Sajtos-joghurtos pogácsa

 Csak mert rég volt pogácsa. No nem a konyhánkban, hanem a blogon. Gyakran sütök, mert olyan sokoldalú. Jó reggel, délben, este, sőt minden napszakban. 

(A bejegyzést épp tíz napja írtam- csak azért jegyzem meg, mert a leírt események után következett a hosszú hétvége, amiről előzőleg írtam. Kicsit keszekusza a blog is, mint az életünk. 😀)

Az előző hétvégén egyik gyerek sem volt itthon, akkor hanyagoltam a sütést-főzést. Szombaton kertészkedtünk, vasárnap kirándultunk. A Börzsöny egy újabb zegzugát néztük ki úti célnak, aztán menet közben változott a terv. De legalább jó sokat jártunk. 

A legutóbbi hétvégén csak Leányzó jött haza, vasárnap pedig vele együtt Szegedre mentünk Fiúnkhoz. Vittük magunkkal az ebédet is, amivel egész szombaton készültem. A húsleves, lilakáposzta, krumpli és sült husik mellé négyféle süti is készült. Estére megint oda jutottam, hogy szerettem volna mihamarabb túljutni az egészen, s a végét leegyszerűsítettem. A pogácsa elsőként készült,így az nem lett (annyira) összecsapva. 

Hát ilyenek a sűrű hétköznapok "pihentető" hétvégéi. De biztosan nem csak én vagyok így ezzel... De jöjjön a pogácsa a csapongó bevezető után. Ezúttal kinéztem egy receptet, hogy csak azért is azt követem. De több lisztből szerettem volna, sajt legyen már a tésztájába is, és a kevésnek ítélt tejet joghurttal egészítettem ki. Így megint saját alkotás lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 2 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás+ 3 sárgája
• 2 dl joghurt
• 25 dkg reszelt sajt + a tetejére 10-15 dkg

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt és margarint. A reszelt sajtot is beleforgattam. Hozzáadtam a tojást és a sárgákat, az időközben felfutott élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá a joghurtot. Megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam. 

Úgy fél óra elteltével kinyújtottam, egyszer hajtogattam, s újabb fél órát pihent. Ez után újra kinyújtottam jó ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval vágtam ki, tepsibe pakoltam, egy-egy csipet sajtot rakosgattam a tetejére, majd 180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Sok lett belőle, 3 nagy tepsi megtelt. 

Még mindig telefonos fotók, ezek is csak úgy sebtiben készültek vasárnap este, mikor hazaértünk, az itthon maradt kisebb kupac pogácsáról. 

Kávékrémes kocka

 Mindig úgy gondolom, majd következő héten szánok egy kis időt a kismillió elkészített, megörökített recept lejegyzésére. De aztán eljön a jövő hét is a maga gondjaival, s megint odázom. De most magam mögött négy "pihenős" nappal úgy érzem, itt az ideje. Sütöttem, főztem, majd kirándultunk; aztán megint konyhai ténykedés, vendéglátás, majd újra bevettem magam kedvenc helyiségembe, mert hát a gyerekeket is fel kell pakolni. Mondjuk már nagyon irtózom a sok dobozolástól- leginkább azért, mert mikor erre kerül sor, megint kiürül a ház. 

Ezt a sütit is tegnap sütöttem, magunknak is, gyerekeknek is. 

Hozzávalók:

A lapokhoz:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 15 dkg margarin
• 15 dkg porcukor
• 2 nagy tojás
• 1 dl tej
• 1 csomag szalalkáli

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 1 evőkanál őrölt kávé
• 2 evőkanál cukor
• 6 dl tej
• 25 dkg vaj
• 15 dkg cukor
• + a tetejére 5 dkg csokoládé, 1 evőkanál olaj

Így készült:

A tejben elkevertem a szalalkálit.

A lisztet, sót, kakaót, cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a két nagy tojást és a szalalkális tejet. Összegyúrtam. Kicsit (inkább nagyon) ragacsos lett, ezért nagy csipet liszttel megszórva átgyúrtam, így kezelhetőbb lett.

Pihent egy órányit, mert közben más is készült, de ez nem feltétlenül szükséges.

A tésztát 3 részre osztottam, lisztezett deszkán mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam (enyém 28×32 cm-es). Tepsi hátán 180 fokon kisütöttem. Hamar sül, 6-8 perc elég neki. Úgy állapítottam meg, hogy kész, hogy megnyomva a tetejét, már nem puha, nyers.

A krémhez a pudingporokból, kávéból, 2 evőkanál cukorból pudingot főztem. Sűrűn megkevergetve hagytam kihűlni.

