Mákos mézes krémes

Egyike a karácsonyi sütiknek. Mindenképpen terveztem valami mézeset sütni, mert idén elmaradt az apró mézes sütése. Pedig mióta gyerekeim vannak, minden évben sütöttünk, remek együtt végezhető munka. Úgy a sütése, mint a díszítése. 

Hogy ne a megszokott, ám igen kedvelt mézes legyen, egy újságban látott ötlet alapján mákos lett a lap, a töltelék a szokásos. Azaz baracklekvár helyett szilvalekvár került bele. Így is finom lett!

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• 1 nagy evőkanál méz
• 2 tojás
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 5 dkg mák (egészben)
• tejföl

A töltelékhez:

• 6 dl tej
• 6 evőkanál gríz
• 2 evőkanál cukor+18 dkg
• vanília
• 25 dkg vaj
• kis üveg szilvalekvár

Így készült:

A tésztához a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a tejföl kivételével a többi belevalót is hozzáadtam. Mézből annyit, amennyi a jó mélyen belemártott kanálon rajtamaradt. Gyúrni kezdtem, közben annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta, de túl kemény se legyen.

4 részre osztottam, mindegyiket tepsi méretűre nyújtottam s tepsi hátán sorra kisütöttem őket.

A krémhez a tejből, grízből, 2 evőkanál cukorból kevés vaníliaaromával sűrű tejbegrízt főztem.

Mikor kihűlt, a többi cukor és vaj keverékéhez kanalaztam. Alaposan kikevertem.

Két alsó lapot megtöltöttem fele krémmel, erre szilvalekvár került, következő lap, többi grízes krém és befedtem az utolsó lappal.

Legalább másnapig kell hagyni puhulni.

Ezúttal valamiért nem puhultak meg olyan jól a lapok, mint szoktak, persze azért kemény sem volt, szépen lehetett szeletelni. Csak éppen nem hozta a megszokott formát. 

Leányzónak most is ízlett, ő a legnagyobb mézes krémes rajongó. Fiam másik sütit részesített előnyben, de a kedvenc reszelt túrósát így is hiányolta. Még jó, hogy nem sütöttem azt is, így is sok lett, pedig osztogattam is belőle bőven. Talán szilveszterre kedvére teszek. :-)

Diókiflik

Most más tollaival ékeskedem, ugyanis Anyósom süteményét fotóztam le. Ő szokta sütni, a recept pedig az Ő Anyjától származik, a bályoki Mamától, akit még Leányzóm is megismerhetett, bár nem emlékszik rá, mert kicsike volt, amikor a Mama itt hagyott minket. Sokszor mondtuk, hogy hasonlít rá, még Margitkának is neveztük, mert ugyanolyan akaratos, terveit mindenáron véghezvivő, parancsokat osztogató Hédi is. Ami egyáltalán nem baj. Apró termetű, de annál elevenebb, mindig sürgő-forgó Mama volt, határozott, kíváncsi, mindig valamit adni akaró. Takaros, tornácos-szőlőlugasos házban lakott, ahova mindig szívesen mentünk. Már az sincs meg...

Hozzávalók:

• 30 dkg margarin
• 35 dkg liszt
• 15 dkg darált dió
• 1 csomag vaníliás cukor
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 teáskanál sütőpor
• vaníliás porcukor beforgatni

Így készül:

A hozzávalókat alaposan össze kell dolgozni. 2-3 órát hűtőben pihentessük. 

Ezután előbb kis golyókat, majd kifliket kell formálni belőle. 

Tepsibe rakosgatjuk, 180 fokon világosra sütjük.

Még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk.

