Homokkifli

Már második éve, hogy Fiúnk tőlünk távol éli az egyetemisták nem éppen gondtalan életét, de még mindig nem szoktam meg, hogy ritkán látjuk, hogy üres a szobája, s csak három személyre kell teríteni. S mióta azt mondta, hogy a sütiim hiányoznak leginkább -már ami a konyhai termékeket illeti-, azóta még több kekszfélét sütök, hogy kevesebb ideig kelljen ezt is nélkülöznie. Mindig ellátom tanácsokkal, mit fogyasszon el korábban, melyik az, amelyik sokáig jó lesz. Legutóbb a többi mellett kétféle keksz is készült, ami sokáig élvezhető, egyikük ez:

Hozzávalók:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• 25 dkg fehér búzaliszt
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg porcukor
• 30 dkg margarin
• 1 tojás

Így készült:

A zabpehelyből kávédaráló segítségével lett liszt.

A kétféle lisztet, cukrot, diót elmorzsoltam a margarinnal. Az eredeti recept szerint nem is kellett volna bele tojás, s ha elég kitartó vagyok, össze is állt volna a tészta nélküle, de csak azért is belegyúrtam egy tojást. Mindjárt engedelmesebb lett a tészta, összegyúrtam. Picit ragadt is, ezen nagy csipet liszttel segítettem.

A tésztát 3 részre osztottam, rudakat formáltam belőlük, s hideg helyre tettem pihenni 1-2 óra hosszát. 

A rudakból úgy 1-1,5 centis darabokat vágtam, két tenyerem között rúddá formáztam, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

(Recept forrása.) Szokásom szerint átvariáltam az eredeti receptet, nem nagyon, inkább a hozzávalók arányai változtak. De nagyon finom lett. Annyira, hogy nem akartam elrontani porcukorba való forgatással. 😉 Bár nem tapasztalatból mondom, de biztos vagyok benne, hogy több hétig eltartható zárt dobozban. 2-3 hétig biztos.

Mit főzzek már megint? 1.

Azt hiszem, minden konyhában rendszeresen sürgölődő háziasszony örökzöld kérdését tettem fel. Legalábbis azokét, akik hozzám hasonlóan legtöbbször nem terveznek előre, csak szétnéznek a kamrában, hogy az ott fellelhető alapanyagokból teremtsenek valamit a család asztalára.
Szóval, terveim között szerepel hetente 1-1 menü összeállítása, ajánlása, hátha másokat megmentek a felesleges fejtöréstől. És nem utolsó sorban magamat is ösztönözzem az előre tervezésre.
 Már próbálkoztam vele, hogy előre eltervezem, mit főzzek az elkövetkező 1-2 hétben, de mindig dugába dőlt, mert közbejött 1-1 felhasználásra váró alapanyag, vagy valamilyen idényzöldség-gyümölcs állt a házhoz, vagy ... Szóval úgy döntöttem, felesleges. Legjobban szeretem, mikor a családtagok mondják meg, mit főzzek, de néha nekik is ellentmondok, mert nem ehetünk állandóan mondjuk rántott húst. De többnyire nekem kell törni a fejem, mit is főzzek. Azért valamit mindig kiötlök.
Hússal vagy anélkül? Gyerekkorunkban többnyire csak hétvégén került hús az asztalra, ma már azért gyakrabban. A férfinép nem is bánja, főleg Férjem húst hússal enne. Azért hét közben iktatok be húsmentes napokat is.
Elsőként néhányat a kedvenceink közül ajánlok, s mellé természetesen desszertet is, mert sütiből van a legtöbb a blogon, hisz eredetileg sütis blognak indult. Meg nem árt időnként saját kezűleg gondoskodni a tízórairól sem- erre is tudok egy-két ötletet! 😉
Ebédre nálunk mindig jöhet:
( A recept a képek alatti feliratra kattintva érhető el.)

Húsgombócleves

Sajttal-sonkával töltött csirkemell

Tarka túrós süti

Vacsorára valami húsmentes:

Zöldséges lepénykék

Tízóraira, uzsonnára remek lehet:

Mini pizzák

És egy ráadás süti, mert sütiből sohasem elég!!!

Diós-grízkrémes süti

Nem kevés idő összeszedni, linkkel ellátni, keresgélni, de néha jó kicsit visszatekinteni a régi bejegyzésekre.

