Paprikás háromszögek

A paprika nem a kedvenc fűszerem. Használom, persze, hogy használom, de kis mennyiségben. Inkább a színe végett. Több fele láttam paprikás sütit, még kalácsot is jó vastagon megtöltve paprikával, meg ilyen hajtoványnak nevezettet is. Én már a látványától elkönyveltem magamban, hogy én ezt biztosan nem szeretném. Egészen addig ez volt a véleményem, míg nem került elém egy tál még gőzölgő paprikás harapnivaló.
Kolléganő nyugdíjba vonulása alkalmából terülj-terülj asztalkát varázsolt elénk, én meg elsőként ezt kóstoltam meg. Az édesanyja sütötte, aki szintén jelen volt, s a nagy sikert és érdeklődést látva a receptet is elárulta. Én memorizáltam. Nem vártam sokáig az elkészítésével, el ne felejtsem:-)
Itthon is nagy sikert aratott. Vacsora is lett belőle, a kötelező tea mellé, másnapra pedig tízórai a gyerekeknek.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 6-7 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 2 teáskanál só
• 3 tojássárgája
• 1 dl olaj

A töltelékhez:

• 25 dkg margarin
• 2 teáskanál ételízesítő (Delikát)
• 3 teáskanál pirospaprika

Így készült:

A tejet megmelegítettem. 2-3 dl-ben elkevertem a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, felfuttattam.

A lisztet, sót elvegyítettem. Hozzáadtam az élesztős tejet, tojássárgákat, s a többi tejet. Én csak 6 dl-t tettem hozzá, de utólag jöttem rá, hogy mégis kellett volna az egész, mert elég kemény lett a tészta. Legvégül, mikor már egynemű a tészta, az olajat dolgoztam bele. Alaposan megdagasztottam, s letakarva hagytam megkelni.

A töltelékhez a margarint félig-meddig megolvasztottam. Azért ne legyen teljesen folyékony. Elkevertem a paprikával, ételízesítővel.

A megkelt tésztát 2 fele osztottam. Egyiket kinyújtottam hosszú téglalap alakúra, s rákentem fele tölteléket úgy, hogy két szélén maradjon 1-2 cm üresen. Feltekertem, mint a kalácsot. Háromszögekre vágtam: egyszer egyik, majd másik irányból kissé ferdén vágva szeleteltem. Tepsibe rakosgattam, egymás mellé, éppen hogy ne érjék egymást, hogy majd sülés közben ne dőljenek fel.

190 fokra előmelegített sütőbe raktam, addig sütöttem, míg szép pirosak lettek.

A tészta másik felével is ugyanígy jártam el.

Kissé így is dülöngéltek a sütik, de kit érdekelt! 

A sülés közben kifolyó margarint majd szépen felissza a süti, s frissen finoman ropogós lesz tőle. Mégiscsak finom tud lenni a paprika:-)

Fehércsokoládé-mousse ribizlivel

Gergő fiam tegnap vacsorát akart készíteni. Kezébe vette a Nők Lapja Konyha 2011. áprilisi számát, s kinézte belőle az elkészítendő ételt, mellé meg a desszertet is. Meg is kérdeztem tőle, hogy talán ünneplünk valamit? Hát persze, hogy szünet van!- válaszolta. Hát igen, akár ezt is meg lehet ünnepelni.
Fiacskám készített a husit, sült csirkemellet ananászos raguval, közben nekem megengedte, hogy segítsek az édesség elkészítésében. A segítség abból állt, hogy rám várt az egész:-)

Hozzávalók:

• 20 dkg fehér csokoládé
• 3 egész tojás
• 3 dl tejszín
• 1 kis üveg ribizlidzsem

Így készült:

A csokit vízgőz fölött felolvasztottam. Hozzáadtam a tojásokat, s habverővel addig kavargattam gőz fölött, míg jól átforrósodott, s besűrűsödött. Ekkor hideg helyre tettem, s hagytam kihűlni.

Mikor kihűlt, felvertem a tejszínt, s kanalanként, habverővel a tojásos masszához kevertem.

A gyümölcsdarabos ribizlilekvárt átkavartam.

Üvegtálkákba rétegeztem a mousse-t és a dzsemet.

