Gerdi süti: augusztus 2012

Őszibarackos joghurttorta

Búcsú a nyártól... ezzel a finom, könnyű sütivel.
Hihetetlen, de vége a naptári nyárnak, vakációnak, meg a szabadságnak. Kicsit nyűgös is vagyok tőle, ma nem igazán van semmihez sem kedvem. Pedig ott a nagy halom vasalatlan (ez az a házimunka, amit nagyon bírok hanyagolni), meg az iskolai előkészületek. Leányzóm ötödikes, Fiam nyolcadikos lesz. Na ettől is libabőrös vagyok. De majd csak túléljük valahogy ezt is...
Finomabb téma: ez a sütés nélküli finomság tegnap készült, annak apropóján, hogy éppen nálunk volt Hédi keresztapja, aki egyben Férjem nagyon jó barátja. Neki holnap szülinapja lesz, s megelőlegeztük a tortát, meg a köszöntést.

Hozzávalók:

30 dkg babapiskóta
2-3 őszibarack
6 dl őszibarackos joghurt
1 csomag zselatin (20 g)
1 dl víz
1 csomag vaníliás cukor
5 dl Hulala

Így készült:

A tortaformát (27 cm átmérőjű) kibéleltem fóliával úgy, hogy majd be lehessen csomagolni vele a sütit. Az alját kiraktam szeletekre vágott sárgabarackkal.

A Hulalát a vaníliás cukorral keményre vertem.

A zselatint a vízzel együtt melegíteni kezdtem, nagyon kis lángon. Addig kavargattam közben, míg a zselatin feloldódott. nem szabad forrnia.

A joghurtot elkevertem a feloldott zselatinnal, majd több részletben hozzáadtam a habot.

Fele tölteléket a barackra simítottam, kiraktam babapiskótával, erre került a töltelék másik fele, s befedtem babapiskótával.

Ráborítottam a fóliát, s hűtőbe tettem.

5-6 óra múlva kiborítottam egy tányérra úgy, hogy az alja legyen a teteje.

Délelőtt készült, este vettem elő, de el kellett volna készítenem előző nap, mert a piskóta nem puhult meg teljesen. De a töltelék megdermedt rendesen.

Cukor nem került bele, meg elég édesnek találtam, hisz a Hulala eleve édes. Természetesen készülhet tejszínnel, sőt ajánlott azzal készíteni, akkor kerülhet bele ízlés szerint 2-3 evőkanál cukor.

Tejfölös poharas süti

Nem rajongok a kevert sütikért, nekem túl szárazak, -kivéve, ha gyümölcsös-, de böngészés közben rálelve erre a sütire, nagyon szimpatikusnak tűnt. Talán azért, mert sokféleképpen variálható. Hamarosan teszteltem is, s ezúttal is bebizonyosodott, hogy első benyomás nem csal! Könnyű, mégis harapós, s egyáltalán nem száraz.
A kedvünk, ízlésünk, lehetőségünk szerint variálható alaprecept az eredeti oldalon, az én változatom mindjárt következik.

Hozzávalók:
A mérce 2 dl-es pohár.

1 pohár tejföl
3 tojás
1 pohár olaj
1,5 pohár cukor
3 pohár liszt
1 csomag sütőpor
2 csomag vaníliás cukor
8 dkg darált dió
3-4 nektarin
porcukor beszórni

Így készült:

A tojásokat elkevertem a cukorral, tejföllel, majd több részletben adtam hozzá az olajat, végül a sütőporral elvegyített lisztet, vaníliás cukrot.

A massza felét kikent tepsibe simítottam. A többibe belekevertem a darált diót. Rásimítottam a világos tésztára.

A nektarint kisebb darabokra vágtam, a tészta tetejére szórtam.

Előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Kihűlés után porcukorral szórtam be a tetejét, de ez el is maradhat, mert elég édes anélkül is.

Persze bármilyen idénygyümölccsel elkészíthető, akár befőttel is, kerülhet bele darabos dió, mogyoró, csoki... A tészta egy részébe keverhető kakaó, fahéj, de maradhat egy színű is. Szóval: ezerféleképpen el tudom képzelni, s terveim szerint lesz is néhány változata:-)

Őszibarackos csomagok

Több blogon találkoztam Viki játékával, aki blogszülinapja alkalmából gyümölcsös recepteket vár. Nekem van belőle bőven, gondoltam, egyiket erre az alkalomra szánom. S legyen ez a legutóbbi, kedvenc gyümölcsömmel készült süti. Ami igazából nem is nagy kihívás, mert bolti leveles tésztát használtam hozzá, de mióta kipróbáltam, mindig van itthon belőle, s időnként előveszek egyet-egyet. Mindig finomak sülnek ki belőle:-)
Az ötletet itt találtam. Micul marcipánnal töltötte a barackokat, nekem nem volt, ezért diós töltelék került bele. Így is fincsi volt.

