Túrós rácsos

Mikor megkérdeztem a fiúkat, milyen sütiket szeretnének, Férjem azt mondta, legyen túrós és almás süti. Almás végül nem lett, de túrós igen, de ezúttal nem a kötelező reszelt túrós, inkább egy sápadtabb változat, de nem kevésbé finom.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg porcukor
• 2 tojássárga
• 1-2 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 1 üveg meggydzsem (vagy sárgabarcklekvár)
• 75 dkg tehéntúró
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 tojássárga
• 4 tojásfehérje
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 2 evőkanál rétesliszt

Így készült:

A tésztához valókat összegyúrtam annyi tejföllel, hogy jól gyúrható, de kemény tésztát kapjunk. Míg elkészült a töltelék, félretettem. 

A töltelékhez a túrót áttörtem. Hozzáadtam a cukrot, citromhéjat, tojássárgákat, réteslisztet (grízt akartam beletenni, de elnéztem a csomagolást, s már beletettem, mire észrevettem a tévedést; de így is jó volt). A tojások fehérjét egy csipet sóval felvertem, a túróhoz kevertem.

A tészta 2/3-ad részét kinyújtottam, tepsibe tettem. Megkentem a meggydzsemmel, ráhalmoztam a túrótölteléket.

A maradék tésztát kinyújtottam, csíkokra vágtam, berácsoztam vele a tetejét. 180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje pirulni kezdett.

(Recept forrása: Receptözön, 2012/10. szám)

Csokikrémes szalalkális lapok

Hivatalosan vége ugyan a karácsonynak, de a gyerekeknek szünet van, nekem szabadság, így még tart a pihenés, miközben élünk a karácsonyi maradékokon. Férjem mindig megjegyzi, hogy túl sokat sütök-főzök, de egyelőre élvezem. Amit meg nem bírunk megenni, bekerül a mélyhűtőbe, s ínségesebb napokon elővesszük. Vagyis akkor, mikor éppen nincs kedvem sütni-főzni. Mert azért ilyen is van, mi tagadás.
A sütik számából most sem hagytam alább. Az aprók mellé szeletes sütik is készültek, meg kötelezően sós rágcsálnivalók.
Az én kedvencem a mostani sütik közül a csokis lett, talán azért, mert kevésbé volt édes, inkább a kakaó kesernyés íze volt az uralkodó. A szalalkális lapokat amúgy is szeretem, mindig puhák lesznek. Ezzel a krémmel meg telitalálat lett, számomra legalábbis:-)

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• fél citrom leve, lereszelt héja
• 1 teáskanál szalalkáli
• 1 dl tej
• 2 tojás

A krémhez:

• 5 dl tej
• 5 evőkanál rétesliszt
• 10 dkg étcsokoládé
• 25 dkg margarin
• 18 dkg cukor
• 2 evőkanál kakaó (holland)

A mázhoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2-3 evőkanál olaj

Így készült:

A lapokhoz a lisztet, cukrot elmorzsoltam a margarinnal. Belereszeltem a citrom felének a héját és levét, a tejben elkevert szalalkálit, a tojásokat, s összegyúrtam. Ha nem állna össze, kevés tejet lehet tenni még hozzá.

Hagytam pihenni egy órányit.

4 részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam, tepsi hátán 175 fokon világosra sütöttem őket. 

A krémhez előbb megfőztem a pépet: kevés tejben simára kevertem a lisztet, majd a többit is hozzáadva, állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor levettem, beletördeltem a csokit, felolvasztottam. Időnként megkeverve hagytam kihűlni. Közben a margarint a cukorral alaposan elkevertem, majd kanalanként hozzáadtam a pépet és a kakaót.

A lapokat megtöltöttem a krémmel. A tetejét bevontam a gőz fölött az olajjal felolvasztott csokival.

Hideg helyre tettem, másnap szeletelhető.

A karácsony szép volt, jó volt. A szentestét szeretem itthon tölteni, az legyen a szűk család ünnepe. Templom, fadíszítés, ajándékbontás (a gyerekeknek ez a karácsony fénypontja), családi vacsora. 25-ét hagyományosan a szüleimnél, most már Nővéreméknél töltjük, ahol összejön az egész család. Kibabáztam magam (számomra ez volt a fénypont, persze ajándékokat bontogató csemetéim örömét követően), kis Unokaöcsém mindenkit elbűvöl. Tegnap Sógoromék voltak nálunk, ma már a pihenés játszotta a főszerepet. De nem sokáig, jön az újabb hajrá:-) 

Diós szaloncukor. Boldog karácsonyt!

Békés, boldog, szeretetteli, sütikben gazdag karácsonyt      
kívánok minden kedves bloggertársamnak és        
látogatómnak!!!

Azért még egy megkésett receptet hoztam mára is. Ilyen szaloncukrot csentünk gyerekkorunkban a fáról, aztán gondosan visszacsomagoltuk az üres papírt. Legtöbbször Anyukám készítette a szaloncukrot, ilyen, vagy inkább hasonló diósat. Mi, gyerekek meg élvezettel csomagoltuk az általunk rojtosra vágott zsírpapírba és az előző évről eltett színes sztaniolba. 

 Nem tudom, pontosan hogy készült, nem találtam meg az eredeti receptet. Aztán ráleltem a régi Süssünk, süssünk valamit című könyvemben valami hasonlónak ígérkező szaloncukorreceptre. Próba, szerencse, gondoltam. Nem teljesen ugyanolyan, vagy mégis? Kicsit más állag élt az emlékeimben. De majd megkóstoltatom a testvéreimmel, kíváncsi vagyok az Ő véleményükre:-)

Hozzávalók:

• 20 dkg kristálycukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 0,5 dl víz
• 20 dkg darált dió
• 10 dkg étcsokoládé bevonni

Így készült:

A cukrot, vaníliás cukrot, vizet kavargatva addig főztem, míg a cukor teljesen feloldódott (kb. 2 perc). Beleborítottam a diót, összekevertem.

Zsírpapírra borítottam, ujjnyi vastagra egyengettem. Tenyérrel, mert kemény volt, az odakészített késsel nem ment. Hidegre tettem.

Néhány óra múlva, mire megdermedt, apró téglalapokra vágtam.

A csokit gőz fölött felolvasztottam, a szeletkék egy részét becsorgattam vele: villán a csoki fölé tartottam, kanállal rámertem a csokit, kicsit hagytam lecsepegni, zsírpapírra tettem.

Anyukám nem vonta be csokival, ez az én ötletem volt. Úgy felére volt elég a 10 dkg csoki.

Diós tetejű linzer

Anyukám füzetéből írtam ki ezt a receptet is, bár nem emlékszem, hogy Ő valaha sütötte volna. Én nekiláttam apróságokat gyártani belőle. Fiam kedvence lett, főleg a baracklekváros változat. Na ezért nem jó előre sütni:-) Talán még sütök belőle egy adagot , kicsit nagyobbakra, citromhéjjal ízesítve, s csak baracklekvárral töltve. Bár Férjem így is azt mondja, nem bírok magammal (már ami a konyhai ténykedéseket illeti).

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 40 dkg margarin
• 20 dkg porcukor
• 2 tojás
• házi barack- vagy szilvalekvár
• 3-3 evőkanál darált dió és kristálycukor
• 1 tojásfehérje lekenni

Így készült:

A lisztet elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a porcukrot és a tojásokat. Addig gyúrtam, míg összeállt.

2-3 órát hideg helyen pihentettem.

Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam úgy 2 mm vékonyra. Kiszaggattam őket különböző formákra, minden másodiknak a közepét is kivágtam. 

Az egész formákra kevés lekvárt tettem, befedtem egy lyukassal. 

A tojásfehérjét villával felvertem, lekentem vele a sütiket, s belemártottam a cukor-darált dió keverékébe. Így tettem tepsibe. 160 fokon sütöttem, addig, míg enyhén pirulni kezdtek. Sülés közben kicsit felnőttek, pedig nincs is benne sütőpor. 

Kissé elnéztem a receptet, mert az eredeti szerint is kellett volna bele a citromhéj, amit utólag hiányoltam. De így is finomak.

Nem rejtettem el, aki szeretne, hadd egyen belőle. Csak azért, mert nekünk gyerekkorunkba nem volt szabad enni a karácsonyra sütöttekből, legfeljebb egy kóstolót,  pedig akkor esett volna jól. Mikor ünnepekkor tele az asztal mindenfélével, már a süti nem is csúszott. 

