Párolt karaj lilakáposztával és tört krumplival

A párolt karaj az egyik  legegyszerűbb és legfinomabb húsétel. Az is mellette szól, hogy szinte magától készül el, kevés hozzávalóból. Mikor több mindent kell sütni-főzni, különösen kapóra jön. Így karácsonykor is ez készült. Tört krumpli és párolt lila káposzta kíséretében. A husi előre elkészült, a körete csak a fogyasztása délelőttjén.

Hozzávalók:

• 1-1,5 kg karaj
• kevés olaj
• só
• bors
• 5-6 gerezd fokhagyma

A káposztához:

• 1 közepes fej lilakáposzta
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• 1 citrom kicsavart leve
• 3-4 evőkanál tejföl

A krumplihoz:

• krumpli
• só
• tej
• vaj

Így készült:

A csont nélküli karajt megmostam, majd kevés olajon mindegyik felét kissé megkapattam. Sóztam, borsot szórtam rá, a megpucolt, darabokra vágott fokhagymával és kevés vizet aláöntve fedő alatt, kis lángon párolódni hagytam. Azért időnként jó ránézni, ha estleg elfogyna alóla a víz, pótolni kell s néha másik felére fordítani. Kell neki idő, mire a villát beleszúrva puhának érződik.

Hideg helyen kell hagyni dermedni másnapig, s csak aztán szeletelni, különben szétesik. 

Felszeletelve, a borsos-fokhagymás zsírjában átmelegítve, körettel tálalható is.

Így készül a lilakáposzta: negyedelve megreszeltem, s kevés olajon, sóval, lefedve párolódni tettem. Mivel hajlamos odaégni, időnként át kell kavarni. Mikor megpuhult, ráöntöttem a citromlét, a tejföl is belekerült, ha kell, teszek még rá sót. Még rövid ideig hagytam a lángon, s kész is.

A tört krumpli, vagy krumplipüré... ahány ház, annyi szokás- nálunk így készül: a megpucolt krumplit annyi sós vízben, amennyi ellepi, puhára főzöm. Ha kész, leszűröm, s tejjel meg darabka vajjal összetöröm. Legtöbbször Férjem készíti, ő kevesebb tejjel, keményebbre készíti, én kissé lágyabbra, Nővéremék még több tejjel szeretik. Persze így is, úgy is finom. Azt hiszem, ez a leggyakrabban készülő köret nálunk.

Kávés-kakaókrémes piskóta

Leányzó jegyezte meg, hogy úgy eltelt a karácsony, mintha nem is lett volna. Meg is indokolta, hogy miért: mert nem volt időnk ráhangolódni. S milyen igaza van! Már hetekkel előtte ott a tudat, hogy közeledik, közeledik, s ha el is felejtenénk, lépten-nyomon emlékeztetnek rá a kirakatok, boltok, kivilágítások, de hiába a sok cicoma, ha a gondolataink minden mással le vannak foglalva. S péntek délutántól, ki-ki hazaesve iskolából, munkából, próbáltuk biztosítani, hogy minden a szokásos menetrend szerint haladjon. Ez többé-kevésbé sikerült, mégis hiányzott valami. De a lényeg: a család együtt volt. S ennél nagyobb ajándékot az elkövetkező karácsonyokra sem kívánok.
Én szinte ki sem mozdultam a konyhából, a többiek takarítottak. Elkészült minden időben, amit elterveztem, s mint mindig, most is túlzásba vittem. Tanulhatnék már belőle... Többféle süti készült, a legtöbb kipróbált recept, ez viszont új. Nem is recept alapján készült, csak egy sima piskóta kétféle ízesítésű krémmel.

Hozzávalók:

• 7 tojásból piskóta
• 6 dl tej
• 1 tojás
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 1 evőkanál holland kakaó
• 1 evőkanál őrölt kávé

Így készült:

Elkészítettem a piskótát. Most, mivel egyedül készítettem, a fehérjéket az összes cukorral kemény habbá vertem, majd rövid ideig a hozzáadott sárgákkal, végül lassú mozdulatokkal belekevertem 7 evőkanál lisztet és fél csomag sütőport. Nagy tepsibe sütöttem. Kihűlés után vízszintesen kettévágtam. 

A krémhez elkevertem a tojást a pudingporokkal, pici tejjel és 1 evőkanál cukorral -ezt a kimért 20 dkg-ból vettem el-. Fokozatosan hozzákevertem a többi tejet is, majd állandóan kavarva sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem. 

A vajat a többi cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot.

A krémet kettéosztottam. Felébe kevertem a kakaót, ez került a két piskóta közé, a másik felébe a kávét vegyítettem, ezt a piskóta tetejére kentem.

Amúgy a karácsony a kedvenc ünnepem. Mindig várni szoktam, most változó intenzitással. Szeretem a fenyő illatát, az együtt díszítését, a családi vacsorát, a régi emlékeket... A másnapi nagy családi összejövetelt, a gyerekek örömét. Mindez megvolt idén is, s remélem, ez is egy volt a szép emlékű karácsonyok közül. 

Diós süti

Elmúlt hétvégén úgy alakult, hogy mindenki elérhető távolságban volt a családból: Gergő is hazajött, távol dolgozó Húgom is itthon töltötte a szabadságát, így egy hétvégére összeültünk. Nálunk. Jó volt, mint ahogy mindig az, mikor nagy ritkán mind együtt lehetünk. Én sütöttem sütit, többfélét, egy nagy fazék babgulyás kíséretében, de a testvéreim is hoztak mindenfélét, így finomságokban nem szenvedtünk hiányt. Beszédtémában sem. :-)
Egyik süti ez a diós volt:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 30 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 20 dkg margarin
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 6 dl tej
• 25 dkg vaj
• 5 evőkanál cukor
• 5 evőkanál darált dió

A tetejére: 3-4 evőkanál darált dió

Így készült:

A tésztához a tojásokat a cukorral és vaníliás cukorral elkevertem, majd hozzáadtam a lisztet, sütőport, diót, mikróban megolvasztott margarint, elkevertem, majd több részletben belekevertem a tejet.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, elegyengettem s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Közben a krémhez a pudingporokat simára kevertem kevés tejjel, majd a többi tej és vaníliás cukor hozzáadásával sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn átkevertem.

A vajat a cukorral elkevertem, majd hozzákanalaztam a kihűlt pudingot. Habosra kevertem. Végül belekerült a darált dió is, púpos evőkanalakkal mérve. 

A kihűlt lapra kentem a krémet, a tetejét pedig beterítettem darált dióval, amit kissé rá is nyomkodtam. 

Akár azonnal is szeletelhető.

Nem a legbabrásabb süti, de attól még finom. :-) A lapot hamar ki lehet kavarni, a krém kavarása kissé időigényesebb. Persze lehet géppel is, akkor közben lehet mondjuk mosogatni, de ritkán veszem elő a szuper masinámat (tavaly kaptam karácsonyra, akkor jó szolgálatot tett). Ha csak egy sütire kell krémet kavarni, kézzel esek neki. Közben tudom pihentetni a lábaimat! :-)

Sajtos rúd

Ki tudja, hányadik már a blogon! De viszonylag gyakran sütök, mert szeretem őket, s nem térek vissza a régi receptekért, mindig valami más készül. Sokszor nem is keresek hozzá receptet- most sem. Csak úgy összedobtam ebből-abból -azért már nagyjából tudom, mitől lesz finoman ropogós, ahogy szeretem-, gyúrom-nyújtom-sütöm-kóstolom. Ez utóbbit sűrűn. :D

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 25 dkg reszelt sajt
• 25 dkg margarin
• 12 dkg zsír
• 1,5 teáskanál só 
• 2 tojás
• 4 evőkanál görög joghurt
• a tetejére felvert tojás és lenmag

Így készült:

A lisztet, sót (egy púpozott teáskanál és egy csapott) elvegyítettem. A zsírral, margarinnal, reszelt sajttal elmorzsoltam, majd összegyúrtam a tojásokkal és joghurttal. Kemény, de gyúrható tésztát kell kapnunk.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát, lekentem felvert tojással, beszórtam lenmaggal (egy része világos lenmag), derelyemetszővel csíkokra vágtam.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon pirosra sütöttem.

Még van belőle néhány darab, egy hét után is jó ropogós, élvezhető, 

Kólás szelet

Van ez a réges-régi, többféle néven futó üdítős szelet, amit már nagyon régen nem sütöttem. A hétvégi családi összejövetelre tervbe volt véve, csakhogy a valaha valahol látott kólás verziót szerettem volna megsütni. Mivel egyik Húgom nem eszi meg a vajjal-margarinnal készült sütiket, így ezen a téren is változtatást eszközöltem rajta- mascarpone került helyette a krémbe.

 Hozzávalók:

• 6 tojásos kakaós piskóta
• 1 csomag vaníliás puding
• 2 + 4 evőkanál cukor
• 3 dl tej
• 25 dkg mascarpone
• 50 dkg túró

A mázhoz:

• 7 dl kóla
• 2 csomag vaníliás pudingpor

Így készült:

A piskótát a szokásos módon elkészítettem. (Itt írtam részletesen a piskótáról.) 

A krémhez a pudingot simára kevertem kicsi tejjel, majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet, végül 2 evőkanál cukrot. Sűrűre főztem. Kevergetve hagytam kihűlni, majd hozzákevertem a mascarponét, amiben előzőleg elkevertem a 4 evőkanál cukrot. Végül hozzáadtam a szitán átpasszírozott túrót. 

A kikevert krémet a piskótára simítottam.

A mázhoz a pudingporokat elkevertem kevés kólával, majd a többit is hozzákevertem, és állandóan kavargatva sűrűre főztem. 

Néhány percig kavargattam, hogy ne azon forrón kenjem rá a krémre. De kihűteni sem kell, mert akkor nem lesz folyékony. Tehát még melegen, de nem forrón a krémre borítottam, elsimítottam. Hideg helyen hagytam megdermedni. 

A  cukor nem volt túl sok benne, Sógorom meg is jegyezte, hogy nem is édes, nem is tudja, milyen ízű. Aztán mikor elárultam, miből van a teteje, ráismert. De nekem pont azért ízlett, mert nem émelyítően édes. Persze lehet bele tenni több cukrot, de én nem változtatnék rajta legközelebb sem. 

10 krémes süti

Ünnepekre mindig sokat sütök, még többet is a kelleténél. Aprót, szeletest, krémest meg anélkülit is. Nem titok, hogy a kedvenceim a krémesek. Megnéztem a címkéknél, közel 100 van belőlük a blogon. Ezekből ajánlok tízet, de akár több csokorral is állíthatok össze belőle, van választék. S így utólag visszanézve... hogy én mennyire nem tudok fotózni! Mindenben nem lehet jó az ember lánya! :D
A receptekhez a képek alatti linkre kattintva lehet eljutni.

Bogyi néni méteres kalácsa

Kókusz szelet

Hóvirág kocka

Tangó szelet

Kókuszkrémes tarka süti

Mézes zserbó

Csokis habos süti

Mimóza szelet

Habos süti

Krémes bögrés mákos

Rántott krumpli

Nem, nem panírozott krumpli. Semmi köze hozzá, de szüleim szülőfalujában (sőt, mondhatom, hogy az enyém is, mert még ott lakott a család, mikor én világra jöttem a zilahi kórházban) így nevezték-nevezik ezt az ételt. Nagyon finom krumpliköret, még Apósom is szereti, aki amúgy nem rajong ezért a zöldségért.
Van néhány étel, amit Anyukától tanultam, s nem igazán találkoztam máshol vele- ez is ilyen. A kis falu, Doba, ahonnan ered ez az étel, a Szilágyság dombjai között rejtőzik, félre a főúttól. Régen iszonyatos sáros, ma már aszfaltozott út vezet be. A busz kint állt meg a főúton, onnan be kellett gyalogolni a faluba. Anyai Nagymamám egész közel lakott, a másikhoz még jó darabig kellett esős időben taposni a sarat. Nem is tudom, miért ez jutott eszembe elsőként a faluról. Nagyon szerettem ott lenni, egyik Mamától a másikig menni, a szabadban lenni, lesni, melyik gyümölcs érik éppen, felfedezni rejtett zugokat, régi tárgyakat, szénapadláson tojást keresni, ugyanide bekuckózni, Mamák meséit hallgatni a múltról, meg a Császár-patakán lévő nagy kőről, mely alatt állítólag egy császár rejtette el kincseit, de hiába próbálták elmozdítani, nem sikerült; aztán a templomból vezető alagút is titkokat rejt, ugyanis mikor lementek megnézni, hova vezet, kialudt a gyertya. Kis falu, néhány rejtély, rengeteg szép emlék s néhány rá jellemző étel...