Ezt a bejegyzést -nem is tudom, illik-e? - de ajánlom az égiek legújabb angyalának. Nem ismertem Őt személyesen, de gyerekeim által követtem sorsát. Nővére Fiamnak volt osztálytársa, s Leányzómnak iskolatársa -volt.  Nagyon megérintett, s nagyon szurkoltam Neki. Jóformán meg sem ismerhette az életet, mert az a rövidke is küszködéssel telt, hogy legyőzze azt a kegyelten kórt. Úgy tűnt, felülkerekedik a betegségen, de nemrég egy agresszívabb formája támadta meg, s tegnap este elveszítette a harcot. Annyira kegyetlen az élet! Ezt senki sem érdemli meg, nemhogy egy tizenéves gyerek... Megsirattam... Azt szokták ilyenkor mondani, nyugodjon békében. Legyen úgy!

Rahátos kekszek

Másik kekszféle, amivel -többek között- felpakoltam Fiamat.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 12 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 narancs lereszelt héja
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 3 tojás
• rahátkockák
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:
A lisztet, sót, sütőport, cukrot tálba mértem, s elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a narancshéjat és vaníliát, valamint a tojásokat, és összegyúrtam a tésztát.

Diónyi gombócokat formáltam belőlük, tepsibe pakoltam, s mindegyik közepébe 1-1 rahátdarabkát nyomtam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem a kekszeket.

Vaníliás porcukorral szórtam be.

Finom, roppanós kekszek lettek.

Rahát híján diódarabkákkal is el tudom képzelni, vagy bármilyen aszalt gyümölccsel is finom lehet. 

Sóskaszósz fasírttal és krumplival

A sóska is egyike azon alapanyagoknak, ami egyféleképpen készült nálunk: levesnek. Finom volt, én mindig is szerettem, de a mi konyhánkból szép lassan elmaradt, mert rajtam kívül senki sem szereti kis családunkban. Semmilyen "gazlevest". Értem ezalatt a saláta-, komló- és sóskalevest. Gyerekkorunkban mindegyik készült a maga szezonjában, s mi bizony nem válogattunk. Vagy mert nem voltunk ellátva minden földi jóval, vagy szerencséje volt Anyukánknak.
Az utóbbi időben gondoltam egyet, s tettem egy próbát a sóskával szósz formájában. S láss csodát, mindenkinek ízlett! Olyannyira, hogy már másodjára is készült. Boltban kapható fagyasztott sóskából készült, de vetni kéne a kertbe is, ha már sikerült becsempészni a konyhába.

Hozzávalók:

• 45 dkg fagyasztott sóska
• só
• cukor
• 2 dl tej
• 1 evőkanál liszt

A sóskát 1 dl vízzel főni tettem, amúgy félig fagyosan, mert elfelejtettem időben kivenni, hogy legyen ideje kiolvadni.

Mikor felfőtt, sóztam, kicsi cukrot tettem hozzá és felöntöttem a liszt-tej keverékével. Hagytam néhányat rottyanni, közben megkóstoltam, elég sós-e, elég a cukor hozzá. Nem kell, hogy édes legyen, csak nagyon savanyú sem.

Sós vízben főtt krumplival és fasírttal ettük.

Biztosan mindenkinek megvan a kedvenc fasírtreceptje, a miénk ez: darált hús, vízben áztatott majd kicsavart kenyér, tojás, só, bors, paprika, fokhagyma. Ha nincs szikkadt kenyér, zsemlemorzsát teszek hozzá, meg kis vizet. 

Nálunk vacsorára készült mindkét alkalommal. Fasírt helyett főtt vagy sült hússal is finom lehet, főtt krumpli helyett vajas krumplipürével, vagy hagymás krumplival.

Szűzpecsenyével- ezúttal a gyerekek készítették a vacsit:

Joghurtos babapiskóta

Lerí a fotókról, hogy mikor készült ez a desszert... Orgonanyíláskor, málnaérés idején. 

A hűtőben egy egész vödör gyümölcsjoghurt szégyenkezett amiatt, hogy nem kell senkinek. Hát én hasznossá tettem. Babapiskótával és málnaszemekkel rétegezve mindjárt kelendőbb lett. 

Hozzávalók:

• 1 csomag babapiskóta
• 8 dl gyümölcsjoghurt
• 1-2 maréknyi málna vagy más gyümölcs

Így készült:

Egy edény alját kiraktam fele piskótával, rákentem fele joghurtot, néhány szem gyümölcsöt szórtam rá. Következett a másik réteg babapiskóta, a maradék joghurt s málnaszemek.

