Túrós rácsos őszibarackkal

Ez a süti is hétvégére készült. Még tombol az őszibarackszezon, így muszáj volt csempésznem belőle a sütibe. Nem volt rossz ötlet, Férjuram rájárt rendesen. A gyerekek persze a csokimázasat részesítették előnybe.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• 15 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 tojás
• 1 nagy evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 40 dkg tehéntúró
• 10 dkg cukor
• 3 tojás fehérje
• csipet só
• fél citrom reszelt héja
• 3 evőkanál gríz
• 1 nagy evőkanál tejföl
• 2-3 őszibarack (kb. 40 dkg)

Elkészítés:

A lisztet, sütőport elvegyítjük, elmorzsoljuk a zsírral. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, s összegyúrjuk. Ha nem akarna összeállni, még kevés tejfölt gyúrunk bele. Kevés ideig pihentetjük a tésztát. (20-30 perc)

Közben elkészítjük a tölteléket: a barackokat megmossuk, szeltekre majd kisebb darabokra vágjuk.

A tojásfehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük.

A túrót villával áttörjük, hozzáadjuk a cukrot, tejfölt, citromhéjat, grízt, a barackdarabokat, végül óvatosan hozzákeverjük a habot is.

A tésztát két részre osztjuk, egy nagyobb és egy kisebb darabra. A nagyobbat tepsi méretűre nyújtjuk, elosztjuk rajta a tölteléket, majd a kisebb tésztából berácsozzuk a sütit.

Előmelegített sütőbe toljuk, addig sütjük, míg pirulni kezd a teteje.

A tésztába a 3 tojás sárgája kéne, de nekem volt megmaradva a kiflitől 3 fehérje, ezért tettem egész tojásokat a tésztába. A töltelékbe pedig kerülhet 50 dkg túró, tejföl nélkül. Én a 40 dkg házi túrót egészítettem ki a tejföllel. A tetejére pedig sülést követően kerülhet porcukor, de én így is elég édesnek találtam.

Kolbászos kifli

Évekkel ezelőtt Bella néninél ettem kolbásszal töltött kiflit, aminek finom, ropogós volt a tésztája is. Akkor a receptet is elkértem, de elkallódott, csak arra emlékszem, hogy olajos volt a tésztája. Ezt a sós rágcsálnivalót készítettem a hétvégére. Egy részét füstölt sajttal töltöttem, mert nem voltam biztos a szíves fogadtatatásban mindenki részéről.

Hozzávalók:

• 80 dkg liszt (fele rétesliszt)
• 1,5 kiskanál só
• 1 kiskanál cukor
• 4 dl tej
• 2,5 dkg élesztő
• 1,5 dl tejföl
• 3 tojás sárgája
• 1 dl olaj
• a töltelékhez karikákra vágott kolbász vagy sajt

A langyos tejben elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni.
A lisztet, sót elvegyítjuk, a közepébe készített mélyedésbe beleütjük a tojások sárgáját, hozzáadjuk a tejfölt, végül az élesztős tejet. Jól eldolgozzuk, majd apránként belegyúrjuk az olajat. (Ha lágy lesz a tészta, mehet még bele liszt.) Pici lisztet szórunk rá, letakarjuk, s egy órányit pihentetjük.
Ekkor lisztezett deszkára borítjuk. 8-9 gombócra osztjuk. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtjuk, 8-ba vágjuk, megtöltjük, felsodorjuk, kissé meghajlítva tepsibe helyezzük. Rövid kelesztés után előmelegített sütőben pirulásig sütjük.

A fiúk apraja csak úgy, a nagyja a sör mellé fogyasztotta a kinti sütögetés közben, azon frissiben.

Kókuszos mézes - mogyoróval

Tegnap és ma kisebb vendégsereg volt nálunk, egy kis kerti sütögetéstre a nyár utolsó hétvégéjén...Míg a férfiak apraja-nagyja kint füstölődött, én alaposan befűtöttem a konyhát, órákig nyüstöltem a sütőt. Szerencsére alábbhagyott a nagy meleg, mára egész kellemes idő kerekedett. Csak az a baj, vége a nyárnak... Sosem várom az őszt, de a természet tőlem függetlenül végzi a dolgát. Nekem meg alkalmazkodni kell.
Egyik süti a háromból kókuszos mézes akart lenni, amit nagyon szeretek sütni, mert egyszerű, kiadós, no és mindenki szereti (Sógorom különösen örült neki). Azon egyszerű oknál fogva nem lett kókuszos, hogy a kisboltból épp kifogyott a kókuszreszelék. De rajtam nem fog ki ilyen apróság, régen Anyukám gyakran darált dióba forgatta, én meg, azaz a Nővérem darált mogyoróba hempergette. (Persze, hogy a vendégeket is munkára fogtam, hisz azért jöttek:-D )

Hozzávalók:
A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 30 dkg cukor
• 8 dkg margarin
• 1 tojás
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 24 evőkanál tej
• 3 evőkanál méz

A mázhoz:

• 25 dkg margarin
• 25 dkg cukor
• 3 evőkanál kakaó
• fél fiola rumaroma
• 20 dkg kókusz (vagy darált dió, mogyoró) a forgatáshoz

Elkészítés:
A liszben eldörzsöljük a margarint. Az összes többi hozzávalóval alaposan kikeverjük. (Az eredeti recept fél óra kevergetést ír elő, én ezt azért lerövidítem. Tejet pedig 12 kanállal ír, de ennél mindig több kell, most mértem, kétszer annyi  simán felfér.) A massza enyhén folyékony, inkább elterülő kell legyen.
Kikent vagy sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
Ha kihűlt, hosszúkás szeletekre vágjuk.
A mázhoz valókat kevergetve összefőzzük. A szeleteket belemártjuk a forró mázba (ha közben kihűl a máz, újra lehet melegíteni), majd beleforgatjuk a kókuszreszelékbe, vagy dióba, mogyoróba.

 Majd jön a többi süti is, meg amivel el vagyok maradva- mint a zakuszka is. Lassan el is fogy, de még nem jutottam el odáig, hogy feltöltsem. Valamit nagyon rosszul csinálok, állandóan teszek-veszek, még sincs időm mindenre, amit eltervezek. Majd a télen, a hosszú, sötét délutánokon...

