Málnás-grízkrémes piskóta

Az udvaron lévő néhány málnatő javában dolgozik az idei termésen, miközben én a mélyhűtőben tartogatom a tavalyi maradékát. Ezért is akadt meg a szemem ezen a recepten. Tegnap megsütöttem a piskótát, kis bakival, ma folytattam. Az történt, hogy kikavartam a sárgákat, majd kivettem Fiam kezéből a fehérjét, amit közben hűségesen vert a csipet sóval, csak éppen habosodni nem akart. Ekkor toppant be a Férjem, aki áradozni kezdett az ismerősök egyévesnyi Leánykájáról. Miközben beszélgettünk, a hab közben szépen felverődött, én meg a kikavart sárgájához borítottam. Ekkor döbbentem rá, hogy kimaradt a cukor belőle:-) Előbb arra gondoltam, nem is teszek többet bele, fele ugyanis már benne van a sárgájában. Mégis hozzákavartam még két evőkanállal, nehogy ne nőjön fel. Végül mégiscsak piskóta lett belőle, csak kicsit laposabb a vártnál.

 Hozzávalók:

• 6 tojásból kakaós piskóta
• 5 dl tej
• 5 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 25 dkg vaj
• 18 dkg cukor
• 1 csomag fagyasztott málna (kb. 50 dkg)
• 2 csomag tortazselé

A szokásos módon (szerettem volna legalábbis) elkészítettem a piskótát. 

A krémhez a tejből, grízből, vaníliás cukorból sűrű tejbegrízt főztem. Néhányszor megkevergetve hagytam kihűlni.

A vajat a cukorral kikavartam, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt tejbegrízt.

A krémet a piskótára simítottam.

Tetejét kiraktam málnaszemekkel.

A tortazselét elkészítettem a használati utasításnak megfelelően. Mivel nekem csak színtelen volt itthon, a víz egy részét szörppel helyettesítettem, így cukrot is kevesebbet tettem hozzá. A felforrt zselét hagytam kicsit hűlni, közben meg-megkavargattam, nehogy megdermedjen, majd kanalanként elosztottam a málnán.

Mutatós és finom süti lett belőle.

(Ötlet: Receptözön Sütemények, 2012/1.)

Éppen két hete, hogy utoljára jelentkeztem. Nem az történt, hogy nincs mit közzétennem, s az sem teljesen igaz, hogy időm nincs rá, mert ha nagyon akarnék, szakítanék rá. Valahogy alábbhagyott a lelkesedés. Nem érzek késztetést rá, hogy ha már leülök a számítógép elé, közzétegyek egy újabb receptet, amiből már valószínűleg számtalan kering a világhálón. A múlt héten nem is sütöttem, recepteket sem nézegettem, de ezt tegnap pótoltam. S süthetnékem támadt, meg elhatározás, hogy akkor mármost a szabad vasárnap délutánomat egykor oly kedves időtöltésemre szánom. S rájöttem, most is kedves:-)

Csokitorta, kedvünkre

Nem teljesen csak úgy készült, mert azért alkalmat mindig találok tortasütésre. Most többet is egyszerre. Először is már 17 éve boldogítjuk egymást jóban-rosszban Férjemmel, aztán meg Sógoromék ellátogattak ma hozzánk, akinek szülinapja volt a múlt héten. Nem bonyolítottam túl a tortakészítést, no nem is szoktam, az nem az én műfajom. Egy egyszerű csokitortát kerekítettem, amit mindenki szeret.

Hozzávalók:

• 5 tojásos kakaós piskóta
• 3 evőkanál liszt
• 2 egész tojás
• 5 dl tej
• 20 dkg étcsokoládé
• 25 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó (holland)

Így készült:

A piskótát kerek tortaformában megsütöttem.

A 3 púpos evőkanál lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a tojásokat, s egyneművé kevertem. A többi tej hozzáadásával sűrűre főztem. Előbb összecsomósodott, de ahogy főni kezdett, kisimult.

Még azon forrón beleaprítottam a csokit, kevergettem, míg felolvadt. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A margarint a cukorral kikevertem, majd kanalanként belekavartam a csokis krémet. Közben a kakaót is hozzákevertem.

A kihűlt piskótát kettévágtam, fele krémet belekentem, a másik felével bevontam. Bonbonnal s apró csokigolyókkal díszítettem, de ez már ízlés, idő és tehetség kérdése.

Finom lett a krém, és jó kiadós. Az ízlésemnek megfelelően nem túl édes, jó kakaós.

S ha már torta, említsem meg Lányom szülinapi tortáját:-) Amit beharangoztam... Volt egy olyan szándékom, hogy megpróbálkozok fondant-os tortával. De rá kellett jönnöm, hogy ezt nem este 10-kor kell elkezdeni, meg hogy úgy egyáltalán ez nem nekem való. Hamis marcipánt akartam rá készíteni, amivel már próbálkoztam s formálhatónak bizonyult. Illetve készítettem is, csak éppen kihűlés után is lágy volt, nem engedte magát alakítani. Amúgy is fáradt és nyűgös voltam már, hagytam az egészet, felvertem még egy adag tejszínt (ananászos túrótortát kért a Leányzó), bevontam vele, majd néhány kínlódva kialakított rózsát rábiggyesztettem, s lefeküdtem.

Nem is készült fotó a tortáról, csak a rosszkedvű Leányzóval együtt (másnapra be is lázasodott, nem hiába volt levert). Tanulság? Maradok az együgyű, ám ehető tortáimnál. Vagy egy egész napot szánok a kísérletezésre, mert még mindig ott bujkál bennem a vágy, hogy próbára tegyem magam:-)

Aszalt gyümölcsös fonott kalács

Húsvétra terveztem megsütni, de akkor szerencsére nem maradt rá időm. Azért szerencsére, mert akkor biztos ránk száradt volna. De később, akkor, mikor már kihevertük a sütitúladagolást, jó ízűen megettük vacsorára teával, meg tízóraira.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (ebből 40 dkg rétesliszt)
• 1 teáskanál só
• 40 dkg túró
• 25 dkg margarin
• 4 evőkanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 3 dl tej+szükség szerint
• 3 tojássárga
• 20-20 dkg mazsola, aszalt szilva és sárgabarack
• 1 tojássárga + 1 evőkanál tej lekenni
• 2 evőkanál cukor beszórni

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, kiskanálnyi cukrot elkevertem benne, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszteket, sót, többi cukrot, túrót tálba tettem, a margarinnal elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojások sárgáját, az élesztős tejet, s összegyúrtam. Nekem elég volt a 3 dl tej, mert a túró, házi lévén, krémesen lágy volt. De ha szükséges, még langyos tej kerülhet bele. A tészta inkább kemény, rugalmas legyen.

Letakarva hagyjuk megkelni.

Az aszalt szilvát és barackot kisebb, mazsolányi darabokra vágtam, összevegyítettem a mazsolával.

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkán 6 részre osztottam. Mindegyiket hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, megszórtam a gyümölcskeverék hatodával, feltekertem. Hármat-hármat összefontam, papírral bélelt tepsibe tettem.

Hagytam még kelni 15-20 percet. Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra.

A kalácsokat lekentem a sárgája és tej keverékével, megszórtam cukorral, s szép pirosra sütöttem.

Nem tettem bele sok cukrot, mivel az aszalt gyümölcsök úgyis tartalmaznak eleget. Nem is lett túl édes, de ha valaki édesen szereti, nyugodtan megduplázhatja a cukor mennyiségét.

S tessék, innen máris 4 tojásfehérjém maradt! Hasonlóan gyűlt össze a krémeshez való:-)

Mákos béles

Ritkán sütök mákost. Márpedig azért, mert a család többi tagja nem szereti. Néha próbálkozom, hátha ilyen-olyan formában pozitív lesz a fogadtatás, de mostanáig nem sikerült ezt elérnem. De ebből Fiam egyik szeletet vitte a másik után, s mindegyiknél megjegyezte: Finom ez a mákos! Két szelet maradt belőle, amit jó lelkűen mindenki hagyott a másik családtagnak, végül kopogósra száradt:-)

 Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 30 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg margarin
• 3 tojássárgája
• fél csomag sütőpor
• 5 dkg porcukor
• kb. fél dl tej

A töltelékhez:

• 1 kis üveg meggydzsem
• 20 dkg darált mák
• 5 dkg margarin
• 17 dkg porcukor
• 2 dl tej
• 1 citrom lereszelt héja
• 14 dkg liszt
• fél csomag sütőpor
• 3 tojásfehérje
• csipet só

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót, cukrot, sütőport elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojások sárgáját, s annyi tejet, hogy összeálljon a tészta.

Két részre osztottam, mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam. Egyiket tepsibe tettem, megkentem a dzsemmel.

Elkészítettem a tölteléket: a margarint elkevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tejet, aztán a darált mákot, lisztet, citromhéjat, sütőport, végül a tojások habját egy csipet sóval keményre verve.

A tölteléket a lekvárra öntöttem, elsimítottam. Befedtem a másik lappal. 

Villával megszurkáltam a tetejét.

180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Szeletelés előtt beszórtam porcukorral, de ez el is maradhat.

 A recept a Príma Konyha Magazin 2006. decemberi számából származik.
Az eredetiben magozott meggy van keverve a máktöltelékbe, nekem csak alá került meggydzsem. Bízom benne, hogy ez a recept meghozta a kedvet a mákos sütikhez:-) Nem nekem, mert én eddig is szerettem, hanem a Férjemnek s a gyerkőcöknek. Mert van még jó néhány kipróbálásra váró mákos recept!

Krémes, maradék tojásfehérjéből

Férjemnek névnapja volt a múlt héten, s mivel régebb Anyukám mindig krémest sütött neki, gondoltam, most én is meglepem vele. Aznap nem volt időm elkészíteni, csak egy sport szeletet dobtam össze, hogy mégis legyen valami finomság.
Megint a naptárból sütöttem. Egy ideje nézegetem ezt a krémes receptet, s bár voltak kétségeim a sikert illetően, mivel sokkal egyszerűbb, mint az igazi krémes, így belevágtam. Meglepően finom lett. A lap is, meg a töltelék is.
Az arányokon változtattam, a nagy tepsimhez igazítva. Így írom le a hozzávalókat.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 35 dkg liszt
• 20 dkg margarin
• csipet só
• 1 egész tojás +1 sárgája
• 1 evőkanál ecet
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 12 dl tej
• 4 csomag vaníliás pudingpor
• 22 dkg + 2 evőkanál cukor
• 10 tojás fehérje
• 1 csipet só

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, sót a margarinnal elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojást meg az egy sárgáját, ecetet, tejfölt. Nekem 1 evőkanállal elég volt, mert nagy volt a tojás. Addig gyúrtam, míg sima lett.

2 részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam őket, 175 fokon egymás után tepsi hátán kisütöttem. Sülés közben kisebb lett a lap s felpúposodott, akár a leveles tészta.

A töltelékhez a pudingporokat kevés tejjel elkevertem, s a többi tej hozzáadásával meg a 2 evőkanál cukorral felfőztem.

Közben a Férjem a tojásfehérjéket előbb a  csipet sóval, majd a többi cukorral keményre verte. Mikor felfőtt a puding, elkezdtem kanalanként hozzáadni a habot, közben a lángon hagytam. Még kellett volna együtt főzni 1-2 percig, de amint belekerült az egész hab, le is vettem, mert elkezdett odaégni az edény aljához.

Az alsó lapra kentem a tölteléket, melegen kissé folyós volt, a szélein vissza kellett tessékelnem a lapra. De amint hűlt, szépen megdermedt. A másik lapot felszeletelve tettem rá.

A recept szerint nem kell felvágni előre a lapot, én nem hittem neki. De igaza volt, kipróbáltam, miután megdermedt, felvágható a töltelék kifolyása nélkül.

Azért mégiscsak jók ezek a naptáras receptek:-)

S hogy honnan ennyi fehérjém? Már vagy 2-3 hónapja gyűjtögetem őket a mélyhűtőben, igaz, más célra, de majd lesz arra is. Muszáj volt ezt kipróbálnom! Mikor élesztőset sütök, többnyire csak a sárgákat teszem bele, a fehérjét teszem a többihez, a jégre. S kiolvadva ugyanúgy viselkedik, mint frissen. 

Arról meg fogalmam sem volt, hány fehérje van a dobozban. Ezért lemértem a laptól megmaradt fehérjét (3,3 dkg volt), s annyit öntöttem ki a dobozból, hogy 9-szer annyi legyen.

Mivel anyák napja is van, a virágok és a krémes mellé még kívánok minden Édesanyának sok boldogságot!

Újra elkészült, az eredeti mennyiségekkel. Így is elegendő a nagy tepsihez, bár a lap vékonyabb lett, de nem is kell hogy vastag legyen, a krém a lényeg!
A lapokhoz: 25 dkg liszt, 15 dkg margarin, 1 nagy tojás, csipet só, 1 evőkanál ecet, tejföl. Bár most tejföl nélkül összeállt a tészta.
A krémhez pedig : 4 csomag vaníliás pudingpor, 5 dl tej és 5 dl víz, 30 dkg cukor és 9 tojásfehérje.
Az elkészítés menete ugyanaz, kivéve, hogy nem szeleteltem fel a felső lapot. És tényleg szeletelhető úgy egyben!
Ilyen lett:

Pitypangméz

Ma néztem szét, hogy már alig találni pitypangvirágot, pedig úgy terveztem, ha beválik, még egy adag készül belőle. Mert bevált, tényleg méz íze van. Bár nem méz, hanem sűrű cukorszirup. De a csodatevő, pongyola pitypangként "anyakönyvezett", gyermekláncfűnek (ez kedvesebb) is nevezett növény lelke benne van, így bízom benne, hogy az esti teába belekevert 1-1 kiskanálnyi méz nem fog megártani:-)
 Ez pont egy hete készült. Azért emlékezetes, mert sűrű nap volt. Pénteken leszedtem a virágokat, mostam, főztem, másnapig állt, ahogy kell. Aztán szombaton leszűrtem, s elkezdtem főzni. Közben készülődtünk az iskolai tavaszi mulatságra, indulás előtt levettem. Hazaérvén újra főztem, majd megint mennem kellett. Míg vasaltam, hagytam megint főni. De akkor meg elkezdett mindent összefröcskölni apró cukorcseppekkel. Nehogy már még több munkát adjon nekem, kevés hűlés után végső helyükre kerültek.
Ilyen szép színe lett:

Hozzávalók:

• 120-150 virág 
• 1 l víz
• 1 kg cukor
• 1 citrom leve

Így készült:

A frissen ( természetesen nem út mellől) szedett virágokat megmostam, majd 1 l vízben feltettem főni. Amint felfőtt, el is zártam. Másnapig lefedve állni hagytam.

Leszűrtem, a virágokat ki is nyomkodtam. Hozzáadtam 1 kg cukrot és 1 citrom kifacsart levét. Kis lángon főni kezdtem. Nem is lenne szabad főnie, csak éppen párolognia. De nekem a legkisebb lángon is bugyogott, s ahogy sűrűsödött, egyre jobban pöfögött.

Addig kell főzni, míg híg méz sűrűségű lesz.

Alaposan kimosott üvegekbe töltjük. Én hűtőben tartom, s teába használjuk. Állítólag sütibe is használható méz helyett, ha kipróbálom, igazolom vagy cáfolom:-)

Orleans szelet

A konyhában sütis naptáram van. Mi más is lehetne:-) Minden hónaphoz tartozik egy sütifotó, recepttel. Ez még a márciusi, s mindenképpen meg akartam sütni. Annyira szép a naptárban lévő fotón! Azt mondanom sem kell, hogy az enyém meg sem közelíti kinézetre. A lap beszívta a lekvárt, s nem különült el olyan szépen, mint a naptárban. Az állítólag meggylével színezett kellemes rózsaszín cukormáz nekem elég vad színt nyert. Beletörődvén az újabb "kudarcba", elfogyasztottuk a sütit. Azért is:-) Nekem ízlett, édeskés-savanykás, puha finomság lett belőle.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 10 dkg porcukor
• 20 dkg puha vaj
• 40 dkg liszt
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 2-3 evőkanál tej

A töltelékhez:

• 2 kis üveg ribizlilekvár (vagy más, savanykás lekvár)

A mázhoz:

• 20 dkg porcukor
• 4-5 evőkanál meggylé (meggybefőtt leve)

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, cukrot, sütőport elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a tojást, s annyi tejet, hogy összeálljon a tészta. (Az eredeti receptben nem volt tej, de növeltem a liszt mennyiségét 10 dkg-mal.) 

A tésztát 3 részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam s sorra világosra sütöttem.

Ha kihűltek a lapok, lekvárral összeraktam.

A mázhoz a porcukrot kikevertem annyi meggylével, hogy sűrűn folyós masszát kapjak. A felső lapra kentem, s hagytam megszilárdulni.

Másnapra megpuhult, s könnyen lehetett szeletelni.

Még a Hédi szülinapi bulijára készült, s igen kevés lett maradt belőle, ebből szeltem néhány fotózható darabot. Hát ilyen lett.

S hogy nem lett olyan szép rózsaszín a máz, talán a kapkodással együtt járó figyelmetlenség lehet az oka: elnéztem, hogy fél citrom leve is kellett volna hozzá, meg a meggylé. (Most jöttem rá, hogy előkerestem a receptet...) Mindez 30 dkg porcukorhoz. Ezt nem néztem el, csak soknak tartottam. S valóban, elég volt az általam használt mennyiség.