A füge... nos, egy vágyálom számomra. Mármint a fügefa. Eddig egyszer sem sikerült átteleltetni, épp ezért "irigykedem" a fügefa- tulajdonosokra, akik még lekvárt is tudnak főzni belőle. Fügelekvár... olyan különlegesnek és nagyon finomnak hangzik. A gyümölcsöt igencsak szeretem- amit délen ettünk, frissen, fáról leszedve, édes-zamatos-lédúsat, valami csodás. Az itt termő is finom, bár kevésbé édes. Amikor Laci bácsi megkérdezte, kell-e füge, hogyne, micsoda kérdés ez... Férjem le is szedte a megérett mennyiséget, én meg úgy örültem neki, mint majom a farkának. Először is jóllaktam belőle, aztán üvegeket mostam, és nekiláttam lekvárt főzni. Almával vegyesen, hogy több legyen- a fügefa tulajdonosa sugallta, mondván, hogy ők is más gyümölccsel vegyesen főzték. Lelkesen vetettem bele magam a műveletbe- kavargattam, kavargattam, turmixoltam, kevés cukorral ízesítettem, bár nem volt savanyú, tovább főztem, aztán szokás szerint meguntam (vagyis inkább sok más tennivaló várt rám), úgy döntöttem, elég sűrű . Üvegbe szedtem, fejtetőre állítottam, az utolsó, nem egészen megtelt üveg lekvárhoz palacsintát sütöttem, mert mindenképp tesztelni akartam régi vágyam teljesülésének tárgyát.
Nos, lehet, túl sokat vártam tőle. Finom, finom, de valami különleges ízű nyalánkságra számítottam. Lehet, a füge nem volt az igazi, vagy a hozzá fűzött remények. Nagy részét már elígértem, mert mindenki kíváncsi rá, akinek csak eldicsekedtem vele, hogy fügelekvárt főzök. Nem valószínű, hogy nem fog elfogyni, de azért egy szilvalekvár- na, az a lekvár. Azért nem mondtam le a fáról, még egy próbát mindenképp teszek. Lekvárt is készítenék még belőle, de legközelebb önmagában- talán úgy az igazi.
Hozzávalók:
- 1 kg alma
- 2 kg füge
- 30-40 dkg cukor
Így készült:
A fügéket megmostam, negyedeltem.
Az almákat mostam, pucoltam, lereszeltem, párolódni tettem. Mikor más megpuhult, hozzáadtam a fügét. Kezdetben szép színe volt, de ahogy főtt, egyre fakult. Így volt a sűrűségével is- előbb jó sűrű volt, s ahogy főtt, egyre folyósabb lett. Mivel a fügedarabok nem akartak szétfőni, a kevésbé érettek egészen egyben maradtak, botmixerrel átmentem rajta néhányszor. Tovább főztem, kevés cukrot adva hozzá. Nem igazán akart sűrűsödni, még fél órát adtam neki.
Üvegekbe szedtem, lezártam, fejtetőre állítottam- úgy 10-15 percre, majd visszafordítottam.
9 üveggel lett, ebből 4 nagyobb, a többi picike.
Ami még aggaszt, hogy a palacsintázás után maradt kevés lekvár a konyhapulton maradt, lezárva, s hét végére megromlott. Nem tettem bele tartósítószert, a lekvárokba sosem teszek. Igaz, ez nem volt fejtetőre állítva. Remélem, a többi nem jut hasonló sorsra.
De legalább ezt is kipróbáltam- s nem mondom, hogy soha többet. Már csak azért sem, mert kíváncsi vagyok, önmagában hogyan funkcionál lekvárként ez a nagyra tartott gyümölcs.
S ha már gyümölcs állt a házhoz, muszáj volt sütit is sütni belőle. Majd következik az is.