Csak mert rég volt pogácsa. No nem a konyhánkban, hanem a blogon. Gyakran sütök, mert olyan sokoldalú. Jó reggel, délben, este, sőt minden napszakban.
(A bejegyzést épp tíz napja írtam- csak azért jegyzem meg, mert a leírt események után következett a hosszú hétvége, amiről előzőleg írtam. Kicsit keszekusza a blog is, mint az életünk. 😀)
Az előző hétvégén egyik gyerek sem volt itthon, akkor hanyagoltam a sütést-főzést. Szombaton kertészkedtünk, vasárnap kirándultunk. A Börzsöny egy újabb zegzugát néztük ki úti célnak, aztán menet közben változott a terv. De legalább jó sokat jártunk.
A legutóbbi hétvégén csak Leányzó jött haza, vasárnap pedig vele együtt Szegedre mentünk Fiúnkhoz. Vittük magunkkal az ebédet is, amivel egész szombaton készültem. A húsleves, lilakáposzta, krumpli és sült husik mellé négyféle süti is készült. Estére megint oda jutottam, hogy szerettem volna mihamarabb túljutni az egészen, s a végét leegyszerűsítettem. A pogácsa elsőként készült,így az nem lett (annyira) összecsapva.
Hát ilyenek a sűrű hétköznapok "pihentető" hétvégéi. De biztosan nem csak én vagyok így ezzel... De jöjjön a pogácsa a csapongó bevezető után. Ezúttal kinéztem egy receptet, hogy csak azért is azt követem. De több lisztből szerettem volna, sajt legyen már a tésztájába is, és a kevésnek ítélt tejet joghurttal egészítettem ki. Így megint saját alkotás lett belőle.
Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 2 púpozott teáskanál só
- 25 dkg margarin
- 10 dkg zsír
- 2 dl tej
- 4 dkg élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 1 tojás+ 3 sárgája
- 2 dl joghurt
- 25 dkg reszelt sajt + a tetejére 10-15 dkg