Sajtos perec

Egyszer már használtam ezt a pereckiszúró formát, gondoltam, jó lenne újra elő venni, míg be nem rozsdásodik. :-) Elég macerás dolgozni vele, sokkal egyszerűbb stanglinak felszabni a sós ropogósnak való tésztát, de hát ötévente érdemes időt szánni rá -mondom én, miközben Leányzót kértem meg a forma használatára, miközben én az ebéd készítésével foglalatoskodtam-, mert azért lássuk be, sokkal mutatósabbak a takaros pereckék, mint a rudacskák. Persze mindenképpen finomak, nekem most különösen jól estek, mert már ki voltam éhezve egy kis sós rágcsára. Kemény négy hét is eltelt, hogy nem készítettem...

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 teáskanál só
• 2 tojássárga
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg füstölt sajt
• 3 evőkanál tejföl
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, tojássárgákat, 2 evőkanál tejfölt és összegyúrtam. Még kevés tejföl kellett hozzá, hogy összeálljon a tészta. Annyi tejföl kerüljön bele még, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk.

Rövid ideig pihentettem, de ez el is maradhat.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, reszelt sajttal beszórtam a tetejét, rányomogattam.

Perecformával kivagdaltam, azaz Leányzó végezte a babrásabb részét a munkának.

Tepsibe rakosgattam, s 180 fokon pirulásig sütöttem.

A vágás közben lehulló tésztadarabok már nem kaptak ilyen tetszetős külsőt, csak simán ki lettek rudacskázva. 

Kellemesen sós, ropogós rágcsálnivalók lettek. Ma délután ettem meg az utolsó kettőt. Akár süthetném is a következő adagot belőle! :-)

Csőrege

Már a nyáron is terveztem sütni, de akkor elmaradt. A nagy meleg volt a ludas. De most már kimondottan jól esik a tűzhely melege, sőt, lassan egy kis fűtés is jót tenne a közérzetemnek. :-) De mikor csőregéztünk - mi így nevezzük, mifelénk csőrege volt, s ez a mifelénk a Szilágyság-, még egész kellemes idő volt, de attól még jól esett. Főleg házi szilvalekvárral, a kedvencemmel. De vaníliás porcukorral szórva is finom, ki hogy szereti.

 Hozzávalók:

• 75 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 mokkáskanál só
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 5 tojás sárgája
• 3-4 evőkanál tejföl
• olaj a sütéshez
• lekvár, vaníliás porcukor a tálaláshoz

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sót, vajat tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, s a tejföllel megdagasztottam. Több részletben adtam hozzá a tejfölt, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak. De az sem baj, ha kicsit lágyabb lesz a kelleténél, kevés liszttel lehet javítani az állagán. 

A tésztát letakarva hagytam megkelni.

Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Rombusz alakúra vágtam fel, a közepébe egy lyukat vágtam, ezen áthúztam egyik csücskét.

Bő, forró olajban kisütöttem őket.

Ezen kívül még kétféle csőregerecept van a blogon, itt és itt. Egyikük sütőporos, úgy is finom volt. Sőt, talán még finomabb, mint az élesztős. Nem tudom, Anyukám pontosan hogyan készítette, de olyan finomra tudta sütni, hogy Apukám gyakran rendelte. Még kell próbálkoznom pár változattal, mert nem sikerült eltalálni. De olyan sosem lesz, csak hasonló legfeljebb...

2017.07.26.
Minden évben legalább egyszer megsütöm. De lehet, kétszer is. Ma épp húsgombócos paradicsomleves mellé készült. Kicsit megint másképp.

A mostani hozzávalói: 60 dkg liszt, 1 púpozott evőkanál zsír, nagy csipet só, 3 evőkanál cukor, 2,5 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 egész tojás és 3 sárgája, egy csomag vaníliás cukor. Az elkészítés menete ugyanaz. Az eredmény pedig sok csőrege és elégedett családtagok! :-)

2019.02.08.
Ezúttal babgulyás mellé készült, megint kicsit másképp, s megint a család nagy elégedettségére! :-)
Belevalók: 70 dkg liszt, 1 csapott teáskanál só, 2 evőkanál zsír, 2 tojás, 3 dl tej, 2 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor.
Meggylekvárral ettük.

