Csipkebogyólekvár

 Minden év őszén azzal vigasztalom magam, ha már idén nem sikerült csipkebogyót gyűjteni, jövőre biztosan szánok rá időt. 

Legutóbb 10 éve szedtünk még Anyukával, a zsámbéki domboldalon nagy adag bogyót. Élete utolsó lekvárját főzte azon az őszön... Az utolsó üveggel sokáig tartogattam. Aztán Nővérem talált a kamrában még belőle, adott egyet, abból még van pici a hűtőben. Már kőkemény. De őrzöm tovább. 

Leányzóm nagyon szereti ezt a lekvárt. A zilahi barátnőmtől kapottat nagy becsben tartotta. Idén ki is adta az utasítást, hogy főzzek. Emlékszem, nem egy gyors folyamat. De legyen, itt az idő, hogy kipróbáljam magam. Itthon volt mindkét gyerek, nekivágtunk a határnak. Három kis tejfölös vedret szedtünk teli, mikor Leányzó panaszkodni kezdett, hogy fázik, mert a harmatos fűben átázott a cipője. Hát akkor ennyi. 

Még aznap este vízben megfőztem azt a kis mennyiséget, másnap Gergővel felváltva passzíroztuk -Anyuka ezt annak idején szitán, kézzel művelte-, mi sűrű szűrőn, Anyósomén, fakanállal. Ezután már nem is kellett sokáig főzni, s a vártnál több lett belőle: 3 pici és 4 nagyobbacska, 3 dl-es üveggel. És pont olyan finom lett, mint régen! 😋

Hozzávalók:

• csipkebogyó
• cukor

Így készült:

A leszedett csipkebogyót megmostam, s annyi vízben, amennyi bőven ellepi, főni tettem.

Addig főztem, míg a szemek jól megpuhultak, könnyen szétnyomható volt.

Másnap folytattam. Mivel kihűlve nagyon besűrűsödött, még öntöttem hozzá vizet, hogy könnyebb legyen passzírozni. Sűrű szövésű szitán vagy szűrőn kell átnyomkodni- ez fontos, hogy a kis szúrós, magokat körbevevő szálak se menjenek át. Ez a hosszadalmasabb folyamat. Mi fakanállal nyomkodtuk, de kézzel is lehet végezni, de mindenképp gumikesztyűben, mert az ujjak között is megtelik a kis szúrós vackokkal, s igen kellemetlen tud lenni. 

Ha már át van passzírozva, csak készre kell főzni. Cukrot úgy fél kilónyit tettem hozzá, megkóstolva elégnek éreztem. Ízlés szerint lehet hozzá tenni belőle. Egy órányit ha főztem, hamar besűrűsödött.

Tiszta üvegekbe szedtem, lezártam, rövid időre fejtetőre állítottam. 

Ez most határozott sikerélményt okozott számomra! 😀 Olyannyira, hogy ha segítenének szedni, képes lennék még egy kis adagot főzni belőle. 

Tesztelni is kellett, Leányzó kérésére békaszem készült, ami csipkelekvárral igazán finom. 

Linzer

Két unokaöcsimnek is kedvenc süteménye. Azóta sütöm gyakrabban, mióta ezt a tényt megtudtam. És igazuk van! 

Persze a linzer sem mindig egyformán készül. Az alap, a leg-legfinomabb a vajjal készült, hagyományos 30-20-10 arányú recept szerint készül. De most ez is különösen jól sikerült. Omlós lett, jól átpuhult a lekvártól. 

Nem lukasztottam ki a közepét- csak sima korongok lettek:

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 20 dkg porcukor
• 30 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 tojás+1 sárgája
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• lekvár összerakni

Így készült:

A lisztet, porcukrot, sütőport elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a citromhéjat, vaníliás cukrot, tojásokat  és összegyúrtam. Könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztát kell kapnunk. 

Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem. Gyorsan sül, figyelni kell rá. Előre megpakoltam több tepsit, mert míg egyik sül, addig nincs idő a következőt szaggatni-pakolni. 

Mikor kihűlt, kettesével sárgabaracklekvárral összeragasztottam őket.

 Másnapra a lekvártól jól átpuhult.

Több ideig eláll, egy hétig biztosan. Gergőnek is pakoltam belőle. Ez még májusban volt... Azóta nem sűrűn látogat haza. Albérletet váltott- a kauciót saját maga kuporgatta össze-, dolgozik, vagyis inkább dolgozgat. Kezd saját lábára állni. 

Sajtos-fűszeres rágcsa

 Ez most tényleg rágcsa lett, ugyanis sikerült kicsit túlsütni, főleg a második tepsivel, amit benn felejtettem a sütőben. De van, aki épp így szereti- no nem égetten, hanem jó roppanósan. Szerettem rágcsálni! 😀

 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 1 evőkanál zsír
• 1 teáskanál só+ 1 nagy csipet
• 25 dkg reszelt sajt
• 1 tojássárga
• 3 evőkanál tejföl
• 0,5 dl tej
• nagy csipet bors
• 1 mokkáskanál paprika
• 1 tojás és magvak (napraforgó, lenmag, szezámmag), reszelt sajt a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a vajjal és zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, tojássárgát, tejfölt, fűszereket, összegyúrtam, s közben kevés tejet öntöttem hozzá- annyit, hogy összeálljon a tészta, könnyedén lehessen gyúrni.

A tésztát egy órányit pihentettem.

Kinyújtottam, lekentem a felvert tojással, magokkal szórtam, sajtot reszeltem rá, kicsit rá is nyomkodtam.

Derelyemetszővel rudakat vágtam belőle, tepsibe pakoltam, 190 fokon szép pirosra sütöttem őket.

Én szeretem, ha jó ropogós a sós. Mindenféle térfogatnövelő nélkül süthető, mégsem lesz túl sűrű, kemény. Inkább ropogós, könnyen rágható. A tésztába trappista sajtot gyúrtam, a tetejére ementáli került, de bármilyen hűtőben fellelhető sajt megteszi. 

Zöldfűszeres túrókrém házi kenyérrel

Általában kevés kenyeret eszünk, elég gyakran ránk is szárad. Hétvégén úgy alakult, hogy sütöttem egy kg lisztből, aztán Leányzóm is hozott egyet haza. Hogy fogyjon, bár nem gyakran teszünk ilyet, azon törtem a fejem, mit ehetünk kenyérrel vacsorára. Aztán átvizsgálva a hűtő tartalmát, döntöttem: túrókrém lesz, mindenféle zöldfűszerrel, amit a kertben találok.

Hozzávalók:

• tehén- és juhtúró vegyesen (25-30 dkg összesen)
• 2 evőkanál tejföl
• csipet só és bors
• 1 fej hagyma
• 1 paprika 
• néhány szál metélőhagyma, oregánó, petrezselyemlevél, kapor, bazsalikom

Így készült:

A hagymát és paprikát apró kockákra vágtam.

A túrókat villával áttörtem, elkevertem a tejföllel és hagymával-paprikával.

A fűszereket megmostam, felaprítottam, hozzákevertem a túróhoz.

Friss házi kenyérre kenve ettük, paradicsommal.

A kenyér ezúttal a lehető legegyszerűbb: csak liszt, víz, élesztő, só, pici olaj. Géppel dagasztottam, kétszer átgyúrtam- erre a lépésre nincs mindig idő, de most közben más is sült a sütőben, így bevetettem.

Leányzóm azt mondta, körözöttre emlékezteti a kence. Némileg igen, csak más a fűszerezése. És így is finom! 😊

Meggyes-túrós pite

 Folyton abba a hibába esek, hogy nem tervezem meg előre, mit fogok főzni, hanem nagybevásárlásnál a listán lévők mellett még ezt-azt bedobálok a szekérbe, hogy majd lesz belőle valami. Így esett ez a két csomag túróval is- hát nem lett belőle semmi. Szerencsére időben kezem ügyébe akadt, s mivel épp nem volt alkalmam 1-2 napon belül felhasználni, betettem a fagyasztóba. Úgy két hét múlva halásztam elő- nem először járok így, tudom, hogy kiolvadás után egész jól fog viselkedni a túró. Egyikből sós lett, másik egy finom süti tölteléke lett.

A receptet egy kis újságban találtam, ami régóta van arra az oldalra kinyitva. Épp tegnap raktam rendet a tengernyi receptes folyóirat között, így ki tudja, hova keveredett a félretett recept... Nem forgatom fel újra az egészet, ha kezem ügyébe akad, pótolom a mulasztást.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg margarin
• 3 tojássárga
• 1 evőkanál tejföl
• 0,5 dl tej

A meggyes réteghez:

• 1 üveg magozott meggybefőtt
• a befőtt leve kiegészítve vízzel 3 dl-re
• 1 evőkanál cukor (illetve ízlés szerint)
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor

A túrós réteghez:

• 50 dkg túró
• 12 dkg cukor
• 1 citrom leve
• 3 evőkanál gríz
• 3 tojásfehérje
• csipet só

Így készült:

Előbb a meggyes réteg készült el: a befőttet leszűrtem, a levét kiegészítettem 3 dl-re. Kevés lében elkevertem a pudingport, majd a többi lével és a meggyel együtt kavargatva sűrűre főztem. Közben egy evőkanál cukrot is tettem bele, ezzel épp elég édesnek találtam.

Hagytam hűlni, közben elkészítettem a tésztát:  a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, csipet sót és sütőport elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, tejfölt, tejet és összegyúrtam. Könnyen gyúrható tésztának kell lennie. Ha kemény, még pici tej mehet bele. Ha viszont lágy, ragacsos lenne, kicsi liszttel javítsunk az állagán.

A túrótöltelék következett: a túrót villával áttörtem, összekevertem a cukorral, citromlével, grízzel, végül a tojások csipet sóval felvert habjával.

A tésztát két részre osztottam: felét tepsi méretűre nyújtva kikent tepsibe tettem, rásimítottam a pudingos meggyet, ezen elosztottam a túrót, majd a másik kinyújtott lappal befedtem.

Villával megszurkáltam a tetejét, majd 180 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje szép világosra sült.

Kihűlés után szépen lehet szeletelni.

A tetejét be lehet szórni porcukorral, a látványnak jót tesz, viszont a kilóknak kevésbé. Mondjuk ennyi süti után nem az az egy szeletre jutó csipetnyi porcukor fogja betenni az ajtót! 😀 

Egy nem túl édes, puha süti lett belőle, de hát meggyes, túrós, ez mind külön-külön is jót ígér, hát még együtt! 

Krumplis-sajtos pogácsa

Még a nyár folyamán megírt bejegyzés, kis időutazás:

Fiam elhatározta, hogy dolgozni fog a nyáron, ahogy mondta: megszedi magát. Hát nem sikerült a terve. Valami diákmunkára jelentkezett, ahol elég érdekes beosztás szerint kellett menniük dolgozni. Vagyis inkább nem kellett. Hol egy hét leállás, hol nem volt műszak, mikor lett volna, fogorvoshoz szaladgált. Kis ízelítő az életből. S mindeközben nem volt itthon. Most végre hazajött. Igaz, úgy, hogy megy is tovább, nyaralni a barátokkal, de a következő hétvégén jön megint. 

Én meg, míg odakint igencsak felkúszott a hőmérő higanyszála, idebent fűtöttem a sütővel. Pogácsát is sütöttem- krumplisat, pihe-puhát.