Hozzávalók:

• főtt krumpli (1,5-2 kg)
• 1 fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• pirospaprika

Így készült:

A krumplit héjában megfőztem.

Még azon melegében megpucoltam.

A hagymát apróra vágtam, az olajon kevés sóval világosra pároltam. Mikor kész, rádobok mokkáskanálnyi paprikát, s azonnal felöntöm 1 dl vízzel. Teszek még sót hozzá, kis lángon hagyom a vizet elfőni.

Közben a krumplit lereszeltem.

Mikor a hagyma megint sül, azaz az összes víz elfő (ez azért kell, hogy a hagyma puhára főjön), hozzáborítom a reszelt krumplit, átforgatom, hogy mindenhol átjárja a hagymás-paprikás olaj. Ha szükséges, még szórunk rá sót. Átmelegítjük, s bármilyen sült-főtt hússal, fasírttal tálalható. 

Ezúttal fasírttal készült, de nagyon finom sült füstölt oldalassal -szerintem nem is ettem gyerekkorom óta-, vagy főtt hús és paradicsomszósz kíséretében is tálalta Anyuka. 

A fasírt nálunk így készül: a darált húst vízben áztatott, kicsavart, összemorzsolt kenyérrel, tojással, sóval, borssal, paprikával, zúzott fokhagymával összekeverem. Ha lágy a massza, teszek bele zsemlemorzsát. Golyóvá formázom, olajban pirosra sütöm. Fasírt elég gyakran készül, kiadós és sokoldalú étek. Akár előételnek, hidegtálra, akár töltve, akár főzelékhez, krumplihoz kitűnő. 

Ajánlom kipróbálásra, mi nagyon szeretjük, s nemcsak azért, mert gyerekkoromat idézi...

Pudingos-almás leveles tésztából

Mikor Fiam hazajön- úgy kéthetente- mindig sokat sütök, s alaposan felpakolom őt. Nem csak sütivel! :-) Egy ilyen sütiben hemzsegő hétvége után elhatároztam, következő hétvégére nem sütök semmit. Ez lett a semmiből! :-)
Este leosontam s kivettem a fagyasztóból két csomag leveles tésztát, s megmagyaráztam magamnak, hogy azért, mert kell a helye másnak. Férjuram előbb szemrehányást tett, hogy mégis sütök, de utólag azt mondta, ilyet süthetnék minden nap!

Hozzávalók:

• 2 csomag leveles tészta (2 × 50 dkg)
• 1 l tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 1 tojás
• 1 evőkanál liszt
• 5 evőkanál cukor
• 5-6 alma
• vaníliás porcukor

A pudingport, lisztet, tojást pici tejjel simára kevertem. Hozzáadtam apránként a többi tejet és cukrot, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Hűlni hagytam.

Az almát megmosta, héjastul negyedeltem. Magházát kivágtam, majd vékonyabb szeletekre vágtam. 

A kiolvadt leveles tésztát kinyújtottam, kettévágtam, két szélét átlósan csíkokra vágtam. Középre egy csík puding került, langyosan, kiraktam almaszeletekkel, majd a tésztacsíkokat jobbról-balról ráhajtottam. A másikkal is így jártam el. 

A második leveles tésztából is két rudat töltöttem-fontam.

A gáztepsibe épp elfértek négyen egymás mellett. 180 fokos sütőbe tettem, pirulásig sütöttem.

Kihűlve -na jó, még langyosan- szeleteltem, tálaláskor porcukorral szórtam.

