Almás-tökös pite

Amikor töklevest főztem, a megmaradt fél tökről a gyümölcskosárban lévő hat almára vándorolt a tekintetem, aminek pite lett volna a sorsa, de keveseltem tölteléknek. Ekkor villant be az ötlet, hogy hozzáreszelem a tököt, így elegendő lehet. Kíváncsi voltam a végeredményre- kellemes meglepetés volt, teljesen almáspite megjelenése és íze volt.

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 45 dkg liszt
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 kicsi  tojás
  
• 1 evőkanál joghurt/tejföl

A töltelékhez:

• 6 közepes alma
• 50 dkg tök (tisztán mérve)
• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál fahéj
• 4 evőkanál gríz

Így készült:

A tésztához összegyúrtam a hozzávalókat: előbb a lisztet, cukrot, sót, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral, majd a tojásokkal és joghurttal összegyúrtam. 

Miközben a tészta pihen, az almát lereszeltem, kicsavartam. A tököt is lereszeltem- ezt elmulasztottam kicsavarni, sok levet engedett összekeverve a cukorral. A töltelék minden hozzávalóját összekevertem.

A tésztát két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. 

Az egyiket kiknet tepsibe tettem, rákanalaztam-simogattam a tölteléket, a másik lappal befedtem. Villával megszurkáltam.

190 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem.

Kisülés után porcukorral szórtam.

Teljesen almáspite íze volt, és, bár tartottam tőle, az alsó lapot sem áztatta meg a lucskos töltelék. Legközelebb a tököt is kicsavarom. S közben azon agyaltam, milyen lenne, ha csak reszelt tök kerülne a lapok köz, cukrosan-fahéjasan? 

Tökleves

 Nyaranta gyakran voltunk Mamánál. Mikor már nagyobb voltam, középiskolás, előfordult, hogy biciklivel tekertem el odáig- csekély 16 kilométer, dombra fel, majd le. Egy ilyen alkalommal éppen töklevest főzött Ágnes mama. Azelőtt sosem ettem, mert Anyukánk konyhájában nem volt az étlapon ez a leves. De nekem nagyon ízlett, mint ahogy minden, amit ott ettünk. S mivel én voltam az ügyeletes ebéd ügyben, mikor Anyukánk dolgozott, otthon is megfőztem. Csak úgy gondolomra. Ebédelni hazajáró Apukánk nem volt túl jó véleménnyel róla, azt mondta, a kutya se enné meg. De Ricsi kutyánk egymás után két tálkával is kilefetyelt belőle, így nem lehetett annyira rossz... De legalább kiderült, miért nem készül nálunk soha ez a leves- mert Apuka nem szereti. Pedig ehető, főleg, ha van benne egy kis füstölt is. Nem gyakran, de évente egyszer főzök töklevest. Most épp akkor, mikor ketten maradtunk Férjurammal, mert gyerekeink sem díjaznák. 

Hozzávalók:

• egy nagyobb tök/cukkini fele
• kapor, csombor 
• só
• 15-20 dkg sonka/ húsos füstölt szalonna
• 1 mokkáskanál pirospaprika
• 2 evőkanál liszt
• kevés olaj
• 2-3 dl tej
• 2-3 evőkanál ecet

Így készült:

A szalonnát és a sonkát is apróra vágtam - most mindkettőből használtam egy-egy darabkát. Előbb a szalonna került az edénybe, sütöttem kevés ideig, majd a sonka is hozzákerült. Együtt is sült néhány percig, majd felöntöttem úgy 2 l vízzel. Hagytam főni darabig. 

Közben kettévágtam a tököt, kiszedtem a belsejét, megpucoltam, lereszeltem. Felét használtam levesnek, másik felére más sors várt. A csombort, kaprot megmostam, (nem használtam sokat, 1-1 kisebb szálat)  s a tökkel együtt az edénybe került. Sóztam, s hagytam felfőni. Mikor felfőtt, az olajból és 1 evőkanál lisztből rántást készítettem: kis lángon, éllandóan kavargatva világosbarnára pirítottam. A levesbe borítottam- ilyenkor kicsit fröcsögni szokott, kell közben kavargatni a levest. A tejből és másik kanál lisztből habarást készítettem- ez is a levesbe kötött ki. Pirospaprikát szórtam bele, ecettel ízesítettem. Ha szükséges, még sózom. Ha felfőtt, kész is.

Gyerekkorunkban a tök leginkább takarmánynak termett, s a kukorica közé vetették. Amikor rákaptunk a rántott tökre, feljártuk a fél kukoricaföldet, mire megfelelő méretű termést találtunk. A kisebbek rántani jók, a nagyobb, amíg nem kemény a héja, levesnek, főzeléknek, fasírtnak, tölteni, s egyre több mindent próbálok ki belőle az idők folyamán. 

Napraforgómagos sós keksz

Amikor Hédi is elment itthonról egész nyárra, azt mondtam, nem is fogok sütni-főzni. Minek? De nem tartott sokáig letörtségem, azaz hiányolom nagyon a gyerekeket, de a konyhában forgolódást nem hagytam ki huzamos ideig. Munkából hazatérő Férjuram elé ételt kell tenni. A sütést is csak egy hétvégén hagytam ki, következőn mindjárt kétfélét is sütöttem. Egyik ez a sós volt. 

 Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 25 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• 3 evőkanál joghurt
• napraforgómag a tetejére
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A liszteket tálba tettem, elvegyítettem a sóval, száraz élesztővel, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. A reszelt sajttal is elvegyítettem, majd a tojás és joghurt hozzáadásával összegyúrtam. A tészta könnyen formázható kell legyen- ha túl lágy, még 1-2 evőkanál liszt kerülhet bele, ha kemény, kevés joghurt.

Fél órányi pihentetés után kinyújtottam, felvert tojással lekentem, napraforgómaggal beszórtam. Derelyemetszővel felkockáztam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.

190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Fontos, hogy megpiruljanak, akkor lesz ropogós.

Finoman roppanós lett, pont, ahogy szeretem. Ki is tettem magamért az elfogyasztásában. Kirándulni is vittünk belőle- a bujáki vár volt a cél, úgy 32 fokban. 

Voltunk már Bujákon, akkor a Sasbérci Kilátó volt a cél, s útbaejtettük az aprócska, ámde látványos Kálváriát. Most sem hagytuk ki. Némi kóválygás után megtaláltuk a várhoz vezető alaposan kitaposott ösvényt is- nem az úton, hanem az erdőn keresztül mentünk, hogy útba ejthessük a Kálváriát is. Nem igazán tobzódik útjelző táblákban a hely- pedig csodálatos látnivalói vannak. De legközelebb jobban fogunk tudni tájékozódni. A vár olyan állapotban van, mint aminek nincs gazdája- mintegy 400 éve. De így is rá lehet csodálkozni az eltelt időnek és növényzetnek dacosan ellenálló falmaradványokra, egy, ma is álló boltív mesterien elhelyezett köveire. 

Habos ribizlis sütemény

 Kis telkünkön igyekszünk minden helyet kihasználni, hogy némi zöldség és gyümölcs megteremjen. Van néhány gyümölcsfa- a termetes sárgabarackot évek óta virágzáskor telibe kapja a fagy-, de cseresznye volt, szilva lesz. Van eper, néhány ribizlibokor, málna és szeder is. Lecsipegetjük, befőzni való mennyiség közel sincs. De ribizliből leszedtem egy tálkával, és süti tetejére szórtam, aztán befedtem maradék tojásfehérjéből vert habbal.

Hozzávalók:

• 4 nagy tojás
• csipet só
• 25 dkg cukor
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 dl olaj
• 1,5 dl tej
• 25-30 dkg ribizli
• 3 tojásfehérje, csipet só, 10 dkg cukor a tetejére

Így készült:

A ribizlit leszemeztem, megmostam, szűrőbe tettem.

A tojásokat a csipet sóval, cukorral, vaníliás cukorral alaposan elkevertem, majd a liszt, sütőpor keverékét adtam hozzá meg az olajat, ezzel is simára kevertem, végül több részletben a tejet.

Tepsibe simítottam, a tetejére szórtam a ribizlit. 

180 fokos sütőbe tettem. 

Közben a 3 fehérjét előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Mikor világosra pirult a süti teteje, kivettem, rásimítottam a habot, majd visszatettem a sütőbe. A hőfokot visszavettem úgy 120 fokra, és addig maradt még bent a süti, míg a hab is enyhén megpirult.