Színes vajaskeksz

A tavaly is sütöttem vajas kekszet. Én nagyon szeretem őket, s önző módon most is kedvemre tettem. Persze a többiek sem vetik meg, meg a rokonok és ismerősök sem, akik szintén kapnak kóstolót az alkotásaimból. Éppen erre a célra (is) vágtam ma bele aprósütik gyártásába. Csupán négyféle készült, beleértve a mézest is, de szinte az egész napom ráment. Elpepecseltem velük rendesen. De minden percét élveztem:-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt + 3 teáskanállal
• 20 dkg porcukor
• 20 dkg vaj
• 2 tojás
• fél csomag sütőpor
• 1 púpos teáskanál kakaó
• kevés citrom- és narancshéj
• 1 kiskanál vérnarancs aroma
• 1 csepp vörös ételfesték

Így készült:

A lisztet, porcukrot, sütőport, vajat tálba tettem. Elmorzsoltam, majd hozzáadtam a tojásokat. Addig gyúrtam, míg összeállt. 

A tésztát 3 részre osztottam. Egyik részhez hozzáadtam kb. negyed citrom és ugyanennyi narancs lereszelt héját és még egy teáskanál lisztet. Ha ragadna, még kerülhet bele kevés liszt.

A második részhez az aromát és ételszínezéket gyúrtam bele 2 teáskanál liszttel.

A harmadikat a kakaóval színeztem.

Néhány órára hideg helyre tettem.

Mindegyik színű tésztát külön-külön enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam úgy 2-3 mm vékonyra. 

Lyukas közepű kiszúróval kiszaggattam őket. A lyuk helyére másik színű tésztát tettem (ami kiesett a másik színű forma közepéről), így kerültek tepsibe.

150 fokon sütöttem őket, hogy legyen időm közben megtölteni a következő tepsit. De nem volt, nem ment olyan gyorsan a vágás, közép kiszedése, cseréje. Ez volt a legmunkaigényesebb, de nagyon tetszenek, és persze finomak is. Most jó kemények, ropogósak, ha így maradnak azt sem bánom.

A használt kiszúrót mostanában szereztem be, muszáj volt kipróbálnom. A linzereket is ezzel szaggattam, jól vizsgáztak. Nagy halom sütiformám van már, de mindig a legújabb a kedvenc. 

Csíkos csokitorta

Időközben egy évvel idősebb lettem. Vagy inkább két évvel fiatalabb, mint Férjem mondta:-) Októberben lett 14 éves a Fiam, s azzal viccelődtünk, hogy a tortán lévő két gyertya jó lesz majd az én szülinapomra, csak éppen a számjegyek sorrendjét kell megfordítani. A gyertya nem került ugyan a tortára, de mindjárt kettőt sütöttem, egyet a munkahelyemre, egyet itthonra.

Hozzávalók, 2 tortához:
A piskótához:

• 8 tojás
• 12 evőkanál finomliszt
• 12 evőkanál cukor
• 1 dl olaj
• 1 csomag sütőpor
• 1 csipet só

A krémhez:

• 1 l tej
• 10 csapott evőkanál rétesliszt
• 10 dkg étcsokoládé
• 40 dkg margarin
• 30 dkg cukor
• 3 evőkanál kakaó

Díszítéshez:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2-3 evőkanál olaj

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem 8 evőkanál cukorral és a sütőporral. Mikor már jó habos, 3 részletben hozzákevertem az olajat. A fehérjéket a csipet sóval és a többi cukorral felvertem, majd a sárgákhoz adtam. Kanalanként adtam hozzá a lisztet, miközben óvatosan belekavartam. 

Két püspökkenyér formát kikentem, s elosztottam bennük a masszát.

180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez előbb megfőztem a pépet: a tej nagyobbik részét odatettem főni, közben a többiben simára kevertem a lisztet. A melegedő tejhez öntöttem, s kavargatva sűrűre főztem. Mikor megfőtt, levettem, s beletördeltem a csokit. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

A margarint a cukorral habosra kevertem, majd kanalanként belekevertem a pépet, meg a 3 evőkanál kakaót.

A kihűlt piskótákat vízszintesen 4 lapra vágtam, megtöltöttem a krémmel úgy, hogy bevonni is maradjon, meg a díszítéshez. Mindkettőt bevontam, díszítettem. 

 A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s a torták oldalát becsorgattam vele.

A virágot a gyerekeimtől kaptam. Én lettem a legszebb virág tulajdonosa:-)

Mostanig sütiztem. Reggel óta. Na nem egészen, mert előbb mosás, teregetés, mosogatás, aztán nekiláttam. Aprósütiket, mézest, ami eltehető karácsonyig. Meg elajándékozható. S ha marad, elteszem. Ha nem, sütök másikat. Persze ha lesz időm. Mert igencsak ki kell centizni, hogy minden meglegyen, amit elterveztem. De nem akarok ezen görcsölni, amire nem marad idő, majd meglesz jövőre.
Majd jönnek a receptek is. Ha nem az idén, jövőre:-)))

Túrós kevert süti

Tegnap, miután az ebéd már javában rotyogott a tűzhelyen, győzködtem magam, hogy lássak már hozzá az odakészített túróból sütni valamit. Egy mazsolás túrós pitét néztem ki. De sehogy sem akaródzott hozzáfogni. Rá kellett ébrednem, egyszerűen nincs kedvem sütni. Annyira, de annyira tiltakozott bennem valami a tésztagyúrás ellen. De a túrót csak fel kellett használni. Felsejlett a gondolataim örvényében: nem rég láttam Flóránál egy egyszerű túrós sütit. Ennek emléke alapján kavartam meg a saját változatomat. Mint mindig, mikor kitalálok valamit, nagyon kíváncsi voltam, mi fog kisülni belőle. Hát ez:

Hozzávalók:

• 60 dkg túró
• 1,5 dl tejföl
• 1,5 dl aludttej
• 20 dkg cukor
• 4 tojás
• 10 dkg gríz
• 1 citrom lereszelt héja
• 10 dkg mazsola
• csipet só
• porcukor beszórni

Így készült:

A túrót villával áttörtem. Hozzáadtam a tejfölt és aludttejet. Elkevertem a cukorral, grízzel, tojások sárgájával, citromhéjjal, mazsolával. A tojások fehérjét a csipet sóval keményre vertem, majd óvatosan a masszához kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. (25×32 cm a tepsi mérete.)

175 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen pirulni kezdett.

Ezúttal órát is néztem, nekem ez 45 percig tartott. 

Lehet, sülhetett volna még, mert az alja nagyon sápadt maradt. Nem sületlen, csak színtelen. De szerintem a tepsi van olyan anyagból, hogy nem engedi megsülni az alját, mert más sütivel is jártam már így. Vagy talán a szilikonos sütőpapír a hunyó? 

Mikor kihűlt, szeleteltem, s porcukorral szórtam be.

Mindenkinek ízlett, túrós süti ízű, puha falatkák lettek. Mazsolát bőben tettem bele, s a várakozásom ellenére nem érkezett panasz rá. Nem rég még kipiszkálták, ha valamibe mazsolát mertem tenni. Haladunk! Mostanában több, nem szeretemnek kikiáltott ételt készítettem el, s kiderült, mégis szeretik. A következő a zserbó lesz, amiről Férjem hiszi, hogy neki az nem ízlik. Ezért nem is sütöttem soha. Lehet, az én kezem alól kikerült ízlene neki:-)

Hamis hájas

Azért hamis, mert zsírral készült. Nincs malacka, nincs háj, de van bolti, fehér, préselt zsír. Ezzel próbálkoztam.
Gyerekkorunkban a disznótorok utáni időszak kötelező süteménye volt. Karácsonyra vagy újévre biztos, sütött Anyukám hájast. Előfordult, hogy nem lett szép leveles, ez igencsak bosszantó tudott lenni Anyukám számára. Apukám ilyenkor viccelődött, hogy azért nem sikerült, mert kezd öregedni a "Mama", így keres egy fiatalabb asszonyt, aki jó hájast süt:-) Éppen ezért én is aggódtam, talán nekem sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hisz én sem vagyok már mai csirke. No meg először vágok bele hasonló dologba. Van egy kissé vázlatos, Anyukám gyűjteményéből származó hájas receptem, ami számtalan kérdést vetett fel bennem, de válaszokat már nem várhatok. Így hát az emlékeimre hagyatkoztam. Arra emlékszem, hogyan kell kenni, hajtogatni, forró késsel felvágni a kinyújtott tésztát. A többit kikövetkeztettem.
Nagyon lestem befele a sütőbe, mi lesz belőle. Előbb semmi, aztán elkezdett nőni, levelesedni, s olyan szépek lettek:-)

Hozzávalók:

• 50 dkg zsír
• 25+60 dkg liszt
• 3 nagy tojás sárgája
• 2 evőkanál ecet (10%-os)
• csipet só (az eredeti receptben nem volt)
• 3 dl langyos víz
• lekvár tölteni (házi szilva-, illetve baracklekvár)
• porcukor beforgatni

Így készült:

A zsírt a 25 dkg liszttel alaposan összevegyítettem, hidegre tettem.

