Tepertős kifli

 Régen soha nem vettünk boltból zsírt és tepertőt. A télen levágott disznó szolgáltatta az egész évre valót- legalábbis zsírból, a tepertő jóval hamarabb elfogyott. Pogácsa mindig készült belőle- azóta is nagy kedvenc. Igaz, sok éve már boltiból készül. De a hajtogatás miatt időigényesebb, mint egy mezei pogácsa- ezért jött a gondolat, hogy csak rákenem a tésztára a tepertőkrémet és kiflit sodrok belőle- így is réteges lett, és finoman roppanós. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 púpozott teáskanál só
• 10 dkg margarin
• 5 dkg zsír
• 2 dl tej
• nagy csipetnyi cukor
• 2 dkg élesztő
• 1 tojás

A töltelékhez:

• 10 dkg tepertő
• 10 dkg zsír
• nagy csipet só
• kanálhegynyi bors
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy kevés cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót elvegyítettem, majd elmorzsoltam benne a margarint és zsírt. Belekerült a tojás és élesztős tej, tésztává gyúrtam majd megdagasztottam. Kevés liszttel megszórva, letakarva egy órányit hagytam kelni.

A töltelékhez valókat késes aprítóban néhány fordulattal kenhetővé tettem. 

A megkelt tésztát deszkára borítottam, három egyenlő részre osztottam. Enyhén aláliszteztem s sorra nagy, vékony körré nyújtottam. Lekentem a tepertős töltelék harmadával a korong teljes felületét. Félbe, majd negyedekre vágtam és minden negyedet még 3 részre. Kiflivé sodortam, s kissé meghajlítva tepsibe pakoltam őket. Mindegyik tésztarabbal így jártam el.

Felvert tojással lekentem s 180 fokos sütőben hagytam őket szép pirosra sülni. 

Nekem nagyon ízlett, előszeretettel rágcsáltam még reggelire is. Amíg volt belőle. Ízvilágában emlékeztet a tepertős pogácsára, mégis más. Roppanósabb, szárazabb. De pont ezt szerettem benne. Ha karácsonyra nem is, de szilveszterre fog készülni belőle egy adag- kicsi vagy nagy, attól függően, hányan leszünk rá.

Tepertős pogácsa többféleképpen készítve van már a blogon: hajtogatás nélküli, teljes kiőrlésű liszttel; krumplis tésztájú, kevés mustárral, boros is készült már, no meg itt is található egy másmilyen, ez pedig a legelső blogos korszakomban sütött tepertős pogácsa. Elképzelhető, hogy lesz még néhány változat, hisz mindig variálok valamit, vagy újabb ötlettel gyarapodok receptböngésző kalandjaim során. 

Tejszínes pogácsa

 Ez az a pogácsa, ami pár nap különbséggel készült kétszer egymás után. A megmaradt tojásfehérjékből pedig egy kalap alatt sült édes is. A pogácsához az ötletet a fel nem használt főzőtejszín adta- még nem dagasztottam vele pogácsát, de ezt is teszteltem: attól vagy csak úgy, finomak lettek, kissé tömörebb, mint általában, de kellemesen roppanós alja-teteje lett. S hogy miért sütöttem kétszer egymás után? Először Férjemnek készült az útra- a fiús csapat már korábban eltervezte, hogy egy hétvégén elmennek együtt Csisztafürdőre, ami egy jó kis retró hangulatú gyógyfürdő. Végül ketten mentek, mert harmadikuknak más programja lett, de a hamuban sült pogácsa kettejüknek is járt. S hogy legyen hétfőre is tízórainak való, vasárnap fogtam magam, és újabb adagot sütöttem. Zárójelben jegyzem meg, s "csak ici-picit" játszott közre, azért is, mert az elsőként sültről nem készült fotó. 😁

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só+ nagy csipettel
• 2 dl tej+ 0,5 dl
• 4 dkg élesztő
• 3 tojás sárgája
• 20 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 4 dl főzőtejszín
• 20 dkg sajt
• + 1 tojás, szezámmag a tetejére

Így készült:

A 2 dl tejet megmelegítettem, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

Közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam benne a zsírt és margarint. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, tejszínt és összegyúrtam. Nagyon kemény lett, ezért apránként még öntöttem hozzá kevés tejet, úgy fél deciliternyit. A tésztát megdagsztottam, letakarva hagytam megkelni.

Közben a sajtot lereszeltem- tetszés szerinti kemény sajtot használhatunk.

A megkelt tésztát kinyújtottam, jó nagyra, egyenletesen rászórtam a reszelt sajtot. majd feltekertem, mint a kalácsot. Így is hagytam pihenni úgy 20 percet.

Újra kinyújtottam ujjnyi vastagra, közepes pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, szezámmaggal beszórtam és 180 fokos sütőben addig sültek, míg szépen megpirultak. 

A szaggatásnál maradt tésztát összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam, kentem, szórtam, sütöttem. Két nagy tepsivel lett.

A tetejére másmilyen, tetszés szerinti mag kerülhet, vagy akár még több sajt. A másodikként készült annyival lett finomabb, hogy több időt hagytam neki kelni, az elsőnél elsiettem, s tömörebb lett. Amúgy is az, nem az a szellős, pihe-puha, foszlós pogácsa, inkább roppanós-harapós. 

Pizzás csavar

 A hétvégét végigcsavarogtuk- péntek délután, munka után elindultunk, vasárnap este keveredtünk haza. Az ilyen hétvégéket alapos tervezés és izgalmas várakozás előzi meg. Be kell osztani, melyik délutánon mit csináljak, hogy a dolgom is haladjon, készülődni is tudjak- persze a konyhai ténykedések állnak a tervezés középpontjában. 😀 Azt is ki kell találni, épp merre menjünk- a legutóbb kimaradt helyszínek voltak a célpontok, amiknek utánanézek-olvasok indulás előtt. Meg mit kell bepakolni, magunkkal vinni. Természetesen a sütés-főzéssel kapcsolatos dolgokat fogom részletezni ezen a blogon: mindig készül valamilyen sütemény, édes, hogy legyen a reggeli kávé mellé kísérő, meg sós is, mert a túrákra azt a legcélszerűbb magunkkal vinni. Most sósnak ilyen pizzás csavarok készültek:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 dl tej + kb. 0,5 dl
• 4 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 púpos teáskanál só
• 30 dkg margarin
• 2 tojás

A töltelékhez:

• 1,5 dl sűrített paradicsom
• 3 evőkanál olaj
• nagy csipet só
• 1-1 mokkáskanál oregánó és bazsalikom
• 10 dkg vékonyra szeletelt sonka
• 30 dkg sajt
• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, kellemes kézmelegre, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni, közben a lisztet, sót elvegyítettem, elmorzsoltam a margarinnal. Belekerültek a tojások és az élesztős tej, összegyúrtam. Ha nagyon kemény lenne, kevés tejet lehet bele önteni. A tésztát megdagasztottam és pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Közben a paradicsomban elkevertem az olajat, sót, zöldfűszereket. A sajtot lereszeltem.

A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtottam, a hosszabb felén gondolatban kettéosztottam. Egyik felét lekentem a paradicsommal, elosztottam rajta a sonkaszeleteket, a sajttal megszórtam. Az üres felét ráhajtottam, kissé le is nyomkodtam. Éles késsel csíkokra vágtam, megsodortam, így pakoltam tepsibe.

Felvert tojással lekentem, szezámmaggal szórtam be és 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. 

Édes süti is készült, azt tartogatom későbbre. Mármint a közzétételét. 

Ezeknek a csavart rudaknak egy részét útközben ettük meg, a maradék Fenékpuszta mellett fogyott el. Persze nem mind mi ettük meg, itthon is maradt, meg kisülés után és péntek reggel is volt keletje. 