A fotó csalóka, mert kis tányérra raktam a kifliket, de egész picurkák, egy falatnyi az egész. Finomak, és sokáig elállnak. De csak ilyenkor, mikor legalább hatféle süti közül válogathatunk! :-)

Elmulasztottam kellemes karácsonyt kívánni, mert azt hittem, lesz még időm, energiám leülni a blog elé. De tévedtem. Így csak remélem, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek, békességben és szeretetben, családi körben. :-)

Meglepetés Katalintól

Minden karácsonyra gyártok saját készítésű ajándékot a családtagoknak, ami persze aprósüti, édesség  így vagy úgy csomagolva. Mivel Katalin bogszülinapi játékán karácsonyi gasztroajándékok receptjét várta, én is küldtem neki kettőt. Nem is a nyerés esélye csábított, csak a játékban való részvétel. És olyan szerencsém volt, hogy enyém lett a nyeremény. Meglepetés volt, tényleg. Meg nagy öröm is, ugyanis a csomag számomra legbecsesebb tartalma a Váncza recepteket tartalmazó könyv, mely eddig nem gyarapította gyűjteményemet. Azaz igen, néhány lap erejéig, melyeket féltve őrzök. Anyukámnak ugyanis megvolt az eredeti kiadás, de húgaim megkaparintották és összetépték. A menthető lapokat összeragasztotta Anyukám, régebb még sütöttem is belőlük. Ezután többet fogok! :-)
Az edényfogó is nagyon szép, Katalin saját keze munkája.

Katalin, köszönöm szépen még egyszer, nagy örömet okoztál nekem így karácsony előtt! :-)

Gyümölcszselés papucsok

Úgy esett, hogy a nyáron elfelejtettem venni otthon rahátot. Pedig többnyire szoktunk hozni, mert szeretjük kalácsba vagy kiflibe. Nemrég láttam Katinál rahátos kiflit, bizony szívesen ettem volna belőle. Gondoltam egyet, s Lidl-ben vásárolt, kilós kiszerelésben kapható, szögletes formájú  gyümölcszselével tettem egy próbát. Kicsit tartottam tőle, hogy megolvad s ki fog folyni sülés közben, de semmi ilyesmi nem történt. Mivel a kettévágott zselé alakja nem igazán engedte kiflivé hajlítani magát, papucsok lettek belőle. Így is szépek lettek.
A kedvenc hókifli receptemet kerestem elő, csakhogy most teljes egészében zsírral készült. És jelentem, finomabb, mint margarinnal. Legalábbis nekem jobban ízlik így.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 22 dkg zsír
• 2-2,5 dl tejföl
• csipet só
• 1 teáskanál porcukor
• gyümölcszselé tölteni
• vaníliás porcukor forgatni

Így készült:

A lisztet. sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam kanalanként a tejfölt, annyit, hogy jól gyúrható, rugalmas tésztát kapjak. 

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval korongokat vágtam ki belőle. Mindegyikre 1-1 félbevágott gyümölcszselé darabot tettem. A tészta két szélét felhajtottam egymásra, kissé össze is nyomtam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Még azon melegében vaníliás porcukorba forgattam.

Sokáig el kéne állnia, de már egy kevés van belőle, a karácsonyt sem éri meg! :-)

Délutánonként már sütögettem aprósütiket, ajándékozás céljából meg gyerekeknek iskolába vinni. De a karácsonyra való sütést holnapra tervezem, többek között nagy adag lekváros hókiflit, Leányzó egyik kedvencét. Meg mindenki másét. :-)

Elkészült a szilvalekváros változat is. Az előző is finom, persze, hogy az, de a szilvalekváros az igazi.

Sajtfánkocskák

Jó néhány éve, hogy egy kolléganőm ilyen fánkocskákat hozott. Kis helyesek meg nagyon finomak voltak. Egyszer már tettem egy próbát, de miután szépen felpuffadtak, el is laposodtak, mire megpirultak volna. Úgy is finomak voltak, csak hát a látvány... Még egy esélyt adtam neki, ezúttal jó forró sütőben pirultak, 200 fokot kaptak. S pufik maradtak! Tudtam, hogy az égetett tésztának ez a titka, előző alkalommal mégis a szokásos 180 fokon sültek.
Ilyenek lettek:

Hozzávalók:

• 5 dl tej
• 20 dkg liszt
• 1 teáskanál só
• 5 dkg vaj
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• 3 tojás

Így készült:

A lisztet előbb kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a többi tejet, a vajat és sót. Kavargatva sűrűre főztem. Annyira sűrű lett, hogy kavarni is nehéz volt, de kicsit hagytam főni.

