Levendulás-mentás limonádé

Gyakorta készítünk hasonló innivalókat nagy melegek idején. Az idei nyár eddig elég szeszélyes volt- volt részünk 18 fokban napközben, meg 34-ben is. Na ez utóbbi esetben jön jól ilyen kis hűsítő ital. Én gyakran elfelejtek inni. Ritkán érzek szomjúságot, úgy kell rábeszélni magam, hogy igyak. A napi két liter víz biztosan nincs meg. De ha ott van a konyhapulton valami szem előtt, hamarabb eszembe jut. 

Egész egyszerű elkészíteni, aztán mikor fogytán van, utánatöltöm, belefacsarva egy újabb citromot.

Hozzávalók:

• víz
• citrom
• néhány szál menta és levendula
• cukor

Így készül:

A kancsót felöntöm vízzel, belecsavarom egy citrom levét. 3-4 szál mentát és levendulát megmosok, fejjel lefelé a kancsóba teszem, egy evőkanál cukrot szótok bele. Rövid idő után iható is.

A cukor nem oldódik fel teljesen, nagy része az alján marad, így mikor fogytán van s megint felöntöm vízzel és citromlével - a "gazok" maradnak benne-, már nem cukrozom. De cukor nélkül is teljesen iható.

 

A növények íze enyhén érezhető rajta- készíthető csak egyikkel, vagy csak másikkal, mindenképp hűsítő innivaló. Jégkocka is dobható bele, aki hidegen szereti- én kihagyom. 

Nekem van a kertben mindkét növény, a mentát nem győzöm kigyomlálni, de itt-ott hagytam belőle. A levendulám meg őszig hozza a virágokat, igaz, így utólag kevesebbet, de folyamatosan tudok csipkedni róla. A többi száradva vár sorára- valószínűleg tea lesz belőle a hidegebb napokon.

Levendulás keksz

Hol is kezdjem. Vagy folytassam? Hihetetlen, milyen sok idő eltelt, mióta utoljára írtam a blogra. Több, mint 3 hónap. Ilyen hosszú szünetet még nem tartottam a blogírásban. Most végre mondhatom, hogy hurrá, szünet, kicsit lazíthatok. Túl a tanévzáráson, továbbképzésen (egy részén), beadandó írásán. Ma végre olyan napom volt, hogy nem kellett beosztani az időm, hogy mindenre jusson, s görcsölni sem, hogy elég lesz-e a nap 24 órája. Olyan jó végre egy kis nyugi... A gyerekek ugyan folyton szervezkednek, de most már rájuk hagyom: menni akarnak, oldják meg.
Sütés-főzés? Bizony voltak olyan napok, hogy nem volt főtt kaja. Meg a Férjemre bíztam a vacsora készítését, ha enni akarnak. (Vette a telefont, s rendelt. Megoldotta.) De azért többnyire főztem, sőt még befőztem is, néha sütöttem is, esetleg recepteket firkantottam, de vagy recept nincs, vagy fotó. Visszamenőleg bogarászhatok. Azért készült néhány megörökítésre érdemes harapnivaló a konyhámban ez idő alatt. Meg terveim is vannak, de hát azt már megszoktam, hogy ember tervez, Isten végez.
Nem is tudom, minek csinálom még ezt is. Talán mert úgy hozzám nőtt az évek alatt. Meg aztán ha recept kell a Gyerekeknek, csak mondom, hogy ott van a blogon. :-)
Levenduláztam is idén. Készítettem újra szörpöt belőle, s kísérleteztem is vele, lekvárt főztem belőle. Majd azt is elárulom, hogyan! :-)
Keksznek is muszáj volt készülni belőle, de most másképp, mint ahogy a még mindig kedvencet szoktam. Nem mindenki szereti a levendula ízét, nálunk viszont nagyon menő. Teáját is szeretjük. S amellett, hogy finom, nyugtató hatású is. Állítólag. De elég azt hinni, hogy hatásos legyen! :-)
Szóval kekszet ízesítettem vele, egy olyan alkalommal, mikor Gergőt is fel kellett pakolnom a következő két hétre. Mindig sütök neki valami hosszasan elálló süteményt is, most épp ez volt:

Hozzávalók:

• 55 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 10 dkg zsír
• 22 dkg porcukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 5-6 szál levendula
• 1 citrom héja, leve
• 2 tojás

Így készült:

A vajat, zsírt elmorzsoltam a liszttel. Hozzáadtam a sütőport, porcukrot, elvegyítettem. Majd a többi hozzávaló- lemorzsolt levendulavirágok, vaníliás cukor, citrom lereszelt héja, kicsavart leve, tojások -is belekerültek, s összegyúrtam. Nem túl kemény, de összeálló, formázható masszát kaptam.

A tésztából kis, diónyi golyókat formáztam. sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Hagytam közöttük helyet, mert sülés közben kicsit elterülnek. 

180 fokos sütőbe tettem, hagytam világosra sülni őket.

Finom, omlós, roppanós kekszek lettek. Aki meg nem szereti a levendulát, hagyja ki belőle. :-) 

Levendulás keksz

Kollégákkal tanév végét megülő eseményre készült- levendulaszezon lévén, ezzel készítettem sütit. Elsőre furcsa volt levendulaillatot enni, de igencsak megkedveltem, leginkább teának, mentával vagy más "gazzal" társítva. Limonádéba is gyakran kerül, szörp készült már belőle, meg baracklekvárt is ízesítettem vele. Sütibe még nem került, így ideje volt ebben is tesztelni. Mindenkinek ízlett, de a legelismerőbben Fiam "nyilatkozott" róla: késő estére sült ki, s egy darab kóstolnivalót vitt magával azon melegében. Nemsokára hallom mezítlábas lábait, s látom, amint egész marék kekszet zsákmányolva indul vissza. Persze meg is dicsérte. Szerencsére másik süti is készült, ez így nem lett volna elég három fele csomagolni! :-)
Kedvenc vajas kekszemet ízesítettem a lemorzsolt virágokkal:

 Hozzávalók:

• 45 dkg liszt+ 2 evőkanállal
• 20 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• csipet só
• 1 teáskanál vaníliás cukor
• 1 tojás
• 5-6 szál levendulavirág

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal. Hozzáadtam a szárról lemorzsolt levendulavirágot és a tojást. 

Összegyúrtam a tésztát. Kissé lágy lett, a tojás is nagy volt, meg a meleg miatt a vaj is igencsak lágy. Ezért lisztet gyúrtam még hozzá, két evőkanálnyit, hogy megfelelő keménységű legyen.

Két órányit hűtőben pihentettem, majd enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam. Nem túl vékonyra, hogy ne legyen majd nagyon száraz.

Kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam s 180 fokon világosra sütöttem a kekszeket.

Nem mertem sok virágot tenni bele, ne legyen túl intenzív levendulaíze. Ennyi pont elég volt, mindenkinek ízlett. Többen elkérték a receptet is. 

Levendula helyett más ízűre is süthető ez a keksz, akár csak vaníliával is, de citromhéjjal, kakaóval, narancsosan is igen finom. Szeretem! :-)

Azóta már többször készült, gyerekek kedvencévé vált. Hétvégére is leadták a rendelést. Egyből 50 dkg lisztből készült, s citromhéj került bele vanília helyett. Még mindig szeretik! :-)

2018.07.25. Nyaralásra mit kértek a gyerekek? Hát levendulás kekszet. Egy kg lisztből készítettem, s ehhez tettem 50 dkg vajat, 40 dkg porcukrot, egy citrom héját és levét, csipet sót, 2 vaníliáscukrot, 2 tojást, meg persze a lényeget, levendulát. S még mindig finom! :-)

2023. július 12.

Minden évben elkészül legalább egyszer, nyaralásra. Most Leányzómnak készült, de már megrendelték a családi nyaralásra is, a reggeli kávé mellé. 

Bodzaüdítő mentával/ gyömbérrel/ levendulával

Még a bodzaszezon idején készültek. Míg ontották a bokrok a virágot, egyik fazék üdítő készült a másik után, s közben kísérleteztem. Készült mentás, levendulás és gyömbéres is. Nekem a levendulás ízlett legjobban, Hédinek a mentás.
Már rég elvirágzott a bodza, lassan a bogyóit érleli, de elárulom, szárított bodzából is lehet készíteni, a hatás nem marad el. Mi minden évben gyűjtünk belőle.
Fotó csak akkor készült, mikor a gyömbéresen volt a sor:

Hozzávalók:

• 8 l víz
• 60-70 dkg cukor
• 1 csokor bodzavirág -8-10 darab (friss vagy szárított)
• 1 csapott teáskanál citromsav
• 3 citrom
• kisujjnyi gyömbér/ kis csokor menta/ néhány szál levendula

A cukorból 20 dkg-nyit karamellizáltam, majd 2-3 dl vízzel felöntve addig főztem, míg a cukor feloldódik.

A többi cukrot a vízzel és a citromsavval főni tettem, majd hozzáöntöttem a karamelles vizet is.

Mikor felfőtt, elzártam alatta a lángot, s ezután dobtam bele a megmosott bodzavirágot, valamint belekarikáztam az alaposan megsikált citromokat, vigyázva arra, hogy magja ne kerüljön bele. Ekkor tettem hozzá a mentát, vagy levendulát. A gyömbér feldarabolva került bele. 

