Paradicsomos süti

 Soha nem volt sok barátnőm. Az általános iskolaiaktól aztán középiskolában elszakadtam- ekkor barátkoztam össze egy addig ismeretlen lánnyal, aki egész más személyiségű volt, mint én. De valószínűleg itt is igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, mert a középiskola négy évében, majd a tanítóképzőben is egy csapat voltunk, sőt még első munkahelyünk is ugyanaz volt. Mi alaposan megnöveltük a köztünk lévő távolságot, de a 30 éves érettségi találkozónkon olyan mosolyt küldött felém, hogy rögtön mellé ültem. Az Ő Anyukája sütött akkor régen ilyen sütit, vagyis paradicsomosat, és azóta sem ettem. Már korábban összefutottam a recepttel, de mostanig halogattam az elkészítését. A család furcsállotta is, főleg Férjuram, mert Ő megrögzött paradicsomléellenes. De egyáltalán nem érződött rajta, csak a színét határozta meg. Mindenkinek ízlett, finom, puha szalalkális süti lett. Épp most mondta Fiam, hogy lakótársának is nagyon ízlett a paradicsomos süti.

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 10 evőkanál olaj
• 10 evőkanál cukor
• 1 púpozott evőkanál sűrített paradicsom
• 1 csomag szalalkáli
• 1 dl tej
• 3 tojás
• 75 dkg liszt 
• csipet só

A krémhez:

• 8 dl tej
• 8 evőkanál liszt
• 18 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg vaj

Így készült:

Az olajat, cukrot, paradicsomot, tojást, csipet sót, a tejben feloldott szalalkálit elkevertem, majd annyi lisztet adagoltam hozzá, amennyit felvesz- ez nekem 75 dkg volt. 

A tésztát 5 részre osztottam, kinyújtottam  s nagy tepsi hátán sorra kisütöttem őket. Épp csak addig, míg pirulni kezd a teteje. (28×34 cm-es tepsit használtam)

A krémhez a tejből, lisztből, vaníliás cukorból sűrű pépet főztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkevergettem.

A puha vajat elvegyítettem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam pépet.

A kész krémmel megtöltöttem a lapokat.

Másnapig hideg helyre tettem. Ekkor már szépen lehetett szeletelni.

A receptet itt találtam: Receptözön, 2014/3.

Annyit változtattam, hogy, mint az ilyen sütiknél szoktam, elkevertem 1 dl tejben a szalalkálit, amit nem írt a recept. így sok lisztet vett fel. Ezért a krém mennyiségét is növeltem. Megint önfejűsködtem, de végül nem sült el rosszul. 

Azért, ha már barátnőkről volt szó, az általános iskolaitól sem szakadtam el végleg- két év után újra vele róttam  a Nagy utcát, s tartjuk azóta is a kapcsolatot. Ezt a csipkés szélű abroszt is tőle kaptam, amit gyakran használok fotózáskor. 

Juhtúrós sós keksz

Mostanában több blogon is megkívántam a sós ropogtatni valókat, mégsem sütöttem. De egy korábban sütöttet előhalásztam, további csábításként. Bár most nem fogok nekiállni sütni, mert a család (megint) rám szólt, hogy ne süssek annyit. Néhány napig nem fogok. 😉 Bár tejespitét ígértem a Fiamnak, így néhány nap múlva úgyis bekapcsolom a sütőt...

 Hozzávalók:

• 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 2 teáskanál só
• 25 dkg tehéntúró
• 20 dkg juhtúró
• 25 dkg margarin
• 20 dkg zsír
• 2 tojássárga
• 1 fehérje+ köménymag a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, kétféle túróval, majd a tojássárgákkal tésztává gyúrtam. 

Egy-két órai pihentetést követően kisujjnyi vastagra nyújtottam, lekentem egyik maradék tojásfehérjével, köménymaggal szórtam.

Derelyemetszővel felvágtam -most négyzet alakúra-, tepsibe pakolgattam.

180 fokon szép pirosra sütöttem.

Finoman sós, roppanós lett, élvezettel rágcsáltam. Munkahelyre is vittem tízóraira- néhány darab véletlenül ott maradt mögöttem kis kosárba rejtőzve- mikor felfedeztem úgy egy hét múlva, ugyanolyan finom volt. Szóval hosszasan eláll- ha megbújik valahol! 😀

Ricottakrémes szelet

 Vettem egy doboz ricottát, a sorsáról való minden előzetes elképzelés nélkül. Azon tűnődve, mire használjam fel, kirajzolódott előttem - mi más?- egy süti: két réteg puha tészta között vastag krém, túró helyett ricottával, s hogy legyen benne valami különleges is, az alsó lapot áfonyalekvárral kentem le. El is készült, s még finom is lett:

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom héja és leve
• 1 dl olaj
• 1 dl tej
• 32 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor

A krémhez:

• 2 csomag pudingpor (vaníliaízű)
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 25 dkg ricotta
• 1 kis üveg áfonyalekvár

Így készült:

A tésztához a tojásokat elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, citrom lereszelt héjával és kicsavart levével. Majd hozzákerült az olaj a liszttel és sütőporral egyetemben. Végül a tejet kevertem hozzá több részletben.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. 180 fokon tűpróbáig sütöttem. (tepsi mérete: 28×32 cm.)

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a tejből és pudingporból sűrű pudingot főztem, amit aztán gyakran megkavargatva hagytam kihűlni. A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként belekerült a puding, végül a ricotta,

Az alsó lapot megkentem lekvárral, erre került a krém, s befedtem a másik lappal.

Akár azonnal is szeletelhető, de nem árt neki egy éjszaka pihenés a hideg kamrában.

A ricotta az ordához hasonló ízű, csak szelídebb, krémesebb. A krémben egyáltalán nem érzett az íze, pedig nem zavart volna. Az enyhén savanykás lekvár pedig jót tett neki, a kinézetének is, hisz kis színt vitt az életébe. Lehetett volna még ragozni, a tetejét bevonni fehér csokival mondjuk, vagy egy réteg habot halmozni rá, de "hétköznapi" vasárnapra készült, s így, egyszerűségében is elfogyasztottuk. 

Citromos-mustáros csirkemell

 ... aszalt paradicsomos, kukoricás rizzsel.

Már megint nem döntöttem el előre, mit főzök a hétvégén. A húsleves adott volt, mellé meg... volt csirkemell. Mi is legyen a sorsa? Felcsaptam a keresőt, s ott leltem rá erre az egyszerű receptre, amit a nagy sikerrel való tekintettel köszönettel meg is tartunk.

Az ötletet itt találtam. A pácolásra már nem volt idő, így csak ráborítottam az összekevert ízesítőket, s megsütöttem-pároltam- tényleg finom lett!

Hozzávalók:

A húshoz:

• 1,5 csirkemell
• 1 teáskanál só
• 1 evőkanál mustár ( fele magos mustár)
• fél citrom leve
• 1 csapott mokkáskanál bors
• csipetnyi csilipehely
• 1 gerezd fokhagyma
• 3-4 evőkanál olaj

A rizshez:

• 1 bögre rizs (3 dl)
• 2 evőkanál olaj
• 6-8 darab aszalt paradicsom
• 1 teáskanál szárított petrezselyem
• 1 doboz kukoricakonzerv
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• só

Így készült:

A sót, citromlevet, mustárt, borsot, csilit, zúzott fokhagymát alaposan összekevertem.

A csirkemellet vaskosabb szeletekre vágtam. Kevés olajat öntöttem egy serpenyőbe, belepakoltam a húsdarabokat. Ráöntöttem a keveréket, átforgattam. Kis lángon, lefedve párolódni hagytam.

Közben elkészítettem a rizst is: kevés olajon kavargatva enyhén megpirítottam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel. Belekerült a felaprított aszalt paradicsom, ételízesítő, kevés só,  petrezselyem, és kis lángon hagytam készre főni. Mikor puha a rizs, hozzákevertem a leszűrt kukoricát, ha szükséges, még lehet sózni.

A hús is hamar elkészül, s lehet is tálalni.

Aranygaluska vaníliasodóval

Ezzel a süteménnyel is Leányzóm kedvére tettem. Még azt is vállalta, hogy darál diót, csak süssek neki. Olyannyira hírhedten aranygaluska-rajongó ez a Lány, hogy nemrégiben dobozban hozta neki a lovagja az anyja által sütöttet.