A vajat a cukorral elkevertem, hozzákanalaztam a kihűlt pudingot. A kész krémet ketté osztva, megtöltöttem a lapokat.

A tetejét a gőz fölött felolvasztott csokival csorgattam be.

Nagyon szeretem a szalalkális lapokat, mégis ritkán sütök. Arra vigyázni kell, mikor kinyitjuk a sütő ajtaját, igencsak csípős forróság árad ki, ne tegyük ki neki a szemünket. De nagyon finom, puha, omlós lapok lesznek. A krém meg ráadás benne... 

Teljesen bevonható csokival, csakis előnyére válhat. Kis díszítéssel meg akármelyik ünnepen szerepeltetheti magát.

Mogyorókrémes kifli

Most azon morfondírozok, hol folytassam. Persze, hogy sok recept gyűlt össze, mert ha hét közben nem is rendszeresen, de hétvégente annál többet sütök-főzök. Ez a kifli több társával akkor készült, mikor épp mindkét gyermekem itthon volt. Mindig készül valami olyan is, amit nem kell 1-2 napon belül megetetni a barátokkal, hanem egész héten rájárhatnak, vagy elvihetik magukkal órák közti energiaadónak. Ezt a roppanós kiflit bátran lehet napokig tárolni:

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 evőkanál porcukor
• 12 dkg margarin
• 13 dkg zsír
• 1 egész tojás+ 2 sárgája
• 0,5 dl tej
• mogyorókrém 
• porcukor

Így készült:

A lisztet elvegyítettem a sóval, sütőporral, porcukorral, vaníliás cukorral, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojásokat és apránként adagolva annyi tejet, hogy összeálljon a tészta. 

A tésztát 5 gombócra osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, s félbe, négybe, majd mindegyik negyedet még kettőbe vágtam. Mogyorókrémmel töltöttem, felsodortam, meghajlítottam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem őket- addig míg épp pirulni kezdtek.

Még melegen porcukorral szórtam be.

Persze lekvárral vagy dióval is tölthető, most éppen mogyorókrém került bele. Leányzóm nagy rajongója...

Csokis csiga

 Minél hosszabb ideig vagyok távol, annál nehezebb rászánni magam, hogy újra írjak. Vagy inkább annál kevésbé van kedvem, időm, megfelelő lelkiállapotom... vagy csak keresem a kibúvót. Nem, mintha bárki vagy bármi is kötelezne erre, csak érzek egyfajta eziránti felelősséget. De vannak sokkal előrevalóbbak. Elsősorban a család, aztán a munkám. Nem igazán szoktam írni róla, pedig nagyon szeretem, amit csinálok. Épp ezért vívódok mostanában annyit, megéri-e, érdemes-e. Pakolom a jó és a negatív dolgokat a mérleg két serpenyőjébe, s hol ez billen le, hol a másik oldal. De egyre inkább elkeserítő, hogy csak elvárások vannak velünk szemben, egyre több, de a juttatás ugyanannyi. évek óta. Azaz majdnem. Igazán csak az tudja, érzi, látja, aki benne van. Leginkább Nővéremmel való  beszélgetés során döbbentem rá, mennyire másképp látni kívülről az egészet. Mesélte, hogy főnöknője sajnálta a pedagógusokat, mennyire kevés a fizetésük. Erre Testvérem első gondolata az volt, hogy az övénél biztos több. Mikor mondtam neki a legutóbbi jövedelemigazolásomon szereplő összeget, rájött, hogy mégis jobban meg van fizetve, mint mi. Nem panaszkodni akarok, én vállaltam, ezt szerettem volna mindig is csinálni, de egyre inkább töröm a fejem valami máson. Ami még nem körvonalazódott. 

S mivel a család az első, mai sütésem is értük esett meg. Most először történik meg, hogy Leányzóm hétvégére nem jön haza. S mivel lovagja épp ment hozzá, a holnapi szülinapi bulin való közös részvétel miatt, gyorsan sütöttem egy adag sütit. Küldjek már neki valami hazait... Édes sütire esett a választásom, mert elmondása szerint az jobban el szokott fogyni. Csigát sütöttem, csokidarabokkal:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 dl tej (+0,5 dl)
• 3 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 2 dl olaj
• 2 egész tojás

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg csoki (10-10 dkg ét- és tejcsokoládé)

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne 1 evőkanál cukort és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót, másik 2 evőkanál cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam az olajjal, míg egyenlően eloszlik a liszttel. Hozzáadtam a tojásokat és az időközben felfutott élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Még kevés tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak: ne lágy, de könnyen gyúrható legyen.

