Diós-narancsos kifli

 Azon morfondíroztam, hogy mi régen nem is tudtunk a tejérzékenységről. Biztos előfordult, csak nem tudták, épp mi baja az illetőnek, miért betegeskedik folyton. Először Fiam születése után -ez több, mint 26 éve volt- szereztem róla tudomást: az utcánkban szintén akkoriban született kisfiút hordozták orvostól orvosig, végül Magyarországon derítették ki, hogy tejallergiás. Családunkban most először "ütötte fel a fejét". Az utóbbi időben hangoztatják azt is, hogy a tej nem felnőtt embernek való, pedig vannak kultúrák, ahol alapélelmiszernek számít. Azért nagyanyáink korában is fogyott bőven belőle, a tej és tejtermékek napi szinten az étkezésük részét képezte. Nincs ez nálunk sem másképp- ha tej formájában nem is nagy mennyiségben, de tejföl, joghurt, túró, sajt meg főleg, bőven fogy. Így is marad addig, amíg nincs bajunk tőle. Akinek meg van, laktózmentes változatban fogyasztja.

Ez a kifli két hete készült, a maradék tojásfehérje felhasználása végett, mikor "leugrottunk" Szegedre elvinni Fiúnknak egy nagy adag holmiját, meg az új albérletét is szemrevételezni, ahol nagyon jól érzi magát. Akár Leányzó is ehetett volna belőle, mindössze a tészta összegyúrásához használtam tejfölt és joghurtot. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 egész tojás
•  3-4 evőkanál joghurt és/vagy  tejföl

A töltelékhez:

• 4 tojásfehérje
• 20 dkg darált sió
• 10 dkg cukor
• 10 dkg cukrozott narancshéj

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, hozzáadtam a tojást és annyi joghurtot-tejfölt, hogy összeálljon a tészta. Összegyúrás után 3 órányit pihent, mert közben készült a tepertős pogácsa is. 

A töltelékhez a fehérjéket felvertem a csipet sóval, beleöntöttem a cukrot, diót, narancshéjat és összevegyítettem.

Pihentetés után 6 gombócra osztottam a tésztát. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, amit 8 fele vágtam. 1-1 teáskanálnyi tölteléket pakoltam a végére, felsodortam, tepsibe pakoltam.

Az utolsó gombócba nem jutott diótöltelék, abba lekvár került.

180 fokos sütőben pirulásig sültek.

Még melegen kevés porcukorral szórtam be.

Finom kiflik lettek, a narancshéj kimondottan jót tett neki. De anélkül, citrom- vagy narancshéjjal ízesítve a tölteléket is finom lehet. A lekváros is ízlett, vagy mákkal töltve is el tudom képzelni.

Házi májkrém

 Nem egyszer eszembe jutott ez a kence, amit Anyukánk készített régen. Mikor legutóbb Nővéreméknél voltunk, újra átlapoztam a régi, lapokból álló, de igen értékes, Anyukám kézírását tartalmazó receptfüzetet. Jó néhány, még meg nem kaparintott receptet lefotóztam, de a fő cél a májkrém elkészítési módjának megszerzése volt. Ugyan nem határoztam el, hogy én most ezt el fogom készíteni, de úgy adódott, hogy két hozzávaló épp volt itthon, a harmadikat kevés zsírral helyettesítettem. Kíváncsian vártam a végeredményt, és.... sikerült elővarázsolni az évtizedek óta csak emlékeimben élő állagot és ízt. 

Persze nem tartottam be teljesen a receptet, de kétségeim ellenére felöntöttem tejjel, ami valahogy eltűnt, miközben főtt, s azon gondolkodtam, laktózmentes tejjel is működne-e? De miért is ne... Leírom, én hogyan készítettem, aztán azt, hogyan kellett volna.

Hozzávalók, nálam:

• 1 kg sertéscomb
• 1 kg sertésmáj
• 2 púpozott evőkanál zsír
• só
• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• bors

Így készült:

A zsírt az edény aljára tettem.

A húst és májat felkockáztam. A húson rajta hagytam a zsírosabb részeket is, amit egyébként nem szoktam. A kockákat a fazékba tettem, rászórtam a megpucolt, felaprított hagymát és fokhagymát, felöntöttem annyi tejjel, amennyi éppen ellepi. Egy púpozott teáskanál sót tettem rá, később, kóstolás közben még szükség szerint tettem rá egy-egy keveset. A vége fele borsot is daráltam rá.

A legkisebb lángon 6-7 órán keresztül rotyogott, fedő alatt. 

Másnapig hidegre tettem. 

Másnap ledaráltam, átkevertem, kisebb dobozokba tettem, hűtőbe pakoltam. Fogok belőle fagyasztóba is tenni, mert nem fog gyorsan elfogyni, jó kiadós adag lett belőle.

Darálás után még lehet sózni, ha szükséges, de elég ízesnek éreztem.

Eredeti recept:

• 1 kg hús
• 1 kg máj
• 1 kg zsírszalonna
• 1 nagy fej hagyma
• só. bors
• tej

Mindent összeaprítva, tejjel felöntve, sózva egész nap kis lángon kell főzni, másnap ledarálva, üvegbe téve kidunsztolta Anyukánk. Így tovább elállt.

A leleményesség egyik példája ez a recept is- annyi minden készült régen házilag, amit ma el sem tudunk képzelni, hogy nem csak a boltok polcairól tudjuk levenni. Egyik leghétköznapibb példa a majonéz. Ehhez például a tojás is otthon" készült": a tyúkok gondoskodtak róla.

Nagyon finom, sokkal, de sokkal finomabb, mint a bolti májkrém, amibe ki tudja, mi minden van. Jó néhány reggeli, tízórai, uzsonna vagy épp vacsora gondját megoldja. A kenyér is házi, csak a zöldség nem. 😉

Jegesmedve

 Eddig nem kellett odafigyelnem, miből, mit főzök. Eddig. De gyűlnek a tiltott dolgok, ha a fiatalok jönnek haza. Az csak a kisebbik dolog, hogy Hédi lovagja nem szereti a gombát, de csak nem szereti. Viszont Leányzóm laktózérzékeny lett, így újabban mindig van itthon laktózmentes tej, ráadásul a kakaó, így a csoki is tiltólistára került számára, ezt a bőre bánja. Hogy ne essen kísértésbe, csak olyankor sütök csokisat-kakaósat, ha nincs itthon. Így nagyobb kihívás lett a gyerekes hétvégi menü összeállítása: igyekszem olyan recepteket keresni, ami ezeket nélkülözi, illetve a tejet helyettesíteni. Manapság már nem gond, van alternatíva bőven.

Katinál leltem erre a receptre, s mivel teljesen tejmentes, lecsaptam rá. Meg azért is, mert igen finomnak ígérkezett. Az is volt!😊

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 1 evőkanál víz

A töltelékhez:

• 8 tojás
• 8 evőkanál cukor
• 30 dkg darált dió
• 1 citrom lereszelt héja
• csipet só

A tetejére:

• 20 dkg porcukor
• citromlé

Így készült: 

A tésztához összemorzsoltam a száraz hozzávalókat a margarinnal, majd a tojással összegyúrtam. Egy evőkanál vizet is adtam hozzá, mert nagyon kemény lett a tészta.

A diós réteghez a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem a cukorral, citromhéjjal, jó alaposan. Hozzáöntöttem a diót. A fehérjéket a csipet sóval kemény habbá vertem, majd több részletben a sárgákhoz vegyítettem.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. (24×30 cm-es) Erre került a diós réteg.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje pirulni kezdett, illetve tűpróbáig.

Mikor kihűlt, a porcukrot úgy fél citrom levével elkevertem, annyival, hogy enyhén folyós, kenhető masszát kapjak. Ezzel vontam be a sütemény tetejét. 

Finom, puha és nagyon diós sütemény lett, citromos-édes ízhatással kísérve. 

Nem követtem szó szerint az eredeti receptet, ilyen-olyan megfontolásokból, de csak kicsit tértem el. Így is, úgy is biztosan nagy sikert arató sütemény! Köszönöm a receptet, visszatérő lesz!

 

Fánk

Nagyon sok piszkozatban félig-meddig vagy egészen megírt bejegyzésem van. Ez kész volt, több, mint négy évvel ezelőtt jegyeztem le. Rábukkantam, s mivel épp farsang ideje van, s épp egy hete sütöttem fánkot, mikor itthon voltak a gyerekek, most megosztom. 

Ritkán sütök fánkot. Nem azért, mert kizárólag farsangkor készül, nálunk nem kötődött ehhez az időszakhoz. Csak mert mindig elfelejtődik. Pedig remek második fogás tud lenni kiadósabb levesek után. Gyerekkorunkban legalábbis így volt. Paszulyleves vagy lucskos káposzta után próbáltuk megtippelni, melyik töltött, s hogy örültünk, ha sikerült eltalálnunk, hogy az épp szilvalekváros! Most épp Nővérem juttatta eszembe, s néhány nap múlva sütöttem én is egy kiadós adagot, a család nagy elégedettségére. Én nem szoktam sütés előtt tölteni, majd ki-ki kedvére ízesíti magának porcukorral vagy ilyen-olyan lekvárral. Mondjuk csipkelekvárral- azzal de finom tud lenni!

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 10 dkg rétesliszt
• 1 mokkáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 6 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 egész tojás+3 sárgája
• porcukor, lekvár a tálaláshoz
• olaj a sütéshez

Így készült:

4 dl tejet kéznek kellemes hőmérsékletűre melegítettem. Elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A liszteket elvegyítettem a sóval, többi cukorral. Elmorzsoltam a zsírral. 

Hozzáadtam az egész tojást és a sárgákat, az élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá még tejet, annyit, hogy könnyen gyúrható, inkább kicsit lágy tésztát kapjak. Még 2 dl-t öntöttem hozzá.

A tésztát megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam. Ehhez úgy egy óra szükséges.

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Nagy pogácsaszaggatóval kivágtam, kicsit meghúzgáltam a korongokat. 

Bő olajban mindkét felüket pirulásig sütöttem, közepes lángon, hogy legyen ideje átsülni.

Porcukorral megszórva vagy tetszés szerinti lekvárral fogyasztottuk.

A lehullott tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam- míg elfogyott a tészta. Tényleg sok lett belőle, de nem maradt a nyakunkon egy darab sem. Még másnap is rájártunk. 😊