Dióhabos almás pite

Napi egy alma az orvost távol tartja- mondja a közmondás. Éppen ezért minden ősszel bevásárolunk almából a közeli kertészetben. Míg itthon tároltuk a lebetonozott pincénkben, megfonnyadt. Aztán hozzájutottunk egy régi, földbe vájt, kővel kirakott pincéhez, ahol akár tavaszig is elállna az alma, ha nem kezdene el ilyentájt pöttyösödni. Nem mindegyik, hanem a kedvencem, a nagy, édes, roppanós, sárga golden. Nincs mit tenni, a pöttyösöket mielőbb fel kell használni. Ezekből készült múlt hétvégére ez a süti.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 40 dkg liszt
• csipet só
• 10 dkg cukor
• 1 csomag sütőpor
• 25 dkg margarin
• 4 tojás sárgája
• kb. 1,5 dl tejföl

A töltelékhez:

• 1,2 kg alma
• 10 dkg cukor
• 3 evőkanál gríz
• 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
• 1 mokkáskanál fahéj
• fél üveg sárgabaracklekvár
• 4 tojás fehérje
• 15 dkg cukor
• 20 dkg darált dió

Így készült:

A tésztához tálba tettem a lisztet, sót, cukrot, sütőport, s összemorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a tojássárgákat, s apránként a tejfölt. Annyival gyúrtam össze, hogy összeálljon a tészta. Míg elkészítettem a tölteléket, hagytam pihenni.

Az almákat megpucoltam, lereszeltem, kicsavartam a levét. Hozzáadtam a cukrot, grízt, fűszereket, összekevertem.

A tojásfehérjéket a cukorral keményre vertem, hozzákevertem a diót.

A tésztát két részre osztottam. A nagyobbat tepsi méretűre nyújtottam, belehelyeztem a tepsibe. Megkentem a lekvárral. Erre került az alma, majd az almán elsimítottam a diós habot.

A tészta kisebbik felét kinyújtottam, csíkokra vágtam, berácsoztam a tésztát.

180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a rácsok a tetején szépen megpirultak. Kicsit jobban, mint az enyém, mert az alja eléggé sápadt maradt. 

Sütés után beszórható porcukorral. De csak a látvány kedvéért, mert cukor az nem hiányzik belőle.

Arra számítottam, hogy majd a hab meg fog nőni, s a rácsok szépen belesüllyednek. De nem így történt. Sebaj, ettől függetlenül nagyon finom lett, kicsit még édes is. Az alma maga is édes, kevesebb cukor is elég lett volna hozzá. 

Ki vagyok én?

Hosszú ideje nem keringett bloggerkörökbe ilyen-olyan addtovább díj, játék. Bevallom, nem is hiányzott, de azt is, hogy hízelgő, ha egy ilyen játék során rám is gondol valaki:-) Éppen ezért eleget szoktam tenni a feltételeknek, hálát érezve azon kedves bloggertársak iránt, akik gondoltak rám. Ezúttal hárman is: Katalin, Csigabige és Martinelli. Köszönöm Nektek!
Szabályok is vannak, végül is játék:-)

Szabályok:

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki megjelölt.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Jelölj ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy kik lettek megjelölve.

Egy szabálynak eleget tettem, akkor jöjjön a következő. Hét dolog magamról... Hát nem leszek valami eredeti. Azért több dolgot ezek közül már úgyis tudtok rólam, de lesz benne 1-2 újdonság is, meg egy álom is. De hát álmodozni is kell!