Néhány órára hideg helyre tesszük. Ez idő alatt a babapiskóta megpuhul s szeletelhetővé válik.

Cukor nem kell hozzá, mert a joghurt is meg a piskóta is édes.
Egyszerű és finom, gyorsan kész, csak a piskóta puhulására kell várni.

Zabpehelylisztes palacsinta

Közismert palacsintasütés-ellenes vagyok. Enni is csak friss-melegen szeretem. Nem úgy a család. A kedvükért néha erőt veszek magamon. Igaz, ezúttal a kíváncsiság hajtott! 😀 Többfelé belefutottam már receptböngészés közben, (elsőként talán Gabinál láttam), s gondoltam, a megkezdett zabpelyhes zacskó tartalmát felhasználom. Nem kerestem receptet, csak úgy érzésre készült. Ami meglepett, hogy sokkal jobban kezelhető a palacsinta, azaz nem ragadt le, nem szakadt szét, olaj nélkül szépen, egyenletesen sült egyik a másik után. Szóval érdemes volt kipróbálni, s bár nem lettem szerelmese a palacsintasütésnek, ily módon talán gyakrabban ráveszem magam!

Hozzávalók:

• 25 dkg zabpehelyliszt
• csipet só
• 1 csapott evőkanál cukor
• 12 dkg fehér búzaliszt
• 3 tojás
• tej szükség szerint
• 3 evőkanál olaj

Így készült:
A zabpelyhet kávédarálóval lisztté őröltem.

A zabpehelylisztet, sót, cukrot, 1 tojást és kevés tejet simára kevertem. Furcsa állaga volt, ezért tettem hozzá lisztet is. Most már inkább hasonlított palacsintatésztához. A másik két tojást is hozzáadtam, simára kevertem, s még annyi tejet, hogy sűrűn folyós állaga legyen. Végül az olajat kevertem hozzá.

Az első palacsinta sütésekor picit megolajoztam az edényt, de a továbbiak anélkül sültek. Engedelmesen hagytam magát megfordítani, tenni-venni.

Lekvárral ettük, tavaly készült finomságos bodzavirág lekvárral, aminek a receptjével még tartozom. Utolsó üveget találtam belőle a polcon. Idén legalább duplázom az adagot, már akkor eldöntöttem, mikor az elsőként főzöttet kóstoltuk!

A palacsinta is finom volt, ici-picit más íze van, de senki nem panaszkodott rá. 

Fasírt, ...

... az örök kedvenc.
Míg a család többi tagja rántotthúspárti, addig én nagy fasírtrajongó vagyok. Bár gyerekkoromban azt mondtam, én sose fogok sütni, mikor a nyers masszát láttam kidolgozódni Anyukám keze között. Természetesen ma már más véleményen vagyok. Sütöm előételnek, hidegtál összetevőjeként, krumpli-rizs mellé kísérőnek, Fiamnak magával vinni.
Ez most az alaprecept, amit időnként megbolondítok sajttal, krumplival, gombával, hagymával, főtt tojással, mikor mihez szottyan kedvem. Mindenképp finom. Sütőben is lehet sütni, most olaj és zsír keverékében sült- ez az egészségtelenebb, de finomabb változat.

Hozzávalók:

• 60 dkg darált hús
• só
• bors, pirospaprika
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 3 nyers tojás
• 3-4 szelet szikkadt kenyér
• zsemlemorzsa
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• olaj/zsír a sütéshez

Így készült:

A kenyeret beáztattam.

A darált húst, fűszereket (1 teáskanál só, mokkáskanálnyi bors, ugyanannyi paprika), zúzott fokhagymát, tojásokat tálba tettem. A kenyeret kicsavartam, belemorzsoltam. Összegyúrtam, közben annyi zsemlemorzsát tettem bele, hogy megfelelő keménységű, formázható legyen.

Meggömbölyítettem, a méret tetszőleges lehet: van, amikor csak diónyi méretűeket sütök, van, hogy nagyobbakat. 

Ujjnyi olaj-zsír keveréket serpenyőben felhevítek, amikor már forró, megsütöm benne a fasírtgolyók mindkét oldalát.