Levettem, elkevertem előbb a sajtot benne, míg felolvadt, majd egyenként a tojásokat adtam hozzá. Mindegyikkel addig kevertem, míg egynemű lett a massza.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal kis halmokat pakoltam, helyet hagyva közöttük.

Előmelegített, 200 fokos sütőbe tettem, s addig sültek, míg szépen megpirultak.

Kivéve is megtartották a formájukat.

Frissen, langyosan volt a legfinomabb, de én másnap is szívesen rájártam a maradékra. Most, hogy ennek a titkát is kifürkésztem, biztosan fogom még sütni! 

Töltött tojás

Hát ez nagyon nem süti, még csak nem is sütőben készül, de itt a karácsonyi ötletelések közepette miért is ne?
Nagyon régi recept, Édesanyám már gyerekkorunkban is készítette. Mifelénk akkoriban nagyon népszerű előétel volt, szinte minden ünnepen képviseltette magát, nem csak nálunk. Egyike azon recepteknek, amik nem merültek feledésbe, nem váltotta le másik új kedvenc. Ha nem is minden összejövetelre, de gyakorta készül azóta is. Még a gyerekeim is szeretik. Sokáig nem ették meg a majonézes ételeket, nekik hagytam csak úgy csupaszon. Azóta megeszik majonézzel együtt, ami szigorúan házilag készül.
Legutóbb néhány napja, a névnapomra készítettem, ami egybeesik Anyósom születésnapjával. 70 éves lett idén... Én előételt készítettem, Ő pedig főfogást és tortát.

Hozzávalók:

• 8 főtt tojás
• 1 nagy dobozos májkrém
• só, bors, paprika
• petrezselyemzöld

A majonézhez:

• 1 főtt tojás sárgája
• 1 nyers tojás sárgája
• 2 dl olaj
• mustár

Így készült:

A tojásokat keményre főztem. 10 percig, meg még egy két perc ráadást is szoktam neki adni, hogy biztosan kemény legyen.

Leöntöttem róla a forró vizet, és hideg vizet engedtem rá, így hagytam kihűlni.

Megpucoltam, kettévágtam, hosszában.

A sárgákat kiszedtem belőle. Egyet eltettem a majonézhez, a többit villával összetörtem. Hozzáadtam a sót, borsot, pirospaprikát, kevés morzsolt petrezselymet. Összekevertem. Többnyire kemény szokott lenni, ezért majd, ha kész a majonéz, keverek belőle egy keveset hozzá.

Jöhet a majonéz: a főtt tojássárgát villával összenyomom, hozzáadom a nyerset s összekeverem. Vékony sugárban, vagy inkább cseppenként adagolom hozzá az olajat, közben egy-egy kevés mustárt is, úgy csapott kiskanálnyit. Az olajjal csínján kell bánni, mert ha sok megy bele egyszerre, összekapódik. Régebb, zöldfülű koromban bizony előfordult, de az utóbbi időben azért sikerülni szokott. 3-4 alkalommal teszek hozzá mustárt is, mire az összes olajat belekevertem. Kevés tejföl is kerülhet bele, akkor lágyabb ízű a majonéz.

Keverek belőle egy keveset a töltelékhez is, amit aztán tortadíszítőbe pakolok.

A majonézt elsimítom egy tényér alján, ebbe pakolom a fél tojásfehérjéket, üregével felfele. Telenyomom töltelékkel, jó púposan.

Lehet tenni töltelékkel lefele is a majonézbe, akkor csak kiskanállal pakolom tele. Szoktam díszíteni a tetejét paprikakrémmel, petrezselyemlevéllel.

Akkor így néz ki (régebbi fotó):

Nem ördöngösség a házi majonéz. A lényeg, hogy ahány tojássárga, annyi dl olaj kerüljön bele, szigorúan cseppenként. Lehet készíteni csak nyers tojássárgával, de az a tapasztalatom, hogy vegyesen főtt tojással sikeresebb. Persze arra vigyázni kell, hogy friss legyen a tojás. A mustár kell bele az íze meg állaga miatt is. Édesanyám mesélte, hogy egy alkalommal, mikor szomszéd faluban lagziba készültek, reszelt főtt krumplit kevertek a majonézhez, s bár megijedt, hogy mi lesz belőle, de jó lett. Sosem próbáltam, az Anyukámtól tanult módon szoktam készíteni.