 Régen, gyerekkorunkban gyakori vendég volt. Mindenki rész vett a készítésében: Anyukánk megdagasztotta, majd a megkelt tésztát egyikünk olajba mártott kanállal szaggatta, másikunk hempergette a cukros dióba, másvalaki igazgatta a tepsibe őket. Négy lány között bőven akadt mindig erre vállalkozó kedvű- valószínűleg én voltam egyik első jelentkező. Sodó soha nem készül hozzá, én is most először főztem mellé- így is finom, de anélkül sem megvetendő! 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 25 dkg margarin
• 2 tojás
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő

A forgatáshoz:

• fél dl olaj
• 10 dkg darált dió
• 5-6 evőkanál cukor
• 2 csomag vaníliás cukor

A sodóhoz:

• 4 tojássárga
• 10 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 2 evőkanál liszt
• 1 l tej

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem- kellemes kézmelegre. Elkevertem benne egyik evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem  a sót, többi cukrot, citromhéjat, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, élesztős tejet és összegyúrtam, megdagasztottam. Ha nem lenne elég a tej, még lehet tenni hozzá, hogy könnyen gyúrható, de ne lágy tésztát kapjunk.

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam megkelni. 

Közben elvegyítettem a diót, cukrot, vaníliás cukrot. Kis tálkába odakészítettem az olajat.

Egy tepsit -28×32 cm-es- vékonyan kikentem olajjal.

A megkelt tésztából olajba mártott kanállal galuskákat szaggattam a dióba, belehempergettem, majd egymás mellé a tepsibe pakolgattam őket. Ami nem fért, azt a néhányat a tetejére pakoltam- így egy tepsibe került az összes. A megmaradt pici olajat a tetejére csorgattam, a maradék cukros diót is a tetejére szórtam.

15-20 percnyit hagytam még kelni, majd 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje szép piros lett. 

Míg sült, megfőztem a sodót: elkevertem a tojássárgákat a cukorral és vaníliás cukrokkal, majd hozzákevertem a lisztet, végül -előbb apránként- a tejet. Közepes lángon, állandóan kavargatva felfőztem.

Finoman foszlós lett a tésztája, élvezhető sodó nélkül is. Lehet, azért, mert úgy szoktam meg, de nekem jobban esik csak úgy beleharapni a roppanós diórétegű, pihe-puha tésztába.

Ma délután Gergő leslattyogott, s csalódottan jött ki a kamrából: Anya, nincs süti? Az aranygaluska amúgy is a levegőben lógott, hát tettem róla, hogy legyen süti. 😀

Érsek szelet

Hétvégén nem sütöttem, mert maradt még szombatról fánk. Meg kedvem sem volt, ami ritkaságszámba megy nálam. Pedig ott várakozott az alma fonnyadt, pöttyösödő utója összegyűjtve, hogy valami finomságba menekítsem. Aztán hétfőn, annak örömére, hogy Fiam is hazajött, begyújtottam a sütőt, s az elfogyni nem akaró gyümölcs sorsa megpecsételődött.

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 2 egész tojás
• 1 dl tej

A töltelékhez:

• 1 kg alma
• 3 evőkanál cukor
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1 evőkanál gríz
• 1 üveg lekvár (sárgabarack)
• +1 tojás lekenni,  3-3 evőkanál darált dió és cukor a tetejére

Így készült:

Az almát megpucoltam, lereszeltem. Összekevertem a cukorral, fahéjjal, grízzel.

A tésztához valókat összegyúrtam: előbb a lisztet, cukrot, sót, sütőport vegyítettem el, majd összemorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és apránként a tejet, annyit, hogy összeálljon a tészta, s ne legyen túl kemény. Azaz könnyen formázható legyen.

A tésztát 3 részre osztottam, s lisztezett deszkán mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam. 

Az elsőt zsírozott-lisztezett tepsibe tettem (28×32 cm.es méretű), elosztottam rajta az almát, erre került a másik lap, amit lekvárral kentem meg. Befedtem az utolsó lappal. Ezt villával megszurkáltam, majd lekentem a felvert tojással és beszórtam a dió-cukor keverékével.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje szépen megpirult.

Még langyos-melegen vágtam belőle, kíváncsi voltam, milyen lett. Hát finom, puha, egy-szelet-nem-elég süti lett.

A receptet itt találtam. Persze "kicsit" változtattam rajta. Zsírt is tettem a tésztához, több az alma, meg a dió a tetején -ami igen jót tesz az ízhatásnak-, s hogy nem ártottam vele, azt bizton állítom. No, hát ilyen lett az érsek szelet Gerdi módra! 😀

Karfiolfasírt

Ahogy várható volt, megint itthonról tanulásra lettünk ítélve. Ami nem olyan nehéz, mint elsőként volt, mert már rutinosabbak vagyunk. Nem örültem neki, de találtam benne azért jót is: némi időmegtakarítással jár, hisz megspórolom a munkába készülődés, jövés-menés idejét. Nem fáradtan, semmire-sincs-már-kedvem érzéssel huppanok haza délután 3-4-kor, csupán lesétálok a konyhába és teszem a dolgom. Blogot írni is van kedvem. Tényleg! 