Már többször készítettem fűszeres paradicsomszószban, ez továbbragozott recept- recept itt-, meg gombával, tejfölös szószban- ez is nagyon finom volt, de még nincs megörökítve. Szóval megunhatatlan, számtalanképpen variálható, fogyasztható. Meg gondolom, ahány ház, annyi recept van hozzá- nekünk ez a kedvenc.

2020.03.06.
Nem túlzok, ha azt állítom, két hetente készül nálunk fasírt. Múlt héten is volt, Gergő vitt magával egy dobozzal, most is tervezek sütni, ezúttal gombás szósszal megbolondítva. Legalább arról is készül majd fotó! :-)
Legutóbbi:

Kókuszos-kekszes őzgerinc

Az elmúlt hétvégén addig-addig agyaltam, hogy milyen süti is legyen az ebéd kísérője, hogy nem lett belőle semmi. Azaz mégis, csak éppen nem sült. Amíg főtt a húsleves, laptop előttem, recept kinézve, alaposan átgondolva ilyen-olyan megfontolásból, kicsit kínlódva, de elkészült a desszert is. Férjuram, látván a végeredményt, meg is jegyezte újfent, hogy "Te egy varázsló vagy!" 😊
Recept ötlete innen. S miket változtattam rajta? Először is a kókuszos réteghez semmilyen zsiradék nem kell- úgy gondoltam, így nagyon ragacsos lesz, ezért tettem bele vajat is. Így is ragadt, vizezett kanál hátával simogattam bele a formába. A kekszes részhez darabos keksz is kellett volna, én ehelyett diódarabkákat tettem bele tarkaság gyanánt. Meg keveselltem is a barna rész mennyiségét, fél kg darált kekszből készült s nem lett sok. Biztos vagyok benne, hogy az eredeti is finom volt, de így is ízlett mindenkinek, sőt! ☺

Hozzávalók, 2 őzgerinc formához:

A kókuszos réteghez:

• 5 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• 5 evőkanál cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 10 dkg vaj
• 20 dkg kókuszreszelék

A kekszes részhez:

• 3 dl víz
• 5 púpozott evőkanál cukor
• 10 dkg vaj
• 50 dkg darált keksz
• 10 dkg aprított dió
• 2 evőkanál kakaó
• fél üvegcse rumaroma
• 1,5 dl tej

Így készült:

A kókuszos réteghez a közepesen púpozott evőkanállal mért lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd fokozatosan hozzáöntöttem a többi tejet. A cukorral és vaníliás cukorral együtt állandóan kavargatva sűrűre főztem. Amint levettem a lángról, hozzákevertem a vajat, s mikor ez felolvadt, a kókuszreszeléket is. Hagytam hűlni.

A késsel darabokra vágott diót lábosban kis lángon kissé megpörköltem. Így finomabb lesz.

Közben elkészült a kekszes rész: A vizet a cukorral és vajjal addig melegítettem, míg a vaj felolvadt. Hozzáadtam a kakaót, darált kekszet, rumaromát, diót és kevergetni kezdtem. Közben annyi tejet adtam hozzá, hogy összeálljon a massza. Nekem másfél dl kellett hozzá.

Két őzgerincformát kibéleltem fóliával.

A kókuszos masszát nagyjából két egyenlő részre osztottam. Feléből végigkentem-nyomkodtam egy , időnként vízbe mártott- kanállal a forma alját oldalát, de hagytam a tetejére is egy keveset. Fele kekszes részt beleborítottam, belenyomkodtam, s a maradék fehér masszával a tetejét is betakartam. Csak úgy kanállal rápakoltam, s elsimítottam a tetején.

A másik felével ugyanígy jártam el. Kicsit elszámoltam magam a végén, mert a második rúd aljára nem volt teljesen elég a kókuszos krém.

Hideg helyre tettem, majd néhány óra múlva -ez jó, ha két óra volt- kiborítottam a formából, s szeleteltem.

Hosszadalmasra sikerült a leírás, de azért elég hamar elkészült. A formába pakolás volt talán a macerásabb rész. De legközelebb rutinosabb leszek! 😉
Nem lett túl édes, aki édesen szereti, több cukrot tegyen a kekszes részhez.

Püspökkenyér

Ritkán sütök kuglóf- vagy püspökkenyér formában, mert az a tapasztalatom, hogy mire teljesen átsül bennük a tészta, a külseje kicsit túlsül. Ezúttal egész jól sikerült, még rákapok a formában sütésre! :-) Amúgy egyszerű elkészíteni, a végeredmény pedig mutatós is, no meg persze finom. 

