Blogkóstoló 7.: Karácsonyi isler

Tudom, tudom, húsvét közeledik, de hát ezen a néven találtam a sütit, nem akartam még a nevét is megváltoztatni (a receptet is csak ici-picit, de tényleg).
Azt is tudom, hogy határidőn túl teszem közzé a receptet, hisz az tegnap lejárt. Mentegetőzzek? Az úgy volt, hogy hétvégére terveztem valami blogkóstolósat sütni, de rátalálván a krumplis tésztájú tortára, kiverte a fejemből az előző tervet. Na jó, akkor majd hét elején. Akkor meg az internet szólt közbe, úgy döntött, most nem tart velem. Szegény szerelő srác, este 7-kor is ott vacakolt vele, aztán ma visszajött újra, s úgy tűnik, minden rendben. Recept kikeresve, megsütve, ujjammal együtt, fotózva, közzétételre készen.
A legújabb Blogkóstoló háziasszonya Viki. Ő Juditot sorsolta nekem, a Kincsesbarlang blog tulajdonosát. Sok reformfinomságot rejt ez a "barlang". Jó volt belemélyedni, ha rövid idő erejéig is, egy egész más sütés-főzési stílusba, mint amit én "művelek". Kíváncsi is voltam a végeredményre, leginkább a fogadtatásra. Gergő volt az első tesztelő, még úgy, csoki és lekvár nélkül, s ízlett neki a karácsonyi isler. Aztán mindenkinek.

Hozzávalók:

• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 15 dkg fehér búzaliszt
• 30 dkg vaj (nekem margarinnal vegyesen, nem volt annyi vaj itthon)
• csipet só
• 4-5 evőkanál méz
• 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
• fél üveg lekvár
• 10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A lisztet, sót, puha vajat és mézet, fűszerkeveréket összegyúrtam. Nekem kicsit lágy lett, még gyúrtam bele 2 evőkanál lisztet.

1-2 órát pihentettem, közben készült a vacsora.

A tésztát kinyújtottam, korongokat szaggattam belőle. 190 fokon sütöttem, figyelve, mert hamar sül. 

Mikor kihűlt, lekvárral kettesével összeragasztottam. Málnalekvárt használtam.

A csokit gőz fölött felolvasztottam, a sütiket belemártottam.

Judit 30 dkg lisztből sütötte, én többet szerettem volna sütni. Fél adaggal növeltem a mennyiséget, azt fehér liszt formájában. Ez már nem teljesen reform, de kezdetnek megtette:-)

Cukor egyáltalán nincs benne, csak a méz. Mégsem hiányzik belőle.

Az oldala meg csupasz maradt. Csak a tetejét mártogattam bele a forró csokiba, s már nagyon túl akartam lenni rajta, meg is elégedtem vele így, ahogy van. 

Mindent összegezve: finom süti lett, bár holnapra gondolom még élvezhetőbb lesz, ha átpuhul. Judit, köszönöm a receptet, s a bepillantást egy reformkonyhába!

Habos kávétorta

Az eredeti neve egyszerű kávétorta, de én nem tartom annyira egyszerűnek. Legalábbis az összetevőit illetően.
Most erőt vettem magamon. Igyekeztem betartani a recept minden betűjét. Amennyiben eltértem, azt a szükség diktálta vagy az ésszerűség. Nem volt mandulám, ezért diót használtam. A 3 evőkanál instant kávét egyre csökkentettem, mivel gyerekek is ettek belőle. No és még egyet be kell vallanom: a habba csempésztem egy kis kapucsínót. Jó íze lett tőle:-)

Hozzávalók:

• 5 dkg margarin
• 15 dkg étcsokoládé
• 1 evőkanál instant kávé
• 20 dkg főtt, reszelt krumpli
• 4 tojás
• csipet só
• 18 dkg cukor
• 10 dkg darált dió
• 6 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor

A tetejére:

• 4 dl tejszín
• 2 evőkanál cukor
• 3 teáskanál kapucsínópor
• habfixáló
• 1 teáskanál kakaó

Így készült:

Előbb a krumplit főztem meg. Megpucoltam, kimértem 20 dkg-ot.

A margarint, csokit, kávét gőz fölött összeolvasztottam.

A tojássárgákat a cukorral elkevertem. Összekevertem a csokis masszával. Belereszeltem a krumplit, hozzáadtam a darált diót, lisztet, sütőport, összekevertem. 

A tojások fehérjét a csipet sóval felvertem, a masszához kevertem.

Kikent formába simítottam. 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. 

Mikor kihűlt, a tejszínt a cukorral és kapucsínóporral felvertem. Habfixálót is tettem bele, mert nem akart jó keményre verődni. A habból a tortalap tetejére szorosan egymás mellé halmokat nyomtam. Kakaóporral szórtam be.

Kíváncsi voltam, milyen lesz a krumplis tészta tortalapnak. Egyáltalán nem érzett rajta, a kávé és dió viszont igen. Kellemesen harapható, puha, szaftos lett a tészta. Gondoltam rá, hogy kettévágom a lapot és lekvárt kenek bele, hogy ne legyen száraz. D ezúttal jól tettem, hogy követtem a receptet. 

(Recept forrása: Blikk Nők Konyha, IV. évf. 6. szám)

Hagymatea

Úgy az oviban, mint az iskolában nagyon sok a beteg gyerkőc. Inkább múlt időben mondanám, mert a héten már szépen megugrott a létszám. No és nem is lenne igazi, ha az én gyerkőceim megúsznák. Szerencsére nem volt vészes az egész, se láz, se orrfolyás, csak makacs köhögés. Az is Leányzónál, Fiacskám egyelőre kemény gyerek. Gyógyszerekhez akkor nyúlok, ha Doktor néni felírja vagy javasolja, így házi szerekkel próbáltam kúrálni. Többek között hagymateával. Anyukámtól tanultam az elkészítését. Gyerekkorunkban mi is részesültünk belőle, s szerettük. Nem úgy Leányzóm. Nem volt elragadtatva tőle, de itta, itta. Hogy használt-e? Még mindig köhécsel, lassan egy hete, de már közel sem annyit. De a gyógyszertári köptetőkkel sem volt jobb tapasztalatom.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 1 l víz + 1 dl
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál méz

Így készült:

A hagymát megpucoltam, s néhányszor bevágva 1 l vízben feltettem főni. A forrástól számítva kis lángon 25-30 percig főztem, fedő alatt.

Közben a cukrot karamellizáltam. Mikor már az összes felolvadt, 1 dl vízzel felöntöttem, s addig főztem, míg feloldódott a cukor. 

A kész hagymafőzetet leszűrtem, s a karamellhez öntöttem.

Anyukám nem tett mézet bele, de én még belekavartam abból is egy evőkanállal, hogy hatékonyabb legyen.

Szerintem jó íze van, a karamell érezhető benne legjobban, bár utóízként ott a főtt hagyma is. Ráadásul jó édes lett, Hédikém pedig meglehetősen édesszájú. Most mégis húzta az orrát...

A cukrot így szoktam karamellizálni: egy evőkanálnyi vizet adok hozzá, ne locsogjon, csak éppen átnedvesítse. Időnként megkeverem, s mikor már az egész folyékony, nem darabos, de még szép világos (ha sötét, keserű lesz), felöntöm vízzel, s főzöm, míg feloldódik az egész. Így egyenletesebben pirul, mint víz nélkül. 

Mogyorós brownie

Másik tegnapi süti. Persze már írmagja sincs:-)
Mikor itt volt a Húgom, brownie-val  (is) akartam kedveskedni neki. Az is mogyorós volt, de akkor nem is foglalkoztam a fotózással, meg aztán bent is felejtettük szépen a sütőben, s kiszáradt. Megettük, nem volt úgy sem rossz, csak éppen nem a megszokott állaga volt. Arra sem emlékszem, hogyan készült pontosan. Így egy másik receptet kerestem, egy klasszikusat, amit aztán felturbóztam mogyorókrémmel, meg mogyoróval, tejcsokival. Figyeltem rá, ki ne száradjon megint. Kicsit vékonyka lett, de nagyon finom.

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj
• 3 evőkanál mogyorókrém
• 5 dkg kakaó
• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 20 dkg liszt
• nagy csipet só
• 10 dkg tejcsokoládé
• maréknyi mogyoró

Így készült:

A vajat megolvasztottam. Hozzákevertem a mogyorókrémet és a kakaót. Majd a cukrot, egyenként a tojásokat, végül a sót és lisztet. Simára kevertem, papírral bélelt tepsibe simítottam a masszát. 

A csokit és a mogyorót durva darabokra vágtam, a massza tetejére szórtam.

170 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem.

25×32 cm-es tepsiben sütöttem, de kisebben kellett volna. Ami meg nekem van ennél kisebb, az nagyon pici. Nagy tepsim van 3-4, meg pici néhány. Be kell már szereznem egy köztes állapotút. Amúgy nem hiányzik, mert mindig nagy adagokat sütök.

Banános-almás koszorú

Még mindig alma:-) Bár ebben nem az alma a főszereplő, inkább a süti szaftossága köszönhető neki. A banán íze és illata uralja inkább. Puha, finom süti lett. Hogy mennyire? Brownie-t is sütöttünk ma (erről majd a későbbiekben, remélem, nem egy hét múlva), de jobban fogy a banános. Azt hiszem, ez sokat elárul:-)

Hozzávalók:

• 22 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 3 tojás
• 22 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• nagy csipet őrölt gyömbér
• 2 közepes banán 
• 2 közepes alma
• 5-5 dkg tej- és fehér csoki + 2 evőkanál olaj díszíteni 

Így készült:

A puha margarint a cukorral elvertem. Hozzáadtam a tojásokat, egyneművé kevertem. A lisztet elvegyítettem a sütőporral, a masszához kevertem a gyömbérrel együtt. A banánt villával darabosra törtem, az almákat megpucoltam, lereszeltem. A gyümölcsöket a masszához kevertem.

A koszorúformát kikentem, belesimítottam a masszát.

175 fokon tűpróbáig sütöttem. Nekem ez 35 perc volt.

Mikor kihűlt, tányérra borítottam.

A kétféle csokit külön-külön felolvasztottam 1-1 evőkanál olajjal. Kivágott sarkú zacskóból becsorgattam a tetejét.

Valahol ezt is olvastam, ma teszteltem, s nagyon jó ötletnek bizonyult: a zacskó sarkán pici lyukat vágtam, majd egy csészébe téve beleigazgattam az alját, a zacsi többi részét lehúztam a csésze külsejére. Így könnyen bele lehetett tölteni az olvadt csokit, nem csöpögött mellé. Csak kiemeltem, összefogtam, s már csak a máz forrósága okozott gondot:-)

Krumplis palacsinta

Nem találjátok ki, mit sütöttem a hétvégére:-) Elárulom: almás sütit:-)
De ez még várat magára. Most a Kati, azaz Makacska játékára  szánt receptre szánok időt. Már közel két hete sült, azóta halogatom.
A játék kétféle feladatot tartalmaz. Az egyik egy irodalmi műben olvasott és elkészített étel receptje volna, a másik egy általunk kedvelt tea ismertetője. Bár naponta teázunk, így ez a feladat is testhezálló lenne, mégis az első mellett döntöttem. Amint elolvastam a játékkiírást, fel is ötlött bennem Kárász Nelli krumplis palacsintája, melyet a váratlanul betoppanó Takaró Sanyinak és öccsének sütött az éppen megfőtt krumpliból. Mivel addig nem hallottam krumplis palacsintáról, kíváncsi voltam, milyen lehet. Anyósomtól kaptam egy receptet, annak alapján készítettem el. Bár Nellié más volt, mert a regényből annyit megtudni, hogy a főtt krumplit zsírral és tojással gyúrja össze. Hogy még mi került bele, az nem derült ki.
Az én krumplis palacsintám ilyen lett:

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 3 tojás
•  kb. 4 dl tej
• 6 közepes főtt krumpli
• só 
• olaj a sütéshez 

Így készült:
A krumplit héjában megfőztem. Megpucoltam, hűlni hagytam.
A lisztből, tojásból, nagy csipet sóból palacsintatésztát kevertem. A tejet nem mértem, annyit öntöttem hozzá, hogy a szokásos sűrűségű tésztát kapjam.
Belereszeltem a krumplit. Így sűrűbb lett a tészta, de nem hígítottam tovább, mert vastagabb, kiadósabb palacsintának képzeltem el.
Mokkáskanálnyi olajat öntöttem a serpenyőbe, s a szokásosnál kisebb és vastagabb palacsintákat sütöttem belőle. Aztán megpróbálkoztam olaj nélkül, s mivel nem ragadt le, a többit úgy sütöttem.
Azon melegében, fokhagymás-borsos tejföllel ettük.

Jó lenne tudni, milyen is lehetett Nelli krumplis palacsintája... Mifelénk nem sütötték, azért ismeretlen számomra.
Röviden a regényről:
Németh László Iszony című regényéről van szó. Középiskolában tanultunk róla, de örülök, hogy akkor nem álltam neki kiolvasni. Élettapasztalat kell a megértéséhez. Kedvenc irodalom Tanárnőm mondta, hogy a jó irodalmi mű ismérve, ha bele tudjuk élni magunkat a hős helyzetébe. Na, ez olyan.
Nelli szemszögéből éljük át az eseményeket. Egy táncmulatságon megismerkedik Takaró Sanyival, aki tolakodó módon részesévé válik Nelli életének. Bár idegenkedik tőle, Édesapja halála belehajszolja a házasságba. Iszonyodik férjétől, aki nem hajlandó ezt észrevenni. Próbál menekülni előle, de a megváltást számára egy szándéktalan tett okozza: egy alkalommal betegségből éppen felgyógyuló férje közeledése ellen tiltakozva párnát szorít rá. Sanyi meghal. Nem tudni, hogy a betegség következménye, vagy Nelli okozta a halálát, de én szorítottam a főhősnek, hogy ne kelljen bűnhődnie. Nem kellett. Hacsak nem bűnhődés egész, további élete. Kislánya ugyanis, akivel anyai rokonaihoz költözik, ízig-vérig apjára hasonlít.
Érdeklődéssel olvastam a könyvet, s csodálkoztam közben, hogy az író férfi létére hogy láthat bele ilyen mélységekben a női lélekbe...

Csokis-gesztenyés szelet

Még az ünnepekre vásároltam gesztenyét, de végül nem használtam el. Egyet kivettem, hogy majd csak készítek belőle valamit. Hát készítettem:-) Nem kerestem receptet hozzá, csak úgy alkottam. Ez lett belőle:

Hozzávalók:

• 6 tojásból kakaós piskóta
• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 25 dkg gesztenye
• 10 dkg étcsokoládé
• 25-30 db szögletes keksz (pl. Petit Beurre)

Így készült:

Elkészítettem és megsütöttem a piskótát egy 28×32 cm-es tepsiben.

A pudingporokat elkevertem  a tejben és sűrűre főztem. Időnként megkavarva hűlni hagytam.

A margarint a cukorral kikavartam. Kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. A krémet elfeleztem.

Feléhez hozzáadtam a kiolvadt gesztenyepürét. A piskótára kentem, beborítottam keksszel.

A csokit gőz fölött felolvasztottam. Hagytam kicsit hűlni, aztán a krém másik feléhez kevertem. A kekszrétegre kentem. A krém tetejét villával becsíkoztam.

Másnapra a keksz átpuhult, s lehetett szeletelni. 

Az azért túlzás, hogy állandóan sütök, de hetente legalább kétszer beizzítom a sütőt. Vagy már ez is túlzás? Nem is ez a gondom, mert szeretem csinálni. Inkább az, hogy időnként nem nézek ki előre receptet, bár tudom, hogy sütni fogok, aztán jön a fejtörés, kamra, hűtő tartalmának számbavétele, receptkeresés, hogy akkor most mit is süssek. Ilyenkor szoktam csak úgy sütni valamit, a fellelt alapanyagokból. Lehet, van benne egy kis tudatosság is, mert sokkal izgalmasabb egy kitalált receptet elkészíteni, ugyanis nem tudom, milyen lesz a végeredmény. Ugyanakkor dühös is vagyok magamra, mert sok időt elpazarlok receptkeresésre és fejtörésre. Pedig tele van a számítógép elmentett receptekkel, tele a konyhaszekrény erre szánt polca receptes könyvekkel, az újságtartóból folynak ki a magazinok, több füzetet teleírtam érdekesnek talált receptekkel. Jó lenne már ezekből is sütni, ha beszereztem őket. Meg Anyukám receptes füzetét összeállítani itt, képekkel ellátva. No majd szép sorjába...

Almás krémes

Igencsak bosszantó, de amint elfogyasztjuk a magukat megadni készülő almákat, újabbak döntenek úgy, hogy ők megérettek a felhasználásra. Én meg állok elébe...
Ma almás krémes készült belőlük. Volt segítségem is, néhány napot itt töltött Húgom kis Unokaöcsémmel. Így együtt készítettük s ettük a sütit. S bármennyire marasztaltuk őket, az Apukának is hiányoztak, így ma haza is vitte őket.

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta (50 dkg)
• 1,5-2 kg alma
• 10 dkg cukor (több is lehet, az alma édességétől függően)
• fél citrom leve
• 1 csapott teáskanál fahéj
• 1 evőkanál gríz
• 4 dl tejszín
• 3 evőkanál cukor
• 1,5 dl tej
• 12 g zselatin

Így készült:

A leveles tésztát 2 részre osztottam. Kinyújtottam tepsi méretűre, s sorra kisütöttem tepsi hátán.

Az almát megpucoltam, lereszeltem. A cukorral, fahéjjal, citromlével párolódni tettem. Néha megkavartam.  Mikor elpárolgott a leve, hozzáadtam a grízt, s még 1-2 percig hagytam főni. Levettem a lángról, s hűlni hagytam.

A tejben elkevertem a zselatint, melegíteni kezdtem. Addig kevergettem kis lángon, míg feloldódott a zselatin. Kis ideig hagytam hűlni.

A tejszínt a 3 evőkanál cukorral felvertem. Fokozatosan hozzáadtam a zselatinos tejet, közben tovább vertem. Ekkor kissé folyékony lett, de hamarosan dermedni kezdett.

Az egyik leveles lapra rákentem az almakrémet. Erre a dermedni kezdő tejszín került.

A másik lapot felszeleteltem, úgy tettem a tejszín tetejére.

Néhány órára hűvösre tettem. 

Aztán 1-1 szeletet elfogyasztottunk belőle. Termetesre méreteztem őket, annak ellenére megbirkóztunk vele. 

Most már gondolkodhatok a következő almás sütin, ugyanis még várat magára egy adag alma.