Csokis-kekszes szelet

A pogácsa és csőrege -mifelénk így nevezik a csörögét- készítése után maradt 7 tojásfehérje. Mindjárt sütöttem belőle egy kókuszos lapot, a rá való krémet már utána találtam ki. S mint többnyire az ilyen alkotott sütik, ez is finom lett. De még mennyire! :-)

Hozzávalók:
A laphoz:

• 7 tojásfehérje
• csipet só
• 7 evőkanál cukor
• 7 evőkanál víz
• 7 evőkanál liszt
• 10 dkg kókuszreszelék
• fél csomag sütőpor

A töltelékhez:

• szögletes keksz
• 1 l tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 2 evőkanál liszt
• 2+1 evőkanál kakaó
• 10 dkg étcsokoládé
• 25 dkg cukor
• 25 dkg vaj

Így készült:

A tojásfehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral felvertem. Hozzáadtam a vizet, kicsit még vertem a habot. Kanalanként hozzákevertem a lisztet (nem mértem púposan), a sütőport, végül a kókuszreszeléket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, s 180 fokon világosra sütöttem.

A krémhez a lisztet, kakaót, pudingport kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet. Állandóan kavargatva sűrűre főztem. Beletördeltem a csokit, kevergettem, míg felolvadt.

Hagytam kihűlni, időnként közben átkavartam. 

A vajat a cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt pudingot. Még egy evőkanál kakaót is kevertem bele. 

Fele krémet a kókuszos lapra simítottam, kiraktam keksszel, rákentem a többi kémet. 

A tetejét kakaóval szitáltam be.

Másnap szeleteltem.

Vendégeskedés közepette nem fotózgattam, de majdnem nem is maradt, mit. Egy kis darabka menekült meg, abból vágtam két szeletet s gyorsan megörökítettem.

Túrós pogácsa

Egész nyáron tervezgettünk egy tesós hosszú hétvégét, de sehogy sem kerekedett ki egy olyan szombat-vasárnap, amikor is mindenki épp szabad, programmentes legyen. Meg kellett várni vele a szeptembert. Nálunk volt az összejövetel, s mindenki hozott valamit. Én persze sütit sütöttem, sóst is, édeset is, meg egy sajttortát is a szeptemberi szülinaposoknak. Vannak néhányan! :-) 

Szombati ebéd babgulyás volt pogácsával, másodiknak meg csőregét sütöttem. Sütit sütivel, így jár, aki hozzánk jön vendégségbe! :D

A leves mellé, kenyér helyett ettünk pogácsát, belül túrós, kívül sajtosat.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 40 dkg túró
• 20 dkg zsír
• 2,5 teáskanál só
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, túrót, sót, zsírt tálba tettem s elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást, a két sárgát, élesztős tejet s összegyúrtam. Ha szükséges, tejet lehet még tenni hozzá. 

Megdagasztottam a tésztát, majd hagytam kelni.

Fél óra múlva kinyújtottam, hajtogattam, s hagytam pihenni újabb fél órát.

Kinyújtottam jó ujjnyi vastagra, közepes pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam, reszelt sajttal bőven beszórtam.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Nem csak a leves mellé, csak úgy elrágcsálni is finom volt! :-)

Sajtos-tejfölös csirkemell

Ha húsról van szó, márpedig nálunk arról mindig lehet szó, a csirkemell a nyerő. Leggyakrabban abból készül valami finomság. Az elmúlt hétvégére is abból vásároltam be. Rántott húsnak jobban örültek volna, de most rakva készült el, sok sajttal és tejföllel. Régebben készült már ilyen, vagyis hasonló, mert akkor tejföl helyett tejszínnel öntöttem nyakon. Most ez éppen nem volt raktáron, tejfölből viszont volt jó ok, ezért ezzel helyettesítettem. Ízlett mindenkinek!