Hozzávalók:

• 25 dkg margarin
• 35 dkg cukor
• 5 tojás
• 50 dkg liszt
• 1,5 csomag sütőpor
• 1 dl tejföl
• 1 citrom leve és héja
• a tészta harmadába 2 evőkanál kakaó és 4 evőkanál tej

Így készült:

A tojásokat a cukorral alaposan elkavartam. Hozzáadtam a megolvasztott margarint, a citrom héját és kicsavart levét, a sütőporral elkevert lisztet, összekevertem. 1 dl tejföllel lazítottam a masszát.

Két formát kizsíroztam-liszteztem. A massza háromnegyedét elosztottam a két formában. A maradékban elkevertem a kakaót és a tejet.

A barna masszát a világos tetejére csorgattam-kentem, kicsit át is forgattam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Még azon frissiben megvágtam, finom és puha volt.
Nagyon finom tea vagy tej mellé, vagy csak úgy, tízóraira meg uzsonnára. No meg Fiamnak útravalónak! ☺

Törtpaszuly

Gyerekkorunkban viszonylag gyakran készült, én annál ritkábban főzöm meg. Szerintem nem egy, hanem több év is eltelt már, hogy utoljára készült. Boltban voltunk vásárolni, s Leányzó ötlete volt, hogy törtpaszulylevest főzzünk. (Majd jön a magyarázat is hozzá!) Kapva kaptam az ötleten, s vettünk is egy csomag fehér babot. Néhány nap múlva el is készült.
Régen megszokott étel volt, ugyanis faluhelyen a kukorica -vagy ahogy mifelénk nevezték, málé- között bőven termett paszuly, azaz bab. Kicsit hosszabb főzés kell neki, de elvan magában, csak a végén kell összetörni s elkészíteni a rávalót. Így egy viszonylag gyors étel készül a mezőn megfáradt ember asztalára, s kemencében sült házi kenyérrel igencsak laktatós tud lenni. Mi mindig is szerettük, a gyerekeim kevésbé. Annál inkább a levesét. Igen jóízű, könnyű leveske. Ez úgy készül, hogy jó bő vízben kell megfőzni a babot, a leve nagy részét aztán leönteni, s kerül bele kevés paprikás hagyma, ami amúgy is készül a törtpaszuly tetejére, egy merőkanálnyi a puha paszulyból, meg petrezselyemzöld, s maréknyi levestészta. S mindjárt egy kalap alatt megvan mindkét fogás. Sajnos a levesről nem készült fotó- de majd pótolom. Lehet, évek múlva? :-)

Hozzávalók:

• fél kg fehér bab
• só 
• 3 közepes krumpli
• kevés bors
• 1 gerezd fokhagyma

A tetejére:

• 1 evőkanál zsír
• fél dl olaj
• 3-4 nagy fej hagyma
• só
• pirospaprika

Így készül:

A babot előző este beáztatjuk. Úgy tanultam, hogy így hamarabb megfő.

Másnap 2 liternyi vízben feltesszük főni. Sózzuk. Mikor már puha, beletesszük a megpucolt, negyedelt krumplit. Mikor ez is puha, levesszük a lángról. Leöntjük róla a lét, a babot és krumplit összetörjük. Én krumplitörővel szoktam. Közben visszaöntünk rá annyi lét, hogy főzelék sűrűségű legyen. Kevés borssal és egy gerezd zúzott fokhagymával ízesítjük. Ha nem lett elég sós, még sót is keverünk hozzá.

Míg fő a bab, a hagymát megpucoljuk, apróra kockázzuk s a zsír és olaj keverékén, fedő alatt puhára pároljuk. Közben sózzuk is. A paprika a végén kerül bele, egy teáskanálnyi. Házi paprikakrémet is tettem bele. A sült szalonna is finom rajta, de én legjobban csak így, sok hagymával szeretem.

A maradék leöntött léből a fenti módon levest készíthetünk.

Tarkababból is készülhet, akkor az íze is másabb, a színe meg nem valami bizalomgerjesztő. Szinte mindig fehérbabból készült. A tarka meg levesbe került. 

Régi, hagyományos étel. Nem tudom, mennyire volt elterjedt, mifelénk előszeretettel készítették. S gondolom, ma is főzik, főleg faluhelyen. 