A karfiol az utóbbi időben ritka vendég lett nálunk. Nemrégiben épp ezért betettem egy szép nagy fejet a kosárba. Egy részét zöldséglevesbe csempésztem, a többi, némi tanakodás után, elkészült vacsorára krumplifasírt mintájára. Jégsalátával ettük, Leányzó pedig joghurttal- így is, úgy is finom volt.

 Hozzávalók:

• 1 kisebb fej karfiol
• só
• 1 tömlős sajt (10 dkg)
• bors
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 3 tojás
• 3 evőkanál liszt
• 2-4 evőkanál zsemlemorzsa
• 1 gerezd fokhagyma
• teáskanálnyi morzsolt petrezselyem
• olaj a sütéshez

Így készült:

A karfiolt megmostam, rózsáira szedtem. ( A szárát eltettem, hétvégén belefőztem  húslevesbe.) Enyhén sós vízben félpuhára főztem.

Leszűrtem, villával darabosra nyomkodtam. Hozzáadtam a sajtot, tojást, fűszereket, lisztet. A sóval óvatosan kell bánni, mert az ételízesítő is sós. (Házi hiányában a bolti is jó, de abból kevesebb kell.) Elkevertem, végül annyi zsemlemorzsát kevertem még bele, hogy ne legyen lágy a massza.

Serpenyőben olajat melegítettem, mikor már serceg a belemártott massza, két kanállal galuskákat formáltam a karfiolból, az olajba pakoltam és mindkét felét aranysárgára sütöttem.

Ilyet még nem készítettem, de érdemes. Finom lett, jó étvággyal ettük. 

A gyerekek kisebb korukban a karfiolt sem szerették, mint annyi minden mást sem- ehhez is fel kellett nőniük. 😀 Legutóbb a káposztás tésztát is megkóstolták, azt mondták, ehető. De nem túl nagy elragadtatással. Nem baj, én szeretem.

Gesztenyekrémes szelet

Idén úgy esett, hogy Férjuramnak két szülinapja is volt, azaz kétszer készültem rá: előbb  volt a születése napján egy kis családi, aztán a haverokkal egy iszogatós-dumálós-nagyokat nevetős. Én nem iszogattam, próbáltam helytállni a konyhában. A lényeg, hogy kétszer tervezhettem. kivitelezhettem, élvezkedhettem. Ez a süti a másodikra készült, a karácsonyra vásárolt gesztenyéből, amit nem használtam fel, szerencsére, mert így sikerült túlzásba vinnem, aztán szilveszterkor is elodáztam, na de most: 

 

Hozzávalók:

A kakaós laphoz:

• 4 közepes tojás
• 25 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 6 dl tej
• 3 evőkanál cukor
• 10 dkg vaj
• 50 dkg gesztenyepüré
• 4 dl tejszín
• + a tetejére 3-4 dkg csoki

Így készült:

Előbb a kevert tésztát készítettem el: a tojásokat habzásig kevertem a cukorral, majd belekevertem a mikróban megolvasztott margarint, a lisztet, kakaót és sütőport, végül több részletben a tejet.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (28×32 cm-es), s 180 fokon tűpróbáig sütöttem. 

A krémhez a pudingokat a tejjel és cukorral sűrűre főztem. Még azon melegében belekevertem a vajat. Mikor kihűlt, elkevertem a gesztenyemasszával, végül több részletben óvatosan belekevertem a felvert tejszínt. Nem tettem több cukrot hozzá, mert elég édesnek találtam így is.

A közben kihűlt lapot vízszintesen kettévágtam. Fele krémet rákentem, majd másik felét a tetejére. Néhány kocka csokit reszeltem a tetejére.

Puha, kellően krémes, magát etető süti lett belőle, gesztenyés-kakaós ízvilággal. 