Hozzávalók:

• 3 dkg élesztő
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 4 evőkanál tejföl
• 3 nagyobb főtt krumpli
• 20-25 dkg sajt
• 1 tojás lekenni + csipet só
• köménymag szórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

Miközben felfut az élesztő, a liszthez adtam a sót, margarint, zsírt, összemorzsoltam. Belereszeltem a főtt krumplit, hozzáadtam az élesztős tejet, a tejfölt, és összegyúrtam. Annyi tejföl kerüljön bele, hogy a szokásosnál kicsit lágyabb legyen a tészta. 

Megdagasztottam, kevés liszttel megszórva letakarva hagytam megkelni.

A sajtot lereszeltem. 

A megkelt tésztát vékonyra nyújtottam, megszórtam a reszelt sajttal, hajtogattam. 

Fél órai pihentetés után újra nyújtottam, hajtogattam.

Újabb pihenés után jó ujjnyi vastagra nyújtottam. Tetejét bevagdostam, nagy csipet sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam, majd derelyemetszővel felkockáztam.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Puha pogácsa, mint a krumplisok mindig, de nem az a fajta, ami napok múlva is élvezhető. Frissen igazán finom, meg még egy-két napig. Gergő vitt magával belőle, épp középiskolai barátokkal találkozott. 

Tárkonyos krumplileves

Míg egyhetes szabadságomat töltöttem, volt időm napi rendszerességgel főzni, sőt, még lefotózni is. 😉 A krumplileves egyik alapleves, ezúttal tárkonyosan készült. Egyszerű, laktató és finom. Szalonna nélkül is készíthető, de ha épp van otthon, ajánlatos tenni hozzá, sokat dob egy kis füstölt íz rajta. 

Mostanában épp azt gyakorlom, hogy kisebb adagokat süssek-főzzek, több-kevesebb sikerrel. Most sikerült nem tele főzni a fazekat- mert különben egy hétig ilyen levest ennénk! 😀 De így is elég volt három napra!

 Hozzávalók:

• 10-15 dkg kolozsvári szalonna
• 1 fej hagyma
• 2 sárgarépa
• só
• mokkáskanálnyi pirospaprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1-1 kanálhegynyi morzsolt petrezselyem, lestyán, kicsit több tárkony
• 6-8 krumpli
• 1 citrom leve
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A szalonnát apró kockára vágtam, a fazékba pirulni tettem. Mikor már jónak találtam, rádobtam a közben apróra vágott hagymát, azzal is pároltam, míg a hagyma megpuhult. Felöntöttem két liter vízzel, adtam hozzá mokkáskanálnyi sót, a házi ételízesítőt, a paprikát. A répát megpucoltam, aprítottam, azt is beledobtam. Közben a krumplit is megpucoltam, s  mikor a répa már főtt vagy 10-15 perce, a krumpli is belekerült, meg a zöldfűszerek. Közben megkóstoltam, ha szükséges, még sózom, fűszerezem. Készre főztem, a legvégén adtam hozzá a citromlevet. 

Tejfölt, aki szereti, tesz bele magának. Nálunk mindenki szereti.

Citromos-vaníliás keksz

Rég sütöttem kekszet. Most is csak azért, mert végre tiszteletét tette itthon Fiúnk. Végül még többet is maradt, mint tervezte. Úgy esett, hogy házibuliban volt, olyan beöltözősbe, s mivel elfelejtette vinni a tervezett "jelmezét", a lányok segítettek rajta: egy alig-takaró ruhát adtak rá bevállalós csemetémre. S így flangált odakint. Persze, hogy sikerült megfáznia. Így itthon maradt, mézes teával kúráltatni magát. Hatásos volt. A kekszet oda is csomagoltam neki, most is ott van, de biztos vagyok benne, hogy jövő héten is jó lesz.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom héja és leve
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 1 tojás
• 1 csomag sütőpor 

Így készült:

A lisztet, sütőport, porcukrot, vaníliás cukort összemorzsoltam a vajjal. Hozzáadtam a citrom héját, levét, vaníliaaromát meg egy tojást. Összegyúrtam. 

Pihent 2-3 órányit, mert közben mást is gyúrtam-sütöttem.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam úgy egy cm vastagra. Apró kiszúrókkal kivagdostam, tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem. 

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam- azaz rászitáltam, majd összerázogattam, hogy minden oldalára jusson belőle.

Finom, egy-két falatnyi, előbb roppanós, majd átpuhuló kekszek lettek. A porcukorfürdő nélkül is elég édesek voltak számomra, de ha már édes keksz, legyen eléggé ízes. 

Almás szeszély

 Almást szerettem volna sütni, mert megint összejött egy adag felhasználásra váró alma. Elsőként mindig a kedvelt pite ugrik be, de az már van a blogon, néhány, így valami máson törtem a fejem. Miközben recepteket keresgéltem, a habos-lekváros női szeszélyen akadt meg a szemem, s gondoltam, almával is csak finom lehet. De mivel volt maradék tojásfehérjém, mindjárt átalakítottam a receptet. Azaz alkottam egyet. Igazán finom lett! Leányzóm azt mondta, olyan puha, mintha egy felhőbe harapna bele. Mire apja megkérdezte, hogy evett már felhőt? De erre is volt válasz, mégpedig az, hogy kiskorában azt hitte, vattából vannak a felhők, egy videoklip hatására. Ezért gondolja pihe-puhának.

Hozzávalók: 

Az almás réteghez:

• 15 dkg cukor
• 5-6 alma
• maréknyi mazsola

A tésztához:

• 3 tojás+ 1 sárgája
• 20 dkg cukor
• 40 dkg liszt
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A habhoz:

• 4 tojásfehérje
• csipet só
• 15 dkg cukor

Így készült:

Előbb az almás réteget készítettem el: az almát megmostam, megpucoltam, felkockáztam.

A cukrot karamellizáltam, s mikor szép barna és egynemű. rádobtam az almát, lefedtem. Az alma levétől feloldódik a karamell, a gyümölcs megpuhul s nagyon finom íze lesz. Addig hagytam főni kis lángon, míg az alma szétfőtt. A végén tettem bele mazsolát, de ez akár el is hagyható.

Hagytam hűlni.

Közben megkavartam a tésztát: a tojásokat és az egy sárgát ( volt három maradék, ehhez még hozzáöntöttem a negyedik fehérjét, aminek a sárgája a tésztába került) cukorral elkevertem, majd hozzámértem a lisztet, sütőport is beletettem és a vaníliás cukrot, meg az olajat. Sima, sűrű masszává kevertem, amihez több részletben hozzáadtam a tejet.

A masszát sütőpapírral bélelt (vagy kikent) tepsibe öntöttem ( a szokásos, 28×32 cm-esbe), 180 fokos sütőbe tettem.

Míg sült, a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem.

Mikor kis színt kapott a sütőben a tészta teteje, kivettem, elsimítottam rajta az almát, majd erre került a hab.

Visszatettem a sütőbe, visszavettem a hőmérsékletet 160 fokra, s addig hagytam bent, míg a hab kicsit megpirult.

Kihűlve szeleteltem. Ekkor a tetején kis cukorcseppek voltak már, de ez nem ront semmit az ízén! :-)

Tényleg finom lett! Ritkán eszem sok sütit, de ebből sikerült. Pedig, mint utólag rádöbbentem, fél kg cukor van benne. Mégsem tűnt túl édesnek. 

Császármorzsa

 Tavasszal terveztük meglátogatni Húgomékat Ausztriában. Tirolban laknak, a Ziller völgyében, gyönyörű helyen. Épp a tervezett időpontban kezdődött a vírusos őrület, online oktatás elrendelése, határzárak, bizonytalanság, s úgy döntöttünk, inkább itthon maradunk, nem kockáztatunk. Nyárra halasztottuk az utat, annak is a végére. Leányzó inkább gólyatáborba ment, Gergő viszont velünk tartott meglátogatni keresztanyját. Indulás előtti napon hív Leányzó, hogy játék során sikerült úgy félrelépnie, hogy nem bír lábra állni. Meghúzta a bokáját. Apja elment érte, nem tudtuk, milyen állapotban van, menjünk, ne menjünk a rég tervezett útra. Végül jó kezekre bízva itthon hagytuk Őt, sűrűn érdeklődve hogyléte felőle. Ő pihent, mi meg szebbnél szebb helyeken jártunk közben. Többek között egy gleccseren is, a Hintertux-on, ahol lefele menet nagy adag császármorzsát ettünk. Akkor határoztam el, hogy itthon is fogok készíteni, első, nem túl meggyőző próbálkozásra rácáfolva. 

Több receptet megnéztem, a túl morzsásra készülteket már a fotó láttán elvetettem. Amit ott ettünk, darabos volt, mazsolával és szilvaszósszal nyakon öntve. Nagyon finom volt. Azt szerettem volna utánozni. E mellett a recept mellett döntöttem.

Nagyjából sikerült! :-)

Hozzávalók:

• 15 dkg gríz
• 7 dkg liszt
• 2,5 dl tej
• 3 tojás
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 teáskanál vaníliaaroma
• 3-4 dkg vaj a sütéshez

A tálaláshoz:

• 5 dkg mazsola
• 1-1 teáskanál vanília- és rumaroma
• szilvalekvár 

Így készült:

A mazsolára annyi vizet öntöttem, amennyi szűken ellepi, majd a kétféle aromát is ráöntöttem. Hagytam ázni.

A grízt és lisztet elvegyítettem, majd a tejet ráöntve, simára kevertem. Fél órányit magára hagytam, hogy a gríz megduzzadjon. (Közben megfőztem a levest.)

A tojásokat szétválasztottam.

A sárgákat elkevertem a cukorral, citrom lereszelt héjával és vaníliával. A grízes masszához adtam, elkevertem.

A fehérjéket a csipet sóval habbá vertem, s laza mozdulatokkal a többihez kevertem.

Serpenyőben kevés vajat olvasztottam, erre öntöttem a massza harmadát. Mikor egyik fele megsült, átfordítottam, falapáttal darabokra cincáltam s hagytam megpirulni minden darabkát, közben kavargatva- rázogatva a serpenyőt. Így jártam el a tészta többi részével is, három adagban kisütve.

Tányérra szedtem belőle, mazsolát kanalaztam rá, lekvárral öntöttem le.

Finom étel, vagyis inkább nasi. De nem sűrűn fogom készíteni, sokkal macerásabb, időigényesebb, mint amennyire finom. Ez a mennyiség három személyre elegendő, de több császármorzsa, több macera. Már gondolkodom is egy gyorsabb változaton...

Ilyet ettünk a gleccseren:

Sörös diós kifli

Régebb megírt bejegyzés, de a kifli bármikor megsüthető😊:

Magam sem tudom, hogy és mikor, de eltelt a nyár... Már nyolckor sötétedik és a szellő faleveleket hoz a fákról. Még kiélvezem kisebbikem társaságát, miközben a nagyobbikat alig láttam a nyáron. Ha haza is jött, hol egyik, hol másik baráttal találkozott. Aztán nyaralni ment, onnan is ide jött haza, de másnap ment is, mert pesztrálni kellett lakótársai macskáját. Hát nem lopta be magát a szívembe az az állat. 😀 

S ha már nyaralni megy Fiam, süti nélkül el nem engedem. Ez a kifli is akkor készült, két, bosnyák vagy horvát oldalon talált s összekombinált recept alapján. Egyik a formázásban inspirált, másiknak az összetevői tetszettek meg. 

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1,5 dl olaj
• 1 dl sör
• 3 evőkanál tejföl
• tölteni: darált dió, cukor, lekvár ( 8-8 dkg)
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot az olajjal összemorzsoltam, majd a sör és tejföl hozzáadásával tésztává gyúrtam. Tejfölből annyit kanalaztam, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjak- 3 púpozott evőkanállal elég is volt.

A töltelékhez a diót és cukrot annyi szilvalekvárral kevertem össze, hogy kenhető masszát kapjak.

A tésztát nagyobb diónyi gombócokra osztottam.

Mindegyiket hosszúkásra nyújtottam. Egyik végén bevagdostam a tésztát csíkokra, másik végére került a töltelék.

A töltelék felől kezdve felsodortam, meghajlítottam, tepsibe pakoltam.

180 fokon pirulásig sütöttem.

Porcukorral szórtam be.

Arra gondoltam, ha nem lenne elég a diós-lekváros töltelék, raháttal töltöm meg a maradékot. De elég lett, még pici maradt is, amit aztán kikanalaztam. Mert finom volt.

Frissen finoman ropogós volt a tésztája. Fiam szerint a sörtől. Kíváncsi voltam, hogy szerepel ez az ital sütiben. Hát egyáltalán nem érzett rajta, ami persze nem hátrány. Finom volt, nem tartott sokáig- főleg, hogy nagy részét odapakoltam a fiataloknak.

Kardamomos zöldparadicsom lekvár

 Ha nem esett volna annyit az eső, azt mondanám, idáig csodás őszünk volt. Végül is az volt, mert hideg, olyan igazi, deres reggeles hideg még nem volt. Így nem fagyott meg a paradicsom, s hogy ne is legyen esélye, leszedtem. Nagy veder zöld paradicsomot hoztam be. Lett belőle csatni, meg csalamádéféle, aminek nagy része paradicsom, s hogy a maradék se menjen tönkre, gondoltam, teszek egy próbát a lekvárral. Rémlik, hogy valamikor Anyukánk is főzött, de ha nem Ő, valahol, valamikor már kóstoltam. Érdekes íze van, erre határozottan emlékszem. Valóban az... S hogy legyen benne egy kis csavar is, kardamommal fűszereztem. Első gondolatom szegfűszeg volt, de azt elvetettem az előbbi javára.

 

Hozzávalók:

• 2 kg zöldparadicsom
• 1 kg cukor
• 5-6 kardamom

Így készült:

A paradicsomokat több vízből átmostam. A sérült, pöttyös és a szárnál lévő részeket levágtam, a sértetlen részeket kisebb darabokra vágtam. Hosszadalmas művelet volt, mivel nagy része apró koktélparadicsom volt. Megtisztítva, aprítva úgy másfél kilogrammnyi volt. Főni tettem. A kardamomhüvelyekből kikapartam a magokat, azt is beletettem. Hamarosan elég sok leve lett, ezt igyekeztem elfőzni, s mikor más sűrűsödött, akkor tettem hozzá a cukort. Ekkor még több leve lett, még főztem vagy 20 percig. Közben kavargattam. Pici szalicilt is adtam hozzá, majd tiszta üvegebe szedtem ki és celofánnal kötöztem le. (Ezért a tartósító, különben fejtetőre állítom, úgy még egy lekvárom sem romlott meg.)

Három üveggel lett, 4 dl-esekkel. Elég is belőle. Érdekes íze van, szerintem senki nem mondaná, miből van. Inkább különleges, annyira nem finom, hogy még többet főzzek belőle. De ezt is kipróbáltam. Majd meglátom a fogadtatást.

Azt mondtam, idén már nem főzök be többet. De a csipkebogyó még nagyon a begyemben van, ha sikerül még a szünetben szedni valamennyit... ( Nem sikerült... nem lesz több lekvár. Idén. Talán. 😀)