Puszta kalács

Kemencében sült egykoron, kerek volt, -talán lábasban készült,- s a szüretek elmaradhatatlan kelléke. Fogalmam sincs, Nagymamám hogyan készítette, de kalácstészta volt, töltelék nélkül, s nagyon finom. Azt próbáltam leutánozni, több ízben is. (Egy másik kísérlet, kis olvasnivalóval itt .) Olyan soha nem lett , de azért ehető az általam sütött is! :-)
Nagymamámnak nem volt receptes füzete, Ő mindent fejből készített. Anyukám többször mesélte, hogy apósa, azaz Tata (mifelénk nem papa volt a nagyapa, hanem tata) leszidta őt, mikor látta, hogy leírt recept alapján süt, mondván, legyen ügyesebb, mint más, ne utánozzon. Ez rosszul esett neki, persze azért leírta a másoktól ellesett recepteket, s milyen jól tette, mert így nekünk is megmaradt. Én is leírt receptek alapján sütök, bár örökölhettem valamit Tatától, mert akaratlanul is valami mást akarok létrehozni... De azért annyira nem vagyok akaratos, mint Ő volt. :-) De én akkor is nagyon szerettem Őt. Inkább emlékfoszlányaim vannak róla. Többek között az, mikor a kertben üldögélve, miközben Mama málét -azaz kukoricát- kapált, megmutatta nekem a szemben lévő domboldalon, melyik része az erdőnek volt az övék. Jól elkülönült a többitől, mert ott voltak legmagasabbak a fák. Remélte, hogy egyszer még birtokolhatják. Ő azt már nem érte meg, de Mama igen. Milyen boldog is volt!...
Ott volt a szőlőhegy is az erdő közelében, a domb túloldali lejtőjén. Ott ettük a puszta kalácsot. Az általam sütött ilyen lett:

Hozzávalók:

• 5 dl házi tej
• 15 dkg + 1 evőkanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 1 kg liszt
• 1 teáskanál só
• 20 dkg margarin
• 1 egész tojás + 2 sárgája
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 citrom lereszelt héja

Így készült:

4 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, 15 dkg cukorral, vaníliás cukorral s elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, citromhéjat, a felfutott élesztős tejet s dagasztani kezdtem. Még egy dl tejet öntöttem hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta, de ez lehet kicsivel több is. 

A tésztát megdagasztottam és letakarva kelni hagytam. 

Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam, 6 részre osztottam. Mindegyiket rúddá sodortam, majd 3-3-at összefontam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a fonatokat, tojásfehérjével lekentem s kevés cukrot szórtam rá.

Hideg sütőbe tettem, beállítottam 175 fokra s hagytam szép pirosra sülni.

Puha, foszlós lett, s épp kellően édes. Lekvárral kenve, de csak úgy magában is nagyon finom!

Mikor még mínusz fokok voltak, a kamrából hozott liszt igencsak hideg volt, ezért beraktam egy percre a mikróba átmelegedni. A langyos liszttől hamar megkelt a tészta, ezért azóta mindig úgy teszek: előbb a liszt melegszik egy kicsit, azután látok neki a dagasztásnak. Bár mondják, hogy a mikrohullámú sütő használata sem tesz jót nekünk...

Mézes banánkenyér

Hiába az elhatározás, hogy nem veszek több receptes lapot, rendszeresen elcsábulok. A legutóbbi szerzeményt lapozgatva Fiam rábökött egy receptre, s kérdezte is: "Anya, süthetek ilyet?" Megnéztük a hozzávalókat, volt otthon minden, ezért hagytam, hadd élvezkedjen. Persze nekem is kijutott belőle, mert képes eltévedni a konyhában. Azaz segítettem neki előkeresni a belevalókat. Kis irányítással és segítséggel finom süti került ki a keze alól. :-)

Hozzávalók:

• 17 dkg vaj
• 10 dkg barna cukor
• 2-3 evőkanál méz
• nagy csipet fahéj
• fél csomag sütőpor
• 2 banán 
• 2 tojás
• 25 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 10 dkg kandírozott narancshéj (nekünk 5 dkg házi, zörgősre száradt, megőrölve)

Így készül:

A banánt villával összetörjük. Hozzáadjuk a tojásokat, cukrot, mézet, s alaposan elkeverjük. A többi hozzávalót is beleforgatjuk, jól összekeverjük.
Sütőpapírral bélelt püspökkenyérformába borítjuk-simítjuk a masszát.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. Elég hosszasan sült, a teteje kicsit meg is pirult, mire a belseje már nem ragadt.

(Recept forrása: Meglepetés konyha rejtvény, 2016./1.)
Nem most volt, hogy az utolsó bejegyzést írtam. Ezt is félig megírtam korábban, több, mint egy hete, azóta sem volt időm folytatni. Végre legalább egy szabad hétvégém is lett, amit igyekeztem kihasználni az elhanyagolt tennivalók bepótlására, így a blogra megint csak este jutott időm. A pihenés az még várat magára...

Gyors csokis süti

Mára őszibarack süti készült, múlt héten viszont gyorsan túl akartam lenni a sütésen, ezért csak egy gyors kevertet készítettem. Kakaósan, aszalt szilva került bele, a tetejére meg csoki.

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

• 2 tojás
• 2 bögre cukor
• 1 bögre olaj
• 2 evőkanál kakaó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 3 bögre liszt
• 1 bögre tej
• aszalt szilva (kb. 10 dkg)
• 16 dkg étcsokoládé + 3 dkg vaj a tetejére

Így készült:

A kimagozott aszalt szilvát feldaraboltam.

A tojást a cukorral elkavartam, majd hozzákevertem a kakaót, 2-3 részletben az olajat, végül a lisztet, szódabikarbónát a tejjel váltakozva. Legutoljára az aszalt gyümölcs került bele.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam a masszát. (28×34 cm-es tepsiben készült.)

180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, a csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam és rákentem  sütire.

Dermedés után szeleteltem.

Hétköznapi hozzávalókból egyszerűen, gyorsan elkészíthető. Az aszalt szilva el is hagyható, vagy másmilyen aszalt gyümölcs is kerülhet bele, ízlés szerint. Én szeretem benne akár a mazsolát is. :-)

Aszalt paradicsomos pogácsák

A nyáron is aszaltam paradicsomot, a nagy melegek idején, kint a tűző napon, vékony sórétegre pakolva. Lett zörgősre száradt is, az csak úgy került üvegbe, s levesekbe használom ízesítésre. Abból már alig van. A többi olívaolajba lett eltéve, ilyen-olyan zöldfűszerrel bolondítva. A három kis üveg úgy meglapult a hűtőben, hogy el is feledkeztem róla. Megkezdett lekváros üvegek felszámolása közben aztán egyiket elő is vettem, s hamarosan pogácsába került. Kenyérbe is szoktam sütni belőle, bár Férjuram nem rajong érte túlságosan, de én szeretek ráharapni egy-egy paradicsomdarabkára. A pogácsával is így volt!

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 1 mokkáskanál morzsolt bazsalikom
• 25 dkg margarin
• 2 evőkanál zsír
• 3 dl tej + szükség szerint
• 1 teáskanál cukor
• 5 dkg élesztő
• 2 tojás
• olajban eltett aszalt paradicsom
• 25 dkg reszelt sajt a tetejére

Így készült:

3 dl tejet megmelegítettem, elkavartam benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

A lisztet, sót, bazsalikomot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal és zsírral. Beleütöttem a tojásokat és az élesztős tejet beleöntöttem. Gyúrni kezdtem, s közben még annyi tejet öntöttem hozzá, hogy közepesen kemény, jól dagasztható tésztát kapjak.

Miután megdagasztottam, letakartam, s 30 percet pihenni hagytam.

Közben az aszalt paradicsomot apró darabokra vágtam.

A tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam, az aszalt paradicsomot az olajjal együtt, amiben volt, rászórtam-kentem s feltekertem, mint a kalácsot.

Így is hagytam pihenni fél órányit.

Jó ujjnyi vastagra nyújtottam, közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszúrtam.

Tepsibe pakoltam, tetejére reszelt sajtot tettem.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Este, munka után sütöttem, így csak sütés után kattintottam róla néhányat. Másnap, miután mindenkit felpakoltam belőle, nem volt mit fényképezni. :-) Szerettük, még Férjem is, meg kollégáimnak is ízlett. Egyedüli panasz Fiam egyik osztálytársától érkezett, szerinte túl sós volt benne a paradicsom. Valóban sós, hiszen sórétegen napozott, de nem ehetetlenül. Nekem attól ízlett! :-)

Finom diós

Még jó néhány recept van Anyukám gyűjteményéből, amit nem sütöttem meg. Ez volt egyikük. Jó kis régimódi sütike, amiről érdemes letörölni a port. :-) Különlegessége, hogy krumpli is kell a tésztájába, s fele kakaós. A lekvár és dió töltelékkel valóban finom, így nem véletlenül ez a neve. :-)

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 17 dkg zsír
• csipet só
• 15 dkg cukor
• 1 nagy tojás
• 20 dkg főtt krumpli
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 1 evőkanál kakaó

A töltelékhez:

• 25 dkg darált dió
• 18 dkg cukor
• fél üvegcse rumaroma
• 1 kis üveg lekvár

A bevonáshoz:

• 10 dkg étcsokoládé
• 2 evőkanál olaj

Így készült:

A főtt krumplit lereszeltem. A lisztet, sót, cukrot elmorzsoltam a zsírral, majd a tojás és krumpli hozzáadásával összegyúrtam. A tésztát kettéosztottam, felébe belegyúrtam a kakaót, másik felébe még kevés lisztet, hogy ne legyen lágy a tészta.

A diót elvegyítettem a cukorral . A rumot elkevertem egy dl vízben.

A tepsit kikentem zsírral, vékonyan beszórtam liszttel.

A kakaós lapot tepsi méretűre nyújtottam, tepsibe tettem. Lekentem lekvárral. Én meggydzsemet használtam, de sárgabarack is tökéletes hozzá. A lekvárra szórtam a cukros diót, meglocsoltam a rumos vízzel.

A világos lapot is kinyújtottam, befedtem vele a sütit.

180 fokos sütőben kisütöttem.

Kihűlés után a gőz fölött felolvasztott csoki-olaj keverékével bevontam a sütit.

Dermedés után szeleteltem.

 Kissé morzsálódós, a zsíros tésztának köszönhetően, de tényleg finom süti.

Régen Anyukám mindig házilag készítette a csokibevonatot. Egy időben én is, aztán rákaptam a gyorsabban elkészülő csokira. Vajjal vagy olajjal felolvasztva tökéletes. A házi nem mindig sikerült. De, mégis volt egy hidegen kikavarható, ami megbízhatóbb volt. Le kell már azt a receptet is poroljam! :-)