Nagyon vártuk az őszi szünetet, napokig tervezgettem- készültem, hogy családlátogatás után nagyokat bóklásszunk Erdélyben ifjúkorunk helyszínein. Körösrév volt a fő cél, ahol úgy harminc évvel ezelőtt jártunk. Mivel nyáron kihagytuk szülővárosunkat, most egyből arra vettük az irányt, az egy éve nem látott nagynéniket meglátogattuk, unokatestvér, gyerekkori barátnő is sorra került, majd a Királyerdő-hegységet vettük célba, egy megállót beiktatva a frissen felújított Sólyomkő váránál. Ott aztán tényleg megálltunk. Bejártuk a várat, sorra vettük a felújítás pozitívumait és negatívumait, kívül-belül megnéztük, körbesétáltuk, elámultunk a csak hátulról felfedezhető irdatlan magas sziklafalon, mely tetejére építették anno a várat. Visszamenvén az autóhoz, megvitattuk, hogy itt maradjunk-e éjszakára, vagy továbbálljunk. Az ottmaradás mellett döntöttünk- de ha akartunk, sem tudtunk volna tovább menni, nem indult az autó. Telefon, mi lehet, hétvége, kit zaklassunk. Hétfőre halasztottuk az intézkedést, addig elfoglaljuk ott magunkat. Másnap túráztunk egy nagyot, következő napon végig esett jó kiadósan, így kényszerpihenőre ítéltettünk. Délután, mikor nagyjából elállt az eső, újra felmásztunk a várba, mert csak ott volt térerő, s néhány telefon után ígérkezett is segítség. Unokatestvérem párja jött értünk, ami nem volt egyszerű menet, mert nem egy könnyen megközelíthető helyen voltunk. Örök hála neki, megoldotta probléma nélkül. Egyből szerelőhöz vontatott, ahol másnap kiütötték a hibakódokat s biztatás nélkül beindult az autó. Jól megtréfált minket, azóta is beindul, de azért vár rá egy látogatás a szerelőnél, ilyet többé lehetőleg ne műveljen. Szerencsésen hazaértünk, s a tervek dugába dőlésén kívül más bajunk nem esett- jó lenne mindent ennyivel megúszni. Persze, ott maradt az űr bennünk, de idővel kitelik, van feladat, elfoglaltság bőven.
S miért ez a recept tartozik a sztorihoz? Míg várakoztunk az autószerelő híreire, Zilahon végigsétáltuk az utcát, ahol felnőttem, megállapítottuk, hogy házunk már nem ugyanaz, egész máshogy néz ki, az utcáról nem is beszélve. Ha végigmegyünk rajta, a fenyveshez jutunk, ahol régen hétvégente nagyokat kirándultunk. Most sétányok és játszóterek vannak ott kialakítva, egész barátságos. A régi kis söröző-étterem helyén pedig egy nagy épület van, a földszintjén étkezési lehetőséggel. Ha már ott voltunk, kértünk elvitelre ebédet, s Férjem lecsót választott sült csülökkel. Nem gondoltam, hogy ennyire fog ízleni. Annyira, hogy itthon is elkészült valami hasonló, a hűtőben várakozó utolsó kerti termések felhasználásával.
Hozzávalók:
A lecsóhoz:
- 2 nagy fej hagyma
- kevés olaj
- 6-8 paprika
- 1 kisebb patisszon vagy cukkini
- 1 kisebb padlizsán
- 3-4 paradicsom
- só
- bors, paprika
- 1 evőkanál házi ételízesítő
- 1,5 dl rizs
- 3 dl víz
A húshoz:
- 1 kg bőrös sertéscomb
- 1 evőkanál zsír
- kevés olaj
- só
- bors
- 4-5 gerezd fokhagyma
Így készült:
Előbb a húst készítettem oda, mert annak lényegesen több idő kell. A zsírt lábasba tettem, a combot egészben beletettem. Sóztam, borsoztam, s kevés olajat is alá öntve, kis lángon párolódni tettem. Többször átforgattam, majd belekerült a fokhagyma apróra vágva, 1 dl-nyi víz, lefedtem s egy órányit hagytam párolódni. Időnként ránéztem, megforgattam.
Közben a lecsóhoz a hagymát, paprikát felszeletelve kevés olajon párolódni tettem. Sót is szórtam rá. A patisszont és padlizsánt megmostam, utóbbit meg is pucoltam. Felkockáztam, s a hagyma-paprika tetejére borítottam. Bors, paprika, házi ételízesítő került rá, lefedve hagytam párolódni. Utoljára a felaprított paradicsom került bele, néhány perc után a rizs és víz. Hagytam puhára főni a rizst, néhányszor megkeverve, mert innentől hajlamos odakapódni. Ha a rizs puha, kóstolás, esetleges sózás- ízlés szerinti fűszerezés után kész.
A húst azon forrón nagy éles késsel szeletekre vágtam, s visszatéve a zsírjába, még addig pirult-párolódott, míg puha lett. Ha szükséges, közben pótolom a vizet. A végén már nem kell, így sül rá egy kis kéreg.
Együtt tálalva a nem túl barátságos kinézet ellenére nagyon finom tud lenni.
Akkor csülökkel ettük, az is hasonlóan készülhetett, párolva-szeletelve-sütve. Nekem comb volt itthon, de bármilyen tetszés szerinti husival finom lehet, de csak úgy magában is élvezhető a lecsó.
S ha már eleget "dumáltam", néhány fotót azért mutatok az otthon látottakról:
 |
| Zilah, református templom |
 |
| Zilah, főtéri részlet |
 |
| Sólyomkő vára lentről |
 |
| A vár köveiből később épült kápolna romjai |
 |
| Magaslaki Zichy-kastély |
 |
| Kilátás a várból- lent a vadászház és az autónk |
 |
A ház, ahol felnőttem
|
 |
| A fenyves a város szélén |