Kandírozott gyömbér

Katalinnál  leltem rá a kandírozott gyömbér receptjére, jó ideje tervezgetem is az elkészítését. Úgy két héttel ezelőtt került rá sor, azóta csipegetem s két sütibe is került bele. Egyik egy kevert mézes -erről nem készült fotó, majd legközelebb-, a másik egy egyszerű keksz. Nekem nagyon ízlik, a csípősségével együtt. Kicsit hosszadalmas, de egyáltalán nem nehéz elkészíteni. S mivel szép dobozkába vagy üvegbe csomagolva ajándéknak is kitűnő, Katalin blogszülinapi játékára is elküldöm. Az Ő játékára az Ő receptje szerint készült finomság! :-)

Hozzávalók:

• gyömbér (35 dkg volt megpucolva)
• 25 dkg cukor + 2 maréknyi

A megpucolt gyömbért csíkokra vágtam, s annyi vízben, amennyi bőven ellepte, főni tettem. 5-6 perc főzés után leöntöttem a vizet róla, s újra felöntöttem, újra főztem. Háromszor ismételtem meg.

Negyedik alkalommal annyi vizet öntöttem rá, amennyi épp ellepte, s a 25 dkg cukorral kis lángon főztem. Jó sokáig, míg kevés leve maradt. 

Ekkor szűrőbe öntöttem, hagytam lecsöpögni.

Tálcára borítottam, két maréknyi cukrot szórtam rá s alaposan összeforgattam vele, hogy mindenütt belepje a cukor.

Hidegre tettem, azóta is ott van. Kicsit keményebb, szárazabb lett, de így is szeretem rágcsálni. Talán zárt dobozba kéne tennem, hogy ne száradjon ki teljesen...

Narancsos-gyömbéres keksz

Az előző recept világos változata:

Hozzávalók:

• 15 dkg margarin
• 2 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• fél csomag sütőpor
• 35 dkg liszt
• csipet só
• 1 narancs lereszelt héja
• maréknyi kandírozott gyömbér

Így készült:

A mikróban megolvasztott margarint alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal.

Belekevertem a többi hozzávalót, a gyömbért apróbb darabokra vágva.

Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal diónyi halmokat raktam, 180 fokon világosra sütöttem őket. Épp csak addig, míg a szélei picit sötétedni kezdtek.

Finomak lettek, puhák, kellemes haraphatóak. 

A gyömbér házilag készült, Katalin receptje alapján. Ideje lenni azt is közzétenni!

Csokis keksz

Amerikai csokis keksz néven találtam a receptet egyik (számtalan van ugyanis) füzetemben lefirkantva, de mivel jó néhány változtatást eszközöltem rajta, az első jelzőt el is hagytam. Egyszerű, gyors, finom süti, pont olyan, amire késő délután van idő. Másnap esedékes névnapomra készült, kollégáknak. S hogy biztosan elég legyen, azaz jusson is, maradjon is, alkottam egy világos változatát is, más ízesítéssel. Hamarosan következik az is!

Hozzávalók:

• 20 dkg margarin
• 25 dkg cukor
• 3 nagy tojás
• 40 dkg liszt
• nagy csipet só
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 15 dkg csokoládé

Így készült:

A csokit feldaraboltam. Talán ez vette el a legtöbb időt. :-)

A margarint mikróban felolvasztottam, alaposan elkevertem a cukorral és tojásokkal. 

Hozzáadtam a csipet sót, kakaót, lisztet, sütőport, vaníliát, egyneművé kevertem. Legvégül a csoki került bele. Sűrű, de keverhető massza lett. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe teáskanállal halmokat rakosgattam, nem túl közel egymáshoz. 

180 fokos sütőben sütöttem, addig, míg megnyomkodva már nem volt lágy a teteje. 