A 60 dkg liszt közepébe mélyedét készítettem, beleütöttem a tojások sárgáját, a csipet sót is beletettem, 1 dl vizet és az ecetet. A többi vizet fokozatosan adagolva gyúrni kezdtem. Végül a kikészített 3 dl vizet mind hozzátettem, jól gyúrható, sima tésztát kaptam. Anyukám receptje szerint szódás vízzel kell összegyúrni (lehet, szódavíz akar lenni?), s addig, míg hólyagos lesz. Nem igazán akart hólyagosodni, ezért feladtam, s lisztezett deszkán nyújtani kezdtem. Ekkor a tésztában kis bubik keletkeztek, ezek a hólyagok?

Akkorára nyújtottam, mint a deszka. 2/3-ára rákentem a zsíros lisztet, az üres részt ráhajtottam, majd a kimaradt egyharmad zsírral kent tésztarésszel befedtem. A hosszúkás téglalap alakú tészta egyharmad részét ráhajtottam a tésztára, majd a kimaradt részt az egészre. Letakarva fél órát pihentettem.

A fél óra leteltével kinyújtottam, ugyanúgy hajtogattam. Még kétszer, fél-fél óra elteltével hajtogattam. 

A harmadik fél órát követően kinyújtottam, gázlángon melegített késsel tenyérnyi négyzetekre vágtam a tésztát. Lekvárral töltöttem, háromszögűre hajtottam, de nem nyomtam le. Egy részénél a háromszög két sarkát (azaz csúcsát, mert kapok a matektanárnőtől) hátrahajtottam s összefogtam, de nem nyomtam össze.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Még melegen porcukorba forgattam.

Mikor kisültek, akkor rájöttem, hogy Anyukám kisebbeket sütött, s annyira kinyíltak, hogy a lekvár kilátszott. Az enyémek nem nyíltak szét, talán épp nagy méretűknek köszönhetően. Vagy mert mégsem tökéletesek. 

Ezek az első "hájasaim", s kezdetnek azért nem rossz, na:-)

Nem lett az az ünnepélyes, jellegzetes hájas-íze, de mindenkinek ízlett, elégedetten kóstolgattuk még melegen, kicsit sziszegve is a forró lekvártól:-)

2019. 02.08.
Második nekifutásra is szépre sültek ki a zsírral készült hájasok! Mindig izgalmas, és megnyugtató meg sikerélményt nyújtó látni, amint a sütőben szépen kinyílnak, levelesednek a kis "hájasok"!
Mindbe baracklekvár került, mert szilvalekvárom nincs. Így is finomak! :-)

2021. április

Még mindig finom! Azon frissiben, melegen, mikor már nem süt benne a lekvár, szinte abbahagyhatatlan. Húsvétra készült, ebből is látszik, mennyire ráértem idén... 

Mind szilvalekváros lett- tavaly nagy adagot főztem, sajnos nem üstben.

Mesealmás és pudingos-almás piskóta

Mesealmás névvel ellátva más almás sütivel is találkoztam, de az én füzetemben ez szerepel ilyen előkelő névvel illetve. Ha kinézetre nem is annyira mesés, de ízre igen.
Már két hete, hogy készültek. Egy, almafesztivállal összekötött konferencián vettünk részt, ahova minden intézménynek almás sütit is kellett vinni. Nálunk természetesen én vállaltam a sütemények készítését. Kétfélét készítettem, hogy azért mindenki megkóstolhassa, meg jusson is, maradjon is:-)

Mesealmás hozzávalói:

• 6 közepes alma
• 4 tojás
• 10 púpos evőkanál cukor
• 15 dkg darált dió
• 12 púpos evőkanál liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 maréknyi mazsola
• késhegynyi fahéj
• fél citrom lereszelt héja
• 0,5 dl olaj
• 6 dkg étcsokoládé a tetejére

Így készült:

Az almákat megmostam, megpucoltam, lereszeltem. Összekevertem az összes többi hozzávalóval, legvégül az olajat tettem bele.

Két kikent püspökkenyérformába simítottam a masszát, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. Elég sok idő kellett hozzá, órát megint nem néztem. 

Mikor kihűlt, kiborítottam a formából, gőz fölött megolvasztott csokival becsorgattam a tetejét.

Almás-pudingos piskóta hozzávalói:

• 8 tojásból piskóta 
• 1 kg alma
• 10-12 dkg cukor
• 1 evőkanál gríz
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 7 dl tej
• 5-6 evőkanál cukor

A megsült piskótát vízszintesen kettévágtam. 

Az almákat megpucoltam, lereszeltem, s a 10-12 dkg (alma édességétől, ízléstől függően) cukorral kis lángon megpároltam. Végül hozzáadtam a grízt, s még 1-2 percig pároltam. Hagytam hűlni.

A pudingporból, cukorból, tejből pudingot főztem. Azon forrón megkentem vele mindkét lapot. A (lehetőleg) kihűlt almát az alsó, pudingos lapra kentem, majd beborítottam a másikkal a pudingos felével lefele, úgy, hogy a két pudingréteg közé kerüljön az alma. Hideg helyre tettem.

Másnap porcukorral szórtam be, szeleteltem.

Ezt a receptet valahol, valamikor láttam. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy majd a szeletelésnél szét fog csúszni a pudingrétegtől az egész. Szeletelni szépen lehetett ugyan, de ha jóízűen beleharapott az ember, az alma kikívánkozott belőle. Lehet, hogy a pudingot főzhettem volna több tejben, hogy ne keményedjen meg annyira, de attól tartottam, úgy még az is lágy lesz, nem csak az alma. Talán egyszer még próbálkozok vele...
Hogy melyik volt finomabb? A mesealmás, s nem csak szerintem. Persze a másik is, de a diós-csokis aratta a nagyobb sikert.

Kevert mézes lekvárral

Mézes lapot meg apró mézeseket már sütöttem, de kevert sütibe még nem került méz. Egy ideje foglalkoztat, milyen is lenne. Most kipróbáltam, már csak azért is, mert elkészült a házi mézeskalács-fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, édeskömény, gyömbér, szerecsendió került bele) s tesztelni kellett. A süti minden esetre finom lett:-)

Hozzávalók:

• 20 dkg cukor
• 20 dkg margarin
• 2 tojás
• 3 evőkanál méz
• 1 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
• 1 citrom lereszelt héja
• 30 dkg fehér búzaliszt
• 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 1 csomag sütőpor
• késhegynyi szódabikarbóna
• 1, 5 dl tej
• 5-5 dkg mogyoró, dió, mandula
• 10 dkg mazsola
• 1 üveg savanykás lekvár (málna-ribizlit használtam)

Így készült:

A cukrot, margarint, mézet elkevertem, majd hozzáadtam a tojásokat, fűszerkeveréket, citromhájat. A tejet a sütőporral és szódabikarbónával elkevert kétféle liszttel váltakozva kevertem hozzá. Végül a durvára vágott diót, mogyorót, mandulát és a mazsolát kevertem bele. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe (28×36 cm-es) simítottam   a masszát, 180 fokra előmelegített sütőben kisütöttem. 

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam, lekvárral töltöttem.

Mákos citromos szelet

Ez a süti is hétvégére készült. Mivel egyik Húgom nem szereti a vaj- vagy margarinkrémes sütiket (gyerekkori dili nála), igyekeztem kerülni ezeket. Nálunk meg a mákos sütik nem túl menőek, de szoktatom őket, most már legalább nem panaszkodtak:-)

Hozzávalók:

• 30 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 5 tojás
• 8 dkg egész mák
• 1 citrom lereszelt héja + felének a leve
• 40 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor

A mázhoz:

• 2 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• citromlé
• vagy: 20 dkg porcukor és 0,5 dl citromlé keveréke

Így készült:

A margarint mikróban megpuhítottam, majd elkevertem a cukorral, sóval, vaníliás cukorral. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, mindegyikkel elkevertem. Majd hozzákevertem a mákot, citromhéjat, végül a sütőporral elkevert lisztet. Alaposan elkevertem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát.

180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Míg hűlt, elkészítettem a mázat rá: vizet tettem melegedni egy olyan lábasba, amibe beleillik a tál, amiben a habot verem. Előbb felvertem a fehérjéket a csipet sóval, majd hozzáadtam a cukrot, s gőz fölött vertem tovább. Közben belecsepegtettem fél citrom levét. Addig vertem, míg sűrű habot kaptam, ami nem folyik le a habverőről.

A kihűlt sütire kentem a habot, nemsokára szeleteltem is.

Azért került hab a tetejére, mert volt két maradék tojásfehérjém a hűtőben. Az eredetin citromlé és porcukor keverékéből készült máz volt. (Blikk Receptek 2012. október-novemberi száma a recept forrása)

A liszt mennyiségét meg elnéztem. Csak 30 dkg kellett volna bele, de nem lett sok a 40 sem. Puha süti lett belőle; a citrom dobja fel igazán, no meg a hab a tetején.

Csokis tiramisu

Hát igen, már december van, ráadásul advent első vasárnapja... s mindez néhány napja tudatosult bennem. Tegnap Leányzóm készítette el a saját adventi koszorúját, terveztem még egyet készíteni, de családi koszorúnak maradt a korondi, amivel nem volt sok munkám:-) A gyerekek adventi kalendáriuma is holnap fog elkészülni, örök késésben vagyok.

Ma vendégeket vártunk, Húgaim jöttek, s először volt nálunk nem egészen 3 hónapos Unokaöcsém. Annyira édes, az ébredező kíváncsiságával, az elégedettséget, valamint a neki tetsző arcok, hangok mosollyal jutalmazásával, nem győztem betelni vele:-)

Miután kialudta magát, egész jó kedve volt, egy darabig. Aztán hangosan követelte a hamit. Persze nem sütit kapott:-)
Desszertnek tiramisut készítettem, mert azt mindenki szereti. A változatosság kedvéért ezúttal csokisat.

Hozzávalók:

• 30-40 dkg babapiskóta
• 3 tojás
• 20 dkg étcsokoládé
• 10 dkg cukor
• 50 dkg mascarpone
• 2 dl főtt kávé
• 2-3 evőkanál rumaroma
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:
Az egész tojásokat a cukorral gőz fölött sűrűsödésig kevertem. Ekkor beletördeltem a csokit, s addig kavargattam, míg felolvadt. Ekkor levettem a gőzről, s hűlni hagytam.
Nem győztem kivárni, hogy teljesen kihűljön, belekevertem kanalanként a krémsajtot.
Egy kerek tortaformát kibéleltem fóliával úgy, hogy szélei lelógjanak. Alját kiraktam kávéba mártott babapiskótával, majd rákentem fele krémet. Újra egy rend babapiskóta következett, majd a krém másik fele. Végül befedtem kávéba mártott piskótával.
A piskótát éppen csak bele kell mártani a kávéba, különben nagyon teleissza magát.
A fólia végeit ráhajtottam, másnapig hideg helyen tartottam.
Másnap lefejtettem a tetejéről a fóliát, megfelelő méretű tényért borítottam rá, felfordítottam, kiborítottam a formából. Így az alja lett a teteje. Leszedtem a fóliát, beszitáltam a kakaóval. Porcukorral csillagdíszeket szórtam rá, de mire tálaltam, szépen elolvadt rajta a cukor:-)

Nem kerestem receptet hozzá, saját elképzelés alapján állítottam össze: ahogy általában készül, csak került bele csoki. Ettől keményebb, kevésbé habos lett a töltelék, s édesebb annál, mint amire számítottam. Fele cukor is elég lenne bele. Legalábbis nekem. Kacérkodtam a tejszínnel is, végül mégsem tettem bele, pedig felfért volna, könnyebb, habosabb lett volna. Persze így sem vallott szégyent.

Sajtos sós keksz

Leányzó úszásra kért sós kekszet. Persze boltit kért, de mikor végre hazafele jöttem munka után, éppen csak boltozni nem volt kedvem. Így, ha már ígéretet tettem, nekiláttam sütni.
"Szegénykéim", szinte mindig házilag készült ezt-azt kapnak:-) Persze idézőjelben szegénykéim, mert, ha ők időnként a többiek hatására vágyakoznak is a bolti után , jobbat esznek. Mindez arról jutott eszembe, hogy Fiamtól megkérdezte a padtársa, hogy ő egyáltalán szokott enni rendes bolti kenyeret? Időnként igen, de legtöbbször itthon sütöttet kapnak.
Hédit is felcsomagoltam házi sós keksszel. Igazán finom lett, kellemesen omlós, sós, ropogós. Panasz egy szál sem volt:-)

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 10 dkg kacsazsír 
• 2 tojássárga
• 1 (púpos) teáskanál só
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg reszelt sajt + a tetejére
• 1-2 evőkanál tejföl

Így készült:

A lisztet, sót, sütőport, margarint, zsírt, tojások sárgáját, reszelt sajtot elmorzsoltam. Apránként adtam hozzá a tejfölt, annyit, hogy összeálljon a tészta.

1 órányi pihentetés után kinyújtottam, kiszaggattam.  A forma tetszőleges lehet, akár rudacskákat is lehet vágni belőle.

Egy részét megszórtam reszelt sajttal, a többit csak úgy, simán rakosgattam tepsibe.

180 fokon pirulásig sütöttem.

A megmaradt fehérjék ma kerültek felhasználásra, máz lett belőle édes süti tetejére. Majd következik az a recept is... bár megint jó néhány áll sorban.

Fűszeres-mézes gyógylikőr

Karácsonyig még elkészülhet:-)
Sok évvel ezelőtt Férjem hozta nekem a receptet, egy kis cetlire írva, gyönyörű kézírással (ma már biztos kinyomtatva érkezne). Addig-addig készültem az elkészítésére, míg eltűnt a cetli. Aztán ráakadtam a NoSaltyn, szerintem még a hozzávalók szövege is ugyanaz. A "gyerekököl" mértékre legalábbis biztosan emlékszem.
Tegnap szűrtem le az elsőként elkészült itókát (érés közben azért időnként megkóstoltam), s oda is tettem a második adagot. Nekem ugyan az első mennyiség is elég lenne egy évre is, de ajándéknak is kitűnő. Amellett, hogy finom, édeskés és kellemesen csípős-fűszeres ízű, egész jó immunrendszer-erősítő, a benne lévő fűszereknek és a méznek köszönhetően, s a pálinka (igazi, nem bolti ilyen-olyan ízesítésű) gyógyhatása sem szőnyeg alá seprendő, persze mértékkel fogyasztva. A recept küldője azt mondta, a gyerekeinek is ad belőle egy-egy keveset, de én határozottan elutasítom az aprónép legkisebb mértékű alkoholfogyasztását is.

Hozzávalók:

• 1 tasak egész fahéj
• 1 tasak egész szegfűszeg
• gyerekököl méretű gyömbérdarab
• 30-50 dkg méz (én a középutat választottam)
• 7 dl (házi szilva)pálinka

Így készült:

A gyömbért vékonyan megpucoltam, egész vékonyan felszeleteltem.

Egy nagyobb csavaros üveg aljára szórtam a fűszereket, gyömbérdarabokat, ráöntöttem a mézet és a pálinkát. 

Lefedtem, s míg a méz feloldódott, naponta átkavartam. Néhány nap múlva már szép borostyánszíne volt.

Legalább 3-4 hétig kell érlelődnie, de akár 5-ig is. Az enyém több, mint egy hónapig állt a kamrában, egész sötét színe lett. Leszűrve kissé zavaros volt, de másnapra szépen leszállt. 

Persze a gyerkőcök is kíváncsiak rá, hogy milyen is, 1.1 nyalintást engedélyeztem is nekik. Leányzó megkérdezte, pálinka nélkül tudnék-e nekik készíteni? Rögtön szöget ütött a fejembe, már csak a friss gyömbér beszerzésére vár az ötlet megvalósítása.

Időközben, pontosan november 28-án volt két éve, hogy megírtam első bejegyzésemet. Azóta sok minden változott, a blogírási kedvem ugyan nem, de időm lényegesen lecsappant. Nem szándékoztam amúgy sem nagy hűhót csapni az ügynek, ennek megfelelően el is feledkeztem rendesen a "jeles" napról. Azt meg főleg nem terveztem, hogy alkohollal fogom köszönteni a blogot születésnapja alkalmából, de ha már így alakult, koccintsunk:-)