1000. Kelt lekváros kifli

És elértem az 1000. bejegyzéshez! Egy ideje lesem, hogy közeledik, s figyeltem, mikor érek el idáig. Nagy tervek körvonalazódtak közben, de félek beszélni róluk, mert nem biztos, hogy meg bírom őket valósítani. Sőt, biztos, hogy nem, mert annyi időt nem tudok szánni a blogra. Pedig szívesen csinálnám! De ott a munkám, ami, ha nem is sokat, de jövedelmet biztosít, így az az első.
Az 1000 bejegyzés azért nem mind recept, s visszanézve a kezdetekre, azért ezt-azt törölnék. Ha lesz rá időm, talán meg is teszem. Több mint 8 év alatt értem el idáig, ami nem kis idő. Voltak holtpontok, amikor hónapokig nem jelentkeztem, aztán újult erővel belelendültem, volt amikor csak fotóztam, aztán olyan is, mikor még azt sem. Volt, hogy abba akartam hagyni, aztán mikor Fiam élete új irányt vett, vele együtt a blogé is. Most a sütés-főzés Őt szolgálja, főleg kéthetente, mikor hazalátogat. Olyan ételek lebegnek a szemem előtt, melyek lefagyaszthatóak, meg olyan sütik, amik huzamosabb ideig elállnak. Meg melyeket Ő is könnyen, gyorsan, aránylag olcsón elkészíthet magának. Másfél év múlva Leányzó is kinövi a gimit -jaj, rágondolni se szeretek-, s duplán dobozolhatom be az ételeket. Ő közelebb, Budapestre készül, hacsak nem győz újabb hóbortja, hogy inkább Győrbe menne. No, ezzel -is-kapcsolatosak a terveim. Meg újrasütni-főzni egyik-másikat, hogy újra fotózhassam, mert bizony rájuk férne. Nem mintha azóta sokat fejlődtem volna fotózás terén, a technika viszont igen. :-) De ember tervez, Isten végez.
Még tudnék itt dumálni erről a szép kerek számról és a több mint 8 évről, de inkább jöjjön az 1000. recept.
Megint lekváros kiflire fájt a fogam! :-)

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 20 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• fél teáskanál só
• 1+1 evőkanál cukor
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 2 tojás
• lekvár
• porcukor

Így készült:
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.
Miközben az élesztő felfut, a lisztet, sót, másik evőkanál cukrot elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet, s összegyúrtam. Szükség szerint még tegyünk hozzá tejet, hogy a tészta megfelelő keménységű legyen, azaz nem túl kemény, könnyen gyúrható.
A megdagasztott tésztát egy órányit pihenni hagytam, majd 6 gombócra osztottam. Mindegyik gombócot vékony kerek lappá nyújtottam, aztán 8 szeletre vágtam: előbb kettőbe, majd még kettőbe s mindegyiket feleztem. Lekvárt tettem a vastagabb végére, felsodortam, meghajlítottam, s tepsibe rakosgattam, helyet hagyva közöttük.
180 fokon világosra sütöttem a kis kifliket.
Még melegen porcukorral szórtam őket.

Szilvalekvár került bele, amit vadszilvából főztem tavaly nyáron, s amit nem volt türelmem elég keményre főzni. Itt-ott ki is kívánkozott, de maradt is a kiflikben.
Mint mindig a lekváros kifliknek, ezúttal is nagy sikere volt.
Lekvár helyett dióval is lehet tölteni, vagy lekvár és dió keverékével- úgy is nagyon finom.

Rakott kalács

Hétköznapon készült sütemény. Még nem olyan rég volt, hogy szinte minden szerdán sütöttem valamilyen kelt süteményfélét, tízóraigondok megoldása végett. De sajnos -vagy nem?- ez a jó szokásom szép lassan elmaradt. Mert mindig rohanunk. Nem szoktam panaszkodni a munkámra, én választottam, s szeretem. De bizony lelkiismeretesen csinálni fárasztó, bárki bármit is lát és vél kívülről. Egy biztos, nem napi nyolc óra munkával jár. Nem, nem kevesebbel. És bizony örülök, ha a mindennapi kötelező házimunkára jut időm délutánonként. Ha még a blogra is marad, az már tobzódás. Hétvégenként szoktam írogatni, több bejegyzést is, s rendre közzéteszem.
De egyik délután kalácssüthetnékem támadt. Többféle töltelékkel terveztem, s miközben a tésztát dagasztottam, támadt az ötletem, hogy ne tekercs legyen, hanem a tésztalapokat egymásra rakosgatva, különböző töltelékeket tegyek közéjük: kakaót, rahátot, diót. Három töltelék, három lap- gondoltam én. Már a második tölteléket is rátettem a második lapra, amikor ráeszméltem, mekkorát tévedtem. De hát tévedni emberi dolog, meg ugye miért ne tudjuk be ezt is a fáradtságnak. Megoldottam így is. Szórtam diót a rahátos rétegre, meg a tetejére is.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 evőkanál zsír
• 4 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 2 egész tojás
• 1-2 evőkanál joghurt 

