Szalonnás-hagymás hajtogatott

Ez az idei nyár nem a melegéről marad emlékezetes. Elmentünk nyaralni, a fél csomagtartó hálózsákokkal és pokrócokkal volt tele, meg ne fázzunk a sátorban. Erre este későig kint ülhettünk, rövid ujjúban aludtunk. Persze, mert nem voltunk túl magasan. De hazaérkezvén bizony dideregtem a késő esti hűvösben. Másnap még nem, ha következő este befűtöttem a konyhát.
Leültem a FB elé, csak görgettem, görgettem, szedve magamba az egy heti információt. Egy sütifotó befészkelte magát a fejembe, hiába léptem tovább. Ránéztem az órára, ugyan már, este 7 van, nem fogok neki sütni. De csak nem szabadultam a belém bújt kisördögtől, úgy hogy fogtam magam, levonultam a konyhába, s egy-kettő felforgattam. (Nem volt kedvem megkeresni újra a fotót a hozzá tartozó receptér, úgy hogy megalkottam a látvány alapján.)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 1 teáskanál só
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 2 tojássárga
• 0,5 dl olívaolaj

Tölteni:

• 25 dkg húsos szalonna
• 1 fej hagyma
• 20 dkg juhtúró

A szalonnát apróra vágtam, kis lángon kisütöttem.

A tésztához 2 dl meleg tejben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 

A lisztet, sót tálba tettem, elvegyítettem. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, s még annyi tejet, hogy összeálljon a tészta, végül az olívaolajat. Megdagasztottam. 

Fél órát hagytam kelni. Közben a hagymát apróra vágtam.

A tésztát vékonyra nyújtottam. Felére rászórtam a hagymát, kisült szalonnadarabkákat, a juhtúró felét. A szalonna zsírjából is locsoltam rá keveset. Ráhajtottam a tészta másik felét, majd kettéhajtottam és újra ketté.

Így pihent negyed órányit, majd tepsi méretűre nyújtottam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, megszórtam a maradék túróval, locsoltam rá még kevés szalonnazsírt, majd éles késsel felszeleteltem.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Fél 10-re lett kész, de nem bírtam megállni, hogy ne egyek belőle:-) Frissen finoman ropogós volt, de másnap, kihűlve is finom volt. Lányomnak azért volt hozzáfűzni valója:-) Azt mondta, legközelebb kevesebb hagyma s több szalonna legyen benne. 

S ha már sütöttem, édeset is sütöttem, az fog következni. Finom hazai szilvából, mint ahogy ebbe is hazai juhtúró és szalonna került. Attól lett olyan finom:-)

Csupacsoki keksz

Annyira nyögvenyelősre sikerült az idei nyaralás, hogy be sem harangoztam, hogy elmegyünk, attól tartva, megint lefújja valami nem várt körülmény. Végül csak elmentünk, ha rövidebb időre is és közelebb, mint terveztük. Első nyaralásunk volt négyesben, csak a mi kis családunk, de szép volt, jó volt, s még az időjárás is kegyes volt hozzánk az idei felhozatalhoz képest.
A bejegyzés végén Nektek is mutatok olyan tájakat, ahol még a madár sem jár, de előbb egy sütit hozok, ami az útra készült.

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 5 dkg kakaó
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 20 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• fél üvegcse rumaroma
• 10-10 dkg ét-, tej- és fehér csokoládé

Így készült:

A margarint mikróban megolvasztottam, elkevertem a cukorral. Egyenként hozzákevertem a tojásokat, majd a lisztet, kakaót, szódabikarbónát, rumaromát, végül a feldarabolt csokoládékat.

A masszát fél órányit hűtőben pihentettem.

Diónyi golyókat formáltam belőlük, tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz.

180 fokon kisütöttem őket. Ha a tetejét megnyomva már nem lágy, akkor jó.

Szívesen rágcsáltuk út közben s a sátor mellett is. Sátoroztunk, mint két éve Pádison. Most is abba az irányba indultunk, de közelebb, a Királyerdő-hegység peremén vertünk tábort. Egy kis vízgyűjtő, a Vida-tó volt az úti cél, s az ezt tápláló patakok völgye. Nem közismert túraösvények, de annál vadregényesebb, érintetlenebb. Egy nap autóval is bejártuk a környéket, láttunk működő vízimalmot s egy másik csodás szorost, aminek bejárását a hideg víz és az újabb cipőszárogatásra való kilátás elvetette. Zilah fele a Jád-völgyén keresztül mentünk, ami most is csodás, de az út minősége nem csábít visszatérésre. A Lesi vízgyűjtő tó viszont csalódás volt. Nem csak a tavat övező út kikerülhetetlen gödrei, ez húsz éve sem volt sokkal jobb. A  valamikor hatalmas tóból kilométereken keresztül semmit sem láttunk, végül a gát közelében csillant meg a víztükör. Egész kicsikére zsugorodott, csak a valamikori meder csupasz falai árulkodnak egykori méreteiről. De legalább a gáttól jó volt az út:-) Zilahon is időztünk egy keveset, Mamát is meglátogattuk, unokatestvéreimmel is találkoztunk. Ennyi fért bele a 6 napba...
Egy kis ízelítő a közel 1000 fotóból:

Vida-tó

A Vida völgye:

Lazuri-szoros, melynek csak az elejét, a szárazon bejárható részét néztük meg:

 A Biharrósa nevű település szélén található működő, belátás szerinti összegért, akár élelemért látogatható vízimalom, melyet egy 85 éves bácsi üzemeltet, aki ott lakik a malommal egy fedél alatt lévő szobácskában télen-nyáron:

Végül a Jád-völgye és a kicsivé zsugorodott Lesi víztározó:

Barackmag és társai

Elég rég szereztem be ezeket a formákat, de még soha nem használtam őket. Jó ideje biztattam magam ezúttal is, mire eléggé elszánt lettem:-) Persze segítséggel a hátam mögött. Kislányom segítségével nyomkodtuk a formába a tésztát, aztán a megsült adagot gyorsan kisegítettük, hogy a következő adag tészta is alakot kaphasson. Krémet kavarni már Férjuram segített, szóval majdnem mindenki kivette a részét a munkából. A kóstolgatásból viszont senki sem maradt ki:-)

Hozzávalók:

• 32 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg porcukor
• 15 dkg darált dió
• 20 dkg margarin
• 2 evőkanál kakaó
• 1 tojás
• fél csomag sütőpor
• +zsír kikenni a formákat

A krémhez:

• 5 evőkanál liszt
• 5 dl tej
• 2 csomag vaníliás cukor
• 18 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 1-2 teáskanál mandulaaroma

Így készült:

A tésztához valókat tálba tettem, összegyúrtam.

Fél órányit pihentettem.

Közben vékonyan kizsíroztuk a formákat. Többféle van, összesen 60 darab. Mindegyiket használtuk, így sem fért bele egyszerre, csak a tészta valamivel több, mint fele.

A formákba nyomkodtuk a masszát, mindegyikbe mogyorónyi tésztadarabot. Tepsibe egymás mellé pakoltam, s 175 fokos sütőben 10-15 percig sütöttem. Kicsit hagytam a formában- ha azonnal ki akartam szedni, törtek el-, majd kés élével kipattintottam. 

A krémhez a lisztet simára kevertem kevés tejjel, majd fokozatosan hozzáadtam a többit és a vaníliás cukrot. Kavargatva sűrűre főztem. 

Időnként megkavarva hagytam kihűlni.

Közben a vajat a cukorral elkevertem, s kanalanként hozzáadtam a kihűlt pépet, végül a mandulaaromát.

2-2 formát összeraktam a krémmel. Soknak bizonyult ez a krémmennyiség, ezért a maradékból a tetejükre is nyomtam.

Másnapra jól átpuhult a tészta. 

A kiflik és a szívecskék lettek a legszebbek, de mindegyik ugyanolyan finom:-)

Sütőben, krumplin sült fasírt paradicsomszósszal

Évtizedenként -ha nem sűrűbben- változnak a nézetek arról, hogy mi tesz jót az egészségünknek és mi nem. Ez a téma meg viták kitűnő táptalaja tud lenni - épp most olvastam egy, nem túl barátságos hangneműt.
Itt van ugye a vaj-margarin és zsír-olaj páros. Az elsők kárhoztatva voltak ilyen-olyan magyarázatokkal, vagy inkább azért, mert el kellett adni a másodikokat. Most fordult a kocka.
Férjemnek van egy vegyészházaspár ismerőse. Ők teljesen kiiktatták az olajat az étkezésükből- biztos tudják, miért. Csakis zsírt használnak a sütéshez-főzéshez. Az olajjal valójában nyersen nincs gond, felhevült állapotban annál inkább káros. S bizony sok mindent sütünk olajban. Például a fasírtot is. Meg a családi kedvencek állandó dobogósát, a rántott húst. Én hol olajban/zsírban sütöm, hol sütőben őket.
Ezúttal sütőben készült a fasírt, krumplikarikákra ültetve, s paradicsomszósz is készült hozzá, kertből frissen szedett zöldségből (vagy gyümölcsből, mert ezen is lehet ám vitázni:-)).

Hozzávalók:

• 5-6 közepes méretű krumpli
• 2-3 evőkanál olívaolaj 
• 60 dkg darált hús
• 1 fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• só
• bors
• 10-15 dkg zsemlemorzsa
• kevés víz
• 3 tojás

A paradicsomszószhoz:

• 2 fej hagyma
• 1 kg paradicsom
• só
• 3-4 szegfűszeg
• 1 ágacska bazsalikom
• csípős paprika- ízlés szerint

Így készült:

A paradicsomot, hagymát felaprítva a fűszerekkel kis lángon főni tettem.

A krumplit megpucoltam, ujjnyi vastag karikákra vágtam.

A fasírthoz való hagymát pici olajon, csipet sóval puhára pároltam.

A darált húst az összes hozzávalóval tálba tettem, s annyi vizet adtam hozzá, hogy formázható masszát kapjak. Gombócokat formáltam belőle.

A tepsi alját vékonyan kikentem az olívaolajjal, kiraktam a krumplikarikákkal. Mindegyikre 1-1 fasírtgombócot tettem, s 190 fokos sütőbe toltam. Mire a fasírt megpirult, a krumpli is puha lett alatta.

Miközben sült, a paradicsomot átpasszíroztam, s tovább főztem, míg elérte a kívánt sűrűséget. Közben még lehet fűszerezni ízlés szerint.

A kész fasírtokat a paradicsomszósszal tálaltam.

Persze a fasírthoz lehet tenni vízbe áztatott s kifacsart zsemlét vagy szikkadt kenyeret is, akkor nem kell a víz. Én gyakrabban készítem morzsával, s hogy ne legyen száraz, vizet adok hozzá.

S hogy egészséges-e? Szerintem amíg jól esik és testünk nem tiltakozik, változatosan táplálkozva és a mértékletességet betartva bármit ehetünk...

Raffaello golyók tejpor nélkül

Vasárnapra nem készítettem sütit. Megfőztem az ebédet, de sütni már nem volt kedvem. Meg időm se, tegyük hozzá, mert az előző napon leszedett barackot rakosgattam üvegbe.
Ebéd utánra sétát terveztünk a Börzsönybe, hát nem eleredt az eső? De elállta után mégis nekivágtunk. Kicsit lucskosak lettünk, de legalább jártunk egy jót. S meg is éheztünk sütire, legalábbis Gergő, mert hazatérve az "Anya, süssünk sütit" kéréssel állt elő. Valami sütés nélkülire kapható is voltam. Ötletem nem lévén, a FB-hoz fordultam. Még az is azt akarta, hogy készítsek valami finomat, mert egy-kettőre a szemem elé került ez a finomság. Neki is láttam.

Hozzávalók:

• 10 dkg gríz
• 5 dkg vaj
• 10 dkg kókuszreszelék + a forgatáshoz
• 2 dl habtejszín
• 6 dl tej
• 15 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 3 evőkanál darált keksz
• mandula

Így készült:

A vajat megolvasztottam, átforgattam rajra a grízt. (Nem kell megpirítani.) Fokozatosan hozzáöntöttem a tejet és tejszínt, közben kavartam, hogy ne csomósodjon össze. Hozzáadtam a cukrot, kókuszreszeléket, vaníliát és kavargatva felfőztem.

Hagytam kihűlni, kevés időre hűtőbe tettem.

Még ekkor sem találtam elég keménynek, ezért 3 evőkanál darált kekszet kevertem hozzá.

Golyókat formáltam belőle, közepükbe 1-1 szem mandulát rejtve. A kókuszreszelékbe való forgatáshoz pedig befogtam Gergőt, elvégre Ő volt  a megrendelő.

Hűtőbe tettem, másnapra szépen megdermedt. Persze már azon frissen gömbölygetve is kóstolgattuk:-)

Legközelebb kicsivel több grízt tennék hozzá, hogy keményebb legyen a massza, de a kekszes megoldás is megtette a hatását. Csak a színét rontotta el kicsit, nem lett szép hófehér. De ezt jól leplezi a külső kókuszréteg.

Mindent összevetve nagyon finom lett, élvezettel tüntettük el a golyócskákat:-)

Lekváros papucskák

Múlt héten készült. Leányzónak Sógoromék felajánlották, hogy elviszik magukkal nyaralni. Én olyan nehezen engedem el őket a szoknyám mellől, de Hédi úgy fel volt dobva az ötlettől, úgy csillogott a két szeme a tengerben való lubickolás lehetőségétől, hogy muszáj volt elengedjem. Meg sütit is muszáj volt sütnöm:-)
Valami gyorsat, finomat. Hédi egyik kedvence a hókifli, gondoltam, ezt is fogja szeretni. Egy román oldalon találtam, itt.
Néhány darab maradt belőle itthon, azokról készült a hevenyészett fotó. De nagyon finom, omlós sütike, nem érdemes mellőzni.

Hozzávalók:

• 1,5 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 1 evőkanál cukor
• 90 dkg liszt
• 35 dkg zsír
• csipet só
• 3 tojássárgája
• 2-3 evőkanál tejföl
• szilvalekvár tölteni
• vaníliás porcukor beforgatni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, s még annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta. Megdagasztottam.

Félórai pihentetést követően kinyújtottam, négyzetekre vágtam. Lekvárt raktam a közepére, a két szembelévő sarkot egymásra hajtottam.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Még melegen vaníliás porcukorba forgattam.

Eredetileg kifli a neve, de nem annyira kifli formájú:-) 

Szóval a süti beváltotta a hozzá fűzött reményeket, Leányzónak csomagoltam belőle jócskán, s bízom benne, hogy olyan jól érzi magát, mint amilyen lelkesen indult útnak:-)

Krumplis-juhtúrós kifli

Szintén tegnap készült. Már az este is megkóstoltam, muszáj volt:-) De ebből ettem reggelire meg ebédre is a paradicsomleveshez. Nem vesztek össze:-)
Nem csak a tészta krumplis, de hirtelen jött ötlettől vezérelve, a töltelékbe is reszeltem néhány krumplit. S juhtúróról lévén szó, nem bírtam megállni, hogy ne tegyek bele kaprot:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 75 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 1,5 teáskanál só
• 4 krumpli (28 dkg volt)
• 1 evőkanál zsír
• 15 dkg margarin
• 1 tojás
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• + 1 tojássárga lekenni

A töltelékhez:

• 25 dkg juhtúró
• 3 főtt krumpli
• só szükség szerint
• kapor

Így készült:

A krumplikat héjában megfőztem, megpucoltam. Hagytam legalább langyosra hűlni.

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztet, sót tálba tettem, belereszeltem a krumplit, majd elmorzsoltam a zsírral, margarinnal. Hozzáadtam a tojást és élesztős tejet.

Megdagasztottam. Ha lágy lenne, lehet tenni még lisztet hozzá.

Letakarva 40-45 percet kelesztettem.

Közben elkészült a töltelék: a juhtúrót, reszelt krumplit összekevertem pici sóval és kevés vágott kaporral- attól függ a só mennyisége, mennyire sós a túró.

A megkelt tésztát 6 nagy gombócra osztottam. Mindegyiket kör alakúra, vékonyra nyújtottam, majd 8 fele vágtam. Megtöltöttem, felsodortam.

Tepsibe rakosgattam, tojássárgájával lekentem s 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

A tésztája jó puha lett- ezért szeretem a krumplis tésztát. A kiflicsücskök pedig ropogósra sültek. De így a jó:-)

Csokis kocka

Hét közben nem szoktam ilyesmivel bíbelődni, csak ha éppen nevezetes nap van. Most nem volt, csak gondoltam hátha feldob egy kicsit. Kell a boldogsághormon:-)
Tegnap egész délután a konyhában voltam. Vacsit készítettem, sütöttem édeset és sósat. Mondtam én, hogy sokat fogok sütni:-) Kikapcsol, eltereli a gondolataimat, sikerélményt nyújt- legalábbis legtöbbször. Mondjuk a vasárnapi süti nem, de végül azt is megoldottam, kis bosszankodás árán. Aztán jó ízűen megettük.
 Nem csak sütök, fecsegek...
De mutatom is a sütit:

Hozzávalók:

• 6 tojásos kakaós piskóta
• 6 dl tejszín 
• 4 teáskanál kakaó
• cukor
• 7 dkg étcsokoládé + 2 evőkanál olaj

Így készült:

A piskótát megsütöttem, hagytam kihűlni.

A tejszínt a cukorral (3-4 evőkanállal) keményre vertem, majd kanalanként hozzáadtam a kakaót, tovább vertem közben.

A piskótára simítottam.

Hűtőbe tettem, másnap kockákra vágtam.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s becsorgattam vele a kockákat.

S kész is:-)

Ha már említettem a vasárnapi sütit... Külön bejegyzést nem érdemel, Katit sütöttem egy másik recept szerint. Az a legfőbb tanulság, hogy nem szabad hűtlennek lenni egy jól bevált recepthez:-) 

Margarinnal készült  a tésztája- hát zsírral jobb, omlósabb, puhább. És ami igazán bosszantott, az a rózsaszín máz, ami a tetejére kellett... volna. Ha nem folyt volna le azzal a lendülettel, ahogy én kentem rá. Le a sütiről, de még a deszkáról is, rá az abroszra. Még takaríthattam is...

No így ne készítsetek mázat: 12 dkg porcukor, 5 evőkanál víz, 2 evőkanál puncsízű pudingpor (pici maradt a csomagból, mind beletettem), 1 evőkanál olaj. Betartottam én a receptet, de hát esze ágában sem volt dermedni. Másik tanulság: újságos receptben nem kell feltétlen megbízni.

Végén papírtörlővel letöröltem a mázat, ami rajta maradt, a fehérjéket gőz fölött felvertem, s az került rá. Úgy hagyományosan. S jóízűen megettük.