A úticéljaink meg a Keszthely és Fenékpuzsta között a Festetics család által telepített 6 km-es fenyőfasor volt, amin végigsétáltunk, Csisztafürdőn áztattuk kicsit magunkat és útban hazafelé Hévízen álltunk meg, ahol csavarogtunk kicsit és elhatároztuk, hogy valamikor a későbbiekben a tó adta lehetőségeket is kipróbáljuk. Azok e helyek vannak többségben, ahova még vissza szeretnénk térni. 😊Azért álljon itt néhány fotó is:

Sós rágcsálnivaló magokkal

 Az édesek mellé mindig kell valami sós is. Ha már úgyis be van melegítve a sütő... Úgyis kimagyarázom, ha sütni akarok. Szeretnék. Akkor fogok is. De hát itthon volt Fiam, akkor még a sütési tilalom sincs érvényben. Szabadon garázdálkodhattam a konyhában! 😁

Hozzávalók:

• 40 dkg fehér liszt
• 40 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 2 teáskanál só (közepesen púposan)
• 1 tojás
• 20 dkg zsír
• 20 dkg margarin
• 35 dkg reszelt sajt 
• 1-1 maréknyi napraforgómag és lenmag
• 2-3 dl joghurt

Így készült:

A liszteket, sót elvegyítettem, majd elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a reszelt sajtot, elvegyítettem a lisztes keverékkel, majd beleütöttem a tojást és kanalanként adagoltam a joghurtot, közben gyúrtam a tésztát. Annyi joghurt került bele, hogy összeálljon a tészta, de ne legyen túl kemény, könnyen gyúrhatóvá váljon.

A kész tészta kényszerpihenőn volt úgy két órányit, de akár azonnal is süthető. Kisujjnyi vastagra nyújtottam, derelyemetszővel felcsíkoztam, majd átlósan is, hogy rombusz alakokat kapjak. 

Tepsibe pakoltam, 180 fokon pirulásig sütöttem.

Tömör, de nem száraz, nem kemény, valóban harapnivaló lett belőle, egész jó rágcsálni. 

Másmilyen magvak is kerülhetnek bele, s így utólag valamilyen zölfűszert is tennék bele, esetleg kevés borsot vagy chilit. De mint szinte minden süti, ez is számtalanféleképpen variálható. 

Spenótos-sajtos falatok

 Az utóbbi  időben kezdtem el gondolkozni azon, mikor kezdődött a sütiőrületem. Az biztos, hogy négyünk közül már gyerekként engem vonzott leginkább a konyha. Amíg Anyukánk otthon volt, csak segítségnek fogott be minket: krémet kavartunk, kiküldött a kertbe petrezselyemzöldért, pucoltuk a zöldséget. Középiskolás éveim végén jártam, mikor dolgozni kezdett- ekkor néha én főztem. Így mire férjhez mentem, elsőként a lányok közül, volt már némi tapasztalatom: az Anyukától ellesettek alapján, illetve saját kudarcaim árán tanulva szoktam bele a sütésbe-főzésbe. Ha valamiben bizonytalan voltam, megkérdeztem Anyukát. Mikor átköltöztünk Magyarországra, úgy két évig együtt laktunk Húgaimmal és Apukánkkal, ekkor is én voltam a szakácsnő, otthon lévén kicsi Fiúnkkal. Mikor külön költöztünk, Apukánk nagy bánatára, akkor már csak magunknak főztem. S ekkor kezdődött az, hogy családi összejövetelekre elkezdtem "nagyüzemben" sütni-főzni. S élveztem kitalálni, majd kivitelezni. Mikor kijártam a második tanítóképzőt és nem kaptam munkát, akkor jött a blog ötlete, hogy valamivel lefoglaljam magam, ez tovább fokozta a kísérletező kedvem- mert nagyon ritkán sütöttem-főztem recept alapján, vagy ha igen, valamit biztos változtattam rajta. Persze nem mindig sikerrel. Ekkor szabadultam el igazán. Előfordul, hogy semmi kedvem a konyhai ténykedéshez, de az a ritka eset. Bevetem magam a konyhába, s képes vagyok egész nap ki sem mozdulni onnan. Még mindig. 

Mikor ez a süti készült, vendég sem kellett, hogy mindjárt háromfélét rittyentsek- csak sütiből. A sós mellett két édeset is. A spenótos sós ötlete Húgomtól származik, Ő leveles tésztába szokta tölteni- én dagasztottam hozzá.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 80 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 15 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• 1 tojás
• 3-4 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 2 maréknyi spenót
• 35 dkg reszelt sajt (többféle)
• 1 gerezd fokhagyma
• kevés bors, só
• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. Közben a lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Belekerült a tojás, élesztős tej, s miközben elkezdtem gyúrni, kanalaztam hozzá a tejfölt- három és fél evőkanálnyi kellett bele, hogy jól gyúrható, nem túl kemény tésztát kapjak. 

A megdagasztott tésztát pici liszttel megszórva, letakarva kelni hagytam.

Közben elkészült a töltelék: A sajtokat lereszeltem- többféle maradék sajtdarabot használtam fel-, a spenótot megmostam, kicsit szárogattam, majd apróra vágtam, a sajthoz borítottam. A fokhagymát belereszeltem, és az egészet nagy csipet só és bors hozzáadásával alaposan összekevertem.

Ha megkelt a tészta, deszkára borítottam, téglalap alakúra kinyújtottam. A tölteléket 3 részre osztottam. Az elsőt a tésztára igazgattam egy csíkban, a széléhez közel, majd felsodortam: a tésztaszélt ráhajtva, egyszer átfordítottam. Levágtam ezt a tésztacsíkot, majd még két ugyanilyet készítettem. Tepsi hosszúságúra szabtam a tésztatekercseket, tepsibe pakoltam kis helyet hagyva közöttük. Felvert tojással lekentem, szezámmaggal beszórtam s késsel átvágtam a csíkokat úgy kétujjnyi darabokat kapva. Így kerültek 180 fokos sütőbe. Hagytam szépen megpirulni.

Sülés utén a vágások mentén szét lehet tördelni. 

A spenót mennyisége lehet több vagy kevesebb, attól főggően, mennyire szeretjük. Nekem új-zélandi spenótom van, húsosabbak a levelei, mint a hagyományosnak, s talán ízre is erőteljesebb, bár egyik sem túl tolakodó. De az általam használt mennyiség éreztette magát a sütiben- szerencsére senkit sem zavart, pedig nem vagyunk spenótrajongó család. De így, sütiben, sokkal inkább elfogadottabb, mint főzeléknek. 

Apró pogácsák sonkával és olajbogyóval

 Barátnőm csodálkozott rá, hogy én kézzel dagasztok. Van gépem hozzá, Férjem lepett meg néhány évvel ezelőtt vele, de nagyon ritkán veszem elő- néha a kenyeret vagy lángostésztát rá bízom, vagy mikor sokat sütök, adok neki munkát párhuzamosan az enyémmel. De jobb szeretem kezemben tartani az ügyeket. Vagyis nem eseik nehezemre, szeretem érezni a tészta állagát és szükség szerint javítani rajta, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Ha többet sütök, azzal kezdem, hogy sorra meggyúrom-dagasztom az összes tésztát, s azzal kezdem, amelyiknek nem kell pihenni vagy nem szabad túlkelnie. Ez a pogácsa is többedmagával készült és nem átallottam a két kis kezemmel meggyúrni az összeset.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 1 tojás
• 1 teáskanál só
• 2 evőkanál tejföl
• 0,5 dl tej
• 10 dkg apróra vágott sonka
• 10 dkg reszelt sajt
• 15 szem olajbogyó apróra vágva
• + 1 tojás lekenni

Így készült:

A lisztet elvegyítetem a sóva, élesztővel, elmorzsolatam a zsírral és margarinnal. Belekerült a tojás, tejföl, tej, összegyúrtam, majd ezután adtam hozzá a sonkát, sajtot, olajbogyódarabkákat s alaposan átgyúrtam. 

1-1,5 óra pihentetés után ujjnyi vastagra nyújtottam, apró pogácsákat szaggattam belőle, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.

Roppanós, napokig élvezhető pogácsák lettek. A tetejére nem szórtam semmit, mert elégnek gondoltam a benne lévő ízeket, de bármilyen mag vagy még sajt nem válna hátrányára.