Hozzávalók:

• 2 nagy csirkemell
• kevés olaj
• só, bors, paprika keveréke
• 3 tojás
• 3-4 evőkanál liszt
• 25-30 dkg sajt
• 3 dl tejföl

Így készült:

A csirkemellet kicsontoztam, lapjában kettévágtam, így kaptam 8 nagy szeletet.

A tojásokat nagy csipet sóval felvertem, a lisztet is odakészítettem.

A sajtot megreszeltem.

Egy kis tepsi alját vékonyan kiolajoztam, s egy réteg reszelt sajttal szórtam be.

A hússzeleteket só, bors, paprika keverékével beszórtam, lisztben megforgattam, majd tojásban, s újra lisztben. A sajtra helyeztem, majd mellé a következő szeletet. Fele husi épp belepte a tepsi alját. Erre reszelt sajt és tejföl került, majd a maradék hússzeletek sózva, lisztbe-tojásba-lisztbe forgatva. Maradt egy kevés tojás, ráöntöttem. A maradék sajtot rászórtam, s a tetejére kentem a többi tejfölt.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sütöttem, míg a teteje pirulni kezdett. A biztonság kedvéért villával meg is szurkáltam, puha volt már a hús.

Rizs készült hozzá.

Melegen kevésbé szépen, de kihűlve egész jól lehetett szeletelni. 

Nekem, sajtimádónak igencsak ízlett. S nem csak finom, kiadós is. Háromszor ettünk belőle, de ha rántott hús készül ugyanennyi mennyiségből, már vasárnap estére írmagja sem maradt volna.:-)

Boci szelet

Biztosan sütöttem már ezt a sütit, de nem találom a blogon. Valamiért nem került fel... Pedig igencsak finom, megérdemli a megörökítést. Meg egyszerű is elkészíteni, amolyan keverem-kavarom, tepsibe pakolom és a sütő végzi a további teendőket. Volt egy adag házi túróm, ehhez kerestem receptet. Igaz, nem lett volna elég a rendelkezésemre álló mennyiség, de kipótoltam tejföllel. Így is finom lett!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 4 nagy tojás
• 22 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl tej
• 1,5 dl olaj
• 3 evőkanál kakaó

A töltelékhez:

• 30 dkg túró
• 2 dl tejföl 
• 1 tojás
• 15 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 7 dkg gríz

Így készült:

Előbb a tölteléket készítettem el: a túrót áttörtem, majd az összes hozzávalóval összekevertem. (Eredetileg 50 dkg túró kéne hozzá, de így, tejföl és túró keverékével is jól működött.)

A tésztához előbb elkevertem a cukrot a tojásokkal, majd a tejjel, olajjal, liszttel, sütőporral és kakaóval csomómentesre kevertem.

A masszát kikent tepsibe simítottam (28×34 cm-es), és teáskanállal egyenlő távolságra túróhalmokat pakoltam a tésztára.

180 fokos sütőbe toltam a tepsit. Tűpróbáig sütöttem.

Sülés közben a tészta szépen körülfogta a túrópöttyöket, így felszeletelve "bocifoltok" vannak a sütin. Nemcsak mutatós, de finom is a süti. 

Rozsos-magos zsemle

Mára nem terveztem mást a főzésen és a mindennapi házi teendőkön kívül, azaz igen, de az csak az esti órákat érinti. Így miután kibuzgólkodtam magam a konyhában, jut időm a blogra is. A sütő órákig fűtötte a konyhát, közben süti, a második fogás és utolsóként zsemle készült benne, a holnapra, tízórainak való. Rozsliszt is került bele, teljes kiőrlésű, hogy némi egészségre jótékony dolog is legyen benne, no meg többféle mag, ami ugyanezt a célt szolgálja, meg aztán jót tesz az ízének és a látványnak is.

Hozzávalók:

• 40 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 60 dkg fehér búzaliszt
• 2 teáskanál só (púposan mérve)
• magok (1-1 evőkanál szezámmag, sárga lenmag, fekete szezámmag, napraforgómag)
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• langyos víz
• 0,5 dl olívaolaj

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot. Belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

Közben egy tálban a kétféle lisztet és sót, magokat elvegyítettem.

Hozzáadtam az élesztős tejet, dagasztani kezdtem. Közben annyi langyos vizet öntöttem hozzá, hogy megfelelő állagú -inkább kemény, de jól gyúrható- legyen a tészta -kb. 4 dl kellett hozzá.

Ragacsos tészta lett, de miközben beledolgoztam az olajat, legvégül, segített kezelhetővé tenni.

Megdagasztottam, s letakarva kelni hagytam.

Lisztezett deszkára borítottam, darabokra vágtam, s rozslisztben hengergetve formáztam meg őket. 13 darab lett.

Tepsibe pakoltam, kettőbe, mert egybe nem fértek el. Hagytam még pihenni 15 percnyit, majd 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg barna, kopogós lett a héja.

A második tepsivel persze tovább kelt, ezek nagyobbak is lettek valamivel.

Csokis muffin

A muffinnál egyszerűbb süti nincs is, mégis ritkán készítek. A gyerekek gyakrabban sütnek, mint én. De tegnap délelőtt, munkába indulás előtt gyorsan belevetettem magam, s másfél óra alatt kész is volt, kisülve mind az összes. Sok lett belőle, összesen 43 darab. A suliba is vittem belőle, gyerekek (is) kapták jutalomnak. Ezért is döntöttem csokis mellett, hogy biztosan ne fogjak mellé! :-)

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 30 dkg cukor
• 5 tojás
• 5 dl aludttej (vagy joghurt)
• 2 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1,5 csomag sütőpor
• 50 dkg liszt
• 15-20 dkg étcsokoládé
• porcukor

Így készült:

A margarint mikróban megolvasztottam, elkevertem a cukorral. Egyenként hozzákevertem a tojásokat, majd a vaníliás cukrot, kakaót, és végül az aludttejet a liszttel váltakozva. Előtte a kimért liszthez hozzákevertem a sütőport. 

A masszát alaposan elkevertem.

A forma mélyedéseit kibéleltem muffinpapírral, s mindegyikbe púpos evőkanál masszát tettem, annyit, hogy úgy 3/4-ig legyen tele a forma. 

A csokit feldaraboltam, a masszák mindegyikébe 1-1 darabot raktam.

180 fokos sütőben sorra kisütöttem a muffinokat. Akkor lettek készen, amikor a tetejét megnyomva már szilárd volt.

Kisülés után egy részét megszórtam porcukorral.

Nekem két muffintepsim van, így míg egyik sült, a másikat töltögettem, majd csere. Így nagyobb mennyiség sütése esetén hatékonyabb tudok lenni. :-)

A csokidarabkák szépen levándoroltak a süti legaljára, de elszökni nem tudtak. De nem csak az aljára került étcsokifalatok, a süti többi része is finom volt!

Csíkos szelet

Tegnap nagyon elszámoltam magam az idővel. Azt hittem, több időm marad sütni, hogy valami finom krémes is készülhet, de nem, csak egy kevertet sikerült összehozni. Persze a tejbegrízt megfőztem a krémhez. Betettem a hűtőbe, hogy majd ma elkészül a tervezett süti. El is készült, bár nem a tervezett. Kakaós szalalkális lapokat sütöttem, s azt töltöttem meg.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 35 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 5 dkg kakaó
• 10 dkg vaj
• 1 tojás
• 1 csomag szalalkáli
• 1 dl tej
• 1-2 evőkanál tejföl

A krémhez:

• 5 dl tej
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 evőkanál cukor
• csipet só
• 5 evőkanál gríz, púposan mérve
• 15 dkg vaj
• 15 dkg cukor

Így készült:

A tejből a sóval, vaníliás cukorral, 1 evőkanál cukorral és grízzel tejbegrízt főztem. Nem lett nagyon sűrű, de hűlés közben még keményedik. Ha túl keményre főzzük a tejbegrízt, nem lehet majd jól elkeverni a vajjal. Hagytam kihűlni, közben időnként megkevertem.

A tésztához valókat tálba tettem, kivéve a tejfölt. A szalalkáli úgy került bele, hogy előtte feloldottam az 1 dl tejben. 

Összegyúrtam, közben annyi tejfölt tettem hozzá, hogy összeálljon a tészta, de kemény legyen.

15-20 percet pihentettem.

3 részre osztottam, sorra tepsi méretűre nyújtottam őket s tepsi hátán kisütöttem. Hamar sül, figyelni kell rá. Amint megnyomva szilárdnak éreztem a tetejét, ki is vettem.

A vajat a cukorral kikevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt tejbegrízt.

A krémmel megtöltöttem a közben kihűlt lapokat.

Nem árt, ha néhány órát várunk vele a szeleteléssel, de akár azonnal is lehet. Én úgy tettem, mert már várták a kóstolót belőle.

Finom, pihe-puha, nem túl édes süti lett.

Almás-diós süti

Tegnap szülinapra voltunk hivatalosak. Olyan nincs, hogy mi süti nélkül állítsunk be, de valahogy nem jött össze rá az idő. Végül egy gyors kevertre csak mesterkéltem egy keveset, de kihűlni már nem volt ideje, így a receptben szereplő csokimáz lemaradt róla. Anélkül is finom volt. Egy részét elvittük, a többi itthon maradt, s míg várt ma a család az ebédre -az is jó későre készült el-, ezzel csillapították az éhségüket.

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 csapott mokkáskanál fahéj
• 15 dkg margarin
• 15 dkg darált dió
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 4 közepes alma lereszelve
• 1 csomag sütőpor
• 30 dkg liszt

Így készült:

A tojásokat a cukorral, fahéjjal, vaníliás cukorral alaposan elkevertem, majd hozzáadtam a mikróban felolvasztott margarint. A citrom héját belereszeltem, a levét kicsavartam. Az almákat megmostam, héjastul lereszeltem. Beleborítottam a masszába, ráöntöttem a citromlevet, majd elkevertem. Belekerült a dió és a sütőporral elkevert liszt. Alaposan összekevertem, majd tepsibe simítottam a masszát. (28×32 cm a tepsi mérete.)

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult. De azért a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Finom, almás keverthez képest laza szerkezetű süti lett belőle. A receptet Anyósom gyűjteményében találtam mesealmás néven, de kissé megvariáltam az eredetit, leginkább a hozzávalók mennyiségének növelése által. De volt, amit kihagytam - a mazsolát, mert tudom, hogy vendéglátónk nem szereti-, s fahéj meg margarin nem szerepelt eredetileg benne, de szükségesnek tartottam mindkettőt. 

Tiramisu szelet

Ma sütöttem. Már vágytam valami krémesre, ami könnyű is egyben. Olyan lett. :-)

Hozzávalók:

• 6 tojásos piskóta
• 50 dkg mascarpone
• 5 evőkanál cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 dl kávé + 0,5 dl víz
• 2 evőkanál rumaroma
• 4 dl tejszín
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:

A 6 tojásból a szokásos módon piskótát sütöttem. Hagytam kihűlni, majd vízszintesen 2 lapra vágtam.

A mascarponét elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral. A tejszínt felvertem, majd több részletben a sajtkrémhez kevertem.

A kávét, vizet, rumaromát összekevertem. Felével meglocsoltam egyik piskótalapot, rákentem a krém kicsit több, mint felét, majd befedtem a másik lappal. Meglocsoltam a maradék kávéval, rásimítottam a maradék krémet. 

