Málnás-krémes szelet

Épp időben kaptunk észhez, utolsó málnaszedésből jutottunk nem kis adaghoz. Jó sokat pakoltam a fagyasztóba, meleg napokon jól jön egy-egy kis turmix belőle. Aztán szörpöt is főztem, nem túl sokat, reménykedve, hogy el fog fogyni. Lekvár is készült- ugyanígy.  És persze sütinek is hagytam belőle, egyikük ez volt. Nagyon finom lett, puha, gyümölcsös, krémes- pont amilyennek én szeretek egy sütit. 

Nem követtem konkrét receptet, inkább egy fotó adta az inspirációt, amin gyümölcszselés réteget krém borított, azon pedig vastagon tejszínhab trónolt. Én ez utóbbit lehagytam róla. A tészta pedig az egy ideje tervezgetett olajos piskóta- sikeres lett, megtartom a receptet.

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 5 tojás
• 25 dkg liszt
• 25 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• 1 dl olaj
• 1 dl víz

A málnás réteghez:

• kb. 50 dkg málna
• 5 evőkanál cukor
• 5 dl víz
• 2 csomag pudingpor (vanília ízű)

A krémhez:

• 6 dl tej
• 1 tojás
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 18 dkg cukor
• 25 dkg vaj

Így készült:

A piskótához a tojásokat kettéválasztottam. A sárgákat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olajat, lisztet, sütőport, vizet, simára kevertem. A fehérjéket a csipet sóval felvertem s óvatos mozdulatokkal a masszába kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (28×35 cm-es), 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg teteje enyhén megpirult. A biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Míg a piskóta hűlt, elkészítettem. a málnaréteget: a málnát 3 dl vízzel és a cukorral főni tettem. A pudingporokat a maradék 2 dl vízzel simára kevertem. Hozzáadtam az éppen felfőtt málnához, újra felfőztem.

Hagytam 5-10 percet hűlni, néha megkavargatva.

A piskótát kettévágtam.

Az alsó lapra simítottam a még meleg málnás pudingot.

A krémhez a tojást, a pudingporokat, pici tejet simára kevertem. Apránként hozzáadtam a többi tejet és állandóan kavargatva sűrűre főztem.

Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavartam.

A vajat a cukorral elkevertem, kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. Habosra kevertem.

A kész krémet a közben kihűlt málnás rétegre kentem, a felső lappal befedtem.

Mivel igen meleg napok járnak-jártak ránk, hűtőbe tettem, onnan csemegéztük. Megdermedve szépen lehetett szeletelni, s még jobban is esett a hidegre hűlt gyümölcsös szelet. 

Más gyümölccsel is el tudom képzelni, sőt, biztos vagyok benne, a lefagyasztott málna egy részének a sorsa is hasonló lesz. 

 

Palacsinta tojásfehérjével

Idén is főztem bodzavirág lekvárt, háromszor is. Egyszer dupla adagot, narancsosan- csak belecsavartam 4-5 elfogyni nem akaró narancs levét. Harmadjára azért készült, mert annyi felé ajándékoztunk belőle, hogy a kamrapolcon szinte meg sem látszódott a munkám eredménye. Rá is szóltam a többiekre, most már senkinek sem adunk, főzzön mindenki magának. 😁 Azt még hozzáteszem, a harmadjára főzött szegény kerek hétig várt beáztatva a hűtőben, mire időm lett kifőzni. Féltem is, hogy nem bír addig várni, de semmi baja nem lett, sőt, a legfinomabb lett mind közül.

Ez utóbbi kívántatta meg velem a palacsintát, a kóstolónak hagyott mennyiséget belekenni. Miközben készítettem elő a tésztához valókat, jutott eszembe a hűtőbe betett, előző nagy sütésből maradt öt darab tojásfehérje. Félig felverve a kikavart tésztához kevertem. Nem fogok eztán csak ezért maradék tojásfehérjéket gyártani, de tényleg finom lett. Kissé vastagabb, lukacsosabb, ropogósabb lett. Az aromás bodzalekvárral meg igencsak kelendő volt. 

Mondjuk a fotómodellben épp eperdzsem van, amit Leányzóm kapott Lovagjától, s az abból maradtat kentem bele hirtelen fotó készítéséhez.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál cukor
• tej
• 1 egész tojás
• 5 fehérje
• olaj a sütéshez

Így készült:

A liszthez adtam a csipet sót és cukrot, az egész tojást és annyi tejet, hogy simára tudjam kavarni. Mikor már sima a massza, még adtam hozzá több részletben tejet, annyit, hogy megfelelő sűrűségű legyen. 

A tojásfehérjéket felvertem, nem teljesen keményre, s a masszához kavartam. 

Ezután még került bele tej, mert sűrűnek találtam.

Palacsintasütőt picit beolajoztam, s sorra kisütöttem a palacsintákat. Közben úgy minden másodiknál olajoztam a sütőt. 

Ízlés szerinti lekvárral tölthető.

Zöldbableves

Nekem határozottan egyik kedvenc nyári levesem. Friss zöldbabból, zsenge répával, petrezselyemzölddel. Egyszerű és nagyszerű leves. Bár tudom, hogy sokan fújnak rá, de szerencsére nálunk az egész család szereti, mert míg terem a kertben, én többször is megfőzöm rövid időn belül. 

Mikor hazajöttünk a nyaralásból, épp nagy adagot lehetett szedni róla. Aztán ezen a héten is főztem- kicsit másképp, nehogy szó érje a ház elejét. De senki nem reklamált. 

A legegyszerűbben így készül minálunk:

Hozzávalók:

• zöldbab (kb. 1 kg)
• 2-3 sárgarépa
• 1 fej hagyma
• só
• 1-1 paprika és paradicsom
• mokkáskanálnyi pirospaprika
• 3 dl tej
• 1 púpozott evőkanál liszt
• 0,5 dl olaj
• petrezselyem
• 2-3 evőkanál almaecet

Így készül:

A babot megmosom, a végeit letördelem, hosszától függően eltöröm. 

A hagymát pucolás után apróra vágom. A répát is megpucolom, mosom, felszeletelem. Előbb ezeket teszem főni, úgy 2 liter vízben, attól függően, milyen sűrűn szeretjük a leveseket. Teáskanál só is mehet bele. A megmosott, bevágott paprikát és paradicsomot is beleteszem. Ezeket majd kiszedem, ha kész a leves.

Mikor úgy 10 percet főtt, beleteszem a zöldbabot is. 

Mikor az is megfőtt, kóstolom, ha szükséges, még sózom.

Az olajból és lisztből rántást készítek. A leveshez adom, meg a tejet is, a pirospaprikát is beledobom.

A legvégén kerül bele az apróra vágott petrezselyem és az ecet.

Újabb kóstolás, ízlés szerint sózni, ecetezni lehet még.

Az ecettel óvatosan kell bánni, a tejet a levesben hajlamos összekapni. Én rendszeresen megjárom, mint most is. Pedig minden olvasott-hallott praktikát bevetettem már- mostanában így járok el: a merőkanálba mérem a kívánt mennyiségű ecetet, s úgy mártom a levesbe, hogy lassan folyjon bele a forró lé. Ezúttal is így tettem, mégis. 

Lekváros falatkák

Kifliket is terveztem sütni, s valaki arra is számított, hogy havasi kiflit fog enni. Sajnálom, hogy csalódást okoztam Neki. Ha tudom, megsütöm, ha törik, ha szakad. De remélem, lesz alkalmam pótolni eme mulasztást. 

Helyette ilyet sütöttem. Ez is lekváros, de közel sem kifli. Azért finomak voltak, nekem legalábbis ízlett. Azt hiszem, a nyaralás során én pusztítottam el java részét.

Találtam a kamrában celofánnal lekötözött, mintegy felére apadt-keményedett  őszibarackdzsemet. Ez került bele, biztos voltam benne, hogy ez nem fog kifolyni. 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 2 dl tejföl+ 2 evőkanál
• csipet só
• 1 csomag sütőpor
• lekvár tölteni (két kis üveggel elfogyott)
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet a sóval és sütőporral elvegyítettem, elmorzsoltam a zsírral, majd összegyúrtam annyi tejföllel, hogy összeálljon a tészta. A 2 dl-hez nekem kellett még két nagy evőkanállal. A tészta könnyen gyúrható legyen.

Fél órányi pihentetés után két részre osztottam, felét kinyújtottam, téglalap alakúra. Közel a széléhez pakoltam egy csík lekvárt, amit felsodortam, azaz becsomagoltam a lekvárcsíkot úgy, hogy fedjék egymást a tésztaszélek. A tésztát elvágtam, a csíkot tepsibe tettem- tepsi hosszúságúra szabva. Újabb lekvárcsík következett, becsomagoltam- míg elfogyott a tészta. Feléből három lekváros csíkot sikerült tekercselni. 

A tepsibe felvágtam éles késsel kis darabokra, így került a sütőbe.

Míg sült, a tészta másik felével ugyanígy jártam el.

