A külsejére nem volt tervem, miután "bevakoltam", került rá ez-az. Hát ilyen lett... A szeletes fotó pedig a buli másnapján készült a maradékról. Ha nem is látszik rajta, de azért finom volt:-)
Hozzávalók:
- 9 tojásból kakaós piskóta
- 8 dl tejszín
- 50 dkg mascarpone
- 4 evőkanál cukor
- 1 evőkanál kakaó
- 2 tasak 3 az 1-ben instant kávépor
- 1 csomag vaníliás cukor
- habfixáló
Így készült:
A piskótát közepes, szögletes tepsiben sütöttem. Mikor kihűlt, egy négyzet alakot vágtam le belőle. Vízszintesen 3 lapra vágtam. A negyedik lapot a leesett piskótavégből alakítottam ki: szintén 3 lapra vágtam, s a 3 egymás mellé téve éppen akkora volt, mint a négyzet.
A kakaós krémréteghez felvertem 2 dl tejszínt 1 evőkanál cukorral. Hozzáadtam 1 evőkanál kakaót, 2 evőkanál mascarponét (kb. az egész negyedrészét), néhány fordulattal átkevertem. Megkentem vele az alsó lapot.
A második réteghez szintén két dl tejszínt keményre vertem 1 evőkanál cukorral, hozzáadtam a kávét, kicsit még vertem, majd 2 evőkanál mascarponét is hozzákevertem. Ez került a második lapra.
A harmadik krémréteghez 2 dl tejszínt a vaníliás cukorral felvertem, a bele szánt 1 evőkanál cukrot kifelejtettem, de senki nem hiányolta. Ebbe is került 2 evőkanál mascarpone. Rákentem a következő lapra, ez volt a darabokból összerakott lap. A tetejére egész lap került.
Az utolsó 2 dl tejszínből, 1 evőkanál cukorból és a maradék mascarponéból készült habbal bevontam a torta külsejét. Keveset félretettem, ebbe pici kakaót kevertem, s ezzel díszítettem, nem túl szépre.
Szükség szerint lehet tenni habfixálót a habhoz, én a bevonáshoz használthoz tettem egy tasakkal.
Persze nem most volt ez a szülinap, még tavaly, december végén. A szilveszteri bulival egybekötve ültük meg. Hihetetlen, hogy már öt éves, nemrég született s ittak a fiúk az érkezése örömére. Persze nélkülünk. Férjem számára volt azért a legemlékezetesebb. Én ugyanis aggódó feleségként felhívtam, hogy rendben megérkeztek-e. Ő meg nem akart leégni a többiek előtt, s keménykedve beszólt, "na mi van?". Volt is mit udvarolnia, mire kiengesztelt. (Én meg hagytam, kicsit eltúlozva sértődöttségemet:-) .) Ezt minden egyes újabb évfordulón az orra alá dörgölik a fiúk. Az ominózus kérdés pedig szállóigévé vált családi berkekben:-)
Az biztos, hogy te nagyon értesz a sütikhez:) Ez is isteni volt, biztos vagyok benne:)
VálaszTörlésKati, köszönöm szépen:-) Finom volt, s mivel nem túl édes, a nagy evészet után is tudtunk enni belőle.
TörlésHamar telik az idő. Legjobban a gyerekeken látjuk.
VálaszTörlésFinom tortával ünnepeltetek! :-)
Köszönöm, Hajni!
TörlésAz már biztos, hogy a gyerekeken látni. Fiam túlnőtt rajtam, kicsi Lányom meg lassan nem is kicsi...
Ebben a tortában annyi finomság van, hogy csakis isteni lehet. A pasik pedig ilyenek mások előtt nagy a szájuk, utána meg fülüket, farkukat behúzva vezekelnek otthon:)
VálaszTörlésJanka, köszönöm!
Törlés:-))) Ekkorát nevettem, s milyen igazad van! De hát kénytelenek vezekelni:-)
Én már a hozzávalókat olvasva is tudtam, hogy finom! :)
VálaszTörlésKöszönöm, Vicuska!
TörlésNagyon klassz kombináció. Tuti finom volt.
VálaszTörlésMrsSame, köszönöm!
TörlésMindkét torta finom, úgyhogy az ötvözete csak még finomabb lehet!:)
VálaszTörlésÍgy van, Flóra! Köszönöm!
TörlésCsuda klassz ez a verzió! :)
VálaszTörlésKöszönöm, Gabriella:-)
TörlésNagyon szép torta, jó ötlet volt ötvözni a kettőt:) A kis keresztlányod biztosan nagyon örült neki:)
VálaszTörlésKöszönöm, Trollanyu! Igen, örült neki Barbara! Aminek meg én örültem, hogy ízlett neki:-)
TörlésFinom lehetett; nekem a barnás árnyalatú sütik mindig bejönnek :-)
VálaszTörlésKöszi, Márti! A barna színezőanyag nálam is nyerő:-)
TörlésMár hogyne látszana, hogy finom! :) És kívülről is nagyon szépen díszítetted, tetszik! :)
VálaszTörlés