1. Két gyerekem van. Ma már nem bánnám, ha több lenne. De valahogy sosem éreztem úgy, hogy eljött az idő egy újabb babához... Most már főleg nem:-)
2. Négyen vagyunk lánytestvérek, s ez olyan jó. Jó nagy család tagja lenni. Kissé szétszóródtunk, de időnként összegyűlik a család, hol itt, hol ott, s élvezzük egymás, az utóbbi időben leginkább a legifjabb családtag, Vilike társaságát.
3. 15 éve élünk Magyarországon. Zilahon születtem, nőttem fel, tanultam, dolgoztam, s még Gergő fiam is ott jött a világra. Családi döntést követően hagytuk ott szülőföldünket, de ennyi év után is hazamegyünk oda. A honvágy soha nem múlik el. 
4. Bár írás közben tudok szószátyár lenni, amúgy jobban szeretek másokat hallgatni, mint beszélni. 
5. Sokan megemlítették, hogy szeretnek sütni, főzni, blogot írni. Nem lesz meglepő: én is:-) Bár a múlt év végén komolyan fontolgattam, hogy abbahagyom, mert bizony sok értékes, másra szánható időt elvesz. De tudom, hogy hiányozna, így mikor van időm, jövök. De a sütésről való lemondást még nem fontolgattam:-)
6. Zilahon óvó-és tanító néninek tanultam. Mikor munkahelyet kerestem, szembesítettek vele, hogy az ottani végzettségemmel itt nem taníthatok. Bevágtam a durcit, s azért is végigtalpaltam egy újabb képzőt. Jelenleg napközis tanító néni vagyok... 
7. Szeretnék egy farmon élni, nagyjából önellátó életet folytatni. Ennek egyik igen apró akadálya, hogy bár megeszem a húst, de nem bírnám kioltani egy általam gondozott állatka életét. 

Végül a harmadik szabály: ahogy tapasztaltam, az általam olvasott blogok tulajdonosai többnyire kaptak már felkérést a játékra, így csak egy valakinek, Csillának küldöm tovább a játékot.

Tojássárgás fánk

Csakazértis fánk:-)
Múlt szombaton fánkot akartam sütni. Megdagasztottam annak rendje-módja szerint, de két óra elteltével sem mozdult semmit az a fánktészta. Azaz igen, mert enyhén szétterült a tálban, de gyarapodni nem akart. Mégis tettem egy próbát, hátha a forró olajban hajlandó lesz kelt tésztaként viselkedni, de nem... Megsütöttem egy részét, ettünk is belőle, de nem volt az olyan jó.
Nehogy már kifogjon rajtam! Tegnap megint nekiveselkedtem. Kerestem ám hozzá receptet, nem csak úgy Gerdi-módra kotyvasztottam:-) Előkerestem egyik kedvenc szakácskönyvemet, az Erdélyi konyha címűt, s az 5-6 fánkrecept közül erre esett a választásom.
Ez már jó lett:

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj
• 3 evőkanál cukor+1 teáskanállal
• 6 nagy tojás sárgája
• 70 dkg liszt
• 1 mokkáskanál só
• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő

Így készült:

2 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a kiskanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

Közben a puha vajat előbb a cukorral, majd a tojássárgákkal kikevertem. Ráöntöttem a lisztet, sót, bele az élesztős tejet. Előbb a lisztet az élesztős  tejjel elvegyítettem, majd aztán gyúrtam hozzá a vajas keveréket. Hozzáadtam még egy deci langyos tejet. Megdagasztottam. Puha, rugalmas, fényes tésztát kaptam. 

40-45 percet kelesztettem. 

Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Fánkvágóval kiszaggattam, mindegyiknek a közepét az ujjammal benyomtam. Hagytam még kelni negyedórányit, majd bő olajban kisütöttem őket. Míg az alja megsült, fedőt tettem rá, a másik fele már anélkül sült.

Úgy, minden nélkül is finom volt. Egy részét megszórtam porcukorral, de Hédi csokikrémet akart hozzá. Így övé lett a megtiszteltetés, hogy elkészíthesse. 

Csokikrém hozzávalói:

• 1 csomag tejszínízű pudingpor
• 1 tojás
• 4 evőkanál cukor
• 4 dl tej
• 10 dkg étcsokoládé

Így készült:

A tojást, pudingport, cukrot pici tejjel elkevertem. Kicsit segítettem Leányzónak:-) Aztán a többi tej hozzáadásával megfőzte. Mikor megfőtt, elkeverte benne a csokit. S kész is.

Finom, puha belű, enyhén ropogós héjú fánk lett belőle. S hogy ne csak én okuljak a forrásul szolgáló könyv szerzőjétől, idézem fánksütéssel kapcsolatos tanácsait: "A fánksütéshez fődolog, hogy minden meleg legyen készítéskor, hogy a tészta hamar keljen, a zsír forró legyen, de nem túl forró. Mikor a fánkot beletesszük a zsírba, közepét a hüvelykujjunkkal kissé benyomjuk. Mikor beletesszük a zsírba, kicsit rázogatjuk a lábast. Mikor a fánkot beletesszük a zsírba, az alsó fele kerüljön felül, és a felső menjen alul a zsírba. Az egyik felét fedő alatt sütjük, hogy a fánk szalagos legyen. Ha még szebben akarjuk, akkor egyszer kivágjuk, két fánkot egymásra teszünk, lisztbe mártott fánkvágóval még egyszer kivágjuk és úgy sütjük meg. A kettő közé ízet tehetünk." (Erdélyi konyha. Szász Mártonné Bene Ilonka receptjeiből. A&A Kiadó, 1991. p.100)

S ha már erdélyi recept, akkor ajánlom ezt a bejegyzést Kati blogszülinpi játékára . Az a feladat, hogy készítsünk el egy eredeti erdélyi receptet, vagy egy Jamie Oliver ihlette ételt. Nekem természetesen az előző testhezállóbb. Az lett volna az igazi, ha a mi környékünkre jellemző ételt készítek el, de amennyiben időm engedi, ennek is eleget fogok tenni. 

Ritkán veszek részt blogos játékokon, de Kati blogját nagyon szeretem (elsősorban azért, mert sok gyerekkori étellel futok össze nála), játékai pedig részvételre serkentenek:-) Kati, itt is kívánok neked még sok-sok blogos évfordulót!!!

Robi szelet

Az este hirtelen felindulásból sütöttem. Elég késő volt már, így mindenképpen csak kevert süti jöhetett szóba. Egy kezem ügyébe kerülő receptet úgy átalakítottam, hogy végül alig emlékeztetett az eredetire. Kísérleteztem is, kíváncsi voltam, a rozsliszt hogyan "szerepel" édes sütiben.
S honnan a név? Hogy telik az idő, lassan egy éve, hogy elpanaszoltam Fiam elrontott központi felvételijét (egy hete írták az idei 8-osok, gondoltam ám rájuk), s hogy emiatt esélytelen a hőn vágyott gimibe bekerülnie. Sorrendet változtattunk, másikba ment. A napokban mondta, hogy nem is bánja, hogy így történt, annyira jól érzi magát új osztálytársai között. (Így kellett lennie?) Napok alatt összekovácsolódtak, barátságok születtek, délutánonként-esténként egymással fecsegnek, programokat terveznek. (Igaz, nagy része dugába dől, mivel eléggé szétszórt társaság ők, legalábbis földrajzilag.)Többségében lányok vannak az osztályában, s gyakran kedveskedik nekik sütivel. Én meg sütök rendületlenül:-) Ma délután is a lányokkal beszélt, s egyikük megkérdezte, mi a neve a ma vitt sütinek. Rájuk bíztam, nevezzék el. Egyikük, Roberta becenevét kapta a süti.

Hozzávalók:

• 3 dl aludttej (vagy joghurt)
• 25 dkg cukor
• 2 tojás
• 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
• 15 dkg fehér búzaliszt
• 3 púpos evőkanál kakaó
• 1 mokkáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 10 dkg étcsokoládé + 3 dkg vaj bevonni

Így készült:

Az aludttejet elkevertem a cukorral, majd alaposan kikevertem a két tojással együtt. Hozzáadtam a liszteket, kakaót, fűszert, szódabikarbónát, 2-3 percig kavartam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe (28×34 cm-es) simítottam a masszát.

180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, bevontam a gőz fölött felolvasztott csoki-vaj keverékével.

Azon még gondolkodtam, hogy fél deciliternyi olajat tegyek-e még bele, de végül kimaradt. Így is jó puha volt, szépen felnőtt. A rozsliszt pedig... a színe a kakaó miatt nem látszott, de ízén sem érződött egyáltalán.

Estére mindössze néhány darab maradt belőle, így csak nem lehet olyan rossz a Robi szelet:-) 

Krumplis-sajtos sós süti

Kicsit soknak tűnt a krumplisalátához megfőzött krumpli, ezért néhány darabot meghagytam belőlük. Célom is volt velük, elég rég sütöttem sós sütit, s már hiányzott... Egyik összetevő adott volt hozzá, a többi csak úgy jött. Szép pirosra sütve finoman ropogósak lettek!