Még melegen porcukorral szórtam be.

Szilvalekvárral még finomabb lett volna, de az általam főzött nem biztos, hogy benne marad.

Idén megint az a terv, hogy üstben főzünk szilvalekvárt- évek óta tervezzük, de eddig nem tudtuk összehangolni a szabadidőnket - mindegyikünkét- a szilvaéréssel. Idén talán... Vagy úgy lesz, aki jön, lesz, lekvárt mindenképp főzünk. 😉

Málnás néger kocka

Van ez a réges-régi néger süti recept, ami igen ritkán készül minálunk, pedig egyszerű, finom, mutatós, kiadós, jól bevált, és még sorolhatnám az előnyeit. Miközben azon agyaltam, hogyan hasznosíthatnám a hűtőben várakozó málnát, egy szembe jövő fotó eszembe juttatta ezt a sütit, s már láttam is lelki szemeim előtt málnával megszórva lekvár helyett, s készítettem is elő a hozzávalókat a kamrából. Kevertem-kavartam, szépre terveztem, a hab mégis összeesett sütőből való kivétel után. Valamiért nem mindig akaródzik neki szép magas maradni. De csakartézis megettük! 😀

Hozzávalók:

A tésztához:

• 5 tojás sárgája
• 20 dkg vaj
• 25 dkg cukor
• 4 dl tej
• 40 dkg liszt
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 20-25 dkg málna

A habhoz:

• 5 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 25 dkg cukor

Így készült:

A tojások sárgáját előbb a cukorral kevertem ki, majd a puha vajjal.

Hozzáadtam a lisztet, kakaót, szódabikarbónát, s apránként a tejet. Sima masszát kevertem belőle.

Tepsibe simítottam, rászórtam a málnát. (28×32 cm a tepsi mérete.)

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Míg sült, a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá vertem.

A kész süti tetejére simítottam, majd visszatettem a sütőbe addig, míg a hab teteje kicsit megszíneződik. Ekkor visszavettem a sütő hőmérsékletét, úgy 120 fokra.

Sok, fél kiló cukor van benne. Mégsem túl édes, a málna savanyúsága, valamint a kakaó ellensúlyozza. Az eredeti receptet dupláztam, az szerint 68 dkg cukor kellett volna összvissza bele. Bűnöztem, de nem híztam meg tőle! 😀

Töltött cukkini/tök

Nem túl nagy telken építkeztünk, de a virágoskert egy része hamarabb elkészült, mint a ház, az udvar végében pedig elejétől van egy néhány négyzetméteres zöldséges. A tavaly elkészült fűszerkert köré pedig tovább álmodtam egy darabka kertet, aminek megvalósításában segített Férjuram. Szeretném, ha kicsit nagyobb helyen élvezkedhetnék, de ennyivel is velejár a "már megint nem esik", "azok a fránya levéltetvek", "megint tönkrement az uborka", s így tovább jön a kisebb bosszúságok sora. Szeretem csinálni, olyan jó naponta végignézni, mi mennyit nőtt, s még jobb saját termésből ételt készíteni. Persze nem terem semmiből sem sok, de már többször rántottam cukkinit, főztem tökfőzeléket, zöldbablevest, terem az uborka s kezd érni a paradicsom. 

A nagyra nőtt cukkini sorsa is eldőlt: megtöltöttem, darált hússal. S mivel sok lett a töltelék, egy kisebb tököt is szüreteltem mellé. Így nem csak vacsora, másnapi ebéd is lett belőle, mindenki elégedettségére.

Hozzávalók:

• 2 nagyobbacska cukkini/tök
• 2 fej hagyma
• 2 húsosabb paprika 
• 3-4 evőkanál olaj
• só
• 1 kg darált hús
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• bors
• 3-4 evőkanál sűrített paradicsom 
• 1 kicsi cukkini
• 20-25 dkg sajt (trappista), reszelve

Így készült:

A cukkinit-tököt megmostam, hosszában kettévágtam, magos belét kanállal kivájtam, így négy csónakot kaptam.

A hagymát megpucoltam, a paprikát megmostam, mindkettőt apró kockákra vágtam. Az olajon megpároltam. A kicsi cukkinit megmostam, héjastul belereszeltem. Hozzáadtam a darált húst, sót, borsot, ételízesítőt, s időnként megkavarva, fedő alatt morzsásra pároltam. Belekerült a sűrített paradicsom, a reszelt sajt kicsit több, mint fele.

A cukkinit/tököt tepsibe pakoltam, elosztottam bennük a tölteléket.

