Mézes krémes szilvalekvárral

 Sok mesélni valóm lenne, de talán rendre sor kerül mindenre. Karácsony előtt még egy sütit szerettem volna megosztani- erre esett a választásom, ami legutóbb készült másodmagával, a mindig nagy sikerű meggyes mákossal. Ezúttal munkahelyi karácsonyozásra készült- itt is mindenki elégedetten falatozott belőle.

Ma reggel végre nem a telefon ébresztett, tovább is aludtam a szokásosnál. Aztán még lustálkodtam is. S közben a telefont pörgetve egy karácsonyi idézet hatására próbára tettem magam, nekem mi jut elsőként eszembe erről az ünnepről. Kis szobában a fekete négy lábú kályha melegében néhány fenyőág kevés dísszel, s két szerető nagyszülő. Amint betoppanunk, máris a kályhára kerül az étel, serceg a sült hús a vaslábasban. A karácsonyokat otthon töltöttük, azt nem tudom felidézni, hogy mikor tettük ezt a látogatást nagyszüleinknél, egész kicsi lehettem. Csak ilyen emlékfoszlány villant be. Ahogy telik az idő, egyre többször térek vissza gondolatban a múltba. Szépek voltak a karácsonyok- valószínűleg ezért kedvenc, mindig várva várt ünnepem. Nem csillogtak-villogtak, nem vártak ajándékhalmok, mégis jó visszaidézni őket. Talán azért, mert akkor még arról szólt, ami a lényege lenne.

Hozzávalók:

A mézes lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 15 dkg margarin
• 3 evőkanál méz
• 2 tojás
• 0,5 dl tej

A krémhez:

• 8 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• + 1 üveg szilvalekvár

Így készült:

A lapokhoz tálba mértem a lisztet, cukrot, szódabikarbónát és összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a mézet, tojásokat, tejet és összegyúrtam. Pici lisztet még szórtam rá, úgy teáskanálnyit, mert a tészta - jó szokásához híven- igencsak ragacsos lett.

Pihent úgy egy órányit, majd 3 részre osztottam, lisztezett deszkán tepsi méretűre (28×32 cm) nyújtottam mindegyiket s sorra kisütöttem, 180 fokon. Gyorsan sül, figyelni kell rá- épp csak még kap egy kis színt, s már nem lágy a teteje.

A krémhez a tejből, grízből- enyhén púpos evőkanállal mértem- és vaníliás cukorból tejbegrízt főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni. A vajat elkavartam a cukorral és kanalanként hozzáadtam a hideg tejbegrízt.

Összeraktam a sütit: az egyik lapot lekentem szilvalekvárral, rákanalaztam és elegyengettem a grízkrém felét, majd erre került a második lap, lekvár, többi krém. A harmadik lappal lefedtem, kissé rányomkodtam.

Kamrába tettem. Másnapra megpuhult, szépen lehetett szeletelni.

Jót tett neki a savanykás szilvalekvár, máskor is be fogom vetni. De a mézes mindenképp jó- nálunk legalábbis mindig örül neki a család. Karácsonyra is terveztem sütni, de most már kihagyom, hisz most ettünk- még van 2-3 szelet belőle. Úgyis olyan hosszú a karácsonyi sütilista, hogy alaposan meg kell kurtítanom- főleg így, hogy teljesen átíródott a szokásos karácsonyi menetrend. Pedig sütivel kapcsolatos ajándéktervem volt... 

Fehér kifli

 A békaszemet kíséreltem meg átültetni kifli formába. (De régen jegyeztem le azt a receptet, épp tíz éve. A süti azóta számtalanszor elkészült. Ha csipkelekvár került a házhoz, Hédi biztos, hogy kikövetelte. Van is róla néhány újabb fotó, ideje lenne frissíteni.) Jó ez a tészta, tojás egyáltalán nem kell bele, mégis egész jól kezelhető és finoman puha lesz. Kifliként is jól szerepelt! Nem csipkelekvár került bele, hanem szilva, de ezúttal nem panaszkodok, hogy a megszokottal igazán finom. 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 dl tej+ 1 teáskanál cukor
• 2 dkg élesztő
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 dl zsír
• 2 dl joghurt (tejföl)
• lekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, a cukrot elkevertem benne, majd belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, a lisztet elvegyítettem a sóval, porcukorral, citromhéjjal, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam az élesztős tejet, joghurtot (most tejföl helyett ezt használtam), összegyúrtam. Rugalmas, könnyen gyúrható tésztának kell lennie. Ha túl kemény, kis tejjel lehet rajta javítani. 

A tésztát egy órányi pihentetés után öt gombócra osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, nyolc részre vágtam, lekvárral töltöttem, felsodortam, meghajlítva sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. 

180 fokon világosra sütöttem e kifliket. Még melegen porcukorral szórtam be.

Darált húsos papucsok

Valamikor évekkel korábban készítettem hasonlót. Fotó is készült róla, de akkoriban még nem volt szokásom leírni piszkozatban, hogyan készült, bíztam a memóriámban. Ami napokig ugyan rögzíti a hozzávalókat és elkészítés menetét, de hosszú távon bezavarnak az újabbak és újabbak. Nem emlékeztem pontosan, hogyan készült, így mindig túlléptem a fotón, volt egyéb más közzétenni való. Tavasszal elkészítettem újra, ezúttal jegyzeteltem is. Így pár hónap eltelte után szöveg is kerül mellé. 

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 2 teáskanál só
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 fej hagyma
• 1 nagy csipet só
• 2 evőkanál olaj
• 50 dkg darált hús
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• bors
• pirospaprika
• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• 10 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• + reszelt sajt a tetejére

A töltelék készült el előbb, hogy legyen ideje kihűlni: a hagymát apróra vágtam, az olajon a csipet sóval megpárolom, majd hozzáadom a darált húst és ételízesítőt. Mikor már morzsás, fűszerezem borssal, paprikával, még sózom, s ha már elpárolgott a leve, belekerül a sűrített paradicsom. Elzárom alatta a lángot és azonnal belekeverem a tojást és reszelt sajtot.

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, elvegyítettem a lisztet a sóval, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s miközben gyúrni kezdtem, annyi tejfölt, hogy jól gyúrható tésztát kapjak. Miután megdagasztottam, pici liszttel szórtam, letakartam s egy órányit kelni hagytam. 

Mikor szép nagyra nőtt a tészta, lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam úgy egy centiméter vastagra. Négyzetekre vágtam, átlósan 1-1 teáskanál tölteléket pakoltam a közepére, két szemben lévő sarkát egymásra hajtottam,kissé össze is nyomkodtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, sajtot szórtam a tetejére.

180 fokos sütőbe tettem, pirosra sütöttem.

Előkerítettem a régi fotót is. Nincs mellette dátum, de az biztos, hogy sok éve készült. 

Névnapi szelet

Ha valaki előző nap délutánján nem említi meg, még a névnapomat is elfelejtem. Hazaérve, krumplipucolás közben azon agyaltam, milyen sütit dobjak össze gyorsan a rövid munka utáni órákban. Mert ezen a napon kollégáknak sütit szoktunk vinni. S pont én ne hódoljak eme szokásnak? Első ötlet valami kávés volt, másodikként pedig hamis mézest kavartam, mert az nagyon egyszerű és épp annyira finom is. Főleg, ha még csokival is bevonom. A kávés alapja persze, hogy csak összekevert tészta, s vajas krém is került rá, ami elkészültében segítségem is volt. Ha Férjem kavarja a krémet, finomabb lesz.😉

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 35 dkg liszt
• 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
• 10 dkg darált mandula/dió
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 1 csomag vaníliás puding
• 2 evőkanál liszt
• 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
• 5 dl tej
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 10 dkg darált mandula
• + 4 dkg csoki a tetejére

Így készült:

A tojásokat a cukorral és sütőporral habosra kevertem. Majd belekerült a liszt, kávé, darált mandula, olaj, s mikor ezekkel is simára keveredett, több részletben a tej.

Sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam a masszát, és 180 fokon sütöttem. Mikor jónak ítéltem, a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Míg sült a tésztalap, megfőztem a pudingot: a pudingport, lisztet, kávét elvegyítettem, majd kevés tej hozzáadásával simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet is, több részletben, s állandóan kavarva sűrűre főztem. Gyakran megkavarva hagytam kihűlni. Közben Férjem összevegyítette a vajat a cukorral, s kanalanként hozzákeverte az időközben kihűlt pudingot. Legvégül a mandula került bele.

