Gerdi süti: augusztus 2023

Citromkrémes szelet

Az tény, hogy amikor van kinek sütni-főzni, azaz jönnek haza a gyerekek, jóval több időt töltök a konyhában. Többfélét sütök, hogy mindenki kedvére tegyek. Leányzóm lovagjának a lemon tart a kedvence, amit én még soha nem sütöttem, de ők többször is. Ez ugyan messze van attól a citromos lepénytől, de a krémjében jelen van e savanyú gyümölcs leve. Előbb egy citrom levét csavartam bele, de vettem a bátorságot még egyet belecsempészni- s nem következett be, amitől tartottam, azaz hogy összekapja a krémet, egész jól viselkedett.

Hozzávalók:

A tésztához:

40 dkg liszt
12,5 dkg margarin
5 dkg zsír
10 dkg cukor
csipet só
2 kicsi tojás
1 dl tej
1 csomag szalalkáli
1 citrom lereszelt héja

A krémhez:

6 dl tej
2 csomag vaníliás pudingpor
1 citrom lereszelt héja
2 evőkanál cukor
20 dkg vaj
15 dkg cukor
2 citrom kicsavart leve

Így készült:

A tésztához a lisztet, cukrot, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. A tejben elkevertem a szalalkálit, s a tojással együtt a lisztes keverékhez adtam. Összegyúrtam. Ha túl lágy, ragacsos lenne, kevés liszttel átgyúrva jó lesz. Ne legyen kemény sem, mert akkor nehéz kinyújtani.

Két egyenlő részre osztottam, lisztezett deszkán mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Tepsi hátán (28×34 cm-es) világosra sütöttem- épp, míg csak kezd pirulni.

A krémhez előbb a tejből, pudingporból, 2 evőkanál cukorral és egy citrom lereszelt héjával sűrű pudingot főztem, állandóan kavargatva. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavargattam.

A vajat 15 dkg cukorral elkevertem, közben kanalanként hozzáadtam a közben kihűlt pudingot. A citromlét több adagban kevertem bele.

A kész krémmel megtöltöttem a lapokat.

Szeletelés előtt nem árt neki néhány óra pihentetés, mint ahogy az sem, ha hűvös helyen tartjuk.

Krémes süti párti vagyok, így nekem kimondottan ízlett. Kellemesen citromos volt, ez megint csak kedvemre való, amint a puhasága is. Feltételezem, hogy nem csak nekem ízlett. 😉

Mángoldtöltike

Próbálom kitalálni, hogyan készíthetem el termetes leveleit, ha már megterem a kertben a mángold. Főzelékként nem volt nagy sikere, mint ahogy a spenótnak sem. Van még pár ötletem, mire lenne jó, de mivel így bevált, már többször készítettem- lényegében káposzta helyett használom a leveleket. Akkorákra nőttek idén, hogy egy levelet négy fele is szétvágok.

Hozzávalók:

mángoldlevél
60 dkg darált hús
15 dkg bulgur
1 fej hagyma
só
bors
pirospaprika
1-1 szál kapor és csombor
2-3 dl paradicsomlé
10-15 dkg füstölt szalonna/sonka
tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A leveleket megmostam, mérettől függően feldaraboltam.

Az edény aljára tettem a szalonnát/sonkát és a levélszárakat, valamint a megmosott kaprot és csombort.

A töltelékhez összekevertem a hozzávalókat, azaz a húst, bulgurt, apróra vágott hagymát, sót, borsot, paprikát. Kevés paradicsomlét is öntöttem hozzá, hogy ne legyen száraz. Megtöltöttem a leveleket, felsodortam, próbáltam csinos töltelékeket alakítani. Egymás mellé pakoltam az edénybe, egész addig, míg a töltelék elfogyott. A maradék levelet a tetejére aprítottam. Ráöntöttem a paradicsomlét és annyi vizet, amennyi ellepi.

Főni tettem, Közben megkóstoltam a levét, ha nem lenne elég sós, még lehet pótolni.

Készre főztem- addig, míg a töltelék belsejében a bulgur megpuhult. Ezt úgy ellenőriztem, hogy kettévágtam egy tölteléket.

Nem egy töltött káposzta, de megközelíti. A mángoldlevél puhább, könnyen szétfő, ezért nem árt akkorára szabni, hogy vagy kétszer átérje a tölteléket.

A mángold nem széles körben ismert növény, de érdemes termeszteni- spenótként használható, de nagyra növő levelei miatt jóval kiadósabb. Íze, főleg a száráé, enyhén céklára emlékeztet. Végülis közeli rokonok...

Cukros kifli

Újra itthon. Kettős érzés, egyrészt még szívesen maradtam volna Székelyföldön, másrészt újra megállapítottam, hogy mindenütt jó, de legjobb itthon. Tíz élménydús napot töltöttünk Székelykeresztúron és tágabb-szűkebb környékén- azért oda mentünk, mert Leányzónk ott önkénteskedik a nyáron, így vele is eltölthettünk egy kis időt. Abból a szempontból nem volt a legszerencsésebb választás, hogy szinte minden felkapott turistalátványosság távol van innen, de találtunk a közelben, sőt helyben is néznivalót. Amellett, hogy gondozott, virágos- és zöldséges kertekkel övezett porták sorakoznak a kisvárosban, itt található a Gyárfás-kúria, udvarán Petőfi körtefájával, ahol a költő utolsó estéjét töltötte. Legendai sírjára véletlenül találtunk rá, más úti cél keresgélése közben. Legjobban a Fogaras ejtett ámulatba, a közeli Szejkefürdőn kialakított Mini Erdély Park követi, nyomában az Öcsém-tetővel és minden mással.

Rengeteget fotóztam, majd mutatok néhányat, de előbb egy korábban készült süti receptje következzen:

Hozzávalók:

60 dkg liszt
12 dkg margarin
10 dkg zsír
csipet só
2 evőkanál cukor
3 tojás sárgája
2 dl tej + 1 teáskanál cukor
1,5 dkg élesztő
lekvár tölteni (most birsalma)
1 tojás lekenni, kristálycukor beszórni)

Így készült:

A tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, cukrot elvegyítettem, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a tojássárgák és élesztős tej hozzáadásával összegyúrtam. Könnyen gyúrható, de nem túl lágy tésztát kell kapnunk.

A tésztát pihenni hagytam egy órányit, majd lisztezett deszkára borítottam, 3 részre osztottam. Mindegyiket kerekre nyújtottam, felcikkeztem, levárral töltöttem, felsodortam.

Tepsibe pakolgattam, egy felvert tojással lekentem, cukorral szórtam be.

180 fokon hagytam pirosra sülni őket.

Finom, puha kiflik lettek. S vagy századik lekváros kifli a blogon. Nem néztem utána, de biztos jó sok van, mert sokszor sütök, csak úgy, elképzelés szerint, s mert szeretjük őket, kiadósak és minden alkalomra megfelelnek. Vendégeknek is, kirándulni is, munkába vinni harapnivalónak.

S íme, néhány fotó a nyaralásról- azoknak, akik már látták, és azoknak, akik még nem, hogy kedvet kapjanak e szépséges kis mostoha sorsú országrész megtekintéséhez: