Lencsesaláta

 Nem eszünk gyakran lencsét, talán évi két-három alkalommal. Abból egyik szilveszter, aztán év közben valamikor Leányzó eszembe juttatja a főzeléket. Vagy levest. Ilyentájt talán úgy három éve ugyanúgy készítek salátát a felhasználásával. Szeretjük, egyszerű elkészíteni és kiadós. Itthon is marad, buliba is jut. Nem hiszem, hogy ez kell ahhoz, hogy gazdagok legyünk- sokkal inkább azt, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. De megnyugtatásképpen...😉

Előkerestem a tavalyi fotót róla:

Hozzávalók:

• 1 csomag lencse (50 dkg)
• só
• 2-3 babérlevél
• 4 főtt tojás
• 20-25 dkg virsli
• 1-2 fej hagyma
• majonéz, tejföl

Így készül:

A lencsét bő, sós, babérleveles vízben megfőzöm, majd leszűröm, hagyom kihűlni.

Közben a tojást és virslit is megfőzöm.

A hagymát megpucolom, felkockázom. A virslit felkarikázom, a tojást kisebb darabokra vágom.

Összevegyítem a kihűlt lencsével, ha szükséges, sózom.

A majonézt (vagy házi, vagy 2-3 dl bolti) elkeverem egy evőkanál tejföllel, majd a salátára öntöm, átkeverem.

Virslit sem eszünk gyakran, ilyenkor is ebben a formában. 

Idén lefújta a család a lencsesalátát. Talán igazuk is van, mindenki megy valamerre, másnap meg jó lesz a korhelyleves, amit szintén újévre szoktam főzni. 

Itt írtam, hogyan készül a házi majonéz. 

Csokis-diós tekercs

 Míg aprócskák és hiszékenyek voltak a gyerekeink, elég volt kitalálni, hogy csempésszük be a feldíszített fát és ajándékokat anélkül, hogy észrevennék és gyanút fognának. Elég sokáig tartott ez az időszak, már azt is gyanítottam, hogy mindent tudnak, csak minket akarnak megtartani abbéli hitünkben, hogy ők azt hiszik, az Angyal hozza a fát és a levélkében kért ajándékokat. Egy idő elteltével aztán előálltak azzal, hogy a díszeket külön kérik, hogy nekünk kelljen feldíszíteni a fát. Azóta is így telnek a karácsony esték: együtt ékesítjük a fát, aztán következik az ajándékozás és Anyósomékkel közös vacsora. Ezt a részét szeretem legjobban az ünnepnek. A 25-ét, míg köztünk voltak, a Szüleimnél töltöttük, aztán minden évben a Nővéreméknél. Ez idén nem így volt. 26-án sógoromék jönnek hozzánk, ez változatlan.

Már tudják, (naná, 23 és 19 évesen😀), hogy mi állunk a háttérben, de nem tudnám megmondani, mióta. Az biztos, hogy régebb, mint én gondolom. Persze volt, hogy rákérdeztek, mert az iskolában felvilágosítják egymást. Azt válaszoltam rá, aki hisz benne, annak az Angyal jön karácsonykor.

Már említettem, hogy újra túlzásba vittem a konyhai ténykedéseket. Ez a süti nem tervezett volt, hirtelen ötlettől vezérelve a megmaradt nyolc darab tojásfehérjéből, a ledarált maradék darált dióból alkottam. 

Hozzávalók:

A diós laphoz:

• 8 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 8 evőkanál cukor
• fél csomag sütőpor
• 4 evőkanál liszt
• 8 evőkanál darált dió

A krémhez:

• 1 csomag csokoládés pudingpor
• 3 dl tej
• 1 tojás
• 4 evőkanál cukor
• 10 dkg étcsokoládé 
• 5 dkg vaj

Így készült:

A fehérjéket előbb a csipet sóval felvertem, majd kettesével hozzákanalaztam a cukrot, s addig vertem tovább, míg kemény hab lett belőle. Ekkor hozzákevertem a sütőport és lisztet -csapott kanállal mértem, majd a púpozott evőkanállal mért diót is beleforgattam, óvatos mozdulatokkal.