A kihűlt lapra rákentem a krémet, elsimítottam, s csokit reszeltem a tetejére.

Akár azonnal is szeletelhető.

Viszonylag gyorsan sikerült finomat készíteni. A kávéra szükségünk is van, kell egy kis pörgetés, mert karácsonyig sűrű a program. Munkahelyen is, itthoni tennivalókról nem is beszélve.

Mandula helyett dió is kerülhet bele, sőt, biztos azzal készítettem volna, ha lett volna.

A másik, amit elfelejtettem, pedig korábban eszemben volt, a blog évfordulója. Már tizenegy éve írogatom, november végén léptem át a tizenkettedikbe. Csuda tudja, meddig, néha semmi kedvem hozzá, máskor belelendülök. Nem ragozom tovább- amíg van lelkesedés, lesznek receptek is, mert azokból sosem fogyok ki.

Felhő szelet

Leányzóm adta az ötletet. Felhő szeletet evett párja nagymamájánál, s kérte, hogy süssek én is. Igaz, kicsit odáztam a készítését, mondván, majd akkor állok neki, mikor Gergő is itthon lesz. Úgy is lett. Bár leegyszerűsítettem a dolgom- a több, átnézett recept szerinti gyúrt, mézes lap helyett én csak kevert-kavartat készítettem, Férjuram krémet kavart, Leányzó habot vert. Biztos, a sok közreműködő egyénnek tulajdoníthatóan lett olyan finom! :-)

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 2 nagy tojás
• 10 dkg cukor
• 2 evőkanál méz
• 1 teáskanál sütőpor
• 25 dkg liszt
• 1 dl olaj
• 1 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 3 evőkanál liszt
• 3 tojássárga
• 1 liter tej
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor

Továbbá:

• 5 dl tejszín (most cukrozott növényi habalap került bele)

Így készült:

A tésztához a tojásokat kevertem el a cukorral, mézzel, sütőporral, jó habosra. Majd belekerült a liszt, olaj, végül a tej. Simára kevertem, s sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 24×30 cm-esbe.

180 fokon sült, addig, míg pirulni kezdett a teteje, illetve tűpróbáig.

Elég vékony lett, az volt a tervem, ha nem lehet kettévágni, a tetejére kerül a krém és hab, nem lesz 2 lap. De kihűlés után sikerült..

A krémhez a pudingporokat, lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd a tojássárgák is belekerültek. Fokozatosan öntöttem hozzá a többi tejet és közepes lángon, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Gyakran megkavarva hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, kanalanként hozzákevertem a vaj és cukor keverékéhez.

A tejszínt kemény habbá vertem.

Az alsó lapra kentem a krémet, erre került a hab. A felső lap felkockázva került rá, ezek mentén szeleteltem néhány óra pihenés után.

Nagyon finom süti, nem véletlenül kérte Hédi, hogy én is készítsem el.

Interneten többféle változata kering, egyik mézes lappal, a másik égetett tésztás lappal. Ez utóbbi kipróbálásra vár. ( Szerényen hozzáteszem, hogy harmadik változatként most már itt az én kevert tésztás felhő szeletem!😊)

Meggyes kókuszgolyó

 Úgy volt, hogy elmúlt hétvégén Fiam is hazajön, de megfázott, kicsi hőemelkedése is volt, így meggondolta magát, nehogy nekünk is hazahozzon valamit. Nem mintha nem lenne idehaza is egy-egy kis nátha, torokkaparás, rekedtség. De Ő vigyáz ránk. Viszont Leányzóm ígéretéhez híven minden hétvégén tiszteletét teszi szüleinél, így van, kire süssek-főzzek minden egyes szombat-vasárnapon. A sütést vasárnapra halasztottam, de hogy legyen előző napon is nassolni való, hempergettem egy adag kókuszgolyót, ezúttal meggyesen. 

Hozzávalók:

• 50 dkg darált keksz
• 2 dl porcukor
• 15 dkg vaj
• 3 evőkanál kakaó
• 1 dl meggylé
• 1 dl tej
• 1 fiola rumaroma
• kis üveg magozott meggy
• 5-6 dkg kókuszreszelék

Így készült:

A meggyet szűrőbe öntöttem.

