Rozmaringos sajtos keksz

 Az előző keksszel egy napon készült sütemény. Hasonló módszer, telefonnal fotóztam, amik feltöltve nem túl előnyösek. Ezért megismételtem fényképezőgéppel, hogy szalonképesebb legyen. 

Nem újság, hogy igencsak szeretem a sós ropogós süteményeket. Az édes mellé szinte mindig sütök sósat is. Vagy kelt tésztából pogácsát, kiflit, csigát, vagy stanglit vagy hasonlót, más forműára szabva. Most négyzetekre, vagy téglalapra, melyik hogy sikerült. Bazsalikomot terveztem bele tenni, de a fűszeres dobozva nyúlva elsőként rozmaring került e kezembe. Gondoltam, azzal sem lehet rossz. Nem is lett. 

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 1 púpos teáskanál só+ 1 nagy csipet
  • 20 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 30 dkg reszelt sajt
  • 1 tojás
  • 1 teáskanál morzsolt rozmaring
  • + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni
Így készült:
Legelőbb lerszeltem a sajtot. Trappistát használtam, de más, tetszés szerinti is megfelel.
A lisztet elvegyítettem a sóval, majd elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, ezt követően a reszelt sajttal is, közben belekerült a rozmaring is. Hozzáadtam a tojást és kemény tésztát gyúrtam belőle.
Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, felvert tojással lekentem, szezámaggal szórtam be a tetejét.
Derelyemetszővel négyzetekre vágtam a tésztát.
Tepsibe pakoltam, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Nem kell túl sötétre sütni, világosbarna színt kapjon. 


Roppanós, napok múlva is élvezhető sós rágcsálnivaló lett belőle. A rozmaring íze nem túl erősen érzett rajta. Ha frisset használok, valószínűleg jobban dominál, de nem volt kedvem kicaflatni a kertbe. Kakukkfűel vagy bazsalikommal is el tudom képzelni, sőt, meg is fogom sütni. 

Pisztáciás keksz

 Már néhányszor nekiálltam írni, de valamiért mindig abbahegytam, s nem is folytattam. Most hetek, vagy lehet, már hónapok óta először megnyitottam a blogot, s egy olvasói hozzászólás hatására szántam rá magam, hogy azért is szánok rá kis időt és írok.

Megvagyok, igazából minden a régi. Észrevétlenül eltelt a nyár, még néhány nap, és az ősz is. Nem éreztem késztetést rá, hogy írjak. Talán azért, mert minden nem kötelező szellemi leterheltséget elutasítok. Mert van épp elég kötelező. Ennél is kevésbé szánom rá magam a fotózásra. Elővenni a fotómasinát, megrendezni-elrendezni-kattintani-beállítani-feltölteni-szerkeszteni szükség szerint. Na erre végképp nincs energiám. Ezúttal is telefonnal "lőttem" néhány fotót a ma készült süteményről. Itthon is, munkahelyen is mozgalmasak a napok, mindig van tervezni-szervezni-kitalálni-kivitelezni való. Leányzómék itthon laknak, Fiam Szegeden még mindig, ritkán látjuk. Elsőseim vannak, meglehetősen lefoglalnak. Szó mi szó, zajlik az élet. 

Sokat sütöttem, mint mindig- de nem fotóztam jó ideje. Azért lenne miről írni, mit közzétenni, csak ... Nem erőltetem, talán egyszer visszatér a régi kedv.

Sütöttem már ilyen kekszet, lehet, kicsit másképp. Tuti nem fotóztam le. Ha holnap lesz kedvem, készítek vállalhatóbb felvételeket- de nem lesz, tudom.😀 




Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 25 dkg vaj
  • 10 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 10 dkg őrölt pisztácia
  • 2 kicsi tojás (vagy 1 nagy)
  • + 10 dkg vaj, 10 dkg pisztáciakrém a töltelékhez
Így készült:
Legelőbb megpucoltam a pisztáciát, ami sózott volt, így a szokásos csipet só ki is maradt a sütiből. Késes aprítóban 10 dkg-ot megőröltem belőle.
A lisztet, cukrot, vajat, pisztáciát, vaníliás cukrot tálba tettem, összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojást is és összegyúrtam. Pici tojásaim voltak, egy kevés volt, a kettőtől ici-picit lágy lett a tészta, így egy plusz evőkanál liszttel javítottam az állagán.
Fél órányi pihentetés után kinyújtottam, szaggattam. Egy részének a közepét is kilyuggattam- ezt sikerült túlsütni. 
A vajat a pisztáciakrémmel elkevertem- azért tettem hozzá vajat, mert egymagában nagyon édes az üveges pisztáciakrém- a Lidl-ben kaphatót használtam. 
A kihűlt korongokat kettesével összetapasztottam a krémmel. 
Roppanós, finom kekszek lettek. Karácsonyra is tervezek lészíteni belőle egy adagot.
Lehet, nem ártana pudinggal lazítani-szelidíteni a pisztácikrémet, mert így , ettől a tölteléktől nem puhulnak meg a kekszek. 

Mégiscsak erőt vettem magamon, s szántam egy kis időt a körítésre. Fehér csokiba mártottam a maradék kekszek felét, s aranyszínű szórócukorral cifráztam. Kattintottam néhányat, s ugyan messze van a tökéletestől, de lényegesen jobb, mint a sebtében, lustán, telefonnal készített fotók.




Rozmaringos sajtos keksz

 Az előző keksszel egy napon készült sütemény. Hasonló módszer, telefonnal fotóztam, amik feltöltve nem túl előnyösek. Ezért megismételtem f...