Hozzávalók:

50 dkg leveles tészta
10 dkg dió
5 dkg cukor
3 evőkanál kekszmorzsa
3-4 evőkanál baracklekvár
8 közepes őszibarack
1 tojás lekenni

Így készült:

A kiolvadt leveles tésztát vékonyra, négyzet alakúra nyújtottam, 16 nagyobb tenyérnyi négyzetre vágtam.

A barackokat félbevágtam.

A darált diót, cukrot, kekszet a lekvárral összekevertem.

Minden négyzetre 1-1 fél barackot tettem, a mag helyére 1-1 kiskanál töltelék került.

A tojást fehérjét és sárgáját különválasztottam. A fehérjével lekentem a négyzetek 4 sarkát, így fogtam össze a töltelék tetején, kissé meg is sodortam, hogy ne jöjjön majd szét. A sárgával lekentem a tészta külsejét.

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a "csomagokat", 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a tészta szépen megpirult.

Sülés közben a gyümölcs leve kifolyt, ott állt a tepsi aljában. Hogy ne legyen nagyon elázott a leveles tészta, kicsit tovább sütöttem. Mire kivettem, még a lét is felitta. Talán töltelékkel lefele kellett volna becsomagolnom, s akkor a töltelék felissza a kifolyó gyümölcslét...
Kedves Viki, kívánok neked sok boldog születésnapot, a blogodnak úgyszintén!

Amerikai almás pite

Nem én találtam ki ezt a messziről jött sütinevet, ezen a néven találtam egy Kiskegyed Konyhájában (2011. februári számban). Annyira ellenállhatatlanul nézett ki a képen, de ahogy lenni szokott, nekem valahogy más sült ki belőle. De nem volt nagy csalódás, nagyon finom lett, csak az eredetileg darabokra vágott alma a hosszas sülés következtében egy sűrű masszává állt össze. Nem maradt darabokban, mint az újságban.

Felirat hozzáadása

Hozzávalók:
A tésztához:

30 dkg liszt
1 evőkanál cukor
18 dkg hideg margarin
csapott mokkáskanál só
6 evőkanál hideg víz

A töltelékhez:

1,5 kg alma
15 dkg cukor
3 evőkanál gríz
1 mokkáskanál fahéj
késhegynyi szerecsendió

Így készült:

A tésztához való lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a margarinnal, majd a hideg vízzel gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Hideg helyen pihentettem, míg készült a töltelék.

A megmosott almát megpucoltam, szeleteltem, a magház eltávolítása után kisebb darabokra vágtam. Összekevertem a cukorral, grízzel, fűszerekkel. Eredetileg citromhéj is volt benne, én kihagytam.

A tészta kétharmadát a piteforma méretének megfelelő kerek lappá nyújtottam, kibéleltem, a széleket körbe a formához igazítottam.

Az almatölteléket belesimítottam.

A maradék tésztát kinyújtottam, derelyemetszővel csíkokra vágtam, berácsoztam a sütit.

175 fokra előmelegített sütőbe toltam, 45 percig sütöttem. Ekkor kezdett a teteje pirulni.

Még ki sem hűlt teljesen, amikor is muszáj volt megvágnom. Követelték a kóstolót. Gergő kezéből úgy kellett kiszednem a tányért a fotózni szánt szelettel, s ott toporgott mellettem, nem lesz még elég? Aztán egy -kettőre eltüntette:-)

Harlechin szelet

Sütireceptek egyik forrása, mikor nők összedugják az orrukat- sütni. Anyukám húgának is számos ilyen alkalma kínálkozott, hisz 4 unokatestvérem ilyen-olyan eseménye adott rá esélyt. Ezekre Anyukám mellett Kati néni is mindig hivatalos volt, aki Nagynéném sógornője, s számos jó recept tulajdonosaként elismert sütis tehetség. Jó néhány recept származik tőle, többek között ez is.
Aleda receptje juttatta eszembe ezt a sütit. Ő csak lekvárral töltötte, de a Kati nénis változatban dió és rahát is van. Még volt egy kevés rahátom, ezt bátran felhasználtam, mert tudtam, hogy hamarosan hozzuk a frisset belőle:-) Ugyanis még nyaralás előtt készült ez a süti.

Hozzávalók:
A tésztához:

50 dkg liszt
15 dkg zsír
csipet só
2 dkg élesztő
0,5 dl tej
1 evőkanál cukor
1 tojás
tejföl

A töltelékhez:

kb. 0,5 kg rahát
20 dkg darált dió
10 dkg cukor
3 tojás fehérje
savanykás lekvár

A tetejére:

3 tojás sárgája
20 dkg porcukor

Így készült:

A tésztához való tejet meglangyosítottam, kevés cukrot elkevertem benne, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztben elmorzsoltam a zsírt. Hozzáadtam a sót, tojást, maradék cukrot, élesztős tejet, s kanalanként annyi tejfölt, hogy rugalmas tésztát kapjunk.

Míg elkészítjük a tölteléket, pihentetjük a tésztát.

A rahátot vékonyabb lapokra vágtam.

A diót elkevertem a cukorral, majd belekevertem a felvert fehérjékbe.

A tésztát 4 részre osztottam. Sorra tepsi méretűre nyújtottam. (28×38 cm-es tepsiben készült.) Az első lapot tepsibe helyeztem, kiraktam a raháttal. A második lapon elkentem a diókrémet, a harmadikra került a lekvár. Az utolsó lappal beborítottam, s 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje világosbarnára sült.

Míg sült, a tojássárgákat a porcukorral fehéredésig kikevertem. A sütőből kivett, még forró sütire kentem.

Hagytam kihűlni, utána szeleteltem.

Eléggé töredezett a máz a tetején, nem sikerült szépen szeletelni.

Egy meglehetősen édes süti, bár a tésztában alig van cukor, a rahát az nagyon édes. Ezért savanykás lekvárral igazán finom. Mondjuk ribizli, vagy sárgabarack.

Csudába már a szóellenőrzéssel!
Nem tudok megjegyzést írni azokhoz a blogokhoz, ahol kérik. Ötödik próbálkozásra is azt írja nekem, hogy a beírt karakterek nem egyeznek. Nem tudok olvasni? Vagy írni? De így jártam Rékánál, meg legutóbb Erdőkóstolónál. Csak velem csinálja ezt a Blogger, vagy veletek is?
Kuncogok is magamban, mert nem rég Vicuska szólt rám, hogy kapcsoljam már ki azt a bosszantó szóellenőrzést. Akkor kerestem meg, hol lehet ezeket beállítani, mert azt sem tudtam, hogy nekem van olyan, mert tőlem ugyebár nem kérte:-)))
Szóval: valóban bosszantó!

Krumplis-túrós szelet

Évekkel ezelőtt Anyukámtól kaptam a receptet. Akkor el is készítettem, inkább kíváncsiságból, mert számomra a krumpli édes süti töltelékeként nem sok jót ígért. De kellemes meglepetés volt: nagyon finom, nem is érződik benne a krumpli.
Múlt hét végén a receptes füzetemet nézegettem, s mivel 4 főtt krumpli várt sorsára a hűtőben ( a gyerekeknek megígért krumplis tésztához soknak bizonyult a főtt krumpli), házi túró is szerepelt a nyaralást követően alaposan lecsappant élelmiszerkészletben, nekiláttam.
Elkészülte után a család meg nekilátott eltüntetni a nagy tepsi sütit. Tényleg meglepően finom:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

30 dkg liszt
12,5 dkg margarin
7 dkg cukor
2 tojássárga
1 csomag sütőpor
csipet só
tejföl (kb. 1 dl)

A töltelékhez:

75 dkg tehéntúró
4 közepes méretű főtt, kihűlt krumpli
3 tojás sárgája
15-20 dkg cukor (15-tel is elég édes volt)
2 csomag vaníliás cukor
1 citrom lereszelt héja
1 evőkanál gríz
5 tojásfehérje
csipet só

Beszórni:

porcukor

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam annyi tejföllel, hogy kemény, de ruganyos, nyújtható tésztát kapjunk. Míg elkészül a töltelék, pihentetjük.

A túrót áttörtem, a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, tojások sárgájával átkevertem. Belereszeltem a krumplit a reszelő kis lyukú oldalán, a grízzel együtt a túróhoz kevertem.

Az 5 tojásfehérjét kemény habbá vertem a csipet sóval, óvatosan a túrókrémhez kevertem.

A tésztát kettéosztottam, egyiket tepsi méretűre nyújtottam. A legnagyobb tepsimbe, 38×28 cm méretűben sütöttem. A lapot a kenetlen tepsibe helyeztem, rásimítottam a túrókrémet. A másik kinyújtott lappal befedtem.

Előmelegített sütőben, 180 fokon addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Kihűlés után porcukorral szórtam, szeleteltem. Azaz még ki sem hűlt teljesen:-)

Az eredeti recept kisebb tepsihez való, 25 dkg liszttel, a töltelékhez pedig 50 dkg túró és 3 krumpli kell. A többi hozzávaló mennyiségén nem változtattam.
De szerintem nem érdemes elaprózni, mert nagyon eteti magát!

Csokis őszibarackos kocka

Alig jöttünk haza, a szobi őszibarack szedd-magad akció odacsábított. Elsőre 30 kg barackot szedtünk, egész nap beraktam, meg vegyes lekvárt főztem. Persze a süti sem maradhatott ki a sorból.
A szedd-magad akció szeptember elejéig tart, nagyon szép és finom a gyümölcsük, 250 ft/kg áron. Ha valakit érdekel, hétvégén kiruccanhat barackot szedni:-) Persze én könnyen beszélek, hisz 10 km-re lakunk.

Ez az elsőre szedett, piros héjú barack, második alkalommal a sápadtabb külsejűből lehetett szedni, de az sem kevésbé finom. Még van egy ládával, azon gondolkodom, mit kezdjek vele, mert megenni sok, de befőzni nem akarok már többet belőle.
Szóval süti is készült belőle:

Hozzávalók:
A tésztához:

3 tojás
20 dkg cukor
12,5 dkg margarin
35 dkg liszt
1 dl tej
1 csomag sütőpor
1-2 evőkanál citromlé
3-4 nagy őszibarack

A tetejére:

2 dl tej
2 csomag vaníliaízű pudingpor
15 dkg cukor
15 dkg margarin
10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A tésztához a tojásokat, cukrot, margarint simára kevertem. Hozzáadtam a lisztet, sütőport a tejjel váltakozva, citromlét csavartam bele. Simára elkevertem, majd kikent, kilisztezett tepsibe simítottam a masszát.

A tetejét kiraktam a megmosott, felszeletelt őszibarackkal.

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép világosbarna lett. Kicsit tovább is sütöttem a kelleténél, hogy a barack miatt ne legyen elázott a tészta.

Hagytam kihűlni.

A pudingokat a tejjel és a cukorral sűrűre főztem. Amint levettem, azon forrón több részletben hozzákevertem a margarint. A krém kb. 3/4 részét a tésztára simítottam.

A többibe beletördeltem a csokit. Mivel ahhoz nem volt már elég meleg, hogy felolvadjon benne, gőz fölé állítottam, míg felolvad a csoki. Egy kivágott sarkú zacskóba kanalaztam a csokis krémet, s berácsoztam vele a süti tetejét.

Az eredeti receptet egy régi Tina Konyhában találtam. Itt tejszínes töltelék van rajta, de hazaérkezvén Erdélyből szinte üres volt a hűtő. Abból kellett gazdálkodjak, ami van otthon. Pudingpor volt:-) Így is finom volt, a csokis rész a tetején különösen.

Még van "1-2" ötletem, milyen finomság készíthető a friss barackból, de mindet nem fogom megsütni. A hegyekben töltött idő alatt mindegyikünk karcsúsodott egy keveset, ne már szedjük is vissza:-)

Diós-mazsolás keksz

Még egy kirándulós süti:-)
Ez a keksz volt a legsikeresebb. Mikor elővettem a sütis dobozt, a fiúk apraja-nagyja mindig azt kérdezte, van még abból a barnából? Nem sokáig mondhattam, hogy van:-)
Szoktam hasonlókat sütni (itt, itt és itt találhatók). Nem kell hozzá deszka kinyújtani a tésztát, meg formák kivagdosni, csak összekavarom és kanállal tepsibe rakosgatom. Szóval időtakarékos.

Hozzávalók:

40 dkg liszt
25 dkg margarin
1 csomag sütőpor
1-2 csomag vaníliás cukor
30 dkg cukor
10 dkg mazsola
10 dkg durvára vagdalt pörkölt dió
1 púpos evőkanál kakaó
3 tojás

Így készült:

A puha margarint elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tojásokat és a száraz hozzávalókat. Fakanállal alaposan összekevertem. Ragacsos, lágy, de nem szétfolyós massza lett belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kiskanálnyi halmokat raktam a tésztából, nem túl közel egymáshoz, mert sülés közben nőnek.

175 fokra előmelegített sütőben kisütöttem. Hamar sül, az első tepsivel sikerült is kicsit megégetnem, mert közben telefonon megbeszéltük a nővéremmel, ki hol tart a készülődésben:-)

Mivel sötét tészta, nem látszik, mikor kezd pirulni, így meg szoktam nézni, kemény-e már a teteje. Nem kell túlsütni sem, mert akkor száraz lesz.

Azt már megszoktam, hogy lemérjem, miből mennyit teszek a sütikbe, most már arra kéne rászoknom, hogy a tepsik sütőben töltött idejét is feljegyezzem:-)

Almás reszelt linzer

A nyaralás előtti napon készült, a szél által levert almák felhasználása céljából. Gondoltam, majd út közben befalatozzuk. Befalatoztuk még otthon:-) Nem csak a gyerekeknek köszönhetően, almáspite-rajongó Sógorom is örült neki.
A reszelt linzer receptje Anyósomtól származik, ő gyakran süti, lekvárral megkenve és dióhabbal töltve. A tésztába négy tojássárga kéne, a fehérje meg a töltelékbe, én két egész tojással állítottam össze a tésztát, mert a fehérjével most nem volt mit kezdjek. Ezért kicsit lágy lett a tészta, legalábbis ahhoz, hegy reszeljem. Kínlódtam vele egy darabig, aztán rámorzsoltam.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
12 dkg cukor
1 csomag sütőpor
2 tojás (vagy 4 sárgája)
20 dkg zsír
1 citrom leve és lereszelt héja

A töltelékhez:

1,5-2 kg alma
15 dkg cukor (vagy ízlés szerint)
3 evőkanál gríz
fahéj

Így készült:

A lisztet, sütőport elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a cukrot, tojásokat, citrom levét és héját, összegyúrtam.

A tészta 2/3 részét tepsibe raktam (lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam). A többit hűtőbe tettem, míg készült a töltelék.

Az almákat megmostam, megpucoltam, majd lereszeltem. Levét kicsavartam, ezt követően kevertem el a cukorral, grízzel, fahéjjal. Elosztottam a tölteléket a tésztán, majd megpróbáltam ráreszelni a félretett tésztát.

Előmelegített sütőben, 180 fokon addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Borzas Kata (Darált keksz)

Megjöttünk mi a nyaralásból még szerdán, de a hosszú távollét után bizony felhalmozódtak a tennivalók. Meg szeretném kihasználni a szabadságból még hátralévő napokat. Befőzés befőzés hátán.
Ifjúkorunkban minden nyáron hátunkra vettük a "házunkat", s bebarangoltuk szép hazánk egy részét. Ezt az életformát szerettük volna megkóstoltatni csemetéinkkel. Mi annak idején semmi kivetnivalót nem találtunk benne, mármint a vadkempingezésben, de gyerkőceink bizony hiányolták a civilizáció egyik-másik vívmányát. S mi tagadás, most már én is:-) De ettől eltekintve, nagyon-nagyon szép hetet töltöttünk a hegyekben. Hazaindulás előtt megkérdezte Férjem az aprónépet, jövőre is jövünk Erdélybe nyaralni? Határozott igen volt a válasz. Én meg egy pillanatig sem tiltakoznék!
Régi sátorozásaink egyik rendszeres útravalója az Anyukánk által készített darált keksz. Ez olyannyira hagyománnyá vált, hogy én is elkészítem szinte minden útra. Ezúttal is készült belőle, Leányzóm hathatós közreműködésével.

Hozzávalók:

75 dkg liszt
30 dkg porcukor
50 dkg margarin
3 egész tojás
1,5 csomag sütőpor
ízesíteni: vanília, citromhéj, kakaó, dió...

Így készült:

A lisztet a margarinnal elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval kemény tésztává gyúrtam. Előfordult, hogy nem állt össze a tészta, akkor pici tejet tettem hozzá. Ezúttal kissé lágy lett, ezért még liszt került hozzá.

A tésztát két fele vettem. Felét vaníliával és citromhéjjal ízesítettem, másik felét gyömbérrel és kurkumával. Érdekes módon a sárga kurkumától rózsaszín lett a tészta:-) De kerülhet bele kakaó, dió, kókuszreszelék, narancshéj, fahéj is.

A húsdarálóra felszerelt eszközön keresztül Hédi darálta le, s rakosgatta sütőpapírral bélelt tepsibe. Én közben készítettem a többi sütit, mert más is készült:-)

180 fokra előmelegített sütőben addig sült, míg pirulni kezdett.

Ezúttal nem lettek elég borzasak, mert meggondolatlanul belezúdítottam két egész sütőport a másfél helyett, s a kelleténél jobban megnőttek. De kirándulásra tökéletes süti, mert sokáig eláll, s nem szárad ki.

Ilyen a forma, amit a darálóra kell szerelni: