Paprikás krumpli

... azaz bő lére krumpli. Ez is egy egyszerű, olcsó és kiadós étel. Bármilyen maradék felvágott kerülhet bele, szalámi, sonka, virsli, kolbász- ez utóbbival a legfinomabb. Szerintem, de volt idő, amikor csak a pirított hagyma és petrezselyem ízesítette meg, és úgy is finom volt. Én szeretem. Leányzó nem szokott neki örülni. Nem is készül gyakran, de néha, mikor nincs sok időm meg ötletem az ebédhez, bevetem.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj/kevés zsír
• 6-8 darab krumpli (közepes, nagyobb méretű)
• só, bors
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• 1 teáskanál házi darált pirospaprika
• kolbász/más felvágott
• petrezselyem

Így készült:

A krumplit megpucoltam, hasábokra/kockára vágtam.

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon/zsíron megpároltam.

Hozzáadtam a krumplit és annyi vízzel felöntöttem, amennyi ellepi. Sóztam, nagy csipet borsot szórtam bele.

A kolbászt felkarikáztam, azt is hozzáadtam, valamint az ételízesítőt és paprikát. 

Mikor a krumpli puhára főtt, megkóstoltam, ha szükséges, még sózom, esetleg pirospaprikát szórok még bele, de a kolbásztól többnyire elég paprikás lesz.

Végül petrezselymet szórok bele- most csak szárított volt, de a friss ad neki igazán jó ízt.

Savanyúság jól jön hozzá, bármilyen, ami kéznél van, amit szeretünk.

Előfordul, hogy olyankor főzöm, mikor nincs már leves, s csak palacsinta kell hozzá, vagy tarkedli.

Barna sós

Próbáltam valami egészségesebb rágcsálnivalót sütni. Így is teljesen élvezhető volt, nekem ízlett. Nem azt mondtam, hogy egészséges, csak egészségesebb. Mert ugye margarin is van benne. Meg a korpa egészségességét is vitatják egyesek, mondván, hogy a gabona héján reked meg az összes vegyszer, amivel esetleg kezelik a növényt. S márpedig kezelik, hogy bő legyen a termés. De ha minden egészségre károsnak titulált élelmiszert kiiktatunk a konyhánkból, nem tudom, mi maradna. Amit otthon vegyszermentesen megtermelünk. Már aki teheti.
Azon gondolkodtam az utóbbi időben, hogy  a nap  nagy részében azért dolgozunk, hogy megvegyük azt, amit nagyszüleink megtermeltek addig, míg mi a munkahelyen töltjük az időt. Persze ma már nem tudnánk úgy élni, mint ők, csak a mezőgazdaságból, csak ha annyit termelnénk, hogy el is adunk belőle. Sokat. Mert más világot élünk, jönnek a számlák. Nekik csak kis villanyszámla volt. Az is kevés, mert nem voltak elektromos eszközeik. Hogy jobb volt-e? Bizonyos szempontból igen. Egészséges élelmiszereket ettek s nem volt annyi stresszforrás az életükben. Volt, csak másféle. Ugyanakkor ma sokkal kényelmesebben élünk. Valamit valamiért... Szóval dolgozunk tovább, s megvesszük, amit más közben fáradságos munkával megtermel, illetve előállít.

Hozzávalók:

• 25 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 25 dkg fehér liszt
• 10 dkg zabkorpa
• 2 csapott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 10 dkg zsír
• magvak (lenmag, napraforgómag, tökmag 1-1 púpozott evőkanálnyi)
• 2 tojás
• 2 evőkanál joghurt
• tetejére sajt

Így készült:

A liszteket, korpát, sót, margarint, zsírt tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a magvakat, tojásokat, és annyi joghurtot, hogy összeálljon a tészta. 

Kinyújtottam, reszelt sajttal megszórtam, rányomogattam. Négyzetekre vágtam, tepsibe rakosgattam, 180 fokon pirosra sütöttem.

Tovább elálló, ropogós, omlós rágcsálnivaló.

Sajt kerülhet a tésztájába is, én most csak a tetejére tettem. 