A töltelékekhez:

• 4 evőkanál cukor
• 1 púpozott evőkanál kakaó
• 20 dkg rahát, apró kockákra vágva
• 10 dkg darált dió+2-3 evőkanál cukor
• + 1 felvert tojás lekenni

Így készült:

A tejet kézmelegre melegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet, sót, többi cukrot, citromhéjat tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Beleütöttem a tojásokat, hozzáadtam a közben felfutott élesztős tejet, s összegyúrtam. Annyi joghurtot adtam hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta, azaz könnyen gyúrható, de ne is túl lágy. 

Dagasztás után letakarva kelni hagytam.

A kakaót elkevertem a cukorral. A rahátot kisebb darabokra vágtam. A darált diót elvegyítettem a cukorral.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. (De ugye a háromféle töltelékhez 4 lap kell.) Az elsőt gáztepsi (sütőpapírral béleltem) méretűre nyújtottam, elosztottam rajta a kakaót. Befedtem a következő kinyújtott lappal, erre szórtam a rahátkockákat, meg egy vékony réteg diót. Az utolsó lapot a tetejére tettem, lekentem felvert tojással, s cukros dióval szórtam be. 

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Finom volt, persze hogy így is finom volt, csak nem olyan, amilyenre terveztem. Legközelebb jobban átgondolom! 😃 

Kétszínű keksz

Amikor megláttam a fotóját ennek a sütinek, már tudtam, hogy én ezt meg fogom sütni. Épp kapóra jött a recept, ugyanis Kisfiam hazajövős hétvégéje volt, s kekszekkel is el szoktam látni, természetesen házi sütésűvel. Itt találtam a csábító fotót, a hozzávaló recepttel, amit a fordító segítségével, illetve a fázisfotók alapján sikerült kisilabizálni. Kicsit macerás, de mutatós és finom kekszféle. Főleg a benne lévő, ropogós diódarabok miatt ízlett!

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt + 1 evőkanállal
• csipet só
• 20 dkg porcukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 2 tojás
• 22 dkg vaj
• fele tésztába 1 evőkanál kakaó, 10 dkg dió

Így készült:

A diót késsel feldaraboltam.

A lisztet, sót, porcukrot elvegyítettem, majd elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a tojásokat és összegyúrtam. Picit lágy tészta lett, de nem baj.

A tésztát 2 egyenlő részre osztottam. Egyik felébe még pici lisztet gyúrtam, úgy csapott evőkanálnyit.

Másik felébe belegyúrtam a kakaót és a darabolt diót.

A barna részből, ami kicsit keményebb lett, kb 4 cm átmérőjű, 3 darab rudat formáltam, s hideg helyre tettem 2-3 órára, a világossal együtt, melyből mindössze egy gombócot formáztam.

A világos részt téglalap alakúra nyújtottam, akkorára, hogy a három rudat bele tudjam majd tekerni.

Előbb az első rudat tettem rá, felcsavartam, míg körbe ért a világos tészta, itt elvágtam a tésztát, s a tekercsen a találkozásnál kicsit összenyomkodtam a tésztát. Így jártam el a másik két rúddal is. Végül maradt egy kevés a világos tésztából, ebből formákat vágtam ki s megsütöttem a többivel, ez se ment veszendőbe.

A rudakból éles késsel kisujjnyi vastag szeleteket vágtam, tepsibe pakoltam, s 180 fokon világosra sütöttem őket- azaz addig, míg a világos rész enyhén pirulni kezdett.

Szerettem csinálni, de abban biztos vagyok, hogy nem fogom hetente megsütni. Az utóbbi időben egyre ritkábban van kedvem macerás sütikkel foglalkozni. 

Persze szokás szerint némi változtatással készült a süti, de így is sikeres volt. Nem lett olyan szép, mint az eredeti fotón, meg aztán én meg a fotózás...