Sonkás-sajtos pufi kiflik

Annyira nem volt kedvem ma nekifogni sütni, hogy inkább minden mást csináltam, csak azt ne. Ezért vagyok még mindig a konyhában... De ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy. Így voltam ma sütéssel: nekiláttam, aztán nem bírtam abbahagyni: még ezt is, meg ezt is, ezt se hagyjam holnapra...
Készültek virslis virágok, meg jó sok kifli, sonkás-sajtos töltelékkel. Most ezeket örökítem meg:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1,5 dl tejföl
• 3 tojás sárgája
• 4-4,5 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő

A töltelékhez:

• 20 dkg sajt
• 20 dkg sonka
• 2 evőkanál tejföl
• pici só, bors

Lekenni: 1 tojássárga, szezámmag beszórni

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tejfölt, tojássárgákat, élesztős tejet s gyúrni kezdtem. Közben apránként még szükséges mennyiségű langyos tejet adtam a tésztához. 

Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészítettem a tölteléket: a sajtot és sonkát lereszeltem (csirkemell "sonkát" használtam), pici sót és borsot adtam hozzá és 2 nagy evőkanál tejfölt. Összekevertem.

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, 5 részre osztottam. Mindegyik részt a lehető legnagyobb körré nyújtottam, s 16 szeletre vágtam: kettőbe, négybe, majd feleztem, s megint feleztem a szeleteket. 

A szélesebb végükre raktam egy kevés tölteléket, felsodortam, kiflivé hajlítottam, s tepsibe raktam úgy, hogy a tészta vége a kifli alá kerüljön.

Lekentem egy evőkanálnyi tejjel elkevert tojássárgával, s megszórtam szezámmaggal.

180 fokos sütőben kisütöttem őket.

Persze másféle mag is kerülhet a tetejére, vagy akár reszelt sajt is.

Finom, puha kiflik lettek, már rájártunk. A többit meg eltettem holnapra:-)

Köménymagos pogácsák

Természetesen sós süti is készült. Kétfélét terveztem, de olyan tempóban fogyott a kamrába menekített tálakból a ropogtatni való, hogy karácsony előtti napon sütöttem egy harmadik adagot is. Az egyik a kedvenc ecetes stangli, a másik előre megsütött sós pogácsa formát kapott, s köménymagot a  tetejére. Ez is finom lett, napok múlva is jó roppanós-omlós.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 1,5 teáskanál só
• 1 tojás
• fél mokkáskanál szódabikarbóna
• kb. 1,5 dl tejföl
• 1 tojás és köménymag a tetejére

Így készült:

A lisztet, sót, szódabikarbónát elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást s tejfölből annyit kanalaztam, hogy könnyen gyúrható, nem túl kemény tésztát kapjunk.

2-3 órai pihentetést követően a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, s feltekertem, mint a kalácsot. Újra kinyújtottam, apró pogácsákat szaggattam belőle. Tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam.

175 fokos sütőben világosra sütöttem őket.

Lehet sütni kicsit magasabb hőfokon is, de mikor sokat sütök egymás után, beállítom a sütőt 175 fokra, s így nem sülnek olyan gyorsan. Van időm közben a következő tepsire valót nyújtani, faragni, tepsibe pakolni, kenegetni, szórogatni... S szegény sütő hűségesen tartja nekem a meleget órákon keresztül, s közben felfűti a konyhát is 24-25 fokra:-)

Kávés-habos süti

Rengeteget sütöttem karácsonyra. Három nap délutánját szó szerint a konyhában töltöttem. Nem számoltam össze, hányfélét, de majd kiderül, ha közzéteszem őket. Ott a ha... Mert mindig csak tervezek, aztán mégse úgy történik...
Eltelt a várva várt karácsony is. A szokásos menetrend szerint: szenteste templom, fadíszítés, ajándékbontogatás, vacsora, és a jól megérdemelt pihenés:-) Másnap a család apraja-nagyja Nővéreméknél gyűlt össze, ahol természetesen kis Unokaöcsém volt a főszereplő. Következő napon mi voltunk vendéglátók, Sógoromék jöttek mihozzánk, akik hamarosan újabb Unokaöcsivel bővítik a család létszámát.
Az biztos, hogy egy darabig nem sütök. Legalábbis szilveszterig:-)
A mostani sütik közönségdíjasa a kávékrémes, nagyon habos süti lett. Valamiért a könnyed, habos, nem túl édes sütik kelendőbbek a nagy trakták idején:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 25 dkg liszt
• 1 dl tej
• 1 dl olaj
• fél csomag sütőpor
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• csipet só

A krémhez:

• 2 dl kávé
• 4 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 10 dkg cukor
• 25 dkg mascarpone

A tetejére:

• 5 dl tejszín
• 2 evőkanál cukor

Így készült:

A tésztához a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem a cukorral és vaníliás cukorral. Hozzáadtam az olajat, ezzel is elkevertem, majd a lisztet, sütőport és tejet. Alaposan elkevertem, végül óvatosan hozzákevertem a csipet sóval felvert fehérjéket. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporokat elkevertem előbb kevés tejben, majd a többi tej és kávé hozzáadásával sűrűre főztem. Időnként megkavarva hagytam kihűlni.

A mascarponét elkevertem a cukorral, majd a kávés pudinggal.

A kihűlt tészta tetejére simítottam.

A tejszínt felvertem kevés cukorral, a krémre halmoztam, elegyengettem rajta. Megszórtam kevés csokidarával hogy ne legyen csupasz:-)

Lehet, hogy a legfinomabb, de nem a legszebb. Semmiképp sem tudtam szépen szeletelni, a sok hab miatt. De valahogy ez senkit sem érdekelt, csakis ez fogyott el a nagy sütis tányérról:-)

Boldog karácsonyt!

Már csak az utolsó simítások vannak hátra, s jöhet a karácsony:-)

Mindenkinek kívánok nagyon boldog, békés, szeretetben és sütiben gazdag karácsonyt!

Mézeskalács változatok

Éva adta az ötletet, hogy mézeskalácsot lekvárral töltsek, linzerhez hasonlóan. Ezelőtt két héttel volt, hogy kísérletezgettem. Készült virág és kifli formájában is, lekvárral töltve, meg maradt simán is, ekkor még díszítés nélkül. Mindenki a lekvárosakat keresgélte...
Holnap fogjuk készíteni az ünnepi mézeseket. Lekváros is fog készülni, mivel állta a próbát :-)
Ilyenek lettek:

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• csipet só
• 1,5 mokkáskanál szódabikarbóna
• 2 mokkáskanál mézes-fűszerkeverék
• 30 dkg porcukor
• 1-1 citrom és narancs lereszelt héja
• 25 dkg margarin
• 3 dl méz
• 3 nagy tojás
• lekvár, porcukor, csoki

Így készült:

Minden hozzávalót tálba tettem, a margarint megolvasztva, s addig gyúrtam, míg össze nem állt a tészta.

Hűvös helyen pihentettem néhány órát.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, különböző formákat szaggattam.

Egy tepsivel lett lekváros virág, ehhez minden másodiknak a közepét kilyuggattam, lekvárral összeraktam s úgy sütöttem. Sütés után porcukorba forgattam.

A kiflikhez kerekre szaggattam, lekvárral töltöttem, felsodortam, meghajlítottam, sütöttem. Kihűlés után csokival csorgattam le.