Avokádókrém

Nem a legétvágygerjesztőbb látványú kenyérre való kence ránézésre, de nagyon szeretjük! Meg aztán egészséges is. Kétszer is ezt vacsiztunk gyors egymásutánba, de máris jöhetne  megint. Fel is írtam a bevásárlólistára. Bár most semmi kedvem kimozdulni, egészen belejöttem az itthon maradásba. De előbb-utóbb muszáj lesz, rohamtempóban fogy a tej. 😉
Szóval gyorsan finomat: a néhány belevalót bedobálom az aprítógépbe, néhány fordulat, s kész is.

Hozzávalók:

• 1 érett avokádó
• 1 nagyobb paradicsom
• 1 nagy fej lilahagyma
• nagy csipet só
• fél citrom leve

Így készült:

Az avokádót kettévágtam, kanállal kivájtam a belsejét, aprítógépbe tettem. A megpucolt hagymát és megmosott paradicsomot feldarabolva szintén a gépbe tettem, a sóval és citromlével együtt.

Pépesítettem a zöldségeket, s pirítósra kenve már ettük is.

Az avokádó akkor érett, ha a héját megnyomva érezhető, hogy puha a belseje, s bele könnyen kikaparható. Ha éretlen, néhány nap alatt a kamrában is megpuhul.

Mezítlábas vargabéles

Nem friss bejegyzés, de már az új időszámítás alatt született. A legelején. Egyszerű, hevenyészett desszert, akár második fogásnak is megteszi.

Legutóbbi konyhai merényletem. Azaz majdnem, a legutóbbi kóstolás utáni fotózásra vár.
Leányzóm hetek óta emlegeti a vargabélest. Ezért a legutóbbi vásárlás során vettem túrót, hogy meglephessem vele. De vagy nem értem rá, vagy volt más süti, mindig odáztam az elkészítését, mindaddig, míg rátekintve a csomagolásra, rádöbbentem, hogy másnap bizony lejár a szavatossága. Mivel leveles tészta nem volt otthon, s ahhoz már nagyon délután volt, hogy tésztát is gyúrjak, így csak olyan hevenyészett, vargabélesnek csúfolt, de azért finom sütemény lett belőle.

Hozzávalók:

• 1 kg túró
• 20 dkg cukor
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom héja
• fél citrom leve
• 3 tojás
• 15 dkg cérnametélt

A cérnametéltet bő, csipetnyi sóval ízesített vízben 1 perc alatt megfőztem, majd leszűrtem.

A túrót villával áttörtem, elkevertem a cukorral, citromhéjjal és -lével, vaníliás cukorral, egész tojásokkal. Végül a cérnametéltet vegyítettem el benne.

Sütőpapírral bélelt kis tepsibe (20×30 cm-es) simítottam a masszát, 190 fokon sütöttem, míg enyhén pirulni kezdett a teteje.

Leányzóm így is örült neki, másnap suliba is ezt vitte.

Következő napon, pénteken meg már nem tudott iskolába menni. Ugyanis mi közvetlenül a szlovák határ mellett lakunk, s busszal jár Esztergomba iskolába Szlovákián keresztül. Ekkor már lezárták a határt. Holnap kénytelen lesz körbe elmenni a holmijáért, mert sok mindene ott maradt. S érettségi előtt állván, a tanulás nem állhat le. Az jutott eszembe, hogy talán a ballagás is elmarad, meg az ezzel járó emlékezetes utolsó alkalmak. De ez még mindig a kisebbik baj. Ha ezzel meg tudjuk előzni a nagyobbat, állunk elébe.

Gyömbéres-citromos méz, immunrendszer erősítő gyanánt

Régebb készítettem már hasonlót, de csak úgy, hogy a feldarabolt gyömbérre-citromra ráöntöttem a mézet. No meg fahéjdarab is került bele. Testvéreim gyártottak ilyet, összeturmixolva az egészet. Én is tervbe vettem, de nem kaptam gyömbért. Aztán hétfőn, mikor összegyűjtve az intézni valókat, nyakamba vettem a falut, a legközelebbi kisboltba találtam. Minek messzire menni!
Itthon pedig aprítottam, turmixoltam, meglepődtem, milyen folyékony lett, a gyerekek első kóstolásra fintorogtak neki. Szerintem teljesen rendben van az íze, kicsit csíp a gyömbértől- de hát a gyógyszert sem azért esszük, mert finom. Ráadásul ez ha nem használ, ártani biztos nem árt.