Tényleg finom lett, mindenki egyik szeletet ette a másik után. Leveles tésztából minden finom. Úgy gondolom, ily módon kelt tészta töltve is finom lenne, tervbe van véve a kipróbálása. :-)

Túrós apró pogácsák

Számon tartottam, hogy november végén lesz hét éve, hogy elkezdtem blogot írni, de ez az időszak olyan sűrűre sikerült, hogy rá sem néztem a blogra, meg aztán eszembe sem jutott pont akkor pont ez. Így hát utólag jegyzem meg, csak így mellékesen, adatok felsorolása nélkül.
Érdekes viszonyban vagyok a bloggal: nem vagyok rá büszke, nem szoktam reklámozni, sokan nem is tudják, milyen "ferde" hajlamaim vannak. Volt Osztályfőnökünk jegyezte meg a 20 éves érettségi találkozónkon, hogy olyan vagyok, mint voltam: aki nem szavakban, hanem írásban nyilvánul meg. Lehet, ezért ragaszkodom a bloghoz, ezért térek vissza újra és újra, holott időm alig van rá? Hogy kidumáljam magam? :D
Még mindig itt vagyok, s még múlt hét végén kértem ki magamnak egy olyan napot, amikor "semmit" nem csinálok, nem gondolkodom-tervezek (ezt nem bírom ki), nem csinálok magamnak lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy fut a ház, nincs főtt étel. Ez az a nap, de azért kiteregettem három mosógép ruhát, elpakoltam a szárazakat, mosogattam is, összepakoltam Gergő szobáját, meg gyors ebéd is készült. Közben írom az bejegyzéseket sorra, s majd valamikor közzéteszem. Ezt majd rögvest, amint végére érek.
Még mindig a családi összejöveteles hétvégére készült, másodmagával a sós kategóriában.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 50 dkg túró
• 25 dkg zsír
• 25 dkg margarin
• 2,5 teáskanál só
• 3 dkg élesztő
• 2 tojás
• 2-3 evőkanál tejföl
• a tetejére 1 tojás, köménymag, sószemcsék

A lisztet, sót elvegyítettem, az élesztőt belemorzsoltam. Hozzáadtam a zsírt, margarint, túrót, elmorzsoltam. A két tojással és tejföllel összegyúrtam a tésztát. A tejföl mennyisége attól függ, mennyire volt száraz a túró. 

A kész tésztát egy órányit pihenni hagytam. 

Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam.

Felvert tojással lekentem, köménymaggal és sóval beszórtam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Finom roppanósak lettek. A szaggatástól eltekintve nem is macerás, de hát a pogácsa már ilyen. Rúdnak is kivágható, de így érdekesebb. No meg a másik sós olyan, s ne már egyformák legyenek!

Kevert mézes aszalt gyümölcsökkel

Mézest szerettem volna sütni, de nem volt sem időm, sem kedvem az apróhoz, így alkottam egy kevertet. Alapja a kedvenc kevert, ami már sokféleképpen készült, s beledobáltam még, ami mézesbe is szokott kerülni, meg aszalt gyümölcsöket. Olyan finom lett, hogy rövid időn belül kétszer is elkészült! :-)

Hozzávalók:

• 22 dkg cukor
• 4 tojás
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej
• 3 evőkanál méz
• 1 teáskanál mézesfűszer
• 1-1 citrom és narancs lereszelt héja
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• csipet szódabikarbóna
• 1 maréknyi mazsola
• 10 dkg aszalt szilva
• tetejére 10 dkg darabolt dió

Így készült:

Előbb a tojásokat elkevertem a cukorral, majd a mézzel és olajjal, végül beledobáltam mindent, ami még kell bele- az aszalt szilvát kisebb darabokra vágva-, alaposan összekevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, a tetejére szórtam a darabolt diót s 180 fokos sütőbe tettem.

Tűpróbáig sütöttem.

Kicsit sok a hozzávaló, vagyis hosszas a felsorolás, de igen egyszerű elkészíteni, s gyorsan kész. Ráadásul mézes ízű! :-) 

Kétszer készült, de nem lett teljesen egyforma. A másodjára készült kicsit szárazabb lett, kicsit túlsütöttem, látszik is a fotókon. Az első (ez van a 2. fotón) puhább, morzsálódósabb lett, így finomabb is. Tehát nem kell túlsütni, épp tűpróbáig, azaz míg már nem ragad a beleszúrt hústűre a massza. Azért a megpirult teteje is jelzi, hogy alakulóban a sütink! :-)

A megpirult dió nagyon finom a tetején, ez semmiképp se maradjon ki. Az aszalt gyümölcsök akár el is hagyhatók, vagy másmilyen is kerülhet bele.