A kekszet, porcukrot, kakaót, vajat összemorzsoltam, majd a meggylé, tej és rumaroma hozzáadásával összegyúrtam. 

Kis darabkákat szaggattam belőle, tenyeremben ellapítottam, 1-1 szem meggyet tettem a közepére, majd becsomagoltam, meggömbölygettem. Végül kókuszreszelékbe forgattam.

Szeretem ezeket a golyókat, vagy épp a kekszszalámit, gyorsan készülnek el, sütni sem kell, egyszerű alapanyagokból készülnek. S nem utolsó sorban finomak is.😋

A hétvégét pedig máris várom- itthon lesz mindenki! Legalábbis remélem, mert manapság semmi sem biztos...

Tejszínes kiflik

Ez a kifli is a hűtő tartalmának felhasználása során keletkezett. Így hasznosítottam a kis dobozka tejszínt, ami tejföl helyett került a tésztába. Roppanós, sokáig elálló süti lesz így a végeredmény. Szilvalekvár került bele, mert azzal szeretem legjobban a kifliket, de dióval is tölthető, vagy a kettő keverékével- valamikor próbáltam, úgy is nagyon finom. 

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 25 dkg margarin
• 2 dl tejszín
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet a sóval és cukorral elvegyítettem, a margarinnal összemorzsoltam. Hozzáöntöttem a tejszínt (cukrozatlan habtejszín), összegyúrtam.

1,5- 2 órai pihentetés után a tésztát 4 részre osztottam. Mindegyiket sorra vékony, kerek lappá nyújtottam. Félbe-négybe, majd azokat is felezve felvágtam. Mindegyikre teáskanálnyi lekvárt tettem, a két szélét ráhajtottam a lekvárra, utána sodortam fel.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Még melegében beszórtam vaníliás porcukorral.

Oszthattam volna 5 részre is, mert kicsit pufibbak-nagyobbak lettek a kiflikék, mint terveztem, de majd legközelebb. Gergőnek pakoltam belőle, aki visszaérve,  benn is felejtette a kamrában, s néhány nap múlva megkérdezte, jó-e még. Hogyne, akár egy hét múlva is, ebben biztos vagyok.

Mandulás londoni szelet

Van az úgy, hogy nem találom a szavakat. Azaz igen, csak nem a megfelelőeket- már harmadjára törlöm ki az írottakat, mert valahogy nem tetszettek egymáshoz fűzve. Két részletben megnéztem egy filmet, s az eleje által ígértek ellenére igencsak nyomasztó folytatása lett. S ez rátelepszik a hangulatomra is. Gondoltam, ha nekifogok blogot írni, jobb kedvem lesz. Hátha...

Múlt hétvégén ritkán látott vendégeink voltak- messze sodródott Húgomék másik, kicsit közelebb lakóval együtt. Azaz az ikrek. Szívvel-lélekkel sütöttem-főztem, persze többfélét, többek között londoni szeletet, dió helyett mandulával. Nem teljesen a recepthez híven, mert a maradék tojásfehérjék felhasználása is cél volt, így a tésztába nem csak sárgája került, hanem egész tojás is. Így is finom volt! S míg a vendégek jártak egyet a Börzsönyben, addig én sebtiben le is fotóztam munkám eredményét.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 30 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 1 egész tojás+ 1 sárgája
• 1 csomag sütőpor
• 4-5 evőkanál tej

A töltelékhez:

• sárgabaracklekvár
• 4 tojásfehérje (3 maradék, 1 a tésztából maradt)
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 20 dkg darált mandula
• 1 citrom lereszelt héja

Így készült:

A mandulát diódarálón ledaráltam.

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem. Összegyúrtam-morzsoltam a margarinnal, majd az egész tojás és egy tojássárga, valamint kevés tej hozzáadásával összegyúrtam. Épp csak annyi tejet tettem hozzá, hogy könnyen gyúrható, puha, de nem ragacsos tésztát kapjak. 

A töltelékhez a tojásfehérjéket előbb a sóval vertem fel, majd a cukor hozzáadásával kemény, sima habot vertem belőle. Óvatosan belekevertem a mandulát és citromhéjat.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, tepsibe(sütőpapírral bélelt, 28×36 cm-es) igazgattam-nyomkodtam. Vastagon megkentem sárgabaracklekvárral, majd erre rákanalaztam a mandulás habot, amit aztán elegyengettem.