Finom, puha, édes, ribizlitől savanykás sütemény lett. Bármilyen gyümölccsel elkészíthető, akár befőtt, vagy fagyasztottból is. Ha édes a gyümölcs, lehet csökkenteni a cukor mennyiségét- a tésztába akkor elég 20 dkg is. Én mindig termelek maradék tojásfehérjét, többnyire kelt tésztákba kerül csak sárgája, vagy majonéz készítése során marad. Hűtőben, lefedve néhány napig- egy hétig eláll. Lefagyasztani is lehet, de nem szoktam, nálunk úgyis elfogy. Időnként a maradék tojásfehérje a gomb, s keresek hozzá kabátot.

Aszalt paradicsomos csiga

 Az aszalt paradicsom szintén megosztó nálunk: ki szereti, ki nem. Én nagyon, készíteni is szoktam, így. Leginkább kenyérbe és pogácsába csempészem bele, van is jó néhány recept a blogon, de a vele töltött csirkemell is nagyon finom. Csigát még nem ízesített- hát most azt is:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő 
• 1 mokkáskanál cukor
• 12 dkg zsiradék (fele margarin, fele zsír)
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 12 dkg reszelt sajt
• 2 evőkanál tejföl
• 8-10 darab aszalt paradicsom
• 8-10 darab olajbogyó
• 1-1 nagy csipet só, bors
• néhány bazsalikomlevél

Így készült:

A tejet kellemes melegre langyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót tálba mértem, elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojást és élesztős tejet. Összegyúrtam, megdagasztottam a tésztát. Ha túl kemény lenne, még kerülhet bele kevés tej.

Kevés liszttel megszórva, letakarva hagytam kelni.

Közben a töltelékhez apróra vágtam az aszalt paradicsomot és az olajbogyókat, az összes hozzávalóból kenhető masszát kevertem.

Mikor megkelt a tészta, kinyújtottam, téglalap alakúra, lekentem a töltelékkel, feltekertem, ujjnyi szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sütöttem. 

Az olaszos ízvilág kedvelt nálunk, így ez a csiga is mindenki ínyére volt. Még Férjuram sem panaszkodott a belekerült paradicsom miatt.

Háromcsokis keksz

 Leányzómnak sütöttem. Nagy útra készült, én meg nagyon izgultam miatta, meg aztán nehéz volt elszakadni tőle két hónapra. Eddig három hét volt a leghosszabb távolléte. Párjával együtt önkéntes munkát vállaltak egész nyárra Székelyföldön. Gyerekeket táboroztatnak. Napokkal korábban elmentek Szegedre, onnan tegnap délután szerencsésen megérkeztek úticéljukhoz- autóval mentek, ilyen sokat még nem vezettek, de ügyesen boldogultak- , így megnyugodtam. Fiúnk meg Szegeden van, így először egyedül töltöm a nyarat. Már a gyerekeim nélkül. Nem is igazán találtam a helyem néhány napig, de mára előírtam magamnak a tennivalókat, hogy lefoglaljam magam. Először is blogot írok.

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 1 csipet só
• 2 tasak 3 az 1-ben kávé
• 2 evőkanál kakaó
• 10-10 dkg fehér-, ét- és tejcsokoládé
• 10 dkg dió
• 3 kisebb tojás

Így készült:

A csokikat és a diót feldaraboltam.

A lisztet, cukrot, sót, sütőport, kávét, kakaót összevegyítettem, majd összemorzsoltam a margarinnal. Beleborítottam a csokikat és a diót, majd a tojásokkal összegyúrtam. Kissé lágyabb, de formázható masszát kaptam. Előbb 40 dkg liszttel gyúrtam össze, de nagyon ragacsos volt, ezért került bele még 5 dkg, így pont jó lett.

2 órányit pihentettem a tésztát, majd kiskanállal diónyi gombócokat téptem belőle, meggömbölyítettem, tepsibe pakoltam, kicsit lelapítottam. Hagytam közöttük helyet, mert sülés közben nőnek. 

180 fokos sütőbe tettem, s addig sültek, míg tetejét megnyomva már nem lágy. Úgy 10 perc után érdemes ránézni, mert hamar sül. 

Az utolsó néhány, itthon maradt darabot fotóztam le sebtiben. Még levendulás kekszet is sütöttem nekik, mert az tapasztaltan huzamosabb ideig is eláll. Meg is kaptam rá a rendelést nyaralásra is. 

A háromcsokis keksz pedig, amit hirtelen jött ötlettől vezérelve dobtam össze, finomra sikerült, meg is dicsérték. Tegnap bevásárlás során újabb csokikat szereztem be- muszáj lesz megismételni! 😀

Petrezselymes újkrumplileves

 Nem először fordul elő, hogy biztos vagyok egy bizonyos recept blogon való jelenlétében. Hogy valamikor már lefotóztam, az biztos. Pedig viszonylag gyakran készül, főleg nyár elején, amikor már megjelenik az újkrumpli, s mert Leányzó kedvére szeretnék tenni. Meg úgy mindenkiére, mert közkedvelt leveske. Ráadásul gyorsan is kész, néhány hozzávalóból. Régi recept, még Anyukánktól maradt ránk- már csak ezért is érdemes megörökítani.

Hozzávalók:

• 1 kg újkrumpli
• só
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál liszt
• 3 dl tej
• 1 mokkáskanál pirospaprika

Így készült:

A krumplit megpucoltam, felkarikáztam és főni tettem annyi vízban, amennyi bőven ellepi. Egy teáskanálnyi sót is adtam hozzá. Közben a lisztet kevés tejjel csomómentesre kevertem, hozzáadtam a tejfölt, azzal is simára kevertem, majd a többi tejjel is.

A petrezselyemzöldet megmostam, apróra vágtam.

Mikor megfött a krumpli, hozzáöntöttem a tejfölös keveréket, belekerült a paprika is. Hagytam újra felfőni, legvégül a zöldet adtam hozzá, s el is zártam alatta a lángot.

Könnyű, jó ízű leves, ami langyosan a legfinomabb. Már készítettem öreg krumpliból is, de a fiatal, még kaparható héjúból az igazi.

S miért petrezselyemzöld? Mifelénk az egész növény petrezselyem -amúgy hivatalosan is-, a levelét pedig petrezselyemzöldként különböztetjük meg a gyökerétől. Amikor Anyuka főzött, rendszerint minket, az éppen közelben lévő valamelyik lányát szalasztotta le a kertbe egy csokor petrezselyemzöldért. Vannak szavak, kifejezések, szófordulatok, amelyektől nem tudok elszakadni akkor sem, ha errefelé másképp használják. De lehet, nem is akarok. Megérné egy bejegyzésben összegyűjteni a konyhai kifejezéseket, egy kis szókincsbővítés sosem árt. 😉

Előkerestem a régi fotókat is:

Meggyes joghurtkocka

Magam is meglepődtem, mikor hosszú idő óta megnyitva a blogot, azzal szembesültem, hogy utoljára április 5- én, azaz pontosan három hónapja írtam bejegyzést. Legalább összegyűlt jó sok recept. Mert, bár alaposan lemerültem szellemileg, azért a konyhai ténykedésekre mindig szakítottam időt. Nem dőlt el semmi időközben, maradt a tépelődés, őrlődés aközött, hogy csináljam azt, amit szeretek megalázó körülmények és még nagyobb leterheltség közepette, vagy merjek lépni egy, szintén bizonytalan és talán nem elégedettséget okozó területre. Egy biztos: az állandóságot, monotonitást nem bírnám elviselni. Sem a sütés-főzés - persze addig, amíg a magam feje után csinálom-, sem az oktatás nem az.  

Ez a süti is mindig valami más alkotására vágyó lényem kifejezésének az eredménye. Volt egy felhasználásra váró vödrös joghurt- ezt készítettem belőle:

 Hozzávalók:

• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 4 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 4 evőkanál keményítő
• 1 vödör (1 kg) natúr görög joghurt

Így készült:

A meggyet leszűrtem.

A tojásokat a cukorral elkevertem, jó alaposan, majd beleborítottam a pudingport és belekanalaztam a keményítőt. Egy evőkanálnyi joghurttal együtt simára, csomómentesre kevertem, majd több részletben hozzáadtam a többi joghurtot.

Sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe borítottam a masszát, a tetejére szórtam a meggyet és 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje pirulni kezdett, illetve megszilárdult a massza.

Enyhén remegős, lágy, krémes, de azért szépen szeletelhető, kellemesen harapható süti lett belőle. Akár alját is gyúrhattam volna linzertésztából, úgy kiadósabb lenne, így viszont sokkal gyorsabb. 

Szerettük!