A tetejére szitáltam a kakaót, majd hűtőbe tettem. 2-3 óra múlva szeleteltem.

Kissé lágy lett a töltelék, így maszatolós süti lett. Tiramisu módjára tanácsos kanállal enni. De annál finomabb!

Kókuszos reszelt linzer

Ezt a sütit eredetileg dióval kéni tölteni, Anyósom receptje. Ő viszonylag gyakran süti, ez is egy nagyon finom régi sütemény. Mivel diós kifli volt az elsőként kiszemelt hétvégi édesség, nem akartam a másikat is dióval készíteni, így kókusz került bele. Így sem maradt hoppon!

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 12 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 4 tojássárga
• 20 dkg zsír
• 1 citrom héja
• 1 evőkanál tejföl
• pici tej

A töltelékhez:

• 4 tojásfehérje
• csipet só
• 12 dkg cukor
• 20 dkg kókuszreszelék
• 1 evőkanál liszt
• 1,5 dl tejszín
• kis üveg lekvár (eper)

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sütőport elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és a tejfölt, összegyúrtam. Még most sem akart rendesen összeállni a tészta, ezért még pici tejet is öntöttem hozzá. De tényleg picit, mert a tésztának keménynek kell lennie, hogy majd reszelni lehessen.

A meggyúrt tésztát pihenni hagytam, míg elkészült a töltelék.

A fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem. Belekevertem a kókuszreszeléket és lisztet, végül a tejszínt.

A tészta nagyjából kétharmadát kikent tepsi aljába nyomogattam. (Tepsi mérete: 28×32 cm. ) Lekentem lekvárral, ezen elosztottam-simítottam a kókusztölteléket.

A maradék tésztát ráreszeltem a süti tetejére.

180 fokon sütöttem, míg a teteje szép világosra pirult.

Omlós, finom süti lett. Eperlekvár került bele, de diós esetében maradjunk a sárgabaracklekvárnál. S mi tagadás, eredeti módon elkészítve finomabb a süti, -bár lehet azért, mert úgy szoktuk meg-, de így is szerettem. :-)

Omlós diós kifli

A nagy augusztusi hajrá után kis szünet... Közben szeptemberből el is telt egy hét, nem is akármilyen. Munkás hét! :-) Szóval újra dolgozom, ráadásul ezután nyaranta nem kell átélnem ezt a nemtudommileszősztől két hónapos bizonytalanságot, így még nagyobb az öröm. Már nem is tudom, hány éve vártam erre... Azaz igen, Leányzóm három éves kora óta. Türelem rózsát, azaz állást terem! :D
Tegnap kikapcsolódtam, tehát sütöttem. Nem is egy félét, többet is, hogy mindenki vihessen magával iskolába-dolgozdába. Egyikük ez az omlós kiflicske volt. A receptet egy lapocskán találtam, amiből számtalan gyűlt az évek során innen-onnan összegyűjtött-mentett receptvázlatok formájában.

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 17 dkg porcukor
• 2 evőkanál vaníliás cukor
• 30 dkg margarin
• 20 dkg darált dió
• 1 evőkanál rumaroma
• 1 tojás
• vaníliás porcukor beforgatni

Így készült:

A lisztet, cukrokat, sütőport, diót tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a rumot, tojást, s összegyúrtam. Kissé lágynak találtam, ezért még egy evőkanál lisztet belegyúrtam. 

A tésztát egy órát pihentettem, majd 3 részre osztottam, mindegyiket hengerré sodortam, majd szeletekre vágtam. Mindegyik tésztadarabkát kiflivé hengergettem a két tenyerem között, meghajlítottam és sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem őket.

Még melegen meghempergettem vaníliás cukorba a kifliket.

Tényleg omlósak lettek, ahogy a süti neve ígérte. No meg jó diósak! :-)