Másnap leszűrtem. Hűtőben akár egy hétig is eláll, de nálunk 2-3 nap alatt mindig elfogyott, mert ezt ittuk tea helyett is, meg a gyerekeknek ezt vitték az iskolába innivalónak.

Cukor ízlés szerint kerülhet bele több-kevesebb. A karamell nem csak az íze, de a színe miatt is kell, így nem lesz hóka, szép sárgás lesz az üdítő.

Szörpöt nem is szoktam gyártani bodzából, éppen ezért, mert ha van szárított bodza, az év bármely szakában készülhet frissen innivaló belőle.

Azt hiszem, ma is gyártok egy adagot belőle:-)

Levendulás-citromos sárgabaracklekvár

Húgomtól kaptam egy kisebb adag sárgabarackot. Rám bízta, mert neki nem volt ideje kifőzni. Túlérett volt,  s mire hazaért és hozzáláttam, már egy része romlásnak indult, de a kitartóakból finom lekvár lett. Hogy ne a szokásos legyen, került bele néhány szál levendula, meg belekarikáztam egy citromot.

Nem mértem a hozzávalókat, ezért nem írom le pontosan.
A megmosott, felaprított barack lecukrozva pontosan 3 liter volt. Mércés edényben volt, onnan tudom:-) Cukrot nem egészen 1 kg-ot, úgy 80 dkg-nyit tettem hozzá.
Lecukrozva állt 5-6 órányit, de általában másnapig szoktam hagyni.
Kis lángon feltettem főni, belemorzsoltam 5 szál levendula virágait s beletettem egy egész citromot vékony karikákra szelve, a magokat gondosan kipiszkálva belőle.
1-1,5 órányit főtt, közben meg-megkavargattam s kóstolgattam. Úgy ítéltem meg, kicsi cukrot még elbír, ezért tettem még hozzá.
Mikor késznek véltem (közben fél literrel kevesebb lett), kevés szalicilt kevertem hozzá, s üvegekbe szedtem.

Egész enyhén érzik rajta a levendula íze. A citromot legközelebb apróra vágva teszem bele, mert a héja egészben maradt, s bár nagyon finom benne, de nagy darab. Üvegekbe pakoláskor figyeltem rá, hogy mindegyikbe kerüljön belőle.
Már kóstolgattuk, nekem nagyon ízlik édes-savanykás volta miatt!

Levendulaszörp

Egy tő levendulánk van, az is Anyósom kertjében. Úgy 3 éves lehet, de idén már becsülettel kitett magáért. Egy csokorra valóból szörp lett, másik, nagyobb csokor szárad. Teába már tettem belőle, de kekszet még nem bátorkodtam ízesíteni vele. No de ami késik, nem múlik. Ez igaz a szörpre is, már tavaly dédelgettem a tervet, de csak idén valósult meg. Az íze kevésbé lett meglepő, mint a színe. Levendulaillat-íze van. A színe viszont nem lila, hanem sötét rózsaszín.

Alaposan utánaolvastam a témának, mielőtt nekiláttam a szörp készítésének. Egy, számos oldalon visszaköszönő recept mellett döntöttem.

Hozzávalók:

• 1 csokor levendula
• 2 liter víz
• 2 csapott teáskanál citromsav
• 2 kg cukor

Így készült:

A levendulát folyó víz alatt lemostam, a szárakat levágtam, s a virágokat 2 l vízbe beleszórtam. 2 napra a hűtőbe tettem, időnként átkavartam.

A két nap elteltével beleszórtam a citromsavat (lapos kanállal mértem, nem szeretek sokat használni belőle). Talán ezért volt, hogy a jósolt hatás nem következett be: a citromsav hatására lilulni kellett volna a víznek. Úgy, levendulástul melegíteni kezdtem, ekkor már kezdett színeződni a víz. Nem főztem fel, csak melegítettem. Mikor elégedett voltam a színnel, leszűrtem. Hozzáadtam a két kg cukrot, s felfőztem.

Pici tartósítószert is szórtam bele, tényleg picit, biztos, nem ettől fog elállni.

Még azon forrón üvegekbe töltöttem, száraz dunsztba raktam, ott hagytam kihűlni.

Már kóstolgattuk, osztogattam is belőle, mindenkinek ízlik. Különleges. Málnaszörpöt már tavaly sem főztem, mert unalmas lett, nem fogyott el, két év után kiöntöttem. Talán minden évben másfélét kéne készítsek:-) A mentaszörpnek is nagy sikere volt elsőre, másodjára már nem. Idén még citromfűvel próbálkozok. Talán vegyesen levendulával... még alszom rá egyet-kettőt, meg még a citromfűnek is nőni kell.