A megdagasztott tésztát kevés liszttel megszórtam, letakartam s hagytam megkelni.

Közben a vajat mikróban megpuhítottam s elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral.

A csokit kisebb kockákra vágtam.

A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyiket vékonyra nyújtottam, hosszúkás téglalap alakúra. Lekentem fele vajas krémmel, rászórtam a csoki felét és feltekertem. Úgy másfél ujjnyi szeletekre vágtam, sütőpapírral bélelt nagy tepsibe pakoltam. 

180 fokos sütőbe tettem, hagytam szép pirosra sülni.

Közben a tészta másik felét is csigává tettem, másik nagy tepsi telt meg velük.

Időközben a fényképezőgép is úgy döntött, hogy nem szolgál tovább. Így telefonos fotókkal tudom bizonyítani, hogy igenis elkészültek a sütiim. 😀

A csigák pedig finomak lettek, frissen roppanósan puhák, s itt-ott kellemesen csokisak. Fele épp utazik Leányzómhoz, a másik felével elbánunk itthon. 

S ha már panaszra adtam a fejem, akkor a mai napról: nem is olyan rossz nekünk, mert a tegnapi kicsit hosszúra sikeredett agytágítós nap után mára itthoni feladatot kaptunk ( javítanivalót hoztam haza), de vasárnapra halasztottam, így ma végre hétköznap is főzhettem. S blogot is írhattam!

Diós mézes

Még tavaly említettem, hogy nem csak recept, de mesélni való is sok gyűlt össze. Egy valamit mindenképp meg kell örökítenem. Bár anélkül sem fogom elfelejteni soha. 

December első felében várt rám az, hogy átbillenjek életkorom második fél évszázadába. Már korábban kijelentettem a családnak, hogy majd Férjem egy hónappal későbbi szülinapján ünneplünk, hisz az enyémre nincs időm készülni, a december mindig igen zűrös az iskolában, ráadásul aznapra még a szombatot is kijelölték munkanapnak. Férjem ötlete volt, hogy négyesben elmegyünk vacsorázni. Ki is nézett egy távolabbi, csendes helyet, hazarendelte arra a hétvégére Fiúnkat is, s nagy lelki nyugalommal, főleg, hogy semmi dolgom a szülinapommal, elindultunk. Megérkezvén, Lányom ment elöl, s amint nyílt az ajtó, rögtön megszólalt az Ez a nap más... kezdetű dal. A félhomályban kisebb tömeg ácsorgott, s eltelt néhány pillanat, miközben annál több gondolat futott át fáradt agytekervényeimen, mire rádöbbentem, hogy a család jól átvert. Semmit nem sejtettem. Senki nem szólta el magát, miközben mindezt megszervezték a hátam mögött. Várt még néhány meglepetés, én meg csak kapkodtam a fejem és törölgettem a könnyeim. Még távol élő Húgomék is ott voltak, "elugrottak" Tirolból bulizni egyet.

Sorra adagolták nekem a tudnivalókat, hogy ott is alszunk (Leányzó pakolt nekem mindent), tesóim és sógorom sütött sütit -még ezt is átvették tőlem-, albumot kaptam ötven év eseményeit megörökítő fotókkal, lufi, kitűző, virág, pezsgő... de vacsora az valódban volt, csak jóval több személyes. Jó buli volt, s máig nem értem, hogy nem gyanakodtam semmire. Valószínűleg azért, mert annyira elfoglalt voltam. De mindenképp megható volt, és köszönöm minden jelenlévőnek ezt az emlékezetes napot, mindenkinek. Én meg azóta már ötvenegyedik évemet taposom, de egyelőre semmi változást nem érzek. Nem zavar. Örülnünk kell, hogy megérjük, plusz ajándék, ha még egészségben is. 

Mivel saját szülinapomra nem sütöttem, egyik Férjemére készültet hozom, ami az enyém után kicsivel több, mint egy hónap múlva következik. Azt már itthon tartottuk meg, ahogy korábban elterveztem. Süthettem-főzhettem kedvemre.

Hozzávalók:

A mézes lapokhoz:

• 30 dkg liszt
• 1 csipet só
• 8 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 2 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 tojás
• 1 evőkanál joghurt/ tejföl

 Diós lap:

• 3 nagy tojás
• 15 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 12 dkg margarin
• 25 dkg liszt
• 15 dkg darált dió 
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 1+ 1 evőkanál kakaó
• 7 dl tej
• 20 dkg vaj
• 18 dkg cukor

A tetejére:

• 12 dkg étcsokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

A mézes lapokhoz valókat összegyúrtam: előbb a lisztet, cukrot, szódabikarbónát, sót vegyítettem össze, majd a margarinnal összemorzsoltam, aztán belekerült a méz, tojás, gyúrni kezdtem. Mivel nem állt össze, tettem bele egy evőkanál joghurtot (tejföl is jó), annyit, hogy ne legyen kemény a tészta, mert akkor nehéz kinyújtani.

A tésztát kettéosztottam, s alaposan lisztezve alul-felül, mert igencsak ragacsos a tészta, sorra kinyújtottam, tepsi hátán sütöttem őket. Nagyobb, 28×34 cm-es tepsit használtam.

A diós tésztához előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, puha margarinnal, vaníliás cukorral, majd belekerült a liszt, dió, szódabikarbóna és több részletben a tej. Alaposan összekevertem, majd ugyanabban a tepsiben, aminek a hátán a lapok sültek, belesimítottam- előtte papírral béleltem-, s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporokat egy evőkanál kakaóval elvegyítettem, majd kevés tejjel simára kevertem. Hozzáadtam a többit is, és állandóan keverve sűrűre főztem. Miközben hűlt, sűrűn meg kell kavarni, hogy ne legyen darabos. Közben a vajat is elkevertem a cukorral, és a kihűlt pudingot kanalanként hozzáadtam, végül még egy evőkanál kakaót kevertem bele.

Összeraktam a sütit: legalul egyik mézes lap került, rá fele krém, erre a diós lap, a krém másik fele, végül a másik mézes lap. Tenyérrel kissé meg is nyomkodtam a tetejét.

A csokit az olajjal vízgőz felett felolvasztottam és bevontam vele a csokit.

Másnapig hideg helyen pihentetjük. Addig jól átpuhulnak a mézes lapok és szépen szeletelhető.

 A sütihez az ötletet ez a recept szolgáltatta. Bár egész más lett, de amint ránéztem, a recept elolvasása nélkül nekem ez az elkészítési mód jutott eszembe. El fogom egyszer az eredeti módon is készíteni, mert úgy is biztos nagyon finom, de az én elképzelésem szerint készülttel is elégedett volt a család. Gyerekeim szerint ez volt a legfinomabb süti az aznapi felhozatalból. 

Almás és túrós bukta

 Nem tudom, hogy illendő-e még ilyentájt boldog új évet kívánni, de idén most írok először a blogra. Nem, nem volt semmi gond, csak elfoglalt voltam. Nagyon. Úgy két hete már írni akartam, de épp lemerült a fényképezőgép, s mire feltöltöttem, kiválogattam, körbevágtam a fotókat, már igencsak későre járt. Azóta megint gyűlt nagy adag közzétenni való, de valahogy a hozzá szükséges idő nem akar összejönni. 

Ezt a hétvégét pihenésre szántam. Semmi munkahelyi dolgot nem akarok látni. A pihenés az nem egészen jött össze délutánig, mert egyik házi munka vonzotta maga után a másikat. Meg főztem, holnap ne kelljen, s mit csináltam még? Hát persze, hogy sütöttem! Csak buktát. A múlt hétről maradt csomag túró és néhány fonnyadt alma adta az ötletet.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4,5 dl tej
• 1+2 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 15 dkg zsír
• 1 egész tojás+ 2 sárgája

A túrótöltelékhez:

• 50 dkg túró
• 5 evőkanál cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 tojásfehérje
• 3 evőkanál gríz

Az almatöltelékhez:

• 5-6 alma
• 2-3 evőkanál cukor
• kevés fahéj vagy mézesfűszer
• 1 evőkanál gríz
• + 1 tojás s lekenéshez

Így készült:

Előbb az almával foglalatoskodtam: megpucoltam, felaprítottam, kevés cukorral fedő alatt párolódni tettem. A cukor mennyisége ízlés, illetve almafüggő. Mikor az alma megpuhult és már nem volt túl sok leve, félretettem hűlni. 

A tésztához a tejet melegíteni kezdtem. Elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, és mikor már kellemes meleg, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 

A lisztet elvegyítettem a többi cukorral és sóval, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, a két sárgát ( a fehérje kell majd a túróhoz) és élesztős tejet. Összegyúrtam, közben még úgy fél dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű, könnyen gyúrható tészta legyen. 

Kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészült a túrótöltelék: a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal. A fehérjéket kicsit felvertem, csak villával, ezt is beleborítottam, végül a grízt.