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1,5 teáskanál só
• 30 dkg zsír
• 30 dkg főtt, reszelt krumpli
• 30 dkg reszelt trappista sajt
• 2 dkg élesztő
• 0,5 dl tej
• 1 tojásfehérje lekenni
• magok beszórni (mák, szezám, lenmag, kömény)

Így készült:

Tálba tettem a lisztet, sót, zsírt, belereszeltem a hideg krumplit, sajtot -mindkettőt a reszelő kis lyukú oldalán-, s összemorzsoltam. Szinte már ekkor összeállt. Fél dl tejet öntöttem hozzá, belemorzsoltam az élesztőt, felfuttatás nélkül. Összegyúrtam. 

Letakarva egy órányit pihentettem.

Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, lekentem egy tojásfehérjével, s felére köménymagot, másik felére lenmagot szórtam. 

Derelyemetszővel rombuszokat vágtam belőle, tepsibe rakosgattam, 180 fokon szép pirosra sütöttem.

Elég sok lett belőle, 3 tepsibe fértek el.

Persze másféle mag is kerülhet rá, ízlés szerint, vagy akár sajt is. Nekem a köményes különösen ízlett, számomra ezt már nem kell fokozni. De ízlések és pofonok...:-)

Csilla kókuszos sütije

Nekünk annak idején -lassan 18 éve- még olyan hagyományos lagzink volt. Jöttek a rokonságbeli asszonyok sütni-főzni, s ki-ki hozta a maga jól bevált receptjét. Anyósom húga, Csilla messzebbről jött, így tőle a mifelénk szokásostól eltérő sütireceptek kerültek hozzánk. Ez a recept is tőle származik. Így természetesen róla lett elnevezve:-)
Omlós kókuszos sütike, szeretem. Akkoriban elég gyakran sütöttük, aztán mellőzve lett. Most pedig elővettem a régi, Anyukámtól származó recepteket tartalmazó füzetemet, azzal a szándékkal, hogy sorra süssem a régi sütiket. (Tudom, lesz benne kanyar is, de előbb-utóbb a végére érek.) Ez az első oldalon szerepel, így ma ez került terítékre:

Hozzávalók:
A lapokhoz:

• 40 dkg liszt
• 15 dkg zsír
• 10 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 púpos evőkanál kakaó
• 1 sütőpor
• tejföl

A töltelékhez:

• 4 nagy tojás fehérje
• 1 csipet só
• 20 dkg cukor
• 20 dkg kókuszreszelék
• 1 evőkanál liszt
• 1 dl tej
• 1 csomag vaníliás cukor
• fél üveg lekvár 

A mázhoz:

• 4 tojás sárgája
• 18 dkg porcukor

Így készült:

Tálba tettem a hozzávalókat a tejföl kivételével és összemorzsoltam. Annyi tejfölt adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. 

Két részre osztottam. Mindkettőt tepsi méretűre nyújtottam.

Egyiket tepsibe tettem, lekvárral megkentem.

A töltelékhez a tojásfehérjéket a csipet sóval felvertem, majd a cukor hozzáadásával addig vertem, míg kemény, fényes hab lett belőle. Hozzákevertem a kókuszreszeléket, lisztet, végül a tejet.

A masszát a lekváros lapra kentem. A másik lappal beborítottam, s 175 fokra előmelegített sütőbe toltam.

Addig sütöttem, míg a szélén kikandikáló kókusztöltelék pirulni kezdett, a teteje pedig már nem volt puha.

Miközben sült, a tojások sárgáját a porcukorral habosra kevertem. Rákentem a kisült sütire, s két percre visszatettem a sütőbe.

Kihűlés után szeleteltem. Akkor is kissé morzsálódós, de annál finomabb. 

A lekvár pedig... bármilyen lehet, de ha savanykás, csak előnyére válik. Most áfonyalekvárt használtam, de többnyire baracklekvár került bele.

Az utóbbi időben több oldalon láttam hasonló sütit, máz helyett krémmel  a tetején. Többek között Csillánál. Úgy gondolom, az is megér egy próbát, sőt!

Szilvalekváros kakastaréj

Ünnepek után, mikor már megelégeltük a sok krémes-habos finomságot, vasárnapra kelt tésztát sütöttem. Valahol láttam ezt a formázást, de csak azt vettem kölcsön, a receptet nem. Azt gyúrtam bele a tésztába, ami kéznél volt. No és az örök kedvenc szilvalekvárral töltöttem, ami már jó sok éves. Annyira kemény már, hogy késsel kellett vágnom egy darabot belőle. Aztán darabokra vágtam, kevés vízzel és cukorral kis lángon melegedni tettem, addig, míg egynemű, kenhető állagú lett. Anyukám is ezt tette a megkeményedett szilvalekvárral.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 1 csapott teáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1,5 dl tej
• 5 dkg élesztő
• 4 dl aludttej
• 15 dkg margarin
• 2 tojás
• szilvalekvár
• porcukor

Így készült:

A meleg tejben elkevertem 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. 

A lisztben elvegyítettem a többi cukrot, sót, majd elmorzsoltam benne a margarint. Hozzáadtam a tojásokat, az élesztős tejet, majd az aludttej nagy részét (lehet, nem kell mind), a összegyúrtam. Ha szükséges, mehet a többi aludttej is. 

A megdagasztott tésztát letakarva kb. 1 óra alatt megkelesztettem. 

Két részre vágtam, előbb egyik felét kinyújtottam, tenyérnyi téglalap alakúakra vágtam. Közepére szilvalekvárt tettem, kettéhajtottam, s éles késsel bevagdostam.

Tepsibe raktam, 180 fokra előmelegített sütőben világosra sütöttem.

A tészta másik felével ugyanígy jártam el, míg az első adag sült.

Még melegen megszórtam porcukorral.

Több cukrot tehettem volna a tésztába, mert a nem szilvalekváros rész kevésbé volt édes. De senki sem panaszkodott, tea mellé, sőt másnapra tízórainak kitűnő volt.

Boccaccio szelet

A hangzatos, különleges süteménynevek már önmagukban felkeltik bennem az érdeklődést. Amint a Boccaccio nevezetűnek a receptjét is elolvastam, meg volt pecsételve a sorsa: ki kell próbálni! Nem éppen mostanság volt, hogy cetlit tettem az újságba (Receptözön, 2012/9.), de mégis halogattam az elkészítését. Karácsonyra aztán mindenképpen meg akartam sütni, de leszorult a listáról. De következett szilveszter, újabb adandó alkalom a sütésre:-)
Ami nem tetszett benne, hogy nyers tojássárga kell a krémbe. Ettől nagyon idegenkedem, ezért főzött péppel készült. Benne van, aminek lennie kell, csak éppen nem nyersen:-)

Hozzávalók:
A piskótához:

• 6 tojás
• 10 dkg rétesliszt
• 15 dkg darált dió + 1 maréknyi a tetejére
• 15 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• csipet só
• 5 evőkanál víz

A krémhez:

• 3 tojás sárgája
• 1 dl erős főzött kávé
• 2 dl tej
• 3 evőkanál liszt
• 25 dkg vaj
• 20 dkg cukor

Így készült:

A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját fele cukorral kikevertem, majd kanalanként hozzáadtam a vizet. A fehérjét előbb a csipet sóval, majd a többi cukorral felvertem. A kikevert sárgákhoz borítottam, majd több részletben hozzáadtam a lisztet, sütőport, diót, s elkavartam.

Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

A krémhez előbb megfőztem a pépet: a sárgákat simára kevertem a liszttel, kevés tej hozzáadásával. Majd apránként hozzáadtam a többi tejet és a kávét, s állandóan kavargatva felfőztem. Előbb nagyon csomós lett, de aztán kisimult. Időnként megkavarva hagytam kihűlni.

Míg hűlt, a vajat a cukorral elkevertem, majd belekanalaztam a kihűlt kávés pépet.

A krémet a diós lapra simítottam, darált dióval beszórtam.

Finom süti lett, a kávés sütiket amúgy is szeretem. Ez ráadásul még diós is!

A fotók nem tavasszal készültek, hanem újévben. A kertben ilyen szép virágos a japánbirs. Azt hiszi, tavasz van:-) De nem csak ez a bokor, a tulipánok és jácintok is kacsingatnak ki a földből, hogy akkor most mi van, jöjjünk vagy ne? S ha egy kis fagy rájuk nem ijeszt, bizony jönni fognak!

Kenyérlángos és csavart "zsömle"

A munkából hazajövet döbbentem rá, hogy alig van kenyér itthon. Az ilyen felismeréseknek titkon még örülök is, mert akkor sütnöm kell:-) Mert a gyerekeknek tízórait kell csomagolni! Vacsorát is kellett rittyenteni, egy kalap alatt megoldottam a kettőt. Dagasztottam tésztát, feléből lett egy nagy tepsi kenyérlángos, a másik feléből zsemle, kis csavarral.

Hozzávalók:

• 80 dkg fehér búzaliszt
• 30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál cukor
• 3 dl tej
• 1 tojás
• 5 dkg élesztő
• meleg víz
• 0,5 dl olaj

A kenyérlángoshoz:

• 2 dl tejföl
• 20 dkg ömlesztett sajt
• 1 nagy fej hagyma
• 15-20 dkg szalonna

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni. 

A liszteket tálba tettem, elvegyítettem benne a sót. Beleütöttem a tojást, majd hozzáadtam az élesztős tejet. Annyi meleg vízzel összeállítottam, hogy közepes keménységű tésztát kapjak. Végül két részletben beledolgoztam az olajat. Megdagasztottam.

Hagytam megkelni.

Míg kelt, a hagymát és a szalonnát felaprítottam.

A tésztát két részre osztottam. A kicsit kisebbet a gáztepsi méretére nyújtottam.

A tejfölt elkevertem a sajttal, rákentem a tésztára. Megszórtam a hagymával és szalonnával.

190 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szépen megpirult.

Közben a tészta másik felét 8 részre osztottam. Előbb sima zsemlét formáztam belőlük, aztán gondoltam egyet: rúddá sodortam, kettéhajtottam, s megtekertem. Így tettem tepsibe. Addig keltek, míg megsült a lángos.

Mielőtt betettem a sütőbe, vízzel lekentem és szezámmaggal beszórtam.

Pirosra sütöttem őket.

A lángos tésztája jó vastag és puha lett, a sajtos tejföl pedig finoman krémes a tetején. Eddig csak tejföllel készült, de valahol láttam így elkészítve, most tettem egy próbát. Finom lett! A zsemle is, egyet kettétörtem s megkóstoltam. Csak vajat fogok kenni bele a gyerekeknek, nem "rontom el" mással:-)

Diós-karamelles süti

 Még egy karácsonyi süti:-) Egyben az utolsó.
Ez a süti egy időben minden ünnep főszereplője volt nálunk. Vagyis az eredetije. Mert én most kissé leegyszerűsítettem. Több okból is: egyrészt azért maradt el a hab a tetejéről, mert a másik süti is habos tetejű volt, másrészt bármennyire is szeretek sütni, a nap végére már olyan elegem lett belőle, hogy már csak az lebegett a szemem előtt: minél hamarabb túl lenni rajta!
Valamikor 3 lapban sütöttük a piskótát, most egyben sült, s 3 fele vágtam. A krém sem tojássárgás lett, hanem sima lisztes pépes. Majd ha megsütöm az eredeti recept szerint, ami a sütik sütije volt számunkra annak idején, akkor hozom az eredetit, most a jelenlegi formájában teszem közkinccsé. Így is nagyon finom volt, bár nem annyira szép, mint kéne legyen.
Ilyen lett leegyszerűsítve valamikori kedvencünk:

Hozzávalók:
A piskótához:

• 9 tojás
• 9 evőkanál cukor
• 7 evőkanál liszt
• 6 evőkanál darált dió
• csipet só
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 6 dl tej
• 6 evőkanál liszt
• 20 dkg cukor
• 25 dkg margarin

A karamellhez:

• 10 evőkanál cukor

Így készült:

A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéből fele cukorral és a csipet sóval habot vertem, a sárgáját a többi cukorral és a sütőporral kikevertem. A két masszát összeborítottam, majd kanalanként hozzáadtam a lisztet és a diót, közben óvatosan kevergettem.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

A krémhez a tejből és lisztből pépet főztem. Kevergetve kihűtöttem. Közben a margarint a cukorral kikevertem, s belekanalaztam a kihűlt pépet.

A kihűlt piskótát vízszintesen 3 lappá vágtam. Egymás mellé tettem őket.

A 10 evőkanál cukrot világosra karamellizáltam. Gyorsan elosztottam 2 lapon, s hosszú pengéjű késsel elkentem, már amennyire lehetett. Hagytam kihűlni.

Összeraktam a sütit: alulra egyik karamelles lap, rá fele krém, másik karamelles lap, a többi krém, végül a harmadik lappal beborítottam.

Kevés porcukrot szórtam a tetejére, hogy ne legyen csupasz.

A karamell elkenése nekem sosem ment zökkenőmentesen. A hideg piskótán hamar megdermed, ezért gyorsan kell dolgozni vele. Így sem jut mindenhova, de akkor sem teszek rá többet, mert így is édes. Régebb két részletben olvasztottam fel a cukrot, de most időt akartam spórolni.

Másnapra a karamell a krémtől elolvad, a piskóta meg beissza. Nagyon finom íze lesz tőle, s harapni is kellemes. Nagyon édes, az vitathatatlan, de ooolyan finom!

Almás krémes szelet

Hogy vártam a karácsonyt -mint minden évben-, s pikk-pakk vége lett. De a fenyőfa még itt áll mögöttem, emlékeztetőül, s fog is még egy darabig. Minden évben nehezen válok meg tőle... Férjem szokta megelégelni a jelenlétét:-)
Nem csak aprósütik készültek karácsonyra, hanem krémesek is. Kétféle, no meg az elmaradhatatlan reszelt túrós. A legsikeresebb ez volt az összes közül. Almás, krémes, habos, nem túl édes, nem száraz, szóval minden együtt, amit szeretek egy sütiben.

Hozzávalók:
A piskótához:

• 3-4 alma
• 5 dkg margarin
• 2-3 evőkanál darált keksz
• 6 tojás
• 6 evőkanál liszt
• 6 evőkanál cukor
• csipet só
• fél csomag sütőpor

A krémhez:

• 2 csomag tejszínízű pudingpor
• 6 dl tej
• 15 dkg cukor
• 25 dkg mascarpone

A tetejére:

• 5 dl tejszín
• 2-3 evőkanál cukor

Így készült:

A megpucolt almákat nem túl vékony szeletekre vágtam.

A tepsit kikentem a margarinnal, beszórtam kekszmorzsával, s kiraktam az almaszeletekkel.

A 6 tojásból szokásos módon piskótát készítettem. Ráborítottam az almaszeletekre, elsimítottam.

180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.

Mikor kihűlt, kiborítottam a tepsiből úgy, hogy az almás fele legyen felül. Kicsit segítettem neki elválni a tepsitől, mert itt-ott leragadt.

A pudingokat elkevertem kevés tejjel, majd a többi tej és a cukor hozzáadásával sűrűre főztem. Mikor kihűlt, hozzákevertem a mascarponét. Az almás piskótára simítottam.

A tejszínt a cukorral (ízlés szerinti mennyiségű, én csak 2 evőkanállal tettem bele) kemény habbá vertem, s a krémre simítottam.

Krémsajt helyett vajjal vagy margarinnal is készülhet a krém. Azért készült így, mert egyik Húgomnak van egy olyan bogara, hogy a vajjal, margarinnal készült sütiket meg nem eszi. Csak akkor, ha "belesül", ahogy Ő mondja. Ő mindenféle süti krémjébe mascarponét használ. Még a mézes krémesbe is, a grízes krémbe, s senki meg nem mondaná, hogy nem vajjal készült. Szóval így is lehet. 

Apróságok

Karácsony előtt volt jó néhány nap szabadságom, amikor is minden napra beosztottam valami tennivalót. Mondanom sem kell, hogy úgy borultak a szép tervek, ahogy voltak, de a sütésre szánt napot szigorúan arra használtam fel. Akkor készültek ezek az apróságok. A mézes az korábban, a gyerekekkel egy délutánt elpepecseltünk velük.

Készült kókuszos, diós-kapucsínós -nekem ez ízlett a legjobban-, meg citromos-csokis.

 Kókuszos keksz

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 25 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 20 dkg kókuszreszelék
• 1 tojás
• 2 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg fehér csokoládé a tetejére

Így készült:

Előbb a lisztet morzsoltam el a vajjal, majd a többit is hozzáadva összegyúrtam. Elég nehezen állt össze, kemény tészta lett, de végül csak sikerült tésztagombócot gyúrni belőle.

A tészta addig pihent, míg összeállítottam a többit.

Úgy fél centi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, világosra sütöttem őket.

Kihűlés után gőz fölött felolvasztott fehér csokival csorgattam be. Leányzóm színes cukorkákat is szórt rájuk.

Kapucsínós-diós kiflik

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 10 dkg darált dió
• 5 dkg kapucsínópor
• 20 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, egy órányit hideg helyen pihentettem.

Három részre osztottam, mindegyiket hengerré formáztam. Kisujjnyi szeleteket vágtam belőlük, két tenyerem között formáztam, kiflivé hajlítottam.