A hónap témája. A kapor

Több jelöltje is volt a hónap témájának, végül a kapor lett a befutó.
Én nagyon szeretem a kaprot, egyik kedvenc fűszernövényem. Nem úgy az apai nagyszüleim, akik azt tartották, hogy a tehén sem eszi meg (ennek nem jártam utána), ők egyék meg? Tehát ők nem használták, Apukám rá is fogta, hogy nem szereti. Édesanyám mégis belecsempészte a tök- és káposztaételekbe, soha nem volt panasz miatta. Én is használom, tökfőzelék kapor nélkül, vagy töltött káposzta, kovászos uborka, télire való savanyúság elképzelhetetlen nélküle. A kapros tokány pedig a gyerekek kedvence. Nekem meg a kapros-juhtúrós lepény. Édes túrótöltelékbe még nem mertem kipróbálni, számomra a sós sütik kelléke.
Anyukám kertje mindig tele volt kaporral, pedig soha nem vetette. Elhullatta a magját, s következő évben dúsan nőtt. Kaptam én is belőle mindig bőven, a vastag szárát és virágzatát megszárítottam, (ez használható savanyúságba, levesekbe,) a leveleit apróra vágva a mélyhűtőbe tettem. Sokkal finomabb, mint a szárított. Magjából pedig tea főzhető.
Olvastam, hogy megfelelő körülmények között a kapor önvető. Hát nálunk nincsenek meg a megfelelő körülmények, mert hiába vetem, nem akar szép kapor nőni belőle. Idén ellepték a levéltetvek, végül cserépbe vetettem, a teraszon vékonyan ugyan, de nőtt.

Ebből került a kapros-túrós csigába.

A kapor az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, közeli rokona a kömény és az ánizs.
A Földközi-tenger vidékéről származik. Már az ókorban használták: Egyiptomban a fáraók idején fájdalomcsillapítóként ismerték, a görögök a szemükre tették, hogy segítsen az elalvásban, a gladiátorok pedig varázserőt tulajdonítottak neki.
A magyar konyha régi, kedvelt fűszere. Elképzelhetetlen nélküle a kovászos uborka, túrós lepény, tökfőzelék; fűszeres ecetekbe, páclevekbe is használják.
Illóolaját az illatszeripar és az élelmiszeripar is felhasználja. A tisztított illóolaj enyhíti a puffadást, gyomorfájást. A nők is régóta használják a kapor termését a menstruáció kísérő tüneteinek enyhítésére , a szoptatós anyukák pedig a tejképződés serkentésére fogyasztják. ( forrás :Házipatika)
Teája továbbá vízhajtó hatású, hasznos emésztési zavarok, hányinger, álmatlanság, étvágytalanság esetén.


                         

Kettőt egy csapásra: pogácsa és kapros-túrós csiga

Tegnap "otthon" voltunk. Váratlan eseményre kellett , azaz illett hazautaznunk, Férjem egy kedves rokonától vettünk végső búcsút. Sajnos, lassan csak az ilyen események hívnak Erdélybe (vagyis a Partiumba, ha úgy tetszik). Pedig visszahúz a szívem...
Kora reggel mentünk, délután jöttünk is vissza. A gyerekeket itthon hagytuk, először maradtak egyedül. Szomszédainkat megkértük, időnként nézzenek rájuk, de ügyesek voltak, semmi gond nem volt. Bíztam is bennük.
Erre az útra készült ez a süti. Rég sütöttem sóst, pedig sokszor szívesebben megeszem, mint az édeset.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 2 kiskanál só
• 4 evőkanál zsír
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 kiskanál cukor
• 1 kis pohár kefir
• 2 tojás
• 2-3 evőkanál tejföl

A csigához:

• 40 dkg juhtúró (lehet részben tehéntúró)
• kis csokor kapor

A pogácsához:

• 1 tojás sárgája
• magok (szezám, mák, kömény...)

Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, a belemorzsolt élesztőt felfuttatjuk benne. A lisztben elmorzsoljuk a zsírt. Az élesztős tej és a többi hozzáadásával rugalmas tésztát dagasztunk. Tejfölt szükség szerinti mennyiséget adunk hozzá.
1 órányit letakarva kelesztjük a tésztát.
Lisztezett deszkára borítjuk, kettéosztjuk.
Felét vékonyra, hosszúkás téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük a  túró és apróra vágott kapor keverékével. Ha szükséges, sózzuk a tölteléket. Felsodorjuk, s ujjnyi vastag csigákat vágunk belőle. Sűtőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, előmelegített sütőben sütjük.
Miközben sülnek (két tepsi megtelt a csigákkal), kinyújtjuk a pogácsának valót. Háromszor hajtogatjuk, miközben 10-15 percet pihen az egyes hajtogatások közben. A harmadik hajtogatást követően nem túl vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk a pogácsákat, tojássárgával kenjük, tetszés szerinti magokkal szórjuk.
A csigákat követően kisütjük a pogácsákat is.

 Finom rágcsálnivaló volt, a férjemnek a pogácsa ízlett jobban, nekem persze, hogy a kapros csiga. Naaagyon szeretek mindent, ami kapros, de juhtúróval párosítva...nyami, ahogy a gyerekek mondanák. De akármilyen jó is volt, haza is hoztunk belőle, olyan forróság volt, hogy enni sem volt kedve az embernek, csak inni, inni, inni. Ma is folytatódott ez a nyomasztó meleg. 41 fok volt árnyékban (na jó, a falon van a hőmérő, valószínűleg  átmelegszik az is), a napra kitett hőmérő 51 fokra kúszott fel. A lakásban is 30 fölé emelkedett a hőmérséklet. Én azt mondom, mégis jobb a hideg, fel lehet öltözni. Vagy nem?

Málnahabos piskóta

Végre, leülhetek! Dél óta paradicsomot főzök, de még nem mondhatom, hogy elegem van, mert vár rám még egynéhány télire szánt zöldség, gyümölcs. No de sebaj, legalább télen lógathatom majd megfáradt lábaimat:-)
A sok mosás- aprítás-passzírozás-kavargatás közepette ez a süti nyújtott némi vigaszt:

Hozzávalók:

• egy 6 tojásos piskóta
• 5 dl tejszín
• 40 dkg (mélyhűtött) málna
• 1 csomag zselatin (1,5 dkg)
• 4 evőkanál cukor
• 1 csomag babapiskóta (20 dkg)

A szokásos módon megsütjük a piskótát.
A kiolvasztott málna felét fél dl vízzel összeturmixoljuk. Szűrőn átpasszírozzuk. Két evőkanál cukrot adunk hozzá, meg a zselatint. Addig melegítjük, míg a zselatin feloldódik benne. (Nem kell felforralni, csak melegíteni.)
A tejszínt a maradék két evőkanál cukorral felverjük. Ha már kemény, hozzákeverjük a zselatinos málnalét, valamint az egész málnaszemeket.
A piskóta tetejére kenjük. A habon elosztjuk a babapiskótát, kissé belenyomkodjuk.
Letakarva hűtőben dermesztjük.