Az almához is kevertem egy evőkanál grízt.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, négyzetekre vágtam. Közepére tölteléket pakoltam, a két-két szemben lévő sarkot ráhajtottam, kicsit össze is nyomtam. Tepsibe pakoltam, tojással lekentem.

180 fokon szép pirosra sütöttem.

Valamivel több, mint felébe volt elég a túró, többibe alma került. Utolsó kettőbe meg már az sem jutott, azokba mogyorókrémet tettem. De lekvár is tökéletes lenne, mondjuk szilva. 

Most sült, de úgy fele már el is fogyott. Nem ettünk meg annyit máris, elosztogattam. 

Lencsesaláta

 Nem eszünk gyakran lencsét, talán évi két-három alkalommal. Abból egyik szilveszter, aztán év közben valamikor Leányzó eszembe juttatja a főzeléket. Vagy levest. Ilyentájt talán úgy három éve ugyanúgy készítek salátát a felhasználásával. Szeretjük, egyszerű elkészíteni és kiadós. Itthon is marad, buliba is jut. Nem hiszem, hogy ez kell ahhoz, hogy gazdagok legyünk- sokkal inkább azt, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. De megnyugtatásképpen...😉

Előkerestem a tavalyi fotót róla:

Hozzávalók:

• 1 csomag lencse (50 dkg)
• só
• 2-3 babérlevél
• 4 főtt tojás
• 20-25 dkg virsli
• 1-2 fej hagyma
• majonéz, tejföl

Így készül:

A lencsét bő, sós, babérleveles vízben megfőzöm, majd leszűröm, hagyom kihűlni.

Közben a tojást és virslit is megfőzöm.

A hagymát megpucolom, felkockázom. A virslit felkarikázom, a tojást kisebb darabokra vágom.

Összevegyítem a kihűlt lencsével, ha szükséges, sózom.

A majonézt (vagy házi, vagy 2-3 dl bolti) elkeverem egy evőkanál tejföllel, majd a salátára öntöm, átkeverem.

Virslit sem eszünk gyakran, ilyenkor is ebben a formában. 

Idén lefújta a család a lencsesalátát. Talán igazuk is van, mindenki megy valamerre, másnap meg jó lesz a korhelyleves, amit szintén újévre szoktam főzni. 

Itt írtam, hogyan készül a házi majonéz. 

Csokis-diós tekercs

 Míg aprócskák és hiszékenyek voltak a gyerekeink, elég volt kitalálni, hogy csempésszük be a feldíszített fát és ajándékokat anélkül, hogy észrevennék és gyanút fognának. Elég sokáig tartott ez az időszak, már azt is gyanítottam, hogy mindent tudnak, csak minket akarnak megtartani abbéli hitünkben, hogy ők azt hiszik, az Angyal hozza a fát és a levélkében kért ajándékokat. Egy idő elteltével aztán előálltak azzal, hogy a díszeket külön kérik, hogy nekünk kelljen feldíszíteni a fát. Azóta is így telnek a karácsony esték: együtt ékesítjük a fát, aztán következik az ajándékozás és Anyósomékkel közös vacsora. Ezt a részét szeretem legjobban az ünnepnek. A 25-ét, míg köztünk voltak, a Szüleimnél töltöttük, aztán minden évben a Nővéreméknél. Ez idén nem így volt. 26-án sógoromék jönnek hozzánk, ez változatlan.

Már tudják, (naná, 23 és 19 évesen😀), hogy mi állunk a háttérben, de nem tudnám megmondani, mióta. Az biztos, hogy régebb, mint én gondolom. Persze volt, hogy rákérdeztek, mert az iskolában felvilágosítják egymást. Azt válaszoltam rá, aki hisz benne, annak az Angyal jön karácsonykor.

Már említettem, hogy újra túlzásba vittem a konyhai ténykedéseket. Ez a süti nem tervezett volt, hirtelen ötlettől vezérelve a megmaradt nyolc darab tojásfehérjéből, a ledarált maradék darált dióból alkottam. 

Hozzávalók:

A diós laphoz:

• 8 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 8 evőkanál cukor
• fél csomag sütőpor
• 4 evőkanál liszt
• 8 evőkanál darált dió

A krémhez:

• 1 csomag csokoládés pudingpor
• 3 dl tej
• 1 tojás
• 4 evőkanál cukor
• 10 dkg étcsokoládé 
• 5 dkg vaj

Így készült:

A fehérjéket előbb a csipet sóval felvertem, majd kettesével hozzákanalaztam a cukrot, s addig vertem tovább, míg kemény hab lett belőle. Ekkor hozzákevertem a sütőport és lisztet -csapott kanállal mértem, majd a púpozott evőkanállal mért diót is beleforgattam, óvatos mozdulatokkal.