180 fokos sütőbe tettem.

Mikor a tök megpuhult- beleszúrt villával ellenőrizem- rászórtam maradék reszelt sajtot, s addig tettem vissza a sütőbe, míg szépen ráolvadt.

 

Terveztem kevés kaprot és csombordot is tenni bele, de elfelejtettem. A tökfélékhez és a káposztához szeretem használni mindkettőt- no majd legközelebb. Mert biztos lesz legközelebb is, mindenkinek ízlett. Nálunk lévő Sógorom még érdeklődött is, hogyan készült. Hát így! 

Sűrített paradicsom helyett néhány friss paradicsomot is lehet beleaprítani. Ha pedig fiatal cukkinit-tököt használunk, ami még nem magos, a kivájt belsejéből is lehet beleaprítani belereszelt újabb tökféle helyett.

Néhány fotó dédelgetett kertecskémről:

Szalonnás-krumplis pogácsa

Azt gondoltam, szombat délelőtt kitakarítom a tetőteret, aztán bevetem magam a konyhába. De mivel Leányzóék sütögetős-sátorozós napot terveztek az Ipolyra, előbb nekiálltam pogácsát sütni. Még előtte odatetettem a húslevest főni, az aztán magában elvan. S ha már belefogtam a főzicskézésbe, ott is maradtam egész napra. Mert időközben Férjem felvetette, hogy fogytán a kenyér, azt is dagasztottam. A málnás befőzős napon két tálka málnát betettem a hűtőbe, hogy a hétvégi süti meg legyen oldva. Meg még a szilva is ott volt, amit Férjem hozott, s megkérdezte, nem lehet-e belőle szilvás gombócot csinálni? Hát, így tölti az ember lánya egész napját a konyhába.

Nyaralásból visszahozott darabka szalonna és gombóchoz megfőzött krumpliból három darab ízesítette meg a mai pogácsát. Ami aztán Leányzóm elmondása szerint pikk-pakk elfogyott.

Hozzávalók:

• 3-4 evőkanál olaj
• 20 dkg kolozsvári szalonna
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 3 közepes főtt krumpli
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 2 egész tojás + 1 lekenni

Így készült:

A szalonnát apró kockákra vágtam, az olajon megsütöttem. Hagytam langyosra hűlni.

A tejet megmelegítettem, annyira, hogy a kéznek kellemes meleg legyen. Elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszthez adtam a sót, margarin, összemorzsoltam, majd a szalonnát zsírjával együtt. Követte a két tojás és az élesztős tej, reszelt krumpli.

Megdagasztottam a tésztát (azaz most a gép tette ezt helyettem). Hagytam megkelni.

Mikor megkelt, kinyújtottam, hajtogattam, hagytam megint pihenni 15-20 percet.

Ujjnyi vastagra nyújtottam, a tetejét éles késsel bevagdostam.

Kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam, csipet sóval felvert tojással lekentem.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Finom pogácsák lettek, a szalonnától jó ízű, a krumplitól puha, külseje viszont frissen ropogós. Mire rászántam magam a fotózásra, csak ez a néhány darab maradt. Persze azért is, mert nagy részét odapakoltam Leányzómnak.

Csokis-meggyes-diós kevert

Hazautazásunk fő célja nem a nyaralás volt. Harminc éves érettségi találkozónkra mentünk első sorban. Szerencsénk volt a kitűzött időponttal, épp megnyitották a határokat, hazaérkezésünk után két nappal pedig megint bevezették a karanténkötelezettséget, amit negatív teszttel lehet kiváltani. Második felvonás... S még vajon mennyi lesz belőle?

De sokkal jobb téma a harminc évvel ezelőtti időszak. Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt. Még mindig olyan jó találkozni, s olyan, mintha nemrég váltunk volna el. Csak sokkal több mesélni valója van mindenkinek. Igaza volt a találkozót saját otthonában megrendező Mikinek (akinek nagy-nagy köszönet ), hogy reggel kezdődjék a buli- mi értünk oda legkésőbb, hisz mi mentünk a legmesszebbről. De legközelebb mi leszünk az elsők! 😉

Én két évet töltöttem ezzel a csapattal, de mondhatom, hogy a legemlékezetesebb évek voltak. Jó értelemben. Persze voltak beárnyékoló események, de csak a szépre emlékezünk... Összetartó osztály kovácsolódott belőlünk, köszönhető ez egyrészt Osztályfőnökünknek, aki sajnos már nem lehetett velünk. Sokat buliztunk, sokat kirándultunk, de jó gyerekek voltunk, nagy butaságot soha nem csináltunk. Azért voltak csoportos lógások, fizika óra helyett mozizás, órán levelezés meg krétával dobálás (de ezt nem mertük minden tanárnál megtenni), de ki nem csinált ilyet? Mindeközben életre szóló barátságok szövődtek, és Férjemet is ekkor és itt találtam. 

Sütivel persze készültem, de csak olyannal, ami kibír egy viszonylag hosszú utat. Ez az egyszerű kevert is olyan:

Hozzávalók:

• 4 nagy tojás
• 24 dkg cukor
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 dl olaj
• 1 nagy pohár kefir (330 g)
• 10-10 dkg ét- és fehér csokoládé
• 1 üveg magozott meggybefőtt
• maréknyi apróra vágott dió

Így készült:

A meggyet leszűrtem.

A diót és a csokit feldaraboltam.

A tojásokat elkevertem a cukorral, jó alaposan, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, citromhéjat, olajat. Simára kevertem, majd apránként hozzákevertem a kefirt.

A csokidarabokat belevegyítettem, tepsibe simítottam a masszát. (Tepsi mérete: 28×32 cm.)

A meggyet és diót a tetejére szórtam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Napokig terveztem, mit, mikor készítek elő, pakolok össze, sütök meg. Aztán ahogy lenni szokott, borult minden. Épp a munka zömének elvégezésére  kijelölt napon ébredtem kegyetlen fejfájással. Kávé, bogyó, lezsibbadás, szédelgés. Délután aztán sikeresen rábeszéltem magam a tervek véghezvitelére, de alaposan át kellett szerveznem. Lista megkurtítva, egyszerűbb kivitelezésű sütemények bevetése következett. Ezért lett kevert, s nem lett lekváros kifli sem, csak valami egyszerűbb, Miki nagy csalódására. De legközelebb sütök havasi kiflit, ha törik, ha szakad! 

A legközelebb, ha minden igaz, egy év múlva lesz... 

Pásztortarhonya

Madárlátta ebből-abból készült. Nem is akármilyen, hanem székely madarak látták a hozzávalókat! ☺ Annyi ennivalót vittünk magunkkal, hogy egy hétig még simán maradhattunk volna. De akkor idehaza karantén vár ránk. Jártunk még soha nem látott, illetve többször látogatott, meg majd 30 éve taposott ösvényeken-utakon is. Szép volt, jó volt.

Ott terveztem pásztortarhonyát készíteni, az egyszerűsített változatot, de nem került rá sor. Így hazajövetelünk másnapján az volt az ebéd. És másnap is, meg azutánra is maradt egy kevés. Szóval jó kiadós. Többnyire pörkölt is kerül bele, malaccombból, most anélkül, kolbásszal és szalonnával készült. Így is szeretjük!

Hozzávalók:

• kolozsvári szalonna (kb. 20 dkg)
• 1 nagy fej hagyma
• kevés olaj
• kolbász (kb. 50 dkg)
• 1 csomag tarhonya (50 dkg)
• 5-6 krumpli
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só
• bors
• petrezselyem

Így készült:

A szalonnát apró darabokra vágtam. Pici olajon sülni tettem. Mikor majdnem kész, hozzáadtam az apró darabokra vágott hagymát, fedő alatt együtt pároltam. 

Közben a krumplit megpucoltam, felkockáztam.

A hagymához-szalonnához adtam, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi. 

A kolbászt felkarikáztam, azt is beledobtam. Kicsi sót, borsot adtam hozzá. Fedő alatt, kis lángon főni hagytam.

Míg főtt, a tarhonyát kevés olajon, kevergetve kissé megpirítottam. Felöntöttem kétszeres mennyiségű, azaz 1 liter vízzel. Sót adtam hozzá és a házi ételízesítőt.  Fedő alatt hagytam főni. 

Mikor mindkettő kész, összeborítottam, ha szükséges, még sóztam, az apróra vágott petrezselyemmel együtt összefőztem, csak rövid ideig.

Uborkasaláta készült hozzá.

Legtöbbször husi is kerül bele, mint már említettem, pörköltnek elkészítve. Akkor nem párolok hagymát külön a szalonnával. Van úgy, hogy akkor a kolbász marad ki, de van, hogy mindent pakolok bele. Mindenképp viszonylag olcsó, és igen kiadós. Jó sok lesz belőle, de szeretjük, meg a cica is az esetleges maradékot. 

Azért néhány fotót mutatok a több, mint ezerből, ami készült. Első fotón lévő házikó az otthonunk volt egy hétig. Többin néhány Erdély csodái közül: