Gyömbéres-narancsos zabpehelykeksz

Az igen kedvelt zabpelyhes kekszek egy újabb változata. Most a gyömbér adta az ötletet, amiből tehettem volna többet is, mert alig érzik rajta. Szóval aki szereti az ízét, bátran reszelhet bele többet! Narancsléből viszont mehet kevesebb, mert a szokásosnál kicsit lágyabb lett a massza, jobban elterültek. De ez senkit nem zavart, gyorsan fogyott. Kirándulni is vittünk belőle.
Igazából nem is értem, miért haragszanak némelyek a turistákra. Az erdőben, a természetben, ahol senkivel, vagy elvétve találkoznak emberekkel, akiket ki is lehet kerülni, nem lehet megfertőződni, illetve tovább adni az esetleges vírust. Mi amúgy is kiváltságos helyzetben vagyunk, az utca végén némi szántás, s már az erdőben is vagyunk, kapaszkodhatunk felfele a Börzsöny oldalán. Ezt gyakorta meg is tesszük, már a környék minden erdei útját-ösvényét felfedeztük.
No, ez a keksz az, ami a természetjárás során is jól esett:

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg zabpehely
• 25 dkg liszt
• 3 evőkanál méz
• 3 kisebb narancs kicsavart leve (1.2 dl)
• ujjnyi darab gyömbér
• 5 dkg darált dió

Így készült:

A tojásokat elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam a mikróban megpuhított margarint és a mézet. Aztán belekerültek: a liszt, zabpehely, sütőpor, dió, megpucolt és lereszelt gyömbér, elkevertem. Végül belekevertem a frissen kicsavart narancslét.

A masszát hagytam pihenni úgy egy órányit, aztán két kiskanál segítségével nagyobb diónyi kupacokat pakoltam sütőpapírral bélelt tepsibe. Hagytam közöttük bőven helyet, mert sülés közben elterülnek.

180 fokos sütőbe tettem, s addig sült, míg a szélek megpirultak, szép színt kapott a süti.

Ilyenkor a legjobb túrázni, még nincs nagyon meleg, de már hideg sem, nem is beszélve arról, hogy az ébredező természet mennyi csodával szolgál. Mutatok belőle:

No meg a kilátás a hozzánk legközelebb eső csúcsról- a Dunakanyarig ellátni!

Sajtos csiga

Itthon vannak a gyerekek, egyikük beadandókat gyárt meg zh-kat ír sorozatban, a másikuk érettségire készül. Szinte csak akkor látom őket, ha megéheznek. S ez elég gyakran előfordul velük, bevetik magukat a kamrába, tanácstalanul álldogálnak a hűtőajtó előtt, hogy mit is kapjanak be. Hogy ezt a nagy terhet levegyem a vállukról, egyik délután sütöttem nagy adag csigát, meg Leányzó sorozatos kérésének eleget téve egy tepsi brownie-t is. Elfogyott mindkettő, gyárthatok megint rágcsálni valót.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 3 dl tej (3 szükség szerint 0,5-1 dl)
• 1 teáskanál cukor
• 2,5 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 12 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír (púpozott evőkanállal)
• 2 egész tojás

A töltelékhez:

• 10 dkg tömlős sajt
• 12 dkg margarin
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• csipet só
• 1 teáskanál darált paprikakrém
• 2 evőkanál tejföl

Így készült:
A tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam fél csomag élesztőt. (Máskor egészet beletennék, most spórolok vele.)
A lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat, az időközben felfutott élesztős tejet, s összegyúrtam. Még kevés tejet, úgy fél dl-t öntöttem hozzá, hogy összeálljon a tészta. Kissé keményebbre gyúrtam, mint általában. Letakartam, pihenni hagytam.
Míg kelt a tészta, a töltelékhez összekevertem a hozzávalókat.
Egy órai kelesztés után két részre osztottam a tésztát. Egyiket vékonyra, hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. Rákentem fele tölteléket, felsodortam, jó ujjnyi vastag szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam. A nagy tepsibe (gáztepsibe) bele is fért.
180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sültek.
Míg sült, a másik adag tésztával ugyanúgy jártam el.

Hát nem voltak hosszú életűek, az utolsó darabokat kaptam lencsevégre, nehogy már ne legyen mit kitegyek a blogra! 😀

Paprikás krumpli

... azaz bő lére krumpli. Ez is egy egyszerű, olcsó és kiadós étel. Bármilyen maradék felvágott kerülhet bele, szalámi, sonka, virsli, kolbász- ez utóbbival a legfinomabb. Szerintem, de volt idő, amikor csak a pirított hagyma és petrezselyem ízesítette meg, és úgy is finom volt. Én szeretem. Leányzó nem szokott neki örülni. Nem is készül gyakran, de néha, mikor nincs sok időm meg ötletem az ebédhez, bevetem.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj/kevés zsír
• 6-8 darab krumpli (közepes, nagyobb méretű)
• só, bors
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• 1 teáskanál házi darált pirospaprika
• kolbász/más felvágott
• petrezselyem

Így készült:

A krumplit megpucoltam, hasábokra/kockára vágtam.

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon/zsíron megpároltam.

Hozzáadtam a krumplit és annyi vízzel felöntöttem, amennyi ellepi. Sóztam, nagy csipet borsot szórtam bele.

A kolbászt felkarikáztam, azt is hozzáadtam, valamint az ételízesítőt és paprikát. 

Mikor a krumpli puhára főtt, megkóstoltam, ha szükséges, még sózom, esetleg pirospaprikát szórok még bele, de a kolbásztól többnyire elég paprikás lesz.

Végül petrezselymet szórok bele- most csak szárított volt, de a friss ad neki igazán jó ízt.

Savanyúság jól jön hozzá, bármilyen, ami kéznél van, amit szeretünk.

Előfordul, hogy olyankor főzöm, mikor nincs már leves, s csak palacsinta kell hozzá, vagy tarkedli.

Barna sós

Próbáltam valami egészségesebb rágcsálnivalót sütni. Így is teljesen élvezhető volt, nekem ízlett. Nem azt mondtam, hogy egészséges, csak egészségesebb. Mert ugye margarin is van benne. Meg a korpa egészségességét is vitatják egyesek, mondván, hogy a gabona héján reked meg az összes vegyszer, amivel esetleg kezelik a növényt. S márpedig kezelik, hogy bő legyen a termés. De ha minden egészségre károsnak titulált élelmiszert kiiktatunk a konyhánkból, nem tudom, mi maradna. Amit otthon vegyszermentesen megtermelünk. Már aki teheti.
Azon gondolkodtam az utóbbi időben, hogy  a nap  nagy részében azért dolgozunk, hogy megvegyük azt, amit nagyszüleink megtermeltek addig, míg mi a munkahelyen töltjük az időt. Persze ma már nem tudnánk úgy élni, mint ők, csak a mezőgazdaságból, csak ha annyit termelnénk, hogy el is adunk belőle. Sokat. Mert más világot élünk, jönnek a számlák. Nekik csak kis villanyszámla volt. Az is kevés, mert nem voltak elektromos eszközeik. Hogy jobb volt-e? Bizonyos szempontból igen. Egészséges élelmiszereket ettek s nem volt annyi stresszforrás az életükben. Volt, csak másféle. Ugyanakkor ma sokkal kényelmesebben élünk. Valamit valamiért... Szóval dolgozunk tovább, s megvesszük, amit más közben fáradságos munkával megtermel, illetve előállít.

Hozzávalók:

• 25 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 25 dkg fehér liszt
• 10 dkg zabkorpa
• 2 csapott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• magvak (lenmag, napraforgómag, tökmag 1-1 púpozott evőkanálnyi)
• 2 tojás
• 2 evőkanál joghurt
• tetejére sajt

Így készült:

A liszteket, korpát, sót, margarint, zsírt tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a magvakat, tojásokat, és annyi joghurtot, hogy összeálljon a tészta. 

Kinyújtottam, reszelt sajttal megszórtam, rányomogattam. Négyzetekre vágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokon pirosra sütöttem.

Tovább elálló, ropogós, omlós rágcsálnivaló.

Sajt kerülhet a tésztájába is, én most csak a tetejére tettem. 

Avokádókrém

Nem a legétvágygerjesztőbb látványú kenyérre való kence ránézésre, de nagyon szeretjük! Meg aztán egészséges is. Kétszer is ezt vacsiztunk gyors egymásutánba, de máris jöhetne  megint. Fel is írtam a bevásárlólistára. Bár most semmi kedvem kimozdulni, egészen belejöttem az itthon maradásba. De előbb-utóbb muszáj lesz, rohamtempóban fogy a tej. 😉
Szóval gyorsan finomat: a néhány belevalót bedobálom az aprítógépbe, néhány fordulat, s kész is.

Hozzávalók:

• 1 érett avokádó
• 1 nagyobb paradicsom
• 1 nagy fej lilahagyma
• nagy csipet só
• fél citrom leve

Így készült:

Az avokádót kettévágtam, kanállal kivájtam a belsejét, aprítógépbe tettem. A megpucolt hagymát és megmosott paradicsomot feldarabolva szintén a gépbe tettem, a sóval és citromlével együtt.

Pépesítettem a zöldségeket, s pirítósra kenve már ettük is.

Az avokádó akkor érett, ha a héját megnyomva érezhető, hogy puha a belseje, s bele könnyen kikaparható. Ha éretlen, néhány nap alatt a kamrában is megpuhul.

Mezítlábas vargabéles

Nem friss bejegyzés, de már az új időszámítás alatt született. A legelején. Egyszerű, hevenyészett desszert, akár második fogásnak is megteszi.

Legutóbbi konyhai merényletem. Azaz majdnem, a legutóbbi kóstolás utáni fotózásra vár.
Leányzóm hetek óta emlegeti a vargabélest. Ezért a legutóbbi vásárlás során vettem túrót, hogy meglephessem vele. De vagy nem értem rá, vagy volt más süti, mindig odáztam az elkészítését, mindaddig, míg rátekintve a csomagolásra, rádöbbentem, hogy másnap bizony lejár a szavatossága. Mivel leveles tészta nem volt otthon, s ahhoz már nagyon délután volt, hogy tésztát is gyúrjak, így csak olyan hevenyészett, vargabélesnek csúfolt, de azért finom sütemény lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom héja
• fél citrom leve
• 3 tojás
• 15 dkg cérnametélt

A cérnametéltet bő, csipetnyi sóval ízesített vízben 1 perc alatt megfőztem, majd leszűrtem.

A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal és -lével, vaníliás cukorral, egész tojásokkal. Végül a cérnametéltet vegyítettem el benne.

Sütőpapírral bélelt kis tepsibe (20×30 cm-es) simítottam a masszát, 190 fokon sütöttem, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.

Leányzóm így is örült neki, másnap suliba is ezt vitte.

Következő napon, pénteken meg már nem tudott iskolába menni. Ugyanis mi közvetlenül a szlovák határ mellett lakunk, s busszal jár Esztergomba iskolába Szlovákián keresztül. Ekkor már lezárták a határt. Holnap kénytelen lesz körbe elmenni a holmijáért, mert sok mindene ott maradt. S érettségi előtt állván, a tanulás nem állhat le. Az jutott eszembe, hogy talán a ballagás is elmarad, meg az ezzel járó emlékezetes utolsó alkalmak. De ez még mindig a kisebbik baj. Ha ezzel meg tudjuk előzni a nagyobbat, állunk elébe.

Gyömbéres-citromos méz, immunrendszer erősítő gyanánt

Régebb készítettem már hasonlót, de csak úgy, hogy a feldarabolt gyömbérre-citromra ráöntöttem a mézet. No meg fahéjdarab is került bele. Testvéreim gyártottak ilyet, összeturmixolva az egészet. Én is tervbe vettem, de nem kaptam gyömbért. Aztán hétfőn, mikor összegyűjtve az intézni valókat, nyakamba vettem a falut, a legközelebbi kisboltba találtam. Minek messzire menni!
Itthon pedig aprítottam, turmixoltam, meglepődtem, milyen folyékony lett, a gyerekek első kóstolásra fintorogtak neki. Szerintem teljesen rendben van az íze, kicsit csíp a gyömbértől- de hát a gyógyszert sem azért esszük, mert finom. Ráadásul ez ha nem használ, ártani biztos nem árt.

Hozzávalók:

• 1 darab gyömbér (kb. tojásnyi méretű)
• 2 citrom
• 3-4 dl méz

Így készült:

A gyömbért megpucoltam, apróra vágtam. A citrom héját levágtam, a magjait kiszedtem, de mivel sok leve kifolyt, mire elvégeztem azt a műveletet, amit ajánlottak, a másodiknak csak simán kicsavartam a levét és úgy tettem bele. (Tehát csak a külső sárga és fehér héját kéne eltávolítani, meg a magokat, a többi mehet bele- a gerezdeket elválasztó hártyával együtt.) Ráöntöttem a mézet. Nem mértem, a nagy üveg  méz felét ráöntöttem. Vettem a botmixert s összeturmixoltam.

Üvegbe töltöttem, hűtőbe tettem, s naponta legalább 1-1 kiskanállal eszünk belőle.

Fogyasztás előtt át kell keverni, mert a méz leszáll az aljára.

Valamit ezzel is tehetünk annak érdekében, hogy ellenállóbb legyen a szervezetünk. 

Nem írok regényt a gyömbér/citrom/méz jótékony hatásairól, akit érdekel, utánaolvas. Én is azt tettem! 😉

Tejbeköles

Fenekestül fordult fel a világ, vagy inkább magába fordult, mert most ezzel teszünk jót mindenkinek. Már második hete, hogy itthonról "távoktatunk", de még annyi szabad időt nem tudtam csenni magamnak, hogy megírjak egy blogbejegyzést. Aztán ma délután elhatároztam, miután elvégeztem a mindennapi házimunkát, hagyok csapot-papot, s semmittevés közben blogot írok.

Főzni főztem közben, de azt is olyat, ami gyorsan megy. Meg amihez van itthon hozzávaló. Mindjárt sorolom, csak itt eszembe jutott a bevásárlási láz. Mi 1-2 hetente szoktunk vásárolni ennyi időre való élelmiszert, most sem tettünk másképp. Meg is döbbentem az alap élelmiszerek hiányán. Nem állok azok mellé, akik felvásárolták. De bízom benne, hogy most azok is megtanulnak főzni s felhasználják a sok cukrot-lisztet-olajat, akik eddig csak melegítésre használták a konyhát.
 Én biztos vagyok benne, hogy nem halnánk éhen egy jó darabig. Pedig csak a szokásos mennyiséget vásároltuk. Úgy érzem, vagyok olyan leleményes, hogy a kamrában lévő dolgok felhasználásából egy darabig eltartsam a családot.
Néhány ötlet: múlt héten krumplilevest főztem s mellé diós tésztát. Ez fél óra alatt kész volt. A diós tésztához gondolom nem kell recept, a kifőtt tetszés szerinti tésztára cukros-vaníliás darált diót szórunk. A család odavan érte, én nem annyira. Ez két napra elég volt ebédre. Aztán brokkolikrémleves készült, tökfőzelék és fasírt volt a második. No ekkor már én is nevettem magamon, el is neveztem karanténkosztnak: a tök a fagyasztóból volt, tavaly tettem el lereszelve, a fasírt pedig egy valahogy elrejtőzött s takarítás során megtalált, két hónapja lejárt húskonzervből készült. Semmi baja nem volt, így azt is felhasználtam. Erről fotó is készült:

Aztán hétvégén a szokásos húsleves főtt, amiről még nincs bejegyzés, mellé nyúlhús krumplival és birsalmaszósszal. Ez majd következik valamikor.
Ma pedig leves még volt, s mellé megint csak gyors másodikat terveztem készíteni, abból, ami itthon van: tejbekölest. Annyira nem gyors, mert elég sok idő kell neki, mire megfő, de egyszerű és finom.

Hozzávalók:

• 1 l tej
• 1 nagy csipet só
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 darab citromhéj (bio, levágtam körbe a héját 1 fél citromnak)
• 3 dl köles

Így készült:
A tejet a sóval, cukorral, vaníliával, citromhéjjal főni tettem. Mikor már forró, belemértem a kölest, és sűrűn kavargatva (nem állandóan, de mindjárt-mindjárt átkavartam) hagytam addig főni, míg a köles megpuhult. Addigra már majdnem teljesen besűrűsödik. Lefedtem, hagytam kicsit pihenni.
Sárgabaracklekvárral  ettük.

Ugyanúgy, mint a tejberizs vagy gríz, kakaós vagy fahéjas cukorral is lehet tálalni, ízlés szerint.
Ritkán eszünk kölest, pedig méltatlanul mellőzött, egészséges gabonaféle. Nincs jellegzetes íze, a fűszerezés határozza meg azt.
Mondhatni, hogy olyan zűrzavar s annyi minden van a fejemben, mint amilyen most ez a bejegyzés lett. Ez általában jellemző rám, de most hatványozottan...

Csíkos szalalkális szelet

Maradj otthon és süss! Akár ezt is mondhatnám. Meg mondhatnék még sok mindent a kialakult helyzetről. Kénytelenek vagyunk itthon maradni, sütni még nem sütöttem, mert bizony szinte egész hetemet lefoglalta az új fajta oktatásba való belerázódás, ennek megszervezése, kivitelezése. Szóval nem tétlenkedünk itthon sem. De ma még jó az idő, gyorsan főzök valamit s kertészkedek kicsit.

Ez egy régebbi süti, régebb írt bejegyzés:
Hetekig tervezgettem ennek a sütinek az elkészítését, de valamiért mindig elodáztam. Leginkább azért, mert a lapok nyújtása miatt, no meg krémet is kell keverni hozzá, "kicsit" időigényesebb, mint egy kevert süti. Végül nagyon elszántam magam, s egy hétvégén mégis elkészült. Elsősorban saját kedvemért, mert én nagyon szeretem a szalalkális sütiket. Jó puhák, s az ízüket is szeretem.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 45 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 10 dkg zsír
• 2 tojás
• 1 dl tej
• 1 csomag szalalkáli
• csipet só

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 1 púpozott evőkanál kakaó

A tetejére:

• 10 dkg csokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

A tésztához a lisztet előbb elmorzsoltam a zsírral, majd elkevertem a tejben a szalalkálit, ezt is beleöntöttem,  s a tojással , cukorral, csipet sóval összegyúrtam. Ha ragadna, pici lisztet lehet még gyúrni hozzá.

Három egyenlő részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem. Hamar sül, figyelni kell rá.

A krémhez a pudingporokat kevés tejjel simára kevertem, majd a többit is hozzáadtam. Állandóan kevergetve felfőztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavartam.

A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. Felébe elkevertem a kakaót.

Az alsó lapra kakaós krémet kentem, a következőre a világosat. Befedtem a harmadik lappal, erre került a vízgőz fölött olajjal felolvasztott csoki.

Tényleg pihe-puha süti, nekem nagyon ízlett.

Nagymamámnak volt egy szalalkális receptje, kanállal mért hozzá mindent. Persze fejből tudta, Anyukám írta le, hogy nekünk is megmaradjon a recept. Sosem sütöttem, de emlékszem az ízére. Nem krém került bele, Mama nem sütött krémes sütiket. Vagy lekvárral rakta össze, vagy tejjel leforrázott dióval. S úgy is milyen finom volt!

Tiramisu kocka

Ma egész nap kedvetlen, ingerlékeny és céltalanul kódorgó voltam. S persze, amibe belevágtam, az sem igazán akart sikerülni, mint ahogy ilyen lelkiállapotban lenni szokott. De azt hiszem, a bizonytalanság sokakból kihozza ezt. Pedig úgy gondoltam magamról, nem zaklat fel túlságosan a kialakult helyzet, ezek szerint mégis. Nézzük a jó oldalát: együtt a család, itthon van mindenki! 😀
Leültem blogot írni, hátha feldob egy kicsit. Úgy néz ki, az elkövetkező időszak több lehetőséget ad eme tevékenységre. Vagy mégsem? Remélem, hétfőn ez is kiderül.
Ez a süti szerencsére a múlt héten készült, így sikerültnek nevezhetem. Igazából nem is lehet elrontani, annyira egyszerű. Csak egy kevert-kavart lap kettévágva, kávéval meglocsolva s mascarpone és tejszínhab keverékével töltve.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl tej
• 1,5 dl olaj

A töltelékhez:

• 50 dkg mascarpone
• 5 dl tejszín
• 4 evőkanál cukor

Továbbá:

• 2 dl meleg víz és 1 evőkanál instant kávé
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:

A tésztához a tojásokat a cukorral alaposan elkavartam. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, olajat és fokozatosan a tejet. Sima tésztát kevertem belőle.

Sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam a masszát, 180 fokon sütöttem. Míg a teteje világosra pirult, de a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam a lapot.

A meleg vízben elkevertem a kávét és meglocsoltam vele mindkét tésztalapot, mindkettőnek a vágott felét.

A tejszínt felvertem, a mascarponét elkevertem a cukorral. A kettőt összevegyítettem.

Az egyik meglocsolt lapra kentem a krém több, mint felét, ráborítottam a másik lapot a kávés résszel a krém fele fordítva. A többi krémet a tetejére kentem, kakaóval beszitáltam.

Másnap szépen lehetett szeletelni.

Persze én azonnal megpróbáltam, de a töltelék eléggé kikívánkozott belőle. Így jobbnak láttam békén hagyni egy darabig.

Finom, puha és tiramisura emlékeztető ízű volt. 

Pehelykifli

A megunhatatlan lekváros kiflik egy újabb változata. Valamikor már sütöttem, annyi különbséggel, hogy akkor csak margarin került bele. Meg lehet, mást is változtattam, mert nem kerestem meg a régi receptet, mert emlékezetből készült. A 3 alaphozzávalóra -liszt, margarin, tejföl- határozottan emlékszem, a többi csak úgy jött.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 12 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 3 evőkanál tej
• 4-5 evőkanál tejföl
• szilvalekvár tölteni
• +porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. A közepébe borítottam az élesztőt, kevés tejjel elvegyítettem, majd annyi tejföllel gyúrtam össze, hogy összeálljon a tészta.

Fél órányi pihentetést követően 8 kis gombócra osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam, a szélesebb végéra lekvárt tettem, felsodortam, tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem.

Porcukorral szórtam be.

Tejfölös-gombás csirke

Most éppen semmittevős péntek délutánt tartok. Közben pedig megírom a recepteket a régebben lefotózott sütikhez-ételekhez. S épp azon törtem a fejem, mit is írhatnék. Csak nekifogni nehéz, aztán jönnek a gondolatok! 😀
Tejfölösen szeretjük a gombát is, a csirkét is, s így együtt is nagyon finom. S jóval kiadósabb, mint külön-külön. Viszonylag gyorsan kész van, kevés hozzávalóból.
Ha nagyobb adagot készítek -márpedig erre törekszem-, mielőtt hozzátenném a tejfölt, szedek ki belőle egy dobozkába, amit aztán lefagyasztok, s Gergő viheti is magával. Majd tetszés szerint felhasználhatja. Akár kis pohár tejfölt ad hozzá és összefőzi, tésztát vagy rizst készít hozzá, s van is mit egyen.

Hozzávalók:

• 1 nagy csirkemell
• 1 nagy fej hagyma
• 50 dkg gomba
• só
• 3-4 evőkanál olaj
• tejföl (3 dl)
• pirospaprika, bors

Így készült:

A gombát megpucoltam, felaprítottam.

A húst megmostam, kifiléztem, csíkokra vágtam.

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam, az olajon nagy csipet sóval puhára pároltam. Mikor kész, rádobtam a gombát, s fedőt tettem rá. Mikor összeesett, beletettem a húst is, még sóztam, kevés borssal megszórtam. Időnként megkeverve hagytam puhára párolódni-főni. Közben ha szükséges, még sózom.

Mikor jónak találom, belekanalazom a tejfölt- sosem mérem, annyit teszek bele, hogy jó szaftos legyen-, mokkáskanálnyi pirospaprikát szórok bele. 

Felfőzöm, s kész is.

Ezúttal kukoricás rizs készült hozzá, de tetszés szerinti tésztával is finom.

A petrezselyem is jót tesz neki, de csak épp egy kevés. Egyszerű és nagyszerű étel.

Aszalt áfonyás keksz

A műanyag dobozok nálunk fogyó eszközök. Nem tudom, hogy történik (azaz van sejtésem), de folyamatosan apad a készlet. Ahányszor vásárlás során látószögembe kerülnek, veszek belőlük 1-1 adagot. Most meg zacsiba pakoltam Gergőnek ezt a sütit, mert az itthon fellelhető néhányat már ezzel-azzal teleraktam. Az is hozzátartozik, hogy ezúttal a kiürült dobozokat a nagy sietségben elfelejtette bepakolni. Úgy hogy akad azért néhány, csak épp nem itthon. Ugyanez a helyzet a tálcákkal, azok sem kerülnek mindig vissza, hiába kötöm rájuk, hogy azzal együtt fáradjanak haza a bulikból. Talán ha nem sütnék nekik, nem lenne ilyen problémám! 😀
Hogy ne kelljen másnap megetetnie a barátaival a sütikészletet, ilyen tartósat sütöttem ezúttal Fiacskámnak- uzsonnás zacskóba csomagolva.😉

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 nagy tojás
• 10 dkg aszalt áfonya

Így készült:

Előbb a lisztet, cukrot, vajat elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kicsit ragadt a tészta, ezért nagyobb csipet liszttel megszórva, átgyúrtam, mindjárt engedelmesebb volt.

Kinyújtottam, szaggattam, tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Egyszerű és finom kis vajas keksz. Nem az a puha, omlós, inkább masszívabb, de én szeretem rágcsálni.

Több cukor is kerülhet bele, de nekem így is elég édes, meg más sem panaszkodott miatta.