180 fokos sütőben sült, addig, míg kissé megpirult a teteje, illetve a szélén látszott, hogy a tészta kis színt kapott.

Kihűlve szeleteltem.

Puha, finom süti lett belőle, ami varázsát a savanykás lekvár adja meg. Persze a mandulás/diós pirult habbal karöltve.

Épp jó volt a családi pletykapartihoz, tréfálkozáshoz, komolyabb témák mellé is. 

Kókuszkrémes szeletek

 Többnyire eltervezem, hogy mit fogok sütni, aztán mikor a megvalósításra kerül a sor, a lehető legjobban leegyszerűsítem. Most éppen orosz kucsmát terveztem sütni, hogy Sógorom kedvébe járjak- ugyanis ez az egyik kedvenc sütije-, mert Ő is az én kedvemben járt. A nyár végén hazautazott meglátogatni az édesanyját, s mivel mi a szép tervek ellenére sem jutottunk el szülőföldünkre, Őt kértem meg, hogy hozzon nekünk egy zsák padlizsánt. Ugyanis ott olyantájt  az itteni árakhoz képest  aprópénzért vesztegetik ezt az általunk kedvelt zöldségfélét. Meg is érkezett a szállítmány, de azóta sem tudom, mibe került- abból készült a közösen főzött zakuszka, de a többit magunknak raktam be a fagyasztóba. Hát sütivel honoráltam neki egyelőre a kedvességét. Ami egy jóval egyszerűbb, de kókuszos és finom süti lett.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor (vagy vaníliás)
• 6 dl tej
• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 10 dkg kókuszreszelék + 2 evőkanálnyi a tetejére

Így készült
A tésztához a tojásokat habosra kevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral, majd hozzáadtam a lisztet, olajat, elkevertem. Végül 2-3 részletben belekerült a tej is, simára kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát. (28×32 cm a tepsi mérete.)

180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem. 

Közben a pudingból, tejből sűrű pudingot főztem. Sűrűn megkeverve hagytam kihűlni. A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként került bele a kihűlt puding, végül a kókuszreszelék. 

Az időközben kihűlt tésztalapot vízszintesen kettévágtam. Fele krémet bele kentem, a másik felét a tetejére.

Kókuszreszelékkel szórtam be a süti tetejét.

Akár azonnal is szeletelhető. 

Nagyon szeretem ezt a kevert sütialapot. Nem egy piskóta, de finoman pihe-puha, s bármivel tölthető, vagy csokidarabokat, mazsolát, diót, bármit belekeverve gyorsan kész az édes harapnivaló. Sógorom is elégedett volt vele! De az orosz kucsmát is megkapja egyszer...

Kefires pogácsa

Mindig úgy jár az ember, ahogy még nem. Most pont így: egyik hétvégén szóltam a Férjemnek, hogy megint kiégett a hűtőben a világítás. Úgy is maradt, egy egész hétig, amikor újra sütéshez készülve a kivett margarin puhasága sem keltett bennem gyanút. A két nappal korábban vásárolt hús zacskóból való kibontása hatására esett le a tantusz, hogy itt bizony többről van szó, mint holmi kiégett körtéről. Gyorsan kihúztam a fagyasztó fiókjait, alsó és felső tartalma kicsit ki volt olvadva, de még közel sem csepegett, a középső teljesen fagyos volt. Benyúltam a frizsider mögé, hát kibújt a konnektorból. Hogy történt, fogalmam sincs, de legalább mindent kirámoltam, átnéztem. Ami gyanús volt, megkapta a macska, s a tartalom nagy részét azon a hétvégén felhasználtam. Utólag gondolkodtam el rajta, nagy szerencse, hogy nem olvadt le a fagyasztó, most épp tele van. De lehet, pont azért. Meg az is jó, hogy a kamrában van a hűtő, nem a konyhában. 

Legalább jó sokat sütöttem, többek között ezt a nagy adag pogácsát egy nagy pohár kefirből. Mert ugye minden kárban van valami haszon! 😃

Hozzávalók:

• 1 kg liszt ( + szükség szerint 1-2 evőkanálnyi, valamint a szóráshoz)
• 2 púpos teáskanál só
• 1 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír 
• 2 kicsi tojás+ 2 sárgája
• 1 nagy pohár kefir (4,5 dl)
• 1 tojás + csipet só+ magvak a tetejére

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, kefirt és időközben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért még egy púpos evőkanálnyi lisztet szórtam hozzá. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, hajtogattam.

15 perc múlva újra kinyújtottam, ekkor jó ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam.

A csipet sóval felvert tojással lekentem, magokkal szórtam be- szezámmal, némelyiket feketével, vagy köménnyel-. 180 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem.

Három tepsivel lett ebből a mennyiségből.

Frissen jó ropogós volt a külseje, szívesen rágcsáltam. De még harmadnap is, mert maradt belőle néhány előző napról a munkahelyen, s délben azzal csillapítottam gyomrom korgását.

 

Mákos-mazsolás kalács

Tavaly Nővéreméknél főztünk közösen a tesóimmal nagy adag zakuszkát, idén nálunk jöttünk össze egy kis közös kavargatásra. Előtte nap persze sütöttem-főztem, hogy legyen elegendő energia eme nagy munka véghezviteléhez. Volt is, mert kora délután láttunk hozzá, vacsorára már üvegekben, pokrócok között pihent munkánk gyümölcse. No meg a sok kéz hamar kész mondás igazsága is bebizonyosodott...

Többek között mákos kalácsot sütöttem. Fogyott, fogyott, de nem volt olyan kelendő, mint a kakaós szokott lenni, mert hát a mák nem vezeti a kedvencek listáját. Az almás pitének nagyobb sikere volt. Nekem viszont ízlett, dolgozni is ezt vittem, két nap egymás után. Tettem róla, hogy ne valljon szégyent a süteményem! 😉

Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 4 evőkanál cukor
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 2 dl olvasztott zsír
• 2 egész tojás+ 2 sárgája

A töltelékhez:

• 25 dkg mák
• 20 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg mazsola
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukorból egy evőkanállal, majd belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet a sóval és a többi cukorral elvegyítettem, majd elmorzsoltam a folyékony zsírral. Az sem baj, ha még langyos. Hozzáadtam a tojásokat. élesztős tejet és összegyúrtam. Ha szükséges, tegyünk még hozzá tejet. Ne legyen kemény a tészta, olyan könnyen gyúrható-formázható legyen. Ha megfelelő az állaga, megdagasztjuk.

Letakarva hagyjuk megkelni.

A mákot megdaráltam, elvegyítettem a cukorral és vaníliás cukorral.

Mikor megkelt a tészta, úgy egy óra múlva, lisztezett deszkára borítottam, 4 részre osztottam. Mindegyiket kinyújtottam, vékonyra. A gáztepsi rövidebbik oldala lett nálam a kalács hossza, így elfér a 4 rúd egymás mellett. Megszórtam a mák negyedével, majd mazsolával és feltekertem. Így jártam el mind a négy résszel. Egymás mellé pakoltam a tepsibe, persze úgy, hogy maradjon köztük hely, mert még kelnek.

Hagytam fél órát kelni, majd lekentem felvert tojással és 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sültek, míg szép piros lett alja-teteje.

Joghurtos szilvás szelet

Csak néhány éve kaptam rá a szilvás sütik ízére. Nagyon szeretem a vele készült sütiket -is-, s ha választanom kéne, azt hiszem, a szilvás pite lenne a kedvenc. Igyekszem mindig valami mást is próbára tenni. Ezúttal ez a recept inspirált. Nem követtem mindenben a receptet, sőt. De kiállta a próbát!

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál cukor+ 1 teáskanál
• 15 dkg zsír
• 1 dl tej
• 1,5 dkg élesztő
• 1 tojás
• 1 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 kg szilva
• 2 evőkanál cukor
• 1 mokkáskanál fehéj
• 5 dl görög joghurt
• 4 kicsi tojás
• 20 dkg cukor

Így készült:

A tésztához a tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a teáskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, csipet sót, egy evőkanál cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam a zsírral, majd a tojás, élesztős tej hozzáadásával összegyúrtam. Egy evőkanál tejföl is került bele, hogy könnyen gyúrható tészta legyen.

Letakarva pihenni hagytam.

Közben a szilvát megmostam, lecsepegtettem. Kimagoztam, mérettől függően félbe-negyedbe vágtam.

A joghurtot elkevertem az egész tojásokkal és a cukorral, jó alaposan.

A cukrot elvegyítettem a fahéjjal.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam (28×32 cm-es), amit kikentem, mielőtt beletettem a tésztát.

A tészta tetejét kiraktam a szilvaszeletekkel, megszórtam a fahéjas cukorral. A tetejére kanalaztam a joghurtos keveréket és 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg körben a széle elkezdett pirulni.

Finom, gyümölcsös-krémes, édeskés-savanykás süti lett belőle. Talán mégis elő kellett volna sütni a tésztát, mert kicsit megáztatta a gyümölcs és joghurt, de ez csak látványra zavart- engem. 

Gombaleves

Idén különösen vártam az őszi szünetet. Éreztem, hogy most már nagy szükségem van egy kis pihenésre. Elfáradtam. Fizikailag is, de sokkal inkább szellemileg. Csomó tennivalót tartogattam a szabad napokra. Erre a fejfájós és hosszú pénteki nap után az iskolában felbukkanó vírus engem is leterített. Ember tervez, Isten végez. Szombaton a muszáj dolgokra ráerőltettem magam, vasárnap már főztem is, hétfőn kisuvickoltam a konyhát, a délutánt blogozásra szántam. Erre mit csináltam? A közeledő Márton-napi eseménysorozatra gyűjtögettem ötleteket. Azaz dolgoztam. De részben ez is megvan, már csak néhány órát kell ezzel is foglalkozzak. Meg a többivel. Szóval szabadság idejére is el vagyunk látva tennivalóval. De azért a pihenésre is szakítok időt. Ami nálam azt jelenti, hogy azt csinálom, amihez éppen kedvem van. 

Az is terveim között szerepelt, hogy délutánonként megírom a sok-sok elmaradt, időközben készült sütemény receptjét. De már látom, ez sem fog megvalósulni. Soha nem érem utol magam, de próbálok ezen nem rágódni. Próbálok. 

Most meg próbálok receptet írni. Elsőként egy levesét, ami előző héten készült, két felvonásban. Egyik délutánon megpároltam a gombát, másikon készre főztem a levest. Persze nem kell, hogy ilyen hosszadalmas legyen ez a folyamat, most éppen csak így adta ki az idő széle a hosszát. Nem sűrűn főzök gombalevest, s nem is mindig ugyanúgy, most éppen így készült:

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 50 dkg gomba
• 3-4 evőkanál olaj
• só
• bors
• paprikakrém (házi, nem csípős)
• 2 nagyobb sárgarépa
• 1 nagyobb petrezselyem
• 2 kicsi tojás + liszt a nokedlihez
• petrezselyemlevél

Így készült:

A gombát megpucoltam, felszeleteltem. 

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon rövid ideig pároltam csipet sóval, majd a gombát is hozzáadtam s fedő alatt megpároltam. Kevés borsot, egy teáskanál paprikakrémet tettem bele, és még mokkáskanálnyi szárított petrezselymet is.  Közben kis fazékban vizet tettem főni -úgy 2 liternyit-, sóztam. Ebben a megpucolt, felaprított répát és petrezselymet puhára főztem. 

Közben megkevertem a nokedlit: a két egész tojáshoz annyi lisztet kevertem, hogy sűrű, éppen keverhető masszát kapjak.

A répához borítottam a gombát, s mikor felfő, kanállal beleszaggattam a nokedlit. 

Ha szükséges, még sózom. Legvégül az apróra vágott petrezselyemzöld kerül bele- ezt mindig csak a főzés végén teszem hozzá.

Finom, kiadós leves. Persze nem kell feltétlenül két edényben készíteni, a gombát lehet e leveses fazékban párolni, majd ha majdnem kész, felönteni vízzel s együtt főzni a zöldségekkel. Így kevesebb lesz a mosatlan. 

Nálunk most fánk volt hozzá a második, lekvárral. Leányzó rendelte, még egy héttel korábban. Kicsit később, de a kedvére tettem.