180 fokos sütőben kisütöttem őket.

Terveztem a két végét csokiba mártani, de olyan finomak voltak önmagukban, hogy így maradtak.

Citromos-csokis apróság

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 18 dkg vaj
• csipet só
• 20 dkg porcukor
• 2 citrom lereszelt héja
• 1 citrom leve
• 2 tojássárga

Bevonni:

• 20 dkg étcsokoládé
• 3 evőkanál olaj
• színes cukorkák 
• + lekvár összerakni

Így készült:

A tészta hozzávalóit összegyúrtam. A citromlét nem adtam hozzá egyszerre, annyi kell belőle, hogy összeálljon a tészta. Ha mégis puha, ragacsos lenne, liszt kerülhet még bele kevés.

1 órányi pihentetés után vékonyra nyújtottam, kiszaggattam, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, 180 fokos sütőben világosra sütöttem.

Kihűlés után áfonyalekvárral összeraktam. 

A csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam. Bevontam velük a sütiket. Mivel gyorsan fogyott a máz, az utolsókat már csak becsorgattam, hogy azok sem maradjanak csupaszok. Egy részükre színes cukrot is szórtam.

Ezek pedig naiv díszítésű mézeseink. De azért jól elszórakoztunk velük:-)

Nekifogtam összeállítani a tésztát minek nekem recept hozzá alapon. Tálba raktam 1 kg lisztet, 30 dkg porcukrot, 2 tojást, 3 dl mézet, 25 dkg margarint, két mokkáskanál (ez lehetett volna több) mézesfűszer-keveréket (házit), 1-1 citrom és narancs lereszelt héját. Gyúrtam, gyúrtam, s nem akart összeállni a tészta. Csak előhalásztam egy receptet, hát nagyjából ráhibáztam, de a margarint meg kellett volna olvasztani. Tettem bele még egy tojást, így csak összeállt, s jöhetett a nyújtás, válogatás a formák között, egymás keze előtt-alatt szaggatás, s egyik tepsi sütése a másik után. Már nem emlékszem, hány tepsivel lett, de sok volt. 

Megkevertük a mázat -20 dkg porcukor és 1 tojásfehérje-, alján kilyukasztott zacsiba raktuk, körbeültük az asztalt, s művészkedtünk. 

Tejfölös-sajtos kiflik

Én ugyan kiflinek mertem nevezni, de a család mindjárt szembeszállt velem, hogy a kifli az görbe, ez meg nem az. Valóban attól kifli a kifli, hogy meg van hajlítva? Nem szállok vitába ilyen szakmai dolgokban, hisz én csak sütögetek kedvemre. Nem is szeretnék cukrász lenni, mert akkor megmondanák, mit kell sütni, hogyan, pontos adagokat betartani. És én -többek között- pont azt szeretem benne, hogy szabadon alkothatok, variálhatok, kitalálhatok, elronthatok sütiket... És a körülöttem lévők még elégedettek is:-) De mindezek ellenére ez akkor is kifli:-)))

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt
• 25 dkt zsír
• 2 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 4 dkg élesztő
• 2 teáskanál só
• 4 dl tejföl

A töltelékhez:

•  25 dkg reszelt sajt
•  2 nagy evőkanál tejföl
•  só, fehér bors

A tetejére:

• 1 tojássárga
• 1 evőkanál tej
• szezámmag

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.

A lisztben elvegyítettem a sót, elmorzsoltam benne a zsírt. Hozzáadtam az élesztős tejet, a tejfölt, és megdagasztottam a tésztát. A tejfölt apránként adtam hozzá, annyit, hogy közepesen kemény, rugalmas tésztát kapjak.

A tésztát pici liszttel megszórva, letakarva hagytam megkelni.

Míg kelt, a sajtot lereszeltem, elkevertem a tejföllel, sóval, borssal ízesítettem.

A megkelt tésztát 3 részre osztottam. Mindegyiket nagy körré nyújtottam, 8 fele vágtam. A vastagabbik végére kentem a töltelékből, felsodortam, tepsibe rakosgattam.

A tetejét lekentem a tejjel elkevert tojássárgával, szezámmaggal szórtam.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Ha több gombócra osztjuk a tésztát, apróbb kiflik lesznek, de nálam nagy kifli volt a cél, tízórainak így pont megfelelt a mérete.