Az eredetiben 20-25 dkg friss ribizli van, 8 dkg cukorral pár percig főzve, majd kihűlés után ezzel rétegezve.

Persze, hogy finom lett, de nekem túl édes. Ha nincs benne a savanykás ribizli, a kóstoló elég is lett volna. De így együtt egész élvezhető volt.

Diós-gyömbéres szívek

A héten a gyerekeknek szünet van, nekem pedig szabadság. Így van időm behozni az elmaradásokat. Legalábbis remélem, de a tapasztalat azt mutatja, ember tervez, Isten végez.
Rég dédelgetett tervem, hogy hetente legalább egyszer kekszet süssek. Nassolni valónak, szendvics mellé a suliba, válaszra a gyerekek "Van valami Rágcsálnivaló?" kérdésére. Ez a keksz egyike a ritkán megvalósuló heti tervnek.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 1 csomag vaníliás cukor
• 16 dkg darált dió
• 1 mokkáskanál őrölt gyömbér
• 2 tojás
• 1 csipet só

Így készült:

A lisztet, cukrot, sót a puha margarinnal elmorzsoltam. Hozzáadtam a többi hozzávalót, összegyúrtam a tésztát.  Mivel még ragadt kicsit, pici (csapott evőkanálnyi) lisztet gyúrtam bele. 1-2 órát hideg helyen pihentettem.

Enyhén lisztezett deszkán fél cm vastagra nyújtottam, szív alakúra szaggattam. A forma természetesen tetszőleges lehet.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, elég közel egymáshoz, s 175 fokra előmelegített sütőben kisütöttem. Nem kell sötétre sütni, mert nagyon száraz lesz.

(Recept forrása: Karácsonyi aprósütemények. Holló és Társa Kiadó)

Kissé kemény, de finom rágcsálnivaló lett. Lehet, néhány nap múlva megpuhult volna, de ezt már nem tudjuk meg:-)

A gyömbérpor, amit használtam, egy elég régóta megkezdett csomagból volt, így kevésbé intenzív ízű. A friss gyömbérrel óvatosan kell bánni, mert csípős lesz a végeredmény. A frissen megkezdettből csapott mokkáskanálnyi bőven elég. Biztos, friss, reszelt gyömbérrel is elkészíthető, de abból még kevesebb kell.

Lehet tovább ragozni a sütit: az eredeti tojással van lekenve és kandírozott gyömbérrel beszórva. Vagy lekvárral is összeragasztható, csokival csorgatható, vagy akár bevonható. De olyan finom volt így is, hogy nem fáradoztam a felturbózásával.

Kókuszos és fahéjas pálmalevél

 A receptet itt találtam, vagyis inkább kaptam e-mailben. Jó ideig tettem-vettem, mert érdemesnek tartottam a tesztelésre. Végül csak sor került rá, de alapos változáson ment át. A mennyiséget mindenképpen növelni akartam, hisz 40 dkg lisztből kevés lenne belőle ahhoz, hogy 3-4 fele csomagoljak belőle, itthon is kóstolgassuk, Anyósoméknak és sütiimádó kolléganőimnek is jusson. Meg aztán úgy gondoltam, fahéjjal is nagyon finom lehet, így felét azzal töltöttem. Az lett a finomabb:-)
A kókuszos is finom volt, csak alaktalan lett. Soknak bizonyult a töltelék bele. Nehéz volt szeletelni, csúszott szét, csak úgy igazgattam tepsibe rakosgatás során. Látszik is rajtuk. De azért is megettük őket.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 30 dkg margarin
• 3 tojás sárgája
• 5 evőkanál cukor
• 4 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 1 mokkáskanál só

A kókuszos töltelékhez:

• 3 tojás fehérje
• 20 dkg cukor
• 15 dkg kókuszreszelék

A fahéjas töltelékhez:

• 5-6 dkg vaj
• 15 dkg cukor
• 1 teáskanál fahéj

Így készült:

A tejet megmelegítettem, kiskanálnyi cukorral elkevertem, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

 A liszthez adtam a cukrot, sót, elmorzsoltam a margarinnal. A tojások sárgáját hozzáadtam, ráöntöttem az élesztős tejet, s összegyúrtam. Nekem elég volt a 4 dl tej, de szükség szerint kerülhet még bele. Inkább kemény, de ruganyos kell legyen a tészta. Miután megdagasztottam, letakarva 40-45 percig kelni hagytam. Közben elkészítettem a töltelékeket. A fahéjashoz felolvasztottam a vajat, elkevertem a cukorral és fahéjjal. A kókuszoshoz felvertem a fehérjéket a cukorral, mikor elég kemény volt, belekevertem a kókuszt.

