Diós mézes

Még tavaly említettem, hogy nem csak recept, de mesélni való is sok gyűlt össze. Egy valamit mindenképp meg kell örökítenem. Bár anélkül sem fogom elfelejteni soha. 

December első felében várt rám az, hogy átbillenjek életkorom második fél évszázadába. Már korábban kijelentettem a családnak, hogy majd Férjem egy hónappal későbbi szülinapján ünneplünk, hisz az enyémre nincs időm készülni, a december mindig igen zűrös az iskolában, ráadásul aznapra még a szombatot is kijelölték munkanapnak. Férjem ötlete volt, hogy négyesben elmegyünk vacsorázni. Ki is nézett egy távolabbi, csendes helyet, hazarendelte arra a hétvégére Fiúnkat is, s nagy lelki nyugalommal, főleg, hogy semmi dolgom a szülinapommal, elindultunk. Megérkezvén, Lányom ment elöl, s amint nyílt az ajtó, rögtön megszólalt az Ez a nap más... kezdetű dal. A félhomályban kisebb tömeg ácsorgott, s eltelt néhány pillanat, miközben annál több gondolat futott át fáradt agytekervényeimen, mire rádöbbentem, hogy a család jól átvert. Semmit nem sejtettem. Senki nem szólta el magát, miközben mindezt megszervezték a hátam mögött. Várt még néhány meglepetés, én meg csak kapkodtam a fejem és törölgettem a könnyeim. Még távol élő Húgomék is ott voltak, "elugrottak" Tirolból bulizni egyet.

Sorra adagolták nekem a tudnivalókat, hogy ott is alszunk (Leányzó pakolt nekem mindent), tesóim és sógorom sütött sütit -még ezt is átvették tőlem-, albumot kaptam ötven év eseményeit megörökítő fotókkal, lufi, kitűző, virág, pezsgő... de vacsora az valódban volt, csak jóval több személyes. Jó buli volt, s máig nem értem, hogy nem gyanakodtam semmire. Valószínűleg azért, mert annyira elfoglalt voltam. De mindenképp megható volt, és köszönöm minden jelenlévőnek ezt az emlékezetes napot, mindenkinek. Én meg azóta már ötvenegyedik évemet taposom, de egyelőre semmi változást nem érzek. Nem zavar. Örülnünk kell, hogy megérjük, plusz ajándék, ha még egészségben is. 

Mivel saját szülinapomra nem sütöttem, egyik Férjemére készültet hozom, ami az enyém után kicsivel több, mint egy hónap múlva következik. Azt már itthon tartottuk meg, ahogy korábban elterveztem. Süthettem-főzhettem kedvemre.

Hozzávalók:

A mézes lapokhoz:

• 30 dkg liszt
• 1 csipet só
• 8 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 2 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 tojás
• 1 evőkanál joghurt/ tejföl

 Diós lap:

• 3 nagy tojás
• 15 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 12 dkg margarin
• 25 dkg liszt
• 15 dkg darált dió 
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 1+ 1 evőkanál kakaó
• 7 dl tej
• 20 dkg vaj
• 18 dkg cukor

A tetejére:

• 12 dkg étcsokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

A mézes lapokhoz valókat összegyúrtam: előbb a lisztet, cukrot, szódabikarbónát, sót vegyítettem össze, majd a margarinnal összemorzsoltam, aztán belekerült a méz, tojás, gyúrni kezdtem. Mivel nem állt össze, tettem bele egy evőkanál joghurtot (tejföl is jó), annyit, hogy ne legyen kemény a tészta, mert akkor nehéz kinyújtani.

A tésztát kettéosztottam, s alaposan lisztezve alul-felül, mert igencsak ragacsos a tészta, sorra kinyújtottam, tepsi hátán sütöttem őket. Nagyobb, 28×34 cm-es tepsit használtam.

A diós tésztához előbb a tojásokat kevertem el a cukorral, puha margarinnal, vaníliás cukorral, majd belekerült a liszt, dió, szódabikarbóna és több részletben a tej. Alaposan összekevertem, majd ugyanabban a tepsiben, aminek a hátán a lapok sültek, belesimítottam- előtte papírral béleltem-, s 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a pudingporokat egy evőkanál kakaóval elvegyítettem, majd kevés tejjel simára kevertem. Hozzáadtam a többit is, és állandóan keverve sűrűre főztem. Miközben hűlt, sűrűn meg kell kavarni, hogy ne legyen darabos. Közben a vajat is elkevertem a cukorral, és a kihűlt pudingot kanalanként hozzáadtam, végül még egy evőkanál kakaót kevertem bele.

Összeraktam a sütit: legalul egyik mézes lap került, rá fele krém, erre a diós lap, a krém másik fele, végül a másik mézes lap. Tenyérrel kissé meg is nyomkodtam a tetejét.

A csokit az olajjal vízgőz felett felolvasztottam és bevontam vele a csokit.

Másnapig hideg helyen pihentetjük. Addig jól átpuhulnak a mézes lapok és szépen szeletelhető.

 A sütihez az ötletet ez a recept szolgáltatta. Bár egész más lett, de amint ránéztem, a recept elolvasása nélkül nekem ez az elkészítési mód jutott eszembe. El fogom egyszer az eredeti módon is készíteni, mert úgy is biztos nagyon finom, de az én elképzelésem szerint készülttel is elégedett volt a család. Gyerekeim szerint ez volt a legfinomabb süti az aznapi felhozatalból. 

Almás és túrós bukta

 Nem tudom, hogy illendő-e még ilyentájt boldog új évet kívánni, de idén most írok először a blogra. Nem, nem volt semmi gond, csak elfoglalt voltam. Nagyon. Úgy két hete már írni akartam, de épp lemerült a fényképezőgép, s mire feltöltöttem, kiválogattam, körbevágtam a fotókat, már igencsak későre járt. Azóta megint gyűlt nagy adag közzétenni való, de valahogy a hozzá szükséges idő nem akar összejönni. 

Ezt a hétvégét pihenésre szántam. Semmi munkahelyi dolgot nem akarok látni. A pihenés az nem egészen jött össze délutánig, mert egyik házi munka vonzotta maga után a másikat. Meg főztem, holnap ne kelljen, s mit csináltam még? Hát persze, hogy sütöttem! Csak buktát. A múlt hétről maradt csomag túró és néhány fonnyadt alma adta az ötletet.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4,5 dl tej
• 1+2 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 15 dkg zsír
• 1 egész tojás+ 2 sárgája

A túrótöltelékhez:

• 50 dkg túró
• 5 evőkanál cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 tojásfehérje
• 3 evőkanál gríz

Az almatöltelékhez:

• 5-6 alma
• 2-3 evőkanál cukor
• kevés fahéj vagy mézesfűszer
• 1 evőkanál gríz
• + 1 tojás s lekenéshez

Így készült:

Előbb az almával foglalatoskodtam: megpucoltam, felaprítottam, kevés cukorral fedő alatt párolódni tettem. A cukor mennyisége ízlés, illetve almafüggő. Mikor az alma megpuhult és már nem volt túl sok leve, félretettem hűlni. 

A tésztához a tejet melegíteni kezdtem. Elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, és mikor már kellemes meleg, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 

A lisztet elvegyítettem a többi cukorral és sóval, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojást, a két sárgát ( a fehérje kell majd a túróhoz) és élesztős tejet. Összegyúrtam, közben még úgy fél dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű, könnyen gyúrható tészta legyen. 

Kicsi liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben elkészült a túrótöltelék: a túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal. A fehérjéket kicsit felvertem, csak villával, ezt is beleborítottam, végül a grízt.

Az almához is kevertem egy evőkanál grízt.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, négyzetekre vágtam. Közepére tölteléket pakoltam, a két-két szemben lévő sarkot ráhajtottam, kicsit össze is nyomtam. Tepsibe pakoltam, tojással lekentem.

180 fokon szép pirosra sütöttem.

Valamivel több, mint felébe volt elég a túró, többibe alma került. Utolsó kettőbe meg már az sem jutott, azokba mogyorókrémet tettem. De lekvár is tökéletes lenne, mondjuk szilva. 

Most sült, de úgy fele már el is fogyott. Nem ettünk meg annyit máris, elosztogattam.