Szeretem ezeket a kanállal kipakolható kekszeket, egy edényben mindent összekeverünk, nyújtani és szaggatni sem kell, csak tepsibe rakosgatni és kisütni. Épp ezért van már jó néhány hasonló a blogon, de mind más, és mind finom. 

Isler

Rendszeresen elfelejtem, de most véletlenül eszembe jutott: épp ma hat éve, hogy hosszas tanakodás után nekifogtam blogot írni. Valamihez kellett kezdjek... Közben munkás nő lettem, időm kevesebb lett, aztán a lelkesedés is. Néha kiújul, néha úgy gondolom, felhagyok vele. De még mindig itt vagyok! :-) Még mindig sokat sütök. Van, aki olvas, van, aki horgol, más filmet néz vagy fotóz, én kikapcsolódásként sütök. Elég káros szenvedély, a gyerekeken ugyan -még- nem, de rajtam s Férjemen egyre inkább nyomot hagy! :-)
Eszembe sem jutott felhajtást csinálni a "nagy" eseményből, csak úgy megemlítem, s mellé közzéteszek egy sütireceptet. Egy sütiét, ami sokkal emlékezetesebb eseményre készült: Fiam szalagavatójára. Olyan szépek és ügyesek voltak! :-) Igen, utolsó gondtalan évét éli Gergő a gimiben, bár Ő nem érzi annak. De majd rájön néhány év múlva...

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 40 dkg margarin
• 20 dkg porcukor
• 2 tojássárga
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• lekvár összerakni (most málna)
• 15 étcsokoládé és 2 evőkanál olaj bevonni

Így készült:

A lisztet, sót, porcukrot, margarint tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojások sárgáját s összegyúrtam. Picit ragadósnak, lágynak tűnt, ezért még egy csapott evőkanál lisztet dolgoztam bele.

Fél órai pihentetés után vékonyra nyújtottam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket.

180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Mikor kihűltek, kettesével málnalekvárral összeragasztottam. 

Másnap vontam be csokival, addigra beszívta a lekvárt s nem csúszott szét.

Ezúttal csak felét mártottam bele a csokiba (gőz fölött olvasztottam fel az olajjal együtt), a másik felére csak csorgattam, hogy cifrább legyen. Sőt, még ostyahópehely is került rá.

Férjemnek úgy ízlett csupaszon, minden nélkül. Mert nem túl édes. Én azért csokival együtt jobban szerettem! :-)

Gergő, immár szalaggal, a Hugicával:

Fahéjas csiga

Múlt héten gyerekeim színházba mentek. Haza sem jöttek a suliból, így alaposabban felpakoltam őket , nehogy éhezzenek. Előző este sütöttem fahéjas csigát, hogy majd legyen délutánra is majszolni valójuk. Mint utólag elmondták, még délelőtt elfogyott. :-)

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 10 kg cukor
• 15 dkg zsír
• 2 egész tojás
• 4-5 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő

A töltelékhez:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 2 teáskanál fahéj

Így készült:

3 dl kézmeleg tejben elkevertem egy teáskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni. 

A liszteket, sót, 10 dkg cukrot, zsírt tálba tettem s összemorzsoltam. hozzáadtam a tojásokat és a felfutott élesztős tejet, gyúrni kezdtem. Közben annyi meleg tejet adtam még hozzá, hogy jól dagasztható, rugalmas tésztát kapjak.

A megdagasztott tésztát letakarva kelni hagytam.

Közben elkészítettem a tölteléket: a vajat mikróban megolvasztottam s elkevertem benne a cukrot és fahéjat.

A megkelt tésztát 2 részre osztottam. Egyiket kinyújtottam vékonyra, téglalap alakúra. Rákentem fele tölteléket, felsodortam, másfél ujjnyi szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, nem egészen egymás mellé, hogy legyen helyük nőni sülés közben.

180 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Miközben sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.

Finom, puha csigák lettek.

Mert a fahájas csigát nem lehet megunni! :-)
2018. 2.28.
Gyerekeknek sütöttem a suliba. S bár nem kerestem receptet hozzá, mint ahogy kelt tésztákhoz szinte soha, most, hogy visszakerestem a régebben készültet, látom, hogy szinte ugyanúgy készült. Csak a töltelékbe került kicsit több cukor, a tésztába meg 3 evőkanállal. S most is finom lett! :-)

Karácsonyi fehércsokilikőr

Még Gergő szülinapjára el akartam készíteni, de akkor kifutottam az időből, meg nem is hiányzott, volt itóka bőven. Hát elkészült a névnapjára. S mivel ajándéknak is tökéletes -lenne-, gondoltam, megfelel Katalin blogszülinapi játékára. Katalin ehető vagy iható, ajándéknak -is- megfelelő "készítményt" vár játékára. Én többnyire aprósütikből álló csomagocskát szoktam készíteni karácsonyra a családtagoknak, de azon kívül is lenne rengeteg ötletem, időm viszont nincs annyi.
Elsőként ez az édes-krémes itóka kerül terítékre:

  Hozzávalók:

• 15 dkg fehér csokoládé
• 2 dl tejszín
• 1 dl tej
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 rúd fahéj
• 8-10 szem szegfűszeg
• 1,5 dl szilvapálinka (eredetileg fehér rum)

Így készült:

A tejszínt, tejet, fűszereket kis lábasban főni tettem, közben beledaraboltam a fehér csokit. Néha megkavargattam, majd pár percig főztem, közben odafigyeltem rá, ki ne fusson.

Betettem a kamrába hűlni. Mikor kihűlt, hozzákevertem a pálinkát. Nekem nem volt itthon rum, lehet, azzal jobb is lenne, mert a pálinka íze érzik rajta. Ma már finomabb volt, s gondolom, pár nap hűtőben való érlelés után -a fűszereket benne hagytam, majd fogyasztás előtt szűröm le- még finomabb lesz.

A receptet (Receptözön, 2015/12.) már korábban kinéztem. Kéne még bele egy teáskanál mézeskalácsfűszer, ezt most kihagytam, nem szerettem volna, hogy az az íz domináljon. De ha karácsonyra is elkészítem, semmiképp sem hagyom ki! :-) 

18. torta

Mert minek is nevezzem? Elsőszülöttem 18. szülinapjára készült, azaz a nagy családi bulira, ami később lett megtartva. A nagy esemény napján is készült torta. Mivel népes csapat vagyunk, két tortát terveztem sütni, de Húgom, a Keresztanya szólt, hogy ők is hoznak. Így maradtam egynél. Sütöttem egy kakaós piskótát, s az igen kedvelt karamelles krém került bele meg rá. Nem vagyok nagy tortasütő, de ezeket az egyszerűeket is nagy szeretettel készítem. Főleg Nekik!

Hozzávalók:

• 5 tojásos kakaós piskóta
• 20 dkg cukor
• 2 dl víz
• 7 evőkanál liszt
• 6 dl tej
• 25 dkg vaj
• 10 dkg csoki a díszítéshez

Így készült:

A szokásos módon elkészítettem a piskótát, kerek, 22 cm-es kapcsos tortaformában tűpróbáig sütöttem.

Kihűlés után vízszintesen 3 lapra vágtam.

A krémhez a cukrot kis lángon karamellizáltam. Mikor kész lett, 2 dl vizet öntöttem rá, s hagytam főni, míg teljesen feloldódott a cukor.

Közben a púpos evőkanállal mért lisztet simára kevertem kevés tejjel, apránként a többi tejet is hozzáadtam. a karamellhez öntöttem, s állandóan kavarva sűrűre főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni.

Mikor kihűlt, kanalanként a vajhoz kevertem.

Megtöltöttem vele a tortalapokat, a külsejét is bevontam. Egy keveset hagytam a díszítéshez.

Gőz fölött felolvasztott csokival és krémcsókokkal díszítettem a tortát.

Tojásos-sajtos fasírttekercs

Vagy egybefasírt, mert Anyukám így nevezte a rúd formájában, sütőben készült, tojással töltött fasírtot. Régebben mindig egész főtt tojás került bele, aztán egy lagzis készülődés során találkoztunk a reszelt főtt tojással töltött és petrezselyemzölddel megszórt változattal, mely ötletet azóta is előszeretettel bevetek. Én mindenfélével szoktam tölteni: sajttal, zöldséggel, juhtúróval, csirkemájjal. Mindenképp szeretjük, én meg készíteni szeretem, mert gyors és kiadós, családi összejövetelek alkalmával a hidegtálak remek összetevője. Ezúttal Fiam 18. szülinapi bulijára készült, reszelt tojással és sajttal töltve.

Hozzávalók:

• 60 dkg darált hús
• 5-6 szelet szikkadt kenyér
• só, bors, paprika
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 3 tojás
• zsemlemorzsa, ha lágy lenne a massza
• 6 főtt tojás
• reszelt sajt- 15-20 dkg
• kevés olaj

Így készült:

A kenyeret vízbe áztattam. A darált húst, fűszereket, nyers tojást, zúzott fokhagymát tálba tettem, hozzáadtam a kicsavart és összemorzsolt kenyeret. Összegyúrtam. Ha lágy, kevés zsemlemorzsát teszek hozzá.

A masszát két részre osztottam. Egyik felét olajjal vékonyan lekent alufóliára tettem, téglalap alakúra igazgattam-nyomogattam, vékony rétegben. Ráreszeltem 3 tojást, rászórtam fele sajtot s szorosan feltekertem. Olajjal vékonyan kikent tepsibe tettem, mellé a másik, hasonló módon elkészített tekercset.

180 fokos sütőben addig sütöm, míg a teteje szépen megpirul.

Kihűlés után szépen lehet szeletelni.
Nálunk hagyma nem kerül a fasírt masszájába, de előfordult, hogy zöldségesen készült, amikor apróra vágott hagyma, reszelt répa és főtt krumpli is került bele. Úgy is szeretjük, de a kedvenc az otthonról "hozott", Anyukától tanult változat.

Almás-diós süti

Rövid időn belül másodjára sütöm, igen kedves volt Kolléganő receptje alapján. Gyorsan elkészül, tulajdonképpen a legtöbb időt az alma szeletelése-kockázása veszi el, egyébként csak össze kell keverni. Nagyon finom, puha süti a végeredmény. Először a diót csak azért szórtam rá, mert maradt egy kevés ledarálva. De olyan jót tett neki, hogy állandó kísérője lett a sütinek.
Az este szólt a Fiam, hogy ma ünneplik legjobb barátja szülinapját. S neki is sütött az ő Anyukája, én hogyne sütnék. Meg amúgy is megszokták, hogy Gergő mindig visz sütit. :-) Mivel eléggé késő volt, a gyors és finom kategóriából ez a süti lett a befutó.
A most készültből ez a három szelet maradt a fotózáshoz:

Hozzávalók:

• 2 nagy tojás
• 1,5 bögre cukor
• 1,5 bögre tej
• 3 bögre liszt
• 1,5 dl olaj
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom leve
• 1 mokkáskanál fahéj
• 5-6 alma
• 3 maréknyi darált dió

Így készült:

Először a megmosott almákat héjastul felszeleteltem, a magházát eltávolítottam, majd kisebb kockákra vágtam. 

Alaposan elkevertem a cukrot a tojásokkal, majd beleborítottam a lisztet, sütőport, fahéjat, olajat, citromlét, a tejből 1 bögrével. Csomómentesre kevertem, majd a többi tejet is hozzáadtam. Végül az alma is belekerült, átforgattam a masszába.

Kikent tepsibe borítottam a masszát, elegyengettem.

Tetejét beszórtam darált dióval.

175 fokon tűpróbáig sütöttem, illetve addig, míg nem kezdett el a konyhában terjengeni a pirult dió illata.

A méréshez teásbögrét használtam, de az olajból csak 1,5 dl kell, azt nem a bögrével kell mérni!

Előző alkalommal mazsola is került bele, azt most kihagytam, mert nem mindenki szereti. Én igen! 

Somogyi édes aprósütemény

Szintén a Szakácsmustrára készült, F. Nagy Angéla Régi és új ízek című könyvéből.
Miért pont ez? Egy mákos béles volt az elsőként kiszemelt, de a kamrában tevés-vevés közben rábukkantam a szilvalekvár maradékára, amit még sok évvel ezelőtt -legalább 7- főztünk Anyukámmal, üstben. Már kemény volt, mint a kő, de kevés vízzel és cukorral kis lángon melegítve használhatóvá puhult. S milyen finom még mindig! Gondoltam, itt az alkalom, hogy azt a keveset is elhasználjam. Ezzel is Rá emlékezvén...
Fiam megkérdezte, hogy hókiflit sütök? Valóban olyan, így egy újabb lekváros kiflivel gyarapszik a blog. S mint mindegyik, ez is igen finom, omlós, puhán roppanós. Szeretjük őket.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 26 dkg zsír
• 1 tojás
• 3 teáskanál cukor
• 1,5 dl tej
• 2 dkg élesztő
• csipet só
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a liszthez adtam a csipet sót, s elmorzsoltam a zsírral. Belekerült a tojás és az élesztős tej. Összegyúrtam a tésztát.

Egy órai pihentetés után 8 részre osztottam, gombóccá formáztam mindegyiket.

Sorra vékony kerek lappá nyújtottam, majd 8 cikkre vágtam. Mindegyikre lekvárt tettem, felsodortam, kissé meghajlítottam,tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem őket, épp, míg kezdtek pirulni.

Még azon melegében vaníliás porcukrot szórtam rájuk. Egy kis szűrő segítségével szoktam, így szép egyenletesen fedi be a porcukor.

Azt hittem, elfogyott a szilvalekvár. De mégsem, Nővéremtől kaptam, ugyanabból a főzetből, kőkeményet. Mivel Ő nem használja, nekem adta. Én meg örömmel elfogadtam, így a hét végi bulira és még karácsonyra is készülhet hókifli, mindenki örömére.
Persze dióval is tölthető, úgy sem vetjük meg, de szilvalekvárral töltve nincs párja...

Túrós pogácsa

Katalin megkérdezte, hogy volna-e kedvem játszani. Éterben jöttömben-keltemben találkoztam már ezzel a játékkal, tudtam, hogy létezik ilyen, de sosem játszottam. Más játékban sem szoktam részt venni. Na jó, egy időben a Blogkóstolóban, de az is elmaradt. De Katalinnak nem tudtam nemet mondani, nem is akartam, felkérésének eleget téve most Szakácsmustrálkodom. F. Nagy Angéla a kiszemelt receptíró, vagyis inkább gyűjtő. Második nekifutásra rá is leltem egy általa összeállított receptkönyvre, a Régi és új ízek címűre, olvasók által beküldött recepteket tartalmaz. Böngészni kezdtem, persze, hogy a sütis fejezetet tüzetesebben. Tegnapelőtt el is készült egy édes és egy sós belőle, tegnap meg is utaztattuk őket.
A sós: túrós pogácsa, egyszerű, gyorsan elkészíthető, finom végeredménnyel.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg zsír
• 50 dkg túró
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 teáskanál só
• 1 tojás
• tejföl szükség szerint
• 1 tojás lekenni 
• köménymag beszórni

Így készült:

A hozzávalókat a tejföl kivételével tálba tettem és összegyúrtam. A túró egyáltalán nem volt száraz, a tojás is nagy volt, így tejföl nélkül is összeállt a tészta. A recept szerint 3 evőkanállal kell belőle, de annyi kerüljön bele, hogy össze lehessen gyúrni a tésztát.

Rövid pihentetés után- úgy 1 óra- vékonyra nyújtottam, feltekertem, mint a kalácsot és újra kinyújtottam úgy egy-másfél ujjnyi vastagra.

Kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe rakosgattam őket.

Csipet sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam.

180 fokon pirulásig sütöttem. Az első tepsivel kicsit jobban megpirult, ez ropogósabb is lett, de szárazabb is. A második pont jó: kívül roppanós, belül puha.