A megkelt tésztát két részre osztottam. Felét hosszúkás téglalappá nyújtottam, rákentem a kókuszos tölteléket úgy, hogy két hosszabbik szélén úgy két cm üresen maradjon. Egyik felét felsodortam a közepéig, majd másik felét is úgy, hogy a két tekercs középen találkozzon.

Felszeleteltem 1,5 ujjnyi vastagra, papírral kibélelt tepsibe rakosgattam nem túl közel egymáshoz. 180 fokra előmelegített sütőben pirulásig sütöttem. 

Míg sült, a tészta másik felét is kinyújtottam, elosztottam rajta a fahéjas tölteléket. Ugyanúgy feltekertem, felvágtam, s a kókuszos után kisütöttem.

Dióval töltve is el bírom képzelni, meg mazsolával, vagy fahéj helyett vaníliával ízesítve. Vagy sósan, reszelt sajttal töltve. Legközelebb így sütöm:-)

Tiramisu torta

Hogy milyen torta legyen a gyerekek szülinapján, azt jó előre megbeszéljük, azaz ők rendelik. Gergő Fekete-erdő tortát kért, s mivel népes társaságnak néztünk elébe, egy torta amúgy sem lett volna elég, ezért Leányzó névnapja tiszteletére is készült egy, legalábbis ráfogtuk. Ez lett a tiramisu torta.
Egy ideje már tervezgetem, hogy rendes piskótával készítek tiramisut, ez valósult most meg torta formájában. Semmi különös, kerek formában sült piskóta lapokra vágva, kávés-rumos lével meglocsolva, a szokásos mascarponés krémmel összerakva. Nagyon finom lett!

Hozzávalók:

• 7 tojásból, 28 cm-es kerek tortaformában sütött piskóta
• 1 dl főtt kávé
• fél fiola rumaroma
• 50 dkg mascarpone
• 3 egész tojás
• 10 dkg cukor + 1 evőkanállal
• 4 dl tejszín
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:

A megsült, kihűlt piskótát vízszintesen 3 lapra vágtam. 

Az egész tojásokat a cukorral gőz fölött addig kevertem, amíg habosan sűrű lett. Ez 15-20 perc is lehet, de erősebben fővő víz fölött hamarabb besűrűsödik a tojás. Hagyom hűlni, közben tovább sűrűsödik.

A tejszínt 1 evőkanál cukorral felvertem.

A kihűlt tojáskrémet elkeverem a kanalanként hozzáadott mascarponéval. A tejszín valamivel több, mint felét is belekevertem, a többit meghagytam a díszítéshez.

A legalsó tortalapot megöntöztem a kávé és rumkeverék harmadával, rákentem a krém harmadát. Középső lap következik, rá kávé, krém, majd befedtem a legfelső lappal. Ezt is meglocsoltam, s rákentem a maradék krémet, kissé hagyva lefolyni az oldalán. A tetejét beszitáltam kakaóval.

A maradék tejszínhabbal díszítettem. Úgy gondoltam, néhány csók elég rá, nem láttam értelmét túlcicomázni. A maradék tejszínhabot az eredményre (vagy maradékra?) váró Férjem szívesen eltüntette:-)

Ez a torta éjfél előtt, a másik éjfél után készült. Már energiám, kedvem, ötletem sem volt a továbbiakhoz, ez is közrejátszott szerény kinézetéhez. De sikerén mit sem változtatott, szinte mindenki ebből kért. 

A cukorral nem bántam bőkezűen, de nem is hiányzott belőle. Nem volt túl édes, de így volt jó. Vagy éppen ezért.

Narancsos isler

Ez lesz az utolsó a szülinapi sütik sorából. Mégsem, mert még a torták is váratnak magukra.
Unokaöcsém bérmálására is sütöttünk islert, de barackhabosat, s csalódott volt, mert Ő a hagyományos lekvárosat szereti. De azt meg nagyon. Gondoltam, meglepem vele. De annyira nem lepődött meg, mással volt elfoglalva. Nevezetesen Gergővel és a laptoppal. Minden fogáshoz előkiabáltuk őket, gyorsan belapátolták, aztán újra eltűntek. Azt nem mondhatom, hogy zavartak:-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 25 dkg cukor
• 2 egész tojás
• 1 nagy narancs reszelt héja
• fél csomag sütőpor
• 1-2 evőkanál tejföl
• lekvár
• 15-20 dkg étcsokoládé
• 2-3 evőkanál olaj

Így készült:

Elmorzsoltam a lisztet, sütőport, cukrot a margarinnal. Hozzáadtam a tojást, narancshéjat, tejfölt. Tejfölt csak apránként, mert én egyből beletettem a 2 evőkanállal, s kicsit lágy lett a tészta, ezért még kevés lisztet gyúrtam hozzá. Tehát szükséges mennyiségű tejföllel összegyúrjuk. A tészta kemény kell legyen, s nem ragacsos. 

2-3 órás pihentetés után enyhén lisztezett deszkán újra átgyúrtam. Vékonyra nyújtottam, kerekre szaggattam.  175 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem.

Mikor kihűlt, párosával lekvárral összeragasztottam. Férjem kérésére kb. harmada úgy maradt, lekvár nélkül, neki jobban ízlett úgy. Én málna-ribizli lekvárt használtam, de másmilyen is használható.

A csokit gőz fölött az olajjal felolvasztottam. A sütiket lekentem vele, aztán rájöttem, szebb lesz, ha belemártom. Egyenletesebben eloszlik a csoki a tetején. 

Recept forrása

Az eredeti narancslekvárral van összerakva, narancsos csokival bevonva... így sokkal narancsosabb, az már biztos, de ez elkerülte a figyelmemet. Majd legközelebb.

Sárgabarackos lapos süti

Vannak sütik, melyeket mindig Anyósom süt. Ez is olyan, s ezúttal is Ő sütötte. Neki nagyon mennek a lapokból álló sütik, s hiába lestem el a technikáját, én akkor sem tudok olyan formás, ráadásul egyforma méretű lapokat sütni. Nekem mindig feladják a leckét.
Sok éve, mikor Lányom még picike volt, rokonlátogatás során tettünk szert a receptre. Érdekes, mert a lapjában sárgabaracklekvár van. Jó puha lesz tőle a süti, s ízében emlékeztet a mézesre. Ráadásul a két színű krémnek köszönhetően mutatós is.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 6 dkg margarin
• 10 dkg porcukor
• 2 tojás
• 40 dkg liszt
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 3 evőkanál baracklekvár

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 evőkanál kakaó
• 20 dkg margarin
• 20 dkg cukor

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2-3 evőkanál olaj

Így készül:

A margarint, porcukrot, tojást kikeverjük, majd a liszt, szódabikarbóna, lekvár hozzáadásával tésztát gyúrunk belőle. 3 részre osztva, 3 lapot nyújtunk belőle. Tepsi hátán kisütjük.

A krémhez előbb megfőzzük a 2 vaníliapudingot a tejben. A margarint a cukorral elkeverjük, majd hozzáadjuk a kihűlt pudingot. A krémet két részre osztva, felébe a vaníliás cukor, másik felébe a kakaó kerül.

Összerakjuk a sütit: az alsó lapra kerül a kakaós krém, a másodikra a vaníliás, befedjük a harmadik lappal.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztjuk, bevonjuk vele a sütit.

Másnap szeleteljük.

Kávés-csokis szelet

Mikor többfélét sütök, igyekszem úgy összeválogatni, hogy változatos legyen a kínálat, legalábbis ami az ízeket illeti. A forma az már kevésbé sikerül változatosra, mert a szeletelt sütik a gyorsabbak és kiadósabbak. Ez meg lényeges szempont:-)
Kerestem valami nagyon csokisat a többi mellé, így esett a választás erre a kávés-csokis szeletre. Nekem ez lett a kedvencem a kínálatból: nem túl édes, inkább a kávé és a kakaó íze dominál.