Krumplis-sajtos sós keksz

 Az ugyanannyi lisztet-túrót-margarint tartalmazó sós süti hatására sütöttem már sajttal is, s egy ideje azon morfondíroztam, mi lenne, ha mindezek mellé még krumpliból is ugyanannyi kerülne. Jó ideig őrizgettem a gondolatot, mire tett is követte. Nagy megelégedettségemre. Tényleg finom lett, kellemesen rágcsálható sós harapnivaló:

Hozzávalók:

• 40 dkg főtt krumpli
• 40 dkg liszt
• 40 dkg margarin
• 40 dkg sajt
• 1 teáskanál só+ 1 nagy csipettel
• 1 tojás lekenni

Így készült:

A sajtot ( 3 féle volt vegyesen, amilyeneket otthon felleltem) és krumplit a reszelő kis lyukú oldalán lereszeltem és a liszttel meg margarinnal összegyúrtam.

Nyújtottam, felvert tojással lekentem, négyzetekre vágtam, tepsibe pakoltam, 190 fokos sütőben pirulásig sütöttem.

Nem valami bonyolult recept, az elkészítés sem hosszadalmas. 

A fotók elárulák, hogy még húsvéti sütemény. Akkor is nekibuzdultam, hogy írok, aztán elmúlt. Kellett valaminek történnie, hogy visszatántorítson ide. 

Rozmaringos sajtos keksz

 Az előző keksszel egy napon készült sütemény. Hasonló módszer, telefonnal fotóztam, amik feltöltve nem túl előnyösek. Ezért megismételtem fényképezőgéppel, hogy szalonképesebb legyen. 

Nem újság, hogy igencsak szeretem a sós ropogós süteményeket. Az édes mellé szinte mindig sütök sósat is. Vagy kelt tésztából pogácsát, kiflit, csigát, vagy stanglit vagy hasonlót, más formájúra szabva. Most négyzetekre, vagy téglalapra, melyik hogy sikerült. Bazsalikomot terveztem bele tenni, de a fűszeres dobozva nyúlva elsőként rozmaring került e kezembe. Gondoltam, azzal sem lehet rossz. Nem is lett. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 púpos teáskanál só+ 1 nagy csipet
• 20 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 30 dkg reszelt sajt
• 1 tojás
• 1 teáskanál morzsolt rozmaring
• + 1 tojás lekenni, szezámmag beszórni

Így készült:

Legelőbb lerszeltem a sajtot. Trappistát használtam, de más, tetszés szerinti is megfelel.

A lisztet elvegyítettem a sóval, majd elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, ezt követően a reszelt sajttal is, közben belekerült a rozmaring is. Hozzáadtam a tojást és kemény tésztát gyúrtam belőle.

Egy órányi pihentetés után kinyújtottam, felvert tojással lekentem, szezámaggal szórtam be a tetejét.

Derelyemetszővel négyzetekre vágtam a tésztát.

Tepsibe pakoltam, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Nem kell túl sötétre sütni, világosbarna színt kapjon. 

Roppanós, napok múlva is élvezhető sós rágcsálnivaló lett belőle. A rozmaring íze nem túl erősen érzett rajta. Ha frisset használok, valószínűleg jobban dominál, de nem volt kedvem kicaflatni a kertbe. Kakukkfűvel vagy bazsalikommal is el tudom képzelni, sőt, meg is fogom sütni. 

Medvehagymás keksz

 Idén is elmentünk medvehagymát szedni, bár igencsak az utolsó pillanatban: már szép nagyra nőttek a levelek és kezdtek megjelenni a bimbók a hajtások tövén. Akkor frissiben áramlottak az ötletek, mire fogom felhasználni a kirándulás közben beszerzett leveleket- egy megvalósult, kétszer is: sós ropogtatni valót sütöttem. Először nem fotóztam le, mint ahogy az utóbbi időben általánossá vált, másodjára húsvétra gyúrtam össze, akkor is csak tálalás előtt készült róla sebtiben felvétel. Közben eltelt a húsvét, s lassan eltelik a tavaszi szünet is. S csak most szántam időt rá, hogy ránézzek a blogra is. 