 

Tegnap készült, s már ettünk is belőle, de igazából ma volt finom, a hűtőben való pihentetés során a hab megdermedt, a babapiskóta pedig megpuhult.
Ez a süti sem úgy készült, hogy vettem a szakácskönyvet, előkészítettem a hozzávalókat... A Lányom nézte ki  egy sütiskönyvből, s réteslapok közé kellett volna kenni a kicsit másképp készült habot. Réteslapom nem volt itthon - nem is szokott lenni - , ezért készült piskóta, ami  vékony lett ahhoz, hogy kettévágjam, ezért került babapiskóta a tetejére. Miközben motyogtam, hogy már megint nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, azt mondja a Lányom: "Anya, te mindig kitalálsz valamit, hogy aztán jó legyen!"

Mentaszörp

Mióta rákattantam az internetes receptekre, egyre több, számunkra új dolgot próbálok ki. Olyanokat is, amiket régóta szerettem volna, de most, hogy látom, másoknak sikerült, én is veszem a bátorságot... Nos, ez nem olyan,  ez eszembe se jutott soha, de mikor itt rátaláltam, másnap hozzá is láttam. Mert éppen megérett az újabb adag menta a kertben a nyírásra. Egy üveggel el sem raktam, már alig van belőle. A gyerekek rájárnak. Érdekes, mentás-citromos ízhatás.

Hozzávalók:

• 2 maréknyi friss menta
• 2 citrom
• 2 l víz
• mokkáskanálnyi citromsav
• 2 kg cukor
• pici szalicil

Elkészítés:

A megmosott mentát és a felkarikázott citromot 2 l vízbe tesszük. Beleszórjuk a citromsavat is. Másnapig hagyjuk állni.

Másnap felfőzzük. Leszűrjük, hozzáadjuk a cukrot s újra felfőzzük. Hozzáadjuk a szalicilt, üvegekbe töltjük, lefedjük.

Az eredeti recept beküldője nem használt tartósítószert, hanem paplanok közé helyezte. Én -remélhetőleg nem fogom megbánni- ezt a lépést kihagytam, ugyanis a zakuszka még mindig a tulipános ládában időzik, ahova ilyen célból szoktam bepakolni a télire valót. Ezért tettem bele szalicilt.

Szóval, finom lett, máskor is fog készülni ilyen.

Napraforgó-kenyér

Egy Príma Konyhában láttam hasonló formázású kenyeret, s egy ideje tervezgetem, hogy elkészítem. Eljött az ideje... A tészta saját kútfő, csak a külalak koppintás:-)

Hozzávalók:

• 40 dkg fehér búzaliszt
• 10 dkg rétesliszt
• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1,5 kiskanál só
• 1 kiskanál cukor
• 4-5 dl víz
• 3 dkg élesztő
• 3 evőkanál olívaolaj
• magok a tetejére (napraforgó, szezám, mák...)

A liszteket a sóval elvegyítjük. A közepébe mélyedést készítünk, beletöltünk 2 dl langyos vizet s belemorzsoljuk az élesztőt. Belekeverünk kevés lisztet meg a cukrot, s letakarva hagyjuk megkelni. Ekkor még 2 dl meleg vizet adunk hozzá, szükség szerint többet is, s inkább kemény tésztát dagasztunk. Beledolgozzuk az olajat is.

Pici liszttel megszórva letakarva megkelesztjük.

Lisztezett deszkára borítjuk. Egy nagyobb s kilenc kisebb gombócra osztjuk. A nagyobb köré körbe szorosan elhelyezzük a "szirmokat", s fél órányit újra kelni hagyjuk. 

Ekkor lekenjük kevés vízzel, s tetszés szerinti magokkal, váltakozva szórjuk be a gombócokat.

Előmelegített sütőben pirosra sütjük.

A barna liszttel készült kenyér mindig tömörebb (vagy csak nekem?), így laktató is volt, 1-1 gombóc több, mint elég volt reggelire.

Dominó

Hol is kezdjem... Tegnap egy kis körúton voltunk, s az útra akartam sütni valami utaztathatót. Ez egy régi, békebeli recept alapján készült. Annyira régi, hogy a 8. osztály végi bulira nyúlik vissza. Batyus buli lévén, mindenki hozott sütit, szendvicset, egyik osztálytársam anyukája pedig az egész, 36 létszámos csapatnak elegendő rózsaüdítőt készített. No és a barátnőm ezt hozta, én meg elkértem tőle a receptet. (Ezek szerint már akkor érdekelt a téma...) Anyukám nem volt elragadtatva tőle, nem is sütötte meg soha, de nem bánta, hogy beírtam a füzetébe. Így maradt meg a recept. Én meg annyi év után leporoltam s megsütöttem. Jó ki süti ez szerintem.

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 45 dkg liszt
• 20 dkg zsír
• csipet só
• 1 tojás
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• tejföl (kb. 3 evőkanál)

A töltéshez:

•  lekvár

A bevonáshoz:

• 4 tojás sárgája
• 20 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• maréknyi mazsola

Elkészítés:

A lisztet, sót, cukrot, sütőport elmorzsoljuk a zsírral. Hozzáadjuk a tojást és annyi tejfölt, hogy összeálljon a tészta.

3 részre osztjuk, tepsi méretűre nyújtjuk őket. Az elsőt tepsibe helyezzük, megkenjük lekvárral. A második lapot rátesszük, erre is lekvárt kenünk, végül befedjük a harmadik lappal. Előmelegített sütőbe sütjük addig, míg a teteje pirulni kezd.

Míg sül, elkészítjük a mázat: a tojássárgákat, cukrot és vaníliás cukrot jól kikeverjük.

A megsült tésztára kenjük, beszórjuk mazsolával. 1-2 percre visszatoljuk a sütőbe, míg a máz megszárad.

Kihűlés után szeleteljük.