Hozzávalók:
A piskótához:

• 9 tojás
• 9 evőkanál cukor
• 7 evőkanál liszt
• 1 evőkanál (holland) kakaó
• 1 evőkanál őrölt kávé
• 1 csipet só
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 5 dl tej
• 1+1 evőkanál kakaó
• 1 evőkanál őrölt kávé
• 4 evőkanál liszt
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin

A bevonáshoz:

• 12 dkg étcsokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

A piskótához a tojásokat kettéválasztottam. A sárgákat fele cukorral és a sütőporral habosra kevertem, majd hozzáadtam a kakaót és a kávét. A fehérjéket előbb a csipet sóval felvertem, majd a többi cukor hozzáadásával kemény habbá vertem. A sárgákhoz borítottam, majd kanalanként hozzáadtam a lisztet, miközben óvatosan kevertem. 

Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam a masszát, s 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Tűpróbáig sütöttem. 

A világos piskóta esetében látszik, mikor kezd pirulni a teteje, így van sejtelmem róla, mikor van jól. De ennél nem látszik, így az ad támpontot, mikor a piskóta széle kezd elválni a tepsi szélétől, kissé befele húzódik. Mert addig nem szabad rányitni a piskótára a sütő ajtaját, míg nincs kész, mert összeesik. 

A krémhez megfőztem a pépet: A lisztet, melyet nem túl púposan mértem, 1 evőkanál kakaót, a kávét kevés tejjel simára kevertem, majd a többit is hozzáadtam. Sűrűre főztem, miközben állandóan kavargattam. Hagytam hűlni, de közben meg-megkevertem. A margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként kevertem hozzá a kihűlt kávés-kakaós pépet. A végén belekevertem a másik evőkanál kakaót.

A kihűlt piskótalapot vízszintesen kettévágtam. A krém 3/4 részét belekentem, a többit a tetejére.

A csokit gőz fölött felolvasztottam az olajjal. Kevergetve hagytam hűlni néhány percig, majd bevontam vele a süti tetejét.

Az alsó képen a cserépben kávécserje van, Gergőtől kaptam a tavasszal. Kávébabból hajtott ki, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Elég lassan nő, de talán majd virágozni és teremni is fog... néhány év múlva:-) De virág nélkül is mutatós növényke, az étkező ablakát díszíti.

Margit szelet

Férjem anyai nagymamája neve volt Margit, erről a sütiről elsősorban Ő jut eszembe. Már évek óta nincs közöttünk, de Lányomat, legkisebb unokáját még megismerhette. Szoktunk is viccelődni vele, hogy Hédit is Margitnak kellett volna elnevezni, mert ugyanolyan energikus, akaratos, örökmozgó, intézkedő, mint a Dédi volt.
A süti receptje nem tőle származik, a régi receptes füzetemben találtam, s már többször sütöttem. Nagyon diós, puha, magát etető finomság. Persze, mikor nincs mellette másik 3-4, hasonló tulajdonságokkal bíró süti. Ezúttal kicsit kitolt velünk, de mikor, ha nem akkor, mikor legjobbat akarja kihozni belőle az ember lánya. De azért sem hagytam magam, végül jó lett a végeredmény.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg darált dió
• 25 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 3 tojás sárgája
• 1 csomag sütőpor
• kb. 2 evőkanál tejföl

A krémhez:

• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás puding
• 5 dl tej
• 20 dkg darált dió

A tetejére:

• darált dió, porcukor vagy csokimáz

Így készült:

A lapok készültek el előbb: a lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd a többi hozzávalót is beletettem, legvégül a tejfölt, annyit, hogy inkább kemény, de jól gyúrható tésztát kapjunk. Simára eldolgoztam. 1-2 órát pihentettem, majd 4 részre osztottam.

Enyhén lisztezett deszkán sorra kinyújtottam, s tepsi hátán kisütöttem a lapokat. Tepsi mérete: 28×34 cm.

A krémhez a 2 csomag pudingport csomómentesen elkevertem kevés tejben, majd hozzáadva a többihez, sűrűre főztem. Azon forrón belekevertem a darált diót, s időnként megkeverve, hűlni hagytam. Közben a margarint a cukorral elkevertem, s kanalanként hozzáadtam a diós pudingot. Most történt a baki, valamiért összekapódott a krém. Egész híg lett, szinte folyós. Így még nem jártam vele. Próbálkoztam gőz fölött helyrehozni, hasztalan. Úgy segítettem rajta, hogy 4 evőkanál darált kekszet kevertem bele. Ettől kissé megkeményedett, s megtöltöttem a lapokat úgy, hogy a tetejére is maradjon egy réteg. Darált dióval szórtam be. 

Másnapra jól átpuhult, nyoma sem volt a krém okozta bonyodalomnak. 

Eddig úgy készült, hogy az összes krém bele került, s a tetejére porcukrot vagy csokimázat tettem. Most nem akartam csokisan készíteni, mert a többi süti mind csokis-kakaós volt.

Szülinapoztunk!

Nem is olyan rég... vagy már elég rég, tettem magamnak egy ígéretet, hogy gyakrabban fogok blogbejegyzéseket írni. Szembesülnöm kell szószegő mivoltommal... Van egy fontossági sorrend: munka, aztán mindennapi kötelező tennivalók, amibe a család kiszolgálása is beletartozik, sütés-főzés, váratlan elintéznivalók, és már késő este van, és még nem foglalkoztam eleget a gyerekeimmel, nem olvastam, nem kapcsoltam be a számítógépet, nem pihentem... és nem osztottam meg a legújabb sütireceptet. Ez került a sor végére, ezért vagyok egyre ritkábban jelen.
Péntekre szabadságot kaptam, hogy nyugodtan készülhessek Fiam szülinapjára, mert előreláthatólag népes vendégsereg köszönti fel őt. Erre Gergő péntek reggelre nem lebetegszik? A délelőttöt a rendelőben töltöttük, így csúszott minden, amit elterveztem aznapra. Szerencsére semmi komoly baj nincs, szombaton már annak rendje-módja szerint piszkálta húgát.
Kemény két napi konyhai ténykedést követően, amibe Anyósom is besegített, Férjem közben takarított, fél napig jól éreztük magunkat, a vendégek körében. Férjem ilyenkor mindig azt mondja, minek ekkora felhajtás? S valóban, minek? Én tudom a választ: mert szeretem csinálni, a tervezéstől kezdve a legutolsó simításig. Ami többnyire a torta díszítése. S amikorra alaposan elfáradok.
Alaposan körüljártam a témát:-) Gergő szülinapjáról lenne szó. Hihetetlen, de 14 éves lett. Éppen tegnap. "Kisfiam", Isten éltessen sokáig!

Húgomék vasárnap délelőtt szóltak, hogy mégsem jönnek, így csak 16-an lettünk. Jól éreztük magunkat, felbolydult a ház, aztán amikor elmentek, olyan csend lett... Félig-meddig eltakarítottam a romokat, s a szabadnap is jól jött, a fél napot átaludtam. Szó szerint.
Most meg pihenek.
A nap fénypontja persze a torta volt. Gergő Fekete-erdőt kért, Hédinek pedig készült egy tiramisu torta, mert neki névnapja volt a múlt héten. Az utóbbinak volt nagyobb sikere, kis Keresztlányomnál is. Ő csak ezt eszi meg, és a csokitortát. Pedig nem is tudtam, mégis sikerült a kedvében járnom:-)

Süti is készült többféle. Fiam határozott válasza a mitsüssünk kérdésre reszelt túrós volt, a többit én válogattam össze. Leányzó képviselő fánkot kért, de arra idő nem volt, szerencsére, mert így is volt bőven süti:

Készült kávés-csokis szelet (ez a kedvencem közülük), Margit szelet, régi, Isten tudja, honnan származó recept alapján, Anyósom sütötte meg a csíkos sárgabarackos lapos sütit, reszelt túrós a következő, melynél Gergő kikötötte, hogy natúr legyen, azaz eredeti recept alapján készült, végül narancsos isler, unokaöcsém kedvére lekvárral töltve.
Terveim szerint sorakozni fognak a receptek is:-)

Blogkóstoló 5. Lusta asszony rétese

A 4Gyerek által elindított játék már az 5. fordulóját éli. Mindegyiken örömmel vettem részt, ezen a legutóbbin nem különben, hisz háziasszonya,  Hankka számomra egyik legkedvesebb blogger.
Most Lilla blogából kellett szemelgetnem. Az Ő blogját jól ismerem, hisz rendszeresen olvasom. Természetesen a sütikre vetettem rá magam. Van választék bőven. Hosszas böngészést követően egy olyan sütit választottam, amit már amúgy is rég kinéztem, s éppen nekem való. No nem azért, mert lusta vagyok, csak időszűkében. Sose érem utol magam:-)
Tegnap este készült el, picikét növelve az adagokat, bár az én tepsimben így is vékonyka lett. A cukrot meg túladagoltam. Lilla sütijében összesen 20 dkg cukor van, a lisztkeverékben, én meg azt hittem, a túróhoz valót elfelejtettem leírni, így abba is került még cukor. Így édesebb lett a kelleténél, de nem vált hátrányára. A savanykás meggy (én ugyanis alma és eper helyett meggyel készítettem) ellensúlyozta az édességét.
Minden várakozást fölülmúlt, nagyon-nagyon finom süti. Főleg ahhoz képest, hogy csak minden hozzávaló egymásra van halmozva.

 Hozzávalók:

• 30 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 1 csomag sütőpor
• 20 + 15 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 3 tojás
• 2,5 dl tej
• 60 dkg túró
• 1 evőkanál gríz 
• 2 csomag vaníliás cukor
• 3 evőkanál tejföl
• 1 üveg magozott meggybefőtt

Így készült:

A lisztet, 20 dkg cukrot, sütőport összekevertem. Vajjal kikent, 28×32 cm-es tepsibe szórtam a keverék felét. Ráfaragtam a hideg vaj felét.

A túrót, 15 dkg cukrot, vaníliás cukrot, grízt, tejfölt összekevertem, a lisztkeverékre kanalaztam. Elsimítottam, vigyázva, hogy a liszt a tepsi alján maradjon. A túróra szórtam a lecsöpögtetett meggyet, erre a maradék lisztkeveréket.

A többi vajat megolvasztottam, elkevertem a tojással, tejjel. Az egész tetejére öntöttem, úgy, hogy mindenfele kerüljön belőle.

175 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sütöttem, míg teteje szépen megpirult.

Még melegen hozzáláttunk, bár ekkor kissé nehezen szeletelhető volt. Mire kihűlt, szépen lehetett szeletelni, csakhogy ekkorra a ropogóssága múlt el. Mindenképpen finom volt.

Másféle gyümölccsel is fogok próbálkozni, de gyümölcs nélkül is biztos, finom lenne. Legközelebb pedig cukorból kevesebbet fogok tenni bele.

Lilla, köszönöm a receptet, bekerült a kedvencek közé!

 Még virágzanak a kertben a rózsák, bimbó is van jócskán rajtuk. Ha nem lenne fagy, talán karácsonyra is tudnék szedni belőle egy csokorral:-)

Őszi rózsák

Rahátos kalács

Legutóbb is hoztunk magunkkal rahátot az erdélyi útról. Csak úgy magában is csemegézhető, de nem igazán járunk rá, többnyire kalácsban vagy kifliben végzi. Ezúttal kalács töltelékeként tett jó szolgálatot.
Már van rahátos kalács a blogomon, de az másképp készült. Meg aztán lassan kemény két éves blogos múlt után nem csoda, ha néha ismétlem önmagam...

Hozzávalók:

• 60 dkg fehér búzaliszt
• 20 dkg rétesliszt
• 6 dkg cukor
• 5 dkg vaj
• csapott kiskanál só
• 1 tojás
• 5 dl tej
• 3-4 dkg élesztő
• 1 citrom reszelt héja
• 1 csomag vaníliás cukor
• 40-50 dkg rahát
• 1 tojássárga lekenni

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne kevés cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A kétféle lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, citromhéjat összevegyítettem. Hozzáadtam a tojást, az élesztős tejet, a többi langyos tejet, s simára dagasztottam. Ha lágy lenne a tészta, kevés lisztet lehet még tenni hozzá. Ekkor dagasztottam bele a megolvasztott, de nem forró vajat.

Pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.
A rahátot kisebb hasábokra vágtam.
Mikor megkelt, 3 részre osztottam. Mindegyiket téglalap alakúra nyújtottam, kiraktam rahátdarabkákkal s felsodortam. Tepsibe tettem őket, hagytam 15-20 percet kelni.
A tojássárgával lekentem őket, s előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem.