Ha már itt vagyok, megírom a receptet:

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só ( 1 púpozott, egy csapott)
• 1 csomag szárított élesztő
• 30 dkg margarin
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• 10-12 medvehagymalevél
• 2 tojás sárgája
• 2 dl habtejszín
• + 1 tojás lekenni, tetszés szerinti mag leszórni

Így készült:

A lisztet elvegyítettem a sóval, élesztővel, összemorzsoltam a margarinnal, majd a sajtot is elvegyítettem benne. Hozzáadtam az apróra vágott leveleket, tojássárgát, tejszínt és összegyúrtam. Keményebb tésztát kaptam. 

Hagytam pihenni egy órányit, majd kinyújtottam, négyzetekre vágtam, felvert tojással lekentem, maggal szórtam be. Első alkalommal köménymag, most lenmag került rá.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világos barnára sütöttem.

Roppanós, finom rágcsálni valók lettek. 

Medvehagyma kerülhet bele több is, kevesebb is- én nem viszem túlzásba, ne legyen erőteljesen fokhagyma íze. A tejszín pedig véletlenül se cukrozott legyen!

A medvehagyma lelőhelye a Börzsöny lába, Borsosberényből indulva: a vonatállomásnál lehet parkolni, bár tovább is lehetne autóval menni, de mindig nagy a sár, óriási keréknyomok teszik járhatatlanná az út egy szakaszát személyautók számára. Sebaj, gyalogolni egészséges. A Makkos-vadászkastélyt kell megcélozni, környéke terítve van az egészséges levelekkel. Idén új lelőhelyet fedeztünk fel: tovább mentünk az út bal oldalán, a patak fölött elkanyarodó úton, mely mentén végig zöldellt a medvehagyma. Egy tisztásba torkollott az út, ott szedtünk egy adagot- közel sem két kilót, annyi a személyenként szedhető mennyiség. A kastélyt is érdemes közelebbről megvizslatni- sajnos elhagyatott, de így is látványos. Ha tovább megyünk az úton, Pénzásásra jutunk, ahol a turistaház mellett fedett helyen ebédelhetünk meg a magunkkal hozott elemózsiából. 

Az említett tisztás

Makkos-vadászkastély

2023. márciusában

Pénzásási Erdei Turistaház

Pénzásás

Túrós apró pogácsa

 Korábban megírt receptekből élek- néhány kattintásra még maradt energiám.

Ha már belelendültem, abba sem hagyom az elmulasztott receptek lejegyzését. Ugyanakkor készült, mint a répakocka, sőt, édes túrós is sült aznap, majd az is következik. Csak egy sima hétvége volt, de ilyenkor mindig többet sütök, legyen mivel útjukra indítani a gyerekeket. Előfordult, hogy egyikük sem jött haza hétvégén, s voltam olyan elvetemült, hogy semmit sem sütöttem. Egyébként meg túlzásba is szoktam vinni. 

A pogácsa számomra megunhatatlan. Nincs visszatérő recep, mindig az aktuális kedvem-lehetőségem- kéznél lévő alapanyag szerint készül. Akárcsak az is. 

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 25 dkg margarin
• 25 dkg zsír
• 25 dkg túró
• 2,5 teáskanál só
• 2 tojás
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 3 dkg élesztő
• + 1 tojás lekenni, reszelt sajt, magvak

Így készül:

A tejet megmelegítettem, elkeverem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet elvegyítettem a sóval, elmorzsoltam benne a margarint és zsírt, majd a túrót is. Hozzáadtam a tojásokat és élesztős tejet, összegyúrtam. Ha nem állna össze, vagy kemény a tészta, még kerülhet bele tej. 

A megdagasztott tésztát letakarva hagytam egy órát pihenni.

Kinyújtottam, apró pogácsaszaggatóval kivágtam, tepsibe pakoltam. Felvert tojással lekentem, reszelt sajttal szóram be nagyobbik részét, a többit szezámmaggal.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Nem pihe-puha, inkább roppanós pogácsák lettek.