Mielőtt nekiláttam, több receptet elvetettem, így megint saját kútfőből sütögettem. Még jó, hogy akkor leírtam piszkozatba a receptet, különben már nem emlékeznék rá. S épp ideje közzétenni. De elárulom, régebbiek is állnak sorba! 😉

Lekváros szeletek

Már megint 3-4 üveg lekvár került be megbontva a hűtőbe, mert mindig mindenki másféléből kér egy-egy keveset, a többi meg marad sorsára várakozva. Nos, én döntöttem a sorsuk felől: az összeset egy süti lapjai közé kentem. Gyúrtam egy pitetészta-szerű tésztát, négy részre osztottam, lapokká nyújtottam, ahogy jöttek sorra a lekvárok -szilva, sárgabarack és végül körte-alma- rájuk simogattam, sütöttem, kóstoltam, elégedetten nyugtáztam, hogy ehető lett. 😉

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg cukor
• 20 dkg zsír
• csipet só
• 2 egész tojás
• 3 evőkanál joghurt
• többféle lekvár tölteni
• 1-2 evőkanál porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sütőport, cukrot, csipet sót elmorzsoltam a zsírral, majd tésztává gyúrtam a tojásokkal és joghurttal. A joghurt mennyiségével lehet játszani, ha kemény a tészta, még tenni, ha esetleg kicsit lágy, ragacsos lenne, liszttel lehet javítani rajta. 

4 részre osztottam, lisztezett deszkán tepsi nagyságúra nyújtottam. (28×32 cm-es) Az elsőt lekentem egyik lekvárral, erre tettem a második lapot, újabb lekvár, megint tészta, következő lekvár, s befedtem az utolsó lappal.

180 fokos sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje világosbarna színt kapott.

Kihűlés után beszórtam porcukorral, szeleteltem.

Finom, puha sütemény lett. Mindenki szívesen járt rá, sőt, előnyben részesült a másikként sütött, csokissal szemben. 

Diós-kakaós nápolyi szelet

 Még tavaly tavasszal volt, hogy hazafele tartva a napi kisbevásárlás során a helyi kisboltban megpillantottam a kerek nápolyilap csomagokat. Persze, hogy landolt is egy kosárban. Egy, már korábban elmentett recept volt az ötletadó az elkészítéséhez. Nagyon finom lett, olyannyira, hogy elfogyott, mielőtt elfogadható fotó készült volna róla. Így, ugyan nekiláttam a bejegyzés megírásának, úgy gondoltam,. várok vele, míg újra elkészül. Az újrakészítő Leányzóm volt, egyik délután némi szóbeli segítséggel összedobta, s este már nasiztuk is. Szigorúan csak egy szeletet belőle! 😉

Mivel kerek volt az ostyalap, torta formája lett, de persze szögletesből is készíthető.

Hozzávalók:

• 1 csomag ostyalap
• 20 dkg cukor
• 1,5 dl tej
• 20 dkg tejpor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 10 dkg vaj
• 15 dkg pörkölt, darált dió

Így készült:

A diót kis lángon, kavargatva kissé megpörköltem, majd megdaráltam.

A tejet a cukorral tűzhelyen, kis lángon addig kavargattam, míg a cukor felolvadt. A lángról levéve a vajat is felolvasztottam benne, majd a kakaóval, tejporral, darált dióval sima masszává kevertem. 

Egy réteget kentem az alsó lapra, majd a másikat rátéve, azt is megkentem, s addig rétegeztem, míg elfogyott a töltelék. Rátettem egy tálcát, arra 2 kg lisztet (vagy bármi mást), hogy kissé lenyomja.

Néhány óra alatt át is puhul és szeletelhető, élvezhető. Szó szerint! :-)

A korábban, általam készített pedig (csak bizonyítékként, hogy nem csak más tollával ékeskedek):

Mandulás kifli

 A hosszú idő után írt bejegyzésemre érkező hozzászólások hatására muszáj írnom! Tényleg jóleső érzés és folytatásra sarkalló az a tudat, hogy hiányoltatok. 😘 Nem első eset, hogy hosszabb időt hagyok ki, s minél tovább nem írok, annál kevésbé érzek rá késztetést. Aztán újra belelendülök... 

Most azt a legnehezebb eldönteni, hol folytassam. Úgy döntöttem, a legutóbb készült sütike következzen. Fiam az ünnepeken is, majd azt követően is hosszabb ideig itthon volt, ami 2-2 hetet jelent. Az elmúlt hétvégén pakoltam Őt fel újra, hogy még véletlenül se éhezzen albérletében. Mondjuk nem kell félteni, egész ügyesen vezeti a "háztartást". De azért sütöttem sütit, hosszan elállót, meg többfélét főztem s dobozoltam be neki. Egyik süti ez a kifli, vagyis inkább kifli alakú keksz:

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt (+ 1-2 evőkanállal, szükség szerint)
• 20 dkg porcukor
• 1 teáskanál sütőpor
• 10 dkg darált mandula
• 25 dkg vaj
• 2 kisebb tojás

Így készült:

A lisztet, cukrot, sütőport, mandulát elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a tojásokat és összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért még gyúrtam hozzá 2 csapott evőkanálnyi lisztet. 

