Aszalt paradicsomos- olajbogyós kockák

Az utóbbi idők minden családi kiruccanásán azt gondolom, utoljára jöttek velünk a gyerekek. De még a legutolsó, elmúlt heti villámnyaralásunkra is kérdésemre csatlakoztak hozzánk, mindenféle ellenvetés és kikötés nélkül. Ennek nagyon örülök, pedig már igencsak kezdik a maguk útját járni.  De én élvezem a társaságukat, bohóságukat, sztorizgatásaikat. Erre az alkalomra is sütöttem. Hazatérésünk másnapján ment vissza Gergő Szegedre, megint sütöttem. Édeset is, sósat is. Ez a sós készült neki útravalónak, mert szereti a megszokottól eltérőt. A csak ennyire eltérő még nekem is bejön! ☺

 Hozzávalók:

• 1 dl tej
• nagy csipet cukor
• 2 dkg élesztő
• 70 dkg liszt
• 1 teáskanál +nagy csipet só
• 25 dkg margarin
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 1 egész tojás+ 1 sárgája
• aszalt paradicsom, fekete olajbogyó (10-12 darab mindkettőből)
• 4-5 levélke bazsalikom
• 2 evőkanál tejföl
• tetejére tojásfehérje, nagy csipet só, 15 dkg reszelt sajt (füstölt)

Így készült:

Az aszalt paradicsomot (olajban eltett) és az olajbogyót apróra vágtam, a bazsalikomleveleket is.

A tejet a csipet cukorral megmelegítettem, elmorzsoltam benne az élesztőt, hagytam felfutni. 

Közben a lisztet, sót (púpozott teáskanállal mértem, meg egy nagy csipettel dobtam még bele, de mehet kettő is, leheletnyit sótlan lett)  tálba tettem, elvegyítettem , majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben még két evőkanál tejföl került bele, hogy megfelelő állagú legyen a tészta. Legvégül beledolgoztam az apróra vágott hozzávalókat.

Egy órányit pihenni hagytam a tésztát, kicsi liszttel megszórva, letakarva.

Közben a tojásfehérjét a sóval villával kissé felvertem, a sajtot lereszeltem.

A tésztát kinyújtottam, lekentem a tojásfehérjével, rászórtam a sajtot, rá is nyomogattam, majd derelyemetszővel kockákra vágtam. Tepsibe pakoltam, majd 190 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Finoman roppanós, jó kis rágcsálnivaló lett belőle. A bazsalikom teljesen elveszett benne, abból legközelebb többet tennék bele, meg sóból is. 

Pécs környékén kirándultunk, ami régi vágyam volt, de mostanig nem jutottunk el odáig. Annyira tetszett az a vidék mindegyikünknek, hogy úgy döntöttünk, oda még vissza kell mennünk. Pécs gyönyörű, nagy tömeg egyedül az éttermekkel tűzdelt sétálóutcán volt. Megnéztük a nevezetességek egy részét, köztük az ókeresztény sírkamrákat, amit évekkel ezelőtt becsúsztattam a mindenképp látni kell helyek tarisznyájába. Orfű tavai is csábítóak, bár van élet körülöttük, mégis békés, nyugodt hely. A magyarhertelendi strand fért még bele a néhány napba, hazafele pedig Pécsváradon időztünk el kicsit. 

Kelt lekváros kifli

Még sok tavalyi lekvárom van, de lehet, nem is baj, mert idén több időjárási tényező is tett róla, hogy kevesebbet főzzek be. De azért apasztom a mennyiséget, kell csinálni helyet az idén megtöltendő üvegeknek. Igaz, még csak bodzalekvár készült, de hol van még az ősz!

Nos, ezek a kiflik is az előkészített üveg lekvár köré kerekedtek, vagyis hajlottak. Szilvalekvár került bele, amit sosincs türelmem elég sűrűre elfőzni, de amit celofánnal kötöttem le, felére apadt az üvegben, s szépen megkeményedett, egyáltalán nem folyt ki. Így lehet kemény szilvalekvárt főzni- csak közel egy év kell hozzá! 😀

 Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 5 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 csapott teáskanál só
• 25 dkg margarin+15 dkg vaj
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 egész tojás+ 2 sárgája

Továbbá:

• 1  nagy üveg szilvalekvár
• porcukor beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, csak éppen kéznek kellemes melegre, elkavartam benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

Közben a lisztet elvegyítettem a sóval és többi cukorral meg a citromhéjjal, majd elmorzsoltam a margarinnal és vajjal. Persze lehet csak vajjal vagy csak margarinnal készíteni. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam. Nem kellett bele több az odakészített tejből, de szükség szerint lehet még tenni bele. Nem túl keménynek, könnyen gyúrhatónak kell lennie a tésztának. 

A meggyúrt-dagasztott tésztát egy órát letakarva kelesztettem.

Ezt követően enyhén lisztezett deszkára borítottam, 8 gombócra osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, 8-ba vágtam, lekvárral töltöttem, felsodortam és tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Kisülés után, még langyosan porcukorral szórtam be.

Végül is semmi különös, csak kelt tészta lekvárral töltve, mégis nagy sikere volt. Nekem, mint nagy szilvalekvár rajongónak, különösen ízlett. A tészta jó puha lett, még harmadnap is az volt. Még van néhány darab, ugyanis a kiló lisztből három nagy tepsi kifli lett.

 

Rántott camambert áfonyalekvárral

 Leányzóm egyik kedvence ez az étel. Az utóbbi néhány hónapban többször készített, volt, hogy elment bevásárolni hozzá, s egyedül varázsolt az asztalra ételt. Ezúttal közös munka gyümölcse volt a vacsoránk, Hédi panírozta, sütötte a sajtot, a köretet én készítettem Gergővel. A lekvárt meg boltban vettük... Áfonyalekvárt főzni kicsit drága mulatság lenne. Bár idén másmilyent is az. Tegnap böngészgettem az internetet sárgabarack árakért. A legközelebbi gyümölcsösben, leszedve ugyan, ezer-ezerkétszáz kilója. Mennyi lehet akkor a boltban? Idén nem főzök sárgabaracklekvárt. Hátha jövőre nem fagy el, mert saját fánk már akkorára nőtt, hogy simán ellátna minket. Megint elkanyarodtam a tárgytól... Finom vacsorát hoztunk össze közösen:

Hozzávalók:

• 4 darab camabert sajt
• 2 tojás
• só
• liszt 
• zsemlemorzsa
• 1 kis üveg áfonyalekvár
• 6-8 nagyobb krumpli
• 2,5 dl rizs
• petrezselyemzöld
• olaj a sütéshez

Így készült:

A camambert sajtot kettévágva a szokásos módon panírozta Leányzó: lisztbe, nagy csipet sóval felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatta, majd bő olajban mindkét oldalát szép pirosra sütötte.

A krumplit megpucoltam, megmostam, hasábokra vágtam. Konyharuhán leitattam róla a nedvességet, majd bő olajban pirulásig, zörgősre sütöttem.

A rizset (vagy rizst?) kevés olajon átforgattam, majd kétszeres mennyiségű vizet öntöttem alá, sóztam és lefedve hagytam kis lángon megfőni. Közben kis csokor petrezselymet apróra vágtam, s a legvégén kevertem hozzá.

Tálaláskor a krumplit só-bors-paprika keverékével megszórtam. Mindenki ízlés szerint pakolt magának a tányérra a sajt mellé köretet, lekvárt.

Viszonylag egyszerű és finom étel, bár nem a legegészségesebb. Mert olajban sült a sajt is, a krumpli is. Meg bolti a lekvár, ami ... hát, tartalmaz áfonyát is. De néha belefér ilyen is. 

Szándékosan írtam rizset. Pedig aláhúzza a javító pirossal. A mi fülünknek ez a kötőhangzós ragozás hangzik természetesnek, a nyelvemnek is jobban esik így kimondani. Hédi sérelmezte, s valójában nekem is akkor tűnt fel, hogy "nem jól" használjuk ezt a szót, mikor földrajz dolgozatában a tanár az e betűt kihúzta ebből a szóból. Persze, hogy utána olvastam. A köznyelven a rizst az elterjedt, de a másik változat sem helytelen, ez tájnyelvi megfelelője az előzőnek. Mint ahogy mifelénk is így a megszokott. 

Sajtos háromszög

Az előző, ribizlis sütivel egyszerre sült, mert ha már sütök édeset a más kedvéért, akkor a sósat ki nem hagyom a magam öröméért. Nem kerestem receptet hozzá, csak úgy összeállítottam a tésztát, s az is menet közben "derült ki", hogy a szokásos rúd helyett háromszögűre vágom. 

 Hozzávalók:

• 65 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 2 teáskanál só (közepesen púposan mérve)
• 1,5 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 egész tojás+2 sárgája
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• a tetejére: köménymag, 15 dkg reszelt sajt

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. 

Közben a lisztet, sót elvegyítettem, majd elmorzsoltam a zsírral, margarinnal. Hozzáadtam a reszelt sajtot, azzal is elvegyítettem, végül a tojásokat és élesztős tejet. Összegyúrtam. Ha szükséges, még kerülhet bele kicsi tej vagy tejföl, nekem épp elég volt az 1,5 dl, hogy megfelelő állagú legyen a tészta: inkább kemény, de ugyanakkor könnyen gyúrható.

A megdagasztott tésztát egy órát letakarva pihentettem.

Ezután enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, köménymagot és reszelt sajtot szórtam rá, amit rá is nyomkodtam.

Derelyemetszővel csíkokra vágtam, amit aztán háromszögekre szabdaltam.

Tepsibe pakoltam, s 180 fokos sütőbe tettem. Pirulásig sütöttem őket.

Jó roppanósak lettek, de egyáltalán nem száraz. 

Én kimondottan szeretem a köménymagot a sós sütik tetején, de aki más ízléssel rendelkezik, kihagyhatja vagy lecserélheti más magra, mondjuk szezámmag, lenmag, mák, napraforgómag is kerülhet rá. Vagy akár vegyesen is. 

Ribizlis-citromos szeletek

Tanév végén egyszerre három kollégától is búcsúztunk, nyugdíjba vonultak. Hiányozni fognak, nem kicsit, ráadásul nagyon bizonytalan évkezdet előtt állunk. Évek óta az a jellemző, hogy nem kapkodnak a pedagógus állások után. Ráadásul a fiatal nemzedék tartózkodik ettől a pályától. Az én két gyerekem sem akar hallani róla, hogy tanítson, pedig soha nem beszéltem őket le. Biztos, megvan az oka... Ezt nem ecsetelem, viszont a sütit igen, amit a búcsúztató napjára sütöttem. Mivel akkoriban igencsak sokat mutatott a hőmérő higanyszála, krémes süti szóba sem jöhetett. A korábban érő ribizlibokrunk termésének egy részét kevert sütire dobáltam, majd kisülés után citromos cukormáz került a tetejére- ennyi.

 Hozzávalók:

• 4 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 1 citrom héja és leve
• 50 dkg liszt
• 3 dl joghurt
• 25-30 dkg ribizli
• 20 dkg porcukor+ 1 citrom leve a mázhoz

Így készült:

A ribizlit megmostam, leszemeztem.

A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított (félig megolvasztott) margarint, citrom levét és héját. Simára kevertem a masszát, majd a joghurtot több részletben hozzákevertem.

A simára kevert masszát sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam, a tetejére szórtam a ribizlit és 180 fokos sütőbe tettem. Tűpróbáig sütöttem.

Mikor kész lett, a porcukrot elkevertem a citromlével és a meleg süti tetején elkentem.

Kihűlés után szeletelhető.

Sok cukor van benne, mégsem volt túl édes, talán a citromnak és a savanykás gyümölcsnek köszönhetően. Sőt, a citromos íz jól is esett a nagy melegben. 

Kolbászos bab rizzsel

 Gyakran elhatározom, hogy eltervezem előre, mit főzzek majd, s annak megfelelően vásárolok be. De nem, nekem ez nem megy. Sokkal inkább jellemzőbb rám, hogy megállok a kamrában, nézelődök-keresgélek, kutakodok a hűtőben, fagyasztóban, miből tudnék éppen - s persze, hogy gyorsan- rittyenteni valami ehetőt a család elé. Egy ilyen időszűkés tanakodós alkalommal láttam meg a két babkonzervet, kolbász is volt a hűtőben, no meg egy üveg megkezdett, felhasználásra váró sűrített paradicsom- ezeket összefőztem, fűszereztem, közben a rizs is megfőtt. S lám, lett ebéd!

Hozzávalók:

• 1 bögre rizs (3 dl)
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• petrezselyem
• 2 vörösbabkonzerv
• arasznyi kolbász
• 1-1,5 dl sűrített paradicsom
• bors
• kevés csípős paprikakrém

Így készült:

A rizst az olajon enyhén megpergeltem, inkább csak kavargattam kevés ideig. Felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, sóztam, apróra vágott petrezselymet tettem hozzá. Lefedve, kis lángon hagytam főni.

A felkarikázott kolbászt kevés vízben néhány percig főztem, majd hozzáadtam a leszűrt konzerveket és a paradicsomot. Bors és csípős paprika került még  bele. Rövid ideig még főztem, megkóstoltam, elég sós-e, kicsit sóztam, s kész is.

A megfőtt rizzsel tálaltam.

Azóta még egyszer készült, akkor is gyorsan ebédre, paradicsomos fehérbabkonzervből. Nem is az a lényeg, hanem hogy gyorsan lehet finomat főzni mindössze néhány hozzávalóból.

Sajtos kifli

Végre szünet, de az ujjongó, belülről feszítő öröm nem jelentkezik. Az jó, hogy magam osztom be az időmet, nem kell korán kelni, csak ha úgy akarom, s azt tehetem -többek között- amihez kedvem van, de leginkább azt, amit kell, amit elodáztam korábban, a nagy hajtásban. A blogot is nagyon elhanyagoltam, de most már szándékszom erre is szánni egy kis időt. Az elmúlt hét úgy alakult, hogy többet sütöttem, hol ezért, hol azért, s még fotóztam is. Illetve próbálkoztam. 

Ez a kifli a legutóbbi konyhai ténykedés egyik eredménye. Húgomékhoz készültünk, olyan házavató félére. Nagyon rég volt, meglepően és szokatlanul rég, hogy találkoztunk. Bár napi szinten kapcsolatban állunk, egyre ritkábban futunk össze a testvéreimmel. Fogjuk mindenfélére, többek között a vírusra, de leginkább a szándékon múlik. Hátha sikerül változtatni rajta... Jó volt találkozni, s ha süti nélkül állítanánk be, az nem is én lennék. 

 Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 2,5 teáskanál só 
• 2 nagy tojás
• 20 dkg reszelt sajt (vegyesen)
• + reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A sajtot lereszeltem. Többféle maradék sajt volt, trappista, füstölt, gouda. 

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót - 2 teáskanállal púposan mértem, s még egy bő kanálhegynyit dobtam bele-, majd elmorzsoltam a margarint és a zsírt. Hozzáadtam a tojásokat, az élesztős tejet és összegyúrtam. Arra számítottam, kell még bele tej, de épp megfelelő állagú lett a tészta. Persze szükség szerint lehet tenni még hozzá kis tejet vagy tejfölt. Legvégül a reszelt sajtot adtam hozzá

A tésztát megdagasztottam, majd kicsi liszttel megszórva, letakarva egy órányit kelni hagytam.

A pihenési idő letelte után lisztezett deszkára borítottam, öt részre osztottam. Mindegyiket nagy, kerek, vékony lappá nyújtottam. Előbb négybe vágtam, majd mindegyik negyedet még három részre. Felsodortam, tepsibe pakoltam, reszelt sajtot (ez épp füstölt trappista volt, de bármilyen lehet) szórtam rá.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket. Három tepsivel lett ebből a mennyiségből.

Nem terveztem el előre, mit fogok sütni, menet közben körvonalazódott. Az volt biztos, hogy sajtos lesz, de, mint rendszeresen, a kéznél lévő receptek különböző okokból el lettek vetve, így ez lett. De jól sikerült, finoman sós és sajtos, ropogós. Mivel jó sok lett, jutott is, maradt is. Még reggelire is ezt rágcsáltam joghurt mellé. 

Kakaós málnás süti

Az utóbbi időben teljesen "elromlottam". Legalább három hete le sem fotóztam, amit sütöttem-főztem. Bár lenne éppen elég lejegyezni való, hisz legalább egy évre való elmaradásom van. De annyira lekötött a tanév vége, az ezzel kapcsolatos többletmunka, tervezések-szervezések, hogy rá se néztem a blogra. Ráadásul negyedikeseim voltak, s miután négy évig pátyolgattam őket, nehezemre esett tőlük a megválás, sok év óta most először nem vártam a tanév végét. De eljött, s bár még következő héten is dolgozunk, kicsit lehet engedni a gyeplőn, aminek most már örülök. 

Tegnapelőtt este- megvártam, míg majdnem lebukik a nap, s a benti 30 fokra még raktam egy lapáttal- sütöttem. Hirtelen elhatározásból. Leányzóm készült meglátogatni Erzsike nénit,  egy nyugdíjas rajztanárnőt, aki segített neki felkészülni a rajz alkalmassági vizsgára. S hogy ne menjen üres kézzel, gyorsan sütöttem egy édeset meg egy sósat. Már kezd érni a málna a kertben, de még mindig van a fagyasztóban tavalyi, ebből szórtam egy gyorsan kikevert kakaós alap tetejére. Leányzómnak nagyon ízlett, s Erzsike néninek is örömet szerzett vele. 

Hozzávalók:

• 4 nagy tojás
• 25 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 35 dkg liszt
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1 dl tej
• 40-50 dkg málna

Így készült:

A margarint mikróban megolvasztottam.

A tojásokat a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral habzásig kevertem. Hozzáadtam a margarint -ne legyen forró-, a lisztet, kakaót és simára kevertem. Végül a tejet kevertem hozzá.

Sütőpapírral bélelt, 28×30 cm-es tepsibe simítottam a masszát, a málnát a tetejére szórtam.

180 fokos sütőben készre sütöttem. Tűpróbát végeztem, mielőtt késznek ítéltem volna.

Másféle gyümölcs is kerülhet a tetejére, ami éppen érik, vagy kéznél van. 

Gyorsan kész, mint a kavartak mindig, s finom, puha süti. Előbb meggyúrtam a sóst, aztán gyorsan összekavartam a málnásat, s míg ez sült, addig nyújtottam, vágtam, tepsibe pakoltam a másikat. Viszonylag hamar elkészültem az egésszel, s nyitott ajtónál már melegem sem volt. 

Cseresznyés süti

Ezt a bejegyzést majdnem egy éve írtam meg- most leltem rá a piszkozatok között. Lassan újra pirosodik a cseresznye a még mindig kicsi fán. A zárógondolat meg igencsak igaz a jelen időre is! 

 Kis fánk terméséből készült. Teremhetne már annyit, hogy befőzni is lehessen belőle, de arra még kell pár évet várni. 

Vendégeket vártunk. Húgomat és párját, akikhez mi készültünk márciusban látogatóba, de a vírus áthúzta a tervünket. Hát jöttek ők. S nagy meglepetésemre Sógorjelölt azt mondta, épp ilyen sütit óhajtott volna enni. Pedig ez csak egy egyszerű, kevert-kavart, időszűkében készült sütemény, de jól esett, hogy örömet tudtam vele okozni.

Hozzávalók:

• 4 nagy tojás
• 22 dkg cukor
• 40 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 1 dl olaj
• 1 citrom leve
• 2 dl joghurt
• kb. fél kg cseresznye (meggy, barack, alma...)

Így készült:

A cseresznyét megmostam, kimagoztam.

A tojásokat a cukorral simára kevertem, majd a mikróban megolvasztott vaj és az olaj került bele, a liszt, csipet só és sütőpor, citromlé. Ezeket simára kavartam. Végül a joghurttal lágyítottam a masszát.

Miután egyneművé kevertem, tepsibe simítottam, rászórtam a cseresznyét.

180 fokos sütőben készre sütöttem.

Egyszerűen, gyorsan elkészíthető, bármilyen gyümölcsöt dobálhatunk rá, akár befőttet is. 

Nem tartottam túl sokra ezeket a sütiket- nincs bennük kihívás. Igazából azóta lett nagy becsületük előttem, mióta összementek a napok. Nekem legalábbis sokszor úgy tűnik, hogy túl gyorsan lesz este, s ha már a konyhai teendőket is igyekszem összecsapni, akkor már tényleg gond van az idővel! 😀 (Vagy velem, de mindig egyszerűbb máshol keresni a hibát.😉)

Mogyorókrémes boci kocka

 A pünkösd nálunk annak idején szinte a húsvéttal és a karácsonnyal egyenértékű ünnep volt. Vallásos családban nőttünk fel. Gyerekként minden vasárnap templomba kellett menni, aminek annyira nem örültünk, de eszünkbe sem jutott tiltakozni. Azért némi hitet meg tiszteletet a vallásos ünnepek iránt plántáltak belénk, a hagyományőrzésről nem is beszélve - az ünnep a pihenésé, a vendégeké volt, semmiképp sem a munkáé. De valahogy a pünkösd mégis elveszítette a fényét. Pedig tizenévvel ezelőtt még megbotránkoztam, mikor ezen a napon kapáló embereket láttam, de ma én is a kertet csinosítgattam, kihasználva az esőmentes délelőttöt, meg persze hogy egész nap itthon vagyok. 

Azért a hagyományhoz híven süti készült erre a napra is (igaz, én mindig találok okot a sütésre), nem is egy. A kamrában sorsára váró fél üveg mogyorókrém adta az ötletet egy egyszerű, krémmel töltött keverthez. Nevét Unokaöcsi ihlette, aki plüss bocijával "etette meg" egyik szeletet a másik után. Persze közben a Boti pocijában landolt az egész. Véletlenül meg még foltos is a süti, akárcsak a boci! 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 közepes méretű tojás
• 22 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csomag sütőpor
• 36 dkg liszt
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej
• fél üveg (3 púpozott evőkanál) mogyorókrém

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 6 dl tej
• 25 dkg vaj
• 15 dkg cukor

A tetejére:

• 10 dkg csokoládé
• 3 dkg vaj

Így készült:

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral, addig, míg habosodni kezd. Ekkor hozzáadtam a lisztet és olajat, elkevertem, majd több részletben a tejet.

A massza úgy háromnegyedét sütőpapírral bélelt tepsibe (28×32 cm-es) simítottam. A többibe elkevertem a mogyorókrémet. A világos massza tetejére csurgattam-kanalaztam, majd el is húzgáltam, hogy tarkább legyen. 

A tepsit 180 fokos sütőbe tettem és tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporokból és a tejből sűrű pudingot főztem. Gyakran megkavarva hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, kanalanként hozzákevertem a vaj-cukor keverékéhez.

A közben kihűlt lapot vízszintesen kettévágtam. Az alsóra kentem a krémet, s a másikat óvatosan visszaemeltem rá.

A csokit a vajjal vízgőz felett felolvasztottam s bevontam vele a süti tetejét. 

A csoki dermedése után szeletelhető is.

Ez a kevert alap tortának is kitűnő, ezt szoktam bevetni, mikor időszűkében vagyok. S mikor nem vagyok... Most is bevált -volna-, ha számítok rá, hogy a mogyorókrémes rész igencsak morzsálódós-törékeny lesz. Olyannyira, hogy a felső lap visszahelyezése során el is tört, de ráigazgattam, nem is látszott, A szeletelésnél is látszik, hogy morzsálódós. De annál finomabb! Olyan jó pihe-puha az egész. Kicsit édesebb a kelleténél, ezért is került a krémbe a szokásosnál kevesebb cukor. 

Mindezek ellenére gyorsan fogyott, már csak néhány kocka van belőle!

Mákos-málnás szelet

Lassan már hagyománnyá válik, hogy egy-egy hosszabb távollét után mákos sütivel térek vissza! 😀 Ezúttal a hosszabb szünet bő hónapot jelent. Nem pihentem, dehogyis, sőt. Nem ecsetelem, elfáradtam. Szellemileg még jobban, mint fizikailag. Soha jobbkor ez a hosszú hétvége! Amikorra annyi, de annyi mindent terveztem, de hagytam az egészet, s megengedek magamnak egy kis "semmittevést".

A konyhai teendők is eléggé háttérbe szorultak, többnyire csak hétvégén sütök-főzök, hét közben csak valami gyorsat. Azért jó néhány sütirecept várat magára piszkozatban megírva, közöttük ez, a múlt hétvégi édességünk. A fagyasztóban lapuló jó néhány málnacsomag adta az ihletet, e köré alkottam egy újabb receptet. Finomra sikeredett, mindenki szívesen falatozott belőle! 

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg őrölt mák
• 1,5 dl olaj
• 1 dl tej
• 25 dkg málna

A krémhez:

• 5 dl tej
• 5 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 evőkanál cukor
• 10 dkg fehér csokoládé
• 20 dkg vaj
• 10 dkg cukor

Így készült:

A tésztához a tojásokat alaposan elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral. Majd hozzáadtam a lisztet, darált mákot, olajat és simára kevertem. Végül a tejet kevertem hozzá.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát, tetejére szórtam a málnaszemeket, úgy fagyosan. 

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a tejből, grízből a vaníliás cukrokkal és az 1 evőkanál cukorral tejbegrízt főztem. Mikor kész lett, azon forrón hozzákevertem a fehér csoki háromnegyedét, a többit meghagytam a tetejére reszelni.

A tejbegrízt hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem. 

A vajat elkevertem a 10 dkg cukorral, s kanalanként hozzáadtam az időközben kihűlt tejbegrízt.

A kész krémet a már kihűlt lap tetejére simítottam, s a maradék fehér csokit a tetejére reszeltem.

Akár azonnal is szeletelhető.

A krém kicsit édes lett, a málna savanyúsága épp kellett hozzá. Finom, puha süti lett. 

Még van néhány csomag málna, amik többnyire úgy fagyosan turmixgépbe kerülnek tejjel és kis mézzel vagy cukorral, meleg időben kellemes hűsítőként szolgálva, de az idei tavasz inkább forró csokit és mézes teát itat az emberrel... Így kénytelen leszek elsütizni a többit is, mert hamarosan itt a friss termés a bogyósokból...