Van már mézes recept a blogon, de most picit másképp készült, s olyan finom lett, hogy megörökítem így is. Ez nem olyan rögtön puha, sőt, kihűlés után jó kemény, de másnapra puhul, aztán további állást követően még puhább lett. Mondjuk túl sokáig nem volt ideje puhulni:-)

Diós aprósütik

Igencsak közeledik karácsony, s mindamellett, hogy szabadságon vagyok, még nem jutottam el idáig. Nem úgy a konyhába, a sütő közvetlen közelébe:-) Tegnap szinte egész nap ott élvezkedtem, kisebb megszakítással, míg elvittem a gyerekeknek a sütit az iskolába, betekintettem az adventi vásárra, aztán folytattam ott, ahol abbahagytam.
Most számolgatom, hatféle apróság készült. Mind közül nekem ez ízlett a legjobban, ezért ezzel kezdem:-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 18 dkg darált dió
• 20 dkg porcukor
• csipet só
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 25 dkg margarin
• 2 nagy tojás
• 10 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál olaj
• lekvár
• felezett dió

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, diót elmorzsoltam a margarinnal, majd hozzáadtam a tojásokat, összegyúrtam. 

1-2 órai pihentetés után kinyújtottam, korongokat szaggattam belőle, 175 fokon világosra sütöttem.

Miután kihűltek, egy részét kettesével összeragasztottam lekvárral, s gőz fölött olajjal felolvasztott csokoládéba mártottam. Egy részének a közepére csokit cseppentettem, s felezett diót nyomtam rá, a többi Leányzó kérésére úgy maradt díszítetlen.

Fenyőfa süti

Tegnap enyhén meglepődtem, mikor sokan "Boldog Mikulást!" jókívánságokkal álltak elé. Jó, jó, legyen boldog az a nap is, de az összes többi is akkor:-) Nálunk amúgy sem nagy szám már a Mikulás, mióta a gyerekek rájöttek, ki is hozza az ajándékot. Elég sokáig sikerült megtartani a varázst, de a végén már az volt az érzésem, hogy engem próbálnak megtartani a hitemben, nem ők hiszik a piros ruhás zsákos bácsi létezését. Akkor már én is hagytam, hadd jöjjön inkább a "kopasz Mikulás", ahogy Leányzó utal apjára. Persze azóta is várják az ajándékot, s kapnak is.
Hát akkor ma kívánok boldog advent második vasárnapját:-)
Egyszerű kevert süti csokimázzal és díszítéssel- ez készült erre a napra. A kevert massza csak úgy jött, a kifliből kimaradt dió meg egy kis kávé és kakaó ízesítéssel. A díszítés ötlete is jött, valahonnan FB-ról:-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 20 dkg cukor
• 4 tojás
• 20 dkg margarin
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 12 dkg darált dió
• 1 teáskanál kakaó
• 1 teáskanál darált kávé 
• 1 dl tej

A díszítéshez:

• 15 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj
• színes szórócukrok
• 5 dkg fehér csoki 

Így készült:

A cukrot a tojásokkal elkevertem, majd hozzáadtam a megolvasztott margarint. Alaposan elkevertem, majd következett a liszt és sütőpor, dió, kávé és kakaó, végül a tejjel lazítottam a masszát.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, (28 ×34 cm-es), 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, előbb széles csíkokra vágtam a tésztát, majd háromszögekre. 

A gőz fölött kevés olajjal felolvasztott étcsokiba mártottam a szeleteket, fehér csokival csorgattam, s díszítettem. Azaz díszítettük, mert Leányzó is kivette a részét a unkából.

Rájárt ám rendesen a család, így nem is kell mondanom, hogy finom:-)

Az adventi koszorú is közös alkotás, ami idén végre időben elkészült:

Diós kifli

Már csak 17 nap karácsonyig, ha jól számolom:-)
Előtte aztán süthetek napokig. Húgaim ötlete volt, hogy az ünnepi családi összejövetelre osszuk meg a teendőket. Nem találjátok ki, nekem mi jutott:-) Hát nem a sütik? Örömmel vettem tudomásul, s hogy nehogy felsüljek, addig is gyakorlok lelkesen. Tegnap kiflikéket sütöttem, másodmagával. Volt egy kevés maradék túró, azt is belegyúrtam a tésztájába, a töltelék pedig diós-lekváros lett. Persze, hogy Leányzó simán lekvárosat szeretett volna:-)