A masszát 4 részre osztottam, rudat formáltam belőlük, így pihentettem 1-2 órányit, hűvös helyen.

Ezután kisujjnyi darabokat vágtam a rudakból, kiflivé sodortam-hajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Hagyni kell közöttük helyet, mert nőnek. Nekem itt-ott összenőttek, látszik is rajtuk. 

180 fokos sütőbe tettem, világosra sütöttem őket.

Mandula helyett dióval is készülhet. Még azon is gondolkodtam, hogy becsorgassam csokival, de ezt elvetettem, mert kétszáz km megtétele után összemaszatolódik az egész. Leányzóm aztán csinált magának csokiszószt, abba mártogatta. De persze anélkül is finom, csak úgy, vagy a reggeli kötelező kávé mellé. 

Meggyes mákos szelet

Jó ideje győzködöm magam -több, mint egy hónapja-, hogy lássak neki megörökíteni e sütnivalókban gazdag időszak termékeit. Az ünnepek olyan békésen teltek, hogy nem volt kedvem megbolygatni másféle tevékenységgel a teljes családdal együtt töltött napokat. Még olyasmit is megengedtem magamnak, amit réges-régen csináltam: azt tettem, amihez épp kedvem volt. Mondanom sem kell, ez nem a blogírás volt. Ezt követően vissza kellett zökkenni a dolgos hétköznapokba, ami ilyentájt igencsak sok munkát jelent. Meg aztán miért is ne jönne közbe a mindennapjaimat megkeserítő esemény is? "Csak" munkahelyi nyűg, egy újabb kis taszítás afelé, hogy odébb álljak. 

Tényleg sokat sütöttem-főztem az elmúlt hónapban, igyekeztem megörökíteni a receptet is, a végeredményt is. Tavaly is egy mákos volt az év első bejegyzése, legyen idén is az. Kétszer is elkészült ez idő alatt, elsőként szilveszterre, másodjára, nagy sikerére való tekintettel Férjuram születésnapjára. 

Hozzávalók:

A mákos laphoz:

• 3 nagy tojás
• 20 dkg cukor
• 1 citrom leve és héja
• 20 dkg darált mák
• 25 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl olaj
• 1 dl tej 

A meggyes réteghez:

• 1 üveg meggybefőtt
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 2 evőkanál cukor

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás/tejszínízű pudingpor
• 6 dl tej
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj

Így készült:

A mákos laphoz a tojásokat elkevertem a cukorral, majd sorra belekerült a többi hozzávaló és sima masszává kevertem. 28 ×32 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem- illetve míg a teteje enyhén megpirul, de a biztonság kedvéért érdemes a tűpróbát is bevetni- ha már nem ragad a tészta a beleszúrt hústűre vagy fogpiszkálóra, kész. 

Mikor a lap kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A meggyes réteghez a meggyet leszűrtem. A levéhez öntöttem még annyi vizet, hogy összesen 6 dl legyen. Kevés lében elkevertem a pudingport, majd a többi lé és meggy hozzáadásával főni tettem. 2 evőkanál cukrot adtam hozzá, de a meggy savanyúságától függően több is kerülhet bele. Sűrűn kavargatva felfőztem. Rövid ideig még kevergettem, s ráöntöttem azon melegen az alsó mákos lapra. 

Ha kihűlt, a vajkrémet is rákenem. Ehhez a pudingot a tejjel simára kavartam, megfőztem. A vajat a cukorral elkevertem, közben a pudingot is kavartam, hogy ne legyen csomós. Ha kihűlt, kanalanként a vajas krémhez kevertem.

Rákentem a meggyes rétegre, s befedtem a másik mákos lappal.

Egy fotó inspirált, de a receptet nem követtem, elképzelés szerint készült el. A már korábban is készült mákos lap az alapja, a meggyes réteg a Fekete-erdő tortánál alkalmazottak szerint készült, rá meg a szokásos vajkrém. Mindenkinek ízlett, a mákért eddig nem rajongó családtagoknak is.

Ezért is készült másodjára is, ugyanígy: