Pisztáciás- erdei gyümölcsös torta

 Ha már tortáknál tartunk, itt a legutóbbi is, ami csak néhány hete készült. Nem csak Leányzónk, Fiúnk is öregszik: Ő már 26 lett. Utánaszámoltam, tényleg annyi. Már jó néhány éve felnőttnek számít, s saját útját járja távol tőlünk, de még mindig nem áll a saját lábán. Azaz félig-meddig. Épp a doktori cím megszerzésén dolgozik, az ösztöndíj pedig arra elég, hogy ne kopjon fel az álla, de közel sem fedezi egy életet kezdő fiatal szükségleteit. Persze támogatjuk terveit, a sok tanulás általi ígéretesebb jövő reményében. 

Megkérdeztem, milyen tortát szeretne születésnapjára. Átküldött egy receptet, amit aztán jelentősen leegyszerűsítettünk. Pedig elszánt voltam, hogy én azt elkészítem neki. De bevásárlás során úgy döntöttem, jó lesz az kevésbé drága alapanyagokból is. Jó is lett.  ( Megkerestem, ez az a recept, ami az ihletet adta.)

 

Hozzávalók:

A piskótához:

•  8 dkg pisztácia
• 4 tojás
• 1 csipet só
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál liszt
• 1 mokkáskanál sütőpor

A gyümölcsös réteghez:

• 1 csomag erdei gyümölcs (50 dkg)
• 3 evőkanál cukor
• 3 dl víz
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor

A krémhez:

• 2 csomag tejszínes pudingpor
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 10 dkg pisztácia

Így készült:

A fiúk megpucolták a pisztáciát, késes aprítóban megdaráltam- 8+ 10 dkg-ot belőle.

A piskótát Gergő készítette: a tojásokat szétválasztotta, a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá verte. Elvegyítette benne a sárgákat, majd belekerült a 8 dkg pisztácia, liszt, sütőpor.

Óvatos összevegyítés után kikent, 24 cm-es kapcsos tortaformába került. 180 fokos sütőben tűpróbáig sült.

A gyümölcsös réteghez az erdei gyümölcsöt a cukorral és 1 dl vízzel kis lángra főni tettem. Közben a pudingport simára kevertem a többi vízzel, a gyümölcshöz öntöttem és felfőztem. Hagytam kicsit hűlni, ne legyen forró.

A piskótát tányérra tettem, köré kattintottam a forma oldalát, beleöntöttem a gyümölcsös réteget.

A krémhez a pudingporból, tejből sűrű pudingot főztem. Ha kihűlt, kanalanként belekevertem a vaj és cukor keverékébe, jó habosra kikevertem. Végül belevegyítettem a többi darált pisztáciát.

A tortaformába, a közben kihűlt gyümölcsös rétegre kentem.

Néhány órára hidegre került, majd levettem a tortaforma oldalát, szeleteltük és jóízűen megettük.

Nem vettem a fáradságot normális fotót készíteni róla, mint általában, ha itthon vannak a gyerekek. Csak tessék-lássék megörökítettem. 

Sajttorta sütés nélkül

 Nem telhet el szülinap torta nélkül. Kivéve a sajátom- magamnak nem szoktam tortát sütni. De mindenki másnak igen. Olyat, amilyet tudok. Igazából nem tettem próbára magam, hogy ha rászánok fél napot, tudok-e valami menőt varázsolni, mert soha nincs rá fél napom. De nem is erőlködök, ezek a kis egyszerűek is finomak szoktak lenni. Ez Leányzóm 22. születésnapjára készült, még áprlilisban. Mindig megdöbbenek, mikor kimondom ezeket a számokat, hogy mennyire öregszenek ezek a gyerekek. Mostanra végzős egyetemista, s nagyon várja, hogy maga mögött tudhassa ezt az utolsó évet. Mert közben dolgozgat is, és unja, hogy olyat tanul, amit már a gyakorlatban alkalmaz. De ahogy repül az idő, azon kapjuk magunkat, hogy szemünkkel követjük a feldobott talár sapkát.

Leányzó ötlete volt a torta, sütés nélküli sajttorta áfonyaöntettel. Kitaláltuk, kiviteleztük, megettük.

Hozzávalók:

• 25 dkg darált keksz
• 10 dkg vaj
• 1 evőkanál porcukor
• 50 dkg mascarpone
• 4 evőkanál cukor
• 5 dl habalap
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 citrom kicsavart leve
• 1 csomag zselatin (20 g) + 1 dl víz

Az áfonyaöntethez:

• 1 csomag fagyasztott áfonya (45 dkg)
• 3-4 evőkanál cukor
• 3 dl víz 
• 1 púpozott evőkanál keményítő

Így készült:

A darált kekszet az olvasztott vajjal és 1 evőkanál porcukorral elmorzsolva, tányérra helyezett, 24 cm-es tortaforma keretébe nyomkodtuk. 

A zselatint 1 dl vízben addig melegítettem, egészen kis lángon, míg a zselatin felolvadt. 

A mascarponát elkevertem a 4 evőkanál cukorral, citromhéjjal és citromlével. A habalapot felvertem, és több részletben, óvatos keverő mozdulatokkal elvegyítettem a mascarponéval. Végül a zselatint kevertem bele, ami addig nagyjából kihűlt, de még nem kocsonyásodott meg.

A krémet a keretbe öntöttem, a kekszes alapra. Letakarva hűtőbe tettem dermedni.

Az öntethez az áfonyát a cukorral és 2 dl vízzel melegíteni kezdtem. A keményítőt 1 dl vízben elkevertem, az áfonyához öntöttem s hagytam felfőni.

Tálalás előtt eltávolítottam a keretet. Szeleteltük, s öntetet kanalaztunk rá.

Finom, könnyű, magát etető torta lett. Az áfonya is jót tett neki. Másmilyen gyümölccsel is jó lehet, málnával, meggyel...

Meggyes-diós süti

Egy bizonytalanságokkal teli, lelkileg kimerítő nyár után görgetem magam előtt a terheket. Mindenfélét. Apránként sikerül letenni őket, de közben meg kell birkózni az aktuálisokkal is. Időnként eszembe jutott a blog is, de nagyon ritkán jutottam el még odáig is, hogy megnyissam. Konyhai ténykedésre adódott alkalom bőven a hétköznapin kívül is, de még fotózásra sem futotta az energiámból, nem hogy blogírásra. Van piszkozatban rögzített recept jó néhány, de már a fonalat is elveszítettem, nem emlékszem, mikor, minek készült. De ezekből táplálkozom egy darabig, míg sikerül visszarázkódni ha nem is a régi, de valamilyen kerékvágásba. 

Nem terveztem abbahagyni a blogírást, már csak azért sem, mert amolyan naplóként is szolgál. Meg egy régóta fejemben motoszkáló tervet is szeretnék megvalósítani, bár némileg új köntösben. Visszatart az a tény, hogy sok-sok éve, ráérősebb időszakomban két másik blogot is írni kezdtem, amik persze ott hevernek parlagon, bár mindkettőhöz lenne témám bőven. Ez egy újabb lenne, Férjem által, egy furgonból kialakított lakóautó-féleséggel tett utazásainkról. Előbb füzetben szerettem volna írni, de egyik alkalommal, útközben villant be a gondolat, hogy digitális formában is rögzíthetném. Mielőtt belevágnék, próbára teszem magam, egyáltalán a régi, jól bejáratott blog írására tudok-e időt szánni. Hát lássuk. Ez a süti egyike a részben, piszkozat formájában megírtaknak, a fotó által pedig a készítés ideje is nagyjából belőhető.

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 35 dkg liszt
• 1 csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom lereszelt héja
• 20 dkg margarin
• 4 tojás sárgája
• 1-2 evőkanál joghurt

A töltelékhez:

• 1 kis üveg meggylekvár
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• 4 tojás fehérje 
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 20 dkg darált dió

Így készült:

A meggybefőttet leszűrtem.

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport, citromhéjat elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat és egy evőkanál joghurtot, összegyúrtam. Ha nem állna össze, még kevés joghurt kerülhet bele. Könnyen gyúrható, nem túl lágy tésztát kell kapnunk. Ha ragadna, evőkanálnyi lisztet belegyúrva segíthetünk rajta.

A tésztát lisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam (28×32 cm). A tepsit sütőpapírral béleltem, majd belehelyeztem a tésztát. A meggylekvárral lekentem, a meggyet elosztottam rajta.

A tojások fehérjét előbb a csipet sóval, majd a 2-3 részletben hozzáadott cukorral felvertem. Elvegyítettem benne a darált diót, majd rákanalaztam a meggyrétegre, s elkenegettem a tetején.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje enyhén pirulni kezdett.

Omlós, puha, finom süti- csak lekvárral vagy csak meggyel is elkészíthető, ízlés és lehetőség szerint.

S hogy ne hagyjak kétségeket a nyarat illetően: az Apósom egyre fogyatkozott szellemileg, aztán megbetegedett, birkózott a szervezetében fellépő gyulladással. Hol egyik, hol másik kerekedett felül, végül a másik legyűrte. Nyári terveink dugába dőltek, s haragudtam magamra, hogy ezeket sajnálom. Végül mégis elmentünk nyaralni, kissé nehéz szívvel, először kettesben, gyerekek nélkül, mindketten a magunkba zárt feszültséggel, amit ki kellett tessékelnünk odabentről. Amint hazaértünk, bele is vetettük magunkat a munkába, s azóta sincs megállás. Bár már nagyon szeretnék csak néhány órát unatkozni...