Romániában az üzletekben is kapható foszlós rahátos kalács. Középiskolás korunkban a zsebpénzünket összepótolva, az iskolai büfében előszeretettel vásároltunk egy-egy fél rudat belőle, s közösen elfogyasztottuk. Persze sietve, mert a nagyszünet nagy része sorban állással telt-)

Julika kókuszos sütije

A régi, többnyire Anyukámtól származó recepteket tartalmazó füzetem néhány sütije, azok, amelyek elnevezés nélkül lettek leírva, annak a nevét viselik, akitől a recept származik. Ez éppen egyik unokatestvéremről lett elnevezve. Fogalmam sincs, mi lehet a süti eredeti neve, s nem is találkoztam máshol vele, hogy kiderüljön, mások hogyan nevezik. Ha esetleg valaki tudja, elárulhatja:-)
A kókuszos sütiket amúgy is szeretem, de ez mind közül a kedvencem. Elég gyakran sütöm, eddig mégsem került fel a blogra. Ezúttal nem is itthon sütöttem. Nővérem kért meg, hogy segítsek neki a Fia bérmálására sütni-főzni. Persze elsősorban sütöttem, többek között ezt a kókuszost.

Hozzávalók:
A barna lapokhoz:

• 25 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 2 evőkanál kakaó
• 1 tojás
• kevés tejföl (1-2 evőkanállal)

A kókuszos réteghez:

• 5 tojás fehérje
• 25 dkg cukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 1 evőkanál liszt

A krémhez:

• 5 tojás sárgája
• 3 evőkanál liszt
• 3 dl tej
• 25 dkg margarin
• 20 dkg cukor

A bevonáshoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A barna lapokat készítettem el legelőbb: a lisztet, kakaót, cukrot, sütőport elmorzsoltam  a margarinnal, majd hozzáadtam a tojást, s annyi tejfölt, hogy kemény, de gyúrható tésztát kapjunk. 

2 részre osztottam, majd tepsi méretűre nyújtva, tepsi hátán, előmelegített sütőben kisütöttem.

A kókuszos réteghez a tojások fehérjét (a sárgája majd kell a krémbe) felvertem, majd a cukor hozzáadásával kemény habbá vertem. Hozzáadtam a kókuszt, lisztet, belekevertem. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, s kevésbé meleg sütőben (150 fokon) addig hagytam sülni, míg a teteje pirulni kezdett. 

A krémhez előbb megfőztem a pépet: a sárgákat és a lisztet előbb pici tejjel elkevertem, hogy ne legyen csomós. Majd fokozatosan hozzáadtam a többi tejet is. Kis lángon, állandóan kevergetve megfőztem. Előbb darabos, de amint tovább fő, szépen elsimul.

Kevergetve kihűtöttem. Közben a margarint a cukorral elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pépet.

Következett a süti összerakása: alul barna lap, rá fele krém, erre kerül a kókuszos lap, majd a krém második fele. Befedtem a másik barna lappal.

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, a süti tetejére kentem.

Másnap szeleteljük.

A kedvenc kókuszosomon kívül még számos sütit sütöttünk: Férjem kedvencét, a francia krémest, a gyerekek egyik régi kedvencét, Bukarest szeletet, s az én kezdeményezésemre a diós islert, abból a megfontolásból is, hogy a margarin- és vajkrémes sütiket nem szerető Húgom (ők nem jöttek el az alig egy hónapos Babával) is ehessen a sütikből:

A Nővérem nem hagyta ki specialitását, a Kinder Buenót sem. Ezt ő sütötte:

A habos süti mögötti piramisokat Húgom készítette, a közben Erdélyből megérkező vendégek segítségével. Nagyon mutatós süti, finom is, mi tagadás, de így is, hogy hárman ténykedtek vele, sok időbe került. Én a fasírtsütés közepette figyeltem a munkát, s megjegyeztem az elkészítési módot. A külső réteg kekszszalámi-massza, a belsejében 1-1 szem meggy és tejszínnel lazított gesztenyemassza van. Közben elfogyott a gesztenye, a többibe puncspuding került. Az alja rumos-cukros vízzel meglocsolt piskótatallér. Másnapra jól átpuhult, egyet muszáj volt megkóstolnom. Fincsi:-)