Hozzávalók:

• 1 darab gyömbér (kb. tojásnyi méretű)
• 2 citrom
• 3-4 dl méz

Így készült:

A gyömbért megpucoltam, apróra vágtam. A citrom héját levágtam, a magjait kiszedtem, de mivel sok leve kifolyt, mire elvégeztem azt a műveletet, amit ajánlottak, a másodiknak csak simán kicsavartam a levét és úgy tettem bele. (Tehát csak a külső sárga és fehér héját kéne eltávolítani, meg a magokat, a többi mehet bele- a gerezdeket elválasztó hártyával együtt.) Ráöntöttem a mézet. Nem mértem, a nagy üveg  méz felét ráöntöttem. Vettem a botmixert s összeturmixoltam.

Üvegbe töltöttem, hűtőbe tettem, s naponta legalább 1-1 kiskanállal eszünk belőle.

Fogyasztás előtt át kell keverni, mert a méz leszáll az aljára.

Valamit ezzel is tehetünk annak érdekében, hogy ellenállóbb legyen a szervezetünk. 

Nem írok regényt a gyömbér/citrom/méz jótékony hatásairól, akit érdekel, utánaolvas. Én is azt tettem! 😉

Tejbeköles

Fenekestül fordult fel a világ, vagy inkább magába fordult, mert most ezzel teszünk jót mindenkinek. Már második hete, hogy itthonról "távoktatunk", de még annyi szabad időt nem tudtam csenni magamnak, hogy megírjak egy blogbejegyzést. Aztán ma délután elhatároztam, miután elvégeztem a mindennapi házimunkát, hagyok csapot-papot, s semmittevés közben blogot írok.

Főzni főztem közben, de azt is olyat, ami gyorsan megy. Meg amihez van itthon hozzávaló. Mindjárt sorolom, csak itt eszembe jutott a bevásárlási láz. Mi 1-2 hetente szoktunk vásárolni ennyi időre való élelmiszert, most sem tettünk másképp. Meg is döbbentem az alap élelmiszerek hiányán. Nem állok azok mellé, akik felvásárolták. De bízom benne, hogy most azok is megtanulnak főzni s felhasználják a sok cukrot-lisztet-olajat, akik eddig csak melegítésre használták a konyhát.
 Én biztos vagyok benne, hogy nem halnánk éhen egy jó darabig. Pedig csak a szokásos mennyiséget vásároltuk. Úgy érzem, vagyok olyan leleményes, hogy a kamrában lévő dolgok felhasználásából egy darabig eltartsam a családot.
Néhány ötlet: múlt héten krumplilevest főztem s mellé diós tésztát. Ez fél óra alatt kész volt. A diós tésztához gondolom nem kell recept, a kifőtt tetszés szerinti tésztára cukros-vaníliás darált diót szórunk. A család odavan érte, én nem annyira. Ez két napra elég volt ebédre. Aztán brokkolikrémleves készült, tökfőzelék és fasírt volt a második. No ekkor már én is nevettem magamon, el is neveztem karanténkosztnak: a tök a fagyasztóból volt, tavaly tettem el lereszelve, a fasírt pedig egy valahogy elrejtőzött s takarítás során megtalált, két hónapja lejárt húskonzervből készült. Semmi baja nem volt, így azt is felhasználtam. Erről fotó is készült:

Aztán hétvégén a szokásos húsleves főtt, amiről még nincs bejegyzés, mellé nyúlhús krumplival és birsalmaszósszal. Ez majd következik valamikor.
Ma pedig leves még volt, s mellé megint csak gyors másodikat terveztem készíteni, abból, ami itthon van: tejbekölest. Annyira nem gyors, mert elég sok idő kell neki, mire megfő, de egyszerű és finom.

Hozzávalók:

• 1 l tej
• 1 nagy csipet só
• 3 evőkanál cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 darab citromhéj (bio, levágtam körbe a héját 1 fél citromnak)
• 3 dl köles

Így készült:
A tejet a sóval, cukorral, vaníliával, citromhéjjal főni tettem. Mikor már forró, belemértem a kölest, és sűrűn kavargatva (nem állandóan, de mindjárt-mindjárt átkavartam) hagytam addig főni, míg a köles megpuhult. Addigra már majdnem teljesen besűrűsödik. Lefedtem, hagytam kicsit pihenni.
Sárgabaracklekvárral  ettük.

Ugyanúgy, mint a tejberizs vagy gríz, kakaós vagy fahéjas cukorral is lehet tálalni, ízlés szerint.
Ritkán eszünk kölest, pedig méltatlanul mellőzött, egészséges gabonaféle. Nincs jellegzetes íze, a fűszerezés határozza meg azt.
Mondhatni, hogy olyan zűrzavar s annyi minden van a fejemben, mint amilyen most ez a bejegyzés lett. Ez általában jellemző rám, de most hatványozottan...

Csíkos szalalkális szelet

Maradj otthon és süss! Akár ezt is mondhatnám. Meg mondhatnék még sok mindent a kialakult helyzetről. Kénytelenek vagyunk itthon maradni, sütni még nem sütöttem, mert bizony szinte egész hetemet lefoglalta az új fajta oktatásba való belerázódás, ennek megszervezése, kivitelezése. Szóval nem tétlenkedünk itthon sem. De ma még jó az idő, gyorsan főzök valamit s kertészkedek kicsit.

Ez egy régebbi süti, régebb írt bejegyzés:
Hetekig tervezgettem ennek a sütinek az elkészítését, de valamiért mindig elodáztam. Leginkább azért, mert a lapok nyújtása miatt, no meg krémet is kell keverni hozzá, "kicsit" időigényesebb, mint egy kevert süti. Végül nagyon elszántam magam, s egy hétvégén mégis elkészült. Elsősorban saját kedvemért, mert én nagyon szeretem a szalalkális sütiket. Jó puhák, s az ízüket is szeretem.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 45 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 10 dkg zsír
• 2 tojás
• 1 dl tej
• 1 csomag szalalkáli
• csipet só

A krémhez:

• 6 dl tej
• 2 csomag vaníliás pudingpor
• 20 dkg cukor
• 25 dkg vaj
• 1 púpozott evőkanál kakaó

A tetejére:

• 10 dkg csokoládé
• 3 evőkanál olaj

Így készült:

A tésztához a lisztet előbb elmorzsoltam a zsírral, majd elkevertem a tejben a szalalkálit, ezt is beleöntöttem,  s a tojással , cukorral, csipet sóval összegyúrtam. Ha ragadna, pici lisztet lehet még gyúrni hozzá.

Három egyenlő részre osztottam, tepsi méretűre nyújtottam.

180 fokos sütőben világosra sütöttem. Hamar sül, figyelni kell rá.

A krémhez a pudingporokat kevés tejjel simára kevertem, majd a többit is hozzáadtam. Állandóan kevergetve felfőztem. Hagytam kihűlni, közben sűrűn megkavartam.

A vajat elkevertem a cukorral, majd kanalanként hozzáadtam a kihűlt pudingot. Felébe elkevertem a kakaót.

Az alsó lapra kakaós krémet kentem, a következőre a világosat. Befedtem a harmadik lappal, erre került a vízgőz fölött olajjal felolvasztott csoki.

Tényleg pihe-puha süti, nekem nagyon ízlett.

Nagymamámnak volt egy szalalkális receptje, kanállal mért hozzá mindent. Persze fejből tudta, Anyukám írta le, hogy nekünk is megmaradjon a recept. Sosem sütöttem, de emlékszem az ízére. Nem krém került bele, Mama nem sütött krémes sütiket. Vagy lekvárral rakta össze, vagy tejjel leforrázott dióval. S úgy is milyen finom volt!

Tiramisu kocka

Ma egész nap kedvetlen, ingerlékeny és céltalanul kódorgó voltam. S persze, amibe belevágtam, az sem igazán akart sikerülni, mint ahogy ilyen lelkiállapotban lenni szokott. De azt hiszem, a bizonytalanság sokakból kihozza ezt. Pedig úgy gondoltam magamról, nem zaklat fel túlságosan a kialakult helyzet, ezek szerint mégis. Nézzük a jó oldalát: együtt a család, itthon van mindenki! 😀
Leültem blogot írni, hátha feldob egy kicsit. Úgy néz ki, az elkövetkező időszak több lehetőséget ad eme tevékenységre. Vagy mégsem? Remélem, hétfőn ez is kiderül.
Ez a süti szerencsére a múlt héten készült, így sikerültnek nevezhetem. Igazából nem is lehet elrontani, annyira egyszerű. Csak egy kevert-kavart lap kettévágva, kávéval meglocsolva s mascarpone és tejszínhab keverékével töltve.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 1,5 dl tej
• 1,5 dl olaj

A töltelékhez:

• 50 dkg mascarpone
• 5 dl tejszín
• 4 evőkanál cukor

Továbbá:

• 2 dl meleg víz és 1 evőkanál instant kávé
• 1 evőkanál kakaó

Így készült:

A tésztához a tojásokat a cukorral alaposan elkavartam. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, olajat és fokozatosan a tejet. Sima tésztát kevertem belőle.

Sütőpapírral bélelt, 28×32 cm-es tepsibe simítottam a masszát, 180 fokon sütöttem. Míg a teteje világosra pirult, de a biztonság kedvéért tűpróbát is végeztem.

Mikor kihűlt, vízszintesen kettévágtam a lapot.

A meleg vízben elkevertem a kávét és meglocsoltam vele mindkét tésztalapot, mindkettőnek a vágott felét.

A tejszínt felvertem, a mascarponét elkevertem a cukorral. A kettőt összevegyítettem.

Az egyik meglocsolt lapra kentem a krém több, mint felét, ráborítottam a másik lapot a kávés résszel a krém fele fordítva. A többi krémet a tetejére kentem, kakaóval beszitáltam.

Másnap szépen lehetett szeletelni.

Persze én azonnal megpróbáltam, de a töltelék eléggé kikívánkozott belőle. Így jobbnak láttam békén hagyni egy darabig.

Finom, puha és tiramisura emlékeztető ízű volt. 

Pehelykifli

A megunhatatlan lekváros kiflik egy újabb változata. Valamikor már sütöttem, annyi különbséggel, hogy akkor csak margarin került bele. Meg lehet, mást is változtattam, mert nem kerestem meg a régi receptet, mert emlékezetből készült. A 3 alaphozzávalóra -liszt, margarin, tejföl- határozottan emlékszem, a többi csak úgy jött.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 12 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 1 csomag szárított élesztő
• 3 evőkanál tej
• 4-5 evőkanál tejföl
• szilvalekvár tölteni
• +porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. A közepébe borítottam az élesztőt, kevés tejjel elvegyítettem, majd annyi tejföllel gyúrtam össze, hogy összeálljon a tészta.

Fél órányi pihentetést követően 8 kis gombócra osztottam. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam, a szélesebb végéra lekvárt tettem, felsodortam, tepsibe pakoltam.

180 fokon világosra sütöttem.

Porcukorral szórtam be.

Tejfölös-gombás csirke

Most éppen semmittevős péntek délutánt tartok. Közben pedig megírom a recepteket a régebben lefotózott sütikhez-ételekhez. S épp azon törtem a fejem, mit is írhatnék. Csak nekifogni nehéz, aztán jönnek a gondolatok! 😀
Tejfölösen szeretjük a gombát is, a csirkét is, s így együtt is nagyon finom. S jóval kiadósabb, mint külön-külön. Viszonylag gyorsan kész van, kevés hozzávalóból.
Ha nagyobb adagot készítek -márpedig erre törekszem-, mielőtt hozzátenném a tejfölt, szedek ki belőle egy dobozkába, amit aztán lefagyasztok, s Gergő viheti is magával. Majd tetszés szerint felhasználhatja. Akár kis pohár tejfölt ad hozzá és összefőzi, tésztát vagy rizst készít hozzá, s van is mit egyen.

Hozzávalók:

• 1 nagy csirkemell
• 1 nagy fej hagyma
• 50 dkg gomba
• só
• 3-4 evőkanál olaj
• tejföl (3 dl)
• pirospaprika, bors

Így készült:

A gombát megpucoltam, felaprítottam.

A húst megmostam, kifiléztem, csíkokra vágtam.

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam, az olajon nagy csipet sóval puhára pároltam. Mikor kész, rádobtam a gombát, s fedőt tettem rá. Mikor összeesett, beletettem a húst is, még sóztam, kevés borssal megszórtam. Időnként megkeverve hagytam puhára párolódni-főni. Közben ha szükséges, még sózom.

Mikor jónak találom, belekanalazom a tejfölt- sosem mérem, annyit teszek bele, hogy jó szaftos legyen-, mokkáskanálnyi pirospaprikát szórok bele. 

Felfőzöm, s kész is.

Ezúttal kukoricás rizs készült hozzá, de tetszés szerinti tésztával is finom.

A petrezselyem is jót tesz neki, de csak épp egy kevés. Egyszerű és nagyszerű étel.

Aszalt áfonyás keksz

A műanyag dobozok nálunk fogyó eszközök. Nem tudom, hogy történik (azaz van sejtésem), de folyamatosan apad a készlet. Ahányszor vásárlás során látószögembe kerülnek, veszek belőlük 1-1 adagot. Most meg zacsiba pakoltam Gergőnek ezt a sütit, mert az itthon fellelhető néhányat már ezzel-azzal teleraktam. Az is hozzátartozik, hogy ezúttal a kiürült dobozokat a nagy sietségben elfelejtette bepakolni. Úgy hogy akad azért néhány, csak épp nem itthon. Ugyanez a helyzet a tálcákkal, azok sem kerülnek mindig vissza, hiába kötöm rájuk, hogy azzal együtt fáradjanak haza a bulikból. Talán ha nem sütnék nekik, nem lenne ilyen problémám! 😀
Hogy ne kelljen másnap megetetnie a barátaival a sütikészletet, ilyen tartósat sütöttem ezúttal Fiacskámnak- uzsonnás zacskóba csomagolva.😉

Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 25 dkg vaj
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 nagy tojás
• 10 dkg aszalt áfonya

Így készült:

Előbb a lisztet, cukrot, vajat elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval összegyúrtam. Kicsit ragadt a tészta, ezért nagyobb csipet liszttel megszórva, átgyúrtam, mindjárt engedelmesebb volt.

Kinyújtottam, szaggattam, tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Egyszerű és finom kis vajas keksz. Nem az a puha, omlós, inkább masszívabb, de én szeretem rágcsálni.

Több cukor is kerülhet bele, de nekem így is elég édes, meg más sem panaszkodott miatta. 

Sajtos-sonkás kifli

Ahhoz képest, hogy néhány éve még megszokott volt nálunk a minden szerdai kelt édes vagy sós sütemény, mostanában igencsak ritkán szánom rá magam ilyen tevékenységre. Pedig legutóbb ennek a kiflinek mindenki nagyon örült, pikk-pakk nyoma veszett a tetemes mennyiség ellenére. Ha nem is minden héten, de gyakrabban kéne ilyesmiket süssek. A rászánt idő megtérül ott, hogy nem kell törjem a fejem tízórain, csak dobozba pakolok néhányat s vihetjük is.

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 12 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• 2 púpozott teáskanál só
• 2 evőkanál tejföl
• 1 tojás+2 sárgája

Töltelék:

• 20 dkg trappista sajt
• 10 dkg tömlős sajt
• 1 teáskanál darált pirospaprika
• 10-12 szelet sonka
• + 1 tojás lekenni, magok beszórni

Így készült:

A tejet kellemes melegre hevítettem, elkevertem benne a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. 

A lisztet, sót tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral és margarinnal. 

Közepébe mélyedést alakítottam, beleütöttem a tojást és a sárgákat (a fehérje később fasírtban kötött ki), beleborítottam a közben felfutott élesztős tejet, s összegyúrtam. Közben annyi tejfölt adagoltam hozzá, hogy könnyen dagasztható legyen- ne túl kemény, de ne is lágy.

A tésztát megdagasztottam, letakarva kelni hagytam.

Közben elkészítettem a tölteléket: a sajtot lereszeltem, a sonkát apró kockára vágtam, s elkevertem a tömlős sajttal és pirospaprikával.

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, 10 gombócra osztottam.

Mindegyiket kerek lappá nyújtottam, előbb feleztem, majd 4, végül 8 részre vágtam. A végükre tölteléket tettem, 1-1 mokkáskanálnyit, felsodortam, meghajlítottam.

Tepsibe pakoltam, nagy csipet sóval felvert tojással lekentem, lenmaggal/köménymaggal szórtam be.

180 fokon pirosra sütöttem őket.

Finom, frissen roppanós, puha kiflik lettek. 

A töltelék tetszés szerint más is lehet, csak sajt, vagy kolbász. Ízlés szerint.

Ha nem lenne elég a töltelék, a maradék tésztába sajtot vagy a hűtőben talált maradék felvágottat tehetünk.

Májas egybefasírt

Bár eredetileg más tervem volt a darált hússal, ez lett belőle. Vasárnapi vacsorának szántam, de mindenki jóllakott a későre csúszott ebéddel, meg sütivel, így nem került rá sor. Jól jött hétfőn meg kedden, előbb a maradék rizzsel, majd keddre tört krumpli készült hozzá.
Azért készült ez, mert csak összekevertem a hozzávalókat, edénybe nyomkodtam, s bedugtam az amúgy is bemelegített sütőbe. Míg sült, megírtam egy blogbejegyzést.😀

Hozzávalók:

• 50 dkg darált hús
• 50 dkg máj
• 3 tojás
• 1 evőkanál liszt
• maréknyi zsemlemorzsa
• 1 teáskanál só
• bors, pirospaprika
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• 1 teáskanál mustár
• kevés morzsolt kakukkfű

Így készült:

A májat megmostam, kisebb darabokra vágtam.

Tálba pakoltam az összes hozzávalót, alaposan elkevertem, majd egy olajjal kikent edénybe egyengettem.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg szépen megpirult a teteje.

Előételnek, hidegtálra is el tudom képzelni, de főfogásnak is megtette, sőt, vacsora is lehet belőle. Ráadásul finom is! Nekem ízlett, szeretek mindent, ami májas.
Tulajdonképpen Katalin lakodalmas tölteléke volt az inspiráló, amit már többször készítettem, csak ez most másabb fűszerezésű. Arról is van valahol fotó, de még nem került fel a blogra. Ha szakítok még egy szabad délutánt, talán azt is megírom. De az nem az elkövetkező hetekben lesz...

Diós csiga

Azt gondoltam, sütök egy szép és finom sütit. Hát ízlett, csak éppen szép nem lett. Mikor elkezdtem felvágni a feltekert sütit, rájöttem, hogy nem volt jó ötlet, de ha már nekifogtam, végigcsináltam- igazgatva a szeleteket, törölgetve a kibújt habot, motyogva az alaktalan csigák miatt. Sütés közben kicsit alakultak azért, de a kibuggyant diós habtól alig kivehető a csiga volta. Fogalmam sincs, mit kellett volna máshogy csinálnom, hogy olyan szép formás korongok legyenek, mint valamikor Anyukámnak -igaz, Ő kakaót is tett a töltelékbe-.
Hát ilyenek lettek:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 45 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• csipet só
• 2 evőkanál porcukor
• 1 dl tej (+2-3 evőkanállal)
• 2 dkg élesztő
• 4 tojássárga

A töltelékhez:

• 4 fehérje
• 25 dkg cukor
• 15 dkg darált dió

Így készült:

A tésztához a langyos tejben elkevertem egyik evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, másik evőkanál cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet s összegyúrtam. Előbb lágynak tűnt, aztán túl keménynek, ezért még pici tejet gyúrtam hozzá, hogy könnyen nyújtható tésztát kapjak.

Egy órányit pihentettem a tésztát.

Közben a fehérjéket a cukorral kemény habbá vertem, majd hozzákevertem a darált diót.

A tésztát két részre osztottam.

Felét vékonyra, hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam. Elkentem rajta fele diós habot, majd feltekertem, mint a kalácsot. Éles késsel másfél ujjnyi szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam. Ez volt a bosszantós része, mert a kezem között mentek össze a szeletek, a tetején bújt ki a hab.

180 fokos sütőben sütöttem, míg szép világosra pirultak.

A tészta másik felével is ugyanígy jártam el.

Két tepsivel lett belőle.

Még terveztem beszórni vaníliás porcukorral, de elég édesnek találtam így is.
Lehet, túl sok a volt a töltelék, azért szökött ki? Nem volt elég kemény a hab? Ez most ilyen lett, ronda és finom.