Hogy ezt a sütit választottam, a zakuszkafőzésnek is van benne szerepe:-) Mégpedig úgy, hogy annyi befőznivaló volt az idén, hogy kifogytam az üvegekből. No meg ketten töltögettük őket, anyósom meg én. Hogy legyen mibe kirakni a kifőtt zakuszkát, a hűtőben fellelt megkezdett lekvárokat -3 is volt- is kiborítottam. Ezeket pedig el kellett használnom: volt meggy, sárgabarack és ribizli-málna közte, ez mind belekerült a sütibe. 

Tegnap hazafele bementünk a Nővéremékhez, tőle hoztam üvegeket, meg az Unokaöcsémet, meg sok paradicsomot -köszi érte!-, úgy hogy nem fogok unatkozni holnap sem!

Fagyit, de azonnal!

Nagyon meleg volt tegnap is, ma is, nyomasztó, tikkasztó, olyan  "most-semmire-sincs-kedvem" típusú. A gyerekek, meg mi tagadás, én is, vágytak valami édes-krémes hűsítőre. Magyarán fagyira. Nem gondolkoztam előre, hogy készítsek, ezért valami hasonlót dobtam össze hirtelen. Nem panaszkodtak, hogy fagyi jobb lett volna...

Hozzávalók:

• 25 dkg fagyos málna
• 1 nagy, érett őszibarack
• 2 evőkanál cukor
• 2 dl tejszín
• 2 dl tej

Az összes hozzávalót turmixgépbe borítjuk, s habosra kavarjuk.

Ha mélyhűtőbe tesszük, időnként átkeverve hamarosan fagyi lesz belőle, de így is majdnem az volt, jéghideg, krémes állagú, enyhén folyós, savanykás finomság. A gyerkőcök pillanatok alatt bekanalazták.

Hasonló melegek várnak ránk a nyár hátralévő részében is az időjárás-előrejelzés szerint, úgyhogy valószínűleg lesz párja is, de fagyosabb formában. 

Túrós-barackos kosárkák és rahátos kifli

Tegnap nagy munkában voltunk, zakuszkát főztünk. Ez egész napos munka, ráadásul ketten voltunk rá, én meg anyósom, de valamikor régen egyedül is megcsináltam, ráadásul a gyerekek is kicsik voltak még. Szóval nem kis vállalkozás, de ez is a hagyomány része: minden évben főztünk, Férjuram meg annyira szereti, hogy ki nem hagyhatom. Majd ha kikerül a takarók és párnák közül, jöhet a recept is.
Ma sütéssel vezettem le a tegnapi nap fáradalmait. Élesztős tésztát dagasztottam, s mivel elég tetemes mennyiség ez a tészta, kétféle töltelék került bele.
Kedves Jutka Kanadából, nem tudom, olvasol-e még, de ez most neked is szól, te kértél rahátos kifli receptet. Íme:

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg búzaliszt
• 40 dkg rétesliszt
• 3 evőkanál cukor
• fél citrom héja vagy 2 kiskanál citromaroma
• 20 dkg margarin
• fél mokkáskanál só
• 2 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 3 tojássárgája 
• 2 dl tejföl

A túrótöltelékhez:

• 30 dkg túró
• 10 dkg  cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 3 tojásfehérje 
• 1 púpos evőkanál gríz
• 3 őszibarack

A rahátos kiflihez: 10-15 dkg csíkokra vágott rahát

Elkészítés:
A tejet felmelegítjük, elkeverünk benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt s felfuttatjuk. A liszteket, sót, többi cukrot összevegyítjük, eldörzsöljük benne a margarint. Az összes többi hozzávalóval és az élesztős tejjel kemény tésztát gyúrunk. (Nekem még kellett pici liszt hozzá.)
Fél órát pihentetjük.
Közben elkészítjük a túrótölteléket: a túrót a cukorral villával áttörjük. Hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a felvert tojásfehérjéket, a grízt.
A barackokat megmossuk, felszeleteljük, kisebb darabokra vágjuk.
A tésztát két részre osztjuk. A nagyobbikat enyhén lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, úgy 3-4 mm vastagságúra. Nagyobb korongokat vágunk belőle. (Én műanyag pudingformával vágtam ki.) Mindegyik közepére egy kiskanál túrótölteléket teszünk. A tészta szélét körbe felhajtjuk, s két ujjunkkal 6 helyen összecsípjük, így pereme lesz. 2-2 összecsípett sarkot összenyomunk. Így 3 csücske lesz a sütinek, kosárkaszerű lesz. A közepébe 1-1 darab barackot nyomunk. Előmelegített sütőbe toljuk a tepsit, pirosra sütjük.

Sülés közben eléggé ellaposodtak a kosárkáim, mégis jobb lett volna muffintepsiben sütni, mint ahogy terveztem. De legközelebb...
Két tepsibe fértek bele a nyomi kosárkák.
A maradék tésztát és a korongok kivágása során leesett  tésztadarabokat összegyúrjuk, kinyújtjuk. Háromszögekre vágjuk, egy-egy rahátcsíkot helyezünk bele, feltekerjük, tepsibe helyezzük, kisütjük.

Le lehet kenni tojással, akkor szebbek lesznek, de nem volt időm, mert mire megsodorgattam a kifliket, éppen kisültek a kosárkák.
A rahátról már írtam, itt.
Csalódott voltam, hogy elterültek a kosarak, pedig szépet akartam sütni, egész délután tervezgettem, milyen legyen.  De a család örült neki, teával finom, egyáltalán nem kalóriaszegény vacsora volt.

Barackos-habos süti

Nem is tudom, minek nevezzem a mai sütinket. Sokféle változata kering interneten is, én egy Tina Konyhában találtam. Már sütöttem, nem teljesen követve a receptet. Ez az én verzióm:

Hozzávalók:

•  4 tojásos vizespiskóta
• 1 l sárga- vagy őszibaracknektár
• (cukor, szükség és ízlés szerint) 
• 3 csomag vaníliaízű pudingpor
• 6 dl tejszín
• 3 csomag habfixáló 
• 2 csomag vaníliás cukor
• kb. 25 dkg szögletes keksz
• csokimáz

Elkészítés:
Megsütjük a piskótát.
Én így készítem a vizespiskótát: szétválasztok 4 tojást. A sárgáját habosra keverem 7 evőkanál cukorral, fél sütőporral. Egyenként hozzáadok 4 evőkanál forró vizet, majd 8 evőkanál lisztet. A fehérjéket egy csipet sóval és 3 evőkanál cukorral felverem, s óvatosan hozzákeverem a masszához. Kikent vagy sütőpapapírral  bélelt tepsiben sütjük.
 A gyümölcsnektár egy részében elkeverjük a pudingporokat. A többit főni tesszük. Ha savanyúnak találjuk, lehet néhány evőkanál cukorral édesíteni. Ha fő, hozzáadjuk a pudingot, s sűrűre főzzük. A kihűlt piskóta tetejére kenjük.
Ha kihűlt a pudingtöltelék, felverjük a  tejszínt a vaníliáscukorral. Hozzáadjuk a habfixálókat. Ha már jó kemény, a töltelékre simítjuk.
A tetejét kirakjuk keksszel.
A kekszet csokimázzal vonjuk be. Mielőtt megszilárdulna, vágjuk át a kekszek mentén, bejelölve a szeletek helyét.

A máz készülhet tortabevonóból is, én most házilag készítettem.
Hozzávalók:

• 10 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• 2 evőkanál tej
• 2 púpos evőkanál kakaó

Ezeket összefőzzük, kb. egy percig kicsi lángon főzzük, közben kevergetjük. Néhány percig kevergetve hűtjük, mielőtt rákenjük a sütire.
Szeretem ezt a mázat, de néha kitol velem, nem akar megszilárdulni, mire én szeretném. Ezúttal is ezt csinálta, inkább lefolyt erre-arra, minthogy a kedvemre tegyen.

Ezért nem sikerült szépre szeletelni, igaz, nem is vártunk vele, mint illett volna .
A tejszínhez nem tettem cukrot, de aki mézédesen szereti, tehet néhány kanállal. A sárgabaracknektárt is elég édesnek találtam, ebbe se került cukor, de üdítőtől függ. Ez egy elég édes, vízzel hígítandó fajta volt. Így egy kellemesen édeskés-savanykás sütit készítettem.

Töltött padlizsán

Ez ugyan nem süti, de nagyon szeretjük, (a gyerekek csak a töltelékét), s minden szezonban elkészül egy-két alkalommal.
Erdélyben sokkal elterjedtebb használatnak örvend a vinetta, ahogy ott neveztük. Többnyire kenyérre kenni való, krém és zakuszka készül belőle. Mindkettő nagyon finom. Azóta készítem változatosabban, mióta itt élünk. Ez a kedvenc. Évekkel ezelőtt egy régi Kiskegyed Konyhájában fedeztem fel a receptet, azóta jelentős átalakuláson ment át.

 Hozzávalók:

• 4 padlizsán
• 60 dkg-nyi paradicsom
• 60 dkg darált hús
• 3 evőkanál olaj 
• 1 fej hagyma
• só
• bors
• pirospaprika
• oregánó
• kis pohár tejföl és kevés reszelt sajt a tetejére

Elkészítés:
A padlizsánokat kettévágjuk, s húsát késsel bevagdaljuk. Nem kell egész a héjáig, maradjon pereme. Enyhén besózzuk.
A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a darált húst, sózzuk. Morzsásra pirítjuk. Borsot, pirospaprikát, oregánót adunk hozzá.
A padlizsánokról leitatjuk a keletkezett nedvességet, belét kanállal kivájjuk úgy, hogy maradjon húsos pereme. A kivájt darabok nagyobbik részét a húshoz adjuk, a többit az edénybe szórjuk, amiben sütni fogjuk.
A megmosott paradicsomok közül kettőt apróbbra vágunk, a töltelékhez adjuk, a többit a sütőedénybe szeleteljük.
A padlizsánokat ráhelyezzük a paradicsomra, elosztjuk bennük a tölteléket.
A tejfölbe elkeverjük a sajtot, rákenjük a töltelékre. Fóliával lefedve forró sütőbe toljuk. Mikor megpuhult a padlizsán húsa (könnyen belemegy a villa), levesszük a fóliát, kevés ideig még pirítjuk.

A padlizsán  Indiából származik, de hozzánk török közvetítéssel került, ezért nevezik törökparadicsomnak is. A krumpli rokona. Sok vitamint és nyomelemet tartalmaz, ugyanakkor kalóriaszegény. Rántva, párolva, grillezve is fogyasztható. Lesütve mélyhűtőben egész télire be lehet biztosítani a krémnek valót. Anyukám régen üvegbe is rakta, de akkor kapott egy furcsa ízt, de lefagyasztva megőrzi eredeti ízét.

Gondolatok a konyhában

Martinelli ötlete ez a játék, s nagyon jónak tartom, főleg, hogy önkéntes alapon működik.
 Mintha saját véleményemet fogalmazta volna meg a díjakkal kapcsolatban, amelyeket kapni nagyon megtisztelő, de kiábrándulás követte a nagy lelkesedést.
Arról szól a játék, hogy étkezéssel, konyhával kapcsolatos gondolatainkat kell szavakba önteni. Van néhány...

1.  Elsőként a hagyományosság.  Édesanyámtól tanultam főzni, a mindennapi ételeink zöme ma is ezekből kerül ki. Persze vannak ételek, melyeket megkedveltünk s beépültek a konyhánkba, de ragaszkodom a szilágysági ízekhez. 
2. Mi nem igazán tehettük meg, hogy válogassunk gyerekkorunkban, ma is szinte mindent megeszek. Persze vannak ételek, melyeket kevésbé kedvelek. Nem úgy a gyerekeink. Szerencsére ahogy nőnek, egyre inkább lehet rájuk hatni, s egyre többmindent megesznek. A nemrég még teljes mértékben elutasított gomba pl. szinte kedvencévé vált Fiamnak. Igyekszem úgy főzni, hogy legalább egyik fogást szeressék. Nagy kedvenceik a tésztafélék, rizs és rántotthús:-)
3. Önfejű vagyok, ez a főzésben is megnyilvánul. Nagyon ritkán főzök recept alapján, többnyire megnézem a képet, már ha van, vagy elolvasom a receptet is, s elkészítem saját elképzelésem és ízlésünk alapján. No meg az otthon lévő alapanyagokból.
4. A konyhai ténykedésemnek sokszor gátat szab a hely, ahol élünk. Kis falu, kis bolttal, ahol csak a hétköznapi alapanyagok kaphatók, tehát ehhez kell alkalmazkodnom. Havonta egyszer-kétszer elmegyünk bevásárolni, olyankor beszerzek ezt-azt, de többnyire maradok az egyszerű ételeknél. 
5. Hála Istennek egyikünk sem ételallergiás, diétáznunk sem kell, így nem kell odafigyelnem, miből főzök. Most egy kis fogyókúrára fogtam a családot. No nem híztunk el, de egyikünk sem nádszálvékony, s jobb elejét venni a dolgoknak. Ez abból áll, hogy nincs nasi, csak sok zöldség és gyümölcs.
6. Sok egészségtelen, de divatos enni- és innivaló kapható, vásárlásra csábítva a gyerekeket. Ezek evését nem tiltom meg a gyerekeimnek, hisz a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Megkóstolhatják, de tudatosítom bennük, hogy egészségtelenek, s csak mértékkel egyenek-igyanak belőlük. Ilyenek a csipsz, évente néhányszor kapnak, meg vendégségbe ihatnak egy kis pohár Colát. 
7. Nagyon szeretjük a krumplit. Télire mindig több zsákkal veszünk, s míg tart, nem gond a főzés. Sajnos  a sült krumpli a kedvenc, nálam is. Szalmakrumplinak hívtuk valamikor...
8. Nyelvészet és gasztronómia... érdekes témakör, ha még egy szakdolgozatot írok, ez lesz a témája:-)  Érdekes módon Erdélyben sok mindent másképp neveznek, mint Magyarországon. Nekem a sárgarépa még mindig murok, a burgonya krumpli, a padlizsán vinetta (bár ez román szó), a deszka lapító, a húsklopfoló húspotyoló, a sodrófa laskanyújtó... most ennyi jutott eszembe. 
9. A sütrecepteket füzetbe gyűjtöm össze. Már több is van. Egyikben az Anyukámtól tanult sütik vannak, a többibe innen-onnan, magam sem tudom már a legtöbbről, honnan származó receptek találhatók. Eddig a töredékét sikerült elkészíteni. Persze ételreceptjeim is vannak egybe... Nemrég írtam át a legrégibbet, mert elég megviselt volt, meg anyósom belejavított. (Nekem eszembe nem jutna más füzetébe átírni a süti nevét, meg az arányokon javítani, de nem vagyunk egyformák.)
10. Erről jut eszembe: nem szeretem, ha beleszólnak a dolgomba. Szeretek magam, a saját elképzelésem szerint  ténykedni a konyhában. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy ha már egy fedél alatt élünk a Férjem szüleivel, külön konyhánk legyen. Így mindenki magának főz, ahogy ő szereti.
11. Sokszor kértem tanácsot Anyukától. Főleg befőzéssel kapcsolatba, mert ezek sehol sem voltak lejegyezve, az Ő fejében voltak. S annyira sajnálom, hogy nem írtam le, mert én elfelejtettem....  
12. Sokkal jobban vonzanak a hagyományos és tájjellegű ételreceptek, mint a mai gasztronómiai lapokban  található "modern" ételek. Ezért szeretem a Príma Konyhát, mert elkészíthető recepteket tartalmaz. 

Elég hosszúra nyúlt, de ha nem teszem közzé, még hosszabb lesz.
Ha valaki úgy gondolja, hogy közzé kívánja tenni véleményét, gondolatait, érzéseit, szokásait, melyek konyhával, főzéssel, sütéssel, táplálkozással kapcsolatosak, ám tegye, én is szívesen olvasnám !

Aludttejes lepény

A legfinomabb sütemények című, egyik legújabb szerzeményemből néztem ki ezt a receptet. A Kati néni által hozott házitejből aludttej is szokott készülni, most erre használtam el. Nem olyan lett, mint a képen (hogy is lett volna, mikor nem teljesen ugyanúgy készült). Először is a képen vékony tészta, vastag töltelék- nekem pont fordítva lett, pedig az arányok ugyanazok. Aztán okulva a kissé elázottnak tűnő tésztán, én elősütöttem a lapot. Harmadjára nekem nem volt creme fraiche, bár házilag is elkészíthető, de későn kaptam észbe. Simán kihagytam. Kb. ennyi.

Hozzávalók:
A laphoz:

• 37 dkg liszt
• 1 sütőpor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 12 dkg cukor
• 25 dkg margarin
• 1 tojás
• csipet só

A töltelékhez:

• 4 tojás
• 1 csipet só
• 12 dkg cukor
• 8 dkg liszt
• 5 dl aludttej
• fél citrom héja vagy 2 kiskanál házi citromaroma 
• 20 dkg creme fraiche (amit kahagytam, mert nem volt)

Elkészítés:
A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, majd a többi hozzávalóval együtt kemény tésztát gyúrunk belőle. Fél órányit pihentetjük.
Tepsi méretűnél nagyobbra nyújtjuk, hogy legyen kicsi pereme is.
10 percig elősütjük.
Elkészítjük a tölteléket: a tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük.A sárgákat a cukorral habosra keverjük. Kis adagokban beledolgozzuk a lisztet, majd az átkevert aludttejet, a citromhéjat. (No meg a tejfölszerű creme fraiche-t.) Végül óvatosan belekeverjük a habot.
A tölteléket az elősütött tésztára borítjuk, visszatoljuk a sütőbe. Még 20-25 percig sütjük, míg pirulni kezd a teteje. (Én a végén átkapcsoltam felső sütésre.)
Kihűlve szeleteljük.

Finom lett így hiányosan is, bár a gyerekek gyanakodva kóstolták meg. Gergő még vacsorázni sem akart, annyit "kóstolt" belőle.Féjuramnak is nagyon ízlett, úgyhogy merem ajánlani így, hiányosan is a receptet.
A creme fraiche elkészíthető fele-fele arányú tejföl és tejszín összekeverésével, vagy- ahogy a könyvben ajánlja- 2,5 dl tejszín és 1 evőkanál író keverékéből, melyet legalább 8 órán át kell érleleni. Ki fogom próbálni, s szemléltetem is.

Tócsi fokhagymás paradicsomsalátával

Már készítettem hasonlót, akkor hasraütésszerűen. Most kerestem interneten tócsirecepteket, s megalkottam a saját verziómat. Fiam megkérdezte, honnan a recept. Mondtam neki, meg azt is, hogy többé-kevésbé követtem a receptet. Mire Ő: "Akkor sehogy!" Hmmm... még ismer is a kis kölök.
Tepsiben sütöttem, megint. Így egészségesebb, mint olajban sütve, de az is igaz, nem lesz olyan finoman ropogós.
Ez volt a mai vacsoránk (de nem ettük meg mind):

Hozzávalók:

• 1,5 kg krumpli
• 20 dkg liszt
• 5 tojás
• 1 kis pohár tejföl
• 2 kiskanál só
• bors
• 2-3 gerezd fokhagyma
• a tetejére 15 dkg reszelt trappista sajt és néhány szál petrezselyem

Elkészítés:
A krumlit megpucoljuk, lereszeljük a reszelő nagy lyukú oldalán, belepréseljük a fokhagymát. Hozzáadjuk a többi belevalót, alaposan összekeverjük. Vékonyan kiolajozott tepsibe simítjuk, forró sütőbe toljuk. Mikor kezd pirulni, a tetejére szórjuk a felaprított petrezselyemmel összekevert reszelt sajtot, a forró sütőben ráolvasztjuk. Melegen fogyasztjuk.

Elég hosszú ideig kellett sütni, 200 fokon sütöttem előbb, majd mérsékeltem 180-ra, s valamivel több, mint egy órát időzött összesen a sütőbe. De ez biztosan sütőfüggő is.

Fokhagymás paradicsomsalátát ettünk hozzá. Ez anyósom találmánya, de igazán finom:

Egyszerű, semmi boszorkányosság: a felaprított paradicsomot enyhén sózzuk, kevés olívaolajat öntünk rá, beszórjuk egész apróra vágott fokhagymadarabkákkal.

Krémes őszibarackos szelet

Már hetek óta valami krémes sütire fáj a fogam. Hétfőn azért is sütöttem ... gyümölcsös is, krémes is, garantált siker. Már sütöttem ilyet, csak akkor befőttből, most friss gyümölcsből. Nem kell mondanom, melyikből finomabb...

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1,5 dl olaj
• 25 dkg cukor
• 5 tojás
• 1,2 dl tej
• 45 dkg liszt
• 2 evőkanál kakaó
• 1 csomag sütőpor
• 4 nagy őszibarack

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 5 dl tej
• 12 dkg cukor
• 25 dkg margarin

A tetejére: tortadara vagy reszelt csoki

Elkészítés:
Az olajat elkeverjük a cukorral, majd egyenként hozzáütjük a tojásokat, mindegyikkel simára keverjük. Hozzáadjuk a kakaót, majd a tejjel váltakozva a lisztet és a sütőport. Jól elkeverjük.
Kikent tepsibe simítjuk a masszát.
A barackokat elfelezzük, s vékonyabb szeletekre vágjuk. Egyenletesen elosztjuk a tészta tetején, s előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.
A krémhez való tej egy részében simára keverjük a pudingport, a többit főni tesszük a cukorral. Ha már fő, beleborítjuk a pudingos tejet, s kavargatva sűrűre főzzük. Időnként átkavarva hagyjuk kihűlni. Ha már majdnem hideg, hozzáadjuk a margarint, s elektromos habverővel habosra kavarjuk.
A krémet a kihűlt süti tetejére kenjük, s beszórjuk tortadarával vagy reszelt csokival.

Biztosan másféle gyümölccsel is finom, pl. meggyel , almával...

Zöldfűszeres barna kiflik

Ezt még hétfőn sütöttem, a nyaralást követően, de, rám jellemzően, csak most kerítettem sort a rögzítésére. Késő este, amikor hozzáférek a géphez, no meg csend van már.

Hozzávalók:

• 50 dkg fehér búzaliszt
• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 1 kiskanál cukor 
• 1,5 kiskanál só
• 2,5 dkg élesztő
• 5,5 dl langyos víz
• 0,5 dl olívaolaj 
• 1 mokkáskanálnyi szárított zöldfűszerkeverék (oregánó, kakukkfű, bazsalikom...)
• pici bors (elhagyható) 
• zabpehely beszórni

A kétféle lisztet és a sót összevegyítjük. Közepébe mélyedést készítünk, beleborítunk 2 dl langyos vizet, a cukrot,  belemorzsoljuk az élesztőt. Kanállal kevés lisztet keverünk bele, s letakarva hagyjuk felfutni.
Hozzáadjuk a többi vizet, megdagasztjuk. Apránként beledolgozzuk az olajat s a zöldfűszereket. Simára dagasztjuk. Letakarva fél órát kelesztjük.
Listezett deszkára borítjuk, 10-12 gombócot formálunk, újabb fél órányit hagyjuk pihenni.
Mindegyik gombócot kerek, nagy tenyérnyi lappá nyújtjuk, felsodorjuk, s kiflivé hajlítva tepsibe helyezzük. Újra pihentetjük negyed órányit, közben előmelegítjük a sütőt.
A kifliket kevés vízzel lekenjük, beszórjuk zabpehellyel, pirosra sütjük.

Az elmúlt héten, miközben süttettük magunkat, s nem láttam tévét és számítógépet -nem is hiányzott- , újabb 3 követőm lett, köszöntöm őket, meg Terikét is, a legújabbat olvasómat, aki csodálatos kenyereket süt.

Te mit teszel az egészségedért és a környezetedért?

Petra továbbította nekem a kérdést. Kicsit elhanyagoltam a választ, de jobb későn, mint soha.
Ami a környezetet illeti, mi csak porszemek vagyunk, de mivel sok kicsi sokra megy, kötelességünk lehetőségeinkhez mérten mindent megtenni érte, mert, ahogy az ősi indián közmondás tartja, a Földet nem őseinktől örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön. Sajnos az emberek többsége "Utánam a vízözön!" alapon gondolkozik.

Amit mi megteszünk környezetünkért:

1. Kerek egy éve kis falunkban is lehetőség van szelektív hulladékgyűjtésre, ennek lelkesen  eleget is teszünk.
2. Igyekszem minél kevesebb vegyszert használni. Pl. az ecet kiváló vízkőoldó.
3. Amennyire lehet, takarékoskodunk a vízzel, árammal.

Biztos van más is, most hirtelen ennyi. Amit még nagyon fontosnak tartok, átadni ezt a szemléletet a gyerekeknek, hisz ők még "hajlíthatók". Nem úgy, mint a felnőttek. Attól pl. falra tudnék mászni, hogy a buszmegállóba kihelyezett, kukának kinevezett (de legalább van) vödröt körbedobálják csikkekkel , még véletlenül se bele. S valószínűleg az ő gyerekeik engedik szélnek maguk után az édesség csomagolását.

Az egészségünkért jóval többet tehetünk, hisz ez (majdnem) csak rajtunk múlik. Persze hagy némi kívánnivalót maga után, főleg a mozgás terén, de megvannak a magam elvei.

1. Sok zöldség és gyümölcs kerül az asztalunkra.
2. Nem veszünk kész és félkész ételeket, inkább elkészítem magam.
3. Sok teát iszunk, gyógy- és gyümölcsteákat.
4. Nem iszunk szénsavas üdítőket.
5. Kis kertemben megtermelek egyet-mást, az biztosan biozöldség.
6. Kevés sót használok, zsírt mértékkel.
7. Alkoholt ritkán iszom (bár a napi egy pohár vörösborról ódákat zengenek), nem dohányzunk. 
8. Amit lehet, befőzök vagy elrakom a mélyhűtőbe. 
9. Sok sütit eszünk:-))) 

Megjegyezném azt is, hogy "az egészség drága" szó szerint értendő, mert az egészséges hozzávalók ára -olívaolaj, barnacukor, teljes kiőrlésű liszt, biotermékek, stb- többszöröse egészségtelenebb  társainál. Amit igazán nem értek, a teljes kiőrlésű liszt miért drágább, mint a sima fehér, hisz -vagy csak szerintem?- egyszerűbb az előállítása.

Tovább kell adnom a kérdést...Kinek is?
A fiatalságot célzom meg, kíváncsi vagyok az ő nézetükre: legyen Zsófi és Era.
A logót pedig tegyétek ki az oldalsávba, hogy látható legyen, hogy már válaszoltatok a kérdésre!

Capuccinós halmok

No ez készült tervezetlenül, a Fiam által vanília helyett kiborított sütőporból. Recept nélkül, csak úgy az otthon talált ebből-abból kavartam meg. De azért lemértem, miből mennyit teszek, hogy közzétehessem- már ha ehető lesz a végeredmény. Az lett, olyannyira, hogy az apró meg a felnőtt férfiak is ezeket keresték ki.

Hozzávalók:

• 15 dkg margarin
• 20 dkg cukor
• 2 evőkanál capuccino
• 3 tojás 
• 35 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor 
• 10 dkg csoki
• 10 dkg pergelt mogyoró

A pergelt mogyoróról ledörzsöljük a héját, s a csokival együtt durva darabokra vágjuk.
A puha margarint elkeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a capuccinót és a tojásokat. Simára keverjük. Beledolgozzuk a lisztet, sütőport, a felvágott mogyorót és csokidarabkákat.
Egy órai pihentetés után sütőpapírral bélelt tepsibe kiskanálnyi halmokat rakunk. Kisütjük.

Mire ehhez értem, már kezdett elegem lenni a tepsik pakolgatásából, hisz már órák óta sült egyik útravaló a másik után. De csak meglett, s érdemes volt fáradozni vele, mert előszerettel jártunk rá, még volt belőle:-)

Citromos vajas keksz

A három sütiből nálam ez lett a nyerő, de egyedül voltam a véleményemmel. A többieket elcsábította a csoki:-) A citromos akkor is jobb...

Hozzávalók:

• 15 dkg vaj
• 40 dkg liszt
• fél csomag sütőpor
• 15 dkg cukor 
• 1 tojás
• 1 citrom leve, héja
• 1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:
A vajat elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, s kemény tésztát gyúrunk belőle.
Egy órányit pihentetjük.
Lisztezett deszkán kinyújtjuk, tetszés szerinti formákat vágunk belőle. Világosra sütjük.

A lányok feladata volt kiválogatni a formákat meg kivágni. Muszáj volt lefoglalni őket, az enyémet meg a barátnőjét, annyira türelmetlenek voltak. De jó munkát végeztek:-)

Kisbékák

Nálam a nyaraláshoz való készülődés szerves része a sütikészítés. Többnyire darált kekszet sütök, de most eltértem a hagyománytól. Az új Ramás szórólapról néztem ki a kis falatkákat, persze egész más lett belőle, meg vajas-citromos kekszet terveztem. Ennél történt, hogy a konyhában sertepertélő Fiacskámat megkértem, hogy hozzon nekem egy vaníliás cukrot. A kis szórakozott csemete sütőport borított a tésztára. Leszedegettem róla, s hogy ne menjen kárba, kavartunk még egy sütit. A csapat férfitagjainak ez ízlett legjobban.
Ez volt az első:

Hozzávalók:

• 15 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 25 dkg liszt
• 3 tojás
• 1 csomag sütőpor
• 1 evőkanál kakaó
• 10 dgk étcsokoládé 
• 1 csomag franciadrazsé 

Elkészítés:
A puha margarint, a cukrot és a tojásokat elkeverjük. Hozzáadjuk a lisztet, sütőport, kakaót. Jól elkeverjük. Habzsákba szedjük, s sütőpapírral bélelt tepsibe kis halmokat nyomunk. Kisütjük.
A csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, belemárjuk a sütik tetejét. Mindegyikre két drazsét helyezünk. Fogpiszkálóval kis csokipöttyöket teszünk a szemekre.

A gyerekeket is befogtam a szemek felhelyezésébe. Gergőm jól szórakozott, miközben kancsal békákat gyártott . De ezek a békák akkor is jóval szimpatikusabbak, mint az udvaron ugráló kis varangyok, amelyek nagy igyekezetükben mindig arra menekülnek, amerre én is tartok. Már megszoktam, hogy óvatosan lépdelek, mert igencsak szeretem tartani a távolságot...

Megjöttünk!

Még vasárnap, de nem egyszerű visszarázódni a "dolgos" hétköznapokba.
Nem egy egzotikus szigeten voltunk, "csak" itt, a Balatonon töltöttünk el egy csodálatos hetet. Miért van az, hogy nyaralás alatt összemegy az idő??? Olyan gyorsan eltelt, hogy azon vettük észre, kell jönnünk haza. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, csak egy nap esett, a többi napon élvezhettük a napsugarak melegét, a gyerekek meg a tó vizét. A férjem szerint úszóhártyájuk nőtt, annyit ültek a vízben:-)

Petra egy kérdést, vagy inkább kettőt intézett hozzám, arra is fogok válaszolni, meg néhány süti is vár a sorára. Tegnap délután már kellett süssek, egy kerek hétig nem tettem, s elvonási tüneteim voltak:-)
Hamarosan jönnek a sütik is, de most vár a mosnivaló...