Sütőpapírral bélelt gáztepsibe simítottam, 180 fokos sütőbe tettem.

Addig sült, míg a teteje enyhén megpirult.

Amint kivettem a sütőből, konyharuha és a sütőpapír segítségével felcsavartam, így hagytam kihűlni.

Közben elkészítettem a krémet: a pudingport, cukrot a tojással és kevés tejjel simára kevertem, majd hozzáadtam a maradék tejet. Állandóan keverve felfőztem. Előbb nagyon darabos lesz, de addig kell főzni, míg szép sima masszát kapunk. Még azon forrón elkevertem benne a felkockázott csokit, majd ha ez felolvadt, a vajat is.

Ezzel a krémmel töltöttem meg a tekercset. Hagytam a tetejére is belőle, bevontam vele és cukorgyönggyel díszítettem.

Hideg helyre tettem. Másnap szépen lehetett szeletelni.

Volt, aki túl édesnek találta -nevezetesen Férjuram-, de nekem semmi bajom nem volt vele. Persze, hisz csokis! Tényleg finom volt, érdemes ily módon felhasználni a maradék tojásfehérjét.

S hogy gyűjtöttem össze ennyi fehérjét? Négy lett mindjárt a rózsa szeletnek köszönhetően, kettő a sós rúdtól, s megint kettő a linzer tésztájából maradt, aminek fele most csokival bevonva islernek állt. 

Karácsonyi apró pogácsa

Mivel itthon töltöttük a karácsonyt, nem terveztem sokat sütni. Nem jött össze! 😀 Sósból csak kettő lett, de édesből... meg sem számoltam. Na most gyorsan: apró és szeletes összesen nyolcféle. Aprókból még van, azok még jövőre is ehetőek lesznek: hókifli, linzer, isler és mézes. Sósból is van még- nem azért nem fogyott el, mert nem finomak, inkább azért, mert sikerült megint túlzásba vinnem. Amúgy elajándékoztam volna. De most olyan magunknak valónak alakult ez az ünnep. Azon elmélkedtem, hogy régen milyen nyüzsgés volt az ünnepeken. Hol hozzánk jöttek, hol mi mentünk, barátok, rokonok, szomszédok köszöntötték egymást. Mikor eljöttünk, sokáig hiányzott a társaság, a nagy szalmakrumplisütések, közös puzzle-ozások, kirándulások. Naivan azt gondoltam, majd itt is hasonlóan alakul. Ugyan, dehogy. De, bármennyire is csodálkozom magamon, ezt is meg lehet szokni. Olyan jól elvagyunk szűk kis családi körben is... Nem, mintha nem lenne jó nagyobb társasággal ünnepelni, de ha így alakult, így éljük az életünket.

Az egyik sós süti a visszatérő túrós rúd, a másik sajtos apró pogácsa, csak fél kg lisztből.

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 teáskanál só + 1 nagy csipet
• 25 dkg reszelt trappista sajt
• 20 dkg zsír
• 1 egész tojás +1 sárgája
• 1 dl tej
• 2-3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál köménymag
• 1 felvert tojás lekenni

Így készült:

A lisztet, szárított élesztőt, sót (púpozott teáskanállal mért, plusz egy csipetet is beledobtam) elvegyítettem. Hozzáadtam a reszelt sajtot, azzal is átforgattam, majd a zsírral elmorzsoltam. Belekerült az egész tojás és egy sárgája, a tej, s gyúrni kezdtem. Közben annyi tejfölt kanalaztam bele, hogy összeálljon a tészta.

Összegyúrás után hagytam pihenni egy órányit.

Lisztezett deszkán úgy ujjnyi vastagra nyújtottam, kicsi pogácsaszaggatóval kivagdostam, sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. Tojással lekentem, 180 fokon pirosra sütöttem őket.

Ezek nem pihe-puha foszlós pogácsák, hanem roppanós-harapósak, de a sok sajttól és köménymagtól finomak- nekem nagyon ízlett, azaz ízlik, mert még mindig rájárok. Persze, módjával, mert a nagy pihenések nem igényelnek túl sok kalóriát. De olyan jó egy kis gondtalanság-semmittevés! 

Mézes krémes szilvalekvárral

 Sok mesélni valóm lenne, de talán rendre sor kerül mindenre. Karácsony előtt még egy sütit szerettem volna megosztani- erre esett a választásom, ami legutóbb készült másodmagával, a mindig nagy sikerű meggyes mákossal. Ezúttal munkahelyi karácsonyozásra készült- itt is mindenki elégedetten falatozott belőle.

Ma reggel végre nem a telefon ébresztett, tovább is aludtam a szokásosnál. Aztán még lustálkodtam is. S közben a telefont pörgetve egy karácsonyi idézet hatására próbára tettem magam, nekem mi jut elsőként eszembe erről az ünnepről. Kis szobában a fekete négy lábú kályha melegében néhány fenyőág kevés dísszel, s két szerető nagyszülő. Amint betoppanunk, máris a kályhára kerül az étel, serceg a sült hús a vaslábasban. A karácsonyokat otthon töltöttük, azt nem tudom felidézni, hogy mikor tettük ezt a látogatást nagyszüleinknél, egész kicsi lehettem. Csak ilyen emlékfoszlány villant be. Ahogy telik az idő, egyre többször térek vissza gondolatban a múltba. Szépek voltak a karácsonyok- valószínűleg ezért kedvenc, mindig várva várt ünnepem. Nem csillogtak-villogtak, nem vártak ajándékhalmok, mégis jó visszaidézni őket. Talán azért, mert akkor még arról szólt, ami a lényege lenne.

Hozzávalók:

A mézes lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 15 dkg margarin
• 3 evőkanál méz
• 2 tojás
• 0,5 dl tej

A krémhez:

• 8 dl tej
• 8 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• + 1 üveg szilvalekvár

Így készült:

A lapokhoz tálba mértem a lisztet, cukrot, szódabikarbónát és összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a mézet, tojásokat, tejet és összegyúrtam. Pici lisztet még szórtam rá, úgy teáskanálnyit, mert a tészta - jó szokásához híven- igencsak ragacsos lett.

Pihent úgy egy órányit, majd 3 részre osztottam, lisztezett deszkán tepsi méretűre (28×32 cm) nyújtottam mindegyiket s sorra kisütöttem, 180 fokon. Gyorsan sül, figyelni kell rá- épp csak még kap egy kis színt, s már nem lágy a teteje.

A krémhez a tejből, grízből- enyhén púpos evőkanállal mértem- és vaníliás cukorból tejbegrízt főztem.

Időnként megkavarva hagytam kihűlni. A vajat elkavartam a cukorral és kanalanként hozzáadtam a hideg tejbegrízt.

Összeraktam a sütit: az egyik lapot lekentem szilvalekvárral, rákanalaztam és elegyengettem a grízkrém felét, majd erre került a második lap, lekvár, többi krém. A harmadik lappal lefedtem, kissé rányomkodtam.

Kamrába tettem. Másnapra megpuhult, szépen lehetett szeletelni.

Jót tett neki a savanykás szilvalekvár, máskor is be fogom vetni. De a mézes mindenképp jó- nálunk legalábbis mindig örül neki a család. Karácsonyra is terveztem sütni, de most már kihagyom, hisz most ettünk- még van 2-3 szelet belőle. Úgyis olyan hosszú a karácsonyi sütilista, hogy alaposan meg kell kurtítanom- főleg így, hogy teljesen átíródott a szokásos karácsonyi menetrend. Pedig sütivel kapcsolatos ajándéktervem volt... 

Fehér kifli

 A békaszemet kíséreltem meg átültetni kifli formába. (De régen jegyeztem le azt a receptet, épp tíz éve. A süti azóta számtalanszor elkészült. Ha csipkelekvár került a házhoz, Hédi biztos, hogy kikövetelte. Van is róla néhány újabb fotó, ideje lenne frissíteni.) Jó ez a tészta, tojás egyáltalán nem kell bele, mégis egész jól kezelhető és finoman puha lesz. Kifliként is jól szerepelt! Nem csipkelekvár került bele, hanem szilva, de ezúttal nem panaszkodok, hogy a megszokottal igazán finom. 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 dl tej+ 1 teáskanál cukor
• 2 dkg élesztő
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 dl zsír
• 2 dl joghurt (tejföl)
• lekvár tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, a cukrot elkevertem benne, majd belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, a lisztet elvegyítettem a sóval, porcukorral, citromhéjjal, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam az élesztős tejet, joghurtot (most tejföl helyett ezt használtam), összegyúrtam. Rugalmas, könnyen gyúrható tésztának kell lennie. Ha túl kemény, kis tejjel lehet rajta javítani. 

A tésztát egy órányi pihentetés után öt gombócra osztottam. Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, nyolc részre vágtam, lekvárral töltöttem, felsodortam, meghajlítva sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam. 

180 fokon világosra sütöttem e kifliket. Még melegen porcukorral szórtam be.

Darált húsos papucsok

Valamikor évekkel korábban készítettem hasonlót. Fotó is készült róla, de akkoriban még nem volt szokásom leírni piszkozatban, hogyan készült, bíztam a memóriámban. Ami napokig ugyan rögzíti a hozzávalókat és elkészítés menetét, de hosszú távon bezavarnak az újabbak és újabbak. Nem emlékeztem pontosan, hogyan készült, így mindig túlléptem a fotón, volt egyéb más közzétenni való. Tavasszal elkészítettem újra, ezúttal jegyzeteltem is. Így pár hónap eltelte után szöveg is kerül mellé. 

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 2 teáskanál só
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás
• 2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 fej hagyma
• 1 nagy csipet só
• 2 evőkanál olaj
• 50 dkg darált hús
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• bors
• pirospaprika
• 2 evőkanál sűrített paradicsom
• 10 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• + reszelt sajt a tetejére

A töltelék készült el előbb, hogy legyen ideje kihűlni: a hagymát apróra vágtam, az olajon a csipet sóval megpárolom, majd hozzáadom a darált húst és ételízesítőt. Mikor már morzsás, fűszerezem borssal, paprikával, még sózom, s ha már elpárolgott a leve, belekerül a sűrített paradicsom. Elzárom alatta a lángot és azonnal belekeverem a tojást és reszelt sajtot.

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben felfut, elvegyítettem a lisztet a sóval, elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojást, élesztős tejet, s miközben gyúrni kezdtem, annyi tejfölt, hogy jól gyúrható tésztát kapjak. Miután megdagasztottam, pici liszttel szórtam, letakartam s egy órányit kelni hagytam. 

Mikor szép nagyra nőtt a tészta, lisztezett deszkára borítottam, kinyújtottam úgy egy centiméter vastagra. Négyzetekre vágtam, átlósan 1-1 teáskanál tölteléket pakoltam a közepére, két szemben lévő sarkát egymásra hajtottam,kissé össze is nyomkodtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam, sajtot szórtam a tetejére.

180 fokos sütőbe tettem, pirosra sütöttem.

Előkerítettem a régi fotót is. Nincs mellette dátum, de az biztos, hogy sok éve készült. 

Névnapi szelet

Ha valaki előző nap délutánján nem említi meg, még a névnapomat is elfelejtem. Hazaérve, krumplipucolás közben azon agyaltam, milyen sütit dobjak össze gyorsan a rövid munka utáni órákban. Mert ezen a napon kollégáknak sütit szoktunk vinni. S pont én ne hódoljak eme szokásnak? Első ötlet valami kávés volt, másodikként pedig hamis mézest kavartam, mert az nagyon egyszerű és épp annyira finom is. Főleg, ha még csokival is bevonom. A kávés alapja persze, hogy csak összekevert tészta, s vajas krém is került rá, ami elkészültében segítségem is volt. Ha Férjem kavarja a krémet, finomabb lesz.😉

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 35 dkg liszt
• 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
• 10 dkg darált mandula/dió
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 1 csomag vaníliás puding
• 2 evőkanál liszt
• 1 púpozott evőkanál őrölt kávé
• 5 dl tej
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 10 dkg darált mandula
• + 4 dkg csoki a tetejére

Így készült:

A tojásokat a cukorral és sütőporral habosra kevertem. Majd belekerült a liszt, kávé, darált mandula, olaj, s mikor ezekkel is simára keveredett, több részletben a tej.

Sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam a masszát, és 180 fokon sütöttem. Mikor jónak ítéltem, a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Míg sült a tésztalap, megfőztem a pudingot: a pudingport, lisztet, kávét elvegyítettem, majd kevés tej hozzáadásával simára kevertem. Hozzáadtam a többi tejet is, több részletben, s állandóan kavarva sűrűre főztem. Gyakran megkavarva hagytam kihűlni. Közben Férjem összevegyítette a vajat a cukorral, s kanalanként hozzákeverte az időközben kihűlt pudingot. Legvégül a mandula került bele.

A kihűlt lapra rákentem a krémet, elsimítottam, s csokit reszeltem a tetejére.

Akár azonnal is szeletelhető.

Viszonylag gyorsan sikerült finomat készíteni. A kávéra szükségünk is van, kell egy kis pörgetés, mert karácsonyig sűrű a program. Munkahelyen is, itthoni tennivalókról nem is beszélve.

Mandula helyett dió is kerülhet bele, sőt, biztos azzal készítettem volna, ha lett volna.

A másik, amit elfelejtettem, pedig korábban eszemben volt, a blog évfordulója. Már tizenegy éve írogatom, november végén léptem át a tizenkettedikbe. Csuda tudja, meddig, néha semmi kedvem hozzá, máskor belelendülök. Nem ragozom tovább- amíg van lelkesedés, lesznek receptek is, mert azokból sosem fogyok ki.

Felhő szelet

Leányzóm adta az ötletet. Felhő szeletet evett párja nagymamájánál, s kérte, hogy süssek én is. Igaz, kicsit odáztam a készítését, mondván, majd akkor állok neki, mikor Gergő is itthon lesz. Úgy is lett. Bár leegyszerűsítettem a dolgom- a több, átnézett recept szerinti gyúrt, mézes lap helyett én csak kevert-kavartat készítettem, Férjuram krémet kavart, Leányzó habot vert. Biztos, a sok közreműködő egyénnek tulajdoníthatóan lett olyan finom! :-)

 Hozzávalók:

A tésztához:

• 2 nagy tojás
• 10 dkg cukor
• 2 evőkanál méz
• 1 teáskanál sütőpor
• 25 dkg liszt
• 1 dl olaj
• 1 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 3 evőkanál liszt
• 3 tojássárga
• 1 liter tej
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor

Továbbá:

• 5 dl tejszín (most cukrozott növényi habalap került bele)

Így készült:

A tésztához a tojásokat kevertem el a cukorral, mézzel, sütőporral, jó habosra. Majd belekerült a liszt, olaj, végül a tej. Simára kevertem, s sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 24×30 cm-esbe.

180 fokon sült, addig, míg pirulni kezdett a teteje, illetve tűpróbáig.

Elég vékony lett, az volt a tervem, ha nem lehet kettévágni, a tetejére kerül a krém és hab, nem lesz 2 lap. De kihűlés után sikerült..

A krémhez a pudingporokat, lisztet kevés tejjel simára kevertem, majd a tojássárgák is belekerültek. Fokozatosan öntöttem hozzá a többi tejet és közepes lángon, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Gyakran megkavarva hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, kanalanként hozzákevertem a vaj és cukor keverékéhez.

A tejszínt kemény habbá vertem.

Az alsó lapra kentem a krémet, erre került a hab. A felső lap felkockázva került rá, ezek mentén szeleteltem néhány óra pihenés után.

Nagyon finom süti, nem véletlenül kérte Hédi, hogy én is készítsem el.

Interneten többféle változata kering, egyik mézes lappal, a másik égetett tésztás lappal. Ez utóbbi kipróbálásra vár. ( Szerényen hozzáteszem, hogy harmadik változatként most már itt az én kevert tésztás felhő szeletem!😊)

Meggyes kókuszgolyó

 Úgy volt, hogy elmúlt hétvégén Fiam is hazajön, de megfázott, kicsi hőemelkedése is volt, így meggondolta magát, nehogy nekünk is hazahozzon valamit. Nem mintha nem lenne idehaza is egy-egy kis nátha, torokkaparás, rekedtség. De Ő vigyáz ránk. Viszont Leányzóm ígéretéhez híven minden hétvégén tiszteletét teszi szüleinél, így van, kire süssek-főzzek minden egyes szombat-vasárnapon. A sütést vasárnapra halasztottam, de hogy legyen előző napon is nassolni való, hempergettem egy adag kókuszgolyót, ezúttal meggyesen. 

Hozzávalók:

• 50 dkg darált keksz
• 2 dl porcukor
• 15 dkg vaj
• 3 evőkanál kakaó
• 1 dl meggylé
• 1 dl tej
• 1 fiola rumaroma
• kis üveg magozott meggy
• 5-6 dkg kókuszreszelék

Így készült:

A meggyet szűrőbe öntöttem.

A kekszet, porcukrot, kakaót, vajat összemorzsoltam, majd a meggylé, tej és rumaroma hozzáadásával összegyúrtam. 

Kis darabkákat szaggattam belőle, tenyeremben ellapítottam, 1-1 szem meggyet tettem a közepére, majd becsomagoltam, meggömbölygettem. Végül kókuszreszelékbe forgattam.

Szeretem ezeket a golyókat, vagy épp a kekszszalámit, gyorsan készülnek el, sütni sem kell, egyszerű alapanyagokból készülnek. S nem utolsó sorban finomak is.😋

A hétvégét pedig máris várom- itthon lesz mindenki! Legalábbis remélem, mert manapság semmi sem biztos...

Tejszínes kiflik

Ez a kifli is a hűtő tartalmának felhasználása során keletkezett. Így hasznosítottam a kis dobozka tejszínt, ami tejföl helyett került a tésztába. Roppanós, sokáig elálló süti lesz így a végeredmény. Szilvalekvár került bele, mert azzal szeretem legjobban a kifliket, de dióval is tölthető, vagy a kettő keverékével- valamikor próbáltam, úgy is nagyon finom. 

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 25 dkg margarin
• 2 dl tejszín
• lekvár tölteni
• vaníliás porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet a sóval és cukorral elvegyítettem, a margarinnal összemorzsoltam. Hozzáöntöttem a tejszínt (cukrozatlan habtejszín), összegyúrtam.

1,5- 2 órai pihentetés után a tésztát 4 részre osztottam. Mindegyiket sorra vékony, kerek lappá nyújtottam. Félbe-négybe, majd azokat is felezve felvágtam. Mindegyikre teáskanálnyi lekvárt tettem, a két szélét ráhajtottam a lekvárra, utána sodortam fel.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Még melegében beszórtam vaníliás porcukorral.

Oszthattam volna 5 részre is, mert kicsit pufibbak-nagyobbak lettek a kiflikék, mint terveztem, de majd legközelebb. Gergőnek pakoltam belőle, aki visszaérve,  benn is felejtette a kamrában, s néhány nap múlva megkérdezte, jó-e még. Hogyne, akár egy hét múlva is, ebben biztos vagyok.

Mandulás londoni szelet

Van az úgy, hogy nem találom a szavakat. Azaz igen, csak nem a megfelelőeket- már harmadjára törlöm ki az írottakat, mert valahogy nem tetszettek egymáshoz fűzve. Két részletben megnéztem egy filmet, s az eleje által ígértek ellenére igencsak nyomasztó folytatása lett. S ez rátelepszik a hangulatomra is. Gondoltam, ha nekifogok blogot írni, jobb kedvem lesz. Hátha...

Múlt hétvégén ritkán látott vendégeink voltak- messze sodródott Húgomék másik, kicsit közelebb lakóval együtt. Azaz az ikrek. Szívvel-lélekkel sütöttem-főztem, persze többfélét, többek között londoni szeletet, dió helyett mandulával. Nem teljesen a recepthez híven, mert a maradék tojásfehérjék felhasználása is cél volt, így a tésztába nem csak sárgája került, hanem egész tojás is. Így is finom volt! S míg a vendégek jártak egyet a Börzsönyben, addig én sebtiben le is fotóztam munkám eredményét.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 30 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 10 dkg margarin
• 1 egész tojás+ 1 sárgája
• 1 csomag sütőpor
• 4-5 evőkanál tej

A töltelékhez:

• sárgabaracklekvár
• 4 tojásfehérje (3 maradék, 1 a tésztából maradt)
• csipet só
• 20 dkg cukor
• 20 dkg darált mandula
• 1 citrom lereszelt héja

Így készült:

A mandulát diódarálón ledaráltam.

A tésztához a lisztet, sót, cukrot, sütőport elvegyítettem. Összegyúrtam-morzsoltam a margarinnal, majd az egész tojás és egy tojássárga, valamint kevés tej hozzáadásával összegyúrtam. Épp csak annyi tejet tettem hozzá, hogy könnyen gyúrható, puha, de nem ragacsos tésztát kapjak. 

A töltelékhez a tojásfehérjéket előbb a sóval vertem fel, majd a cukor hozzáadásával kemény, sima habot vertem belőle. Óvatosan belekevertem a mandulát és citromhéjat.

A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, tepsibe(sütőpapírral bélelt, 28×36 cm-es) igazgattam-nyomkodtam. Vastagon megkentem sárgabaracklekvárral, majd erre rákanalaztam a mandulás habot, amit aztán elegyengettem.

180 fokos sütőben sült, addig, míg kissé megpirult a teteje, illetve a szélén látszott, hogy a tészta kis színt kapott.

Kihűlve szeleteltem.

Puha, finom süti lett belőle, ami varázsát a savanykás lekvár adja meg. Persze a mandulás/diós pirult habbal karöltve.

Épp jó volt a családi pletykapartihoz, tréfálkozáshoz, komolyabb témák mellé is. 

Kókuszkrémes szeletek

 Többnyire eltervezem, hogy mit fogok sütni, aztán mikor a megvalósításra kerül a sor, a lehető legjobban leegyszerűsítem. Most éppen orosz kucsmát terveztem sütni, hogy Sógorom kedvébe járjak- ugyanis ez az egyik kedvenc sütije-, mert Ő is az én kedvemben járt. A nyár végén hazautazott meglátogatni az édesanyját, s mivel mi a szép tervek ellenére sem jutottunk el szülőföldünkre, Őt kértem meg, hogy hozzon nekünk egy zsák padlizsánt. Ugyanis ott olyantájt  az itteni árakhoz képest  aprópénzért vesztegetik ezt az általunk kedvelt zöldségfélét. Meg is érkezett a szállítmány, de azóta sem tudom, mibe került- abból készült a közösen főzött zakuszka, de a többit magunknak raktam be a fagyasztóba. Hát sütivel honoráltam neki egyelőre a kedvességét. Ami egy jóval egyszerűbb, de kókuszos és finom süti lett.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 3 tojás
• 20 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor (vagy vaníliás)
• 6 dl tej
• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 10 dkg kókuszreszelék + 2 evőkanálnyi a tetejére

Így készült
A tésztához a tojásokat habosra kevertem a cukorral, vaníliás cukorral, sütőporral, majd hozzáadtam a lisztet, olajat, elkevertem. Végül 2-3 részletben belekerült a tej is, simára kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát. (28×32 cm a tepsi mérete.)

180 fokos sütőbe tettem, tűpróbáig sütöttem. 

Közben a pudingból, tejből sűrű pudingot főztem. Sűrűn megkeverve hagytam kihűlni. A vajat a cukorral elkevertem, majd kanalanként került bele a kihűlt puding, végül a kókuszreszelék. 

Az időközben kihűlt tésztalapot vízszintesen kettévágtam. Fele krémet bele kentem, a másik felét a tetejére.

Kókuszreszelékkel szórtam be a süti tetejét.

Akár azonnal is szeletelhető. 

Nagyon szeretem ezt a kevert sütialapot. Nem egy piskóta, de finoman pihe-puha, s bármivel tölthető, vagy csokidarabokat, mazsolát, diót, bármit belekeverve gyorsan kész az édes harapnivaló. Sógorom is elégedett volt vele! De az orosz kucsmát is megkapja egyszer...

Kefires pogácsa

Mindig úgy jár az ember, ahogy még nem. Most pont így: egyik hétvégén szóltam a Férjemnek, hogy megint kiégett a hűtőben a világítás. Úgy is maradt, egy egész hétig, amikor újra sütéshez készülve a kivett margarin puhasága sem keltett bennem gyanút. A két nappal korábban vásárolt hús zacskóból való kibontása hatására esett le a tantusz, hogy itt bizony többről van szó, mint holmi kiégett körtéről. Gyorsan kihúztam a fagyasztó fiókjait, alsó és felső tartalma kicsit ki volt olvadva, de még közel sem csepegett, a középső teljesen fagyos volt. Benyúltam a frizsider mögé, hát kibújt a konnektorból. Hogy történt, fogalmam sincs, de legalább mindent kirámoltam, átnéztem. Ami gyanús volt, megkapta a macska, s a tartalom nagy részét azon a hétvégén felhasználtam. Utólag gondolkodtam el rajta, nagy szerencse, hogy nem olvadt le a fagyasztó, most épp tele van. De lehet, pont azért. Meg az is jó, hogy a kamrában van a hűtő, nem a konyhában. 

Legalább jó sokat sütöttem, többek között ezt a nagy adag pogácsát egy nagy pohár kefirből. Mert ugye minden kárban van valami haszon! 😃

Hozzávalók:

• 1 kg liszt ( + szükség szerint 1-2 evőkanálnyi, valamint a szóráshoz)
• 2 púpos teáskanál só
• 1 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír 
• 2 kicsi tojás+ 2 sárgája
• 1 nagy pohár kefir (4,5 dl)
• 1 tojás + csipet só+ magvak a tetejére

Így készült:

A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. Hozzáadtam a tojásokat, kefirt és időközben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért még egy púpos evőkanálnyi lisztet szórtam hozzá. Megdagasztottam, majd letakarva hagytam megkelni.

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, vékonyra nyújtottam, hajtogattam.

15 perc múlva újra kinyújtottam, ekkor jó ujjnyi vastagra. Kicsi pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam.

A csipet sóval felvert tojással lekentem, magokkal szórtam be- szezámmal, némelyiket feketével, vagy köménnyel-. 180 fokos sütőbe tettem, szép pirosra sütöttem.

Három tepsivel lett ebből a mennyiségből.

Frissen jó ropogós volt a külseje, szívesen rágcsáltam. De még harmadnap is, mert maradt belőle néhány előző napról a munkahelyen, s délben azzal csillapítottam gyomrom korgását.