Sütőpapírral bélelt gáztepsibe simítottam, 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje enyhén megpirult.

Amint kivettem a sütőből, konyharuha és a sütőpapír segítségével felcsavartam, így hagytam kihűlni.

Közben elkészítettem a krémet: a pudingport, cukrot a tojással és kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a maradék tejet. Állandóan keverve felfőztem. Előbb nagyon darabos lesz, de addig kell főzni, míg szép sima masszát kapunk. Még azon forrón elkevertem benne a felkockázott csokit, majd ha ez felolvadt, a vajat is.

Ezzel a krémmel töltöttem meg a tekercset. Hagytam a tetejére is belőle, bevontam vele és cukorgyönggyel díszítettem.

Hideg helyre tettem. Másnap szépen lehetett szeletelni.

Volt, aki túl édesnek találta -nevezetesen Férjuram-, de nekem semmi bajom nem volt vele. Persze, hisz csokis! Tényleg finom volt, érdemes ily módon felhasználni a maradék tojásfehérjét.

S hogy gyűjtöttem össze ennyi fehérjét? Négy lett mindjárt a rózsa szeletnek köszönhetően, kettő a sós rúdtól, s megint kettő a linzer tésztájából maradt, aminek fele most csokival bevonva islernek állt. 

Karácsonyi apró pogácsa

Mivel itthon töltöttük a karácsonyt, nem terveztem sokat sütni. Nem jött össze! 😀 Sósból csak kettő lett, de édesből... meg sem számoltam. Na most gyorsan: apró és szeletes összesen nyolcféle. Aprókból még van, azok még jövőre is ehetőek lesznek: hókifli, linzer, isler és mézes. Sósból is van még- nem azért nem fogyott el, mert nem finomak, inkább azért, mert sikerült megint túlzásba vinnem. Amúgy elajándékoztam volna. De most olyan magunknak valónak alakult ez az ünnep. Azon elmélkedtem, hogy régen milyen nyüzsgés volt az ünnepeken. Hol hozzánk jöttek, hol mi mentünk, barátok, rokonok, szomszédok köszöntötték egymást. Mikor eljöttünk, sokáig hiányzott a társaság, a nagy szalmakrumplisütések, közös puzzle-ozások, kirándulások. Naivan azt gondoltam, majd itt is hasonlóan alakul. Ugyan, dehogy. De, bármennyire is csodálkozom magamon, ezt is meg lehet szokni. Olyan jól elvagyunk szűk kis családi körben is... Nem, mintha nem lenne jó nagyobb társasággal ünnepelni, de ha így alakult, így éljük az életünket.

Az egyik sós süti a visszatérő túrós rúd, a másik sajtos apró pogácsa, csak fél kg lisztből.

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 teáskanál só + 1 nagy csipet
• 25 dkg reszelt trappista sajt
• 20 dkg zsír
• 1 egész tojás +1 sárgája
• 1 dl tej
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál köménymag
• 1 felvert tojás lekenni

Így készült:

A lisztet, szárított élesztőt, sót (púpozott teáskanállal mért, plusz egy csipetet is beledobtam) elvegyítettem. Hozzáadtam a reszelt sajtot, azzal is átforgattam, majd a zsírral elmorzsoltam. Belekerült az egész tojás és egy sárgája, a tej, s gyúrni kezdtem. Közben annyi tejfölt kanalaztam bele, hogy összeálljon a tészta.

Összegyúrás után hagytam pihenni egy órányit.

Lisztezett deszkán úgy ujjnyi vastagra nyújtottam, kicsi pogácsaszaggatóval kivagdostam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. Tojással lekentem, 180 fokon pirosra sütöttem őket.

Ezek nem pihe-puha foszlós pogácsák, hanem roppanós-harapósak, de a sok sajttól és köménymagtól finomak- nekem nagyon ízlett, azaz ízlik, mert még mindig rájárok. Persze, módjával, mert a nagy pihenések nem igényelnek túl sok kalóriát. De olyan jó egy kis gondtalanság-semmittevés! 

Mézes krémes szilvalekvárral

 Sok mesélni valóm lenne, de talán rendre sor kerül mindenre. Karácsony előtt még egy sütit szerettem volna megosztani- erre esett a választásom, ami legutóbb készült másodmagával, a mindig nagy sikerű meggyes mákossal. Ezúttal munkahelyi karácsonyozásra készült- itt is mindenki elégedetten falatozott belőle.

Ma reggel végre nem a telefon ébresztett, tovább is aludtam a szokásosnál. Aztán még lustálkodtam is. S közben a telefont pörgetve egy karácsonyi idézet hatására próbára tettem magam, nekem mi jut elsőként eszembe erről az ünnepről. Kis szobában a fekete négy lábú kályha melegében néhány fenyőág kevés dísszel, s két szerető nagyszülő. Amint betoppanunk, máris a kályhára kerül az étel, serceg a sült hús a vaslábasban. A karácsonyokat otthon töltöttük, azt nem tudom felidézni, hogy mikor tettük ezt a látogatást nagyszüleinknél, egész kicsi lehettem. Csak ilyen emlékfoszlány villant be. Ahogy telik az idő, egyre többször térek vissza gondolatban a múltba. Szépek voltak a karácsonyok- valószínűleg ezért kedvenc, mindig várva várt ünnepem. Nem csillogtak-villogtak, nem vártak ajándékhalmok, mégis jó visszaidézni őket. Talán azért, mert akkor még arról szólt, ami a lényege lenne.

Hozzávalók:

A mézes lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 15 dkg margarin
• 3 evőkanál méz
• 2 tojás
• 0,5 dl tej

A krémhez:

• 8 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• + 1 üveg szilvalekvár

Így készült:

A lapokhoz tálba mértem a lisztet, cukrot, szódabikarbónát és összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a mézet, tojásokat, tejet és összegyúrtam. Pici lisztet még szórtam rá, úgy teáskanálnyit, mert a tészta - jó szokásához híven- igencsak ragacsos lett.

Pihent úgy egy órányit, majd 3 részre osztottam, lisztezett deszkán tepsi méretűre (28×32 cm) nyújtottam mindegyiket s sorra kisütöttem, 180 fokon. Gyorsan sül, figyelni kell rá- épp csak még kap egy kis színt, s már nem lágy a teteje.

A krémhez a tejből, grízből- enyhén púpos evőkanállal mértem- és vaníliás cukorból tejbegrízt főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni. A vajat elkavartam a cukorral és kanalanként hozzáadtam a hideg tejbegrízt.

Összeraktam a sütit: az egyik lapot lekentem szilvalekvárral, rákanalaztam és elegyengettem a grízkrém felét, majd erre került a második lap, lekvár, többi krém. A harmadik lappal lefedtem, kissé rányomkodtam.

Kamrába tettem. Másnapra megpuhult, szépen lehetett szeletelni.

Jót tett neki a savanykás szilvalekvár, máskor is be fogom vetni. De a mézes mindenképp jó- nálunk legalábbis mindig örül neki a család. Karácsonyra is terveztem sütni, de most már kihagyom, hisz most ettünk- még van 2-3 szelet belőle. Úgyis olyan hosszú a karácsonyi sütilista, hogy alaposan meg kell kurtítanom- főleg így, hogy teljesen átíródott a szokásos karácsonyi menetrend. Pedig sütivel kapcsolatos ajándéktervem volt... 

Fehér kifli

 A békaszemet kíséreltem meg átültetni kifli formába. (De régen jegyeztem le azt a receptet, épp tíz éve. A süti azóta számtalanszor elkészült. Ha csipkelekvár került a házhoz, Hédi biztos, hogy kikövetelte. Van is róla néhány újabb fotó, ideje lenne frissíteni.) Jó ez a tészta, tojás egyáltalán nem kell bele, mégis egész jól kezelhető és finoman puha lesz. Kifliként is jól szerepelt! Nem csipkelekvár került bele, hanem szilva, de ezúttal nem panaszkodok, hogy a megszokottal igazán finom. 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 dl tej+ 1 teáskanál cukor
• 2 dkg élesztő
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 dl zsír
• 2 dl joghurt (tejföl)
• lekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, a cukrot elkevertem benne, majd belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, a lisztet elvegyítettem a sóval, porcukorral, citromhéjjal, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam az élesztős tejet, joghurtot (most tejföl helyett ezt használtam), összegyúrtam. Rugalmas, könnyen gyúrható tésztának kell lennie. Ha túl kemény, kis tejjel lehet rajta javítani. 

A tésztát egy órányi pihentetés után öt gombócra osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, nyolc részre vágtam, lekvárral töltöttem, felsodortam, meghajlítva sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. 

180 fokon világosra sütöttem e kifliket. Még melegen porcukorral szórtam be.

Darált húsos papucsok

Valamikor évekkel korábban készítettem hasonlót. Fotó is készült róla, de akkoriban még nem volt szokásom leírni piszkozatban, hogyan készült, bíztam a memóriámban. Ami napokig ugyan rögzíti a hozzávalókat és elkészítés menetét, de hosszú távon bezavarnak az újabbak és újabbak. Nem emlékeztem pontosan, hogyan készült, így mindig túlléptem a fotón, volt egyéb más közzétenni való. Tavasszal elkészítettem újra, ezúttal jegyzeteltem is. Így pár hónap eltelte után szöveg is kerül mellé. 

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 2 teáskanál só
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 fej hagyma
• 1 nagy csipet só
• 2 evőkanál olaj
• 50 dkg darált hús
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• bors
• pirospaprika
• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• 10 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• + reszelt sajt a tetejére

A töltelék készült el előbb, hogy legyen ideje kihűlni: a hagymát apróra vágtam, az olajon a csipet sóval megpárolom, majd hozzáadom a darált húst és ételízesítőt. Mikor már morzsás, fűszerezem borssal, paprikával, még sózom, s ha már elpárolgott a leve, belekerül a sűrített paradicsom. Elzárom alatta a lángot és azonnal belekeverem a tojást és reszelt sajtot.

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, elvegyítettem a lisztet a sóval, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s miközben gyúrni kezdtem, annyi tejfölt, hogy jól gyúrható tésztát kapjak. Miután megdagasztottam, pici liszttel szórtam, letakartam s egy órányit kelni hagytam. 

Mikor szép nagyra nőtt a tészta, lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam úgy egy centiméter vastagra. Négyzetekre vágtam, átlósan 1-1 teáskanál tölteléket pakoltam a közepére, két szemben lévő sarkát egymásra hajtottam,kissé össze is nyomkodtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, sajtot szórtam a tetejére.

180 fokos sütőbe tettem, pirosra sütöttem.

Előkerítettem a régi fotót is. Nincs mellette dátum, de az biztos, hogy sok éve készült. 

Névnapi szelet

Ha valaki előző nap délutánján nem említi meg, még a névnapomat is elfelejtem. Hazaérve, krumplipucolás közben azon agyaltam, milyen sütit dobjak össze gyorsan a rövid munka utáni órákban. Mert ezen a napon kollégáknak sütit szoktunk vinni. S pont én ne hódoljak eme szokásnak? Első ötlet valami kávés volt, másodikként pedig hamis mézest kavartam, mert az nagyon egyszerű és épp annyira finom is. Főleg, ha még csokival is bevonom. A kávés alapja persze, hogy csak összekevert tészta, s vajas krém is került rá, ami elkészültében segítségem is volt. Ha Férjem kavarja a krémet, finomabb lesz.😉

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 35 dkg liszt
• 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
• 10 dkg darált mandula/dió
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 1 csomag vaníliás puding
• 2 evőkanál liszt
• 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
• 5 dl tej
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 10 dkg darált mandula
• + 4 dkg csoki a tetejére

Így készült:

A tojásokat a cukorral és sütőporral habosra kevertem. Majd belekerült a liszt, kávé, darált mandula, olaj, s mikor ezekkel is simára keveredett, több részletben a tej.

Sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam a masszát, és 180 fokon sütöttem. Mikor jónak ítéltem, a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Míg sült a tésztalap, megfőztem a pudingot: a pudingport, lisztet, kávét elvegyítettem, majd kevés tej hozzáadásával simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet is, több részletben, s állandóan kavarva sűrűre főztem. Gyakran megkavarva hagytam kihűlni. Közben Férjem összevegyítette a vajat a cukorral, s kanalanként hozzákeverte az időközben kihűlt pudingot. Legvégül a mandula került bele.

A kihűlt lapra rákentem a krémet, elsimítottam, s csokit reszeltem a tetejére.

Akár azonnal is szeletelhető.

Viszonylag gyorsan sikerült finomat készíteni. A kávéra szükségünk is van, kell egy kis pörgetés, mert karácsonyig sűrű a program. Munkahelyen is, itthoni tennivalókról nem is beszélve.

Mandula helyett dió is kerülhet bele, sőt, biztos azzal készítettem volna, ha lett volna.

A másik, amit elfelejtettem, pedig korábban eszemben volt, a blog évfordulója. Már tizenegy éve írogatom, november végén léptem át a tizenkettedikbe. Csuda tudja, meddig, néha semmi kedvem hozzá, máskor belelendülök. Nem ragozom tovább- amíg van lelkesedés, lesznek receptek is, mert azokból sosem fogyok ki.