nem voltam elég okos... Most csak egy tejes pitét szerettem volna sütni, egy itt talált recept alapján, s mikor felszeleteltem, én lepődtem meg a legjobban. Szép réteges lett, és nagyon finom.
Érdekes ez a süti, kezdetben még palacsintatésztának is híg keverék a massza. Mire megsül, három réteg lesz: az alja keményebb, palacsintaszerű, a közepe puha vaníliakrémre emlékeztet, a teteje pedig olyan, mint a piskóta.

Hozzávalók:

• 8 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 2 csomag vaníliás cukor
• csipet só
• 20 dkg liszt
• 1 l tej

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam.

A vajat mikróban megolvasztottam, hagytam hűlni.

A sárgákat elkavartam a cukorral és vaníliás cukorral, jó alaposan, majd hozzákevertem a már nem forró vajat, aztán a liszttel simára kevertem.

Fokozatosan hozzáöntöttem a tejet.

A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá vertem, majd a híg massza tetejére borítottam s óvatos, fentről lefele irányuló mozdulatokkal átkevertem. 

Sütőpapírral kibéleltem egy 28×32 cm-es tepsit és beleborítottam a tésztát.

170 fokos sütőbe tettem s addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Azért akadt meg a szemem a recepten, mert sok tojás gyűlt össze, ami ritkaság. Mostanában kevesebbet sütök, talán azért. Nyakunkon a hétvége- keresek megint valami sok tojásos receptet, s meg van oldva a probléma!😉

Barna kenyér

Egyre ritkábban sütök kenyeret itthon, még géppel is, pedig abba csak bele kell mérni a hozzávalókat, s majd sípol, ha kész a friss mindennapi. Néha nekiveselkedek a sütős változatnak is, s most, hogy szabadságon vagyok, s fogytán volt a több napos egy kilós bolti kenyér -nem sok kenyér fogy nálunk-, nekiláttam egy kiló lisztből kenyeret dagasztani. Két takaros kenyérke lett belőle, szerintem egy hétig elég lesz.
Nem bonyolítom túl, semmi hókuszpókusz, megdagasztom, kelesztem, formázom, megint kelesztem, s megy a sütőbe, s lesem, mikor pirult meg szépen. Azért dologidőben ez is időigényesnek számít, de most élvezem a szabadságot. Tényleg.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (ebből 30 dkg teljes kiőrlésű, 30 dkg rétesliszt, többi sima fehér búzaliszt)
• 2 teáskanál só
• 6-6,5 dl víz
• 4 dkg élesztő
• 1 mokkáskanál cukor
• 5-6 evőkanál olaj
• maréknyi lenmag

Így készült:

A liszteket kimértem, tálba szitáltam. Elvegyítettem a sóval. Közepébe mélyedést készítettem, ebbe öntöttem 4 dl meleg vizet. Nem forrót! Belemorzsoltam az élesztőt, meg szórtam bele mokkáskanálnyi cukrot. Letakartam, s így hagytam addig, míg az élesztő felfutott. 

Dagasztani-gyúrni kezdtem, közben tovább adagoltam hozzá a meleg vizet. Még két és fél dl kellett, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. (Nem gyúrtam lágyra.) A végén tettem hozzá a magot és az olajat, ezzel is dagasztottam még egy darabig. Letakartam, s hagytam duplájára kelni. Ekkor lisztezett deszkára borítottam, kettévágtam, megformáztam, tepsibe tettem, bevágtam a tetejét. Újabb fél órányit kelesztettem, majd 170 fokra előmelegített sütőbe tettem. 

Egy idő után feltekertem 180-ra, úgy tűnt, nagyon lassan sül.

Mikor szép piros lett a teteje és kopogós, kivettem a sütőből.

Kicsit sűrűbb, a teljes kiőrlésű liszt miatt, de a miénk! 😊 

Reggelire ettünk belőle, azért más, mint a bolti. Szerintem finomabb, laktatóbb, és egészségesebb. 

Jó lenne rendszert csinálni az itthoni kenyérsütésből, de már el sem határozom, mert mint minden, ez is dugába fog dőlni. Mikor olyanom van, sütök, és kész.

Köménymagleves

...ahogy nálunk készül. 

Egyike azon leveseknek -nem sok volt- amit gyerekeim keményen válogatós korszakukban is megettek. Titka talán az egyszerűségében rejlik. Mint ahogy a nagymama-korabeli ételeknek rendszerint: egyszerűek és finomak. Lehet, azért szeretem őket annyira, mert ezeken az ízeken nőttem fel, és bármennyi "új" receptet próbálok ki s honosítok meg konyhánkban, ezeket nem tudják kiszorítani. Köménylevest nem csak a nagy evészetek után szoktam főzni- ilyenkor különösen jól esik-, de mikor gyorsan kell nem sok rendelkezésre álló alapanyagból főzni, ehhez folyamodok. És mindenki szereti nálunk.

Hozzávalók:

• 2 evőkanál köménymag
• 1 nagy fej hagyma
• só
• 4-5 evőkanál olaj
• 2 evőkanál liszt
• 4-5 dl tej
• pirospaprika

Így készül:

A köménymagot és a megpucolt, négybe bevágott hagymát úgy másfél-két liter vízben főni tettem. Teáskanálnyi sót is adtam hozzá. Miután felfőtt, kis lángon hagytam főni vagy 10 percig. Elzártam alatta a lángot, s 10-15 perc múlva leszűrtem. 

A lét visszatettem főni. Az olajon 1 közepesen púpos evőkanál liszttel rántást készítettem. 

Nem szoktam mérni az olajat, annyi legyen, hogy enyhén folyós liszt-olaj keveréket kapjak. Kis lángon sűrűn kevergetem, míg megváltozik a színe. Nem szoktam megpirítani, épp még kivilágosodik. 

Mikor már fő a leves, hozzáteszem a rántást.

Gyorsan elkészítem a habarást: a másik evőkanál lisztet kevés tejben simára keverek, majd hozzáadom a többit és a leveshez öntöm. 

Kanálhegynyi pirospaprikát teszek még hozzá, hogy ne legyen sápadt a leves, ha szükséges, még sózom. Felfőzöm, s kész is.

Itt bogyóval- azaz levesgyönggyel- ettük, de leggyakrabban pirítós a kísérője. Néha ütök bele tojást, s belefőzöm, de ez a családnak kevésbé tetszik, a benne úszkáló tojásdarabkák miatt.

Tejfölös lepény

Nálunk vödörszámra fogy a tejföl. Tényleg fogy. S hogy történt, hogy nem, egész vödör várakozott felhasználásra. Persze, hogy sütiben végezte.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 25 dkg liszt
• 5 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• csipet só
• 1 nagy tojás
• fél dl tej
• 1 evőkanál zsír

A töltelékhez:

• 4 tojás
• 25 dkg cukor
• 10 dkg gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom kicsavart leve
• 1 vödör tejföl (80 dkg)

Így készült:

A tésztához valókat tálba mértem, összegyúrtam. Tejből annyi kell, hogy gyúrható tésztát kapjunk.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, (28×32 cm-es), belehelyeztem a tepsibe, a széleket, sarkokat beleigazítottam-nyomkodtam.

A töltelékhez előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, jó alaposan, majd hozzákevertem a grízt, tejfölt, citromlét. Egyneművé kavartam, s ráborítottam a tepsiben várakozó tésztára.

180 fokos sütőben sütöttem. Addig, míg enyhén pirulni kezdett a teteje, illetve a széleken pirulni kezdett.

Túrós süti hatású lett, szerintem első kóstolásra mindenki meg van győződve róla, hogy túrós, és nem tejfölös. Tehát aki a túrósat szereti, ebben sem fog csalódni.

Bolognai lángos

Nem magamtól találtam ki ezt sem. A helyi Vöröskereszt Szervezet gyereknapot szervezett az iskolában, s többek között ilyen finomsággal is készültek a gyerekeknek. Természetesen mi is kaptunk belőle kóstolót, s elhatároztam, otthon is tesztelni fogom a családon. Nekik is ízlett!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 2 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• langyos víz
• 4-5 evőkanál olaj

A töltelékhez:

• 50 dkg darált hús
• 1 nagy fej hagyma
• 2 evőkanál olaj
• só, bors, paprika
• 2-3 evőkanál sűrített paradicsom
• oregánó, bazsalikom, kakukkfű
• + reszelt sajt a tálaláshoz
• + olaj/zsír a sütéshez

Így készült:

A lisztet elvegyítettem a sóval (közepesen púpos teáskanállal mérve).

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Mikor felfutott, hozzáadtam a liszthez, s miközben langyos vizet adagoltam hozzá, összegyúrtam. Jól formázható, kissé lágy tésztát kell kapnunk. Legvégül az olajat adtam hozzá s megdagasztottam. Letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészítettem a tölteléket: a hagymát megpucoltam, felaprítottam s az olajon megpároltam. Hozzáadtam a darált húst, sóztam, morzsásra pirítottam. Fűszereztem borssal, paprikával és a zöldfűszerekkel (mindegyikből 1-1 nagy csipetnyit adtam hozzá), és végül a paradicsommal összefőztem.

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam.

15 kis gombócra osztottam. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felére 1 evőkanál tölteléket tettem, elosztottam, majd a másik tésztafelet ráhajtottam, a széleket lenyomkodtam.

Serpenyőben ujjnyi olaj/zsír keverékét melegítettem, s kisütöttem a töltött lángosokat.

Jó sok lett belőle, kiadós és laktatós. Vacsorára készült, de másnapra is maradt reggelire, tízóraira.

A sajtot eredetileg bele terveztem sütni, de már javában sült, mire észbe kaptam, így a tetejére került. A lényeg, hogy legyen - én mindenbe-mindenhez teszek, ami csak elbírja! 😃

Csülök pékné módra

Nagyon rég volt, hogy felfedeztem ezt a receptet, akkoriban készült is néhányszor, aztán a feledés homályába merült. Mindaddig, míg a húsboltban soromra várva meg nem akadt a szemem a csülkökön. Akkor villant be ez a rég készített étel. Aznap ez volt a vacsoránk.
Nem egy bonyolult étek, csak időigényes. Biztosan ez is ahány ház, annyi szokás alapján készül, az én változatom ilyen:

Hozzávalók:

• 1 nagyobb csülök
• só, bors, fokhagyma, babérlevél a főzőléhez
• 5-6 nagyobb krumpli
• 4 fej hagyma

Így készült:

A megmosott csülköt főni tettem annyi vízben, amennyi éppen ellepi. Tettem hozzá 3-4 babérlevelet, mokkáskanálnyi törött borsot, 3-4 gerezd fokhagymát és persze sót. 1,5-2 órát kell főzni, míg a csülök puha lesz.

Egy tepsi közepére teszem a csülköt, köré szórom a megpucolt, felszeletelt krumplit és hagymát, sózom, borsozom és 180 fokos sütőben addig sütöm, míg a zöldségek megpuhulnak. Az sem árt, ha kissé meg is pirulnak.

Káposztasaláta készült hozzá, csak egyszerűen: a vékonyra gyalult káposztát kicsit sóztam, két evőkanálnyi olajjal elkevertem, így hagytam pihenni 15-20 percig. Közben elkevertem 1 dl-nyi vízben nagy csipet sót, 1 evőkanálnyi cukrot, almaecetet ízlés szerint. Ráöntöttem a káposztára, átkevertem, megkóstoltam, ha valami hiányzik belőle, még lehet pótolni. Egyszerű és nagyon finom frissen fogyasztandó saláta. Hűtőben tárolva másnap is finom.

Mit főzzek már megint? 3.

Volt az a nagy elhatározásom, hogy minden héten közzéteszek egy menüajánlatot. Szokás szerint maradt elhatározás szintjén. Azaz kettőt sikerült összeállítani (itt és itt), aztán mikor a következőhöz hozzáláttam, rájöttem, hogy minden meggyőződésem ellenére a gulyásleves receptje nem leledzik a blogon. Azóta sem pótoltam, bár viszonylag gyakran főzök. Aztán jött a nagy tanév végi hajrá, ami minden tartalékolt energiámat felhasználta. De mától szabadság, s ha csak nincs valami egész napot lefoglaló programom, igyekszem a blogra is időt szánni, s pótolni az elmaradásokat és hiányosságokat.
Tombol a nyár, kellemetlenül meleg van, ilyenkor nem szívesen ténykedek a konyhában. Jó hamar túlesni a főzésen, ezért viszonylag gyorsan elkészülő ételeket gyűjtök egy csokorba.

Gyümölcsleves

Tejfölös csirkepaprikás

Joghurtos-málnás őzgerinc

Vacsorára egyik kedvenc nyár esti fogásunkat ajánlom, amit mindig sok zöldséggel fogyasztunk:

Rántott cukkini

Ráadásnak egy édes (sütés nélküli) és egy sós süti is következzék:

Joghurtos őszibaracktorta

Hagymás-szalonnás pogácsa

Alföldi lekváros kifli

Ha már főztem lekvárt, tesztelni kellett. Mi másba, kiflibe!
De azért azt is elmesélném, mennyi munkával jár ez a bloggerkedés. Főleg, ha még csinál is az ember lánya magának munkát! 😃 Számomra az egészben a legkevésbé kedvemre való a fotózás. Nem egyszer el is marad, vagy csak akkor kapok észbe, mikor már alig van mit lekapni. Most is így jártam, a kezdeti teli tepsis kattintás után akkor vettem újra kézbe a fotómasinát, mikor már alig maradt pár darab. Azt a néhány maradékot tányérra rendeztem, lepakoltam a fotós sarkot, odabiggyesztettem a tányért, de olyan csuri volt, ezért kimentem az udvarra, körbenézni, mivel dobhatnám fel a két, korábban leszedett félérett barack mellett a fotót. Megakadt a szemem a törperózsa tűzszínű virágján, le is metszettem egy szálat belőle. Letettem a tényér mellé, abban a pillanatban egész hangyasereg masírozott a szélrózsa minden irányába. Első meglepetésemben a tányért felkaptam, hangyákat lesepertem, akkor meg a kövön iszkoltak ezer felé. Fogtam a seprűt, lapátot, megpróbáltam begyűjteni őket, ami nem volt egyszerű, mert ők nem kívánkoztak kimenni. De akartak, nem akartak, kidobtam őket. Aztán kezdtem elölről: tányért visszatettem, rózsát jól megráztam, nem bujkál-e még benne nem kívánt vendég -hú, idén rengeteg van belőlük, nagyon bosszantóak, mindent teletelepítenek levéltetvekkel-, aztán túlestem a fényképezésen is.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 2 evőkanál cukor
• 2 csipet só
• 2 dl tej
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 tojás
• lekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, beleszórtam az élesztőt. 

A liszthez adtam a másik evőkanál cukrot, a sót, zsírt, és összemorzsoltam. Beleütöttem a tojást és az élesztős tejjel összegyúrtam. Kissé lágynak találtam, még egy evőkanál lisztet gyúrtam bele.

Fél órai pihentetés után 6 részre osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8-ba vágtam, lekvárt tettem rá és felsodortam. Meghajlítva tepsibe pakoltam.

180 fokon sütöttem, addig, míg enyhén pirulni kezdett. A második tepsivel kicsit jobban megpirult, úgy is puha maradt, nem száradt ki.

Még melegen porcukorral szórtam be.

A lekvár nem folyt ki belőle, pedig nem főztem nagyon sűrűre, nem volt hozzá türelmem-ezúttal sem. Csak itt-ott jelentkezett a kiflik végébe, de belül maradtak.

Recept innen.

Finomak lettek ezek a kiflik is. Számtalan kiflirecept van már a blogon, elég gyakran sütök hasonlókat, de nem unjuk őket. Dióval is tölthető, de lekvárral a legfinomabb- számomra legalábbis.

Sárgabarackos süti

A legeslegkedvesebb gyümölcsöm az őszibarack, de szorosan ott van a nyomában a málna és a sárgabarack. Egyike a négy-öt gyümölcsfánknak, ami fér kicsike telkünkre is sárgabarack. Hálás is, mert szép nagyra nőtt, tavaly bőségesen is termett, idén inkább pihen, de azért kóstolóval ellát. A lekvárhoz valót így megvásároltuk- bár bosszús is vagyok miatta, mert nyersen tökéletes volt, kifőzve meg kemény rostok lettek benne, amik kellemetlenné teszik az evését. A végét, ami nem fért az első edénybe, átpasszíroztam, így tökéletes volt. De az összeset nagy munka lett volna, úgy tettem el, aztán legfeljebb fogyasztás előtt elvégzem ezt a műveletet. A befőzni való gyümölcsből mentettem a hűtőbe is, enni meg persze sütibe is szántam belőle. Csak egy gyors kavartra vettem rá magam, ebben a melegben igyekszem mihamarabb túlesni a konyhai teendőkön.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 2 bögre cukor
• 1 bögre tej
• 1 bögre olaj
• 4 bögre liszt
• 1 citrom kicsavart leve
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 kg kajszibarack

Így készült:

A barackot megmostam, kimagoztam, felszeleteltem.

A tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, hozzáadtam a tejet, olajat, vaníliás cukrot, citromlét, lisztet, sütőport, és simára kevertem a masszát.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a tésztát, a tetején elosztottam a barackdarabokat.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje megpirult- sőt, kicsit tovább, tartva attól, hogy a barackok körül nyers marad a tészta.

Mivel a kajszibarack nagyon savanyúvá tud válni hőkezelés hatására, attól tartottam, porcukorral kell majd beszórnom a sütit, de végül nem tartottam szükségesnek, a két bögre cukor megtette a hatását. Finom, puha lett a süti, s a rengeteg barack- teljesen ellepte a tetejét, mikor rápakoltam- valahogy elveszett benne. 

Zöldséges tepsis csirkemell

Kisfiam végre itthon van. De már nem sokáig, hétfőn kezdi három hetes kötelező gyakorlatát, így még nyárára is elszakítják tőlem... 😔 Biztatom magam a beletörődésre, hisz ez az élet rendje, kirepülnek, s engedni kell őket szárnyalni. Tudom, ha elindulnak, ide csak látogatóba fognak visszajönni, de remélem, gyakran. Furcsa, mikor Gergő azt mondja, hazamegy, mikor indul vissza Szegedre. De azért ide is hazajön, s ide mindig haza fog jönni. 

Mikor itthon van, mindig igyekszem finomakat főzni, s természetesen kedvére. Bár Őt sem kell félteni, egész ügyes a konyhában. Ez a tepsis étek is egy ilyen alkalommal készült. Többnyire csirkecombbal készül hasonló, többnyire vacsora, mindig az éppen otthon lévő zöldségekből. A krumpli az örök főszereplő, a hagyma is, a többi változó. Azért is szeretem, mert csak be kell szórni mindent a tepsibe, s aztán magától elkészül.

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• szalonnadarabkák
• só, bors, paprika
• 5-6 szem krumpli
• 1 fej brokkoli
• 4-5 hagyma
• 3 sárgarépa
• fél kg barna csiperke
• 2-3 evőkanál olaj

Így készült:

A csirkemellet megmostam, kifiléztem, vaskos szeletekékre vágtam.

A zöldségeket mostam, pucoltam, szeleteltem.

Egy tepsit vékonyan kikentem olajjal, beleszórtam a zöldségeket, ráhelyeztem a hússzeleteket, melyeket só-bors-paprika keverékével szórtam be. Mindegyik húsdarabra 1-1 darabka szalonnát tettem.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg minden megpuhult benne. A krumpli szokott utoljára, így azt szurkáltam villával, hogy elég puha-e.

A húst eredetileg vékony szalonnaszeletekbe szándékoztam tekerni, de végül csak rápakoltam 1-1 szeletkét. Jót tett neki, mert a csirkemell különben szárazra sül.

Más zöldségek is kerülhetnek bele, nagyon finom a cukkini is, a padlizsán is benne. Néha zöldfűszereket is szórok rá-ez most elmaradt.

Köménymagos kockák

Két egymás követő hétvégén is  elkészült, másodjára kis változtatással. Tettem hozzá sajtot is, meg csak tojássárgát. Ez volt a finomabb! 😊 És csak erről készült fotó, az is csak hevenyészett.
Ma délután végre leengedhetem a gőzt. Nagyon sűrű volt az elmúlt hét, meg az azelőtti is, meg azelőtti is. Le is vagyok zsibbadva rendesen, testileg, lelkileg, próbálom összeszedni a gondolataimat, nem sok sikerrel.
A lényeg: mindkettőt szerettem, de a sajtos két fokkal finomabb volt.

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 2 teáskanál só
• 1 csomag szárított élesztő
• 30 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír
• 1 egész tojás
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál egész köménymag

Vagy:

• 70 dkg liszt (ebből 25 dkg rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 1 csomag szárított élesztő
• 25 dkg margarin
• 2 púpos evőkanál zsír
• 3 tojássárga
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• 1 evőkanál köménymag
• 2-3 evőkanál tejföl

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. (Az élesztőt is csak belegyúrtam.)Tejfölből annyit kanalaztam bele, hogy összeálljon a tészta, azért nagyon kemény se legyen. Olyan könnyen gyúrható.

Fél órányit pihentettem.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát, úgy ujjnyi vastagra, derelyemetszővel felvágtam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Omlósan ropogós kis falatkák lettek. Az első változat még pünkösdre készült, másodjára fiamnak sütöttem hosszasan elálló útravalóként. Mert egy hét múlva is finom. Később-ezt nem tudom, ha sikerül kipróbálni, majd nyilatkozom.

Csíkos mézes krémes

Tegnap volt az utolsó tanítási nap, de közel sincs az az érzésem, mint amit a fb-on keringő kép-összevágások sugallnak a gyereknevelésben résztvevők érzéseiről a tanév végén. Nemcsak azért, mert számunkra még nem ért véget a tanév és még nem kezdődik el "három hónapos szabadságunk", de, bár néha igen fáradt voltam, s jól fog esni a pihenés, számomra nem nyűg ez a munka. Mindamellett szeretem csinálni, hogy épp attól kaptam hideget-meleget, akiért legtöbbet tettem. Úgy látszik, nem eleget. De túlteszem magam rajta, s kárpótol a sok minden más, amiért érdemes tanító néninek lenni.
Mára kertészkedést terveztem, de annyira meleg van odakinn, hogy elnapoltam. Előbb olvasni kezdtem, majd ránéztem a laptopra, s  eszembe jutott, milyen rég nem írtam receptet az időközben készült s lefotózott sütikhez. Bár ma sütni biztos nem fogok, de van elég raktáron. A legutóbbi a pünkösdre készült sütik egyike. Krémeset sütöttem, de a hűvösebb idő beálltáig mellékvágányra kerülnek ezek a sütik.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 4 evőkanál méz
• 0,5 dl tej
• 2 nagy tojás 
• 1 evőkanál kakaó a tészta felébe

Krémhez:

• 8 dl tej
• 1 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 8 evőkanál gríz
• 20 dkg vaj
• 15 dkg cukor
• + sárgabaracklekvár

Így készült:

A lisztet elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a szódabikarbónát, cukrot, mézet, tojásokat és gyúrni kezdtem. Közben apránként adagoltam hozzá a kimért 1 dl tejből annyit, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény sem, mert akkor nehéz lesz kinyújtani. Sőt, picit lágyabbra gyúrtam a szokásosnál, számítva a belegyúrandó kakaóra.

A tésztát két fele vettem. Felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe meg evőkanálnyi lisztet.

Mindkét részt két fele osztottam, tepsi méretű lapokat nyújtottam, s tepsi hátán kisütöttem őket.

A krémhez a tejből, 1 evőkanál cukorral és vaníliás cukorral, valamint a grízzel tejbegrízt főztem. Mikor kihűlt, kanalanként belekevertem a vaj-cukor keverékébe.

Megtöltöttem a lapokat: alól barna lap került, erre fele krém, majd világos lap, lekvár, másik világos lap, krém másik fele, s sötét lappal fedtem be.

Finom volt, nem túl édes, de mi így szeretjük. 

De ilyen melegben krémes sütit sütni... nem túl szerencsés. Hűtőben tartottam, különben másnap már nem mertem volna a család elé tenni. 

Állítólag jön egy kis enyhülés, zivatarokkal tarkítva. Milyenek is vagyunk... Májusban az esőből volt elegünk, s most, hogy végre meleg van, várjuk az esőt! 😃 De ez már melegből is sok. Nekem legalábbis...

Restderelye

Mennyi mindent nem kérdeztem meg időben Anyukámtól! Többek között ezt sem. Emlékeimben ott él a kinézete, az íze, az illata, de arra nem emlékszem, pontosan hogyan készült. Megkérdeztem a testvéreimet. Nővérem tájékoztatott, hogy csak túró és tészta volt benne. Persze házi tészta. És cukor, mert ugye ez nem más, mint sült édes túrós tészta.
Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy restderelyét kéne készíteni. Leányzó a múlt hét végére vargabélest kért- ezt készítettem helyette. Nagyon erőt kellett vennem magamon, hogy nekilássak házi tészta gyúrásának, de csak hozzáfogni volt nehéz, aztán némi bosszankodás árán az is meglett. Nem vagyok gyakorlott házi tészta-gyúró, így kissé lágy lett, s ragadt volna össze, azaz meg is tette itt-ott, hát úgy főztem meg. A végeredményben nem látszott. :-)
S miért rest? Mert nincs megtöltve a tészta, mint a derelye esetében, ami, lássuk be, igencsak macerás, de annál finomabb, hanem csak a kifőtt tészta összekeverve a túróval, alól-felül egy-egy tepsi méretűre szabott tésztadarabbal kibélelve a tepsi, közötte az édesített túrós tésztával és sütőben sütve.
Az Anyukámé magasabb volt, a teteje ropogósra sült; az enyém másképp nézett ki, de azért finom volt.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 3 nagy tojás
• víz

A töltelékhez:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 3 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• + só a tészta kifőzéséhez
• pici olaj a tepsit kikenni

Így készült:

Meggyúrtam a tésztát: a lisztet tálba tettem, mélyedést készítettem a közepébe, beleütöttem a tojásokat. Gyúrni kezdtem, közben annyi vizet adagoltam hozzá, hogy összeálljon a tészta. 

Erre szakosított abroszon kinyújtottam. (Ennek is megvan a technikája, Nagymamám keze alatt pikk-pakk terjedelmesedett a tészta kör alakú mérete, miközben előre-hátra tessékelte a laskanyújtóra felsodort tésztát, majd gyors mozdulattal letekerte róla, s másik irányból kezdte elölről a műveletet. Nekem nem megy ez olyan jól, gyakrabban kéne művelnem.)

A kinyújtott tésztából kiszabtam két tepsi méretű darabot. Hagytam kevés ideig szikkadni, majd felcsíkoztam a maradék tésztát- laskára vágtam.

Sós vízben kifőztem, leszűrtem.

Közben a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, végül a kifőtt tésztával.

A tepsit (28×32 cm-esben készült) vékonyan kiolajoztam, kibéleltem az egyik tésztalappal, beleborítottam a túrós tésztát és elegyengettem. A másik tésztalappal befedtem., kevés cukrot szórtam a tetejére. (Abban is bizonytalan voltam, hogy a nagy tésztadarabokat meg kell-e főzni, de nem láttam rá módot, ezért nyersen került a helyére. Szerintem Anyukám is így tett...)

180 fokon addig sütöttem, míg a teteje kissé pirulni kezdett.

Felszeletelve fogyasztjuk.

Régen kiadósabb leves mellé készült második fogás gyanánt, ezúttal ez volt a vasárnapi süteményünk. 

A tetején a cukor megolvadt, nem képezett ropogós réteget, mint ahogy emlékeimben él, de így is volt sikere. 

A tésztagyúrást leszámítva egyszerű és gyorsan elkészülő étek. Nővérem mondta, hogy Ő boltban vásárolt házi jellegű tésztával szokta készíteni. 

De így, házi tésztával egy hagyományos, mifelénk egykor- s talán még ma is- készített étel.